Böjte Csaba a lét szépségéről

                        Merjünk időt adni a létünknek, és hosszan nézni, ahogyan ez a gyermek felnő, hogy ő is gyermeket vállal, és már mint nagyszülő megérezni a létnek a maga szépségét.  Böjte Csaba

Csípős túrót vegyenek! - Udvarhelyszéki gyermekjátékok könyvben

Igényes nyomdai kiállításban jelentette meg Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a Csípős túrót vegyenek! című új gyűjteményt, amelynek alcíme Udvarhelyszéki gyermekjátékok.

    Az már a szerkesztő P. Buzogány Árpád előszavából ki derül, hogy az értékmentés és hagyományápolás nemes célján túl a kiadó célja az volt , hogy a lakásokba, lakótelepekbe szorult családok, gyermekek is megismerhessék az együtt játszás örömeit. A kötet gyűjtések anyagát tartalmazza és teszi hozzáférhetővé - udvarhelyszéki településekről gyűjtött: kiszámolókat (Gagy, Parajd, Korond, Kőrispatak), játékszerleírásokat (Korond), mondókákat (Gagy, Máréfalva) és játékokat (Parajd, Felső-Nyikómente, Alsóboldogfalva, Korond, Máréfalva, Kőrispatak, Gagy). És akik a begyűjtés eléggé meg nem hálálható munkáját végezték: Balázsi Rózsa a Felső-Nyikó mentéről, Gálfalvi Gábor Alsóboldogfalváról, néhai István Lajos Korondról, Kelemen Magdolna Parajdról, Mihálykó Ferencné Györfi Ilona Máréfalváról, P. Buzogány Árpád Gagyból és Kőrispatakról. A székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében megtartott kötetbemutatón Szőcs Endre forrásközpont-igazgató, valamint a könyv szerkesztője adtak tájékoztatást a kötetről. Nagy szeretettel ajánlották a gyűjteményt a fiatalok, pedagógusok és szülők figyelmébe az összegyűjtött anyagot. A székelyszentléleki iskola előkészítő és első osztályos tanulói Herczeg Éva betanításában adtak ízelítőt a páratlanul gazdag népi örökségünkből. szekelyhon.ro, Patrióta Európa Mozgalom

Bergoglio korábban nem csupán a piac túlzott hatalmától óvott, hanem összességében is kritizálta a neoliberalizmust

                            A Catholic Herald szerint Bergoglio-t legközelebbi ismerősei „mérsékelten jobboldali”-nak mondanák, ideológiailag inkább támaszkodik a piacellenes jobboldali erőkre, semmint ezek baloldali variánsaira. Bergoglio korábban nem csupán a piac túlzott hatalmától óvott, hanem összességében is kritizálta a neoliberalizmust.     A legkomolyabb szociális problémáink némelyike a nyers liberalizmus visszatükröződése – állította. Kritikával illette a Nemzetközi Valutaalapot is. Részben az ő nevéhez köthető az 2011-es vatikáni dokumentum is, amely ellenzi az euróövezeti válságkezelés pluszterheket a lakosságra hárító gyakorlatát. Bergoglio szerint a jelenlegi válság egyik oka a korlátok és szabályok nélküli gazdasági liberalizmus, mivel spekulatív pénzügyi piacokat kreál, és így károsítja a reálgazdaságot, különösen a gyenge országokban. Az 1054-es nagy egyházszakadás óta először vett részt pápai beiktatáson az ortodox keresztény hívők szimbolikus vezetője (I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka), és jelen volt a római főrabbi is. Magyar Hírlap   Bergoglio korábban nem csupán a piac túlzott hatalmától óvott, hanem  kritizálta a neoliberalizmust is

