A mai temetőkápolna. építését egyesek Szent István korára, mások – és ez a valószínűbb – első királyunk szentté avatása (1083) utáni évekre teszik. A kis templom napjainkig megmaradt eredeti nagyságában és megőrizte a romantikára jellemző stílusjegyeit, félköríves apszisát, boltíves ablakait. A már XIII. századi gótikus, csúcsíves ablakokkal áttört falú tornyocska alig emelkedik a hajó fölé.
Márffy Ödön a MIÉNK, a Nyolcak, a KUT tagja. Festői stílusa leginkább a fauve-ok majd a Párizsi iskola látásmódjával rokonítható. Cézanne tanítványa, a magyar konstruktivizmus egyik mestere, a Nyolcak avantgárd csoport tagja, és nem utolsósorban Boncza Bertának, azaz Boncza Bertának, Csinszkának, Ady Endre özvegyének második férje. Itália szerelmese volt. Korai művei a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. 1906-tól a magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője lett. A Nyolcak idején - Cézanne hatására - szigorúbb kompozíciós rend jelent meg a képein. A tízes évek végére - leginkább Oskar Kokoschka hatására - az expresszionizmushoz közeledett. Csinszkával kötött házasságát követően kifejezésmódja sokat szelídült, közérthetőbbé vált. A vibráló színeket oldottabb hangulat váltotta képein, dekoratív stílusa az École de Paris modorával rokonítja művészetét. Legfőbb festői témája ebben a másfél évtizedben a felesége és a családi környezet lett, ezért joggal nevezhető e periódus Csinszka-korszaknak. A harmincas években laza szállal kötődik a Gresham-körhöz. Mind a táj- mind az alakábrázolásban kiváló volt, keresett portréfestő is volt, nevezetesek például önarcképei, Csinszka képek, s Gulácsy Lajosról festett portréja. Az utóbbi évtizedben kezdik felfedezni, újraértékelni, képei magas árat érnek el az aukciókon.
"A játszi szél a szövetembe kap: Ma zászló – holnap rongydarab, Ma lobogok, ma fennen lengek még, Ki tudja, holnap kinek kellenék? Ma még talán jelentek valamit, Hordom a Szent Szűz liliomait: Egy fegyveráldó Szent Szűz Máriát Úgy visznek zajló táborokon át." Zászló a szélben - részlet Reményik Sándor (1890-1941) költő
A világörökségi faluban máig őrzik az ősi hagyományokat. Hollókő nem csupán szabadtéri múzeum, az idelátogatók úgy tekinthetnek vissza a múltba, hogy a település a mai napig él. A falu mellett a hollókői vár is kihagyhatatlan látnivaló.
"Mindig azt tapasztaltam, hogy ahol az emberek között szeretet van, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz, onnan alkotó lendület, vállalkozási szellem indul ki. A szeretet a közösség összetartója." Teleki Pál - (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
"Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk... Ez az én igaz hazám." Mikszáth Kálmán (1847-1910) - író
"Mert mikor a haza szólít az ő tiszta hangján s a te erős karodra kívánja bízni sorsát, te nem teheted meg tisztességgel, hogy akaratának ellene szegülj." Passuth László (1900-1979) - író, műfordító
Csíkszentkirály egyházközséget először 1333-ban említették az írásos dokumentumok. 1566-ban Zent Király formában, 1570-ben Szentkirál, Szentkirálj, 1602-ben Szentkirály, 1695-ben Szent Király néven fordult elő. A falu neve azt igazolja, hogy egykor Szent István király tiszteletére szentelt temploma volt. Római katolikus temploma Árpád-kori alapokra épült a 15. század második felében. 1759 és 1773 között bővítették, és tornyát magasították. 1790-ben barokk előcsarnokot, 1900-ban oldalkápolnát építettek hozzá. A 13. században épült Árpád-kori templom emlékét őrzi a torony alatti köríves, egyszerűen hornyolt kő ajtókeret, valamint a déli kapu kőkeretének darabjai. Ugyancsak az Árpád-kori templomból maradt meg a keresztelőmedence.
"Kicsi Pottyond vékony szavú harangja nem csilingel többet nékem hajnalba. Harang helyett kürtöt fújnak hajnalba, akkor ülök fel a kis pej lovamra." Csíki népdal
Örményország fővárosában 2002-ben avatták fel azt az emlékművet, amely – a világban eléggé szokatlan módon – egyszerre tiszteleg egykori ellenségek előtt. A négyszögletű, zömök oszlop rózsaszín tufából épült – Jereván központjának házaira jellemző ez az építőanyag. Az Örményországban a II. világháború alatt és után elhunyt magyar hadifoglyok, illetve a Szovjet Hadsereg alakulataiban harcoló, és Magyarországon életüket áldozó örmény katonák emlékét egyszerre őrző obeliszk felállításának gondolatát a magyarországi örmény közösség vezető képviselői fogalmazták meg. Az emlékmű Jereván egyik központi terén áll, az örmény fővárosba látogató magyarok – hivatalos küldöttségek tagjai és turisták egyaránt – rendre felkeresik a közös emlékoszlopot, ahol virágokkal fejezik ki tiszteletüket az elhunytak iránt. Míg Budapesten, a Fiumei úti sírkertben mintegy háromszáz örmény katona alussza örök álmát, Örményországban Gümriben, valamint Szevanban, Szpitakban és másutt sok magyar katona és hadifogoly nyugszik. Sírjaikat éppúgy, mint a jereváni obeliszket és közvetlen környezetét a helyi hatóságok óvják és gondozzák. Jerevánban az avatás előtt magyar föld és víz került a gránittalapzatba, Pestszentlőrincen, az Uzsok téren hasonló, ám a Kaukázusból hozott elemek kaptak helyet az emlékkő alatt, amellyel – a jereváni oszlop avatásával egyidejűleg – az örmény haza tisztelgett magyarországi hősi halottai előtt.