Oszthatatlan költészet és élet – Kányádi Sándort köszöntötték
Az idén 85 esztendős Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőt köszöntötték barátai, pályatársai és tisztelői születésnapja alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Az ünnepségen Kányádi Sándor verseit Havas Judit előadóművész és Őze Áron színművész mondta el, a megzenésített költeményeket a Kaláka együttes adta elő.
Kányádi Sándor az ünnepségen elmondta: az az igazi költő, akinek halála után évszázadokkal is mondják a verseit, ilyen például Petőfi Sándor. Hozzátette, hogy az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja.
„Minden művészetek közül a magyar költészetet tartom a legszebbnek, a legfontosabbnak” – hangsúlyozta Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja köszöntő beszédében. Hozzátette, hogy hiába tud fejből egy verset, elmondani képtelen, mert meghatódik a szavak, a gondolatok szépségétől. Úgy fogalmazott, hogy ők Kányádi Sándorral barátok és sok időt töltenek együtt, verseit olvasva mégis gyakran megdöbben, hogy ismeri annak ma élő szerzőjét.
Kányádi Sándort hite és vallomása szerint az a cél vezeti egész életében, hogy a Kárpát-medencében és mindenhol, ahol magyarok éltek és élnek, a magyar költészetet közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt – mondta E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a PIM főigazgatója.
„Napi szinten érezzük a mával foglalkozó, nagyon is modern gondolkodását, törődő szeretetét, a veszélyeztetett emberi értékekért szóló szelíd bátorságát, egyetemes igénnyel mérhető költészete mellett is fontos, gyakorlatias jelhagyó tevékenységét” – tette hozzá.
Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy Kányádi Sándor „két lábon járó eleven példája annak, amikor a szó és a tett, a költészet és az élet egy és oszthatatlan”. A programot az MMA, a PIM, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezte.
Szabédi Lászlóra emlékeztek Kolozsvárott - Erdély
Kolozsvárott 23. alkalommal emlékezett a tragikus sorsú Szabédi Lászlóra az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület.
Szabédi László 1959. április 18-án Szamosfalva határában vonat elé vetette magát, öngyilkosságával tiltakozva a kolozsvári Bolyai Egyetem beolvasztása ellen. Fő művét A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai címmel egy évvel korábban fejezte be, ám ez csak 1974-ben jelenhetett meg.
Költőként is jelentős életművet hagyott hátra, számos folyóirat munkatársa volt, tanított a Bolyai Egyetemen is.
A Szabédi-nap a Lázár utca 30. szám alatt található Szabédi László-emlékház udvarán kezdődött koszorúzással, ahol Kántor Lajos irodalomtörténész mondott beszédet.
Az emléknap az Unitárius Püspökség dísztermében szervezett konferenciával folytatódott, ahol Pomogáts Béla irodalomtörténész, Kötő József színháztörténész és Bartha Katalin Ágnes levéltáros, a Szabédi-emlékház vezetője tartott előadást, Gálfalvi Zsolt és Kántor Lajos pedig „az időszerű Szabédiról" beszélgettek.
Az emléknap a kolozsvári Házsongárdi temetőben ért véget, ahol az egybegyűltek megkoszorúzzák Szabédi László sírját.
kronika.ro
A Szerelempatak lett a Mediawave filmfesztivál legjobb dokumentumfilmje
A legjobb dokumentumfilm díját nyerte a hétvégén a 24. Mediawave fesztiválon Sós Ágnes Szerelempatak című alkotása, amelyben Csíkszentdomokos egyik öreglegénye és a falu néhány idős asszonya meséli el szerelmi életük titkait.
Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg
“Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad.
Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli.
Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni.
Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt:
'Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.' ”
Ég és Föld - részlet
Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, Kalifornia, USA, 1989) - író, költő, újságíró
Május - Radnai havasokban - Erdély
A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátok legmagasabb része Észak-Erdélyben. A Máramarosi-havasokkal, a Lápos-hegységgel, a Borgói-hegységgel és a Szuhard-hegységgel határos. A hegység 50 km hosszú és 30-40 km széles, és bővelkedik tengerszemekben, gleccser alakította völgyekben és vízesésekben.
Az északi oldal meredek és rövid, a déli lankás és hosszú, ezért Máramaros felől könnyebb a kelet-nyugati, jellegzetes főgerincre feljutni. A főgerinc jelentős része 2000 méter feletti és alpesi jellegű.
