A Szerelempatak lett a Mediawave filmfesztivál legjobb dokumentumfilmje
A legjobb dokumentumfilm díját nyerte a hétvégén a 24. Mediawave fesztiválon Sós Ágnes Szerelempatak című alkotása, amelyben Csíkszentdomokos egyik öreglegénye és a falu néhány idős asszonya meséli el szerelmi életük titkait.
Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg
“Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad.
Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli.
Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni.
Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt:
'Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.' ”
Ég és Föld - részlet
Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, Kalifornia, USA, 1989) - író, költő, újságíró
Május - Radnai havasokban - Erdély
A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátok legmagasabb része Észak-Erdélyben. A Máramarosi-havasokkal, a Lápos-hegységgel, a Borgói-hegységgel és a Szuhard-hegységgel határos. A hegység 50 km hosszú és 30-40 km széles, és bővelkedik tengerszemekben, gleccser alakította völgyekben és vízesésekben.
Az északi oldal meredek és rövid, a déli lankás és hosszú, ezért Máramaros felől könnyebb a kelet-nyugati, jellegzetes főgerincre feljutni. A főgerinc jelentős része 2000 méter feletti és alpesi jellegű.
A legmagasabb csúcs a főgerinctől északra, Borsa felé található Köves-havas 2303 m, és amelyet Horthy-csúcsnak hívtak a második világháborúban 1942-től 1944-ig.
Ettől alig maradnak el a következő csúcsok Rebra 2268 m, Kis-Rebra 2221 m, Grohotu 2203 m és főgerincen keletre található Ünőkő 2279 m, Kis-Ünőkő (Lála) 2222 m.
A Lóhavasi-vízesés a maga 80 méteres magasságával Erdély egyik legnagyobb vízesése.
Itt van Erdély legmélyebb barlangja, amely 479 méterre nyúlik le a felszín alá.
Körmendy Zsuzsanna: Biszku, a mór
Zokog a balliberális oldal. Dobog az érző szívük, az élemedett korú Biszku Béla iránti megértő rokonszenvük irányítja minden sorukat.
Szimbolikus ítéletért kiáltanak, sarat dobálnak mindazokra, akik szerint az utolsó utáni pillanatban vagyunk ahhoz, hogy az ’56-os sortüzek elrendelésében is felelős akkori belügyminiszter fölött ítélet szülessen. A baloldal megnyugodhat: az ítélet mindenképpen szimbolikus, hiszen az az ember, aki a tárgyaláson megjelent, egész 1956 utáni életét nyugalomban, jólétben és megelégedettségben élhette le, belügyminisztersége óta fél évszázad és nyolc év telt el, nem háborgatta őt senki.
A megtorlás éveiben felkelők százai, fiatal, életerős, nagyszerű férfiak és nők rettentő, nyirkos cellákban várták halálos ítéletüket, ami nem késett. 335 embert végeztek ki a Kádár-rendszerben 1956-ért, történészek szerint ez a szám valószínűleg nagyobb volt. Nem volt bűnük, csak az, hogy elegük volt egy szolgarendszerből, abból, amit a Biszku-félék működtettek, szovjet fegyverek által fedezve gyáva életüket, teljes biztonságban. Dokumentumok bizonyítják, hogy Biszku Béla kevesellte a kivégzéseket.
Lehet-e más, mint szimbolikus bármilyen ítélet ma, 2014-ben a Biszku-félék fölött? Ki sajnálta meg a 25 éves Tóth Ilonkát? A 18 éves Mansfeld Pétert? És derékba tört életükért mind a többieket? Van itt szimbólum más is. A lényegről kellene beszélni. Arról, hogy a rettegett belügyminiszter éppen 1957. március 1. és 1961. szeptember 13. között volt hivatalban.
A legutolsó kivégzés 1961. augusztus 26-án történt, Nickelsburg László műszerésznek, a Baross téri csoport vezetőjének vették el az életét. Kivégzése után alig több mint két héttel Biszku már nem volt belügyminiszter. A mór megtette kötelességét. Erről a megtorlás idejére eső, Biszkura szabott, testhezálló feladatról kellene cikkezni, nem arról, hogy az öregembernek a bírósági tárgyaláson zsámolyra kellett tennie a lábát.
