Akik együtt tették tönkre az országot - akik ennek ellenére most újra próbálkoznak
Nyolc éven keresztül tönkre tették az országot, szó szerint elárulták a nemzetet - elárulták a itthoniakat és a határon túlrekedteket egyaránt.
Az elmúlt négy évben sem tettek egyebet mint Brüsszelbe és Washingtonba rohangáltak "elintézni, segítséget kérni", hogy buktathassák már ugyan meg az Orbán-kormányt, mert nekik egyedül nem sikerül. Tavares-jelentésekkel és más "trükkös akciókkal" folyamatosan elárulták a magyar emberek családok, a a nyugdíjasok, az egyedülállók, az egész ország, a nemzet érdekeit.
Az ellenzéki, új szerepükben is megtalálták az árulás a legkörmönfontabb módszereit - ebben otthon vannak. Cselekedeteik mozgatórugója változatlan: szolgálni a megbízók, a multik érdekeit a magyar emberekkel szemben!
Kabarétréfának is beillene az új szlogenjük: a jövő elkezdődött. (soha egy eredeti jó gondolatuk nem nincsen - ez is a Fidesz korábbi kampánymondata volt).
A szent cél érdekében most "megújultak" - a három kis MSZP, újra eggyé állt össze . Ez az igazi három az egyben. A hatalom megszerzése érdekében, a közös célért most úgy tesznek, mintha már nem is utálnák annyira egymást. Úgy gondolják, együtt, falkában talán könnyeben szerezhető egy-egy darab a koncból.
Csak egyet felejtenek el - ez a konc nekünk, nem is mellékesen a hazánk!
Nem engedjük még egyszer őket a nemzet kormányrúdjához. Soha többet árulókat, soha többet maffiabaloldalt!
Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Máté T. Gyula: Csecsemőlista
Raportra hívták a múlt héten Bajnai Gordont. A hasonló ügyekben kivételesen jól értesült Népszava szerint az Együtt–PM vezetőjét Fischer Iván karmester lakására rendelték. Bajnainak azonban nem szolfézsből, hanem demokráciából kellett vizsgáznia.
Nagyszerű volt a zsűri, vagy ha úgy jobban tetszik, a számonkérő szék is: Heller Ágnes filozófus, Konrád György, Parti Nagy Lajos és Závada Pál írók valamint Radnóti Sándor esztéta. Náluk-nélkül nem is lehet rendes demokrata az ember e hazában. Jobb nyugati lib-bal lap hasábjain aztán meg végképpen sehogy.
E társaság arról győzte meg a „demokratikus ellenzék” fakuló fényű milliárdosát, hogy hagyja abba a hülyéskedést, és vegye be a buliba Gyurcsány milliárdos és demokrata kollégát. Miután az Együtt–PM lassan a parlamenti küszöb alatt kúszik, Gyurcsány meg felhekkelte magát – azért egy pillanatra mi, újságot írók is mélázzunk el azon, hogy így lett volna-e, ha Fletót a bűnügyi krónikákba száműzzük, és nem politikai bűneit csámcsogjuk agyon -, a parlamentbe meg mégis be kell jutni valahogy, Bajnai bólintott. Szerdán a ki tudja hányadik összefogás is megtörtént, s amikor-e sorokat olvassák, talán már Gyurcsány is beborult az üdülésből az összeborulásba.
És ezen a nagyszerű sikeren felbuzdulva, a fenti kitűnő gyülekezet ünneplésbe kezdett. Modern demokrata a jelek szerint leginkább felhívásokban szeret vigadni, ami rendkívül praktikus, mert az ilyesmit alá is lehet írni, ami még mindig sokkal kellemesebb, mint ha az embernek csinálnia kellene valamit ebben a randa, ködős időben.
Demokratáink az ilyesmiben egyébként is nagyok, nyilván a kapcsolati háló mellett van aláírási háló is. Most is semmi idő alatt összegyűlt több mint kétszáz szignó a kikerülhetetlen Ungvári Tamással, Gálvölgyi Jánossal vagy éppen Eörsi Mátyással az élen. S miután maga Herényi Károly is aláírt, nincs az a jobbközépül gondolkodó választó, aki Dávid Ibolya nevével az ajkain ne esküdne fel az orbáni „autokratikus hatalom leváltásának szent ügyére”. Pláne akkor, amikor a „magyar demokrácia és jogállamiság újjászületése” a tét.
Főleg ilyen szülőkkel.
Mert akár Mesterházy Attila vezeti majd a közös listát, akár valamilyen titokban kikasztingolt „demokrata személyiség”, a befutó helyekre kerülők kiléte aligha okoz meglepetést. Csupa politikai újszülött lesz: két exminiszterelnök, exminiszterek és exállamtitkárok, néhány rég-új pártpotentát és hozzájuk idomult álkakukktojás.
