Kordonok és gumilövedékek
Világos, hogy valódi, ízig-vérig (sőt, vérig) demokratikus rend utoljára az őszödi rém országlása idején volt Magyarországon, a kordonok és gumilövedékek növelték a polgárok biztonságérzetét, az In-Kal pedig mindenütt segített, ahol sérültek a szabadságjogok. És akkor még nem is szóltunk derék rendőrségünkről, amely némi készpénzért szavatolta a kábítószer-fogyasztók ártatlan örömét és a terjesztők biztonságát.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap,
Konzultáljunk!
Az újbaloldali „bázisdemokrata-elmélet” szerint a polgárok részvételének növelése egy ideálisabb demokrácia felé vezető út. Épp ezért álságos, amikor a balliberális körök az unió és Mesterházy párbeszédét üdvözlik, míg az Orbán-kormány konzultációját keresztre feszítik. Vádolják az anyagi ráfordítás miatt, miközben az unió pénzt és paripát nem sajnálva igyekszik aktivizálni az egyébként apatikus uniós polgárt. Kritizálják Orbán leveleit, hogy irányított kérdéseket tesz fel, miközben minden konzultációnak létezik egy előre kitalált kerete és célja. Gúnyolódnak, hogy a felnőtt állampolgárok közül „csupán” hétszázezren válaszoltak, míg Mesterházy fórumain százan sem jelennek meg.
Ha elfogadjuk azt a balliberális logikát, mely szerint, aki nem válaszolt a kormány leveleire az egyben elutasítja a kormány politikáját, akkor azt is ki kell jelentenünk, hogy az MSZP-re csupán néhány százan szavaznának. De azt is állíthatnánk, hogy Európa lakosságának kilencvenhat százaléka unióellenes lenne. Ezek az állítások azonban tévesek, vagy éppen szándékosan hazudnak a valóságról.
Nagy Ervin
Magyar Hírlap
Hír, álhír, röhej
Jobban járt volna az MSZP-elnök, ha nem áll ki nyilvánosság elé a múlt pénteken azzal, hogy elfogadhatatlan a kormány nyugdíjcsökkentési elképzelése. Orbán Viktor ugyanis éppen egy nappal korábban, a nagykövetek értekezletén jelentette ki: a kabinet semmiképpen nem nyúl az idősek pénzéhez, mégha maga az IMF nógatja is erre.
...Arról nincs hír, utóbb szóltak-e a szegfűs embernek, hogy főnök, marhaságot tetszett mondani...
Pilhál György
Magyar Nemzet
A polgári körök óriási erőt jelentettek
Még emlékszünk az első Fidesz-kormány visszatérő önjellemzésére, polgári kormánynak nevezte magát, s ez dacos programot is jelentett a legyőzött Horn–Kuncze-kormánnyal szemben. A polgári körök százhatvanezer tagot számláltak, és óriási erőt jelentettek önszerveződésükkel, lelkesedésükkel a 2002 után ismét vörösbe fordult országban.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Hódítók
A történelmet a győztesek írják, a legyőzöttek maradékai pedig legyenek hálásak, hogy felszabadították őket és megkímélték az életüket. Ez a birodalmi logika évezredek óta ugyanaz, Nagy Sándortól kezdve Rómán és Napóleonon át minden világhódító fel akarta szabadítani a civilizálatlan és kulturálatlan rab népeket, a gyarmatosító hatalmak sem mondták ki, hogy területet, ásványkincseket, piacokat és olcsó munkaerőt akarnak, inkább az európai alkotmányos rend és demokrácia vívmányainak terjesztését tűzték ki célul. A Napóleont legyőző „Szent Szövetség” vívmányait sem volt tanácsos bolygatni kerek száz évig, vagyis 1914-ig, szegény hazánk pedig 1848-ban és 1956-ban is meg merte kérdőjelezni a kialakult szövetségi rendszert, az ismert eredménnyel. Az ilyen rendszereknek semmi közük nincs sem az erkölcshöz, sem az igazsághoz.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Még mindig van lejjebb is