Volt másik zsámoly is. A felakasztandók lába alatt. Ez is megér egy emlékfutamot. A nyakcsigolya széthúzódása öntudatvesztést, légzésbénulást okoz, ám a szív makacs, akkor még nem áll le. Ahhoz még kell egy negyedóra az örökkévalóságból. S mivel a halál beálltához a felfüggesztés nem elég, hozzá zuhanás is szükséges. Ehhez kell a zsámoly, amit kirúgnak a szerencsétlenek lába alól. Biszku belügyminiszter feltehetően egyetlen akasztott ember alól nem rúgta ki a zsámolyt. Ő csak az akasztással végződő letartóztatásokra vonatkozó javaslatokat terjesztette föl.
Biszkut a mai napig irgalmas nővérek gondozzák, akikről nem hírlik, hogy keresztény voltukat megtagadva kommunistavadász terroristanőkké vedlenének át. Amikor Képíró Sándort, akire nem lehetett rábizonyítani, hogy csendőr századosként az újvidéki razziában való részvételekor gyilkosságot követett volna el, első fokon fölmentették, a Simon Wiesenthal Központ Utolsó esély elnevezésű nácivadász programjának működtetői mély csalódottságukat fejezték ki.
Képíró ürügyén siettek megbélyegezni a magyar államot, gyalázni országunkat, kijelentették, az ítélet „legalább részben a magyarországi politikai légkörnek és a holokauszt helyi elkövetőinek elítélésére irányuló akarathiányának tulajdonítható”. Pedig azt a másik öregembert nem ketten támogatták, hanem hordágyon, infúzióra kötve tolták be a tárgyalóterembe, s a Dávid-csillagot viselő ifjú vehemensek hangoskodása miatt még a bíró is szót emelt. Képíró meg is halt nem sokkal az ítélethirdetés után.
Ügyének tárgyalásán valaki bekiabált: „Biszku Bélát miért nem hoztátok ide?” A mai zokogók közül akkor senki egy könnycseppet sem törölt ki a szeme sarkából, nem kiáltott szimbolikus ítéletért, nem látott sehol sem aggastyánt. Képíró nem volt öregember, ő átkozott náci volt.
És Biszku Béla? Ő mi volt?
Repesve várjuk a Biszku-pártiak humánus véleményét. Mondjuk a többfunkciós zsámolyról.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Árpád-kori templomaink - Feldebrő - Északi-középhegység
Árpád-kori templomaink – Feldebrő – Északi-középhegység
Római katolikus templom, mely a maga idejében az európai keresztény építészet egyik legjelentősebb alkotása volt, homlokzat előtti hagymasisakos toronnyal, szegmentíves, keskenyebb szentéllyel. A hajó toronytól számított első felének oldalfalai a második, 1250 körüli építőkorszakból való.
Valószínűleg Aba Sámuel király nemzetségi kolostortemplomának épült, szerzetesek számára 1041-1044 között. A kolostornak helye ismeretlen.
A tatárjárás rombolása után 1250 körül hosszhajós román stílusú templommá építették át. A XV. században gótikus stílusban javították.
A templom a hazai korai román stílus töredékesen megmaradt, de a többivel nem rokon, rendkívül jelentékeny emléke, freskói a legkorábbiak hazánkban.
Böjte Csaba és az ausztráliai magyarok üzenete a Világtalálkozónak - rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=L-zUSxA9c60&feature=youtu.be
Tekintélyes brit lap méltatta a Seuso-kincseket - A kincsek Magyarország jogos tulajdona
A nemzetközi múzeumi-művészeti világ vezető lapja, a The Art Newspaper kiemelten foglakozik a Magyarországra került Seuso-kincsekkel.
A cikk megállapítja, hogy a kincsek egy részének Magyarországra kerülését követően Lord Northamptonnak nem lesz könnyű dolga, ha értékesíteni kívánja majd a még birtokában lévő további kincseket.
