Szepesy Ignác (Eger, 1780 - Pécs, 1838) bölcseleti és teológiai doktor, pécsi és erdélyi katolikus püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Szepesy Ignác (Eger, 1780 - Pécs, 1838) bölcseleti és teológiai doktor, pécsi és erdélyi katolikus püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Dévényi kapu - Ahol a Kárpátok kezdődik - Felvidék - HD minőségű rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=HZb4gXYwyqI
Schöpf-Merei Ágost (1804, Manchester - Anglia - 1858) - orvos- és sebészdoktor, szemorvos, gyermekgyógyász - szabadságharcos
Édesapja kereskedő volt. A gimnáziumot és bölcseletet a soproni evangélikus líceumban és Bécsben végezte. Orvosegyetemi tanulmányait Bécsben kezdte, de egy tanárral történt vitája eltávozásra indította, ezért Prágában kezdte az orvosi első évet, majd Padovában folytatta egy évig, végül Paviában fejezte be, orvos- és sebészdoktori oklevelet nyert 1832-ben. Az orvosi gyakorlatot Bécsben kezdte meg.
Egy ortopédiai intézet felállításának céljából azonban 1834-ben Pestre költözött, majd 1836-ban meg is nyitotta, ami az első ilyen intézmény volt Pesten. Az épület az 1838-as pesti árvíz idején elpusztult. A Magyar Tudományos Akadémia 1835. szeptember 14-én levelező tagjai sorába választotta; a bécsi és berlini Hufeland-orvosegylet is megválasztotta tagjának. 1836-tól az orvostörténet címzetes rendkívüli tanára volt, 1844-től gyermekgyógyászati előadásokat tartott a pesti egyetemen. 1839 elején gyermekkórházat alapított.
A vizsgálati módszereket tökéletesítette: ő vezette be a hallgatózással és kopogtatással végzett diagnosztikai vizsgálatokat; előírta a kórtörténetek módszeres feljegyzését és vezetését, ő honosította meg a bőr alatti ín- és izommetszéssel végzett műtéteket és a kancsal szem műtétét.
A szabadságharc mozgalmaiban tevékeny részt vett, az olasz légióban katonaorvosként szolgált. A szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal emigrált; előbb az Oszmán Birodalomba, majd Párizsba, végül Angliába került.
Ő írta az első magyar gyermekgyógyászati tankönyvet és ő indította el az első magyar gyermekgyógyászati folyóiratot.
Ferenc pápa: A sajtószabadságnak korlátai vannak - „Ha az én jó barátom, dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat"
„Nem szabad provokálni, nem szabad mások vallását sérteni, kigúnyolni” – mondta Ferenc pápa ázsiai körútján. A katolikus egyházfő szerint a sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni.
A sajtószabadságnak korlátai vannak; alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának megsértésére – mondta Ferenc pápa a Srí Lankáról a Fülöp-szigetekre tartó repülőgép fedélzetén, utalva a Charlie Hebdo szatirikus francia hetilap elleni múlt heti merényletre válaszul a magazin által megjelentetett újabb Mohamed-karikatúrákra.
A sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy megengedhetetlen ölni a vallás nevében, amelyet soha nem lehet az erőszak igazolására használni.
A pápa a repülőgépen mellette lévő Alberto Gasparrira, a pápai utazások szervezőjére mutatva úgy fogalmazott az őt kérdező újságíróknak: „Ha az én jó barátom, dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat. Ez teljesen normális. Nem szabad provokálni, nem szabad mások vallását sérteni, kigúnyolni.”
Nem vagyok Charlie - ember vagyok - szabad és humanista
Miközben szabad, humanista emberként megkérdőjelezhetetlen híve vagyok a toleranciának, a szabadságnak, a szólás- és sajtószabadságnak, a kultúrák és vallások békés egymás mellett élésének, miközben elítélem az erőszak minden formáját, az önbíráskodást, a gyűlölködést, gyilkosságot, aközben, illetve éppen ezek miatt nem vagyok Charlie!
Nem vagyok Charlie, mert én tiszteletben tartom mások, érzékenységét, hitét, kultúráját, gyökerezzen identitásuk akár nemzeti, akár vallási, akár történelmi alapokon, vagy akár a hagyományaik talaján.
Nem vagyok Charlie, mert nekem elvárásaim vannak más gyökerű, más identitású személyekkel, csoportokkal, más kultúrájú nemzetekkel szemben is, és tudom, hogy csak annyi tiszteletet, megértést várhatok másoktól, amennyit én magam adok nekik.
Nem vagyok Charlie, mert én egy valódi nemzeti szabadelvű vagyok, aki tiszteletben tartja mások érzékenységét, és ezért egyenlő mércével mérek minden cselekedetet, minden megnyilvánulást, mert nem fogadom el a kettős mérce neoliberális gyakorlatát.
Nem vagyok Charlie, mert én nem csak az egyén jogait, érdekeit, identitását fogadom el és tartom tiszteletben, hanem a közösségekét is.
