Tisza István (1861-1918) - politikus, miniszterelnök

                          Tisza István (1861-1918) -  politikus, miniszterelnök, az MTA tagja. A nevéhez kapcsolódó két legismertebb esemény az Osztrák–Magyar Monarchia háborúba lépése második miniszterelnöksége idején, s az ellene elkövetett gyilkosság az őszirózsás forradalom napján, 1918. október 31-én. Politikusként az osztrák-magyar dualista rendszer (a monarchia) fenntartásának híve, s az akkoriban elterjedt „liberális-konzervatív konszenzus” képviselője volt. Egyszerre volt meggyőződéses híve a joguralomnak, a parlamentarizmusnak és az alkotmányosságnak, ugyanakkor az arisztokrácia és a dzsentri vezető szerepének s a korlátozott szavazati jog fenntartásának, mert úgy vélte, ez utóbbiak révén maradhat csak fenn a nemzeti kisebbségekkel szemben a magyar szupremácia, a hagyományos társadalmi rend és kultúra.

Krisztus-keresztek a Kárpát-medencében

                                    Krisztus-kereszt az erdőn   Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett.   Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk.   Húsz éve elmult s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben. - Ady Endre

Magyar bank lesz a Raiffeisen?

                          Sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta a Raiffeisen Bank magyarországi részlegének felvásárlásáról szóló minapi híreket a vevőként hírbe hozott Széchenyi Bank mögött álló Töröcskei István. Logikus lépésnek tűnik mely szerint a Széchenyi Kereskedelmi Bank ajánlatot tett az osztrák Raiffeisen Bank International AG magyarországi leánybankjára – nyilatkozta a bankhoz közel álló szakértő. A köztudottan kicsi Széchenyi Bank – amely eddig a keleti nyitás jegyében elindult kereskedőházak finanszírozásával vált ismertté – saját tőkéből aligha tudja kifizetni a vételárat. Arra viszont alkalmas a T&T Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Zrt. (T&T) 51 százalékos tulajdonában lévő pénzintézet, hogy a kisebbségi tulajdonos magyar állam tőkeemelésével vagy hitelnyújtásával hozzájusson a Raiffeisen megszerzéséhez szükséges pénzhez. A Magyar Nemzet forrása arra is felhívta a figyelmet, hogy a Raiffeisen-leány megszerzése beleillik abba a Takarékbank felvásárlásával elindult, majd a Széchenyi és Gránit Bankban szerzett állami tulajdonrésszel felgyorsuló folyamatba, amelynek célja az – amint a miniszterelnök többször hangoztatta –, hogy a Magyarországon működő bankok legalább ötven százalékban legyenek magyar tulajdonban. Magyar Nemzet

Magyar népi díszítések - Székelyudvarhelyi varrottas - Életfa motívummal

Szó sincs a közjó automatikus létrejöttéről - rövid lapszemle

                                Felcsúti Péter szerint két évszázados történelme során a kapitalizmus most másodszor került olyan válságba, amely a létét fenyegeti. Biztosnak gondolt társadalmi intézményekről, technikákról és eljárásokról derült ki, hogy nem úgy, nem olyan jól működnek, ahogyan a véleményformálók és a politikacsinálók évtizedeken keresztül feltételezték. A hanyatlás 30 évvel korábban, a neoliberális társadalmi-gazdasági nézetek uralkodóvá válásával indult el. Az eredmény kiábrándító: a pazarló és presztízs fogyasztás növekedése és az ezt kísérő eladósodás, valamint a növekvő jövedelmi különbségek a „felső egy százalék” és a társadalom többi csoportjai között. A válságban világossá vált az is, hogy a nagyvállalati - elsősorban a pénzügyi - szektor képes az átlagon felüli nyereségek megszerzésére úgy, hogy a kockázatokat a társadalommal fizetteti meg; szó sincs tehát a közjó automatikus létrejöttéről. A globalizációs folyamatok - a kiszervezések következménye a reálbérek hosszú távú stagnálása és a strukturális munkanélküliség növekedése az alacsonyabban képzett társadalmi csoportok körében. Számukra - az állam visszavonulása miatt - a szociális védőháló is kisebb és gyengébb lett. E folyamatok jelentős mértékben korlátozzák, formálissá teszik a nemzeti keretek között kiépült politikai demokráciák működését is. Mindezek következtében a liberális demokrácia hitele jelentősen megcsappant a nyugati társadalmak tagjainak körében. Ezzel párhuzamosan a világ más országai - elsősorban Kína - továbbra is gyorsan fejlődnek, és úgy tűnik, képesek magukat függetleníteni a globális válságtól. Ezekben az országokban az állam erőteljesen beavatkozik a gazdaság működésébe. Ma még nem dőlt el, van-e jövője a kapitalizmusnak, és ha igen, melyiknek? Népszava   Botos Katalin Henry Fordot idézi: „azért adok több pénzt a munkásoknak, hogy megvegyék az autómat”. A „fordista gazdaságban” a jövedelmet megosztották a tőkés és a munkás között úgy, hogy mindenkinek elegendő jusson. Ez alapvetően egy belső piacra támaszkodó gazdasági modell volt. Magyar Nemzet