Magyar szecessziós ablaküvegek - Kultúrpalota - Arad - Partium

Március 15.-én Kárpátalján is ünnepeltek a magyar közösségek

Harc, ami a magyar lelkekért folyik

                          Magyar önrendelkezés, magyarok autonómiái a határainkon túl. Mi lenne ez, Trianon késői kontrája? Vagy csak a külhoni magyarság természetes reflexei működnek, ahogy működnek más kisebbségbe szorult népeké is? A bukaresti politikai elit számára neuralgikus kérdés ez, talán túlzottan is az, de nem örülne neki a szlovák politikai osztály sem. Az auto­nómiákról beszélgettünk Kántor Zoltánnal, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójával és Tóth Norbert nemzetközi jogásszal, kutatóval.   Sinkovics Ferenc: Volt-e, van-e valamiféle előzménye a székelyföldi magyar autonómiakövetelésnek? Kántor Zoltán: Igen, az 1950–60-as években létezett a Magyar, később Maros-Magyar Autonóm Tartomány. Tóth Norbert: Létezett, de hogyan! Egy vicc járta akkoriban arrafelé, mely szerint megkérdezik a székely embert, mi a véleménye az autonómiáról. Mire a székely azt mondja, az autó magyar, de a sofőr román. Ez egy sztálini presszióra és sztálini modell szerint felépített autonómia volt. S. F.: Sztálini autonómiamodell?! K. Z.: Lenin és Sztálin úgy akarta megoldani a kisebbségi kérdést a Szovjetunióban, hogy nemzeti önrendelkezést biztosított nekik. Persze csak formailag! Több mint százötven etnikai autonómiát hoztak létre, de mindegyiket Moszkvából irányították, s mindegyiknek egy párt által kinevezett bábfigura állt az élén. Így volt ez aztán Székelyföldön is. Stefano Bottoni kutatásai alapján tudjuk, hogy számos szovjet tanácsadó „segítette” aktívan annak idején a Maros-Magyar autonómia megteremtését. T. N.: A nullánál azért több volt ez az autonómia, mert mégiscsak adott valami kevés pluszjogot a magyaroknak. Például a román mellett a magyar is hivatalos nyelv lett. K. Z.: De csak ott! Mert azok a magyarok akik nem az autonómia területén éltek, azok végképp nem kaptak semmit sem. Ceausescu tett pontot a dolog végére, amikor 1967-ben az Államtanács elnöke lett és elrendelte a közigazgatás átalakítását, az úgynevezett megyésítést. És ezzel meg is szűnt magyar autonómia. S. F.: Mit szólt ehhez Moszkva? T. N.: Sztálin már rég halott volt, Brezsnyevéket pedig nem érdekelte a kérdés. S. F.: A Vajdaságban is volt magyar autonómia. Sőt most a vajdasági magyarok mellett a vajdasági szerbek is az autonómia gondolatát dédelgetik, ők persze nem nemzeti , hanem gazdasági okokból. K. Z.: Téved, a Vajdaságban sosem volt magyar nemzeti autonómia, csak tartományi. Nagy a különbség. A jugoszláv alkotmány szerint például a Vajdaság és Koszovó nem élhetett a szövetségi államból való kiválás jogával, míg a többi tagállam igen. T. N.: A szerb törekvések pedig azért erősödtek fel, mert napjainkban a Vajdaság adja az ország GDP-jének negyven százalékát, de Belgrád csak hét százalékot akar visszajuttatni neki. S. F.: Hol a határ egy autonómia önállósága és az adott államhoz való lojalitása között? K. Z.: A hadügy, a pénzügy és külügy területe mindig központi irányítás alatt van. A többi viszont a többség és a kisebbség közötti politikai alku kérdése. T. N.: Ezt az autonómiák „alkotmányában”, azaz statútumában rögzítik. De semmit sem vésnek kőbe, ezek az alapokmányok élő, fejlődő szervezetek, amelyeket folyton értelmezgetnek, és csiszolgatnak, változtatnak rajtuk. Van ahol szinte folyamatosak a statútum körüli viták, ilyen például a Katalónia és Madrid, illetve a Baszkföld és Madrid közötti vita Spanyolországban. S. F.: Van két fő autonómiaforma. A területi és a perszonális. Melyik az értékesebb? K. Z.: A területi, de annak persze csak akkor van értelme, ha az adott régióban a kisebbség van többségben. Mert ez a többség hozza a döntéseket. A perszonális, vagyis a személyi elvű autonómia inkább a kisebbségnek mint a közösség tagjának nyújt jogokat. Mindenkinek egyformán, a székelyföldi magyarnak éppúgy, mint a bukarestinek De természetesen jelentős különbségek vannak aszerint, hogy milyen a kisebbség aránya