Figyelmeztetés Prágából: mi is csehül járhatunk - a Földön csak az Egyesült Államokban nincs puccsveszély, mivel ott nincs amerikai nagykövetség

                              Korrupciós botrányra hivatkozva, gyakorlatilag puccsal buktatták meg a cseh kormányt, méghozzá amerikai megrendelésre, mert Prága megpróbálta megakadályozni Washington befolyásszerzését az országban, többek között azzal, hogy nem engedte verseny nélkül nyerni a silány amerikai pályázatot egy atomerőmű-bővítési tenderen – emlékezett vissza a tavalyi történésekre Petr Necas akkori kormányfő szóvivője lapunknak adott interjújában. Petr Hájek rámutatott: nyilvánvaló a párhuzam az akkor cseh, és magyar történések között, hiszen Budapesten is van amerikai nagykövetség, az utcai tiltakozások élén egy amerikai diplomata áll. Az egykori cseh bennfentes ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ha Magyarország sikeresen szembeszáll Washingtonnal, azzal elhozhatja a reményt egész Közép-Európának is.   A hivatalos média úgy mutatta be kormányunk bukását, mint a miniszterelnök és a hivatalát vezető asszony, Jana Nagyová viszonyának következményét – idézte fel az eseményeket Petr Hájek, aki felvetésünkre, hogy Magyarországon az emberek keveset tudnak Necas távozásáról, úgy reagált: a cseh közvélemény is alig értesült arról, mi is történt valójában. – Az említett asszony állítólag katonai titkosszolgálatunkkal figyeltette meg a kormányfő akkori feleségét. Azt akarták velünk elhitetni, hogy rendőrök százai ezért törtek be a kormány és a védelmi minisztérium hivatalaiba, ezért tartóztattak le korábbi képviselőket, s tették rá a kezüket bankoknál elhelyezett privát széfekre – idézte fel a volt szóvivő. Ám a vizsgálatok – Hájek szerint aligha meglepően – máig nem hoztak eredményt. – A vádak úgy olvadnak el a rendőrség kezében, mint az áprilisi hó, ám a fő célt sikerült elérni, új kormányunk van – emelte ki. Rámutatott: az általa vezetett Ellenáram (ProtiProud) internetes magazinban előre jelezték az eseményeket, s a cseh médiában egyedüliként tájékoztattak a puccs valódi okairól. Bevezetésként utalt egy latin-amerikai elnök szavaira, miszerint a Földön csak az Egyesült Államokban nincs puccsveszély, mivel ott nincs amerikai nagykövetség.   Cseh protektorátus Ezt követően belevágott egy hajmeresztő történetbe: a prágai legfőbb ügyész az amerikai követségen tett szert másodlagos – vagy elsődleges – állásra, csakúgy, mint legfőbb szövetségese, a különleges rendőrség korrupcióellenes különítményének főnöke. Az amerikai követségen készítették elő, és döntöttek a puccsról. A legfőbb ok, hogy végső fázisába jutott a temelíni nukleáris erőmű két blokkal történő bővítésének ügye. Az előző év őszén a Necas-kormány dönteni készült arról, ki nyerje a tendert: a versenyben részt vevő cseh–orosz konzorcium, vagy egy amerikai cég. – Ez látszólagos verseny volt, az amerikaiak ajánlata ugyanis használhatatlan volt. Ám