A Felső-Nyikó-mente egyik legrégibb települése Farkaslaka mellett, Székelyudvarhelytől 10 kilométerre északnyugatra fekszik. 1333-ban Sancto Spiritu néven említik először. Területe ősidők óta lakott. 2005-ben egy hirtelen jött felhőszakadást óriási tömegű áradások követtek, elöntve több települést is – összesen 16 emberi áldozatot követelt az árvíz. A tragédia áldozatainak emlékét egy emlékmű viseli Székelyszentlélek falujában.
"Mint az szép híves patakra Az szarvas kivánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajjon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten?" Szenci Molnár Albert - XLII. zsoltár - részlet Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574– Kolozsvár, 1639) - nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító
A francia kastélyok tornyai, mozgalmas pártázatai jutnak eszünkbe az épület láttán. A középponti oromzat pedig tisztán neoreneszánsz stílusú. Lechner az épület leírásában viszont az észak magyar műemlékekre és az angol profán épületekre hivatkozik, hangsúly a Bécstől való függetlenségen van. Magyaros vonatkozásúak a - Lechner által itt először - feltett majolika díszek is, köztük az életfa motívum - eredetileg egy kalotaszegi kályhacsempedísz. Ettől kezdve Lechner kedves anyaga lesz a kerámia (ami időtállónak bizonyult fizikailag is) és marad kedves barátja Zsolnay Vilmos... Ezek a kerámia díszek az eresz alatt frízszerűen vannak felrögzítve, mintha Huszka ajánlatára lenne felhelyezve dekorációként a homlokzatra. A neoromán, szabados díszítés: fehér oszlopkötegek, pasztellszínben finom minták. A térkezelésben a lechneri játékosság már jelen van, a folyósok jobbra-balra elágaznak labirintus szerűen. Az oszlopfejek közt domború magyaros motívumokat találunk. Lechner a a belső boltozat alatt frízként szerepelteti a magyaros dekorációt, előkelő helyen...
Komádi a csonka ország bihari részén, a Sebes-Körös jobb partján található. Földrajzilag Debrecen és Békéscsaba között szinte egyenlő távolságra helyezkedik el. Öltéstechnika: száröltés, egymással ellentétes irányú laposöltés, tyúkszemluk, pókozás, szálszámolásos laposöltés csíkban és térkitöltésben Néprajzi leírás: a szabadrajzú fehérhímzés kitűnik gazdag öltéseivel. A lepedőszéleket gazdag vertcsipkével díszítették. Motívumai: díszes korsó, cserép, szív, gránátalma, tulipán, szegfű (török hatás), rózsa, a szárakon tarélyos levelek, kacskaringók, indák, gyakori az erősen stilizált madár. Szerkesztés: az egyes mintaegységek ritmikusan, 3-4 cm távolságban helyezkednek el. Középen díszes korsóból, esetleg cserépből, szívből kiinduló , többnyire öt főág, végén nagyobb motívum alkotja az egyes egységeket. Alul hullámvonalon elhelyezkedő motívumsor zárja, vagy margit-öltéses sor.
A falu közepén emelkedő dombon áll Erdély egyik legszebb erődtemploma. A templom 1282-ben már létezett. Átépítésének kezdetét egy 1402-es oklevél datálja, amelyben IX. Bonifác pápa búcsút hirdetett felépítésére. 1486-ban már biztosan erődített volt, mert Mátyás ekkor lakói harmadát felmentette a hadba vonulás alól, hogy a településen álló várat őrizhessék. A munkával 1524-ben készültek el, erre utalnak kapuja felett II. Ulászló és Szapolyai János címerei. 1993 óta a Világörökség része.
Füleken valamikor régen volt református gyülekezet, az idők folyamán templomostól együtt eltűnt. A ma itt élő reformátusok úgy gondolták, hogy szükségük van egy gyülekezeti helyre. Szép példája az összefogásnak a XVI.-XVII.századi protestáns hagyományok újjászületése, a 2002. november 10-én felszentelt új református templom. Minden közadakozásból, közös munkával készült. A Bellényből a majdnem összedőlt református templom tégláit 30 kamion hozta át Fülekre. Itt darabonként letisztították, így használták fel. A templom harangja is a régi bellényi templomból való. A padokat krasznahorkai mesterek faragták, ott kivágott fából. A szószék belső falán a következő szöveg olvasható: "Faragta jószívvel 2002 őszén a füleki református gyülekezet megbízásából Ulman István, Baffy Lajos és társaik." A másik egy számunkra is fontos üzenet, - Tamási Áron gondolatának egy szabad változata - amely szintén a szószék belső részére van faragva: A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok tennivalónk.
2005. december18-án Székelykeresztúr főterén szoboravatót rendeztek. A szobrot Zavaczki Walter szobrászművész andezitből készítette.