egy adott településen, régióban. A baj az, hogy így viszont nem hozhatók létre és nem működtethetők a döntéshozó intézmények, tehát nem teremthető meg az az önkormányzatiság, amely a kisebbség hosszú távú reprodukciójához kell. Merthogy minden kisebbségnek ez a célja, önmaga reprodukciója, akárcsak a többségnek. Erdélyben meg lehetne teremteni a székelyföldi területi autonómiát. Ott kompakt tömbben élnek magyarok. T. N.: Szerintem viszont a területi autonómia nincs lakosságszámhoz kötve. A finneknél az ålandi svéd autonóm területen csupán 28 ezer ember él. Akár Siófokon, télen. De ez a területi autonómiák mintapéldája Európában. Elvileg nagyon sok kicsi autonómia is létrehozható, autonóm terület lehet akár egy járásból is. K. Z.: Ha így vesszük, akkor például a Felvidéken Dunaszerdahely és környéke is kérhetné a területi autonómiát minden további nélkül. S. F.: Miért nem kérik? Miért kérik az erdélyiek, s ők miért nem? K. Z.: Ezernyi oka lehet. Az egyik, hogy kell egy elit az adott kisebbségen belül, amely megfogalmazza és életben is tartja az autonómia gondolatát, elmagyarázva saját népének, hogy az miért is lenne jó neki. Fontosak itt a gesztusok, az elit kezdeményezései is, mint például Erdélyben a székely zászló kitűzése. A Felvidéken csak érintőlegesen került szóba eddig az autonómia, az utóbbi időben meglátásom szerint egyre erősödik gondolat, illetve az ebbe az irányba mutató cselekedetek, s ez a helyzet például Kárpátalján is. T. N.: Ne feledjük, Erdélyben nagyobb hagyományai vannak az önkormányzatiságnak, s ott az egyszer volt Maros-Magyar Autonómi Tartomány is, és a vajdasági magyarság is belekóstolt valami hasonlóba, de a Felvidéken és a Kárpátalján nem. A Vajdaságban most a tartományon belül működő Nemzeti Tanács már közel is áll a személyi autonómiához. S. F.: Nem nagyon beszél róla senki, de az autonómiakérdések mélyén mindig ott bújik a gazdaság ügye is. Mint a vajdasági szerbek autonómiakövetelésében. T. N.: Igen, az autonómia adhat egyfajta gazdasági önállóságot is. Az ålandi svédek például adókivetési joggal is rendelkeznek, de adhatnak adókedvezményeket is, ami fontos a befektetők, kereskedelmi partnerek odacsalogatásában, és többfajta bevételük is van még. K. Z.: A székelyek azt mondják, hogy a megyéik most a romániai megyék középmezőnyében vannak. De ha ők dönthetnék el, hogy mit fejlesztenek és hogyan, akkor hamar felemelkednének az élvonalba. S. F.: Lesz valami ezekből az álmokból? Hisz óriási feszültséget keltett Romániában a magyarok autonómiakövetelése. A hazai ellenzék épp ezért riogathat azzal, hogy a jelenlegi kormány akár a háborúig is képes fokozni az autonómiakövetelésből adódó román–magyar vitát, illetve hogy a sok budapesti kardcsörtetésért az erdélyi magyarok nyakán szorít majd Bukarest. K. Z.: Az erdélyi magyarság huszonhárom éve kéri az autonómiát. Az autonómia jó dolog, ezt a 2003-as Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, az úgynevezett Gross-jelentés is állítja, mert a tapasztalatok szerint csökkenti a konfliktusokat. Már csak arra lenne szükség hogy ezt bukaresti politikai elit is belássa végre. S. F.: Lehet, de nemcsak Bukarest, hanem Pozsony is azt mondja pél­dául, hogy még békésebb lenne minden, ha szép csendesen asszimilálódnának a magyarok. T. N.: Ezen nincs mit vitatkozni, a kisebbség joga eldönteni az asszimiláció tekintetében, hogy mit akar. De asszimilációra kényszeríteni egy közösséget súlyosan ellenkezik a nemzetközi joggal. S. F.: Mégis erőltetik… K. Z.: Mert a szomszédainkban mindenütt a homogén nemzetállam megteremtéséről álmodoznak. Elmúlt már az erőszakos asszimiláció kora, ez igaz, de javában zajlik a puha asszimiláció. Mit jelent ez? Pél­dául egy törvényt az államnyelv védelmében. Vagy a kettős állampolgárság tiltását. Vagy a vitát a helységnevek és az utcanevek kiírása körül. S. F.: Meddig bírják ezt erővel és idegekkel a külhoni magyarok? K. Z.: Sokáig, hisz volt idejük megedződni. Ugyanakkor a kisebb-nagyobb eredmények, mint például a vajdasági személyi elvű autonómia erőt adnak