Bajnai Gordon és gárdája egy újrahasznosított SZDSZ – mondta a Magyar Nemzetnek Csintalan Sándor. Az MSZP egykori ügyvezető alelnöke elárulta: a szabad demokraták Horn Gyulát is meg akarták puccsolni. Szerinte ez a „gátlástalan, erőszakos, hatalomszerző politizálás térne vissza a hátsó ajtón” Bajnaiékkal.
Csintalan úgy értékeli, a volt kormányfőnek – ahogy a magát kiválóan önreklámozó SZDSZ-nek – nincs számottevő külföldi támogatottsága. A választási együttműködési tárgyalásokon az MSZP-vel szemben mutatott fölényessége mögött pedig az rejtőzik, hogy ráébredt, elszúrta, amikor túl korán vette körül magát az SZDSZ választók által kirostált politikusaival. – A Hajdú-Bétet tönkretevő múltjával pedig eleve nem léphetett volna ki a politikai porondra, főként nem a miniszterelnök-jelöltség igényével – véli Csintalan.
Úgy látja, Bajnai és csapata számára a baloldaliság semmit nem jelent, programjuk a kormány leváltásának hangoztatásában kimerül, mert kizárólag a hatalom megragadása érdekli őket. Az MSZP ugyanezt a kaotikus képet mutatja – értékelt a médiaszemélyiség.
– Mind többen kezdik pedzegetni, hogy a Bajnai-féle bizonytalan elnevezésű társaság és az egykori SZDSZ között számos rokon vonás lelhető fel. Hogy látja ezt egy plebejus-polgári médiaszemélyiség, aki az első MSZP–SZDSZ-kormány idején még a szocialisták alelnöke volt?
– Egyre többen vonnak párhuzamot a két neoliberális alakulat között. Kétségtelenül déjá vu érzése támad az embernek a Bajnai Gordon körül gyülekezőket figyelve. A hasonlóság megáll, ám sántít is. Az SZDSZ ugyanis valóságosan létező párt volt, ami korántsem mondható el a most éppen Együtt 2014 néven futó formációról. A Párbeszéd Magyarországért címmel is szereplő konglomerátum valóságos támogatottsága és nézetei ismeretlenek.
– Szoktak azért szerepelni a közvélemény-kutatásokban, ám valóban kissé kusza, mit kell alattuk érteni.
– Ne áruljunk zsákbamacskát: egyetlen olyan személy van, akinek ott valamiféle ismertsége van. Ez pedig a választáson még soha meg nem méretett volt szocialista miniszterelnök. Akik azonban körülötte mozognak, sötét lovak a társadalom számára. Megkockáztatom: ők sem igen tudják pontosan, mit várhatnak egymástól.
– Vannak azon a tájékon ismerősebb figurák is.
– Igen, például Juhász Péter, akiről csak azt lehet tudni, hogy lelkes drogliberalizátor. De hogy ezen kívül meg tudja-e különböztetni az áfát az IFA-tól, azt már sűrű, vastag homály fedi. A többieket lényegében csak azok ismerik úgy-ahogy, akik a médiában dolgoznak vagy a politikával kelnek és fekszenek.
– A külföldi reputációjuk viszont igen komoly – ha hinni lehet nekik.
– Nagyon komoly nyomást igyekeznek gyakorolni a kormányra és úgy általában a közéletre, és mindehhez a külföldi támogatottság legendáját keltik. Azt, hogy hallatlan nemzetközi legitimációval bírnak. Vajon tényleg így van? Nem életszerű. Itt kell visszatérnem az eredeti kérdésfeltevéshez, a szabad demokratákkal való hasonlatossághoz.
Annak idején megdöbbenve tapasztaltam Nyugaton, hogy az SZDSZ önreklámja mennyire alaptalan. Sőt. A legkülönbözőbb szociáldemokrata pártok vezetői kifejezetten óvtak minket, hogy koalícióra lépjünk velük. Nem a liberális gondolattól féltettek bennünket, hanem attól a zsarolós, erőszakos stílustól, ami jellemezte ezt a társaságot. Külföldön akkor már tudták, hogy az adott szó az égvilágon semmit sem jelent a számukra. A németektől a spanyolokon keresztül az izraeliekig ez a vélemény volt meghatározó a partnerpártokban.
– Ezekhez a párhuzamokhoz nem tartozik hozzá, hogy a Bajnai-egyvelegnek éppúgy kiváló a sajtója, mint az SZDSZ-nek volt?
– Ez a sajtó ugyanaz, mint az akkori, a különbség elhanyagolható. A Jobbikon kívül minden erőt megkísérelnek baloldaliként feltüntetni, ezzel is segítve egyfajta népfront kialakulásának illúzióját. Egy szubjektív megjegyzés kikívánkozik belőlem a média alakváltó liberalizmusa kapcsán.
