Árvíz
A természeti csapások összehozzák a népeket és az embereket, és talán arra is figyelmeztetik őket, hogy a rövidre szabott, megpróbáltatásokkal teli földi létben nem ártana néha arra gondolni, hogy az emberiség egy tűzgolyó megszilárdult kérgén tevékenykedik, építkezik, nyüzsög, tervez, de ennek a kéregnek a kétharmadát víz borítja, amely időnként pára formájában felszáll, és csapadékként máshol leesik.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Brüsszel és Budapest
Az Orbán- kabinet saját megoldásaival lépett be a válságkezelő versenybe. Felfogása szerint tudatosan mást csinált, mint a válságot előidéző Európa, és homlokegyenest ellentétes filozófia alapján járt el, mint a szocialista-liberális kormányok tették volna. A válságkezelési gyakorlat rendre kiváltotta Brüsszel neheztelését, a kormány pedig rendre beleállt a vitákba és ütközetekbe. Május utolsó napjai azt igazolták, hogy volt értelme a hajlíthatatlanságnak: Magyarország minden valószínűség szerint kikerül a 2004 óta húzódó túlzottdeficit-eljárás alól.
Ez azt is jelenti, hogy az "unortodox" jelző szitokszó helyett elismeréssé vált.
G. Fodor Gábor
Heti Válasz
A vörös szegfű szirmai - elszámították magukat a volt LMP-s szakadárok?
Úgy tűnik, leginkább a „párbeszédes” volt LMP-s szakadárok jöttek dühbe Mesterházy erős miniszterelnök-jelölt-aspiránsi ambíciójának megszellőztetésétől.
Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a lehetőségek közt szerepel, hogy jól elszámították magukat: azt hitték, Bajnai kormányfőjelölt mellé sorakoztak föl, aztán a végén még a virtigli szoci Mesterházy vezette szövetség sikeréért kell majd kampányolniuk. Elég nehéz lesz ezt megemészteni a Lehet Más a Politika nevű párt bázisdemokráciáján szocializálódott Szabó Rebekának és Jávor Benedeknek.
Nehéz lesz végül azzal szembesülniük, hogy nekik csupán annyi szerepet szántak a baloldali összefogás legfőbb irányítói, hogy kiválásukkal gyengítsék az LMP pozícióit az Országgyűlésben.
Ha pedig Bajnaiék tényleg a 2010-es MSZP-s adatbázis felhasználásával igyekeznek építeni országos hálózatukat, akkor helyi szinten is alaposan elfűrészelték maguk alatt a fát. Így nehéz lesz a közös képviselőjelöltekben megállapodniuk a választókerületekben, ráadásul a szocialistáknak már megvannak a potenciális jelöltjeik.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Orbán Viktor sajtótájékoztatója az árvízhelyzet kapcsán
A nemzeti összefogás, együttműködés hibátlanul működik ez idáig. Magyarország alkalmas állapotban van ahhoz, hogy az immáron kizárólag rá háruló feladatokat a tetőző árhullámmal szemben el tudja végezni.
Orbán Viktor sajtótájékoztatója az árvízhelyzettel kapcsolatban, 2013. június 6.
Itt az ideje az erkölcsi jóvátételnek, a bocsánatkérésnek
Sokan azért ismerik ki magukat nehezen a felvidéki magyarság huszadik századi történetében, kálváriájában, mert annyi és oly sokféle, változatos, de egyformán kegyetlen sorcsapás érte ott élő nemzettársainkat, amit már önmagában nehéz pontosan nyomon követni. Erre a nehéz feladatra vállalkozott, ebben az eseménysorban, szinte üldözéstörténetben vágott rendet az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gólyavárában Izsák Lajos történész professzor. A felvidéki magyarság jogfosztása és eltávolítása szülőföldjéről (1944–1949) című előadásából kiderült: végül is beteljesedett a negyvenes évek második felében az a benesi terv, hogy kétszázezer magyar nemzetiségű polgártól megszabaduljon a győztesek sorába emelt csehszlovák állam, amely a holokauszt emberiségellenes gyakorlatával kelt versenyre a magyarság elleni kíméletlen fellépéssel.