A lapban cikket közöl Colin Renfrew, régész, tudós, a brit Felsőház tagja is, aki szerint az ezüstkincs hét darabjának Budapestre való haza kerülése a leletek szomorú történetének pozitív fejleménye.
Nem kételkedik abban, hogy a Seuso-kincs Magyarország jogos tulajdona, s azt is elárulja írásában, hazánknak kik adták vissza a műkincseket.
Az újság megszólaltatja Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, a kincsek visszaszerzéséről folytatott tárgyalások vezetőjét is, aki szerint a magyar szakértőknek végre lehetősége nyílik a kincsek vizsgálatára, és így közvetlen bizonyítékot találhatnak arra vonatozóan, hogy a leletegyüttest magyar földből ásták ki.
„A műtárgyak szakértői vizsgálatokat követően a Magyar Nemzeti Múzeumban kerülnek elhelyezésre, és ezáltal elérhetővé válnak a szakemberek és a látogatók számára egyaránt.
Református templom - Kalotaszentkirály-Zentelke - Kalotaszeg - Erdély
A református templom a 13. században épült csúcsíves stílusban. Az 1848-as tűzvész idején leégett, a mennyezet nem került restaurálásra, csupán fehérre meszelték.
1994-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával kazettásították, 220 kazetta készült kalotaszegi motívumokkal díszítve, mindegyik egyedi módon megfestve. A torony 1762-ben épült és három harangot őriz, amelyek közül a legrégebbi 1800-ban készült.
Az épületét 1926-ban újították fel, az ajtó és ablakkeretek átalakítása is ekkor történt, csupán a nyugati ajtó kőkeretét hagyva az utókorra. A templom udvarán látható egy Mátyás-korabeli harang 1481-ből.
Az orgonát Kolonics István építette 1876-ban. A szószék fölött elhelyezett koronát gróf Bánffy Miklós ajándékozta a templomnak, a papné székét pedig Jósika Sámuelné.
Öt évnyi teljesítmény: Az MSZP brüsszeli képviselőinek magyargyűlölő performanszai - rövid összefoglaló az MSZP brüsszeli hazaárulásáról
Az Európai Parlament különleges mintadarabjai öngólt lőttek – Tabajdiéknak nem jött be a feljelentés-biznisz
„A ’Polgár vallomásai’-nak első két fejezetét nem engedem külföldi nyilvánosság elé; nem akarom, hogy ezt a szomorú vallomást, a magyarságnak ezt a vádiratát idegenek is olvassák. Magyarul, magyaroknak, igen...De az idegen ne tudjon minderről.”
(Márai Sándor, Hallgatni akartam című kötetéből)
Amit Márai kifejezett, csak nálunk furcsaság. Máshol norma. Egy friss példa: Algériában az április 17-i elnökválasztáson negyedszer is győztes Buteflika mögött másodikként végző Ali Benflis volt miniszterelnök hazájában a kampány idején a legélesebb szavakkal ítélte el ismételten azt, hogy szerinte a választások pályája durván lejt a hatalmon lévő elnök irányába.
Amikor ugyanezt az algériai spanyol nagykövet kifogásolta, igen erős indulattal utasította rendre őt azzal, hogy „az ilyen viselkedés, az ilyen durva beavatkozás egy más ország belügyeibe ellentétes a diplomácia legelemibb normáival”.
Ezzel együtt, ha egy népet az Európai Unióban gumilövedékkel lőnek és viperával vernek a „rend” azonosítójuktól megfosztott őrei, netán egy képviselőjüket úgy verik véresre, mint tették azt a fideszes Révész Máriusszal 2006-ban, a vészharang megkongatása érthető. De azt a négy képviselőt, akik a volt moszkovita diplomata, Tabajdi Csaba vezetésével Brüsszelben öt éven át a motorjai voltak a Magyarország elleni kampánynak, ilyen atrocitások sem őket, sem képviseltjeiket nem érték. Objektív szemmel nézve a legdurvább incidens busás fizetésük rendszeres felvétele volt teljesítményükért.
