Háromszor füttyentett az aradi vonat - énekel: a tavaly elhunyt, csodálatos Gaál Gabriella
kattints a VIDEÓRA:
http://www.youtube.com/watch?v=AN-LtyCpM_4
Régi magyar filmcsillagok - Karády Katalin (1910-1990)
Eredeti neve Kanczler Katalin. Az 1940-es évek leghíresebb, legsikeresebb színésznője, énekesnője.
Rendkívüli szegénységben nőtt fel. Anyja Lőrinc Rozália, apja Kanczler Ferenc cipészmester, egy agresszív despota volt, aki szíjjal verte gyerekeit. Katalin egy, a korra jellemző akció keretében öt éven át külföldön – Svájcban, illetve Hollandiában – nevelkedett. Hazatérte után a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, a környék legszebb lányának tartották. Külföldön szerzett nyelvtudásával, visszafogott öltözködésével és tisztaságigényével kissé kilógott a külterületi tanintézet diákjai közül.
Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte: Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat. A fiatal szépséget Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos fedezte fel egy budai mulatóban, tőle származik a jól csengő Karády művésznév is.
Első mozifilmje, a Halálos tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. Egyed Zoltán lett a menedzsere, aki kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható imázsát. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni.
Karády Katalin magánéletét titkok és pletykák övezték, egyesek férfifalónak, mások leszbikusnak tartották. A szóbeszédeket csak erősítette, hogy a színésznőt gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós kémfőnökéhez, Ujszászy István tábornokhoz, aki el is jegyezte, s megvásárolta neki a budai XII.kerületben, a Művész út 6. szám alatt álló villát.
A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették. Dalait letiltották a Magyar Rádióból. 1944. április 18-án, a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték.
Az énekesnő szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. A gyerekeket a lakására vitte, és a háború végéig gondozta őket.
A háború után fokozatosan mellőzötté vált. 1945–48 között még az Operettszínház foglalkoztatta. Az újrainduló magyar filmgyártás viszont már nem számolt vele. Utolsó magyarországi fellépése 1950 őszén volt Kecskeméten.
1951-ben elhagyta az országot. Ausztria, Svájc, majd Brazília után az USÁ-ba telepedett le. Médiaszerepléseket nem vállalt.
Neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt az óhazában. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett.
1990-ben bekövetkezett halála után Budapesten, a Szent István-Bazilikában ravatalozták fel, majd a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Magyar közmondások, szólások
"Árva, mint az útszéli kóró"
Magyarázat: Szánalomra méltóan elhagyatott, társtalan.
Autonómiát Székelyföldnek!
Az RMDSZ vezetői, élükön Kelemen Hunorral, az "érdekképviselet" elnökével, a román miniszterelnök helyettessel pedig szégyelljék magukat, áruló, csak egyéni érdekeiket szem előtt tartó magatartásukért!
A kapcsolatok legvarázslatosabb pillanatai közé tartoznak
"A kapcsolatok legvarázslatosabb pillanatai közé tartoznak azok, amikor szavak nélkül is megértjük egymást. Amikor annyira bízhatunk valakiben, hogy tudjuk, nem kell elmondanunk, hogy mi van bennünk, a másik ért minket. Tudja, még mielőtt kimondanánk."
Pál Ferenc (1966) - katolikus pap és mentálhigiénés szakember
Magyar közmondások, szólások
"Szégyen a futás, de hasznos."
Magyarázat: Nem valami előnyös, hősies dolog megfutamodni, néha mégis ez a legokosabb, amit az ember tehet.
Bayer Zsolt: Függetlenség
Néztem a Brazília–Mexikó meccset. Ahogy a kanárisárga tengerbe belesimultak a vörös szigetek - vagyis ahogy összefolytak a brazil és a mexikói szurkolók. Közeli képeken gyakran látni lehetett, ahogy ülnek egymás mellett, semmi kordon, semmi rohamrendőrség, csak derű, napsütés, mosoly, barátság.
Nézem ezeket a képeket, és eszembe jut a világbajnokság előtti sok-sok hangulatjelentés. Ahogy harsogták mindenhonnét, a legbefolyásosabb, „legfüggetlenebb”, „leginkább mérvadó” csatornák és lapok, hogy most aztán vége mindennek. A brazilok egy emberként az utcán vannak, tüntetnek a vb ellen, erőszakos cselekmények várhatók, figyelmeztették a külföldieket, a fociünnepre készülődő turistákat, eszükbe ne jusson Brazíliába utazni, mert nemcsak a testi épségük, az életük sincs biztonságban.
Aztán lement az első hét, és csak a nyugalom, a derű, a barátság, a karnevál, a szamba és a bitangjó csajok képei érkeznek onnan. A különböző csapatok drukkerei pedig együtt ülnek a lelátón.
S ilyenkor azért felmerül a kérdés: kiknek az érdeke volt, hogy a világbajnokság előtt elriasszák az embereket Brazíliától? Kiknek és miért jó ez?