a többi külhoni magyar közösségnek is. Fontos magyar nemzetpolitikai elv, hogy addig is meg kell tartani, sőt folyamatosan erősíteni kell a magyar kisebbségi közösségeket, amíg létre nem jön az autonómia. Egy sor programot indított ennek érdekében Budapest, például a külhoni magyar óvodások évét, a külhoni magyar kisiskolások évét, s így tovább. És ott a külhoni magyar iskolák és más szervezetek beiratkozási kampánya is, mert ha magyar kisgyerek többségi iskolába megy, ott már elindul az asszimiláció felé. A kisebbségi vezetők pedig egy dolgot nem tehetnek meg sohasem, azt, hogy feladják. Ez egy harc a lelkekért. Számos helyi és budapesti kezdeményezés épp erre a társadalomépítésre összpontosít. S. F.: A tervezett romániai regionális átalakítás célja nem ugyanaz, mint 1967-ben a megyésítésé? K. Z.: Lehet, hogy ugyanaz. De most demokrácia van, legyen az bármilyen minőségű is, és minden kérdést, kezdeményezést nyílt színi vitára lehet bocsátani az országon belül, de az európai porondon is. És tévedés azt hinni, hogy ezek a viták nincsenek hatással a román közvéleményre. Sokan megértették, jogosnak tartották például a székelyzászló-kezdeményezést is. T. N.: Ma már azért kezd az európai tudat részévé válni, hogy ha a 21. században a polgárok egy része az adott államhoz fordul valamilyen kérésével, akkor arról legkevesebb tárgyalni kell. S. F.: Miért nem figyel a magyar autonómiatörekvésre az EU? Nagy-Britanniát, Franciaországot akár a Trianon miatti lelkiismeret-furdalás is ösztönözhetné. T. N.: Itt három érdekelt van alapvetően. Románia, Magyarország és a Székelyföld. Ez az ő ügyük, ami, mondjuk, Írországban már nem foglalkoztat senkit sem. Talán nem is ismerik a problémát. Ismerik viszont Ålandot, mert a finnek ezzel reklámozzák magukat nemzetközi politikai színtéren, Åland az imázsuk része lett, még Koszovónak is inkább ezt a modellt ajánlották az önálló államiság helyett. Az EU-ról csak annyit, hogy a szervezet elsősorban az egyéni jogok védelmét tartja fontosnak, az autonómia viszont kollektív jogosultság. A nemzetközi jog nem rendelkezik arról, hogy aki kéri, annak autonómiát kell adni. K. Z.: Látni kell, hogy nemzetközi szinten az igazságosság, a kisebbségi jogok kérdése és ennek legfejlettebb formája, az autonómia ügye egyes – téves – értelmezések szerint szembekerülhet a béke és a stabilitás európai eszméjével. És az EU ilyenkor a vélt stabilitásnak ad elsőbbséget. S. F.: Nagy baj, hogy idehaza nincs egységes politikai akarat a kérdésben... K. Z.: Ezzel nem értek egyet. Szerintem az autonómia ügyében többé-kevésbé egyetértés van. A baloldali ellenzéki pártok nem az autonómia kérdésétől idegenkednek, hanem a kettős állampolgárok választójogától. T. N.: Itthon kevés szó esik róla, de az autonómia bevett intézménye az európaiságnak. Az Egyesült Királyságban például több autonóm terület is van. Spanyolország pedig eleve 17 autonóm közösségből épül fel. A skót függetlenség ügyében rendezendő népszavazáson sem lepődik meg senki, vagy azon sem, hogy Dánia egyik autonóm területe, a Feröer-szigetek önálló labdarúgó válogatottal indul a az EB-n és a VB-n. A briteknél ez már rég bejáratott dolog. S. F.: Általában van egy pont ahol egy-egy autonómia önálló állammá akar válni. Példa rá Katalónia. Nem ijeszti ez a szomszéd államokat? Különösen Romániát? Koszovó is precedenst adott, volt is miatta egy kis román–magyar „diplomá­ciai” aktivitás. T. N.: A székelyek helyzete más. Nekik van anyaországuk, anyanemzetük, a katalánoknak, a skótoknak viszont nincs, ők tulajdonképpen önmaguk független anyaállamává akarnak válni. S. F.: Rendre felvetődik a bal­liberális oldalon, hogy jó, autonó­miát kér Székelyföld, de Budapest miért avatkozik bele ebbe? K. Z.: Direkt módon nem avatkozik bele. Nemzetstratégiai elv azonban, hogy a magyar állam támogatja a külhoni magyarok megfogalmazott igényeit, törekvéseit. Ez kötelesség és felelősség kérdése. Pontosabban: ez a kötelesség és a felelősség igazi kérdése. És ebben a magyar állam nem hátrálhat meg. Sinkovics Ferenc Magyar Hírlap