Családja Felvidékről való kitelepítése fontos szerepet játszott abban, hogy történész lett – mondta el a népes hallgatóság előtt Izsák Lajos, aki néhány évesen élte meg a drámai eseményeket.
A Gólyavári esték programsorozat rendezvényén a professzor nem hagyott kétséget afelől: a magyarság meghurcoltatása Trianon, a vesztes első világháború utáni diktátum előestéjén elkezdődött, hisz 1919-től több mint százezren hagyták el szülőföldjüket, tartva a foglalók önkényétől.
Az 1938-as müncheni egyezmény nyomán az elcsatolt területek egy része visszakerült az anyaországhoz, ám ez 1945 után csak újabb vádpontként jelent meg az ottani magyarság bűnlajstromában – derült ki az előadásból.
Az egyetemi tanár azonban aláhúzta: bármilyen népszavazás ugyanezt az eredményt hozta volna a visszatérő területeken. Másrészt – amit ma sem igen hangsúlyoznak – Magyarország sohasem állt háborúban a csehszlovák állammal, ennek ellenére ítélték bűnösnek a nemzetet. Edvard Benes és Gustáv Husák kommunista pártvezér rögtön a második világháború után a magyaroktól és a németektől megtisztított államot tűzte ki célul, és ezt az elhatározást következetesen végig is vitték.
A gyűlöletkeltés hullámai
A magyarság elleni gyűlöletkeltés hullámai elárasztották az országot, olyan cikkek születtek, amelyekben ázsiai cigányoknak bélyegeztek minket, akikkel szemben minden megengedett. Deklarálták: még a magyar kommunistáknak sincsen helyük az új köztársaságban.
Izsák Lajos szavaival: az új állam fundamentumába szervesen épült be a gyűlölet. Az 1945. áprilisi kormányprogram is ebben a kirekesztő nacionalista szellemben fogant.
A magyarsággal szemben már ekkor kollektív felelősséget határozott meg, s három kategóriába osztotta nemzettársainkat. Ennek harmadik fokozata volt a legsúlyosabb, akiket örök kitiltással fenyegettek. Jellemző módon főként a Szovjetunió elleni állítólagos vétkek estek különös súllyal a latba.
1945-ben viharos gyorsasággal követték egymást a diszkriminatív intézkedések. Szeptemberben minden magyar és német nyelvű iskolát bezártak, megtiltották a magyar nyelvű miséket, térítés nélkül elkobozták a mezőgazdasági ingatlanokat, elbocsátották a közalkalmazottakat.
Évtizedekig szintén hallgatás övezte azt a tényt, hogy számos internálótábort hozott létre az állam, amelyekbe több mint húszezer magyart deportáltak. Egyedi kivégzések, tömeggyilkosságok egyaránt előfordultak.
A vegyes lakosságú városokban nem lehetett magyarul beszélni.
A potsdami konferencián 1945 közepén a magyar lakosság kitelepítésére vonatkozó csehszlovák terveket mégis elutasították. Paradox módon ez váltotta ki a legfontosabb magyarellenes benesi dekrétumokat.
Háromnegyed millió magyart érintett a megkülönböztetés
Az 1945. augusztusi dekrétum szerint mindazok, akik német, illetve magyar állampolgárságot szereztek, elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, így sem egészségügyi, sem szociális, sem nyugdíjellátásra nem lehettek jogosultak. Ez háromnegyed millió magyart érintett.
Egy szeptemberi dekrétum értelmében minden férfit és nőt munkaszolgálatra hívhattak be, ennek következtében mintegy húszezer személyt Csehországba deportáltak. Később hiába vesztette el érvényét a jogszabály, szülőföldjükre többé – saját törvényeiket is megsértve – nem engedték vissza őket.
