Bayer Zsolt: Megint jőnek…- Jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása, a belső ellentétek szítása
„Információink szerint a hazai országgyűlési választások nem hivatalos eredményeinek másnapján, vagyis jövő kedden könyvbemutatónak álcázott vitát rendeznek Brüsszelben a „magyarországi politikai helyzetről”, méghozzá az Európai Parlament épületében. Már a meghívó is sok mindent elárul: „Magyarország 1938 és 2014”, hirdeti a plakát, alatta hatalmas betűkkel pedig a szerintük egyértelmű politikai párhuzamokra utalnak. Mindezt a plakát negyedét betöltő, turulmadárról készült szoborral igyekeznek erősíteni.”
Ez a Magyar Nemzet tegnapi híre. S el ne felejtsük, hogy kik lesznek ezen esemény házigazdái! Rui Tavares és Ulrike Lunacek. S ezen a ponton abba is hagyhatnánk az egész elmélkedést. Ez a két név garancia arra, hogy miféle rendezvény is lesz ez a „könyvbemutató”.
Aljas, hazug, álságos, velejéig romlott, ostoba, kizárólag baloldali és liberális politikai érdekeknek alárendelt szemétkedés lesz az egész. Semmi egyéb célja és oka nem lesz és nincs, mint hogy kétségbe vonja a választások legitimitását, és mindjárt a választások után negyvennyolc órával besározza a győzteseket. S hogy ott folytassák az egészet, ahol 2010-ben elkezdték.
Tragikomikus ez az egész. És felháborító. És undorító. Elviseléséhez azonban segítséget nyújt, ha tudjuk, hogy nincs új a nap alatt. Ebben sincs.
Nézzük csak, Mályusz Elemér írja a Tanácsköztársaság végnapjairól a Vörös Emigráció című munkájában (kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolákban!): „Belülről roskadozott, omladozott már a diktatúra, amidőn a vörös hadsereg a románoktól szenvedett vereség következtében felbomlott. A veszély pillanatában a diktatúra gyakorlói, a népbiztosok, magára hagyták a munkásságot, és augusztus 2-án különvonattal, autókon menekültek Ausztriába.
(…) A polgári kormány 1920 elején, a legszélesebb körű választói jog alapján nemzetgyűlési választásokat tart, amely a polgári pártok fényes győzelmét hozza meg. A szociáldemokrata párt, szépítgetni akarván biztos vereségét, nem vesz részt a választásokon, amelyeknek eredménye a forradalmakból kiábrándult közvéleményt híven tükrözi vissza.
Ez ellen a polgári kormány és nemzetgyűlés által képviselt Magyarország ellen indítják meg a külföldre, emigrációba szorult vezérek és híveik támadásaikat, egyre megújuló kísérleteket téve arra, hogy ismét visszatérhessenek az országba és újból átvehessék a hatalmat.”
Elszaladtak a patkányok Kun Bélával az élükön. Hát nem ismerős? És vittek mindent, amit mozdítani tudtak. Kosztolányinkat olvassuk erről, ő így emlékezik az Édes Annában: „Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy, hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték.” Kosztolányi túloz? Hát persze. Nyilván nem így volt. De a lényeg, hogy így is lehetett volna. A lényeg, hogy elloptak mindent. Ez is ismerős, igaz? Térjünk vissza a történelmi tényekhez, Mályusz Elemérhez:
„Kun Béla maga bevallotta, hogy sehol és soha életében nem fejthette ki nyugodtabban működését, mint éppen Karlsteinben. Állandó összeköttetésben volt kurírok útján Béccsel, Prágával, Berlinnel, Moszkvával, ahonnan agitációjához megkapta a szükséges pénzt, s ahová tanulmányait, beszámolóit küldte az ottani Vörös Újság részére. Az osztrák kommunisták vezére, Toman, személyesen járt kint nála »Kasparek« néven, vele együtt tett ott látogatást Milánónak akkori szélső szocialista polgármestere is.”
No hát, most annyi a változás, hogy felkerült a térképre Portugália is. S mivel Toman már a pokol tüzén fűtőzik, van helyette Rui meg Ulrike.
S hogy minden ismerős legyen, egy utolsó idézet befejezésül: „Jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása, a belső ellentétek szítása.