A legmagasabb csúcs a főgerinctől északra, Borsa felé található Köves-havas 2303 m, és amelyet Horthy-csúcsnak hívtak a második világháborúban 1942-től 1944-ig.
Ettől alig maradnak el a következő csúcsok Rebra 2268 m, Kis-Rebra 2221 m, Grohotu 2203 m és főgerincen keletre található Ünőkő 2279 m, Kis-Ünőkő (Lála) 2222 m.
A Lóhavasi-vízesés a maga 80 méteres magasságával Erdély egyik legnagyobb vízesése.
Itt van Erdély legmélyebb barlangja, amely 479 méterre nyúlik le a felszín alá.
Körmendy Zsuzsanna: Biszku, a mór
Zokog a balliberális oldal. Dobog az érző szívük, az élemedett korú Biszku Béla iránti megértő rokonszenvük irányítja minden sorukat.
Szimbolikus ítéletért kiáltanak, sarat dobálnak mindazokra, akik szerint az utolsó utáni pillanatban vagyunk ahhoz, hogy az ’56-os sortüzek elrendelésében is felelős akkori belügyminiszter fölött ítélet szülessen. A baloldal megnyugodhat: az ítélet mindenképpen szimbolikus, hiszen az az ember, aki a tárgyaláson megjelent, egész 1956 utáni életét nyugalomban, jólétben és megelégedettségben élhette le, belügyminisztersége óta fél évszázad és nyolc év telt el, nem háborgatta őt senki.
A megtorlás éveiben felkelők százai, fiatal, életerős, nagyszerű férfiak és nők rettentő, nyirkos cellákban várták halálos ítéletüket, ami nem késett. 335 embert végeztek ki a Kádár-rendszerben 1956-ért, történészek szerint ez a szám valószínűleg nagyobb volt. Nem volt bűnük, csak az, hogy elegük volt egy szolgarendszerből, abból, amit a Biszku-félék működtettek, szovjet fegyverek által fedezve gyáva életüket, teljes biztonságban. Dokumentumok bizonyítják, hogy Biszku Béla kevesellte a kivégzéseket.
Lehet-e más, mint szimbolikus bármilyen ítélet ma, 2014-ben a Biszku-félék fölött? Ki sajnálta meg a 25 éves Tóth Ilonkát? A 18 éves Mansfeld Pétert? És derékba tört életükért mind a többieket? Van itt szimbólum más is. A lényegről kellene beszélni. Arról, hogy a rettegett belügyminiszter éppen 1957. március 1. és 1961. szeptember 13. között volt hivatalban.
A legutolsó kivégzés 1961. augusztus 26-án történt, Nickelsburg László műszerésznek, a Baross téri csoport vezetőjének vették el az életét. Kivégzése után alig több mint két héttel Biszku már nem volt belügyminiszter. A mór megtette kötelességét. Erről a megtorlás idejére eső, Biszkura szabott, testhezálló feladatról kellene cikkezni, nem arról, hogy az öregembernek a bírósági tárgyaláson zsámolyra kellett tennie a lábát.
Volt másik zsámoly is. A felakasztandók lába alatt. Ez is megér egy emlékfutamot. A nyakcsigolya széthúzódása öntudatvesztést, légzésbénulást okoz, ám a szív makacs, akkor még nem áll le. Ahhoz még kell egy negyedóra az örökkévalóságból. S mivel a halál beálltához a felfüggesztés nem elég, hozzá zuhanás is szükséges. Ehhez kell a zsámoly, amit kirúgnak a szerencsétlenek lába alól. Biszku belügyminiszter feltehetően egyetlen akasztott ember alól nem rúgta ki a zsámolyt. Ő csak az akasztással végződő letartóztatásokra vonatkozó javaslatokat terjesztette föl.
Biszkut a mai napig irgalmas nővérek gondozzák, akikről nem hírlik, hogy keresztény voltukat megtagadva kommunistavadász terroristanőkké vedlenének át. Amikor Képíró Sándort, akire nem lehetett rábizonyítani, hogy csendőr századosként az újvidéki razziában való részvételekor gyilkosságot követett volna el, első fokon fölmentették, a Simon Wiesenthal Központ Utolsó esély elnevezésű nácivadász programjának működtetői mély csalódottságukat fejezték ki.