Új taggal egészült ki az összefogás. És tényleg már csak ez a tag hibádzott. Eddig ugyanis összefogott és MEGÚJULT Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai, Fodor, Kuncze. Kellett még egy alfa (hím)tag – meg is érkezett hát Bokros Lajos. Esélyük kevés, ötletük semmi. Illetve egy mégis van. Azt találták ki a megújult (hím)tagok, hogy a következő két hétben minden fideszes önkormányzatot és/vagy képviselőjelöltet feljelentenek valamilyen mondvacsinált indokkal, és az utolsó három hétben azt fogják mantrázni, hogy lám-lám, a fideszesek ellen megszámlálhatatlan büntetőfeljelentés van folyamatban, mert ezek aztán tényleg és igazán korruptak. Székesfehérváron kezdte egy (hím)tag, s jön a folytatás. Mindez azért van, mert belebetegedtek a Simon-ügybe. Ráadásul pánikba is estek, hogyha Simon lebukott, mi lesz a többiekkel. Vajon ki lesz a következő? „Elvtárs, segítsd a lebukottakat.” De már nem segít. Mert nem tud. Mert nincs se kedve, se ereje, se képessége. De feljelenteni még tud. Hiszen mást sem tudott egész életében. Úgyhogy ennyi maradt nekik. És a Gyurcsány. Gyurcsány azt mondja a tévében, hogy „próbálkozzanak a kollégák, próbálják elkapni a grabancomat”. Mondja ezt a paksi tízmillióiról, és közben az a mosoly ül a pofáján, amit az ember szívlapáttal szeretne letörölgetni, sok érzéssel, odafigyeléssel. És ezen túl is aktív Ferenc testvér. Vagyonosodási vizsgálatot kezdeményez a miniszterelnök ellen, és kéri, hogy „tegyék ki, amijük van, aztán számoljanak el az utolsó fillérig”. Jómagam nagy híve vagyok az ilyen nekibuzdulásoknak, úgyhogy lássunk neki. Ferenc testvér például számoljon el a Nomentana Kft. viselt dolgaival; azokkal, amelyek során egy-két hamisságot elkövetett, és csak azért úszta meg a büntetést, mert időközben elévült a gazembersége. S el lehet számolni ám a Fittelinával is. Amelyik visszaigényelte az áfát a családi uszoda felépítése után. Ez is szimpla áfacsalás, Ferenc testvér. És egyszer elszámolhatnál azzal is, hogyan tudtad privatizálni a kétmilliárdot érő kádkőgyárat értéke egynegyedéért, 705 millióért úgy, hogy ebből a 705 millióból hétszázat az anyósodtól kaptál ajándékba, az meg a bankból hozta neked. Tudod, Ferenc testvér, ehhez nem kell üzletembernek lenni. Meg sikeres vállalkozónak. Te nem is vagy – egyik sem! Te egy ócska, irigy, komplexusokkal küszködő, gonosz és gátlástalan lumpenfigura vagy, akárhány milliárdot loptál össze. Neked saját tehetségedből annyira futja, hogy belesóhajts a fajanszba. Meg hogy feldobd a csoporttársaidat a főiskolán, amikor azok „elhajolnak politikailag”; meg le tudod másolni a sógorod szakdolgozatát, és aztán el tudod intézni, hogy soha elő ne kerüljön a bűnjel. De aki nem teljesen hülye, az pontosan tudja, hogy azt is loptad. Mint mindent. Még a ház, a villa, amiben élsz, az is lopott. A te tehetségedből arra futotta, hogy elvtársad aláírjon neked egy havi nyolcmillás szerződést a semmiért. S amikor lebuksz, ugyanazt mondd, mint a szakdolgozatod ügyében. Hogy hát másnak kellett volna vigyáznia a dokumentumokra. Hát persze, Ferenc testvér. Csak az a baj, hogy Paks ügyében nincsenek dokumentumok. Mert te majd húsz évvel ezelőtt úgy markoltál fel nyolcvanmilliót, hogy semmit sem csináltál érte. Ez vagy te. Ezek vagytok ti. S csak azért ül a cinikus vigyor a pofádon, mert huszonöt évvel ezelőtt nem töröltük le onnan azzal a szívlapáttal. De tényleg ez a harc lesz a végső, Ferenc testvér. S ha maradt ebben a népben egy cseppnyi önbecsülés, hit, akarat és tisztesség, akkor ti április 6. után eltakarodtok végre, örökre, az anyátok keservébe. És élhetsz életed végéig a milliárdjaiddal. Vagy nem. Majd meglátjuk. Mert azért én például szívesen elkapnám a grabancodat, Ferenc testvér. Csak úgy, sportból. Meg az igazságosság végett. Bayer Zsolt Magyar Hírlap