Az ember tekintete nem az igazságra, a közösségre, a jóra irányul, hanem önmagára - rövid lapszemle

                              Fázsy Anikó szerint a dolgokra való rácsodálkozás az európai tekintetet három irányba mozdította el: az igazság keresésével érteni akarja a világot; az igazságosság keresésével érteni akarja a közösséget; a Jó keresésével érteni akarja a lelket. Az értékek régen szigorú hierarchiába rendeződtek. Ma minden azt próbálja elhitetni, hogy az értékek között nem alá- és fölérendeltségi viszony van, hanem mellérendeltség. Az ember tekintete nem az igazságra, a közösségre, a jóra irányul, hanem önmagára. Nem érdekli a múlt, és nincs terve a jövőre. Emberi kapcsolatok helyett álkapcsolatokat épít; nem a világra veti tekintetét, hanem a tévé képernyőjére. Régen az embernek jelleme volt. Ma „karakterek” mozognak körülöttünk. Az ember semmiért nem érzi felelősnek önmagát, ezért nem is akar megváltozni. Napjaink Európájában nem folyik diskurzus szellemről, lélekről. Nincs szó műalkotásokról. A művészet ma jó esetben játék, rosszabb esetben szentségtörés, profanizálás. Az elfajzott lesz a normális. Európa már nem a jót keresi, sóvárgással a pénz tölti el. Az európai emberben nyugtalanságot nem lélekállapota kelt, hanem bankszámlájának egyenlege. Mindnyájan a mammont szolgáljuk, amelyet gyűlölünk. Európa szellemi értékeiről lemondva szövetségre lépett egy pénzközpontú uralmi rendszerrel. Csak pénzügyi tervei vannak. Ezek eddig válságot, káoszt teremtettek. De Európa nem hajlandó felismerni, hogy válságának oka tulajdon pénzügyi rendszerében rejlik. Európa elfordult a múltjától, elfordult kultúrájától, elfordult a kultúrát éltető és tápláló szellemiségtől. Teológiává emelte a pénzközpontú gondolkodást. Nem akarja elismerni, hogy pénzközpontúsága zsákutca. Magyar Nemzet   Az Európában uralkodó, és diktatórikus módon kizárólagosságra törekvő szocialista-liberális gondolkodás következtében, Európa elfordult a múltjától, elfordult kultúrájától, elfordult a kultúrát éltető és tápláló szellemiségtől. Teológiává emelte a pénzközpontú gondolkodást. Nem akarja elismerni, hogy pénzközpontúsága zsákutca. fotón: Károli Gáspár fordította Biblia 1803-as kiadása fotón: Európa a sátáni útra tévedt - új istene a pénz - képünkön az 1000 eurós bankjegy  