Röplapokat, kisebb röpiratokat szerkesztenek, egyszer a szabad királyválasztók, másszor a legitimisták nevében; a földmívelő nép indulatát a polgárság ellen akarják felkorbácsolni, a munkásságét meg mindkettő ellen. Ma az antiszemiták nevében írják röpcéduláikat, holnap pedig a zsidóbarátok nevében. A fő cél mindenütt a belső ellentétek mélyítése, hogy a felfordulás lehetséges legyen.” Ezért lesz „könyvbemutató” Brüsszelben. És szerintem Bácsfi Diána is melegít már. Igaz, gazemberek?
Magyar Hírlap
A tőke a világ egyik felét rabszolgasorba hajtja, szétzilálja a másik felén kialakult szociális piacgazdaságot - rövid lapszemle
Nyíri János emlékeztet, hogy a szociális piacgazdaság kidolgozóit (Wilhelm Röpke, Alexander Rüstow, Walter Eusken stb.) nem tanítják a gazdasági egyetemeken, amelyekről az erkölcsi szempontot száműzték, a nyersen pénzügyi kapitalizmus az uralkodó „tudomány”, noha ez az út a válságba vezet, nem pedig abból ki.
Az első rehabilitálandó igazság, hogy a gazdálkodás célja nem a haszon, hanem az ember. Ebből következik az is, hogy a munka elsődleges a tőkével szemben, hiszen a mai tőke a tegnapi munka eredménye.
A magántulajdon az erények jogos jutalma, de a közösség java megelőzi az egyénét. A tőke 1990 után birtokba vette a glóbuszt. A világ egyik felét rabszolgasorba hajtja, szétzilálja a másik felén kialakult szociális piacgazdaságot.
A tízcentes órabérért dolgozó ázsiai munkájának eredménye egyfelől saját nyomora, másfelől az amerikai és nyugat-európai gazdaság szétzilálása. Ennek véget kell vetni. Véget kell vetni a tőke korlátlan haszonhajhászásának is. A nemzetközi tőkemozgást szabályozni kell.
Napi Gazdaság
Választás előtti kutatások: senki ne gondolja, hogy eldőlt - mindnyájunkak el kell menni!
A 2014-es választások előtt készült utolsó felmérések egyértelműen a Fidesz–KDNP fölényét mutatják, de a bizonytalanok és a választ megtagadók magas aránya miatt hiba lenne kijelenteni, hogy eldőlt a voksolás.
A 2014. április 6. előtt készült utolsó közvélemény-kutatások egyértelműen a Fidesz–KDNP győzelmét jelzik előre, de a versenyt lefutottnak tekinteni dőreség lenne. Március 13-án közölte az Ipsos, hogy egyre többen választanak pártot, erősödik a magyar lakosság választási kedve; az elmúlt egy hónapban a Fidesz–KDNP-nek, a Jobbiknak és az LMP-nek nőtt a támogatottsága, míg a „kormányváltó baloldalé” változatlan maradt. A Nézőpont Intézet március 26-án arról számolt be, hogy választási kampány hajrájában nőtt a Fidesz–KDNP népszerűsége a teljes választókorú lakosság körében.
Ne gondolja senki, hogy eldőlt
Első ránézésre úgy tűnik, az április 6-i választás eldőlt, de mivel továbbra is meglehetősen magas a bizonytalan szavazók aránya, valamint a választ megtagadók száma, így semmit sem lehet biztosan kijelenteni. Ami a legvalószínűbb, hogy egyik oldal sem szerez kétharmados többséget a választáson, de azonkívül bármi megtörténhet.
Csak a Fidesz - az esélyt győzelemre kell váltanunk! - VIDEÓ!
Magasba a zászlókat! Fel győzelemre! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=JmrbpALeTyg
Tavaresék támadásra készülnek - egyetlen céljuk a választás tisztaságának a megkérdőjelezése
Ismét támadásba lendül a Magyarországot már korábban is alaptalan vádakkal illető európai baloldal.
Információink szerint a hazai országgyűlési választások nem hivatalos eredményeinek másnapján, vagyis jövő kedden könyvbemutatónak álcázott vitát rendeznek Brüsszelben a „magyarországi politikai helyzetről”, méghozzá az Európai Parlament épületében.
Már a meghívó is sok mindent elárul: „Magyarország 1938 és 2014”, hirdeti a plakát, alatta hatalmas betűkkel pedig a szerintük egyértelmű politikai párhuzamokra utalnak. Mindezt a plakát negyedét betöltő turulmadárról készült szoborral igyekeznek erősíteni.