Az Európai Parlament (EP) e négy szocialista tagja – Tabajdin kívül Göncz Kinga volt külügyminiszter, Gurmai Zita és Herczog Edit – azonban a sárral hazadobálást Brüsszelben és brüsszeli tógában más helyszíneken olyan intenzitással és gyakorisággal végezték, amely példa nélküli a közösség történelmében. Jutalmuk az emancipálódott magyar nép elfordulása lett. Sőt, még pártjuk sem díjazta azt, amit tettek: Tabajdi, Göncz és Herczog nincs az új MSZP-s EP-listán.
Az alábbiakban terjedelmi korlátok miatt csak töredékes ízelítőt kínálunk kontraproduktív ténykedésükről - ha egyáltalán íznek nevezhető az, amit ők tettek.
* * *
2010. június 10.
Két hét sem telt el a Fidesz-KDNP koalíció megalakulása után Tabajdi Csaba megafont ragadva vetítette előre annak a veszélyét, hogy az unió 2011. januárjától fél éven át tartó uniós elnöksége kudarc lesz. (Nem lett az.) Arról hallgatva, hogy az országot a csődtől 20 milliárd eurós (a balliberális sajtó által „gigahitelnek” nevezett paksi szerződés értékének kétszerese a semmiért) hitel mentette meg nyolcéves félrekormányzásuk után. Melynek során Szlovákia nem csak beért bennünket gazdaságilag, de messze maga mögött hagyott bennünket; a munkanélküliség több mint a duplájára nőtt, az államadósság pedig az égbe szökött, miközben Magyarország a túlzott deficiteljárás vádlottjainak padján ült, lábbilinccsel odaláncolva.
2010. július 6
Martin Schulz, az EP szocialista frakció akkori vezére – ma az EP távozó elnöke - egy nemzetközi sajtókonferencián fejezte ki (netán a szocialista kvartett sugallatára) súlyos aggodalmát a hat hete kormányon lévő budapesti kormány médiaszabadságot korlátozó gyakorlata miatt.
2010. szeptember 7.
Göncz Kinga az akkor négy év múlva következő hazai választásokról azt nyilatkozta, hogy azokon a kisebb pártok számára még a részvétel is „lehetetlenné válik”. Mint ismeretes, az őt küldő MSZP a számukra a második Moháccsal felérő választási eredményeket most azzal is magyarázták, hogy mindenféle bizniszpártok indultak el rajta. (A két, egymással ellentétes vádat a külföldi sajtó mindenfajta kétely nélkül kürtölte világgá.) Tabajdi delegációvezető pedig már uniós beavatkozást sürgetett Magyarország ellen, ahol „felszámolják a demokratikus intézményrendszert, valamint eltüntetik a fékek és ellensúlyok rendszerét”.
2010. szeptember 11.
Göncz Kinga a Fapados Alapítvány 100 nap – Becsapott Magyarország című budapesti konferenciáján kijelentette, hogy informális beszélgetéseken Brüsszelben már „felmerült”: Orbán Viktor és Magyarország „ezzel a kormánnyal” nem alkalmas az EU soros elnöki tisztének betöltésére. Majd hozzátette, szankciókra számíthatnak azok az országok, amelyek nem tartják a hiánycélt. Mondta Göncz, akinek kormánya 2004 és 2010 között egyetlen percre nem tudta a költségvetési hiányt az előírt 3 % alá szorítani. És jósolta ezt arról a kormányról, amely tavaly június 21-én kihozta az országot a túlzottdeficit-eljárás alól annak ellenére, hogy az Európai Bizottság (EB) átlátszóan hamis előrejelzésekkel hosszú időn át érdemtelenül ott tartotta.
2010. december 14.
A 2006 őszén néma leventeként viselkedő Tabajdi Brüsszelben kijelentette, Magyarország kormánya – miközben az EU elnöksége átvételére készül – súlyosan korlátozza otthon a demokráciát, a szólásszabadságot és a szakszervezetek jogait.
2010. december 21-23.
Az EP szocialista, liberális, zöld és kommunista frakciói össztüzet zúdítottak a magyar médiatörvényre, a magyar sajtó halálát vizionálva és uniós beavatkozást sürgetve. Miközben például sem a görög, sem a bolgár EP-képviselők egyikének se jutott eszébe hasonló hangon Brüsszelben saját sajtójuk haláláról szólni, noha a még a Magyarországot nagyon nem kedvelő amerikai Freedom House szerint is náluk jóval kevésbé szabad a sajtó helyzete.
