Békesinek az a baja a rezsicsökkentéssel, hogy „megszakad a természetes kapcsolat a fogyasztói árak és előállítási költségek között”.
... Ennek az ostoba társadalomnak rá kellene ébrednie, hogy „egy elszakadó, elnyomorító, megfélemlített Magyarország alakul a szeme láttára”, jajgat ez a felelős, bölcs szakember, aki pénzügyminisztere volt Németh Miklósnak és Horn Gyulának, akkor nem volt ostoba a magyar társadalom, és (emlékszünk?) megvolt a „természetes kapcsolat”, s minden téren, irigyelt minket Európa.
Alig várjuk, hogy Békesi László felesége, Csehák Judit is nyilatkozzon, hogyan kell rendbe tenni az egészségügyet.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap,
Nemzetközi összevetésben kijelenthetjük, hazánk biztosítja az alapvető jogok védelmének egyik leghatékonyabb rendszerét! Párhuzamosan működik ugyanis a széles hatáskörű Alkotmánybíróság és az ombudsmani típusú szerv (alapvető jogok biztosa) is. Európában a jogszabályok betűje alapján ennél erősebb jogvédelmi rendszer sehol sem tevékenykedik.
Cservák Csaba
Magyar Nemzet
Rytkó Emília az. A szimbólum. Szimbóluma mindannak, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Ami újra és újra zárójelbe tesz mindent. Az elmúlt negyed évszázadot.
Rytkó Emília önmagában érdektelen. Egy szerencsétlen, gyáva ember, akibe elég gonoszság, elég lelketlenség és elég becstelenség szorult ahhoz, hogy megcselekedje mindazt, amit megcselekedett.
Semmiféle mentsége sincs Rytkó Emíliának.
Nem hivatkozhat arra, hogy megzsarolták, úgy szervezték be stb., stb. Őt nem zsarolta meg senki sem. Ő a maga erejéből lett gazember. Mint a foxi-maxi esti tagozatának nem is tudom mije, kötelességének érezte, hogy besúgjon. Hogy a rendszerre veszélyes, fenyegető dolgokról értesítse elvtársait.
És értesítette.
Besúgta Hankiss Ágit – és ha őt, akkor másokat is. Nyilván hevernek még papírok szanaszéjjel – éppen olyan slendrián összevisszaságban, amilyen a RENDSZER volt maga. A közép és a késő Kádár-kor.
De mondom: nem Rytkó Emília személye, szánalmas egyénisége és sorsa az érdekes.
Hanem az, ami őbelőle válhatott a rendszerváltás után.
Rytkó Emília a rendszerváltás után az Országos Választási Iroda vezetője lett. Mert az lehetett. Mert azok, akik annak idején olvasgatták az ő jelentéseit is, akik használták, azok a rendszerváltás után is meghatározói maradhattak a politikai életnek.
És ez a tragédia.
Az a tragédia, hogy szinte mindenki követeli a besúgók névsorának nyilvánosságra hozatalát, de alig esik szó azokról, akik a besúgókat így vagy úgy beszervezték, nem esik szó a tartótisztekről, és azokról legkevésbé, akik a besúgók és az operatív tisztek által összeállított anyagokat olvasgatták, s azok alapján döntöttek emberek sorsáról, életéről, jövőjéről, lehetőségeiről.
Holott ez utóbbiak látták meg Rytkó Emília elvtársnőben is a lehetőséget. Ők ítélték meg úgy, hogy Rytkó elvtársnő lesz az Országos Választási Iroda élére a legmegfelelőbb személy. Mert az önként besúgóvá lett egykori megbízható káder kezében van jó helyen a demokrácia egyik legfontosabb posztja.
Ez zajlik itt negyed évszázada.
S a szimbolikusnál is szimbolikusabb, hogy a most ellenzékbe szorult egykori elvtársak, s a hozzájuk csapódó egyéb nyomorultak létrehoznak egy alternatív választási bizottságot, mert – ők mondják! –, a Fidesz veszélyezteti a demokráciát.
És az alternatív választási gittegyletükbe azonnal beválasztják Rytkó Emíliát.