Ráadásul a „könyvbemutató” házigazdái a Magyarországot már sokszor bíráló Rui Tavares portugál és Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti képviselők. Tavares leginkább a nevével fémjelzett és az Európai Parlamentnek készített jelentéskor került a középpontba. Mint ismeretes: az egykori kommunista képviselő egy Magyarországot vizsgáló, számtalan csúsztatást és tévedést tartalmazó dokumentumot állított össze.
E jelentést az EP végül a szocialisták, liberálisok, zöldek és kommunisták többségével el is fogadta. Lunacek szintén több alkalommal kikelt már hazánk ellen. Emlékezetes, a 2012-es, első békemenet után egy brüsszeli közmeghallgatáson arról beszélt, hogy a rendezvényen „nagyon erős antiszemita jelszavakat” ábrázoló plakátok voltak.
Lapunk szerette volna megtudni a zöldpárti képviselőktől, hogy a könyvbemutatót kísérő rendezvényt miért két nappal a választás utánra tervezik. Kérdeztük azt is, hogy céljuk-e az ellenzék várható vereségének nyomán a választáson győztes pártot nácizmus által szennyezettként lefesteni, illetve pontosan milyen párhuzamot vonnak 1938 és 2014 között.
Kérdéseinkre azonban nem kaptunk választ. A rendezvényen bemutatandó kötetnek amúgy látszólag nincs sok köze Magyarországhoz. A Karl Pfeifer által írt mű az Ausztriától Palesztináig, és vissza címet viseli. A baloldal a közelmúltban számtalanszor bizonyította, hogy a választáson egyetlen céljuk a voksolás legitimációjának megkérdőjelezése. Mesterházy Attila például februári washingtoni látogatásán közölte, hogy nem támogatja nemzetközi választási megfigyelők meghívását, mert az legitimálná a választást.
mno
Fricz Tamás: Miről szólt az elmúlt hétvége?
Két politikai tábor felsorakozásáról. Nem a programok részletezéséről, mert már ezeknek nincs igazán jelentősége.
Annak és kizárólag annak volt jelentősége, hogy az időjárás szempontjából csodás hétvégén melyik politikai oldal tudja megmutatni: erősebb, nagyobb, hatalmasabb, összetartóbb, mint az ellenfél. És e csatát a nemzeti oldal fölényesen megnyerte, ami előrevetíti az április 6-ai választások eredményét is.
A választások előtti utolsó hétvége tehát szimbolikus jelentőségű volt. A látvány vált fontossá, a felvételek a tömeggyűlések nagyságáról, s bizony, bármilyen fájó vagy bármennyire is nem „emelkedett” dolog ez, de a résztvevők számának – legalábbis nagyjából megítélhető számának – is központi jelentősége volt.
De miért lett ez így? Miért nem a programok összevetése, a részletkérdések megvitatása, a pártok ígéretei stb. körül feszültek az indulatok a választások előtti utolsó napokban?
Két oka van ennek.
Az egyik ok: a politikai szövegek, szavak súlya néhány éve már devalválódott az állampolgárok előtt, mert 2006-ban, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után az emberek megtanulták, hogy a politikusok bármikor manipulálhatják, félrevezethetik őket, s nem áll rendelkezésükre semmilyen intézményrendszer, amely által védekezhetnének a csalásokkal és hazugságokkal szemben.
A magyar emberek pedig – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – nem ostobák, nem buták, hanem gondolkodó lények. Jómagam az elmúlt hetekben több helyen tartottam vidéken előadásokat, s meggyőződtem róla, hogy a magyar választó nem most jött le a falvédőről. Kérdéseik pontosak, lényegre törőek, az emberek nem szervilisek, nem vakok.
Meggyőződésem, hogy ebben a „tudatosodásukban” a Gyurcsány-féle tragikus őszödi beszédnek és az abból következő felismeréseknek döntő szerepük volt. Minden politikusnak és pártnak tudnia kell – és a felkészültebbek már tudják is –, hogy Őszöd után nem érdemes mellébeszélniük és hablatyolniuk.