Amikor a Farkasházy-féle szárszói találkozón részt vettem 1994-ben, azt kérdezték tőlem: hogy lehet valaki baloldali? Nem tévedés: már az MSZP által megnyert választás utáni nyárról beszélünk. Jól illusztrálja mindez, hogy számukra a baloldaliság nem jelent semmit, csak ideiglenes karrierideológiául szolgál.
Az akkori MSZP még nem látszott számukra olyan jó üzletnek. A programjuk annyiból áll, hogy a Fidesz távozzon a hatalomból. Se kérdéseik, se válaszaik, se alkalmas embereik nincsenek.
Kizárólag a hatalom megragadása érdekli őket. Az MSZP ugyanezt a kaotikus képet mutatja. Azt hiszem, ez az értelmiségi vagy magát annak tartó csoport úgy véli: az ő politikai kompetenciájuknak nincs határa. Ezért formálnak jogot arra, hogy döntsenek, ki lehet az ellenzéki miniszterelnök-jelölt és ki nem.
Megyeri Dávid - Magyar Nemzet
Mivel kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, ezért amit már nem tudnak velünk hivatalosan megtenni, vagyis az uniós forrásokat hivatalos befagyasztani, azt most megteszik meccsen kívül. Hol vannak most az európai értékek számonkérői?
Szabó Anna - Magyar Nemzet
Elmondhatjuk neked, Urunk, hogy mi mégis magyar módra akarunk élni, és csak azért is tisztelni akarjuk atyáinkat. És ez a legnagyobb győzelmed, Urunk Királyunk. Hogy ezen a napon terád emlékezünk, és te itt jársz közöttünk, annak jele, hogy ezer esztendeje atyáink nyomában járunk. S bár olykor tékozló fiak vagyunk, olykor elszédítenek bennünket hamis álutak, de végül valahogyan mindig visszatalálunk a helyes ösvényre. Az atyák ösvényére, a te ösvényedre, Nagy Király. Bayer Zsolt - Magyar Hírlap
A székelyek
Nem mondom én: előre székelyek!
Előre mentek úgyis, hős fiúk;
Ottan kiván harcolni mindegyik,
Hol a csata legrémesebben zúg.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Úgy mennek a halál elébe ők,
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Ki merne nékik ellenállani?
Ily bátorságot szívében ki hord?
Mennek, röpülnek, mint a szél, s űzik
Az ellenséget, mint a szél a port!
Csak nem fajult el még a székely vér,
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!
Petőfi Sándor
London kettős mércét alkalmaz az emberi jogok terén, amikor a The Guardianre nyomást gyakorol – kommentálta szerdán az orosz külügyi szóvivő a brit hatóságok fellépését a napilappal szemben.
Alekszandr Lukasevics kijelentette, hogy a brit napilappal szemben alkalmazott lépések ellentmondanak London nyilatkozatainak, amelyek szerint elkötelezett az általános emberi jogok, ezen belül is a sajtószabadság, az újságírók jogainak tiszteletben tartása mellett.
„Úgy gondoljuk, indokolt, hogy a brit fél kellő figyelmet fordítson a nemzetközi jogvédő közösség jelzéseire, amelyek felhívják a figyelmet az alapvető emberi jogok megsértésének aggasztó folyamatára Nagy-Britanniában. Ebből le kellene vonni a szükséges következtetéseket, és nem kellene a »nyomok eltüntetésének« kétséges módszereivel foglalkozni” – fogalmazott tájékoztatóján az orosz külügyi szóvivő.
A The Guardian főszerkesztője azt állította hétfőn, hogy az illetékes brit nemzetbiztonsági szerv (GCHQ) két emberének felügyelete mellett „az elmúlt körülbelül egy hónapban” a londoni napilap székházának pincéjében megsemmisítették azokat az adathordozókat, amelyek az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottjától, Edward Snowdentől kapott titkos iratokat tartalmazták.
David Cameron brit kormányfő közeli munkatársai – köztük legfőbb politikai tanácsadója, Jeremy Heywood – jártak közben a The Guardian című napilapnál annak érdekében, hogy az újság semmisítse meg az Edward Snowdentől kapott titkos iratokat – közölték szerdán brit politikai források. A The Guardian a független újságírás elleni támadásként értékelte a londoni kormány részéről a lapra gyakorolt nyomást.
Alan Rusbridger főszerkesztő elmondta: hetekkel ezelőtt több megkeresést is kapott kormányzati körökből, kapcsolatba lépett vele egy „nagyon magas rangú tisztségviselő is, aki azt állította, hogy a miniszterelnököt képviseli”. A főszerkesztő szerint jogi lépésekkel fenyegették meg a lapot arra az esetre, ha nem hajlandó megsemmisíteni vagy átadni a Snowdentől kapott anyagokat. Titkos ügynökök jelenlétében végül megsemmisítették az iratokat tartalmazó adathordozókat a lap székházának pincéjében, de Rusbridger elmondása szerint külföldön vannak másolataik, így továbbra is képesek feltáró riportokat közölni.