Nem vagyok Charlie, mert a világ feletti uralom megszerzésére törekvő gazdasági, pénzügyi, hadiipari lobbikal ellentétben , én, a családom, nem vagyunk érdekeltek, ugyanúgy ahogyan a nemzetem, mi több Európa sem érdekelt a vallási kultúrák globális összecsapásában, végső soron egy új világháború kirobbantásában.
Nem vagyok Charlie, mert elítélek mindenfajta agressziót. Mert számomra nem elfogadható a kettős mérce neoliberális "intézménye", elítélem a lelki agressziót, a lelki, a vallási, az identitás elleni terrorizmust is.
Nem vagyok Charlie, mert nem azonosulhatok egy olyan gondolatkört megtestesítő szerkesztőséggel, amely tudatosan és következetesen lelki háborút folytat a sajtószabadság örve alatt százmilliók ellen. Géppisztollyal meg lehet ölni a testet - helytelen, megengedhetetlen. A Charlie-féle mentalitás, gyakorlat, viszont a lélek elleni merénylet, százmilliók lelke, óriási közösségek identitása elleni terrorizmus - ez épp oly helytelen és megengedhetetlen. Az agresszió akkor is agresszió marad, ha egyesek által jól megfontolt célból azt a demokrácia csomagolópapírjába bugyolálva próbálják elfogadtatni hamis ideológiákkal, álértékekkel elbutított társadalmaknak, pontosabban emberhalmazoknak.
Nem vagyok Charlie, mert tudom és vallom, hogy az agresszió agressziót szül - és mindezek a semmibe vezetnek.
Nem vagyok Charlie, mert szabad vagyok, mert nekem nem diktálhatja senki, hogy mit gondoljak, mit mondjak a PC jegyében.
Nem vagyok Charlie, mert engem semmiféle hatalmasság el nem hülyíthet, mert én kérdező, kételkedő, tájékozódó, gondolkodó ember vagyok, aki nem a tömeg "alkotó eleme", hanem egy értékalapú közösség tagja.
Remélem sokan tanúságot tesznek, hogy ők sem Charlie -k
Mészáros László - Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Levél Klaus Johannisnak, Románia elnökének
Tisztelt elnök úr,
Fancsali Ernő vagyok, magyar nemzetiségű, erdélyi identitású, román állampolgár. Nagy örömmel fogadtam győzelmét, hiszen én is, mint sokan mások egy új Romániát remélünk az ön elnökségétől. Egy olyan Romániát, ahol mindenki egyenlő, de nem csak papíron, egy Romániát, ahonnan a fiatalok nem menekülnek, hanem bizakodva indulnak neki az életnek, egy Romániát, ahol a múlt és a jövő nem egymással harcol, hanem békésen megfér egymás mellett.
Egy jobb Romániát remélek ma is mindenkinek, mégis elsősorban a saját régióm sorsa foglalkoztat a legjobban. Ez a régió Erdély, ahonnan ön is származik. Ennek a régiónak a központosított kormányzati rendszer sokat ártott, és itt nem csak az itt élő magyarokra gondolok, hanem a térség minden lakójára.
Ön elnökként sürgetheti a decentralizációt, mely után fellélegezhetne Románia minden régiója. A döntéshozatal és az ellenőrzés közelebb kerülhetne az állampolgárokhoz, saját maguk gazdálkodhatnának megtermelt javaikkal. Országunk térségei egymásra vannak utalva, mégis egyenként mindenik jobban tudja kezelni saját problémáit, mint a mesterségesen fejükre növő bukaresti apparátus.
A jól végzett munka Romániájához a decentralizáción keresztül vezet az út. Németországot fikarcnyit sem gyengítik a régiók, s német nemzeteszmét sem ássa alá a regionális büszkeség. Fel kell vállalni az ország nemzeti, vallási, nyelvi sokszínűségét. Az interkulturalitás érték, amit fenn kell tartani.
Országunkat az egyenként erős közösségek tehetik fel a fejlett Európa térképére. Számomra az erős, prosperáló, büszke Erdély az erős, prosperáló, büszke Romániát jelenti. Ezért támogatom Erdély és minden történelmi régió autonómiáját. A mostani rendszer nem állta ki az idők próbáját, nem veszíthetünk semmit ha változtatunk. Ne feledje, mi partnerei leszünk a jól végzett munka Romániájának építésében.
Üdvözlettel,
Fancsali Ernő - Kolozsvár
Vöröskő vára - Cseszte - Felvidék
Vöröskő az egykori nyugati határunkat védő várrendszer egyik robusztus eleme, a Kis-Kárpátok lombhullató erdős lankáin emelkedik. Cseszte községtől nyugatra, a Gidra-patak fölötti dombtetőn őrködik a környék felett. Pozsonytól kb. 40 km-re fekszik, gépkocsival jól megközelíthető. Az útvonal: Szentgyörgy (Svätý Jur), Bazin (Pezinok), Modor (Modra), Cserfalu (Dubová), Cseszte (Častá). Cseszte felől aszfaltút vezet fel a várig, a parkolás ingyenes.