Magyarul a magyar választópolgár már nem a szavakból ítél, hanem valóban a tettekből. Azt vizsgálja meg nemes egyszerűséggel, hogy a nemzeti oldal, illetve a balliberális oldal mit tett kormányon az elmúlt években, évtizedben. Egyértelmű, hogy a ballib nyolc év, illetve a második Orbán-kormány négy éve alapján alkotnak ítéletet arról, hogy melyik pártra, pártokra érdemes a szavazatukat leadni.
Ne ringassa illúzióba magát a balliberális szövetség: az emberek döntő többsége jól megvan miniszterelnök-jelölti és pártok közötti nyilvános viták nélkül is. Inkább hisz az általa megélt nyolc baloldali, illetve a baloldal bukása után négy jobboldali évnek. A többi, ahogyan Shakespeare írta vala, szó, szó, szó…
És igen jól látszik: a választók látványos különbséget tesznek a szocialista-balliberális kormányzás totális csődje, illetve a nemzeti kormány válságkezelő, majd fokozatosan növekedést beindító gazdasági teljesítménye között. A tények fényesen az Orbán-kormány mellett szólnak. És hát, ahogyan már Hegel megírta egykoron, a tények makacs dolgok. A közvélemény-kutatások alapján a nemzeti oldal iránt elkötelezettek száma két és félszer nagyobb, mint a szocialista-balliberális oldal híveié.
A másik ok: két – a Jobbikot ide véve immáron három –, világnézetében, szemléletében, normáiban és értékeiben erősen elkötelezett, egymáshoz nem racionálisan, hanem érzelmi, lelki alapon kötődő politikai tábor alakult ki Magyarországon 2010-re. S ami nagyon fontos: a 2010 óta eltelt négy évben a két vagy három érték- és világszemléleti tábor stabilizálódott, ha tetszik „megkötött”, az átjárások szinte teljesen megszűntek, aminek következtében Magyarországon olyan politikai megosztottság és szembenállás jött létre, amelyre alig van vagy talán nincs is példa szerte Európában.
Következmény: a másik oldal ígéretei már nem számítanak. Szinte minden szavazó ott van és ott marad, ahová eddig is tartozott lelki alapon, ha tetszik, hitből.
Egyik oldalon állnak a kádárizmust magukban hordozó posztkommunista politikai erők, szövetségben a neoliberális nézeteket valló, globalista-kozmopolita liberális körökkel, másik oldalon a nemzeti, polgári és keresztény nézeteket vallók táborával. A két tábor között négy év alatt megmerevedtek a frontok; bármennyire fáj, ez sok tekintetben hideg, sőt időnként már-már „melegedő” polgárháború.
A két tábor valóban csatát vív egymással, s ebből a szempontból a seregek felvonultatásának és szemlézésének óriási jelentősége van. Ez s nem más történt a választások előtti utolsó hétvégén.
Személyesen is érintett vagyok a hétvége eseményeiben, ezért minden részletezés nélkül, egyszerűen leírom: a választások előtti utolsó „összetartást” fölényesen nyerte meg a nemzeti tábor.
Aki nem hiszi, járjon utána április 6-án este!!
Fricz Tamás
mno
Bayer Zsolt: Nyílt levél - Ilyesféle alakokat nem tisztel meg tisztességes ember veréssel
A Békemenet kapcsán írok önnek. Teljesen feleslegesen – de a magam lelki békéje miatt.
Legelőbb is azt kell sajnálkozva az ön tudomására hoznom, hogy soha, egyetlen pillanatra sem fogja azt érezni, amit az a tömeg érez, amelyet ön most (ismét) vérig sértett. Soha nem fogja érezni, mit jelent egyszerre lélegezni, kimondatlanul és megfoghatatlanul ugyanazt érezni, és valamiért kiállni. Önök nem érezhetik ezt, mert az önök attribútuma az irigység és a gonoszság. Ortega egyenesen önöknek üzen a Tömegek lázadásában:
„Csak bosszankodunk, ha halljuk, hogy még az aránylag művelt emberek is mit fecsegnek korunk legegyszerűbb kérdéseiről. Olyanok, mint a faragatlan földműves, aki vastag, ügyetlen ujjal igyekszik felvenni egy tűt az asztalról.”
Ortega mester szerencsére elmondja helyettem, amit gondolok. Ha én mondanám, brutálisabb lenne.