Az akkor még kisgazdák vezette magyar kormány valamennyi nemzetközi fórumon tiltakozott a rasszista, jogellenes lépések miatt, ám mindenütt elutasításra talált. 1946 februárjában megszületett a két állam közötti lakosságcsere-egyezmény.
A történettudós kiemelte: a szöveg tükrözi, hogy nem két egyenrangú állam megállapodása volt, hanem győzteseké és legyőzötteké. Clementis külügyminiszter nem rejtette véka alá: a csehszlovák állam továbbra is meg akar szabadulni a magyar lakosságtól, vagyis ragaszkodtak az etnikai tisztogatáshoz. Szlovákiában pontosan előkészítették a kitelepítendők több mint száznyolcvanezres listáját. A csehszlovákok csupán első lépésnek tekintették a lakosságcserét a homogenizáció felé.
Mindezzel párhuzamosan megkezdődött a „reszlovakizáció”, amelynek ideológiai alapját az képezte, hogy Benesék szerint a felvidéki magyarok valójában elmagyarosodott szlovákok. Mintegy négyszázezren nyilváníttatták magukat kényszerből szlováknak, ám mint kiderült, jelentős részüket így is kitelepítették.
Mintha magyarnak lenni bűn volna
1946 júliusában a tiltakozó Gyöngyösi János külügyminisztert még válaszra sem méltatta a külügyminiszterek tanácsa. Az 1946 nyarán összeülő párizsi békekonferencia érdemben nem változtatott a jogfosztásokon, sőt. A Trianonban elvett terület tovább nőtt. Nem véletlenül jelentette ki Mindszenty József bíboros, hogy a párizsi béke nyomasztóbb, mint a trianoni, mivel még papíron sincsenek kisebbségi jogok. Mintha magyarnak lenni bűn volna.
Sulyok Dezső polgári politikus azt fejtegette, igazságos béke helyett olyan békét adtak nekünk, amelyet nem lehet elvonatkoztatni a büntetés és megtorlás gondolatától.
Figyelmeztetett, Magyarország ezután sohasem válhat egyetlen nagyhatalom vazallusává. Benes elnök személyes ismerőse, a polgári radikális politikus Zsolt Béla is keserűen jegyzi meg a csehszlovák állam diszkriminatív eljárásáról: olyan módszereket alkalmaznak, amelyek Európában ismeretlenek voltak a fasizmus előtt. „Nemzetiségi politikájuk nemcsak eszközeiben, de végcéljában is fasisztikus.”
Kétszázezer embert üldöztek el
Dobos László felvidéki író 1997-es jellemzése tragikusan találó. Programozott népirtás zajlott Felvidéken, amely a zsidó holokauszt tragédiájához mérhető. 1947 őszétől folytatódott a magyarság kitelepítése. Az utolsó transzport 1949. január 5-én lépte át a határt. Mindent elmond azonban a csehszlovák állam túlbuzgóságáról, hogy még 1949 januárjában is további 5000 háborús bűnössé nyilvánított magyar családot akartak áttelepíteni.
Izsák Lajos professzor úgy összegzett: mintegy 120-130 ezer főt üldöztek el szülőföldjéről, ám ez az ötvenezer Csehországba deportálttal és és a maguktól elmenekülőkkel együtt csaknem kiadja azt a kétszázezer főt, amit eredetileg célul tűzött ki a benesi Csehszlovákia.
Ezek a családok mindmáig semmilyen kártérítésben nem részesültek, csupán részleges kárpótlást igényelhettek az 1992-es törvény szerint. Szomorú fejezete a magyar történelemnek, hogy 1949-ben a csorba-tói egyezményben Rákosi Mátyásék érdektelennek nyilvánították a magyar államot a felvidéki nemzettársak jogi igényeinek ügyében, vagyis lemondtak a magyarok kárpótlásáról.