2011. január 10.
Gurmai Zita az uniós elnökséget elkezdő Magyarország kormányát azzal vádolta, hogy otthon puha diktatúrát vezetett be.
2011. január 13.
Göncz Kinga örömmel újságolta a vezető uniós szakhetilap, a European Voice őt interjúvoló újságírójának, hogy szocialista frakciója már tanulmányozza, miként lehet megvonni Magyarország szavazati jogát. Miközben Magyarország brüsszeli állandó EU-képviselete Göncz fiát, a nyilván nélkülözhetetlen Benedek Mártont kérte kölcsön az Európai Bizottságtól (EB) a fél éves (anyja jóslata szerint „kudarcos”) magyar elnökségre.
2011. január 19.
Az EP strasbourgi ülésén Orbán Viktor miniszterelnök verte vissza a szocialista Swoboda, a zöld Cohn-Bendit és a liberális Verhofstadt frakcióvezérek, valamint képviselőtársaik vádjait úgy, hogy a fél Magyarország által nézett vita jelentősen hozzájárult a 2014-es jobboldal ismételten kétharmados győzelemhez. A vitában a kormány ellen kirohanók egyike volt az időközben „konzervatív jobboldalivá” vedlett, az MSZP pénzügyminisztereként a gazdaságot visszafogó és az embereket kegyetlenül sújtó megszorító csomagjáról megismert Bokros Lajos EP-képviselő.
2011. február 15.
A szocialista, liberális, zöld és kommunista frakciók a magyar médiatörvényt elítélő határozati javaslatban állapodtak meg, amelyet Tabadji Csaba is aláírt. A javaslat tele volt tárgyi tévedésekkel, csúsztatásokkal és megalapozatlan feltételezésekkel, miközben kötelezettszegési eljárás lefolytatásával fenyegetett. Ugyanezen a napon lapunknak adott interjújában Joseph Daul, az EP legnagyobb, néppárti frakciójának elnöke kijelentette, soha nem látott olyan támadást bárkitől is az intézményben saját hazája ellen, mint amelyben a magyarországi szocialista képviselők tobzódnak.
2011. március 1.
Göncz Kinga egy sajtószabadságról Cohn-Benditék által rendezett közmeghallgatáson az Európai Bizottságot puhának találta abban, ahogyan a magyar médiatörvény ügyét kezelte, majd közölte, e törvény csak a jégyhegy csúcsa és a magyar kormány le akarja bontani a demokratikus fékek és egyensúlyok rendszerét. Ugyanitt Heller Ágnes Brüsszelben a magyar népet „szolgalelkűnek” nevezte, és arra a kérdésre, hogy miért nem panaszkodott, amikor emberek szemét lőtték ki 2006-ban, azt válaszolta, hogy akkor senkit nem lőttek és kínoztak meg.
2011. március 29
Tabajdi az alaptörvény „múltba révedő” preambulumát támadta azzal, hogy az kiemeli a kereszténység szerepét és nem utal az Európai Unióra. Azt nem mondta, hogy melyik tagország alkotmánya utal az EU-ra és hogy mely országoké emelik ki nemcsak a kereszténység, de saját egyházuk szerepét is alkotmányukban.
2011. április 5
Göncz a Magyar Gárdát és a magyar romastratégiát bírálta összeállva éppen azzal a Monika Flasiková-Benova szlovák EP-képviselővel, aki a SMER párt egyik alapítójaként korábban a szélsőségesen nacionalista és kirekesztő Szlovák Nemzeti Párttal dolgozott koalíciójukban. Flasiková-Benova ugyanakkor elfelejtette bírálni hazáját, amikor tavaly november végén a sajtóban neonácinak nevezett Marián Kotlebát választották Beszterce térség kormányzójává. Ugyanezt a magyarországi szocialisták sem kifogásolták.
2011. május 25.