Ön szombaton, Szolnokon azt mondta a Békemenet résztvevőiről, hogy egy részüket fenyegetéssel vették rá a részvételre, másik részüknek pénzt fizettek, míg a harmadik rész volt a „hívő tagozat”, aki jött magától, mert nekik mindegy, mi történik az országban. Ezt a fejtegetését a következőképpen vezette fel: „Volt ez a békamenet… jaj, nem! Békemenet! Így pontos…”
Békamenet – Békemenet. Ez annyira lapos, annyira szánalmas, ennél egy hatéves gyerek is kreatívabb. De ez legyen az ön gondja. Miképpen az is, ahogy miniszterelnöknek készülődve vérig sért félmillió embert. Teljesen oktalanul, feleslegesen és ostobán. Ön egy szánalmas, primitív bunkó, elnök úr! Ott liheg teljesítményével Szanyi Tibor nyakában. S ezt is alul tudta múlni ott, Szolnokon, a saját odaadó hívei körében. Amikor arról beszélt, hogy mi ba…unk kecskét.
„A kecskével ők is csinálhatnának valamit pluszba’; azt most nem mondanám ki, hogy mit. De szerintem tudják, mire gondolok. Bár az állatvédők tiltakoznának. És joggal. Mert ezt még a kecskék sem érdemlik. Csak a fideszesek.”
Ezek az ön szavai. Ezért egy kocsmában rongyosra vernék önt, és ez nagyon hasznos megoldás lenne. Ugyanakkor lenne benne férfiasság, s éppen ezért nem fog soha bekövetkezni. Hiszen itt önről van szó. Ön pedig alkonyatkor malacságokat rajzol a budi falára. Kakival. És felizgulva liheg közben. Ilyesféle alakokat pedig nem tisztel meg tisztességes ember veréssel. Inkább átlép rajta, miközben illatos keszkenőt szorít az orra alá.
Szép, hosszú sorba állt be, elnök úr. Ez a sor Kun Béláéktól ér egészen az ön puhány alakjáig. Amikor a patkánylázadás után emigrációba kényszerültek az önök elődei, ott folytatták, ahol idehaza abbahagyták. S mert akasztani már nem tudtak, maradt nekik a verbális pusztítás. Az egyik legundorítóbb féreg az önök elődei közül Kunfi Zsigmond volt. Ő például így írt a Világosság című szennylapban, 1920. június 29-én:
„A megvetés, az undor és felháborodás tarajos hullámai csapkodnak Magyarország körül. A gyűlölet drótsövénye zárja el Magyarországot az egész világtól. Minden erkölcsös és tisztaságra valamit adó ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja. Annak a trágyadombnak dögletes bűze, amelyet kereszténykurzusnak neveznek Magyarországon, az európai erkölcsi és politikai köztisztaságnak égető problémájává lett, és mindenki, nem csak szocialisták, egyetért abban, hogy ezt a szemétdombot el kell hordani, és ki kell füstölni azt az országot, ahol a rend fenntartói és a hatalom birtokosai ilyet művelnek.”
Kunfi mindezt azért veti papírra, mert a magyarok nem kértek őbelőlük. S ezt ők is pontosan tudták. Böhm Vilmos már 1919. július 5-én ezt mondta egy bizalmas összejövetelen: „A front és a gyárak munkásai egyaránt, már nem csak elégedetlenek, hanem gyűlölik ezt a rendszert.” A főpatkány, Kun Béla így beszélt a munkástanács előtt, amikor lemondott a hatalomról: „A proletáriátus elégedetlen volt a mi kormányzatunkkal szemben, és immár a gyárakban hangosan kiabálta minden agitáció ellenére, hogy »le a diktatúrával!«.”
Nos, ennek a szellemi hagyatéknak örököse ön, elnök úr. Az elvtársaival együtt. Miközben állandóan a népre hivatkozik, megveti és gyűlöli ezt a népet, ha nem önökre szavaz, ha nem kér magukból.
És mint megzsarolt, megvesztegetett kecskeb…ókra gondol erre a népre. De a világért sem mulasztaná el, hogy politikai ellenfeleit antidemokratikus, szélsőséges gazemberekként bélyegezze meg.
Egyszóval ön a tipikus kommunista, tisztelt elnök úr. Az elvtársáról, korábbi helyetteséről, az ön pártjának második emberéről pedig éppen szombaton derült ki, hogy az eddig ismert titkos számláin túl további számlákkal is rendelkezett.