A történész ítélete: az emberiségellenes bűntett tényállása megáll a felvidéki magyarság üldözésével, jogfosztásával kapcsolatban.
Ezzel szemben nemhogy bocsánatkérés, de még szolid főhajtás sem történt északi szomszédaink részéről. Sőt, 2007-ben a nyíltan kirekesztő Benes-dekrétumokat megerősítették, sérthetetlennek nyilvánították egy európai uniós tagállamban. Mindezek fényében a felvidéki magyarság erkölcsi jóvátételének nagyon rég elérkezett az ideje, s nem várathat tovább magára.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Itt az ideje az erkölcsi jóvátételnek, a bocsánatkérésnek
Sokan azért ismerik ki magukat nehezen a felvidéki magyarság huszadik századi történetében, kálváriájában, mert annyi és oly sokféle, változatos, de egyformán kegyetlen sorcsapás érte ott élő nemzettársainkat, amit már önmagában nehéz pontosan nyomon követni. Erre a nehéz feladatra vállalkozott, ebben az eseménysorban, szinte üldözéstörténetben vágott rendet az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gólyavárában Izsák Lajos történész professzor. A felvidéki magyarság jogfosztása és eltávolítása szülőföldjéről (1944–1949) című előadásából kiderült: végül is beteljesedett a negyvenes évek második felében az a benesi terv, hogy kétszázezer magyar nemzetiségű polgártól megszabaduljon a győztesek sorába emelt csehszlovák állam, amely a holokauszt emberiségellenes gyakorlatával kelt versenyre a magyarság elleni kíméletlen fellépéssel. Családja Felvidékről való kitelepítése fontos szerepet játszott abban, hogy történész lett – mondta el a népes hallgatóság előtt Izsák Lajos, aki néhány évesen élte meg a drámai eseményeket. A Gólyavári esték programsorozat rendezvényén a professzor nem hagyott kétséget afelől: a magyarság meghurcoltatása Trianon, a vesztes első világháború utáni diktátum előestéjén elkezdődött, hisz 1919-től több mint százezren hagyták el szülőföldjüket, tartva a foglalók önkényétől. Az 1938-as müncheni egyezmény nyomán az elcsatolt területek egy része visszakerült az anyaországhoz, ám ez 1945 után csak újabb vádpontként jelent meg az ottani magyarság bűnlajstromában – derült ki az előadásból. Az egyetemi tanár azonban aláhúzta: bármilyen népszavazás ugyanezt az eredményt hozta volna a visszatérő területeken. Másrészt – amit ma sem igen hangsúlyoznak – Magyarország sohasem állt háborúban a csehszlovák állammal, ennek ellenére ítélték bűnösnek a nemzetet. Edvard Benes és Gustáv Husák kommunista pártvezér rögtön a második világháború után a magyaroktól és a németektől megtisztított államot tűzte ki célul, és ezt az elhatározást következetesen végig is vitték. A gyűlöletkeltés hullámai A magyarság elleni gyűlöletkeltés hullámai elárasztották az országot, olyan cikkek születtek, amelyekben ázsiai cigányoknak bélyegeztek minket, akikkel szemben minden megengedett. Deklarálták: még a magyar kommunistáknak sincsen helyük az új köztársaságban. Izsák Lajos szavaival: az új állam fundamentumába szervesen épült be a gyűlölet. Az 1945. áprilisi kormányprogram is ebben a kirekesztő nacionalista szellemben fogant. A magyarsággal szemben már ekkor kollektív felelősséget határozott meg, s három kategóriába osztotta nemzettársainkat. Ennek harmadik fokozata volt a legsúlyosabb, akiket örök kitiltással fenyegettek. Jellemző módon főként a Szovjetunió elleni állítólagos vétkek estek különös súllyal a latba. 