Utóbbiak mindenre hajlandók azért, hogy ők is egyszer majd exminiszterek és exállamtitkárok legyenek, habár demokrata nyelven ezt másképpen mondják: „mindent alárendelünk az Orbán-rendszer leváltása érdekében”. A fulldemokrata drogliberalizátor Juhász Péter tegnap hihetetlen elvszerűséggel jelezte: Gyurcsánnyal és Mesterházyval neki nem lehet egy az útja, de ha az urak úgy gondolják, azért ő szívesen lesz közös jelölt a belvárosban…
Kiktől, ha nem tőlük lehet várni az újjászületést? Mi, ha nem ez a korszakváltás?
Ki melyik helyen lesz?
Nyilván majd lealkudják, hiszen programról már PR-ból sem akarnak egyeztetni. Jogos, minek? Hiszen szinte mindannyiuk kormányzott már a másikkal, ismerik egymás hátát és hátsóját is, akár kés, akár nyelv szempontjából. A három „nagy” kezében most is az előbbi van, a „kicsik” pedig, Bokrostól Fodorig benyalnák magukat a remélt fazék közelébe.
A közös kormányváltó lista résztvevőinek sok céljuk van, az egyik viszont biztos: a kormányváltás. Ez csak a szocialista nagymamáknak szánt maszlag, az antifasizmussal és a demokráciadumával együtt. A cél, amelyhez a lib-bal értelmiség jelesei is odazsarolják a pártführereket, a tábor összetartása.
Hogy a kötőanyag ehhez a bosszúvágy vagy a félelem, netán a remélt személyes haszon, az tök mindegy. Mert a tábort, azt a jelenleg harminc százalék körüli baloldali, illetve liberális szavazót nem szabad elveszíteni. Nem szabad, hogy más gondolatot kövessenek, ne a számukra megszabott mezsgyén haladjanak. Ne azon filozofáljanak, hogy mi jó az országban, sőt azon se töprengjenek, ami rossz.
Az sem kell, mert még az is önálló gondolatot szülhet, ráadásul, mi van, ha ezután a rosszat náluk is észreveszik?
Nekik csak Orbánt kell gyűlölniük! Ismételgetni a diktatúra és összefogás mantrát, aztán leszavazni.
Ha a szükséges „x” megvan, négy évre visszaérhetnek fogyasztónak.
Ennyi. Avagy, ahogy az MSZP politikai csecsemőinek – többek között Kiss Péter és Hiller István korszakváltóknak – tegnap osztogatni kezdett szórólapjain olvasható: a változás elkezdődött. Add tovább!
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
A Szent Jobb körmenet
A Szent Jobb nemzeti és keresztény ereklye, - Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik.
A szent Jobb körmenet története: Mária Terézia hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után Raguzából visszaszerezte a Szent Jobbot, melyet nagy pompával Budára szállították. Itt az Ereklyét az Angolkisasszonyok gondjaira bízta a királynő, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elejétől a budavári palota Zsigmond-kápolnájában az udvari vár plébános gondjaira volt bízva, ahol 1944-ig volt látható.
A Bach korszaktól 1944-ig minden év augusztus 20-án a Budavári Palota Udvari Várplébániájától a Nagyboldogasszony templomig haladt a menet. A II. világháború után az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Ekkor a pesti Ferences templomtól a Bazilikáig vonult a több százezres körmenet.
Ezt követően még kétszer tartottak körmenetet Budapest utcáin Mindszenty József bíboros hercegprímás vezetésével, majd 1948-tól negyven éves kényszerű szünet következett.
Ausztria és a Magyar Királyság közötti történelmi határ a Duna és a Morva összefolyásánál - Dévény - Felvidék
A Dévényi vár – a szabadság nemzeti szimbóluma - A történelmi Magyarország nyugati kapuja
Ausztria és a Magyar Királyság közötti történelmi határ a Duna és a Morva összefolyásánál - Dévény - Felvidék
Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) emlékek - Delhi - India - Kabul - Afganisztán
Az indiai Nemzeti Múzeum emeletén több termet töltenek meg azok a páratlan leletek, amelyeket Stein Aurél (1862-1943) adományozott a delhi intézménynek. A világhírű magyar Ázsia-kutató három expedíciójának anyagából állította össze a gyűjteményt.
1900-1901-ben Kelet-Turkesztán kietlen tájain folytatott régészeti ásatásokat, 1906-1909-ben a Takla-Makán sivatagban és a Tarim folyó mentén végzett kutatásokat.
1913 és 1916 között Turkesztántól a Góbi-sivatagig 18 ezer kilométert megtéve tárta fel Belső-Ázsia műemlékeit, rendkívül gazdag régészeti és művészettörténeti anyaggal gazdagítva a tudományt. Ezen kívül Indiában – kiváltképp Kasmírban – végzett archeológiai, valamint irodalomtörténeti és nyelvészeti kutatásokat.
A delhi múzeum látogatóit a Stein-gyűjtemény bejáratánál elhelyezett portré és életrajz tájékoztatja arról, hogy a közép-ázsiai anyag a magyar tudóstól származik. Stein munkáját már hosszú életében komoly nemzetközi elismerés övezte, 1912-ben a brit uralkodó lovaggá ütötte, számos akadémia és tudományos társaság választotta tagjává, az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem pedig díszdoktorává.
