A Fidesz szerint Brüsszel újból a multik oldalán áll
Kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság Magyarország ellen a plázastopot elrendelő törvény miatt. A Fidesz szerint az eljárás azt mutatja: a brüsszeli bürokraták megint nem a nemzeti érdekek mellett döntöttek, hanem a multik oldalára álltak.
A Fidesz kitart a magyar kis- és középvállalkozásokat segítő törvény mellett. Hoppál Péter budapesti sajtótájékoztatóján elmondta:"A 2002 és 2010 között nyakra-főre épült plázák (...) minimális ellensúlyozását szolgáló törvényünk a hazai kiskereskedőket hozta kissé jobb helyzetbe", mint amilyenben a szocialisták kormányzásának idején voltak.
Meglátása szerint a magyar kkv-k melletti kiállás érdemben nem rontja a nagy bevásárlóközpontok gazdasági pozícióit. A vállalati szektorral kapcsolatban Hoppál Péter a GKI friss felmérésére utalva megjegyezte: másfél évtizede voltak utoljára olyan optimisták a cégek, mint most.
Különösen az építőipari vállalkozások körében javult jelentősen a gazdasági körülmények alakulásának megítélése. Kiemelte továbbá, hogy a régióban a magyar gazdaság növekszik a legnagyobb mértékben, a cél pedig az, hogy 2016-ra már 4 százalékos legyen a bővülés.
Magyarország nagy lehetőségek előtt áll a 2014-2020-as európai uniós fejlesztési ciklusban is, hiszen az egy főre jutó fejlesztési támogatást nézve a harmadik legmagasabb összeget harcolta ki a kormány.
Kijelentette: "nem fogjuk hagyni, hogy a bukott baloldal és az unióellenes szélsőséges erők veszélyeztessék ezt a 2014-2020 közötti újabb fejlődési esélyünket".
Magyar Hírlap
A Fidesz nemzeti listát állít az EU választásra - ez az össznemzeti érdekek európai szintre emelését jelenti - rövid összefoglaló a délvidéki jelölt véleményéről
A össznemzeti lista képviselőinek együtt kell dolgozniuk a magyarság érdekében Brüsszelben is.
A listán szerepel, az óbecsei születésű, Deli Andor is. Ő a Délvidékieket fogja képviselni a Brüsszelben. Szerinte a közös kiállás a legfontosabb, ugyanis az elmúlt parlamenti ciklusában, az EP-ben számos olyan helyzet akadt, amikor Magyarország lejáratásával voltak más képviselők elfoglalva.
A Kárpát-medence egy közös élettér, és Magyarország helyzete, renoméja meghatározza a határon túli nemzetrészek helyzetét.
A délvidéki magyarság szempontjából az időzítés pedig nem is lehetne talán jobb, ugyanis Szerbia januárban kezdte meg a csatlakozási tárgyalásait az EU-val.
A nemzeti és az európai ügyek nem választhatók el egymástól, hiszen az Unió a szabad és egyenrangú nemzetek Európája, ami nem létezhet függetlenül az Uniót alkotó tagországoktól.
Patrióta Európa Mozgalom
Körmendy Zsuzsanna: A megszállás szelleme - a német megszállás áldozatainak azok nem akarnak emléket állítani, akik azt akarják elhitetni a világgal, hogy Magyarország a náciknál is nácibb, a fasisztáknál is fasisztább volt
Kétszer is elolvastam, de nem találtam egy mondatot sem arról az amerikai nagykövetség április 22-i közleményében, hogy elmarasztalta volna a Mazsihiszt, amiért minden évben megemlékezik a magyarországi német megszállás évfordulójáról. Márpedig ha így tett a Mazsihisz, azt feltételezhetően okkal tette.
A kormány sem fogalmazhatott volna sem pontosabban, sem körültekintőbben, mint Zoltai Gusztáv három évvel ezelőtti veszprémi beszédében, amelyben úgy értékelte, azon a napon, amelyen a német hadsereg átlépte Magyarország határát, megpecsételődött a hazai zsidóság sorsa.