Vöröskő várát III. Béla királyunk lánya, Konstancia emeltette, miután férje, I. Ottokár cseh király meghalt, és itt töltötte az özvegyi éveit.
Nevét valószínűleg az alatta lévő szikla magas vastartalmú kőzetanyagának vörös színéről kapta. A kőzetet az idegenvezetők a vár pincéjében mutatják meg.
Aranybulla-emlékmű - Székesfehérvár - Dunántúl
Az Aranybulla Rétfalvi Sándor (1941) alkotta emlékműve (1972) a székesfehérvári Csúcsos-hegyen áll, mivel a helyi hagyomány szerint az Aranybullát itt hirdették ki.
Az emlékmű talapzatán az alábbi felirat olvasható: Soha senki meg ne fosztassék "méltó szolgálattal szerzett birtokából".
Kőbe vésve az alábbiak olvashatók még: A hagyomány szerint e dombon hirdették ki az 1222. évi Székesfehérvári országországgyűlésen elfogadott határozatot, amely a király és a nemzet jogait és kötelességeit rögzítette.
Az aranypecséttel hitelesített oklevél (Alkotmány) - Az Aranybulla - a hasonló tárgyú angliai Magna Carta után elsőként született meg Európában.
Szádeczky-Kardoss Irma: Szent István Intelmei és az idegenek, avagy az „idegenek" értelmezése az Árpád-kori jogéletben
Egy érdekesség 2015 augusztus 20-ra
A nemzetállamokat szétverni szándékozó neoliberális elmebetegek Szent István intelmeit, gondolatait szándékosan ferdítik el Amerikától, a budapesti nagykörútig.
Olvassuk el az illetékes szaktekintély, a tudós kutató leírásában a valóságot az "intelmekről"
Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
Az Intelmek VI. fejezetét az egyik leggyakrabban hivatkozott fordítási változatban idézzük:
:„A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állanak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas saijai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét
emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák".
Ez a fordítási változat a különböző szerkesztményekben utólag adott fejezetcímek szerint „a vendégek befogadásáról és gyámolításáról" beszél, másutt, például az ezredforduló díszes jubileumi Corpus Juriskban8 közölt fordítás pedig „a vendég és jövevény népek" hasznáról szól. Mindkettő eltér a fejezet tartalmától, mert mindkettő általánosít, különösen ez utóbbi változat, mert a mondanivalót szelekció nélkül teijeszti ki az idegenek vándorló tömegeire is akár.
Egész népek, néprészek, nemzetségek beáramlása és vendégül való befogadása kívánatosságának látszatát keltő interpretálásban. Pedig Szent István közel sem így fogalmazott. Nem populusról, nem gensröl szólt. Ő azt mondta: „in hospitibus et adventitiis viris tanta inest utilitas... ". Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a szó többi klaszszikus jelentésével is a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
A római példában a jeleseket/nemeseket és bölcseket nevezi meg, mint a római királyokat dicsőségre juttató idegenek seregét. Szó sincs itt népekről, népségről vagy a befogadandók általános, tehát válogatás nélkül mindenkire kiteijeszthető emlegetéséről, szó sincs liberalizált feltétel nélküliségről, szó sincs az ország kapuinak elvtelen kitárásáról! Ellenkezőleg: itt a kiváló s a kiválóság révén „hasznos" tulajdonságok szerinti válogatásról és egyedi differenciálásról van szó!
Az értelmezés szempontjából figyelemre méltó az is, ahogyan megparancsolja Imrének, hogy „adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebh, hogysem másutt lakozzanak ". A forrásul használt Corpus Juris még így fordít, a modernebb fordítások azonban itt is fellazítják a tartalmat, s a szolgálat és szolgálatba fogadás keretei közötti táplálás (nutrias) és tisztességes tartás (honeste teneas) helyett például „jóakaratú gyámolításról" és „becsben tartásról" beszélnek, s ezzel a lazább fogalmazással akaratlanul is a lényegről vonva el a figyelmet. Szent Istvánnak az országhatárok feltétlen átjárhatósága és a nemzeti egység fellazításának vélelmezett szándéka irányába terelve azt.
Mégpedig megalapozatlanul. Az eredeti szövegben ugyanis nem a mai értelemben vett „ország" és az idegenek relációjáról esik szó - ahogy lényegében mindkét fordítási változat sugallja -, mert a „hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt" útmutatásban, a „táplálásban" és „tisztességes tartásban/vendégül látásban" az uralkodó és a vendégek személy szerinti közvetlen alá-fölérendeltségi, szolgálati kapcsolatára szükül az ajánlás. Közvetlen gazdasági és jogi függőségi kapcsolatot jelez: királyi finanszírozás, irányítás és ellenőrzés alatt. Aminek gyakorlatát pl. Gizella királyné bajor kísérete tagjainak királyi birtokon való letelepítése is tükrözi.