Mert Rytkó Emília képviseli a kontinuitást a népi demokrácia és a ma között. Mert ezeknek a népi demokrácia kedves, s minden más csak kényszerűség, álarc, amit muszáj viselni mindaddig, ameddig sikerül visszatérni.
Erről szól az egész elmúlt három év. Erről szól minden, minden vádjuk, hazugságuk, csalásuk, vérlázító árulásuk, gazemberségük egyetlen mozgatórugója Rytkó Emília.
Nem tudják elviselni, hogy nem Rytkó Emília elvtársnő őrködik a választások tisztaságán, és nem Rytkó Emília elvtársnő elvtársai őrködnek minden egyéb poszton.
Ettől szimbólum ez is.
A rendszerváltás egyik szimbóluma. Végül is, ez Rytkó Emília elvtársnő nyomorult életének betetőződése. Ez az ő és elvtársai apoteózisa. Ez mindannyiunk szégyene. A felelőtlen és önsorsrontó „megbocsátás”, félrenézés, elnézés, hallgatás, a múlt rosszul értelmezett lezárása, s ezen ostoba aktussal egyszersmind folyamatossá tétele, a lustaság, hanyagság, a könnyebb út választása, a konfliktusok kerülése, és a máshol, a messze a fejünk felett kötött paktumok tudomásul vétele – ez röpítette Rytkó Emília elvtársnőt az Országos Választási Iroda élére.
És az összes többit magas polcra, őrhelyekre.
Ezért pofázhatnak még most, egyáltalán, bármiről. Ezért volt lehetséges az apoteózisuk.
Hát akkor most ideje van az apokalipszisnek és a pokoljárásnak. Rossz a sorrend – de így is meg kell tenni.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Egy szó, amelybe szinte benne foglaltatik az egész XX. századi magyar történelem, pontosabban annak az 1920. június 4-e utáni időszaka. Az I. világháborús vereséget követően a győztes antant hatalmak a korábban hangoztatott békeelveket „feledve” igazi győztesként viselkedtek. Nem figyeltek sem a korábbi ígéreteikre, sem a legyőzöttek helyzetére. Új világot alakítottak ki a Párizs környéki békeszerződések – amelyek inkább voltak diktátumok, mint szerződések – által. A világháború vesztesei nem egyszerűen legyőzettek, hanem meg is aláztattak. Nemzeti önbecsülésüket is porba taposták, és a győztesek diadalittas elégedettségével osztották az igazságot és a legyőzött országok területét az arra érdemeseknek vélteknek. Magyarország, mint az Osztrák-Magyar Monarchia társországa a lehető legsúlyosabb feltételeket kapta. Elveszítette területének több mint kétharmadát, magyar nemzetiségű lakosságának egyharmadát, és a békediktátum katonai előírásai segítségével örökre a legyőzött helyzetét írták elő a számára. E helyzet akkor sem politikai, sem katonai erővel nem volt megváltoztatható. A győztesek már 1919 tavaszára lényegében eldöntötték Magyarország sorsát. Európai kis országgá fog változni a valamikori európai nagyhatalom, amelynek létezése sokak számára szinte elfogadhatatlan volt. A háború folyamán annak a területéből ígértek sok tízezer négyzetkilométert Romániának, Szerbiának, a létrehozni szándékozott Cseh-Szlovák államnak. S ezeket az ígéreteket betartották. S hogy ennek a következménye egy soknemzetiségű ország feldarabolása lett és annak következtében sok soknemzetiségű állam jött létre, már senkit nem érdekelt. Mert mivel is gondolták elejét venni a jövő háborújának? Többek között azzal, hogy a soknemzetiségű államok helyét a nemzetállamok foglalják el Európa térképén – mert a világháború azért a területi kiterjedését tekintve inkább csak európai volt --, amelyek nem akarnak és nem is fognak nemzettársaik sérelmei miatt fegyvert fogni. A feltételezés természetesen csak álom maradt. A békekötéseknek az igazi értelmét – a tartós békét -- a Párizs környéki békerendszer nem hozta, nem hozhatta el. Egykori sérelmeket újabb, másfajta sérelmekkel váltott fel, s alapozta meg azzal egy alig két évtizeddel később kirobbant háború lehetőségét. Magyarország annak a háborúnak is résztvevője és vesztese lett, mert