Szabályosan gerjesztett politikai hisztéria veszi körül annak a készülő emlékműnek a sorsát, amely ellen a választáson vesztes politikai erők tiltakoznak, maguk előtt tolva a hetven évvel ezelőtti zsidóság tragikus sorsát. A politikai harcban, úgy tűnik, minden kézre esik, ami használható fegyver.
Az ellenzék képtelen belenyugodni vereségébe, és ezért egy időtlenített kampány részeként csökönyösen kitart amellett, hogy a kormány kvázi dicsőítő szándékkal állít emlékművet a megszállásnak. Hogy ez a valósággal köszönő viszonyban sincsen, az úgy tűnik, nem érdekes. Ezerszer elhangzott, hogy a Szabadság térre tervezett szobor a megszállás áldozatainak állít emléket, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt. A vita azonban nem erről folyik, mert a vita fenntartói, prolongálói nem az igazság kiderülésében érdekeltek.
Meglehet, elsődlegesen nem Gábriel arkangyalról és a reá lecsapó birodalmi sas szárnyainak fesztávolságáról kellene közösen gondolkodni, hanem az áldozati státusról, erős tisztázó akarattal. Nem baj, ha előbb jut eszünkbe Szophoklész, mint a budapesti amerikai nagykövetség fölemelt mutatóujja.
Előbbre volnánk egymás megértésében, ha elsősorban erkölcsileg viszonyulnánk az áldozati státushoz, és nem úgy, mintha egy aranybányát rejtő birtok tulajdonlásáról vagy más jövedelmező befektetéshez való hozzáférésről folyna pereskedés jól fizetett sztárügyvédekkel.
Öntsünk tiszta vizet a (méreg)pohárba: a német megszállás áldozatainak azok nem akarnak emléket állítani, akik titokban vagy nyíltan azt akarják elhitetni a világgal, hogy Magyarország a náciknál is nácibb, a fasisztáknál is fasisztább volt.
Hogy itt áldozatok nem is voltak, csak kollaboránsok. Ennek jegyében üzent a magyar kormánynak az amerikai nagykövetség, nagy aggodalmában alapvető történelmi tényeket negligálva. Félre lehet tenni az okos diplomáciát, és le lehet süllyedni a balliberális megmondóemberek szintjére, s onnan becsületről szónokolni a magyarok többsége által megválasztott kormánynak: „Mint szintén demokratikus ország, továbbra is arra ösztönözzük a kormányt, hogy igyekezzék becsületesen, nyíltan és tényszerűen értékelni a magyarországi holokausztot.”
Mit lehet ehhez hozzátenni? Először is örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy e szerint az Egyesült Államok szintén demokratikus. Ámbár ha tudtuk volna, hogy az Orbán-kormány két ülés között a Munkácsy terem félhomályában titokban, a tényektől elrugaszkodva holokausztot értékel, talán meg sem születik a kétharmados többség.
A különféle zsidó és nem zsidó szervezetek közben úgy döntöttek, nem utasítják vissza a 70. évfordulóról való méltó megemlékezésre a magyar állam által (nyíltan, a tények ismeretében, becsületesen) fölajánlott támogatást. Ezzel némileg keresztülhúzták a Mazsihisz bojkottját.
Most már csak azt kell megemésztenünk, arra kellene választ kapnunk, hogy a terrorizmust első számú ellenségnek tartó Egyesült Államok nagykövetsége a buzdítást az emlékmű fölrobbantására, ami terrorcselekmény, vajon miért nem ítéli el egy „szintén demokratikus” országban.
Lehet, hogy nem egyformán vagyunk demokratikusak?