senki sem kételkedett, hogy ők fognak nyerni, politikai okokból. Nemcsak dollármilliós nászajándékról volt szó, de egy olyan ügyről, amely biztosította volna az amerikai jelenlétet cseh földön – jegyezte meg. Az Egyesült Államok ugyanis nyilvánvalóvá tette, biztosítja számukra a „testvéri katonai segélyt”, ha lesz befektetés. Vagyis, ami nem történt meg évekkel azelőtt, amikor az amerikaiak egy Oroszországot célzó radarállomást akartak építeni Csehországban, bepótolhatták volna Temelínnel. – Amikor bezárult az egyik ajtó, kinyílt egy másik, vagy ahogy csehül mondjuk, dobd ki őket az ablakon, bejönnek az ajtón. Bejöttek, de nem nyitották ki – mondta Hájek. Beszámolója szerint Necas rájött, az amerikai ajánlat annyira rossz, hogy az már szinte veszélyes. Csak azt felejtette el, hogy ő nem egy szuverén ország kormányfője, hanem csak egy protektorátus kormányzója, amit Brüsszel és Washington irányít. Moszkvai látogatásán tájékoztatta Dmitrij Medvegyev miniszterelnököt és Vlagyimir Putyin elnököt, hogy tisztességes verseny lesz Temelín kérdésében. Ezeknek a szavaknak a kimondásával nemcsak kormánya, hanem saját politikai karrierje sorsát is megpecsételte – vélte a volt szóvivő.   Másféle lojalitás – Az általunk megszerzett információk szerint ugyanaznap az amerikai titkosszolgálat oroszországi részlege tudomást szerzett a sorsdöntő beszélgetésről – folytatta Hájek. Néhány nappal azután, hogy Necas hazatért Moszkvából, kezdetét vette a „Prága hadművelet”. A cél egyértelmű volt: meg kellett akadályozni, hogy a kormány dönthessen Temelínről, ahogy szándékozott, néhány héten belül. A rendelkezésre álló rövid idő miatt nagyon kellett sietni az akcióval. – Bár mint később megtudtuk, a kormányfő hivatalát már jó ideje lehallgatták, anélkül hogy arról neki akár a legcsekélyebb fogalma lett volna. A mi titkosszolgálatunk, amely formálisan a miniszterelnök alá tartozik, semmit nem mondott neki erről, lojalitásuk láthatóan máshova kötötte őket. Az ügylet sikeresnek bizonyult, a kormány megbukott, a tendert törölték. Nincs kétség afelől, hogy ki nyeri meg, ha egyszer újra elindítják. Kivéve, ha az akkori miniszterelnök is kész lesz a politikai öngyilkosságra – tette hozzá.   Magyarország lehet a reménysugár Ami a tanulságokat illeti, azok Hájek szerint nyilvánvalók Magyarország számára is, ahol meglátása szerint hasonló a helyzet. Nemcsak azért, mert a kormány döntött arról, hogy a nukleáris erőművet az oroszokkal együttműködve bővítik, hanem azért is, mert magabiztos függetlenségről tett tanúbizonyságot. Úgy tűnik, azt gondolják, Magyarország nem Brüsszel protektorátusa. – De ha nem is az, Budapesten is van amerikai nagykövetség, az utcai tiltakozások élén egy amerikai diplomata áll – figyelmeztet a cseh bennfentes, kifejezve reményét, hogy ha sikerrel szembe lehetne szállni a nyomásgyakorlással, az reménysugár lenne más országoknak is, legalábbis a közép-európai térségben. mno