nem tudta elfogadni és elviselni a trianoni igazságtalanságot. Trianon ugyanis nem a régi sebeket gyógyította be, hanem újakat ejtett, egy nemzet egész testén. S ezek a sebek a magyarság egészét érintették. Nem csoda és nem véletlen, hogy társadalmi állásra, politikai szimpátiára és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül elutasította a békediktátumot az egész magyar társadalom. Konzervatívok és liberálisok, keresztények, keresztyének és zsidók, szegények és gazdagok fogadták el a korszak általánossá vált jelszavát: Nem, nem soha! Azaz nem, nem és soha nem fogadja el a magyarság a trianoni megaláztatást, az ország addig nem látott megcsonkítását, több mint három millió magyar kisebbségi sorsba taszítását. Trianon – ez a Párizs melletti Versailles-ban található kastély (abból is a nagyobb) – örökre beírta magát a magyar történelembe, a magyar szívekbe. Több mint kilenc évtizeddel a tragikus szerződés aláírása után is emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy a magyarság ezen XX. századi tragédiája napjaikig hat. Az egykoron elcsatolt területeken az elmúlt néhány évtizedben rohamosan csökken a magyarság lélekszáma, a beolvadás végleges megsemmisüléssel fenyeget, a magyar múlt emlékei eltűnnek, és új történelmet írnak, amelyből bennünket kiírnak. Ha többért nem is, de ezért emlékeznünk és emlékeztetnünk kell magunkat és másokat is a múltra. A múltra, amely a miénk (is) volt, és amelynek megtartása a jövőnk záloga is lehet, mert múlt nélkül nem létezik sem jelen sem jövő. Nekünk, magyaroknak pedig a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is fontos és meghatározó. Ne vegye el tőlünk azt se Trianon, se a felejtés, se más. S mivel lehet azt megtartani? Talán Juhász Gyula fejezte ki legszebben a Trianonról írt versében, amikor azt írta: "Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá." Tegyük most mi is ezt, valamennyien magyarok, éljünk is a világ bármely pontján, közös múltunk szomorú emlékezetű történésének napján, amely mára Nemzeti Összetartozás Napjává nemesedett, és szétszakíttatásunkban fejezi ki a remélt együvé tartozást. Szakály Sándor történész
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter közleményben ítélte el Viviane Reding uniós biztosnak a Der Standard című osztrák napilapban múlt szombaton megjelent, Magyarországot bíráló szavait.
Navracsics Tibor közleményben azt írta: a Standard-interjúban az Európai Bizottság (EB) alapjogokért, valamint igazságügyi és állampolgársági kérdésekért felelős biztosa „már nemcsak a Magyarországgal szembeni teljes elfogultságnak adta tanújelét, hanem annak is, hogy saját hazája alkotmánytörténetével sincs tisztában”.
Hozzátette, hogy miközben Reding Magyarországot bírálja „éles szavakkal az alaptörvény módosításai miatt”, addig Luxemburg 2003 és 2009 között tizenkétszer módosította alkotmányát, korábban, 1988 decembere és 1989 júniusa között pedig hat hónap alatt hatszor. „Mindezek alapján azt kérjük a biztos asszonytól, hogy mielőtt más országok alkotmányozási kérdéseiben véleményt mondana, saját hazája alkotmánytörténetét tanulmányozza” – fogalmazott a közleményben Navracsics Tibor.
A liberális irányulságú Der Standardban a konzervatív párti Viviane Reding a magyar alkotmány „módszeres” megsértését rótta fel Orbán Viktor miniszterelnöknek, szerinte az alaptörvényt kétharmados többséggel három-hat hónaponként újból és újból megváltoztatják. Törvényeket foglalnak bele az alkotmányba, így azokat az Alkotmánybíróság többet nem minősítheti alkotmányellenesnek – tette hozzá.
Az interjúban Reding felidézte, hogy ebben az évben az EB három figyelmeztető levelet küldött Magyarországnak, és az alkotmánymódosítások korrigálását sürgette. „Most várjuk, hogy mi történik” – mondta az interjúban.