Orbán Viktor: nem most jöttem le a falvédőről - egy ellenzéki újság rövid lapszemléje

                            Orbán Viktor a tényeket kérte számon az újságíróktól és a bírálóktól brüsszeli nemzetközi sajtótájékoztatóján. Az alkotmánymódosítással kapcsolatban csak politikai véleményeket hall. Az aggályokra szívesen válaszol, de nincsenek konkrétumok a bírálatokban.   Abszurdnak nevezte a kormányfő azt a feltételezést is, hogy el kellett volna halasztania a szavazást az Európa Tanács kérésének megfelelően. Felidézte, hogy egy hónapja ment már a vita a módosításokról, s „semmilyen tiltakozás nincs semmilyen nemzetközi szervezettől, külföldi kormányok nem szólalnak meg”. Majd három nappal a szavazás után előkerülnek a bírálatok. Egy nappal a szavazás előtt  pedig arra kérik őt, hogy állítsa le. Arra a kérdésre, hogy miért került ki végül is a módosítások szövegéből az, hogy az alkotmánybírák nem hivatkozhatnak a korábbi határozatokra, Orbán Viktor közölte: a beérkezett vélemények javítottak a szövegen. A rezsicsökkentésről szólva a miniszterelnök elmondta, az energiaárak csökkentése jelentős érdeksérelmet okozott, de ezt nem kötik össze a „Magyarországgal szembeni politikai kampánnyal", pedig „nem most jöttem le a falvédőről”. Népszabadság

A fölényes Fidesz-győzelem végleg szétrobbantja a ballib tábort?

