A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám!
A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám!
"A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! -
Némán, nagy, forró áhitattal,
Csókolom meg a kezedet!"
Pünkösdi várakozás - részlet
Dsida Jenő (1907-1938) - költő
2018. December 18. 00:00
A magyar szerves építészet feladata Makovecz Imre
Makovecz Imre (1935-2011) alkotásaiból
Makovecz Imre (1935-2011) – Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője.
A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke. Kiváló gondolkodó – közéleti személyiség.
„A magyar szerves építészet feladata, hogy szolgálja az Európai Közép ezoterikus létét.” (Makovecz Imre - 1985)
„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” (Makovecz Imre - 2002)
2018. December 15. 00:00
Rodostói ház - Kassa - Felvidék
Rodostói ház - Kassa - Felvidék
A Rodostói ház Kassán található Rákóczi-emlékhely, annak a háznak a másolata, ahol a fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben élt, és halt meg.
A Hóhérbástya udvarán álló kétemeletes épületet 1991-ben nyitották meg a nagyközönség számára. Az eredeti Rodostóban található ház kivitelezésében a fejedelem saját kezűleg is részt vett.
Az eredeti épület a Márvány-tenger parti városkában, Tekirdağban, a hegyoldalon áll. A ház felépítésének gondolata 1904-ben merült fel először, amikor a magyar országgyűlés törölte, I. Ferenc József király támogatásával a 1715. évi 49. tc. 2. és 3. §-ait, amellyel rehabilitálták a fejedelmet és bujdosó társait.
Ennek értelmében megszervezték a szabadságharcosok hamvainak hazaszállítását.
Az eredeti gondolat megvalósítására - II. Rákóczi Ferenc emlékházának berendezésére - csak 1990-1991-ben került sor.
kattints a képekre - érdemes!
2018. December 07. 00:00
Szent Miklós eredeti legendája - Szent Miklós napja - december 6.
Szent Miklós eredeti legendája - Szent Miklós napja - december 6.
Miklós, Krisztus után 245 körül Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák.
Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött.
Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberek, és különösen a gyerekek tanítására szentelte. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben a tengerészek védőszentjévé vált.
52 évig volt püspök. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett.
Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az egyházból.
Esténként órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut.
Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben.
Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett.
Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő.
De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
kattints a képekre - érdemes
2018. December 06. 00:00
Ne bántsd a magyart! - Tégy a magyargyűlölet ellen! - Elég volt az antimagyarizmusból!
Ne bántsd a magyart! - Tégy a magyargyűlölet ellen! - Elég volt az antimagyarizmusból!
Minden magyarnak, vallásra való tekintet nélkül, kötelessége felemelnie a hangját a magyargyűlölet ellen!
Tűrhetetlen, hogy ellenfeleink és ellenségeink a mai napig a legszemérmetlenebb módszerekkel gyalázzák, becsmérlik hazánkat, nemzetünket, és mindezekhez bőségesen találnak partnereket – árulókat idehaza is, és Kárpát-medence szerte.
Ne bántsd a magyart!
Elég volt az antimagyarizmusból!
Meg kell védenünk magunkat!
Megvédjük magunkat!
Tégy te is a magyargyűlöltet ellen! Emeld fel a szavad, ha bántják a magyart!
Emeld fel a szavad, ha bántják országunkat, ha bántják nemzetünket, ha bántanak bárkit is, azért, mert magyar!
2018. November 17. 00:00
Wass Albert: Magányos magyar fa - részlet
- "Ha arra tévedsz egyszer, ahol én születtem, és kopár hegytetőn meglátsz egy görcsös, öreg tölgyfát, magányosan és dacos-konokul állni, szembenézve viharral, faggyal, záporesővel: suttogj el egy csöndes magyar imádságot."
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
2018. November 16. 00:00
Katasztrófa orientált lett a mai ember Böjte Csaba
Katasztrófa orientált lett a mai ember
"Katasztrófa orientált lett a mai ember. Mindent, mindenkit tökéletesnek akar látni, és ha valami elromlik, eszünkbe sem jut, hogy megjavítsuk, a gombot felvarrjuk, a zoknit megfoltozzuk, új cipzárt vegyünk bele, egyszerűen kihajítjuk a kukába.
Ez a mentalitás érvényesül az emberi kapcsolatokban is. Sajnos az igényesség nagyon sokszor türelmetlenséggel és kegyetlenséggel párosul."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
2018. November 16. 00:00
Márai a dolgok, az események előre történt elrendeltetésében hívőkről - a fatalistákról
Márai a dolgok, az események előre történt elrendeltetésében hívőkről - a fatalistákról
"A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.”
Márai Sándor (1900-1989) - író, költő
2018. November 13. 00:00
Szent Márton napja - november 11.
Szent Márton napja - november 11.
Szent Márton Pannónia területén, Saváriában (ma Szombathely) született 316-ban vagy 317-ben, a római császár katonájaként a franciaországi Amiens városában szolgált.
Egy hideg, téli estén feljegyzések szerint odaadta meleg köpenyének felét egy fagyoskodó koldusnak.
Aznap éjszaka megjelent neki Jézus koldus alakjában, ettől kezdve elkötelezte magát - az Úr szolgálatába állt. Jóságáról legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, viszont ezt ő nem szerette volna.
A monda szerint híre ment, hogy jönnek a küldöttek, hogy Mártont elvigyék a püspökké avatásra.
Márton ekkor elbújt a libák óljába. A hangos szárnyasok gágogásukkal elárulták a rejtőzködő Mártont, akit végül 371-ben püspökké szenteltek, 398-ig, haláláig Tours városában püspökösködött.
2018. November 11. 00:00
Kalkuttai Szent Teréz (1910-1997) - Nobel-békedíjas misszionárius apáca
„Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.”
Kalkuttai Szent Teréz (1910-1997) - Nobel-békedíjas misszionárius apáca
2018. November 01. 00:00