Képíró ürügyén siettek megbélyegezni a magyar államot, gyalázni országunkat, kijelentették, az ítélet „legalább részben a magyarországi politikai légkörnek és a holokauszt helyi elkövetőinek elítélésére irányuló akarathiányának tulajdonítható”. Pedig azt a másik öregembert nem ketten támogatták, hanem hordágyon, infúzióra kötve tolták be a tárgyalóterembe, s a Dávid-csillagot viselő ifjú vehemensek hangoskodása miatt még a bíró is szót emelt. Képíró meg is halt nem sokkal az ítélethirdetés után.
Ügyének tárgyalásán valaki bekiabált: „Biszku Bélát miért nem hoztátok ide?” A mai zokogók közül akkor senki egy könnycseppet sem törölt ki a szeme sarkából, nem kiáltott szimbolikus ítéletért, nem látott sehol sem aggastyánt. Képíró nem volt öregember, ő átkozott náci volt.
És Biszku Béla? Ő mi volt?
Repesve várjuk a Biszku-pártiak humánus véleményét. Mondjuk a többfunkciós zsámolyról.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Árpád-kori templomaink - Feldebrő - Északi-középhegység
Árpád-kori templomaink – Feldebrő – Északi-középhegység
Római katolikus templom, mely a maga idejében az európai keresztény építészet egyik legjelentősebb alkotása volt, homlokzat előtti hagymasisakos toronnyal, szegmentíves, keskenyebb szentéllyel. A hajó toronytól számított első felének oldalfalai a második, 1250 körüli építőkorszakból való.
Valószínűleg Aba Sámuel király nemzetségi kolostortemplomának épült, szerzetesek számára 1041-1044 között. A kolostornak helye ismeretlen.
A tatárjárás rombolása után 1250 körül hosszhajós román stílusú templommá építették át. A XV. században gótikus stílusban javították.
A templom a hazai korai román stílus töredékesen megmaradt, de a többivel nem rokon, rendkívül jelentékeny emléke, freskói a legkorábbiak hazánkban.
Böjte Csaba és az ausztráliai magyarok üzenete a Világtalálkozónak - rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=L-zUSxA9c60&feature=youtu.be
Tekintélyes brit lap méltatta a Seuso-kincseket - A kincsek Magyarország jogos tulajdona
A nemzetközi múzeumi-művészeti világ vezető lapja, a The Art Newspaper kiemelten foglakozik a Magyarországra került Seuso-kincsekkel.
A cikk megállapítja, hogy a kincsek egy részének Magyarországra kerülését követően Lord Northamptonnak nem lesz könnyű dolga, ha értékesíteni kívánja majd a még birtokában lévő további kincseket.
A lapban cikket közöl Colin Renfrew, régész, tudós, a brit Felsőház tagja is, aki szerint az ezüstkincs hét darabjának Budapestre való haza kerülése a leletek szomorú történetének pozitív fejleménye.
Nem kételkedik abban, hogy a Seuso-kincs Magyarország jogos tulajdona, s azt is elárulja írásában, hazánknak kik adták vissza a műkincseket.
Az újság megszólaltatja Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, a kincsek visszaszerzéséről folytatott tárgyalások vezetőjét is, aki szerint a magyar szakértőknek végre lehetősége nyílik a kincsek vizsgálatára, és így közvetlen bizonyítékot találhatnak arra vonatozóan, hogy a leletegyüttest magyar földből ásták ki.
„A műtárgyak szakértői vizsgálatokat követően a Magyar Nemzeti Múzeumban kerülnek elhelyezésre, és ezáltal elérhetővé válnak a szakemberek és a látogatók számára egyaránt.
Református templom - Kalotaszentkirály-Zentelke - Kalotaszeg - Erdély
A református templom a 13. században épült csúcsíves stílusban. Az 1848-as tűzvész idején leégett, a mennyezet nem került restaurálásra, csupán fehérre meszelték.
1994-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával kazettásították, 220 kazetta készült kalotaszegi motívumokkal díszítve, mindegyik egyedi módon megfestve. A torony 1762-ben épült és három harangot őriz, amelyek közül a legrégebbi 1800-ban készült.
Az épületét 1926-ban újították fel, az ajtó és ablakkeretek átalakítása is ekkor történt, csupán a nyugati ajtó kőkeretét hagyva az utókorra. A templom udvarán látható egy Mátyás-korabeli harang 1481-ből.
Az orgonát Kolonics István építette 1876-ban. A szószék fölött elhelyezett koronát gróf Bánffy Miklós ajándékozta a templomnak, a papné székét pedig Jósika Sámuelné.