Göncz Kinga az EP állampolgári jogi-, bel- és igazságügyi (LIBE) bizottsága – melynek Göncz egyik alelnöke – ülésén örömét fejezte ki, hogy a bizottság napirendre vette a vitát a magyar alkotmányról és egyéb magyarországi jogsértő intézkedésekről.
2011. július 26.
Göncz írásbeli választ igénylő kérdést intézett az Európai Bizottsághoz egyebek között a magyarországi iskolakötelezettség és a büntetőjogi felelősség korhatárának csökkentéséről. (A szomszédos Ausztria EP-képviselői például egyetlen alkalommal nem kifogásolták Brüsszelben, hogy náluk szintén 16 év a tankötelezettség.)
2011. szeptember 12.
Göncz azt írta az új magyar vallás- és egyházügyi törvénnyel kapcsolatban az EB-hez választ igénylő kérdésében, hogy a Magyarországon működő 358 vallási közösségből mindössze 14 kap formális elismerést, ami szerinte ütközik a megkülönböztetés uniós tilalmába. (A francia Le Figaro 2014. május 1-jei száma szerint ez a magyar törvény Európában az egyik legmegengedőbb.)
2012. február 14.
Guy Verhostadt, a liberálisok vezére, a román Renate Weber, Louis Michel volt francia külügyminiszter, Sophie in ’t Veld és más liberális európai parlamenti képviselőtársaik, Daniel Cohn-Bendit, Rebecca Harms zöldvezérek, Judith Sargentini, Rui Tavares, Ulrike Lunacek zöldképviselők, Hannes Swoboda, az EP szocialista frakciójának vezére, valamint Tabajdi és Göncz képviselők az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak állásfoglalásra irányuló indítványt nyújtottak be a „közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről”. (Eddig egyetlen más uniós képviselő saját hazája „politikai fejleményeiről” nem nyújtott be indítványt.)
2012. február 16.
A magyarországi szocialista EP-képviselők több mint egy éves munkáját „siker” koronázta: az EP többsége állásfoglalást fogadott el, amely az állampolgárok jogainak védelmében bírálta az Orbán-kormányt és megfelelő intézkedésekre kéri az Európai Bizottságot.
2012. június 4.
Az MSZP EP-delegációja elítélte, hogy két vezető fideszes politikus „a szélsőségesekkel együtt támogatta egy náci, antiszemita személy újratemetését” és hogy a kormány „immár nyíltan együttműködik a szélsőségesekkel”. (Bolgár EP-képviselők soha nem kifogásolták, hogy Szófiában a szocialista kormány a Jobbiktól radikálisabb Attakával kormányoz együtt.)
2012. július 3.
Herczog Edit írásbeli választ kért arra a kérdésére, hogy mit tud tenni a bizottság, ha egy tagállam „beláthatatlan idővel kitolja a csatlakozási szerződésben vállalt, euróhoz való csatlakozást”. Svéd, lengyel, cseh és az euróövezeten kívüli más országok EP-képviselőinek ez ügyben eddig még nem fordultak a bizottsághoz.
2012. október 12.
Göncz Kingának a romániai helyzet EP-beli megvitatásakor is Magyarország jutott az eszébe: hiányolta az EB szigorú fellépését Magyarországgal szemben.
2012. december 11.
Göncznek az EP-ben az alapvető jogok uniós érvényesüléséről zajló vitában Magyarországgal kapcsolatban kedvenc szavajárásának adott teret: bűnbakképzésről, kirekesztésről, gyűlöletkeltésről, nacionalizmusról és a nemzeti radikalizmus erősödéséről szónokolt.
2012. december 12.
Tabajdi Csabának a ciprusi uniós elnökségről szóló vitán az jutott eszébe, hogy Magyarországon egyetemistákés középiskolások hetek óta tüntetnek a „röghözkötés” ellen. Más országok képviselői a témához tartották magukat.
2013. január 29.
Tabajdi arra sürgette az EU-t, hogy álljon ki a magyar diákok jogai mellett, miközben a „téli rózsás forradalom fellángolásáról” beszélt a budapesti diáktüntetések kapcsán. (2006-ban az MSZP-SZDSZ kormány többször éles kirohanást intézett a Hírtévé ellen, amikor annak riportere egy alkalommal „forradalminak” nevezte a Gyurcsány-féle hazugságbeszéd nyomán fellángoló össznépi elégedetlenség kifejeződését.)