Ismeretlen helyen Snowden
Az amerikai férfi augusztus elsején nyert ideiglenes menedéket Oroszországban, és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Az NSA volt szerződéses alkalmazottja előbb Hongkongba menekült az Egyesült Államok hatóságai elől, ahonnan június 23-án érkezett Moszkvába, és hetekig a seremetyjevói nemzetközi repülőtér tranzitjában tartózkodott.
Washington több alkalommal is kérte az orosz hatóságoktól Snowden átadását. Az informatikust kémkedéssel vádolták meg hazájában. Az ügy miatt Barack Obama lemondta az orosz államfővel, Vlagyimir Putyinnal szeptemberre tervezett moszkvai találkozóját.
MTI, mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=NbZUdUckf8E
Kíváncsian kapcsoltam be a tévét augusztus huszadikán este, hogy megnézzem, mire jutott Szörényi–Bródy István, a király című rockoperájának átfogalmazásával Alföldi Róbert. A szegedi előadást az amúgy kultúrára kevéssé fogékony kereskedelmi televízió, az RTL Klub is közvetítette.
A Nemzeti Színház ellentmondásos megítélésű obsitos kapitánya, aki nagyszerűen ért a műfaji határok feszegetéséhez – lásd legnagyobb hatású rendezését, melynek során egy hivatalosan lejáró szerződés dagadt értelmiségi sorstragédiává –, mostanában könnyedén eléri, hogy munkáit a szokásosnál nagyobb figyelem kövesse. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a szegedi előadást az amúgy kultúrára kevéssé fogékony kereskedelmi televízió, az RTL Klub is közvetítette.
Nem magától értetődő lépés, hiszen az említett csatorna révén gazdagítja a magyar kultúrát a permanens adófizetési gondokkal küzdő, ám nagylányát Los Angelesben és a francia Riviérán fogyasztó Győzike, a házasodó gazdák és párkereső Delhusa Gjoni, hogy csak a legjelentősebbeket említsem.
Tehát kezdetét vette a nagy kísérlet. Épp csak elkezdtem töprengeni azon, mit is gondoljak a koronát és börtönt egyidejűleg idéző díszletről és a gonosz fényben izzó keresztekről. Elcsodálkoztam a kelleténél fél számmal kisebb plüssöltönyben megjelenő Istvánon, aki látványvilágát tekintve leginkább egy intenzív fogyókúra hajrájában lévő Schmuck Andort idézett.
Hallgattam a darab első dalát, ami még az Illés zenekar fénykorában született, és arról szól, vajon mikor, mit választanánk, amikor is minden előzetes figyelmeztetés nélkül az arcomba robbant a kereskedelmi valóság.
Néhány másodpercig döbbenten keresgéltem, hol is vagyok, ám amikor a képernyőn biztatni kezdtek, hogy vegyek fel hitelt, mert a bankkölcsön a legjobb választás, hangos üvöltéssel szakadt ki belőlem négy szó: ez nem lehet igaz!
Jött egy negyedik is, de az nagyon csúnya. Ötperces reklámblokk egy színházi közvetítés, egy zenés előadás harmadik percében? Ettől kezdve szorongva vártam, vajon mikor jön a következő termékajánló. Nem tudtam arra koncentrálni, miért is vannak bocskaiban a piros-fehér-zöld gallért viselő korrupt urak, István német menyasszonya tényleg erőszakos befektető-e, továbbá nem zavarta-e össze a rendezői koncepciót Tompos Kátya muzikalitása és kiváló hangja.
A második csapás meglehetősen sokáig váratott magára, már-már azt hittem, hogy talán már meg is ússzuk, de fél tizenegy tájt megkaptuk a fogyasztói társadalom újabb üzeneteit. A pogánylázadás szünetelt, helyette jöttek a forró bögrék, teljes lefedettségek, szövetségben vásároló márkahű háziasszonyok. Csak miután szó esett a székrekedésről is, bukkanhatott fel újra Novák Péter különös színű műszőr bundájában, hogy a húrokba csapva lelkesítse a pogányokat.
Stohl András fancsali arckifejezéséről, amivel három gyönyörű asszonya enyelgésére válaszolt, már nekem is egy potencianövelő-hirdetés jutott eszembe, bár később, amikor kapott tőlük egy csúnya trikót, inkább a védekezésre asszociáltam. A tragikus végkifejlethez a darabot lezáró Himnusz után érkeztünk el.