Csúsztatás
Reding nyilatkozatai pontatlanságokat és szándékos csúsztatásokat tartalmaznak Magyarországgal szemben – mondta Navracsics Tibor az M1 Ma reggel című műsorában április 19-én. Navracsics korábban arról beszélt, hogy Reding részrehajló, „kifejezetten és tendenciózusan Magyarország-ellenes nyilatkozatokat tesz”, amivel sérti a részrehajlás-mentesség követelményét, holott egy uniós biztos „nem politizálhat”. Mint azt az mno.hu korábban megírta, a hazánkkal szemben kifejezetten ellenséges hangnemet használó biztos számos alkalommal bizonyította már alkalmatlanságát.
Amit szabad Jupiternek…
Eddig legalább kilencvenszer módosították, és az alapjogokat sem szabályozza az osztrák alkotmány. A Die Presse volt főszerkesztője szerint épp ezért hiteltelenek a magyar alkotmánymódosítás kapcsán megfogalmazott osztrák kritikák – számolt be a Hír TV Célpont című műsora.
MNO, MTI, Patrióta Európa Mozgalom
Úgy döntött a román parlament, hogy a magyar történelmi egyházak levéltárait nem szolgáltatják vissza a jogos tulajdonosainak. Lukács Csaba szerint a felháborító döntésnél azonban aljasabb annak indoklása.
A honatyák ugyanis nemzetbiztonsági okokra hivatkoznak, és történelemhamisítástól rettegnek. Ha a magyar egyházak újra birtokába kerülnének a saját egyházi irataiknak, akkor, - így a logika – meghamisíthatják a románok történelmét!
Például azokat a dokumentumokat, amelyek az 1918-as gyulafehérvári egyesülésekor születtek. A gyulafehérvári kiáltványban szó szerint benne van, hogy minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással.
Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. Ezek a nemes gondolatok persze az ígéretek ellenére, azóta sem valósultak meg, nem véletlen hát, hogy a dokumentum levéltárak mélyén porosodik.
A tömbmagyar vidékek ma is nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és ezt a román titkosrendőrség és politikum minden különösebb skrupulus nélkül gyakran ki is jelenti.
A központi hatalom fél a saját állampolgáraitól, őket a nemzet ellenségeinek tekinti, de ez a vállalhatatlan álláspont nem lépi át a kisebbségek jogaira oly érzékeny, művelt Európa ingerküszöbét.
Magyar Nemzet
Guillaume Duval francia újságíró szerint a német siker legfőbb oka az olcsó dél- és kelt-európai munkaerő. A német ipar sokszor áttelepül a keleti végekre, mert ott kevesebb fizetésért is többet dolgoznak az emberek, mint Németországban. A francia baloldali sajtó szerint emiatt az „élősködő” mentalitás. Kelet-Európa gyakorlati gyarmatosítása miatt pörögnek a német ipar számai. Emmanuel Todd francia baloldali történész egyenesen azzal vádolja Berlint, hogy tudatosan „megsemmisíti” a többi Európai ország iparát. Hogy van az, hogy mindenki szegényebb lesz, de a németek gazdagodnak? – ordítja tüntetésein Beppe Grillo. Merkel jóslata nem jött be: úgy tűnik a nem az euró bukása, hanem léte veri szét az európai egységet. A német nagyiparnak nagyon is jól jön a gyenge euró, mert így a német termékek még könnyebben tudnak versenyezni a globális piacon. A délieknek viszont túl erős az euró, így eleve kihullanak a versenyből. A német kiadások eközben nem jelentősek. Az európai segélycsomagok eddig nem jelentettek tényleges veszteséget a német adófizetők számára. A német állam gyakorlatilag pusztán kezességet vállal – olyan hitelekért, amelyeket a dél-európai államok amúgy is főként német bankoknak fizetnek vissza. Magyar Nemzet
Az Európai Bizottság szakértői házkutatást tartottak számos európai olajpiaci cégnél – közöttük a holland Shell, a brit BP és a norvég Statoil multinál, illetve az olajpiaci árak meghatározásában vezető szerepet játszó szervezetnél, a Platts-nél -, hogy anyagot gyűjtsenek egy esetleges kartellellenes vizsgálathoz, amelyben arra keresnek bizonyítékokat, hogy az olajpiac szereplői manipulálják-e az árakat. Az amerikai és európai hatóságokat egy ideje aggasztja a rendszer manipulálhatósága. A gyanút erősítette a 2008-as áremelkedés, amikor világcsúcsot döntött az olajár, majd meredek esésnek indult.
