Aranybulla-emlékmű - Székesfehérvár - Dunántúl
Az Aranybulla Rétfalvi Sándor (1941) alkotta emlékműve (1972) a székesfehérvári Csúcsos-hegyen áll, mivel a helyi hagyomány szerint az Aranybullát itt hirdették ki.
Az emlékmű talapzatán az alábbi felirat olvasható: Soha senki meg ne fosztassék "méltó szolgálattal szerzett birtokából".
Kőbe vésve az alábbiak olvashatók még: A hagyomány szerint e dombon hirdették ki az 1222. évi Székesfehérvári országországgyűlésen elfogadott határozatot, amely a király és a nemzet jogait és kötelességeit rögzítette.
Az aranypecséttel hitelesített oklevél (Alkotmány) - Az Aranybulla - a hasonló tárgyú angliai Magna Carta után elsőként született meg Európában.
Szádeczky-Kardoss Irma: Szent István Intelmei és az idegenek, avagy az „idegenek" értelmezése az Árpád-kori jogéletben
Egy érdekesség 2015 augusztus 20-ra
A nemzetállamokat szétverni szándékozó neoliberális elmebetegek Szent István intelmeit, gondolatait szándékosan ferdítik el Amerikától, a budapesti nagykörútig.
Olvassuk el az illetékes szaktekintély, a tudós kutató leírásában a valóságot az "intelmekről"
Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
Az Intelmek VI. fejezetét az egyik leggyakrabban hivatkozott fordítási változatban idézzük:
:„A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állanak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas saijai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét
emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák".
Ez a fordítási változat a különböző szerkesztményekben utólag adott fejezetcímek szerint „a vendégek befogadásáról és gyámolításáról" beszél, másutt, például az ezredforduló díszes jubileumi Corpus Juriskban8 közölt fordítás pedig „a vendég és jövevény népek" hasznáról szól. Mindkettő eltér a fejezet tartalmától, mert mindkettő általánosít, különösen ez utóbbi változat, mert a mondanivalót szelekció nélkül teijeszti ki az idegenek vándorló tömegeire is akár.
Egész népek, néprészek, nemzetségek beáramlása és vendégül való befogadása kívánatosságának látszatát keltő interpretálásban. Pedig Szent István közel sem így fogalmazott. Nem populusról, nem gensröl szólt. Ő azt mondta: „in hospitibus et adventitiis viris tanta inest utilitas... ". Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a szó többi klaszszikus jelentésével is a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
A római példában a jeleseket/nemeseket és bölcseket nevezi meg, mint a római királyokat dicsőségre juttató idegenek seregét. Szó sincs itt népekről, népségről vagy a befogadandók általános, tehát válogatás nélkül mindenkire kiteijeszthető emlegetéséről, szó sincs liberalizált feltétel nélküliségről, szó sincs az ország kapuinak elvtelen kitárásáról! Ellenkezőleg: itt a kiváló s a kiválóság révén „hasznos" tulajdonságok szerinti válogatásról és egyedi differenciálásról van szó!
Az értelmezés szempontjából figyelemre méltó az is, ahogyan megparancsolja Imrének, hogy „adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebh, hogysem másutt lakozzanak ". A forrásul használt Corpus Juris még így fordít, a modernebb fordítások azonban itt is fellazítják a tartalmat, s a szolgálat és szolgálatba fogadás keretei közötti táplálás (nutrias) és tisztességes tartás (honeste teneas) helyett például „jóakaratú gyámolításról" és „becsben tartásról" beszélnek, s ezzel a lazább fogalmazással akaratlanul is a lényegről vonva el a figyelmet. Szent Istvánnak az országhatárok feltétlen átjárhatósága és a nemzeti egység fellazításának vélelmezett szándéka irányába terelve azt.
Mégpedig megalapozatlanul. Az eredeti szövegben ugyanis nem a mai értelemben vett „ország" és az idegenek relációjáról esik szó - ahogy lényegében mindkét fordítási változat sugallja -, mert a „hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt" útmutatásban, a „táplálásban" és „tisztességes tartásban/vendégül látásban" az uralkodó és a vendégek személy szerinti közvetlen alá-fölérendeltségi, szolgálati kapcsolatára szükül az ajánlás. Közvetlen gazdasági és jogi függőségi kapcsolatot jelez: királyi finanszírozás, irányítás és ellenőrzés alatt. Aminek gyakorlatát pl. Gizella királyné bajor kísérete tagjainak királyi birtokon való letelepítése is tükrözi.