Önismeret nélkül a világ homályban marad

                            "Önismeret nélkül a világ homályban marad. A legnagyobb önismeretre pedig a fájdalom tanítja meg az embert, mert átháríthatatlan." Csoóri Sándor (1930) - költő, író

Bayer Zsolt: Nem vicc

                          Innen, Chachapoyasból, Észak-Peruból nézvést nem látni tisztán az Egyesült Államokba történő beutazási tilalmakkal kapcsolatban. Persze tudom én, otthon sem, de ha otthon lennék, azért egy-két információt nyilván össze tudnék szedni, meg aztán a kollégákkal is lehetőségem lenne beszélni, egyeztetni.   Chachapoyasban nincs lehetőség semmire, csak az akadozó internet híreit lesni és elmélkedni. Az elmélkedések végkövetkeztetése pedig minden esetben ugyanaz: ez az ügy most nem vicc. Megkísérlem összefoglalni, miért nem az. Az az első lehetőség, hogy a magyar kormányzat bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői megkíséreltek korrumpálni bizonyos, Magyarországon tevékenykedő amerikai cégeket. Értsd: kormányzati befolyásuk felhasználásával ígértek előnyöket amerikai cégeknek, cserébe némi, nyilván nem jelentéktelen anyagi juttatásért. Hogy világos legyen: ez a cselekmény semmiben sem különbözik attól, amikor fukszos, kigyúrt Homo erectusok megjelennek egy vendéglátó-ipari egységben, és közlik a tulajjal, hogy ha havonta fizet, akkor nem lesz balhé. Ha meg nem fizet, akkor lesz. Ha a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjai elkövették nevezett cselekményt, akkor a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjait haladéktalanul el kell távolítani a helyükről, ellenük büntetőeljárást kell kezdeményezni, meg kell őket vádolni nemcsak korrupcióval, befolyással üzérkedéssel, de esküszegéssel és hazaárulással is, aztán börtönbe kell csukni őket nagyon hosszú időre, fukszos, kigyúrt Homo erectusok közé. Mert ez nem vicc. Ez most aztán egyáltalán nem az. Itt most nincs mismásolás, ködösítés, ezt nem lehet sem meg-, sem kimagyarázni, sem eltussolni, sem félreérteni, sem mentegetni. Ebben az esetben nincsen lojalitás, meg közös akol, meg összetartozás – ha ez igaz, akkor nincs semmi. Akkor vasmarok van és könyörtelen leszámolás. Mert aki ilyet tesz, annak, a költőt idézve, „a kurvanyját”, annak nincs és nem lehet kegyelem. Aki ilyet tesz, az nem egyszerűen bűnöző, hanem, ismétlem, hazaáruló. És aki egy kicsit is tisztában van a jelenlegi helyzettel, annak ezt most aligha kell elmagyaráznom. Szóval régen volt már valami ennyire nem vicc, mint ez az ügy. Ha mindez igaz. Ám van egy második lehetőség is. A második lehetőség, hogy mindez nem igaz. A második lehetőség, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői úgy döntöttek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel beleavatkoznak a magyar belpolitikába, és megpróbálják ellehetetleníteni a demokratikusan megválasztott magyar kormányt. Teszik ezt azért, mert a demokratikusan megválasztott magyar kormány politikája sért bizonyos amerikai gazdasági és politikai érdekeket. Azért, mert tanácsadóik és magyarországi ágenseik erre biztatják és kérik őket. Mert egyszerűen bosszút akarnak állni a magyar miniszterelnökön. Mert azt gondolják, nemcsak arra van joguk, hogy törvénytelenül lehallgassák az egész világot, hogy kínozzanak és fogva tartsanak embereket szintúgy törvénytelenül, hanem arra is, hogy bármilyen eszközzel megleckéztessék azokat, akik nem tetszenek nekik. Azt gondolják, hogy demokrácián kívüli eszközökkel joguk van megvédeni a „demokráciát”, bárhol a világban. Ha kell, akkor bombákkal, ha kell, akkor lejáratással. S ehhez az is elég indok, ha egy ország kormánya beleteszi az alkotmányába, hogy tilos génmódosított növényeket termeszteni a területén. Ugyanis ebben az esetben amerikai cégek dollármilliárdoktól esnek el. Vagyis miután rendkívül feddhetetlen és tisztakezű ügynökeik, élükön Bajnaival csődöt mondtak az Orbán-kormány ellen vívott harcukban, levették az álarcot és nyílt háborút indítottak a Gati-doktrina jegyében. Aki pedig ilyet tesz, annak szintúgy hadd idézzem a költőt: a büdös „kurvanyját”. Aki ilyet tesz, az nem demokrata, hanem egy terrorszervezet, egy bűnbanda képviselője, akit a lehető legsürgősebben el kell takarítani mindenhonnan. Még akkor is, ha történetesen magáról az Egyesült Államokról van szó. Szóval, ha a történet ezen változata az igaz, akkor ez nem vicc. S leginkább akkor nem, ha ehhez a disznósághoz nem várt segítséget és ürügyet kaptak néhány, nem tudjuk milyen szintű kormányzati képviselőtől. Itt most nincs vicc. Úgyhogy nagyon nincs ok viccelődni és vicceskedni. Itt most a legfontosabb, legnagyobb dolgok forognak veszélyben. Akár így, akár úgy. Csak az egyik esetben csupán a kormányon múlik a rendrakás, a másik esetben meg az egész világon. Arra pedig várhatunk. De így, ahogy most van, nem maradhatnak a dolgok. Legalább ezt az egyet tudjuk pontosan. Magyar Hírlap