S ezeken 2008 és 2010 között alkalmanként napi (!) egymillió euró fordult meg. Készpénzben. Ön pedig nem megy el a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, és azt mondja, hogy Simon Gábor előző életéből származik a felhalmozás. Mindeközben kecskét akar b…atni mivelünk.
Elmegy ön a p…ba, elnök úr! Az elvtársaival együtt.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Nyílt levél
A Békemenet kapcsán írok önnek. Teljesen feleslegesen – de a magam lelki békéje miatt. Legelőbb is azt kell sajnálkozva az ön tudomására hoznom, hogy soha, egyetlen pillanatra sem fogja azt érezni, amit az a tömeg érez, amelyet ön most (ismét) vérig sértett. Soha nem fogja érezni, mit jelent egyszerre lélegezni, kimondatlanul és megfoghatatlanul ugyanazt érezni, és valamiért kiállni. Önök nem érezhetik ezt, mert az önök attribútuma az irigység és a gonoszság. Ortega egyenesen önöknek üzen a Tömegek lázadásában: „Csak bosszankodunk, ha halljuk, hogy még az aránylag művelt emberek is mit fecsegnek korunk legegyszerűbb kérdéseiről. Olyanok, mint a faragatlan földműves, aki vastag, ügyetlen ujjal igyekszik felvenni egy tűt az asztalról.” Ortega mester szerencsére elmondja helyettem, amit gondolok. Ha én mondanám, brutálisabb lenne. Ön szombaton, Szolnokon azt mondta a Békemenet résztvevőiről, hogy egy részüket fenyegetéssel vették rá a részvételre, másik részüknek pénzt fizettek, míg a harmadik rész volt a „hívő tagozat”, aki jött magától, mert nekik mindegy, mi történik az országban. Ezt a fejtegetését a következőképpen vezette fel: „Volt ez a békamenet… jaj, nem! Békemenet! Így pontos…” Békamenet – Békemenet. Ez annyira lapos, annyira szánalmas, ennél egy hatéves gyerek is kreatívabb. De ez legyen az ön gondja. Miképpen az is, ahogy miniszterelnöknek készülődve vérig sért félmillió embert. Teljesen oktalanul, feleslegesen és ostobán. Ön egy szánalmas, primitív bunkó, elnök úr! Ott liheg teljesítményével Szanyi Tibor nyakában. S ezt is alul tudta múlni ott, Szolnokon, a saját odaadó hívei körében. Amikor arról beszélt, hogy mi ba…unk kecskét. „A kecskével ők is csinálhatnának valamit pluszba’; azt most nem mondanám ki, hogy mit. De szerintem tudják, mire gondolok. Bár az állatvédők tiltakoznának. És joggal. Mert ezt még a kecskék sem érdemlik. Csak a fideszesek.” Ezek az ön szavai. Ezért egy kocsmában rongyosra vernék önt, és ez nagyon hasznos megoldás lenne. Ugyanakkor lenne benne férfiasság, s éppen ezért nem fog soha bekövetkezni. Hiszen itt önről van szó. Ön pedig alkonyatkor malacságokat rajzol a budi falára. Kakival. És felizgulva liheg közben. Ilyesféle alakokat pedig nem tisztel meg tisztességes ember veréssel. Inkább átlép rajta, miközben illatos keszkenőt szorít az orra alá. Szép, hosszú sorba állt be, elnök úr. Ez a sor Kun Béláéktól ér egészen az ön puhány alakjáig. Amikor a patkánylázadás után emigrációba kényszerültek az önök elődei, ott folytatták, ahol idehaza abbahagyták. S mert akasztani már nem tudtak, maradt nekik a verbális pusztítás. Az egyik legundorítóbb féreg az önök elődei közül Kunfi Zsigmond volt. Ő például így írt a Világosság című szennylapban, 1920. június 29-én: „A megvetés, az undor és felháborodás tarajos hullámai csapkodnak Magyarország körül. A gyűlölet drótsövénye zárja el Magyarországot az egész világtól. Minden erkölcsös és tisztaságra valamit adó ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja. Annak a trágyadombnak dögletes bűze, amelyet kereszténykurzusnak neveznek Magyarországon, az európai erkölcsi és politikai köztisztaságnak égető problémájává lett, és mindenki, nem csak szocialisták, egyetért