Talán a hiba abban van, hogy az emberek nagyon szeretnek kapni, adni már kevésbé

                            Kiss József írta - Szatmárpálfalváról - Partium „Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak örvendezek én!” (1Sám. 2, 1) Anna, Sámuel próféta édesanyjának imádságát olvassuk az 1Sám. 2, 1-10.-ben. Tulajdonképpen a zsoltárokhoz hasonló hálaének fogalmazódik meg annak az asszonynak a hangján, aki kért valamit Istentől és Ő megadta neki. Egy válaszreakcióról van itt szó, mert a hálás szívű ember úgy érzi, tartozik Istennek a köszönet imádsággal. Vajon az új esztendő hajnalán a mi életünk milyen választ fogalmaz meg Istenünk iránt. Mi is hálásak és köszönetet mondó szívűek vagyunk, zengedezzük a zsoltárokat, mert felismertük Istenben életünk megtartóját és gondviselőjét. Vagy talán az elégedetlenség szólal meg szívünkben, mert lehetett volna még szebb, még jobb, még gazdagabb a napokban lezárt óesztendő. Talán életünket a passzív magatartás határozza meg. Nem érdekel mit adott Isten és az sem, hogy én mit adjak cserébe Őneki. Talán a hiba abban van, hogy az emberek nagyon szeretnek kapni, adni már kevésbé. Az új esztendő számunkra elhozhatja a tanulás lehetőségét: tanuljunk meg adni! Anna, nemcsak imádságát, azt a pár csendes meghitt percet adja oda Istennek, hanem gyermekét is, mert a gyermek Sámuel Istennek lett szentelve. A leggyönyörűségesebb példát az önzetlen adakozásról, mégis Istentől tanulhattuk meg az elmúlt karácsony ünnepén is: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ámen! refszatmar.eu Áldott hetet mindenkinek! Töhötöm

Esztergom - Dunántúl

                        Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház - Bazilika - a Szent Tamás-hegyről nézve - előtérben a vár Budai kapuja - Esztergom - Dunántúl

Piros-fehér-zöld - Magyarkirályfalva - Erdély

Évezredek óta a magyar ember hűséges társa - a ló

                            A ló az emlősök osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó faj. Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló. A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként, igavonóként használni őket. A ló a magyar emberek hűséges társa ősidőktől fogva. Ló és lovasa szinte összenőttek egymással. Ha nem így lett volna, a lovas nem tudott volna pontosan célba találni íjával. Amikor ugyanis a lovas íjával lő, mindkét kezét a nyilazáshoz használja. Ha nem éreznék egymás testét tökéletesen, a célzás sem sikerülne, s a lovas is leeshetne lováról. Mondáinkban nagy királyaink is szinte kivétel nélkül lovasként szerepelnek, s a csodálatos események is sokszor a hős lova segítségével történnek. A falu népe nem is vette emberszámba azt a férfit, aki nem tartott lovat. Hogy is tudott volna földet művelni nélküle? A  ló nagyon érzékeny állat, megérzi, ha szeretik. Nekünk, magyaroknak különösen kedves a ló. Mi a fehér ló népe vagyunk. Már Atilla, hun őseink nagy királya is fehér lovon járt, s így később Turul nemzetség-beli szent királyaink, az Árpád-házi királyok is. A székelyek házain ősidőktől fogva kint volt a lókoponya. A fehér ló ugyanis a Nap állata, a ház homlokzatára pedig a Nap jeleként tették. A sokfelé Székelyföldön a székely gyermekeknek még ma is az „aranycsitkó” hozza a karácsonyi meglepetést. Eleink lóval temetkeztek. A régészek nagyon sok olyan sírt tártak föl, ahol az eltemetett ember mellett ott voltak a ló csontjai is. Népművészetünkben is gyakran megjelenik a ló. Faragott, hímzett életfáinkat gyakran lovak „őrzik”, máskor szarvasok vagy madarak. Meséink egyik leggyakoribb szereplője a ló, méghozzá nem is akármilyen: táltos! A táltosnak három –, öt –, vagy hat lába van, s beszélgetni tud az emberrel. Parazsat eszik, ettől kap erőre, s ekkor nincs előtte lehetetlen. Fölrepül a levegőbe, s olyan gyorsan száguld, mint a gondolat.  A ló végigkísérte a magyar ember életét a születéstől a halálig. Ha fiúgyermek született, miután apja a kalapját az újszülött feje fölé emelve beáldotta a családba, kivitte az istállóba, s meztelenül a ló hátára tette. A ló megérzi, ha fiúgyerek született, s mindketten várják a találkozást.Leánygyermekkel ezt nem tették, de a lányok, asszonyok is tudtak lovagolni.  Az esküvőre lovaskocsi vitte az ifjú párt, s ló kísérte az embert utolsó földi útjára, a temetőbe is. A magyar emberhez évezredek óta hozzátartozik hűséges társa, a ló.