Zord Gábor László: Amerika norvég-ügye

                            Az Egyesült Államok hosszú ideje példátlan nyomás alatt tartja a magyar kormányt, amiért az szeretne tiszta vizet önteni a pohárba a hazai civil szervezetekben vásárolt külföldi befolyás tárgyában, és hagyja, hogy az illetékes szervek tegyék a törvény szerint ilyen helyzetekre előírtakat. Az Ökotárs–Norvég Alap-ügy tökéletes példa arra, hogy a világ legnagyobb hatalma még szoros, NATO-szövetségesei nemzeti szuverenitását is hajlandó semmibe venni, ha politikai érdekei megkívánják vagy ha a politikájában befolyásos lobbicsoportok ezt kijárják az amerikai fővárosban.   Azt is tudjuk, hogy szemben a demokráciát féltő lózungokkal, ezt az ügyet valójában azért habosították fel, mert a jelenlegi magyar kormány olyan stratégiát hirdetett meg, vezetője, a miniszterelnök pedig olyan kérdéseket vet fel, amelyek formabontónak számítanak a nyugati liberális demokráciák garantáltnak reklámozott jövőképével kapcsolatban. Magyarország elkezdte nemzeti érdekeit képviselni, a feltörekvő keletre is vet néhány pillantást, és ez nem tetszik a tengerentúlon. Az elmúlt napok eseményeiből az is látszik, hogy miután magyarországi védenceik a nem kevés „civil” ráfordítás ellenére demokratikusan képtelennek bizonyultak Orbán Viktor megbuktatására, az amerikai diplomácia nem habozik kísérletet tenni a leszerepelt magyar ellenzéknek szánt funkciók átvételére is. A Jóisten azonban nem ver bottal. Nemrégiben a New York Times tényfeltáró cikket jelentetett meg, amelyből kiderül: külföldi kormányok, köztük a norvég, csak az elmúlt négy évben közel százmillió dollárral támogattak – nem éppen önzetlenül – tekintélyes amerikai politikai kutatóintézeteket, hogy azok a számukra kedvező washingtoni kormánydöntések érdekében járjanak el. Bár a külföldi befolyásvásárlás időről időre visszatérő téma az amerikai közéletben, ez a metódus azért veszélyes, mert nem hivatalos lobbicégeken, hanem függetlennek tekintett civil intézeteken keresztül operál. Ahogy a lap által megszólaltatott jogi szakértő rámutatott, a „kutatóintézeteket a tudományos semlegesség és objektivitás aurája lengi körül, s most ez kompromittálódik”. Idézték a norvég külügyminisztérium egyik 2012-es belső feljegyzését, amely szerint egyes amerikai intézetek nyíltan vállalják: csak olyan külföldi kormányokat tudnak szolgálni, amelyek támogatást nyújtanak nekik. Bár az érintettek cáfolják a lap által sugalmazottakat, szakértők a vonatkozó dokumentumok áttekintése után úgy találták: ez a tevékenység sértheti a külföldi ügynökök regisztrációjára vonatkozó 1938-as törvényt, amelyet a náci Németország által az Egyesült Államokban kifejtett propaganda ellen alkottak meg. Az ügy nyomban politikai hullámokat is vetett. A kongresszusban demokraták és republikánusok is támogatnák azt a törvényjavaslatot, amely kimondaná: ha az említett intézetek munkatársai kongresszusi bizottságok előtt jelennek meg, hogy egy-egy ügyben kifejtsék nézeteiket, a törvényhozókkal megosszák elemzéseiket, nyilvánosságra kellene hozniuk, mely külföldi kormányok támogatják őket. Mondani sem kell, hogy az érintettek ellenzik a lépéseket, a mostani demokrata kormányhoz közel álló Brookings Institution álláspontja szerint azokat „fenyegetésként és a szakértői függetlenség korlátozásaként” lehet értelmezni. Magyarán szólva nagyon úgy néz ki, hogy Washingtonnak is meg lesz a maga norvég-ügye. A tanulságok levonása után pedig le kellene szállni Magyarországról, mert igencsak ostoba dolog lenne számon kérni tőlünk azt, amitől odahaza, a maguk esetében is berzenkednek az amerikaiak. Tegyük hozzá: teljes joggal. mno Magyarország elkezdte nemzeti érdekeit képviselni, a feltörekvő keletre is vet néhány pillantást, és ez nem tetszik a tengerentúlon

Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől

                            "...Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől. Az ember mindent megtud idejében, és senki sem hal meg korábban egy perccel, avagy későbben egy perccel, mint ahogy az ideje szól. Eredj haza, végezd a dolgodat, s igyekezz tiszta lenni és becsületes, mert azoknak könnyebb a halál..." Funtineli Boszorkány - részlet Wass Albert (1908-1998) - író és költő

Isten nem veszi el az üveggyöngyeidet

                        "Isten nem veszi el az üveggyöngyeidet, magad dobod el, mint szerelmes a boldog ölelésben a ruháját, mert boldog nászban fölösleges minden holmi." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes

Szentmihályi Szabó Péter - Térdre magyar! - elmondja: Csurka László - rövid VIDEÓ!

