Tavasz virágai - Kakasmandikó

Bencsik András: Dolgoznak a Lenin-fiúk

                          Ha most áprilisban lennének a választások, az agresszív ellenzéki kampánystratégia láttán lehetne aggódni, de nem most lesznek, hanem egy évvel később. A szélsőbal és a szélsőjobb túl korán kezdett. Ha így folytatják, akcióikkal gyakorlatilag azt az eredményt érik el, mint egy jó sportvezető, kiképzik a nemzeti tábort. Akcióiknak olyan a hatásuk, mint egy kemény erőnléti edzésé: a jobboldalt felkészítik a nagy ütközetre.     Persze nem ez az akciók célja, melyek szemlátomást egy stratégiát követnek: a liberális kereskedelmi média jelenlétében provokálni a fennálló rendet, kierőltetni néhány ideges és dühös reagálást, néhány túl heves polgári szót, kemény rendőri fellépést s azokról felvételeket készíteni, majd világgá röpíteni a hírt, hogy Magyarországon tombol a diktatúra, mielőbb meg kell buktatni a kormányt. Ha másként nem megy, tönkre kell tenni a forintot, össze kell roppantani a gazdaságot, mert vesszen el akár egész Magyarország, de a fasizmusnak meg kell buknia… Ismerős, ugye? Mintha Kun Bélát hallanánk. A Fidesz-székház elleni ostrom célja ugyanaz volt, mint az MSZP-gyűlés előtti jobbikos tüntetésé, kiprovokálni a rendőrökből az agresszív fellépést. Mindent megtettek ennek érdekében, de egyik sem jött össze. Mellesleg az is közös nevező, hogy sem a szélsőbal, sem a szélsőjobb nem képes tömegeket mozgósítani. Csupán pár száz, szerencsés esetben pár ezer embert képesek az utcára vinni, de olyan médiafigyelem közepette, mintha millióan lennének. Eközben a magyar bírói kar szégyenére egy bírói tanács a rezsicsökkentésről hozott kormánydöntést megsemmisítette és a multinacionális cégeknek adott igazat… A neobolsevizmus hadat üzent Magyarországnak. A bolsevikok sosem voltak sokan, de szervezettek voltak, és mindig jó volt a médiájuk. És mindig vérben, gyűlöletben, hazaárulásban gondolkodtak. Idézzünk csak fel két jellegzetes arcot közülük, s ne lepődjünk meg, ha lelki rokonaikat ma is látjuk. Linder Béla: „…ezer és ezer halál kellett, hogy egy új győzelmes élet támadjon fel… Ez az új győzelmes élet a pacifizmus jegyében születik meg… Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” Szamuely Tibor: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába… Most szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér… Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát!” A technika azóta finomodott, a cél azonban változatlan, a mindenfajta értéket és mértéket elutasító csőcseléket rázúdítani a polgárságra. Száz éve patakokban folyt a vér, és miattuk veszett oda az ország kétharmada. Most sincs más cél, csak más módszer, mert időközben föltalálták a nemzetközi balliberális médiahálózatot, mely összefonódott a nemzetközi pénzvilággal. A forintunk árfolyama hipp-hopp, a mélybe zuhant, mert a nemzeti bank éléről távozott egy alkalmatlan ember és más lépett a helyére. Még semmi más nem történt. Mégis beszakadt a forint? Milyen érdekes összefüggés! Most ezért higgadtnak kell lennünk, erősnek és egységesnek. És barátokat kell találnunk, akik mellénk állnak az újbolsevikok elleni küzdelemben: lengyeleket, horvátokat, németeket, olaszokat, oroszokat és mindazokat, akiket egyszer már megkínozott a bolsevizmus vírusa. Bencsik András Demokrata