                  Hatalmas sikerrel zárultak a kormánypártok számára a hétvégi időközi önkormányzati választások, mivel két olyan körzetben győztek jelentős fölénnyel, ahol korábban a baloldal rendelkezett komoly pozíciókkal. Az MSZP súlyos vereséget szenvedett, ráadásul Dunakeszin még a Jobbik is elverte őket. Bajnaiék jó szereplése minden bizonnyal újabb háborút robbant ki a baloldalon belül a jövőbeli választási megállapodás erőviszonyait illetően.     Az eredmény jelentőségét növeli, hogy a rendszerváltás óta a magyar politikatörténetben meglehetősen ritkának számít, hogy a kormányzati ciklus harmadik évéhez érkezve ekkora fölénnyel nyerjenek az éppen hatalmon lévők. Először kezdjük Szentendrével, ahol a püspökmajori lakótelepen tartották a voksolást. A megmérettetést Horváth Győző, a Fidesz–KDNP jelöltje nyerte 311 szavazattal, őt Miakich Gábor (MSZP) követi 206 vokssal. Kádár Péter, a Társaság az Élhető Szentendréért Közhasznú Egyesület (TÉSZ) jelöltje 148, Soláry József (Jobbik) 53, Görög Balázs (LMP) pedig 28 voksot gyűjtött. Mint azt az MNO korábban megírta, a körzet a múltban inkább a baloldal felé billent, mivel a 2006-os és a 2002-es parlamenti választáson az MSZP és az SZDSZ együttesen több voksot kapott, mint a Fidesz. A mostani választás előtt a szocialisták a lehető legerősebb emberüket, a korábbi polgármestert vetették be, így minden bizonnyal nagyon bíztak a sikerben. A szentendrei voksolás egyértelműen mutatja, hogy az MSZP továbbra sem képes visszaszerezni korábbi híveit. Dunakeszin, a 7-es számú körzetben mutatkozott be a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014, így egyfajta baloldalon belüli versenyfutásnak is a szemtanúi lehettünk. A voksolás itt is vaskos meglepetéssel zárult, mivel a legtöbb, 563 voksot Benkő Tamás (Fidesz) kapta, így ő ülhet a város képviselő-testületében megüresedett helyre. Mögötte Oláh Noémi, a Bajnai-párt által támogatott „független jelölt” végzett 249 szavazattal, a harmadik helyet a jobbikos Bernát Kristóf szerezte meg (168 voks), Feketéné Miczki Melindára (MSZP) pedig 153-an szavaztak. Az időközi önkormányzati választás végeredménye a Dunakeszi 7-es számú körzetben, ahol a Fidesz növelte szavazatai számát 2010-hez képest A baloldal itt még stabilabb pozíciókkal rendelkezett, mint a szentendrei körzetben. Már a 2010-es országgyűlési választáson is mélyen országos átlaga alatt szerepelt itt a Fidesz, 2006-ban és 2002-ben pedig súlyos vereséget szenvedett. A kormánypárti jelölt mostani szereplése több mint 11 százalékkal volt jobb, mint a 2010-es önkormányzati választáson. Óriási fegyvertény, hogy egy baloldali múltú körzetben képes volt a kormányzás viszontagságai közepette ennyivel növelni a támogatottságát a Fidesz–KDNP. A közvéleményt természetesen inkább lekötötte a baloldalon belüli birkózás a két jelölt között, amely szintén hatalmas meglepetéssel zárult, hiszen az Együtt 2014 aspiránsa simán megszerezte a második helyet, míg az MSZP-t még a Jobbik is megelőzte. Fontos látni azt is, hogy egy baloldali összefogás esetén is a Fidesz jelöltje nyert volna, még akkor is, ha a kormánnyal szemben szavazók mindannyian fegyelmezetten beállnak egy jelölt mögé.   Felizzik a belháború Az Oláh Noémi által elért eredmény mindenképpen növeli majd a Bajnai-csapat önbizalmát, ha a szocialistákkal eljön a tárgyalás azon fázisa, amikor a közös listáról és egyéni jelöltekről lesz szó. Mesterházyék azzal vigasztalhatják magukat, hogy csupán egy helyi megmérettetésről volt szó, azonban az mindenképpen figyelmeztető kell legyen számukra, hogy 2010-hez képest közel hat százalékot vesztettek, és a három évvel ezelőtti országgyűlési választáson elért eredményüket (22,37 százalék) sem tudták hozni. A hétvégi időközi választások egyértelműen megmutatták, hogy az MSZP továbbra sem képes mozgósítani azon hívei többségét, akik 2002-ben és 2006-ban rá szavaztak. Bajnaiék indulása Dunakeszin egyértelműen újraosztotta a baloldali táboron belüli lapokat. mno.hu

Ne kárhoztasd magad!