                          kattints a VIDEÓRA - érdemes! http://www.youtube.com/watch?v=SUS2qWVk-JQ&feature=youtu.be

Hosszan tartó, súlyos betegség után 69 éves korában meghalt Szentmihályi Szabó Péter író, költő, műfordító, a Magyar Hírlap népszerű publicistája

                        Szentmihályi Szabó Péter 1945. január 8-án született Budapesten; az ELTE bölcsészkarának angol-magyar szakán végzett, ezután gimnáziumban, majd 1975-től az ELTE-n tanított. A József Attila-díjas író, költő 1979-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, később ügyvezetője, 1985-től a Galaktika című folyóirat főmunkatársa volt. Az 1990-es évek elején a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetőjeként, 1995 és 1997 között a The Hungarian Observer főszerkesztőjeként dolgozott. Oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 1998 és 2000 között pedig a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt. Szentmihályi Szabó Péter angolból fordított, irodalomtörténészként a 20. századi költészettel foglalkozott. Kedvelt műfaja a fantasztikus, illetve a történelmi regény. Főbb művei: Ének a civilizált emberről, Yeats, A Nagy Számítógép, Avarok gyűrűje, Apát keresek, Gellért, A tökéletes változat, Aranykereszt, acélkard, Anti-regény, Édua és Kun László, Haláltánc, Péter bácsi meséi, Az erősek gyöngesége, Felőlünk az idő szól majd, Kapisztrán és Hunyadi, Lázadók, 66 új mini sci-fi. 1983-ban József Attila-díjat kapott. 2014 júliusában a magyar kormánytól római nagyköveti megbízást kapott, de a személyét ért támadások miatt a jelöltségről lemondott. A Magyar Hírlapban a Sarkosan fogalmazva címen naponta jelentek meg írásai, amely az újság legolvasottabb rovatai közé tartozott. Hétfői lapszámban megjelent publicisztikájában, ami sajnos már az utolsó is, megköszönte az olvasók jókívánságait: "Az elmúlt hetekben több ezren imádkoztak gyógyulásomért, imaláncokat alkotva, emellett rengeteg jobbulást remélő levelet kaptam, melyeket ezúton is köszönök kedves olvasóimnak. Míg nekem erős a hitem, és elfogadom Isten akaratát..."    

Revizionista - Magyarországnak igazságot követelő plakát az 1930-as évekből

Fricz Tamás: Ez most komoly, Brüsszel?