Körmendy Zsuzsanna
MNO
Mesterházy karámban - csodálkoztak, amikor kiderült: nem a Financial Times és a The Economist előfizetői szavaztak Magyarországon április 6-án
Már akkor lehetett tudni, hogy a „kormányváltók” jobb híján egymást akarják leváltani, amikor a választások estéjén Gyurcsány Ferenc nagyvonalúan bejelentette, hogy az ilyenkor szokásos bűnbakkeresésbe ő semmiképpen nem fog beszállni. Ez volt a csalhatatlan jele, hogy személyesen indította el a hajtóvadászatot Mesterházy Attila és az összeborulás többi vezetője ellen.
A harc mára parttalanná vált, és nagyon úgy fest, hogy a pártszövetségnek a legtöbb szavazatot hozó MSZP-n egyedül csattan az ostor. Holott mit is adtak hozzá a többiek ehhez a nagykoalícióhoz? Egyáltalán: hoztak vagy vittek? Mert azon kívül, hogy Bajnai Gordon hetykén kijelentette, hogy májusban ő lesz a miniszterelnök, még a jelöltállításhoz (!) sem volt elegendő emberük.
(Nem vicc: volt olyan körzet, ahol az MSZP-frakcióból kellett jelöltet kölcsönözniük áprilisig.) Párt-infrastruktúra, aktivistahálózat sehol, programjuk pedig eleve nem is létezett. A bankok és a multik képviseletét hozták, és az úgynevezett rózsadombi elitét, amelynek nemcsak elvileg, de gyakorlatilag sincs köze egyetlen igazi baloldali értékeket valló, a szegények és rászorultak érdekeit védő párthoz sem.
Márpedig a „kormányváltókra” az MSZP törzsgárdája szavazott, akik a régi, jól megszokott szegfűt keresték, miközben az Együtt 2014 jelöltje épp a Rózsadombon kapta a legtöbb szavazatot… Az már legyen Szigetvári Viktorék baja, hogy elhitték, amit a külföldi neoliberális média írt róluk, és csodálkoztak, amikor kiderült: nem a Financial Times és a The Economist előfizetői szavaztak Magyarországon április 6-án. Javasolnám nekik a szempontváltást, annál is inkább, mert akit annyira fűt a hazaszeretet, mint Bajnai Gordont (ő fogalmazott így), attól kissé visszatetsző, hogy derogál beülni a magyar parlamentbe, és inkább átadja másnak a mandátumát.
A PM-re nem sok szót kellene vesztegetni, ők még annyian sincsenek, mint az Együtt, a volt Milla és a kendermagosok külön-külön, talán egy nagyobb asztalt is körbeülhetnének a családtagokkal együtt. Jelöltre nekik sem futotta, például a tősgyökeres budapesti, most szintén nagyon kritikus Scheiring Gábor képviselte volna a balatonfüredieket – már ha megválasztják.
A bűnbakkeresést elindító Gyurcsány Ferenc magánpártja, a koalíció egyik „oszlopa” pedig olyan szimpatikus emberekből áll, mint az anyák napján is gyűlölködő Vadai Ágnes vagy a korábban egy fél hidat is ünnepélyesen átadó Molnár Csaba – egytől egyig olyan emberek, akik csak úgy vonzzák a szavazókat. Már most alkudoznak a frakcióalakításukhoz szükséges ötödik tagról, mert csak négyen maradtak…
Mit lehet ehhez hozzátenni? Ha a szocialisták engedik, hogy valaki átadja a helyét közülük, akkor a saját sírjukat ássák, de ez legyen az ő gondjuk. Ha nem tanultak abból, ahogy Gyurcsány annak idején eltávolította a vezetésből Kovács Lászlót és Szili Katalint, akkor magukra vessenek.
Ki maradt még? Hát a potyautas Fodor Gábor, aki az EP-választáson már el sem mer indulni, nehogy kiderüljön, mekkora a valós támogatottsága. És ennek a sok pártocskának a neoliberális értelmiségi holdudvara most egyként veri el a port Mesterházyn, akit persze nem kell félteni.