1945-ben viharos gyorsasággal követték egymást a diszkriminatív intézkedések. Szeptemberben minden magyar és német nyelvű iskolát bezártak, megtiltották a magyar nyelvű miséket, térítés nélkül elkobozták a mezőgazdasági ingatlanokat, elbocsátották a közalkalmazottakat. Évtizedekig szintén hallgatás övezte azt a tényt, hogy számos internálótábort hozott létre az állam, amelyekbe több mint húszezer magyart deportáltak. Egyedi kivégzések, tömeggyilkosságok egyaránt előfordultak. A vegyes lakosságú városokban nem lehetett magyarul beszélni. A potsdami konferencián 1945 közepén a magyar lakosság kitelepítésére vonatkozó csehszlovák terveket mégis elutasították. Paradox módon ez váltotta ki a legfontosabb magyarellenes benesi dekrétumokat. Háromnegyed millió magyart érintett a megkülönböztetés Az 1945. augusztusi dekrétum szerint mindazok, akik német, illetve magyar állampolgárságot szereztek, elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, így sem egészségügyi, sem szociális, sem nyugdíjellátásra nem lehettek jogosultak. Ez háromnegyed millió magyart érintett. Egy szeptemberi dekrétum értelmében minden férfit és nőt munkaszolgálatra hívhattak be, ennek következtében mintegy húszezer személyt Csehországba deportáltak. Később hiába vesztette el érvényét a jogszabály, szülőföldjükre többé – saját törvényeiket is megsértve – nem engedték vissza őket. Az akkor még kisgazdák vezette magyar kormány valamennyi nemzetközi fórumon tiltakozott a rasszista, jogellenes lépések miatt, ám mindenütt elutasításra talált. 1946 februárjában megszületett a két állam közötti lakosságcsere-egyezmény. A történettudós kiemelte: a szöveg tükrözi, hogy nem két egyenrangú állam megállapodása volt, hanem győzteseké és legyőzötteké. Clementis külügyminiszter nem rejtette véka alá: a csehszlovák állam továbbra is meg akar szabadulni a magyar lakosságtól, vagyis ragaszkodtak az etnikai tisztogatáshoz. Szlovákiában pontosan előkészítették a kitelepítendők több mint száznyolcvanezres listáját. A csehszlovákok csupán első lépésnek tekintették a lakosságcserét a homogenizáció felé. Mindezzel párhuzamosan megkezdődött a „reszlovakizáció”, amelynek ideológiai alapját az képezte, hogy Benesék szerint a felvidéki magyarok valójában elmagyarosodott szlovákok. Mintegy négyszázezren nyilváníttatták magukat kényszerből szlováknak, ám mint kiderült, jelentős részüket így is kitelepítették. Mintha magyarnak lenni bűn volna 1946 júliusában a tiltakozó Gyöngyösi János külügyminisztert még válaszra sem méltatta a külügyminiszterek tanácsa. Az 1946 nyarán összeülő párizsi békekonferencia érdemben nem változtatott a jogfosztásokon, sőt. A Trianonban elvett terület tovább nőtt. Nem véletlenül jelentette ki Mindszenty József bíboros, hogy a párizsi béke nyomasztóbb, mint a trianoni, mivel még papíron sincsenek kisebbségi jogok. Mintha magyarnak lenni bűn volna. Sulyok Dezső polgári politikus azt fejtegette, igazságos béke helyett olyan békét adtak nekünk, amelyet nem lehet elvonatkoztatni a büntetés és megtorlás gondolatától. Figyelmeztetett, Magyarország ezután sohasem válhat egyetlen nagyhatalom vazallusává. Benes elnök személyes ismerőse, a polgári radikális politikus Zsolt Béla is keserűen jegyzi meg a csehszlovák állam diszkriminatív eljárásáról: olyan módszereket alkalmaznak, amelyek Európában ismeretlenek voltak a fasizmus előtt. „Nemzetiségi politikájuk nemcsak eszközeiben, de végcéljában is fasisztikus.” Kétszázezer embert üldöztek el Dobos László felvidéki író 1997-es jellemzése tragikusan találó. Programozott népirtás zajlott Felvidéken, amely a zsidó holokauszt tragédiájához mérhető. 