                              Magyarország már évek óta következetesen betartja a 3 százalék alatti államháztartási hiányra vonatkozó EU-s követelményt, s biztatóak a gazdasági adatok. Minderre az Európai Bizottság kristálytisztán „logikus” válasza: ismét túlzott deficit-eljárás indulhat országunkkal szemben… Az EB már június végi jelentésében meglebegtette ennek a lehetőségét, s ezt a napokban megismételték. Azt hiszem, már-már fölösleges az Európai Bizottság „aggodalmait” gazdasági adatokkal, mutatókkal cáfolni, amelyek egyébként valóban, feketén-fehéren azt igazolják, hogy az ország kezd kikecmeregni a válságból és elindult a gazdasági fejlődés. Azért fölösleges a számadatok segítségével vitába bocsátkoznunk – amelyet reális körülmények között csak megnyerhetnénk –, mert ebben az esetben ez itt és most nem számít semmit. A szándék számít, ami az EB jelentése mögött meghúzódik. Ez pedig nem más, mint hogy az Európai Bizottság meg akarja büntetni Magyarországot. Ha rászolgált erre, ha nem. Márpedig ha az EB büntetni akar bennünket, akkor büntetni is fog; hiszen az államadósságunkat nem tudjuk fél-egy év alatt 80 körüliről 60 százalék alá szállítani, mert erre – legjobb tudomásom szerint – még soha senki nem volt képes. Mit számít az, hogy a tények brutális módon cáfolják az EB bizottságának lesújtó mondatait? Mit számít az, hogy a 28 EU-tagállam közül kilencben a magyarnál magasabb, öt országban pedig hasonló az adósságszint, tehát a középmezőnyben vagyunk? Mit számít az, hogy az uniós országok átlagos adósságszintje jóval magasabb a magyar szintnél, jelesül 87,1 százalék, sőt az eurózóna 92,6 százalékos átlagadóssággal rendelkezik? Arról már ne is beszéljünk, hogy brüsszeli előrejelzések szerint az államadósság 2015-re az EU átlagában eléri a 90 százalékot, az eurózónában pedig a 96 százalékot. Ezzel szemben Magyarország azon kevés tagállamok közé tartozik, amelyik tartani tudja a 80 százalék körül ingadozó, de most az alatti adósságszintjét. Csak egy példa erre: Németország adósságszintje hazánkéhoz hasonlóan 78,4 százalék, míg Nagy-Britanniáé 90,6, Franciaországé pedig 93,5 (!) százalék. És mégis, ismét mi jövünk szóba. Ennek oka pedig a „megmásíthatatlannak” látszó döntés az Európai Bizottság részéről, mely talán Cato római államférfi unos-untalan ismételt mondásával vethető össze: „Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam”, vagyis: változatlanul az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani. Az EB pedig azt mondja: változatlanul az a véleményünk, hogy Magyarországot túlzottdeficit-eljárás alá kell vonnunk… (Sajnos Karthágó sorsát ismerjük. Itt tartunk, s már 2010 óta jól tudjuk, miért: Magyarország letért a világot még mindig uraló neoliberális gazdaságpolitika útjáról, melynek lényegét a legerősebb piaci szereplők – multik, bankok, globális pénzügyi csoportok – pozícióinak erősítésében, illetve ezzel párhuzamosan a nemzetállamok és a lakosságok erejének gyengítésében találhatjuk meg. Magyarország radikálisan átalakította a közteherviselés szerkezetét, s 2010 óta a terhek jelentős részét éppen a legerősebb piaci szereplők vállára rakja – teljességgel indokoltan. És ami a legmegdöbbentőbb az EU és a világ gazdasági-pénzügyi elitje számára, hogy működik a dolog… A világ vezető gazdasági-pénzügyi körei természetesen bosszúsak, félnek a példa ragadós jellegétől, ezért – az Európai Uniót (is) felhasználva – megpróbálják Magyarország gazdasági pozícióit meggyengíteni. Vagyis: ceterum censeo, Magyarországot gyengíteni kell, amíg meg nem törik, és visszatér a neoliberális „anyaméhbe” (ahol az erősek erősebbek lesznek, a gyengék pedig végül elpusztulnak). És a tények? Ó, azok a fránya tények. Hogy Magyarország adatai valójában nagyon jók és fejlődést mutatnak? Az unió elitje, úgy tűnik, olvasta a német klasszikus filozófusokat, köztük Fichtét is, akinek, akárcsak Kantnak, komoly dilemmát jelentett a szándék és a valóság ellentmondásos viszonya. Fichte azonban megadja az uniós elitnek a megoldást: ha a tények ellentmondanak a szándéknak, hát abban az esetben: „umso schlimmer für die Tatsachen”, vagyis: annál rosszabb a tényeknek… Lássuk be: az utóbbi hónapokban úgy tűnt, az EB kicsit alábbhagy a hazánk elleni támadásokkal. Azt gondolhattuk, hogy az Orbán-kormány újabb, szenzációsnak is mondható kétharmados győzelme, majd az EP- és az önkormányzati választásokon aratott megismételt sikere legalább arról meggyőzték az EU elitjét, hogy ha a magyar nép elsöprő többsége elfogadja, sőt támogatja az orbáni anti-neoliberális utat, akkor ők – mint igaz demokraták – meghajolnak a nép, az istenadta nép akarata előtt… Hát nem. A választási eredmények, a népakarat, a gazdasági mutatók javulása pusztán csak tények. Jelentéktelen, érdektelen, ostoba tények, igaz, ők írták elő őket, de sebaj. Nem a tények a fontosak: hanem a szándék. Ami végleges és megmásíthatatlan: Magyarországot meg kell büntetni! Ha egy tanár büntetést akar kiszabni egy általa utált diákra, meg fogja találni az indokot is hozzá. Ha egy kapcsolatot meg akarunk szakítani, meg fogjuk találni az érveket hozzá. A tények viszonylagosak e földön; a szándék az objektív, a szándék a tény. Éppen ezért – a „magyar ügy” forrón tartása okán – ma és holnap a szokásos demokráciatémákban is terítéken leszünk az unió fórumain. Európai barátaink elhatározták: embert faragnak belőlünk, pusztuljon bár az ország… mno