Annál is inkább, mert jelenleg nem nagyon mutatkozik helyette életképes alternatíva a szocialista pártban. A baloldali eszméktől már oly távol álló MSZP – lásd: a bankok védelme és a rezsicsökkentés ellenzése – vezetője tett ugyan néhány kísérletet, hogy kitörjön a neoliberális elit építette karámból, de sikertelenül.
Még megvárják az európai parlamenti, majd az önkormányzati választásokat, és aztán megkapja az útilaput. Végül is valakinek áldozatot is kell hoznia.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Fricz Tamás: Európának vissza kell térnie Jézushoz - a nemzetek és népek között sincs többé kiválasztott, nincs „egyenlőbb”
Európa, az Európai Parlament május végén új képviselőket választ. Ez fontos aktus, amely elvileg megújulást is hozhat. Ám húsvétkor, Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának ünnepén ki kell mondani: Európának és az uniónak legelsősorban lelkileg kellene megújulnia, vissza kellene térnie gyökereihez, melyeket elhagyott, Jézushoz és a kereszténységhez.
Szögezzük le: nem csoda, hogy az unió végül el sem fogadott alkotmányának preambulumába nem került bele a keresztény gyökerekre való hivatkozás (amely viszont az új magyar alaptörvényben szerepel). Nem csoda, mert az unió utóbbi években-évtizedekben folytatott tevékenysége iszonyatos távolságba került azoktól az értékektől és életelvektől, amelyet a négy kanonizált evangéliumban Jézus meghirdetett.
Mit hozott nekünk a próféta, akinek tanai végül európai területeken terjedtek el és váltak európai államvallássá – a kereszténységgé? Mit tanulhatunk tőle a mai napig, mit tanulhat tőle Európa itt és most, a 21. században?
Jézus elhozta a szolidaritás gondolatát, azt, hogy a társadalmak szegényein, elesettjein – mai szavakkal élve: a piacgazdaság vesztesein – újra és újra segíteni kell, nem fogadható el a „hulljon a férgese” szemlélet, nem fogadható el az a gondolkodásmód, amely hallgatólagosan már lemond a társadalmak alsó harmadáról abból a megfontolásból, hogy rajtuk már úgysem lehet segíteni.
A második világháború utáni Nyugat-Európa még értette a jézusi szolidaritás eszméjét: szociális piacgazdaságot és jóléti társadalmakat hozott létre olyan szociális rendszerekkel, amelyek valódi védőhálót jelentettek a szegény emberek számára is.
Nos, ezt a szociális és jóléti, a közjó iránt elkötelezett eszmeiséget „felejtette el” Európa és az unió az utóbbi húsz-harminc évben, éppen a kelet- és közép-európai rendszerváltás óta. Miután egypólusú lett a világ, azt hazudták nekünk, hogy a liberális (neoliberális) piacgazdaság majd magától megoldja a szegénységet, hiszen a gazdaság legfelső elitjének gazdagodása előbb vagy utóbb „lecsorog” az alsóbb rétegekig. Ma már tudjuk: ebből nem lett semmi, s a szegényebb rétegek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek Európában, és persze máshol is az IMF és Világbank „övezeteiben”.
Jézus válasza világos: ha igazán üdvözülni akarnak, a gazdagok osszák szét vagyonukat a szegények között. Persze meg kell tanulnunk, kétezer évvel Jézus után, hogy Jézust sokszor nem szó szerint kell érteni. Jézus „gazdaságpolitikájának” lényege pusztán annyi, hogy a kőgazdag elit önmérséklete nélkül ma már nem oldható meg a szegénység problémája, sőt nem is enyhíthető. Bill Gates, Warren Buffet ebből mintha megértett volna valamit, amikor jövedelme felét felajánlotta közcélok megvalósítására. De ez túlságosan egyedi megoldás, az alsóbb rétegek iránti szolidaritás a totálisan értelmetlen extra-extraprofitok intézményesen garantált korlátozásában rejlik.
Európa viszont a bankok és a gigavállalatok irányítása alá került; keresztényi léte háttérbe szorult.