Világ Gazdaság
Karsai József volt szocialista politikus szerint léteznek titkos Hajdú-Bét-dossziék. A cég csődjének ügyében korábban elhallgattatták, amikor megpróbált a libatenyésztőknek segítséget kérni a Gyurcsány-kormánytól.
Nem fogja nyilvánosságra hozni a dokumentumokat, mivel eddig is sok életveszélyes fenyegetést kapott.
Magyar Nemzet
Karsai József a nyolc dossziét a Hajdú-Bét-es károsultaktól kapta. A libák után a számlát kibocsátották, a pénz azonban nem jött meg. Az általános forgalmi adót meg közben követelték rajtuk. Karsai kérelmezte, hogy legalább ezt ne keljen befizetniük.
Hiába. Bajnai Gordon apjának a cége, az International FOOD Kft. búzát vásárolt fel, és sok gazdának csak a felét fizették ki. Aztán az is csődbe ment. Pontosan ugyanazt csinálta, mint a fia később a Hajdú-Bétnél.
Egy ilyen emberből akartok miniszterelnököt csinálni? – vetette fel.
Magyar Hírlap
2004-ben még akkor is biztatták – sőt, kötbért kilátásba helyezve fenyegették – a tenyésztőket, hogy folytassák a beszállítást, amikor Hajdú-Bét – a többségi tulajdonos Wallis által odaültetett – vezetői már tudták, fizetésképtelenek.
Bajnai Gordon aláírása is ott áll azon a 2004. január 8-i szerződésen, amely alapján az akkor már gyakorlatilag fizetésképtelen cég egy közel 119 millió forintos követelését átjátszották a tulajdonos Wallisnak.
Értsd: a csőd közeli baromfi-feldolgozó pénzt pumpált az évi sok száz milliós nyereséggel működő anyacégéhez.
Bajnai szignójával!
Egy másik példa: a Hajdú-Bét 2003. december 8-i közgyűlésén a részvényesek úgy döntöttek, 125 millió forintos kölcsönt és 180 millió forintos hitelkeretet nyújtanak a Wallisnak. Ezt hívják pénzszivattyúnak. Ők már tudták, vége a dalnak, ezért kitalicskázták a leányvállalatból a még mozdítható vagyont – ahelyett, hogy a beszállítóknak fizettek volna.
Magyar Nemzet
Életének 82. évében elhunyt Karna Margit, a vajdasági magyar színjátszás nagyasszonya, “a szép beszéd királynője”.
Karna Margit Kishegyesen született. Pályáját a topolyai járási magyar színházánál kezdte 1949-ben, amely utazó társulatként működött. Elvitte a művészetet Vajdaság szinte minden magyarlakta településére. Tíz évvel később, amikor egy tollvonással megszüntették a topolyai színházat, a szabadkai Népszínházhoz szerződött, és 1988-ig - nyugdíjba vonulásáig - a színház egyik meghatározó egyénisége volt.
Sokszínű, lefegyverző technikájú alakításával számtalan előadást tett igazán emlékezetessé. A „szép beszéd királynőjének” is nevezett Karna Margit Életjel-esteken, iskolákban és különböző rendezvényeken is népszerűsítette a magyar kultúrát.
Pályája során számos elismerésben részesült. Többek között a Szerbiai Drámaművészek Szövetségétől színészi díjakat és elismerő oklevelet, a vajdasági színházi találkozókon számos színészi díjat kapott.
Elismerésben részesült a III. Pécsi Országos Színházi Találkozón. Megkapta a Színikritikusok díját Budapesten valamint a 2003-ban Kisvárdán megrendezett Határon Túli Magyar Színházak fesztiválján az Életmű Díjat. Tavaly a Külhoni Magyarságért Díj egyik kitüntetettje volt.
Karna Margit halála alkalmából gyászülést tartottak a szabadkai Városháza dísztermében.
Vajdaság Ma