abban, hogy ezt a szemétdombot el kell hordani, és ki kell füstölni azt az országot, ahol a rend fenntartói és a hatalom birtokosai ilyet művelnek.” Kunfi mindezt azért veti papírra, mert a magyarok nem kértek őbelőlük. S ezt ők is pontosan tudták. Böhm Vilmos már 1919. július 5-én ezt mondta egy bizalmas összejövetelen: „A front és a gyárak munkásai egyaránt, már nem csak elégedetlenek, hanem gyűlölik ezt a rendszert.” A főpatkány, Kun Béla így beszélt a munkástanács előtt, amikor lemondott a hatalomról: „A proletáriátus elégedetlen volt a mi kormányzatunkkal szemben, és immár a gyárakban hangosan kiabálta minden agitáció ellenére, hogy »le a diktatúrával!«.” Nos, ennek a szellemi hagyatéknak örököse ön, elnök úr. Az elvtársaival együtt. Miközben állandóan a népre hivatkozik, megveti és gyűlöli ezt a népet, ha nem önökre szavaz, ha nem kér magukból. És mint megzsarolt, megvesztegetett kecskeb…ókra gondol erre a népre. De a világért sem mulasztaná el, hogy politikai ellenfeleit antidemokratikus, szélsőséges gazemberekként bélyegezze meg. Egyszóval ön a tipikus kommunista, tisztelt elnök úr. Az elvtársáról, korábbi helyetteséről, az ön pártjának második emberéről pedig éppen szombaton derült ki, hogy az eddig ismert titkos számláin túl további számlákkal is rendelkezett. S ezeken 2008 és 2010 között alkalmanként napi (!) egymillió euró fordult meg. Készpénzben. Ön pedig nem megy el a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, és azt mondja, hogy Simon Gábor előző életéből származik a felhalmozás. Mindeközben kecskét akar b…atni mivelünk. Elmegy ön a p…ba, elnök úr! Az elvtársaival együtt. Bayer Zsolt Magyar Hírlap
Simon már öt eltitkolt bankszámlánál tart
Az MSZP bukott elnökhelyettesének már öt eltitkolt bankszámlára kellene magyarázatot adnia, melyeken százmilliós összegek voltak felhalmozva.
A Simon-ügyben végrehajtott házkutatások és banki információk beszerzése során a pénzügyi és nyomozó hatóságok olyan pénzintézeti dokumentumokat és tárgyi bizonyítékokat foglaltak le, amelyek révén több újabb, Simon Gáborhoz tartozó bankszámlát tudtak azonosítani.
Simonnak a salzburgi Bankhaus Spänglernél, a grazi Bankhaus Krentschkernél és a zürichi UBS AG Banknál is voltak számlái, amelyeken nagy összegű, esetenként akár az egymillió eurót (300 millió forintot) is elérő készpénzes be- és kifizetéseket bonyolított le.
Az MSZP megroppanását az okozta, hogy egy olyan modellt erőltettek, ami működésképtelen - rövid lapszemle
Kósa Lajos szerint a Fidesz modellje, az aktívak támogatása, a rászorultak aktivizálása és segítése, az egyenlő, igazságos közteherviselés, a bankok és a pénztőke arányos megadóztatása a magyarok többségének a támogatását elnyerte.
A szocialisták azért képtelenek talpra állni, mert csak megszorításban gondolkodnak, állandóan adóemelést tervezgetnek, amelyben a lakosság töredéke viseli a terhek nagy részét, a tőke pedig mentesül. Az MSZP megroppanását tehát az okozta, hogy egy olyan gazdasági és társadalmi modellt erőltettek, ami működésképtelennek bizonyult.
Hetek
Pogátsa Zoltán szerint gazdaságpolitikai pártprogramokban nincs előrelépés 2008-hoz képest. Ugyanazok a személyek írják őket, mint korábban. Gazdaságfilozófiai és nemzedékváltásra lenne szükség. Mivel ez nem ment végbe szocialista és a liberális oldalon, ez is egyik oka annak, hogy ilyen gyenge a támogatottságuk.
Az nem elég, ha csak annyit mondanak, hogy mindent visszafordítana, amit a mostani kormány tett. Nem tudnak felmutatni vonzó jövőképet, a válság előtti eladósodottság korszakára való visszatérés ma már nem perspektíva.
Heti Válasz