Jézus elhozta nekünk az emberek közötti egyenlőség, az egyenrangúság gondolatát. S bár a zsidók között terjesztette az igét, és őket akarta megváltani, csalódása után más nemzetek fiai felé fordult, és befogadta őket.
Innentől vált egyetemessé a mondanivalója, amely egyetlen nemzetet, népet vagy vallást sem emel a másik fölé, mert minden ember egyenlő, s ha ez így van, akkor – logikusan – a nemzetek és népek között sincs többé kiválasztott, nincs „egyenlőbb”.
Azt üzeni Jézus nekünk és az Európai Uniónak a 21. század elején, hogy a nemzetek uniója nem válhat kétsebességűvé; nem unió és nem szövetség az, amelyben van néhány centrumország, amely pusztán piacként és az olcsó munkaerő miatt foglalkozik a félperiféria – Közép- és Kelet-Európa – országaival.
Az Isten előtti egyenlőség gondolatában már ott rejlik az egyének és a nemzetek jogi, politikai egyenlősége és szuverenitása. És a keresztény szellemiség azt sem engedné meg, hogy az unió bürokratái egy országot, jelesül éppen hazánkat, kipécézzenek, s újra és újra feljelentésekkel, eljárásokkal, büntetésekkel és korlátozásokkal – lásd legújabban az akácfák és a pálinkafőzés ügyét – keserítsék meg a demokratikus, szabad és egyenlő Európával kapcsolatos szájízünket.
Jézus korántsem az alázatos és a gyámoltalan, sorsába beletörődő Isten-hitet hirdette, hanem a cselekvés erejét. Elhozta nekünk a hitet, hogy a világ megváltoztatható, mégpedig a szeretet által. Elhozta nekünk az igazi egyenlőség hitét – ide, Európába és szerte a világba. Hogyan is üzent nekünk?
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. […] Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – széthúzást.” (Lk, 12,49–52.)
Meg kell mentenünk és meg kell újítanunk a kereszténységet, jézusi alapon. S akkor ő valóban velünk lesz az idők végezetéig.
Bayer Zsolt: Ne féljetek!
Az elmúlt huszonöt év legfontosabb, leginkább lényeges és húsba vágó kérdését Szalay Tamás Lajos tette fel tegnap a Népszabadság hasábjain. A kérdés Mesterházy Attilának lett szegezve, és így hangzott: „Mennyiben foglya az MSZP, illetve akár a teljes baloldal annak a véleményformáló értelmiségi körnek, amely például erőteljesen követelte az összefogást? Ha pedig radikális változást szorgalmaz a párt működése és szerkezete kapcsán, akkor mennyiben akarja, illetve tudja szorgalmazni ugyanezt a támogató értelmiség körében is?”
Mesterházy még nincs abban a lelki állapotban, hogy egyenes választ tudjon adni az egyenes kérdésre. És ereje sincs hozzá. De azért jelzésértékű válaszának első két mondata:
„Ez nagyon izgalmas kérdés. Négy évvel ezelőtt elkezdtünk egy megújító munkát, pontos ütemezés szerint haladtunk, illetve haladtunk volna. Ezt a munkát nem tudtam befejezni.”
Ez tényleg izgalmas kérdés. Mindennél izgalmasabb. Arról a „véleményformáló értelmiségről” szól ugyanis, azokról a megmondóemberekről, akik nélkül és akik ellenére – Kornis Mihály szerint – nem lehet politikát csinálni ebben az országban.
Ők követték el az ősbűnt. Létrehozták a Demokratikus Chartát. Ezzel mindjárt a rendszerváltás hajnalán kiengedték a karanténból, és felmentették az utódpártot. Ezzel egyszersmind hozzájárultak a szocialisták 1994-es elsöprő győzelméhez.