Azt se felejtsük el, hogy a világbajnokság rajtja előtt néhány nappal megkezdődött a riói olimpia feletti kesergés, a vészharangok kongatása. Hogy a létesítmények készültségi foka alig tízszázalékos, a népek az olimpiát még a foci-vb-nél is jobban gyűlölik, s hogy a NOB elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy a két év múlva esedékes olimpiát visszaadja Londonnak. Rendezze meg ismét, az legalább biztos.
Én is elhittem mindezt.
Amióta bámulom a világbajnokságot, nem hiszek el semmit. És már jó előre tudom, hogy a riói olimpia is nagyszerű lesz, derűs és jól szervezett. Van erre egy egészen közeli és konkrét bizonyítékom a vb nagyszerűségén túl.
Ez pedig a téli olimpia Szocsiban.
Emlékeznek még, mi mindent hallottunk arról is, s ahogy közeledett a megnyitó napja, úgy érkeztek egyre vadabb jóslatok, úgy szaporodtak az elrettentő riportok és beszámolók a „független” és „megbízható” médiában. Hogy „aszongya”, Szocsiban nincsen kész semmi. Szocsiban rettenetes állapotúak a létesítmények. Szocsiban nincs víz és angolvécé a sportolók szállásán. Szocsiban óriási a terrorveszély, senki élete és testi épsége nincs biztonságban. Mire eljött a megnyitó pillanata, az egész világ meg volt róla győződve, hogy Szocsiban semmi más nem fog történni, csak rettenetes tragédiák sorozata.
Ehhez képest lezajlott minden idők egyik legfantasztikusabb, legszebb, legjobban szervezett és legbiztonságosabb olimpiája. Sportolók, szakvezetők, tudósítók nem győzték dicsérni a látottakat.
Az a pánik- és hisztériakeltés kiknek az érdeke volt?
Hogy miközben Párizs mellett cigány gyerekeket lincselnek meg, cigánytelepeket számolnak fel, cigányokat toloncolnak ki az országból (és Olaszországból is!), a „művelt” Nyugat azon borzongjon, hogy micsoda szörnyűségek történnek a cigánysággal Közép- és Kelet-Európában. Hogy míg Franciaországban és Belgiumban zsidókat gyilkolnak meg fényes nappal a nyílt utcán, addig a „művelt” Nyugat befolyásos és „független” lapjai azzal traktálják olvasóikat, hogy például Magyarországon elviselhetetlen méreteket öltött az antiszemitizmus.
Kiknek jó ez az egész hazugsággyár, amelyet természetesen sajtószabadságnak illik becézni, és muszáj félteni, persze nálunk?
Apropó! Sajtószabadság! Már meséltem, de most is elmondom. A kelet-közép-európai rendszerváltások hajnalán Erdélyből származó operatőr barátomat megkereste egy befolyásos német televízió, hogy menjen el szerkesztő-riporterével Bukarestbe forgatni. Olyan nagyon „független”, nagyon „objektív” dokumentumfilmet a Ceausescu utáni Romániáról.
Egyik nap a derék német szerkesztő a következőket mondta az erdélyi operatőrnek: „Te, ma kellene egy idősebb ember, aki valamelyik bukaresti panelrengetegben lakik. Beszélnénk vele nála a konyhájában, aztán elmondaná, hogy mennyivel jobb volt Ceausescu idején, aztán elindulna a temetőbe, és virágot vinne a diktátor sírjára.” Az erdélyi srác nagyot nézett, és azt felelte: „Ilyet nem fogunk találni.” Mire a német: „És ötszáz márkáért?”
Barátom ekkor otthagyta ezt a rakás szart, de mindenki nyugodjon meg: a film biztosan elkészült. És a televízió ma is létezik, ma éppen ilyen objektív dokumentumfilmeket készít, többek között rólunk, és természetesen most nagyon aggódik a magyar sajtószabadságért.
Ahogy a brazilok is utálják a világbajnokságukat.
Amúgy én a magam részéről egy brazil–német döntőben reménykedem, ahol ádáz csatában megverjük a brazilokat. Kettő–egyre.
Ahogy majd előbb-utóbb a „független” világmédiát is leverjük. Az lesz az új világ kezdete.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Magyar közmondások, szólások
"Ne bolygasd a régi gyepűt, kígyó jön ki belőle!"
(Gyepű = telek széli tüskés sövény, vagy határ)
Magyarázat: Nem jó az elintézett és kellemetlen ügyeket újra elővenni, felmelegíteni.
Az élet fő célja
"Az élet fő célja – tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!"
Kölcsey Ferenc (1790-1838) - költő
Magyar közmondások, szólások
"Sok beszédnek sok az alja."
Magyarázat: A sok beszéd csak szófecsérlés,a lényeget kevés szóval is el lehet mondani.