                                            Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak  (Róma 8:1) A mai ige számodra ez: ne kárhoztasd magad tovább! Isten azt mondja: Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem  (Ézsaiás 43:25). Amikor Isten azt mondja, hogy elfelejti a bűneidet, te azonban továbbra is ragaszkodsz ahhoz, hogy emlékezz rájuk, ez olyan, mintha a saját mércédet magasabbra tennéd Isten mércéjénél.   Ez olyan, mint a bálványimádás! A Biblia azt mondja: Isten Krisztusért bocsátott meg nektek  (Efezus 4:32 NKJV). Az ószövetségben, ha valaki vétkezett, egy bárányt vitt a paphoz, és az állatnak vérét kellett ontani az oltárnál a bűnért való fizetségképpen. Ha ez megtörtént, a bűnlajstrom ki lett törölve, az ügy elrendeződött. "De nem érzem, hogy bocsánatot nyertem” – mondod. A megbocsátás hitből van, nem az érzésektől függ. Ha az érzések szerint élsz, azokat a Sátán minden alkalommal ellened tudja fordítani fegyverként. „De én olyan nagyot vétkeztem” – mondod. Amíg nem a megbocsáthatatlan bűnt követted el, addig bármit is tettél, az megbocsátható. Azt mondod: „De a Sátán mindig újra elém hozza.” Ez azért van, mert őt így hívják: a vádló  (ld. Jelenések 12:10). De figyeld csak meg, hogyan győzheted le Sátánt, a vádlót: Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével  (Jelenések 12:11). Legközelebb, amikor a Sátán vádol, mondd ezt: "Örülök, hogy felhoztad”, majd mondd meg neki, hogy Jézus vére eleget tett érted. Ha ezt megteszed, a Sátán el fog menekülni. Tanulj a kudarcodból, erősödj meg általa, használd fel arra, hogy mások számára áldás lehess, lépj tovább az életben, és ne kárhoztasd többé magad! maiige.hu   Áldott Nagyhetet mindenkinek! Töhötöm

A próféta és rajongói

                                Saul D. Alinsky Chichagóban született, az ottani egyetemre járt, kriminalisztikát tanult, szakdolgozatát Al Capone bandájának tevékenységéből írta. Később maga beszélt baráti kapcsolatáról a chichagói maffiával, és a hatalom megszerzéséhez legitimnek tartotta akár a gyilkosságot is. Sőt a maffiát mint követendő modellt felvette a szegények harci eszközei közé.   ...Aki egy őszinte anarchista, egyben ördögi megnyilvánulást akar olvasni, vegye kezébe Alinsky a Radikalizmus tizenkét szabálya című katekizmusát. Ebben a gyűjteményben nem az a rémisztő, hogy a hatalom megragadásához gátlástalanul propagálja a hazugságot, az erkölcstelenséget, az erőszakot. Hanem, hogy a mit sem sejtő polgár, aki évek óta nem tud rájönni a rendszerváltás másnapjától dúló békétlenség, viszályszítás, gyűlölködés és embervadászat mozgatórugóira, hirtelen szembesül azzal, hogy hiszen megvan a recept. Ez az Alinsky nevezetű pofa már rég feltalálta a harcmodort, és mindegy, hogy milyen pénzemberek, ideológusok, világpolgárok közvetítésével került hozzánk, itt van, működik, hatásos és felettébb pusztító. Seszták Ágnes Magyar Nemzet