Amikor a Fidesz bejelentette, hogy nem hajlandó részt venni a Demokratikus Charta álnevű árulásban, ez az értelmiség átkozta ki, és azóta igyekszik kirekeszteni a demokratikus közéletből (már abból, ami őszerinte az). Ez az értelmiség a legkegyetlenebb, legönzőbb, legantidemokratikusabb és legbosszúállóbb része a magyar közéletnek. (vö.: „Mi kapartunk ki benneteket a szemeteskosárból, és mi is fogunk oda visszajuttatni!”)
Ez az az értelmiség, amely 1994-ben Magyar Bálint szájába adta a híres mondatot: „Egy Horn Gyula vezette MSZP-vel soha nem lépünk koalícióra.” De ekkor már javában folytak a titkos tárgyalások arról a koalícióról, amely mindjárt a választás után megköttetett, ugyanennek az értelmiségnek az akaratából.
Ez az értelmiség jelentette ki, hogy az SZDSZ-nek olyan elnökre van szüksége, akinek nem voltak kommunisták a szülei, és aki nem zsidó. Így szülték meg Kuncze Gábort, akivel, mielőtt elnök lett, lehetett szót váltani, és akinek a legfontosabb kérdésekben felettébb hasonló véleménye volt, mint nekünk.
Ez az az értelmiség, amelyik semmit meg nem értett ebből az országból, ebből a világból, és amelyik lenézi, megveti ezt a társadalmat, ezt az országot, és amelyiknek egyetlen igazodási pontja a holokauszt és a zsidósághoz való viszonyulás. Nincsen e kívül identitása.
Ez az az értelmiség, amelyik azt hiszi, joga, megfellebbezhetetlen joga beleszólni mindenbe, ami ebben az országban történik, s egyszersmind azt is joga és kötelessége megmondani, hogy melyik történés helyes, és melyik helytelen.
Ennek az értelmiségnek egyik képviselője Konrád György, aki a minap bement az ATV stúdiójába, hogy elmondja, megüzenje a szocialistáknak, kinek kell lennie a főpolgármester-jelöltnek. Konrád György legfontosabb tulajdonsága ma már az, hogy kísértetiesen hasonlít Heller Ágnesre. Kísértetiesen és felfoghatatlanul. Ki érti ezt? Ezen túl csak annyit kell megjegyeznünk róla, hogy azt gondolja, bemehet az ATV stúdiójába, és üzenhet. Bárkinek, bármit. Azt hiszi, azt hiszik, közük van hozzá, hogy melyik párt kit indít milyen posztra.
Tényleg azt hiszik, van közük még bármihez.
Pedig már nincsen. Igazából soha nem is volt. Csak fenn tudták tartani a látszatot, hogy mégis. De immáron szertefoszlott mindez. De ők még nem látják. Nem értik. Nem hiszik el. Nem tudnak napirendre térni afölött, hogy világuk semmivé vált. Hogy hiteik, álmaik, utópiáik immáron senkit sem érdekelnek. De ők még bemennek a stúdiókba, és robbantgatják a síneket.
De már nem sokáig.
És előbb-utóbb majd Mesterházynak is kell ereje legyen válaszolni erre az egyenes kérdésre. Az a pillanat, az őszinte válasz pillanata lesz a baloldal oly nagyon óhajtott megújulásának első pillanata.
A kérdés már megfogalmazódott. Néhány éve még ez is elképzelhetetlen lett volna. Ezért aztán mondhatjuk bátran: ne féljetek!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Locsolóvers
"Erdély közepében kinyílott a rózsa,
Az elhagyott magyar nemzet gyönyörű bimbója.
Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája.
Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva.
Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot,
Ez terem a magyar népnek édes szabadságot."
Kárpát-medence virágai - Rózsa
A rózsa egy, a rózsafélék családjába tartozó növénynemzetség, illetve az ide tartozó cserjék virága. Több száz vadrózsafajt tart számon a tudomány, mind az északi félgömbre, főleg a mérsékelt égövre jellemző növény. Az egyedek egy tüskés bokor- vagy kúszónövénycsoportot alkotnak, mely akár a 2–5 m magasságot is elérheti, ritkán a többi növény fölé, 20 m magasságba is szökhet. Fajaik nagyon változékonyak, könnyen kereszteződnek egymással, ami nagyon megnehezíti elkülönítésüket.