Az utolsó hangok még el sem ültek, még ott rezgett bennem „a megbűnhődte már e nép… ”, de követhetetlen sebességgel felrántott stáblista után egy optimista hang kérlelhetetlenül elújságolta, hogy van biztonságos hitel, olcsó a jégkrém, és menstruáció esetén nélkülözhetetlen a csavart borda.
Kikapcsoltam a tévét és szégyelltem magam. Helyettük is.
Vig György
mno.hu
1848 forradalmi tavaszán az Itáliában állomásozó magyar, s az osztrák hadseregben szolgáló olasz katonák általában nem voltak hajlandók részt venni a másik nép szabadságtörekvéseinek vérbefojtásában.
Március 18-án a velencei Szent Márk téren összeverődött tömeg farkasszemet nézett a Kinsky-ezred kivezényelt katonáival, akik töltött fegyverrel a kézben várták a parancsot. Ám, mint egy szemtanú megírta, Winkler Lajos (1810-1861) hadnagy kardjával intve a magasba emeltette a lövésre tartott puskákat. Az osztrák hadsereg később elhagyta Velencét, de néhány magyar – élükön Winkler Lajossal – kilépett alakulatából és a védőseregbe jelentkezett.
Kapitányi rangot kapott, a nemzetőrség első légióját vezette, majd az október 23-án megalakult magyar légió parancsnoka lett. A kezdetben alig kéttucatnyi honfitársunkból álló csapat idővel szláv és olasz önkénteseket is soraiba fogadott, így a küzdelem végére mintegy 750 főre gyarapodott. A város védőin végül győzött a túlerő, és Velence 1849. augusztus 20-án kénytelen volt aláírni a kapitulációt. A fegyverletétel amnesztiával párosult, így Winkler kapitány is szabadon elhagyhatta a lagúnák városát.
Előbb Londonba költözött, majd Torinóban élt, szegényes körülmények között – de aktív részeseként a mazzinista titkos szervezkedéseknek. 1850 októberében Svájcban segítette a lombardiai osztrák alakulatokból megszökött magyar katonák biztonságos helyre juttatását, később fontos közreműködője lett azoknak az 1852-ben folytatott szervezkedéseknek, amelyek egy milánói felkelés kirobbantását célozták.
Winkler ezután török szolgálatba lépett, a krími háború idején lett őrnagy, majd 1859-ben azokat a titkos akciókat segítette, amelyek Klapka György tábornoknak Cuza román fejedelemmel folytatott tárgyalásait kísérték. Azután alezredesként a piemonti magyar légióhoz csatlakozott, Garibaldi szicíliai győzelmeinek híre hallatán elindult Palermóba, részt vett az olasz szárazföldre való átkelésben, és a mindent eldöntő volturnói csatában. Az ezredesi rangra emelt Winkler Lajost azonban tüdõbaj támadta meg, a betegségre ekkor még nem volt gyógyszer.
Tetteire 2002 óta márványtáblán bronzdombormű (Csíkszentmihályi Róbert alkotása) emlékeztet Velence egyik legforgalmasabb pontján, a Szent Márk tér melletti egyik utcácskában, a város, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a velencei magyar tiszteletbeli konzulátus jóvoltából.
Magyar emlékek a világban
Kilátás a Vihidről (1471 méter) az erdélyi határon húzódó Rahói-hegység felé. A fenyőtől jobbra futó gerinc a Sóskás (1759 méter), Nenyicke (1815 méter), Mezőpataki-hegy (1713 méter) vonulata. A képen épp eltakarják az Iván-havast (2020méter). A fenyőtől balra eső gerinc mögül kimagasló hegy a teljes egészében az erdélyi területre eső Várkő (1959 méter).
Megújult a Magyar Nemzeti Bank arculata. A jegybankot az MNB 1924-es megalakulásakor használt, tölgyfa- és olajfaággal keretezett magyar címer megújított változata jelképezi a jövőben.
Az MNB szerdai közleménye szerint a GfK Hungária által idén júniusban elvégzett országos közvélemény-kutatás eredménye azt mutatta, hogy a 2010-ben létrehozott, hét „pálcikából” álló embléma nem közvetíti a jegybanki értékeket, a lakosság a korábbi logót összetévesztette más hazai és nemzetközi szervezetek hasonló emblémáival. Az országos kutatás eredményei a jegybank szerepének és működésének megfelelő új arculat bevezetésének igényét igazolták vissza, ennek nyomán döntött az MNB vezetése az arculat megújítása mellett.
Jegybanki belső ellenőrzés
Járai Zsigmond már egy 2011 áprilisi nyilatkozatában kitért arra: elfogadhatatlan és indokolatlan többletköltségeket vizsgált a felügyelőbizottság az MNB arculat- és emblémaváltásával kapcsolatosan. Az MNB belső ellenőrzése szintén ebben az évben jelezte: szükségtelenül született meg a pálcikás logó.
mno.hu