2013. április 8.
Az EP LIBE bizottságának ülésén Göncz kifogásolta, hogy az alaptörvényben a gyűlöletbeszédet csak a magyar nép ellen tiltják.
2013. október 2.
Alapjogokat sért a hajléktalanság büntetése, mondta Göncz, és sürgette az EU fellépését. Miközben hallgatott, amikor Demszky Gábor főpolgármestersége idején tucatjával fagytak meg a hajléktalanok.
2013. október 3.
Az MSZP új EP-listáját vezető Szanyi Tibor – aki a magyar miniszterelnököt „náci sasnak” is nevezte - Budapesten kijelentette, az EP-választásokra a „kutya nem fog elmenni”. Decemberben pedig azt nyilatkozta, hogy a végsőkig elkeseredett embereket „a hatósági terrortól való félelem” tartja vissza attól, hogy az utcán tiltakozzanak.
2014. március 4.
Ulrike Lunacek EP-képviselő a Magyarországot elítélő, MSZP-forrásból táplálkozó Tavares-jelentés szerzőjével és Magyar Bálint volt SZDSZ-es vezérrel együtt asszisztált az ausztriai Karl Pfeifer újságírónak a magyar kormány antiszemitizmusáról tartott előadásán.
2014. március 20
Tabajdi Csaba az EP petíciós bizottságának ülésén arról biztosította hallgatóságát, hogy az EP továbbra is kiáll „a jogfosztott magyar állampolgárok mellett”.
Lovas István
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Európa identitásai - De ha nő akart lenni, akkor miért volt szakálla?
Úgy voltam ezzel a dologgal, mint az egyszeri székely ember, amikor kijött a Csillagok háborújáról: „Hát fiam, tudod, ezt az egészet én akkor sem hiszem el…” Pontosan így néztem szombaton az eurovíziós dalverseny döntőjét. Néztem, de nem hittem el. Pedig láttam – csak azt nem tudtam, mit látok.
Ezzel meg úgy voltam, mint a másik székely öreg, valahol a Gyimesekben, ahol él a fekete székely. A fekete székely meg úgy lett, hogy mindjárt Ceausescu kivégzése után egy helyi menyecske kikeveredett Amerikába, New Yorkba cselédnek, aztán ott egy bronxi fickó megcsinálta, szült egy gyereket, azt meg még csecsemőként hazavitte.
A kicsike szépen felnőtt, odafent a Gyimesekben, aztán úgy tizennyolc éves formaként, székely harisnyásan, kicsike, ügyes lajbiban ivott a kis fekete, gyapjas hajú gyerek a kocsmában, egy öreg székely meg szintúgy ott ivott, aztán ahogy fogyott a köményes, úgy nézte egyre furcsábban az öreg a fiatalembert.
Végül aztán csak nem bírta tovább, és odaszólt: „Te, gyerek! Aztán miféle fajta vagy te…” Az meg nagyon megmérgesedett, és indulattal, büszkén felelt: „Hát mi vónék? Ejsze, székely vagyok, vagy mi…” Az öreg elcsöndesedett. Meredt bele a poharába, és inkább csak úgy magának dörmögte, alig hallhatóan.
„Értem, értem én. Csak azt nem tudom, akkor én mi a lóf… vagyok…” Imigyen néztem tegnap az összeurópai dalversenyt, s benne a szakállas nőt. Illetve férfi volt az, csak női ruhában. De mégsem lehetett férfi, mert erősen ki volt festve, volt műszempillája meg műkörme, szóval ő valójában nő akart lenni. De ha nő akart lenni, akkor miért volt szakálla? Már ezekből a kérdésfelvetésekből is látszik, hogy elszállt felettem az idő.