Kemény válasz a felháborodásokra - Szaniszló Ferenc díjazásáról az Echo Tv-ben

                        A kommunista rendszer egykori derék kiszolgálóinak semmiféle erkölcsi alapjuk nincsen kritizálni azt, hogy a Szaniszló Ferenc szerkesztő-műsorvezető Táncsics-díjban részesült– szögezte le Tóth Gy. László politológus az Echo Tv Korrektúra című műsorában.   A héten Táncsics Mihály-díjban részesült Szaniszló Ferenc újságíró, az Echo Tv Világ-panoráma című műsorának szerkesztője. A döntés miatt több újságíró úgy döntött, hogy visszaadja Táncsics-díját, az MSZP sajtótagozata pedig egyenesen felháborodását fejezte ki. Az ügyben nyilatkozatot adott ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is, aki azt közölte, hogy nem volt tudomása az egyik Táncsics-díjazott sértő megnyilvánulásairól. A tárca vezetője közölte: 2013. március 15-e alkalmából egy újságírói szervezet javaslatára Táncsics Mihály-díjat adományoztam Szaniszló Ferenc újságírónak. Ezt a döntést úgy hoztam meg, hogy nem volt tudomásom a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól. Ezek mind személyes hitvallásommal, mind a kormány értékrendjével összeegyeztethetetlenek. Balog Zoltán miniszter nyilatkozatára reagálva Tóth Gy. László politológus az Echo Tv Korrektúra című műsorában kijelentette: valószínűleg a tanácsadók véleményét tükrözi a miniszteri nyilatkozat, amely tipikusan balliberális álláspont. „Egy plurális demokráciában a vélemények sokszínűségének helye van. Ahol véleményszabadság van, ott minden elhangozhat, ami nem alkotmánysértő” – szögezte le Tóth Gy. László, akinek szavai szerint Szaniszló Ferenc egy nagyon érdekes jelenség a jobboldali médiakultúrában, aki sajátos nézőpontból tárgyalja az eseményeket, amit ő képvisel az világszerte elfogadott. „Amerikában napi gyakorlat a hasonló vélemények megfogalmazása” – tette hozzá. A politológus nevetségesnek nevezte, hogy – mint fogalmazott – olyanok tiltakoznak a Táncsics-díj odaítélése ellen, és olyanok követelik a díj visszaadását, akiknek erre semmiféle erkölcsi alapjuk nincs. Többek között visszaadta 1995-ben kapott Táncsics-díját, Németh Péter a Népszava főszerkesztője is. A Klubrádió két munkatársa, Rangos Katalin és Bolgár György, valamint Vince Mátyás az MTI volt elnöke is úgy döntött, hogy visszaadják a saját Táncsics-díjukat. „Ezek az emberek a posztkommunista rendszer és a kommunista rendszer egykori derék kiszolgálói, emellett egy sajátos belvárosi értelmiségi szubkultúrához tartoznak mindannyian. Ennek meglehetősen militáns képviselői” – jelentette ki Tóth Gy. László. A publicista legfőképpen azt kifogásolja, hogy annak idején többek között pont Németh Péter kaphatott Táncsics-díjat. A politológus hozzátette: Németh Péternek, aki a Kádár-rendszerben párttitkár volt, besúgó volt, kommunista párttag volt, semmilyen erkölcsi alapja nincs arra, hogy ő kifogásolja mások Táncsics-díját. „Az a tragédia, hogy 1995-ben, amikor az országnak egy pufajkás kommunista miniszterelnöke volt, az ilyen emberek, mint Németh Péter ahelyett, hogy átnevelő táborba kerültek volna, Táncsics-díjat kaptak” – hangoztatta Tóth Gy. László, aki azt is hozzátette, hogy vállalja radikális kijelentéseit. Zárug Péter Farkas politológus a Korrektúra című műsorunkban úgy fogalmazott, hogy a ’90-es években gyomorforgató kitüntetési rendszer alakult ki. MHO/Echotv.hu    

Más-más a beszéd a politika színpadán, és a színfalak - mögött rövid sajtószemle

                          Az EU részéről rövid távon nem várható semmilyen konkrét következmény, mert a szervezet működése ezt nem teszi lehetővé. Az alkotmánymódosítás miatt kötelezettségszegési eljárás indulhat ugyan, de ez több évig tartó bírósági procedúrába torkollhat. Rövidebb távon az EU annyit tehet, hogy nem függeszti fel az év első felében a túlzott-deficit eljárást.   A brüsszeli hangulatot azonban érzékeltetheti, hogy a liberális frakció vezetőjének, Guy Verhofstadtnak nem sikerült elérnie, hogy az Európai Parlament eheti ülésének napirendjére felkerüljön a „magyar ügy”. Nem valószínű, hogy Orbánnak kényelmetlen kérdésekkel kellene szembenéznie brüsszeli tárgyalásai során. Kormánytagok rendszeresen azt kommunikálják, hogy négyszemközti tárgyalásokon még olyan uniós vezetők, külföldi miniszterek, miniszterelnökök is Orbán lépései iránti rokonszenvükről biztosítják őket, akik a sajtóban egyébként kritikus hangokat ütnek meg. Egy kormányzati forrás szerint Herman Van Rompuy is azt mondta Budapesten Orbánnak, hogy volt kormányfőként megérti, ha egy a gazdaságpolitikáját támogató jegybankelnököt szeretne magának. Egy független forrás szerint Donald Tusk is mély rokonszenvvel figyeli Orbán gazdaságpolitikai lépéseit, és csak azt sajnálja, hogy kétharmados többség híján neki kisebb a mozgástere. Az energiaszolgáltatók rezignáltan vették tudomásul Orbán „kirohanását”, és a meghirdetett újabb rezsicsökkentő intézkedéseket. Egy iparági szereplő szerint „még perspektivikusan sem vetődött fel, hogy valamelyik nagy cég tulajdonosa esetleg kivonul a piacról”. A magyar piacot még a jelenlegi helyzetben is egy fontos, megtartandó terepnek tartják, ahol lehet profitot elérni. hvg.hu  

„Izzó gyűlölet”: magyar iskolásokra támadtak Ungváron

                              Szombaton dél körül helyi ukránok magyar diákokat támadtak meg Ungváron, az Ung folyó hídjánál. Ugyanezen a napon egy másik súlyos magyarellenes incidensre is sor került a városban. Varju Zoltán, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum kollégiumi igazgatója az esetről az MNO-nak elmondta, hogy egyre több a magyarellenes megnyilvánulás Kárpátalján.   A miskolci Selyemréti Általános Iskola tanulói, és a Határtalanul program keretében látogattak Kárpátaljára. A 7-8. osztályos iskolások március 15-e alkalmából kirándultak Kárpátaljára, így mindenki kokárdát viselt. A közelben tartózkodó, megvadult ukrán nacionalisták, akik aznap a mindössze egy napig fennálló Kárpát-Ukrajna nevű bábállam megalakulásának 74. évfordulóját „méltatták”, valamennyiükről letépték a kokárdákat. Egy másik súlyos incidensre is sor került ugyanaznap, ugyanott, szintén magyarországi iskolások sérelmére. Varju Zoltán, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum kollégiumi igazgatója az esetről elmondta, hogy a Győri és a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból érkeztek a vendégeik. Pedagógus családokról van szó, akik nemzeti ünnepünk alkalmából Kárpátalja nevezetességeit tekintették meg – tette hozzá. A csoportban 7 felnőtt és 5 kiskorú gyermek (9-től 16 éves korig) volt. Egy 16 éves lány sírva fakadt „Úgy találtuk legbölcsebbnek, mivel gyermekek is voltak velünk, hogy megpróbálunk a bazilikába menekülni. Ekkor már, látva a felfokozott hangulatunkat, nem állták utunkat. A bazilika lépcsőjéről visszatekintve a kanyarból még egy darabig figyeltek, majd eliszkoltak” – ismertette az eseményeket a kollégium vezetője. A támadást követően mindenki döbbenten meg volt dermedve, egy 16 éves lány sírva is fakadt. Ezt követően Varju felhívta Tóth István beregszászi főkonzult, s bejelentést téve elpanaszolta a történteket. „Ő rögvest értesítette az ungvári magyar konzulátust, ahonnan néhány perc elteltével személyesen felkerestek bennünket, felajánlották a konzuli védelmet, mellyel nem kívántunk élni” – közölte az igazgató. Varju az MNO-nak azt is elmondta, hogy a konzulátuson rögvest cselekedtek és minden segítséget megadtak, amit külön megköszönt nekik. Szólt arról is, hogy szombat este a Szvoboda nevezetű ukrán szélsőséges soviniszta párt egy százfős tüntetést tartott a beregszászi Petőfi-szobornál, ahol összetűzésbe keveredtek a rendőrséggel is. Reméli, hogy a jövőben nem kerül sor hasonló eseményre, „mivel jól tudjuk, hogy az ukránok többsége nem azonosul ezekkel a nézetekkel”. Varju elmondta, hogy hamarosan közleményt adnak ki az eseményekkel kapcsolatban, amiben arra kérik az ukrán közvéleményt, ítélje el ezeket a cselekményeket. A kollégium igazgatója beszámolt arról is, hogy a Szvoboda egyáltalán nem leplezi magyarellenes politikáját, és minden nagyobb kárpátaljai akciójuk után a helyi magyarság felháborodik. Ezek az akciók nagyrészt a Vereckei-hágónál lévő emlékmű ellen irányulnak. A Szvoboda akciói és viselkedése a Szovjetunió legsötétebb múltját juttatja a kárpátaljai magyarság eszébe – zárta szavait Varju. mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom

Tavasz virágai - Fekete kökörcsin

Máté T. Gyula: Rozsdás bringák - Egy ráadás - Ady: Muszáj Herkules c. verse - VIDEÓ!

                                Orbán Viktor a föld, a víz és a szél ura! A magyarok miniszterelnöke ezenkívül még közeli rokonságban van Poszeidónnal és Aiolosszal, és minden bizonnyal Szent Péter is személyes ismerőse. Legalábbis a magyarok demokratái szerint. Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány főtribunok ugyanis azt követelték tegnap, hogy Orbán cselekedjen, állítsa le a szelet, és személyesen mentse ki az embereket a hóviharból. Ezenkívül meg természetesen mondjon le, mert milyen kormányfő az, aki nem látja előre és nem akadályozza meg a természeti katasztrófákat – speciel ilyenkor eszébe jut az embernek egy bizonyos budapesti augusztus 20., amikor öten vesztették életüket, de hát a politika nem a memória művészete. A frappáns közlemények megfogalmazására tegnap bőven jutott idő, hiszen a pártmítingeket elmosta a természet. Ilyenkor az egyszeri demokrata egyik szeme sír, a másik nevet. Hiszen egyfelől ugyan elmarad a menetrendszerű március 15-i tünti, ugyanakkor a melegből, előre hozott vasárnapi rántott hús mellől mégiscsak jobb a kormányt szidni. Pedig a demokraták most nagyon készültek, ütősebbnél ütősebb jelszavakkal. Hiszen ki az a megfáradt hazafi, aki nem rozsdamentesíti LMP-s zászlaja rúdját az „ide veled, régi bringánk!” lózungra? Fővárosi forradalmár lenne az, aki nem felel Bajnai hívó szavára, amikor a nép ludas milliárdosa az „Orbán–Simicska-ház” megdöntésére hív? S ki az az elvetemült, aki nem rántja elő ifjúságát, ha megpillantja a „Szabadság, szerelem, MSZP” transzparenst? Ezt fújta el a fránya hóvihar… A Milla persze erre is talált megoldást, Juhász Péterék egy technokolfüggő pragmatizmusával közölték: ha március 15-én rossz az idő, akkor március 17-én ünnepelnek majd március 15-ét. Nem hagyják kárba veszni a nagyszerű tünticímet: Azért a víz az úr! Na most, kedves olvasó, ne gondolja azt, hogy a leírt betű ugyanazt jelenti önnek, egyszerű polgárnak és a demokratikus ellenzékinek. Nem. Ön Petőfi sorairól a forradalomra, a néphatalomra asszociál. A magyarországi demokrata ennél cizelláltabb elme: először is erről is, mint mindenről, az jut eszébe, hogy „vesszen Orbán”. A kötelező ellenzéki mantra után jön a mondat tényleges értelmezése: mivel tényleg a víz az úr, meg kell védeni a szolgáltatókat, a multinacionálisan vezérelt piacgazdaságot. A harmadik gondolat pedig az, hogy fel kell tárcsázni a brüsszeli ismerőst, mert veszélyben vannak a demokraták. Összefoglalva: takarodjon Orbán, mert akkor megőrizhető a baráti multik haszonkulcsa, s ehhez vegyünk igénybe minden létező külföldi segítséget. Ennyi a patrióta demokratikus ellenzék politikai krédója. Orbán Viktor most Brüsszelben ismét megtapasztalhatta az ellenzéki hitvallás harmadik elemét. A „magyar demokrácia barátai” újra harcba lendültek, néha úgy tűnhetett, hogy a pár pontos pesti alkotmánymódosításnál nincs is nagyobb baj az uniós családban. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke már szankciókat is vizionált. A német szociáldemokrata politikusnak a „magyarországi önkény” egyébként is kedvenc témája, ennél nagyobb hévvel csak a melegek házasságáról és afrikai országok demokratává bombázásáról tud szónokolni. Csatlakozott hozzá még vagy fél tucat uniós képviselő, és kétségeit fejezte ki a magyar alkotmányozással kapcsolatban az Európai Parlament büféjének kurd segédtakarítója is. Tényszerű állásfoglalásukban egy a közös: mikroszkópnyi büdös tény sincs benne. Martonyi János külügyminiszter a minap találóan jegyezte meg Brüsszelben: kérem, legalább egyszer olvassák el, mi van a magyar alaptörvényben, s utána beszéljenek róla. Azonban az olvasás macerás, ráadásul az alkotmányokban rendszerint sok az összetett szó, ami megerőlteti az agyat. Meg hát nem is ez a lényeg. A brüsszeli demokráciaféltés rendre akkor erősödik fel, amikor a kormány idehaza a multikhoz nyúl. Gyurcsány letiportathatta fél Budapestet, az unióban elnéző mosolyt kapott, hiszen nem sértett gazdasági érdeket. Orbán március 15-i kokárdája a magyar nacionalizmus rikító példájává válik abban a pillanatban, amikor szóba kerül a rezsicsökkentés. Kimondani ezt persze nyíltan nem lehet, hiszen ott a fránya nép a kényelmetlen igazságérzetével. Ezért kell az alkotmányos duma, az uniós szakértői tiltakozás, a hazai profi civil spontánra kiképzett tüntetése. S igen, ehhez kell Petőfi szavainak bajnais privatizációja is. Az ellenzék közleményháborújának tanulságát amúgy egy órákat a viharban töltő autós fogalmazta meg a legjobban tegnap az interneten: sok a demokrata, kevés a hólapát. Máté T. Gyula Magyar Hírlap FIGYELEM!   Kattints Ady: Muszáj Herkules c. versére! - VIDEÓ: Előadó: Latinovics Zoltán http://www.youtube.com/watch?v=Tnyl9kVelAY  

Régi magyar filmcsillagok - Benkő Gyula

A nap verse - Füzesi Magda: Gondban

                                  Gondban   Napsugárral hímzik a sorsom: reggel madár, délben kötél, este hétsingnyi szemfedél, ha árnyék lép rá, elszakad.   Behintem hajnallal magam: nem bujdokolhat szüntelen a lelke rejtelmeiben kinek hazányi gondja van.   Füzesi Magda   Forrás: Füzesi Magda: Táj gesztenyékkel című kötete, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum kiadó, Budapest-Beregszász, 1998  

Laurent Louis: Nyugaton nincs demokrácia - Lovas István interjúja

                            Társaival ismételten szembe menve a belga törvényhozó Magyarországot védte, amikor hazánkat elítélő határozatot hoztak Laurent Louis a belga törvényhozás független tagja. Talán nem túlzás állítani, hogy ő Belgium legszókimondóbb országgyűlési képviselője. - Képviselő úr, tudja azt, hogy a Youtube-on magyar feliratozással is olvasható februárban az afrikai Mali-ban történt francia katonai beavatkozásról elmondott beszéde, amit a belga parlamentben tartott?    - A nemzetközi manipulációról szóló beszédemhez szinte naponta töltenek fel újabb és újabb feliratozásokat. Ma lettül jelent meg. Tegnap japánul. Nemrégiben görögül. Ami fontos: ezek civil kezdeményezések és önkéntes hozzájárulások, nem pedig közpénzből történő hivatalos fordítások. Ez mutatja az internet erejét. - Frissítő élmény egyszer olyan politikussal beszélni, akit nem köt a pártfegyelem és kellőképpen bátor az őszinteséghez. Mit gondol a belga királyságról? Hiszen nem demokratikus, feudális „konzervről” van szó? Nem lenne korszerűbb egy köztársasági forma? - A polgároknak kellene dönteniük arról, hogy milyen rendszerben szeretnének élni. A politikusok manapság ahhoz szoktak hozzá, hogy mindent rá tudnak kényszeríteni az emberek nyakára. Ami a monarchia kontra köztársaság ellentétet illeti, én az utóbbit részesítem előnyben. A múltból örökölt királyság „nehéz” dolog, ami nyomasztja a modern társadalmat és nem igazán demokratikus. De ha lépni kell bármilyen irányban, akkor ahhoz ki kell kérni a nép véleményét. Mindig is egy olyan népszavazás kiírását szorgalmaztam, amelyben az urnához járulók dönthetnek a kérdésben. - Politikusok kínos kérdéseket sokszor azzal hárítanak el, hogy hipotetikus kérdésekre nem válaszolnak. Ha akar, ezzel védekezhet. Ha holnap népszavazással Orbán Viktort, a jelenlegi miniszterelnököt, vagy bárki mást királlyá választanának Magyarországon , lenne tiltakozás az Európai Unióban? - (Nevet) Azt már láttuk jó néhány hónappal ezelőtt, hogy a magyar kormány egyes lépései ellen mekkora felzúdulás volt Európában. Beleértve a belga országgyűlést, amelyben a pártok határozatot fogadtak el Magyarországgal szemben. Én pedig ez ellen tiltakoztam és kijelentettem, hogy Belgium nem avatkozhat be Magyarország belügyeibe. Orbán Viktort igen jelentős támogatással és többséggel választották meg. Teljesen normális, hogy úgy kormányoz, ahogyan jónak látja és ehhez Belgiumnak az égadta világon semmi köze nincs. Ez jelenti a nemzeti szuverenitást. - Ön az említett beszédében elítélte a francia katonai beavatkozást Maliban. De menjünk tovább. A nyugati hatalmak katonasága miért van más országok területén? Irak, Afganisztán, Afrika, és sorolhatnám. Az új feltörekvő nagyhatalomnak, Kínának hol vannak a csapatai? Magyarországon például egy darabot nem látni belőlük. De máshol sem. - Fel kell tenni a kérdést, hogy mit keresnek még Európa földjén az amerikai csapatok, amelyek a II. világháború után érkeztek ide. Akkor segítették a szabadságunkat visszanyerni, de azóta már hét évtized telt el. Ezért úgy gondolom, hogy az amerikai támaszpontoknak – amelyek stratégiai szerepet töltenek be - el kellene tűnniük Európából. A hatvanas években tanúi voltunk a gyarmatok felszámolásának. Most egy médiatizált újragyarmatosítás folyik azzal, hogy „felszabadítjuk” ezeket az országokat. Mitől? Valójában pozícióinkat akarjuk erősíteni Oroszországgal és Kínával szemben. Az Egyesült Államok egyre kevésbé tudja betölteni a „világ ura” szerepet. Vessünk egy pillantást Afrikára, ahol a természeti erőforrásokért folyik a küzdelem. Ott nincsenek kínai csapatok. De bizony vannak terjeszkedő kínai vállalatok. Afrikában a Nyugat most újra hatalmába akarja keríteni egykori gyarmatait és fékezni Kína afrikai terjeszkedését. De nemcsak Afrikában, hanem – mint említette – Afganisztánban és Irakban is. Vagy mint tegnap Líbiában, ma Szíriában. - Parlamenti beszédében azt jósolta, hogy a francia csapatok nyomán a francia Areva nagyvállalat három hónapon belül megjelenik a Mali fővárosától, Bamakótól 350 km-re fekvő Faleában, hogy az uránkincset kiaknázza. Tartja még a jóslatát? - Már meg is érkeztek. Vagyis egy nemzeti katonaság egy magánvállalat érdekében avatkozott be egy országban. Afrika egyik felén az olyan francia nagyvállalatok, mint az Areva vagy a GDF Suez érdekében. Azok az emberek, akiket túszul ejtettek Kamerunban, Nigerben vagy Maliban, minden esetben az Areva vagy a GDF Suez alkalmazottai voltak. Talán nem véletlen. - Most jelent meg a globális terjesztésű Le monde diplomatique című francia havilap márciusi száma, amelynek címoldalról kezdődő hatalmas cikkét Régis Debray írta ezzel a címmel: Franciaországnak ki kell lépnie a NATO-ból. Egyetért? - Minden nemzetek fölötti szervezetből ki kell lépni. Beleértve az Európai Uniót. Ezekben a szervezetekben demokratikus deficit van. Ezekben nem a polgárok döntenek, hanem a pénzügyi érdekek – a globális manipuláció. Mint ahogyan ma is ez történik Szíria esetében, ahol a puccsista lázadókat finanszírozzák. A Nyugat most ott a dzsihadista muzulmánokat támogatja. Cinikus, de pontosan az ellenkező oldalt, mint amelyet segített Líbiában, Tunéziában vagy Egyiptomban. Olyan játékot játszanak a tűzzel, ami egy világháborút is kirobbanthat. Miközben bombatámadással fenyegetik Iránt annak az Izraelnek az érdekében, amely ma mindent megtehet. - Mekkora veszélyt jelent az atombombát nélkülöző Irán a világbékére? - Ezt már átéltük egyszer Irak lerohanása előtt. Amikor azt állították, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak. Melyek bemutatására még ma is várunk. Irak semmiféle veszélyt nem jelentett. Soha nem láttam, hogy Irán bármilyen terjeszkedési akaratot valósított volna meg. Ellenkezőleg: Irak támadta meg. Egyértelmű, hogy Iránnak nem olyan a rendszere, amely kedvemre való lenne. De az irániaknak kell erről dönteniük. Nem pedig nekünk. És nem nekünk kell az ottani rendszert megdöntenünk. Sőt, tovább menve: Iránnak joga van atomprogramjának végrehajtására. És arra is, hogy atombombája legyen, ha akarja. Talán csak az Egyesült Államoknak, Franciaországnak és Izraelnek lehet joga az atombomba birtoklására? Vagy netán vannak egyenlőbb országok, nemcsak egyenlők? Amelyek bombázhatják Hirosimát és Nagaszakit? A kettős mérce elfogadhatatlan. - Önt szétszedi a belga sajtó? - Belgiumban nincs szólásszabadság és nincs sajtószabadság. A médiában a hatalomnak adnak megszólalási lehetőséget. Azoknak nem, akik a rendszer ellen szólalnak meg. A médiát a politikai pártok finanszírozzák. A közszolgálati televízióban is a politikai pártok döntenek arról, hogy ki szólalhat meg és ki nem. Engem a sajtó mindig támad. Egyfajta esküdtszékként lépnek fel, hogy elítéljenek. A vádak ellen pedig nem adnak szót, hogy védekezhessek. Kialakítanak rólam egy képet, de azt nem engedik, hogy a néphez eljusson a szavam. Megválasztásom óta, azaz az elmúlt három évben a televízió vagy a rádió soha nem kérdezett meg. Félnek, hogy eljut a szavam értő fülekbe. Az újságíróik pedig azt írják rólam, amit akarnak anélkül, hogy idéznének. Ez az a Belgium, amelyik sajtószabadság ügyében más országoknak akar leckét adni. - Most egy olyan kérdést teszek fel, amelytől – és ezt nyolc éves itteni tapasztalatom alapján jelentem ki – Belgiumban rettegnek. Belgiumnak gyarmatai voltak. Kongóban a 19-ik-20-ik század fordulóján 10 millió ottani embert öltek meg. Erről totális a hallgatás Belgiumban - is. A holokausztról pedig naponta hallunk. Mi ennek az oka? - A történelem előtt mindenki egyenlő. A holokauszt katasztrófa volt, amelyet mélységesen el kell ítélni. És naponta el is ítéljük. Ezzel szemben a gyarmatosítás áldozatairól soha nincs szó. Ezt egyszerűen nem tartom normális jelenségnek. Nekem egy kongói halála pontosan olyan fontos, mint egy zsidó halála. - Ezek szerint ön nem rasszista… - Egyáltalán nem. Ma valaki cionistának mondhatja magát anélkül, hogy rasszistának kiáltanák ki. Pedig ennek az ideológiának nevében foglalták el a palesztin területeket és nyomják el az ott élőket. Belgiumban nem szabad a gyarmatosításról beszélni. A belga parlamentben nagyjából egy évvel ezelőtt javasoltam, hogy hozzanak egy olyan határozatot, amely elismerné, hogy Belgium II. Lipót király idején népirtást követett el Kongóban a gyarmatosítás során, valamint elítélné az akkor ott alkalmazott rabszolgamunkát. Képviselőtársaim azzal utasították el javaslatomat, hogy a politika nem a történelemről szól. De más esetben persze a politika naponta szól a történelemről. Egy hónappal ezelőtt a belga szenátus elismerte Belgium felelősségét a zsidók belgiumi deportálásáért. Minden olyan monumentális emlékmű épületet, amelyet ma Belgiumban lát, Kongó nélkül nem épült volna fel! A királyi palotától a Cinquantanaire-ig. A királyi család vagyonáig. Belgium Kongó miatt lett nagyhatalom a kilencszázas évek elején. Amely országot elpusztítottunk, mielőtt 1960-ban elhagytuk. És ma könnyű azt mondani, hogy Kongó nem működik, noha mi vagyunk ezért a felelősek. Miközben mindent megteszünk, hogy ebből az állapotából ne is tudjon kikeveredni. Kongó rendkívül gazdag ország. Mérhetetlen, páratlan természeti kincsei vannak. Miközben az ország fejlettség tekintetében a világ utolsó előtti helyét foglalja el. Ahelyett, hogy gazdagságában úszna. Mert mi nem az ottani emberek érdekét védjük, hanem a nyugati pénzérdekeket. Ami ma ott történik, az álarc mögé rejtett újgyarmatosítás. - A Belgiumban élő kongói közösség nem követel jóvátételt a népirtásért? - De. Csakhogy a kongói közösség olyan, mint egy ellenzéki politikai párt. Egy évvel ezelőtt Brüsszel afrikai negyedében, a Matongében tüntettek, de az hamarosan elfajult. Egyrészt a rendőrség magatartása miatt, de a beszivárgott provokátorok miatt is, akik kirakatüvegeket törtek be, és hasonló vandál tetteket hajtottak végre. A kongóiak nagyon békés emberek. Kerülik az erőszakot. A kongói demonstrációk mindig kellemesek. Énekelnek, táncolnak – ellentétesen azzal, ahogyan a nyugati országokban zajlanak le ezek a tiltakozó megmozdulások. A tüntetők Étienne Tcishekedi mellett és Joseph Cabila ellen tiltakoztak, mert az utóbbi – a Nyugat embere – nyerte csalással a választásokat. Akit Louis Michel korábbi belga külügyminiszter tett a kongóiak nyakába. A sajtó azután igen csúnya képet festett a kongóiakról, akik törnek-zúznak. Ami után egy csapásra a közvéleményt ellenük fordította. A média tehát ugyanazt teszi, mint ellenem: ellenfeleiről a sátán képét rajzolja. - Milyen világban élünk, ami a demokráciát illeti? - Egy olyan világban, ahol nincs demokrácia. Nemzetek fölötti manipuláció korában. A valóságot eltorzítják úgy, hogy azok, akik itt élnek, ne vegyék észre, valójában diktatúra uralkodik fölöttük. A nyugati világ vezetői teremtenek itt diktatúrát. Az európai vezetők, akik elfogadják, hogy nincs demokrácia; akik megakadályozzák, hogy a polgárok a saját fejükkel gondolkodjanak. Az eurokraták, akik az adófizetőktől kisajtolt mesés pénzekért manipulálják a sajtótól a szociális hálózatokig mindent, csakhogy elnyomják az euroszkepticizmust is. Mi a különbség akkor a mai vezetők és a múlt század harmincas évek vezetői, azaz Hitler és Mussolini korszakának vezetői vagy a kommunista vezetők között? Amikor ma Olaszországban Beppe Grillo nulláról indulva fantasztikus eredményt ér el, miként jelenik meg a médiában? Populistaként. Vagyis negatív figuraként. Amint megjelenik egy újfajta hatalom a színpadon, azt el akarják pusztítani. Márpedig az eddigi út, a költségvetési szigor, a megszorítások útja nem járható. Amely állítólag kivezet bennünket a válságból. Milyen válságból? Ki teremtette a válságot? Vezetőink! Akik ma folyamatosan a válságot hibáztatják. De hogy kik okozták a válságot, arról hallgatnak. Ez a „válság utáni helyzet” nagyon kényelmes nekik. A válság, amelyből soha nem fogunk kilábalni. Dolgozzunk többet, hogy keressünk kevesebbet! Hátrafelé megyünk, mégpedig példa nélkül állóan. Azt akarják, hogy egyre jobban meghúzzuk derekunk körül a nadrágszíjat és mindebből kik a nyertesek? A multinacionális cégek, a pénzügyi érdekkörök, az őket támogató lobbik és a politikai vezetők. Miközben feltartják a kezüket, hogy mindezért nem ők, hanem a válság a felelős. Holott nem a válság, hanem vezetőink a felelősek, akik a saját és a pénzügyi érdekeket védelmezik. Lovas Iatván Magyar Nemzet