A műveinek egy részét magyarul író régész, nyelvész, történész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, az ázsiai Selyemút városainak kutatásának szentelte életét. Több expedíciója során derített fényt többek között Perzsia, Irak és Szíria vidékein Nagy Sándor indiai hadjáratainak pontos helyszíneire és körülményeire.
1943-ban, afgán útja során Kabulban hunyt el. A kutató – akinek sírja az afgán főváros angol temetőjében található – sohasem feledkezett meg magyarországi kötődéséről, felbecsülhetetlen értékű könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozta, a Stein-könyvtár ma az Akadémiai Könyvtár Keleti Gyűjteményének részét képez.
1. kép felirata: Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) adományozta páratlan leletek gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Múzeumban - Delhi - India
2. Kép felirata: Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) adományozta páratlan leletek gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Múzeumban - Delhi - India + az kiállítás egyik termében láthatjuk a magyar tudós portréját
3. kép felirata: Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) sírja - Kabul - Afganisztán
A magyar felderítő zászlóalj Kabulban szolgált békefenntartó katonái a tudós iránti tisztelettől vezérelve úgy döntöttek, hogy saját költségükön, egy helyi mesteremberrel helyreállíttatják az igen rossz állapotban meglelt síremléket. A sír felújításáért az MTA elnöke zászlószalagot adományozott a honvéd alakulatnak.
Református templom - Csetfalva - Kárpátalja
Református templom - Csetfalva - Kárpátalja
Csetfalva színmagyar kis falu a Tiszaháton.
Szép fatornyos református temploma egyedülálló. A templom a falusi templomépítészet szép példája. A XV. században épült gótikus stílusban, valószínűleg egy tatárjárás utáni, XIII. századi kis templom átépítésével.
A kazettás mennyezeteket Asztalos Sándor Ferenc készítette a XVIII század közepén. A négy fiatornyos zsindelyes harangtorony 1796-ban épült.
Csetfalván született Móricz Zsigmond édesanyja, az író is többször járt a faluban. A Tisza szabályozással foglalatoskodó gróf Széchenyi István 1847-ben járt itt, mivel gőzöse megfeneklett a Tiszán.
A főút mellett Szent István emlékhelyet alakítottak ki a kereszténység felvételének 1000. évfordulójára. A faluban sokan foglalkoznak falusi turizmussal.
A csoda mozgatója a falu első cigány polgármestere, Bogdán László - rövid lapszemle
Cserdi cigány többségű falu lakói hoztak adományt - egy tonna, saját termesztésű zöldséget - budapesti rászorulóknak. Baranyában a környék legrosszabb hírű falujából pár év alatt messze földön híres, irigyelt település lett.
Olyan hely, ahol mindenki akar és tud is dolgozni. Olyan hely, ahol magyarok, cigányok közösen újították fel egymás házait. Olyan hely, ahol a jó tanuló és templomba járó gyerekek ötvenezer forint jutalmat kapnak. Olyan hely, ahol mintaszerű biogazdálkodás folyik. A csoda mozgatója a falu első cigány polgármestere, Bogdán László.
hir24.hu
Magyar népi díszítések - Sárközi főkötőhímzés - Tard - Dunántúl
A hímzést a főkötő kerek fenéklapján kör alakban, oldalain pedig széles sávban helyezték el. A mintát fehér pamutfonallal varrt egyszerű rozetták kettős sora alkotja, melyeknek hátterét széles fekete vagy sötétbarna szőrfonalból varrt hurokhálóval töltötték ki.
Néha szerény piros keresztöltéses sorok is tagolják. A fekete alapú fehér fonallal finoman kivarrt régi sárközi, gömöri és torockói főkötők nyers ellenpárja.
Déry Tibor a tollforgatók felelőtlenségéről
"Az igazi írót felháborítja "az a példátlan henyeség, elképesztő gondatlanság, könnyelműség és felelőtlenség, amellyel - az újságírókon, sőt, írókon kezdve - mindazok bánnak a nyelvvel, akiket mesterségük vagy hivataluk közéleti szereplésre, a nyilvánosság előtti írásbeli vagy szóbeli gondolatközlésre jogosít fel.
Ennek a tollforgató elitnek tulajdonítom, hogy a világnak alig van még egy olyan nemzete, amelynek értelmisége oly rosszul bírná, oly hibásan használná, oly erőtlenül forgatná a maga nyelvét, mint a magyar polgárság a miénket, megfertőzve mindazokat, akik vele érintkezésbe kerülnek, s megrontva a maga és más gondolkodását."
1947
Déry Tibor (1894-1977) - író
Kosztolányi Dezső a tudományos nyelvről
"Tudósaink kötelessége, hogy tudományos szavainkat fémjelezzék, s abban a harcban, melyet vállaltunk, az élen vezérkedjenek."
Kosztolányi Dezső - Nyelv és lélek