Olyan lettem, mint az egyszeri nyuszika, aki ment, mendegélt az erdőben, és egyszer csak találkozott egy addig sosem látott lénnyel. Illendően köszöntötte: „Szervusz! Én vagyok a nyuszika, hát te ki vagy…?, „Én vagyok a farkaskutya…” „Farkaskutya…? Az meg hogy lehet…?”, „Édesanyám farkas volt, édesapám kutya, én lettem a farkaskutya…” A nyuszika illedelmesen elköszönt, és ment tovább. Egyszer csak találkozott egy másik lénnyel. „Szervusz! Én vagyok a nyuszika, hát te ki vagy…?”, „Én vagyok az öszvér…” „Öszvér? Hát az hogy lehet…?”, „Édesapám ló volt, édesanyám szamár, és én öszvér lettem.”
A nyuszika kicsit még csodálkozott, de azért csak elindult tovább. És akkor találkozott egy egészen, igazán különös, különleges lénnyel. „Szervusz! Én vagyok a nyuszika, hát te ki vagy…?” „Én vagyok a paradicsommadár…” „Aha, értem… – mondta a nyuszika. – Tudod mit? Akkor te menj az anyádba!”
Ilyesmi érzés fogott el szombaton, miközben bámultam a szakállas nőt. Conchita Wurst a szakállas nő (a paradicsommadár) neve. Magyarul ő a Kolbász Conchita – ami szép, beszélő név. És Európa imádta Kolbász Conchitát. Őrjöngve szavaztak rá, és Kolbász Conchita megnyerte a versenyt. Eközben Európa kifütyülte a dögös orosz ikreket. Mert Európa nagyon toleráns, de annyira azért mégsem…
Beérett a gyümölcse a kretének munkájának. Emlékeznek még a német alkotmánybíróság nevezetes döntésére? „Az ember nem az, aminek születik, hanem aminek érzi magát.” Emlékeznek még a svédek komoly problémáira, a férfiak ülve pisiléséről? És arra, hogy Svédországban a középiskolákban már van semleges nemű vécé is, hogy a Kolbász Conchiták is tudjanak hugyozni valahol…
Igen, barátaim, most végre valóban eljött a szép, új világ! Ott állt szombaton este ez a Kolbász Conchita a színpadon, arany színű estélyiben, műkörmökkel, műszempillákkal, kifestve, szakállal, és énekelt nekünk valami szart a Főnixről. Énekelt női hangon, női gesztusokkal, végig affektálva.
Aztán várta a szavazás végeredményét. Amikor már látható volt, hogy győzni fog, Kolbász Conchita ájuldozott, kezét szakállas arca elé kapkodva pihegett, sírt, meresztgette szemeit, nézett az égre, affektált, manírokat pufogtatott, és annyira mű, annyira gennyes és undorító volt, hogy ökölbe szorult az ember keze.
Európa pedig csak szavazott és szavazott, Kolbász Conchitára, mert Európa úgy érezte, muszáj megmutatnia, mennyire toleráns. Conchita győzött. Egy kedves barátom értelmezése szerint: „Európa szavazott a dögös szőke svéd nőre meg a bögyös lengyel csajokra, aztán a számítógépszobák mélyén kibuherálták nyertesnek az undorító, tehetségtelen osztrák, szakállas nénit.” Egy másik barátom pedig imigyen értelmezett: „Tudod, a lengyel csöcsös mosónők mellé kellett egy antitézis.”
Remélem, nekik van igazuk. Remélem, tényleg nem Európa szavazott erre. Bár sajnos nem vagyok biztos benne. Mindenesetre most úgy tizenöt évig nem nézek eurovíziós dalversenyt. Aztán tizenöt év múlva már az is megtörténhet, hogy egy paradicsom fog győzni.
Eredetileg férfinak született, de paradicsomnak érezte magát, hát átoperálták. Cuki kis paradicsom áll majd a színpadon, Ketchup Toszolda lesz a művészneve. A másik lehetőség, hogy egy rövid, szőke hajú fiú nyer majd, aki nosztalgikus dallal fog győzni: Tomorrow belongs to me; ez lesz a dal címe. Egy régen elfeledett filmből, a Kabaréból. Akár a paradicsom, akár a szőke srác győz majd, azoké a felelősség, akik miatt most Kolbász Conchita a sztár. Hogy mennének az anyjukba…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap