Bogár László: Haragot gerjesztünk - birodalom durván megsérti Magyarország szuverenitását - megszegi a beavatkozás tilalmának elvét - Teszi mindezt a demokrácia legfőbb „védelmezőjeként”, és annak ellenségeként beállítva a magyar államot

                        A „szuverén” elsődleges jelentése: uralkodó, fejedelem. Eredete a francia „souverain” szóra vezethető vissza, ami annyit tesz, hogy legfelső. A legelterjedtebb meghatározása valahogy így hangzik: „Szuverenitáson az államnak a saját területén, valamint az állampolgárai fölött gyakorolt főhatalmát, valamint a nemzetközi kapcsolatokban az állam függetlenségét, önálló nemzetközi jogalanyként történő megjelenését kell érteni.” Vagyis a szuverenitásnak van egy belső és egy külső pillére. A belső azt jelenti, hogy a saját állampolgárai fölött és saját területén ő és csakis ő gyakorolhatja a főhatalmat. A külső pedig azt, hogy senki nem kérdőjelezheti meg azt a jogát, hogy a nemzetközi kapcsolatokban önálló jogalanyként ő és csakis ő képviselje az adott emberi közösséget. Magyarország szuverenitását most éppen igen súlyos támadások érik, akárcsak az elmúlt fél évezred során már annyiszor. A probléma jobb megértése érdekében ezért érdemes kicsit megvizsgálni a kérdés mélyebb rétegeit is. Az Európa egyik legszörnyűbb történelmi katasztrófáját jelentő harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békerendszer az 1648 utáni évek során fogalmazta meg azokat a legfőbb alapelveket, amelyek a nemzetközi együttműködés egész rendszerét szabályozták. Az elvek között az első helyen értelemszerűen éppen a szuverenitás állt, majd a beavatkozás tilalma, az erőszak alkalmazásának, sőt már az azzal való fenyegetésnek a tilalma, a népek önrendelkezése és a viták békés rendezésének szándéka. Ez így mind nagyon szép, de azt is tudjuk, hogy a vesztfáliai béke óta valójában nem létezik valóságos, igazi értelemben vett szuverenitás. Ami formálisan a szakrális szuverenitás helyére lépett, az a mindenkori globális hatalmi alkuk technikai kerete csupán. E keretek között addig és úgy „szuverén” egy nemzetállam, ameddig és ahogyan a meghatározó hatalmak alkurendszere azt helyénvalónak tartja. A Szent Szövetség, a Párizs környéki „békerendszer” (benne Trianon), majd a Jaltában kötött nagyhatalmi egyezség és végül a kelet-európai rendszerváltozás mindössze a világot valóságosan irányító „pénzbirodalom” stratégiai érdekeinek foglalata volt. Minden jel arra utal, hogy az eddigi egyezséget uraló angolszász, azon belül főként amerikai dominanciájú birodalom stratégiai érdekeit veszélyezteti mindaz, ami az elmúlt két évtized folyamán végbement. A birodalom folyamatosan veszíti el uralkodó szerepét a kereskedelem, a pénz és a média globális rendszerei felett. Elsöprő katonai fölényét ugyan egyelőre megőrizte, de éppen a saját súlyos stratégiai tévedéseinek és katasztrofális melléfogásainak eredményeként egyre gyakrabban éppen a saját maga által felszabadított romboló erőkkel szemben kénytelen pusztító, céltalan és eredménytelen háborúkba bonyolódni. További tévedéseinek elkerülésére most támadásba ment át. Nyílt és arrogáns módon igyekszik riválisait (Nyugat-Európát, Oroszországot és Kínát) destabilizálni, a köztük lévő kapcsolati rendszert szétzilálni, vonakodó csatlósait látványosan megrendszabályozni, mint azt most Magyarország esetében teszi. Hazánk ehhez sajnos azért a legjobb célpont a térségen belül, mert lakóinak jelentős részét már egy évszázada sikeresen próbálja rábírni a globális véleményhatalom, hogy lássa be, a nemzet üres és értelmetlen fogalom. Így okafogyottá vált a nemzeti szuverenitás elvének alkalmazása is. Trianon azért válhatott egyetlen tragikus eseményből ma is zajló pusztító történelmi folyamattá, mert minden alkalommal óriási hangerejű médiatámadások bélyegeznek meg minden olyan kísérletet, amely bármilyen óvatos módon akár, de a hosszú távú magyar nemzetstratégiai érdekek és a valóságos szuverenitás érdekében próbálna cselekedni. A birodalom Magyarországon ma egyszerre megy szembe a nemzetközi együttműködési rendszer évszázados alapelveinek szinte mindegyikével. Durván megsérti a szuverenitást, kétségbe vonva a magyar állam főhatalmát saját területén, saját polgárai fölött. Megszegi a beavatkozás tilalmának elvét, naponta gyakorol közvetlen nyomást hazánkra szinte minden döntő fontosságú stratégiai kérdésben. Semmibe veszi az önrendelkezést, a viták békés rendezésének elvét, és belső kiszolgálóit felhasználva, alig leplezett módon erőszakkal fenyeget, polgárháborús feszültséget kelt. Teszi mindezt a demokrácia legfőbb „védelmezőjeként”, és annak ellenségeként beállítva a magyar államot. Ezzel egyre inkább „negatív végösszegű játszmába” kényszeríti bele az ország uralmi struktúráját. Mindez öngerjesztő módon erősíti azt az életveszélyes lélektani csapdát, amelynek lényege, hogy „ha én többet tudok ártani a másik félnek, mint ő nekem, akkor én azt nyereségként könyvelem el”, holott teljesen nyilvánvaló, hogy mindketten veszítettünk. Méghozzá értelemszerűen egyre többet. És egy idő után már mindkét fél számára létfontosságúvá válik, hogy ő győzzön bármi áron. Talán máris késő a „kilépéshez”, mert most már igen jelentős arcvesztés nélkül egyik fél sem menekülhet a csapdából. A birodalom azonban valószínűleg újra elmérte magát, mert Magyarország megleckéztetési kísérlete egyre több jelből ítélve éppen ellentétes hatást válthat ki, és elemi erejű birodalomellenes tiltakozáshullámot indíthat el. Reménykedjünk, talán még nem késő leállni!

Bayer Zsolt: Katonáink - „Minden mutató szerint az első helyen végeztek a magyar katonák a Litvániában megrendezett nemzetközi hadgyakorlaton”

                      „Minden mutató szerint az első helyen végeztek a magyar katonák a Litvániában megrendezett nemzetközi hadgyakorlaton – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter hétfőn az M1 Ma reggel című műsorában. A miniszter Orbán Viktorral vasárnap látogatta meg a Litvániában két hónapig feladatot teljesítő magyar lövészszázadot. – Az Iron Sword (Vaskard) 2014 hadgyakorlaton kilenc NATO-ország csaknem 2500 katonája vett részt. A mintegy 140 magyar katonából álló kontingens többségét az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóalja adja. A magyar katonák december közepéig maradnak Litvániában, a Baltic Training 2014 hadgyakorlat keretein belül különféle téli kiképzéseken vesznek még részt.” Igen. És nemcsak a magyar honvédelmi miniszter állította ezt, hanem mindenki. Ezt pedig csak azért kell megjegyeznünk, mert így kénytelenek azok is elhinni, akik azt szerették volna, hogy a magyar katonák a legutolsó helyen végezzenek. De a magyar katonák az első helyen végeztek, a magyar katonák a legjobb teljesítményt nyújtották. Tették ezt egy olyan ország katonáiként, amely ország nincs abban az anyagi helyzetben, hogy komolyan fejlessze haderejét és érdemeik szerint megfizesse a katonáit. Amikor engem elvittek katonának, nem hittem volna, hogy van a világon olyan haderő, amelyet mi képesek lennénk legyőzni. Tapasztalataim pedig eleinte alátámasztották ezt az előítéletemet. Elképesztő állapotban lévő technika (a telephelyen felsorakoztatott Csepel teherautók nagyjából háromnegyedét egyáltalán nem lehetett beindítani), és még elképesztőbb állapotban lévő tisztek, akik közül első ránézésre egy sem akadt, akivel az ember elment volna a háborúba. Csupa-csupa Queeg kapitány a Zendülés a Caine hadihajón-ból – tisztelet a kivételnek. Aztán a Duna ’85 hadgyakorlaton mégis kiderült, hogy csodákra vagyunk képesek, és fantasztikus szintidőt produkálva csináltunk pontonhidat a Dunára, hogy a fene se emlékszik, hányadik ukrán harckocsizó dandár „erőszakos folyami átkelést” hajtson végre rajta. Utáltam az egészet, mint Nyilas Misi a kukoricagölödint, de akkor, abban a pillanatban mégis büszke voltam. Annak ellenére voltam büszke, hogy gyűlöltem a rendszert, amelynek katonája voltam, gyűlöltem az esküt, amelyet le kellett tennem s amelynek értelmében köteles voltam, akár az életem árán is, megvédeni éppen azt a rendszert. De amikor az irgalmatlan méretű Krazok odagördültek a Duna partjára Ercsi alatt, és vízre tettük a pontonelemeket, megszűnt létezni a valóság, és maradt az igyekezet, hogy megcsináljuk szintidőre, amit kell. Sőt, szintidő alatt. Nagyon remélem, hogy a mostani katonák, akik ráadásul hivatásosok, nem gyűlölik a rendszert. Nem, nem a jelenlegi magyar kormányra gondolok, hogy mindjárt az elején tisztázzuk a félreértéseket. Ugyanis a kormányokhoz való viszonyulás és érzelem tökéletesen mellékes szempont egy katona esetében. Az a lényeg, hogy a demokráciát és a demokratikus berendezkedést gyűlölik vagy szeretik. Ehhez való viszonyulásuk mérvadó. A többi lényegtelen. Litvániában a magyar katonák lepipáltak mindenkit. Kitettek magukért. Megmutatták. Mint mindig a történelmünk során. Mindig megmutattuk. A pozsonyi csatában; Nándorfehérvárnál; a Fekete Seregben; a mohácsi síkon, ahol odaveszett majd’ mindenki; megmutatták a magyar huszárok, a hajdúk, Guyon Richárd honvédei a Branyiszkói-hágón; az aradi tizenhárom; a soproni huszárok Muhr Ottmár vezénylete alatt Galíciában, a magyar fiúk Isonzónál, a Rongyos Gárda, a Székely Hadosztály, a Hunyadi-páncélosok – mind-mind a hősök, akik errefelé ritkán győztek, de gyakran haltak, és mindig becsülettel. György Attila barátom, Erdély szülötte írja a Harcosok könyve című nagyszerű művében: „Köztudomású, a legjobb harcosok azok, akik keletről érkeztek; s ők leginkább kora reggel, hajnalhasadás után szeretnek harcolni. E harcosok ugyanis, ha ébredés után a bíborszínű kelő napra néznek, harci vággyal és magabiztossággal telnek el; s a félelem és a múlandóság értékei megszűnnek szívükben. A felkelő nap a távoli otthont, az őshazát idézi számukra, bármerre is legyenek; s egy pillanatra újra megérinti őket annak varázsa. Aki ugyanis keletről jön, az hetedíziglen keleti marad; (…) Nem igaz, hogy Nyugaton nincsenek harcosok – ma már vannak. Régen azonban, régebben, mintsem a kollektív emlékezet tudhatna róla, keleti harcosok szórták el magjukat, hagyták hátra nyugaton a szikrát, mely egy napon lángba szökött. A nyugati harcosok és kiváltképp a harcos népek kivétel nélkül Keletről származnak. Végezetül pedig vannak északi harcosok is, akik a ködből jöttek és minden bizonnyal oda is tűntek el. Róluk nem beszélünk többet, mert néha többek, néha kevesebbek voltak az igazi harcosoknál.” Erről van szó. És tisztelet a magyar katonáknak ma is. Magyar Hírlap    

Nagyanyám

Hungarikumok - Magyar rajzfilmek - Magyar népmesék - Szusza - rövid VIDEÓ!

                          kattints a VIDEÓRA - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=IDoQJd-Ui5k

Magyar közmondások, szólások

                    "Könnyebb az acélt eltörni, mint meghajtani." Magyarázat: akinek szilárd a jelleme, nem hagyja magát megalázni. - a nyakas ember nem enged az elhatározásából.

Köztéri szobrok Budapesten - Panonhalmi Zsuzsa - Árpád-házi Szent Erzsébet-emlékmű - XX. kerület - Pesterzsébet - Szent Erzsébet tér - Budapest

                            Köztéri szobrok Budapesten - Pannonhalmi Zsuzsa - Árpád-házi Szent Erzsébet emlékmű - XX. kerület - Pesterzsébet - Szent Erzsébet tér - Budapest

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el - a megzenésített változattal együtt - rövid VIDEÓ!

                          Köd előttem, köd mögöttem, isten tudja, honnan jöttem, szél hozott, szél visz el, minek kérdjem: mért visz el?   Sose néztem, merre jártam, a felhőknek kiabáltam, erdő jött: jaj, be szép! - megcibáltam üstökét.   Jött az erdő: nekivágtam, a bozótban őzet láttam, kergettem, ott maradt, cirógattam, elszaladt.   Ha elszaladt, hadd szaladjon, csak szeretőm megmaradjon, szeretőm: a titok, ő se tudja, ki vagyok.   Isten tudja, honnan jöttem, köd előttem, köd mögöttem, szél hozott, szél visz el, bolond kérdi, mért visz el? kattints a rövid VIDEÓRA - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=iLumiH7rCyQ

Ferenc pápa: Európa lelkével játszik az Európai Unió - Az uniós bürokrácia végzetes veszélyeire figyelmeztetett Ferenc pápa strasbourgi felszólalásában

                        Kedves Barátaink! Ez a hír nem minden napos! Ferenc pápa éles hangú kritikát fogalmazott meg Az EU bürokrácia és politika működésével, gyakorlatával, gondolkodásával szemben. Osszuk meg ezt az anyagot, hiszen erről beszélünk mi magunk is évtizedek óta: a mindannyiunk életét megkeserítő globális hatalom uralma ellen, családjaink, nemzetünk elnyomóinak leleplezéséről, érdekeink érvényesítésének módjairól. Végre egy nagy tekintélyű személy mellénk, kis emberek, kis nemzetek mellé állt, és véleményének hangot adott! Súlyos kritikát zúdított Ferenc pápa az európai képviselők fejére keddi strasbourgi felszólalásában. Az EU szociális érzéketlenségére hívta fel a figyelmet, mely szerinte nemcsak fenyegető, hanem kimondottan káros. Ennél sokkal súlyosabb problémának nevezte a politikai pártok szervezetekkel való összejátszását, mely politikai nominalizmussá változtatja az európai demokráciát.  "A híres európai gondolkodókat és a nagy ötleteket az európai intézmények bürokráciája váltotta fel" - figyelmeztetett Ferenc pápa keddi beszédében, melyet az Európai Parlament plenáris ülésén mondott uniós képviselők előtt. Súlyos bírálatot mondott a mai európai politikai kultúráról, mely szerinte egyértelműen káros hatással van Európa népeire. Az elmúlt években az EU bővülésével az emberek elveszítették az unióba vetett hitüket - folytatta a pápa, és kiemelte: az EU újabban elzárkózik egyes nemzetek, népcsoportok figyelembe vételétől a törvényalkotás területén is, így tevékenysége kifejezetten károsnak mondható. Felhívta a figyelmet arra is, hogy veszélyben van az európai demokrácia jövője, az egységesített eurózónás politika veszélyét hangsúlyozta, mely háttérbe szorítja a nemzetállamok érdekeit. Az egység koncepcióját az idő folyamán az egységesítés váltotta fel, s ez meggyengíti nemcsak a demokráciát, de a gazdaságot is, emellett teret ad a politikai érdekérvényesítés és a a szervezetek összjátékának, mely politikai nominalizmushoz vezet. És ezáltal egy olyan világban találjuk magunkat, mely ötletekre, puszta szavakra, képekre szűkült le, s ezt nevezik napjainkban tévesen demokráciának. Az Európai Központi Bankról vagy az uniós intézményekről, vállalatokról is könnyen elmondható ítélet után Ferenc pápa kijelentette, hogy a demokrácia életben tartása a korunk egyik legfontosabb kihívása, s egyben potenciális történelmi pillanata is. A demokrácia ereje nem omolhat össze a multinacionális érdekérvényesítés súlya alatt, mivel a multik érdeke nem általános érdek. Egységes rendszert akarnak alkotni egy láthatatlan birodalom gazdasági uralma alatt, mely az individualizmust és a szabadságot is egyaránt veszélyezteti - folytatta. Az uniónak nagyobb szerepet kell vállalnia polgárai védelmében - mondta Ferenc pápa, s kiemelte: az elesettek megsegítésével saját jelenünkért vállalunk felelősséget. A nyugati "eldobható" kultúra hatalmas veszélyt rejt Az elmagányosodás veszélyére is figyelmeztetett a pápa: "Az egyik legveszélyesebb európai probléma nem más, mint a magányosság." Ez különösen igaz a sorukra hagyott időseknél, de az életcélt és valós emberi kapcsolatokat nélkülöző fiatalokra is igaz. A szegények körében is elterjedt a kór, ugyanúgy, mint a jobb életetre és megértésre vágyó, de azt hiába kereső bevándorlóknál. A gazdasági válság felerősítette ezt a folyamatot, melyek tragikus fordulópontot eredményeztek a társadalom alakulásában. A nyugati "eldobható kultúra" rovására írta az önzés és a közöny veszélyes együttélését a 21. század Európájában, s ítéletet mondott azokról, akik nem hajlandóak segítő kezet nyújtani a szegények legszegényebbjeinek és a bevándorlóknak. Ha az emberek elfogadják ezt a mentalitást, akkor behódolnak egy olyan ideológiának, amely azon alapul, hogy az embereket csak addig "használják", amíg hasznot termelnek, de ahogy fordul a kocka, és a "gépezet" már nem tartja őket jövedelmező befektetésnek, nélkülözhetőek lesznek, és lelkiismeret furdalás nélkül meg lehet tőlük szabadulni. Ilyen esetekkel találkozhatunk mindennap a halálos betegeknél, az időseknél, akikről már senki sem akar gondoskodni, és a gyermekekről, akikkel az anyaméhben végeznek - mondta.   Tömegsír lett a Földközi-tengerből A pápa egységes megoldást sürgetett a bevándorlás kérdésében is: "Nem engedhetjük, hogy egy óriási temetővé váljon a Földközi-tenger. Az európai partoknál kikötő hajókon utazó menekültek elfogadásra és támogatásra van szükségük" - hangsúlyozta.   Végül az európai humanista szellem hanyatlásáról mondott bírálatot: "Európát kétezer év emlékei kötik össze a kereszténységgel, erről nem szabad megfeledkeznünk. Ezt a szépséget látjuk nap mint nap városainkban, de ennél sokkal tetszetősebb képet fest a segélyszervezetek konstruktív nemzetközi együttműködése. De ennek a történelmi folyamatnak még koránt sincs vége: ez a jelenünk, ez a jövőnk, ez a mi identitásunk. Európának vissza kell térnie alapvető értékeihez, hogy újra a fejlődés útjára lépjen, s a konfliktusok közepette meg kell találnia a békéhez vezető megoldást." mh  

Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek

                      "Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok, sok szeretet." Pázmány Péter (1570-1637) -  esztergomi érsek, bíboros, egyházi író

Ismeretlen magyar szobrász - Báthory Madonna (1526)

                              A magyar reneszánsz szobrászat legszebb darabja. A firenzei művészet által kialakított Madonna-típushoz illeszkedik. A báj és a derű ünnepélyességgel párosul, amit a keret és a háttér zsinórjának határozott, egyenes vonala fokoz. A korona is ezt a célt szolgálja. Az apró angyalkák szárnya, drapériája a dombormű legmozgalmasabb része. A kőszobrászattól idegen mély aláfaragás erőteljes fény-árnyék hatást kelt. Ez a gótikus fafaragásból származó eljárás a motívum eredetére is utal. A sárgás mészkőből faragott, lapos dombormű az olaszországiaktól eltérő típust mutat: arca kerekebb, tekintete közvetlenebb, megjelenése egyénibb. Mindebből jól felismerhető a magyar nő típusa, melyet csak magyar szobrász faraghatott kőbe. Az alsó szegély feliratán a megrendelő Báthory András "remek mű"-nek nevezi. A tábla eredetileg egy templom vagy kápolna bejárata fölött lehetett, erre utal a felirat néhány szava: "békesség a belépőknek".