1947 őszétől folytatódott a magyarság kitelepítése. Az utolsó transzport 1949. január 5-én lépte át a határt. Mindent elmond azonban a csehszlovák állam túlbuzgóságáról, hogy még 1949 januárjában is további 5000 háborús bűnössé nyilvánított magyar családot akartak áttelepíteni. Izsák Lajos professzor úgy összegzett: mintegy 120-130 ezer főt üldöztek el szülőföldjéről, ám ez az ötvenezer Csehországba deportálttal és és a maguktól elmenekülőkkel együtt csaknem kiadja azt a kétszázezer főt, amit eredetileg célul tűzött ki a benesi Csehszlovákia. Ezek a családok mindmáig semmilyen kártérítésben nem részesültek, csupán részleges kárpótlást igényelhettek az 1992-es törvény szerint. Szomorú fejezete a magyar történelemnek, hogy 1949-ben a csorba-tói egyezményben Rákosi Mátyásék érdektelennek nyilvánították a magyar államot a felvidéki nemzettársak jogi igényeinek ügyében, vagyis lemondtak a magyarok kárpótlásáról. A történész ítélete: az emberiségellenes bűntett tényállása megáll a felvidéki magyarság üldözésével, jogfosztásával kapcsolatban. Ezzel szemben nemhogy bocsánatkérés, de még szolid főhajtás sem történt északi szomszédaink részéről. Sőt, 2007-ben a nyíltan kirekesztő Benes-dekrétumokat megerősítették, sérthetetlennek nyilvánították egy európai uniós tagállamban. Mindezek fényében a felvidéki magyarság erkölcsi jóvátételének nagyon rég elérkezett az ideje, s nem várathat tovább magára. Megyeri Dávid Magyar Nemzet
A magyar nem kudarcos, hanyatló nemzet, hanem az egyik legnagyobb újjászülető
A magyarság harmadik alkalommal ünnepelte a Nemzeti Összetartozás Napját. A Fidesz 2010-ben azt vállalta, hogy minden magyar állampolgárt képvisel a kormányzása alatt. Ezt a felelősségvállalást Magyarország új Alaptörvényében is rögzítették.
Nagy öröm az mindannyiunk számára, hogy évről-évre egyre többen ünneplik ezt a napot Magyarországon és külhonban is. Egyre többen győzik le a csendes fájdalmukat vagy félelmüket, és vállalják fel magyarságukat.
A Nemzeti Összetartozás Napja lebontotta a fájdalmat és a félelmet, és szeretetté és tenni akarássá fordította azt át. A magyarság ennek köszönhetően egyre erősebb szívében és lelkében.
A Nemzeti Összetartozás Napja a bizonyíték, hogy a magyar nem kudarcos, hanyatló nemzet, hanem az egyik legnagyobb újjászülető, amely újra és újra saját magát állítja talpra, és egyre ellenállóbb a gyűlölettel, a megosztással szemben.
A magyarság visszavonhatatlanul ráébredt, hogy ér annyit, mint bármely európai nemzet. Teljesít annyit, mint bármely európai nemzet. Kérhet, annyi tiszteletet, mint bármely európai nemzet.
Nem hagyjuk, hogy visszatérjenek azok, akik tönkretették és megosztották a magyarságot, akik magyart magyar ellen fordították, akik nyomában csak a gyűlölet és a kudarc járt.
Ugyanők, együtt 2004-ben elárulták a külhoni magyarokat és hazugságaikkal megvezették a hazai közvéleményt is. Ha rajtuk múlna, ma is csak a megtűrt kategóriába tartoznának a külhoni magyarok.
De hallunk ma is olyan hangokat a Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy Szövetség tájáról, hogy ők megfosztanák a kettős állampolgárságtól ezeket a magyar embereket.