A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak. Nemesítésük több ezer éve kezdődött és napjainkban is tart, számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozva létre.
A fajták pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan nehezen követhető keresztezés, és az egyre-másra létrehozott újabb és újabb típusok miatt.
Válasz Bacescunak
Tisztelt elnök úr, kissé meglepve vettük tudomásul, hogy tengerészi tapasztalatai ellenére nem érzi az új idők, új szeleit. Bár nyilatkozatából kitűnik, nagyon is tudja honnan fúj a szél, de ezt csak erőtlen szellőnek tartja, ami idővel elmúlik. Legalábbis ezt szeretnék önök, mert rettegnek, hogy egy nagyobb szél mindenestől feldönti évszázados tákolmányukat.
Ön azt állítja, hogy az autonómia alkotmányellenes és, hogy a meglévő önkormányzati autonómiákat is vissza kell vágni, mert nem hatékonyak. Jól érzi amikor a székely megyék vezetőit összehasonlítja a Kárpátokon túli megyék vezetőivel, kétségtelen vannak hasonló vonások.
De nem lehet egy elvet azért elítélni, mert rossz a rendszer, a rendszer amit önök alkottak. Mert nem értik meg, hogy ha egy megyének, régiónak jól megy az az országnak is hasznot jelent. De a mai rendszerben az oligarchák maguk fele nyúlnak és a megyék nem fejlődnek kellő mértékben.
Mi ezt a rendszert akarjuk megváltoztatni, hogy ne legyenek politikusaink Bukarest függőségében. Mert ma, ha egy párt kormányon van akkor polgármesterei, képviselői teljesítenek és gyarapodnak, nem mindig tisztességesen. Meg kell szüntetni a függőséget, a helyi politikusok kizárólag a szavazóktól függjenek és a helyi erőforrásoktól.
Önöknek ez nem érdeke, nem szeretnék elveszíteni vadászmezőiket, mert ezek a parlamenti mandátumaik zálogai. Az örök körforgás, a polgármester hozza a körzetet, a képviselő pedig a pénzt. És egy egy tisztviselő úgy tekint választókörzetére mint saját birtokára. Nem jól van ez így.
Ön azt mondja mindannyian románok vagyunk. Ön ebben téved, de nem kérdés, hogy az ország minden lakosa büszkén mondaná magát románnak, ha ez büszkeség forrás lenne. De addig amíg Európában román állampolgárnak lenni szégyen, amíg itthon nem lehet tisztességesen megélni, amíg a román parlamenterek élen járnak a korrupcióban és lopásban, amíg állampolgárok milliói menekülnek jobb élet reményében, ne várja, hogy mindenki románnak nevezi magát.
Ne legyenek kétségei, hogy a magyar etnikumú román állampolgárok lojalitása is csak nőne, ha Erdély rendelkezhetne saját maga fölött.
Hagyjanak fel a múlt rossz szokásaival, felejtsék el az elavult nacionalizmust, vegye észre az ön előtt álló történelmi feladatot és vezesse be Romániát az Európai államok klubjába, mert most még csak próbaidőn vagyunk és ha semmi nem változik, még itt leszünk egy darabig.
Fancsali Ernő
Kárpát-medence virágai - Tavaszi virágok - Havasszépe - Jeli arborétum - Kám - Dunántúl
A havasszépe vagy rododendron tudományos nevét Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azaleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják.
Magyar neve is többféle van: hangarózsa, havasi rózsa, havasszépe. Ez utóbbi azért a legtalálóbb, mert utal arra, hogy ez a növény az Alpokban és a Kárpátokban a fenyvesek fölött él: ott, ahol a gyalogfenyő a havasi rétekkel találkozik.
Magyarországon legnagyobb állományai Kám mellett a Jeli arborétumban, és a Szombathelyhez tartozó Kámoni Arborétumban találhatók.