Az Aranycsapat
Az Aranycsapat: az 1949-1956-ig együtt játszó, és 1954 júliusáig veretlen magyar labdarúgó válogatott.
A közhiedelemmel ellentétben több mint 11 tagja volt. A legendás felállás (Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Hidegkúti, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Puskás, Czibor négyszer lépett pályára így kezdőcsapatként, például az angolok elleni 6:3-as meccsen is.
Akik ez idő alatt hivatalos válogatott meccsen játszottak, tehát az aranycsapat tagjai, Börzsei, Csordás, Dalnoki, Egresi, Fenyvesi, Gellér, Henni, Kárpáti, Keszthelyi, Palotás, Szojka, Szusza, Tichy - így a teljes névsor
A képen az álló sor:
Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor,
Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László
Guggolnak:
Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula
Vígszínház épülete - Budapest
A Vígszínház a legnagyobb múltú, legnépszerűbb budapesti színházak egyike. 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján.
Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós Budapest, és a polgárság új központja, a Lipótváros, majd az Újlipótváros.
Az épület a késő historizmus jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnorész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták.
Prímás-palota - Pozsony
Felvidék egyik legszebb klasszicista palotáját Batthyány József bíboros és esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása építtette. A palota Tükörtermében írták alá 1805-ben az austerlitzi csata után a pozsonyi békét.
A palotában található az az értékes gobelinsorozat, mely Leandrosz és Heró szerencsétlen szerelmét meséli el, és amelyet ma pozsonyi falikárpitokként ismer a világ. A palota ma múzeumként látogatható.
Ne féljetek fiatalnak lenni!
"Ne féljetek a fiatalságotoktól és attól a mélyről jövő kívánságotoktól, hogy kipróbáljátok a boldogságot, az igazságot, a szépséget és a sokáig tartó szeretetet!
Néha úgy érezzük, hogy a társadalom fél a fiatalok ezen hatalmas kívánságaitól, jóllehet ti magatok nem féltek. Ne féljetek!
Amikor rátok nézek, kedves fiatalok, nagy hálát és reményt érzek. A jövő hosszú ideig, a következő században a ti kezetekben van. A béke jövője a ti szívetekben van. Olyannak kell lennetek, akik mélyen bíznak az emberben és akik mélyen bíznak az emberi hivatás nagyságában."
Szent II. János Pál pápa egykori üzenete a Béke XVIII. Világnapjára
TÖHÖTÖM POSTÁJA! - Nyolc dolog, amiről a keresztényeknek ismertnek kellene lenniük - 2. Megbocsátásról
“Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban!” (Biblia - Ef 4:32).
Isten a kegyelmébe fogadott bennünket, és bár érdemtelen bűnösök vagyunk, Krisztusért megbocsátott nekünk. Ezen túlmenően megbocsátja azokat a bűneinket is, melyeket most követünk el. Türelmes velünk, és a megbocsátás légkörében várja a változást. Ismerjen arról a világ bennünket, hogy kegyelemmel és megbocsátással fordulunk mások felé. Nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert mi is ezt kaptuk, és Isten jellemét akarjuk visszatükrözni.
Áldott napot mindenkinek:
Töhötöm
Emlékképeink - Pom Pom meséi
"- Mi semmi?
- A magányosság, az semmi! - mondta Pom Pom. - A kettőnk magányossága, még az is semmi!
Bogyó lassan magához tért, már nem suttogott, kíváncsian megkérdezte:
- Hogyhogy semmi?
- Úgy, hogy semmi, mert van nála nagyobb is! - vágta rá rögtön Pom Pom. S nehogy abbamaradjon a beszélgetés, gyorsan folytatta:
- Mert ugye aki beszélget valakivel, az már nem annyira magányos! Vagyis van nálunk magányosabb is!"
Pom Pom meséi - részlet
Csukás István (1936) - író, költő
Újévköszöntő
Újévköszöntő
"Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz.
Ferenczes István (Csíkpálfalva - Székelyföld - Erdély - 1945. január 1.) - magyar költő, író, újságíró
Nem annak a hangját fogják meghallani
"Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól.
És az nem lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet, a megértést."
Wass Albert (1908-1998) - író, költő