A magyar emberek nem kérnek a hamis és felszínes gesztusok mögötti nem szűnő gyűlöletből. Magyarország 2010-ben összefogásra szavazott, a nemzeti érdekek elhivatott képviseletére. Ezt kell tovább folytatnunk, még jobban megerősítenünk!
Patrióta Európa Mozgalom
Mohos tőzegláp - Erdély
A Mohos-tőzegláp Erdélyben, a Csomád-hegység egyik krátermaradványában fekszik 1050 méter magasságban. A kráter átmérője 800 méter, területe 80 hektár. A tőzeg vastagsága tíz méter, mennyisége körülbelül 3 millió köbméter.
Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána. A tó eltűnése az Oltba folyó Veres-patak regresszív eróziójának és a hordalékfölddel való feltöltődésének tulajdonítható.
Itt található Erdély egyetlen, a kainozoikumi eljegesedésből visszamaradt húsevő növénye, a kereklevelű harmatfű .
A Mohosban élő, jégkorszakbeli növények szigorúan védettek. További növényfajok: tarka tőzegmoha, erdei fenyő, mámorka, vörös áfonya, fekete áfonya. A tőzegláp és a Szent Anna-tó területén alakították ki a Mohos Természetvédelmi Területet.
Az IMF beismerte, hogy hibázott - A magyar modell a járható út
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy belső elemzése elismerte, hogy a szervezet komoly hibákat követett el az elmúlt három évben a görögországi gazdasági válság kezelése során, de hangsúlyozták, hogy az adott helyzetben nem volt választási lehetőségük. Az elismerés egyben igazolja az Orbán-kormány elmúlt években alkalmazott politikáját.
Az IMF egy belső, bizalmas dokumentuma szerint a valutaalap súlyosan alábecsülte azokat a károkat, amelyeket a megszorítási politika okozhat a görög gazdaságnak. A szervezet elismerte, hogy lazított a saját szabályain, hogy a görög államadósság mértéke kezelhetőnek tűnjön. Visszatekintve, az ország a pénzügyi segélyhez szükséges négy feltételből csak egynek felelt meg.
Az IMF 2010-ben társult az Európai Biztossággal és az Európai Központi Bankkal, hogy létrehozzák az úgynevezett gazdasági „trojkát”, amely megszervezte a Görögországnak nyújtott első, 110 milliárd eurós mentőcsomagot. A gazdasági segítség ellenére a hellén gazdaság már hat éve recesszióban van.
A magyar modell a járható út
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerdán arra hívta fel a figyelmet, hogy azokban az országokban – Spanyolország, Görögország, Ciprus, Magyarország –, ahol az elmúlt időszakban bajok voltak, s az Európai Unió, valamint az IMF megpróbált segíteni, nem tudtak kikerülni a válságból, újabb és újabb segélycsomagra szorultak, ráadásul az emberek teljesen elégedetlenek azzal, ami az adott országban történik.
„Ehhez képest az a – magyar – modell, amelyet mi választottunk, miszerint a közteherviselés legyen arányosabb, és bizonyos szektorok vállaljanak benne nagyobb részt, járhatóbb útnak bizonyult. Magyarországnak 2008 óta nem volt szüksége újabb segítségre, úgy tudott a lábára állni, hogy közben a mutatói javultak, s közben a társadalmi kohézió végig megmaradt” – érvelt a nemzetgazdasági miniszter.
Emellett Magyarország bármelyik pillanatban visszafizethetné a Nemzetközi Valutaalaptól még 2008-ban felvett hitel fennmaradó részét, ehhez csupán politikai felhatalmazásra van szükség. A pénz ugyanis rendelkezésre áll az Államadósság Kezelő Központnál (ÁKK), a döntést a Nemzetgazdasági Minisztériumnak kell meghoznia, ennek lehetőségét vizsgálják is.
MTI, MNO, Patrióta Európa Mozgalom
Megéri hogy a szerepet vállaljuk, összefogjunk, mint még soha
- Márton Áron