Íme, beköszöntött az új évezred, és a nadrágot még lejjebb tolták. Le, a csípő alá. S nem csak a nőknél, már uraknál is. Fél napot járkáltam, amíg találtam olyan nadrágot, amelyből a fél hátsóm nem kandikál ki, ha véletlenül leejtem Kuthy Lajos Hazai rejtelmek című kötetét. És akkor még nem is beszéltem az állagról. A szemrevételezett termékek kilencven százaléka nemcsak hogy szakadt, hanem a zseb tájékán gépi eljárással direkte begyűretett, és le van öntve valami festékkel. Hogy közönségesnek, igénytelennek, hibásnak, hogy haladó szelleműnek tűnjön.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
A pénz mint koncentrált erőszak
Margaret Thatcher kendőzetlenül kimondta: "Olyasmi, hogy >társadalom< nem létezik, csak egyének és családok vannak." Ez a Thatcher megfogalmazta neoliberális jéghegy lékelte meg a jóléti állam Titanicját, noha Leszek Kolakowskitól tudjuk: a jóléti állam együtt jár azzal, hogy a gyenge többséget védelmezzük az erős és kiváltságos kisebbségekkel szemben. Nos ez a kisebbség szétválaszthatatlanul összefonódott, és arcátlanul agresszívvé vált. Az Egyesült Államok, Kína, Brazília, India irányából érkező külső kihívásokra nem az európai szuverenitás és önazonosság reflexiójával válaszolnak, hanem saját állampolgáraik megsarcolásával, akiknek keresztény identitását megtiltották bevenni az európai alkotmányba. Ennek az elitnek azonban maradt még annyi egója, hogy az eltávozott szülők által megbízott nagyobbik fiú erejét fitogtassa a szoclib elitjétől tönkretett Magyarországgal szemben.
S. Király Béla
Magyar Nemzet
Elveszett az egyensúly
Kínában például olyan környezeti katasztrófák sora következhet be, amely az egész világ sorsát befolyásolhatja. A három őselem közül a termőföld és a víz rohamosan fogy, és a harmadik, a tiszta levegő is kezd „hiánycikké” válni. A népességrobbanás megakadályozásának szándéka és a kapitalizmus történelmileg példátlan brutalitású bevezetése pedig ellenkező előjelű demográfiai katasztrófával fenyeget. Ez ugyanis éppen annak a tradicionális, történelmileg is létező „családi” üzemnek az újratermelésébe avatkozik be drasztikusan, amelynek Kína és a térség államai gazdasági, politikai térnyerésüket köszönhetik. Ma és az előttünk álló évtized során azonban még mindent az az egyszerű tény határoz meg, hogy Kína, India és a „kis tigrisek” gyakorlatilag a világ ipari tömegtermelésének döntő többségét produkálják.
Az olcsó munkaerőre épülő olcsó áruk azonban a Nyugaton termelt javak árát is oly mértékben törik le, hogy ebből az árból már nem lehet fedezni a tőke és munkaerő eddigi jövedelemszintjét. De itt a kérdés legkényesebb része, hogy akkor kinek a jövedelme csökkenjen? A tőkéé vagy a munkaerőé?
Mivel a közvéleményt manipuláló hírközlési eszközök a tőke kezében vannak, így egyszerű módon ki lehetett alakítani azt a tévképzetet, hogy törvényszerűen és csakis a munkaerő jövedelme csökkenhet. Pedig lássuk be, ezzel az erővel csökkenhetne a profit is, a természetes logika is ezt diktálná.
Magyar Hírlap
Bogár László
Bayer Zsolt: A megmaradás temploma - Álláspont - (teljes cikk)
" A szentély egyik ablaka fölött három nyitott virágból, több bimbóból s levélből álló füzér egy dúsabb kompoziczióju s önálló szatmári festészeti iskolára gyaníttat.”
A tudós Henszlmann Imre írta ezt Nagygéc Árpád-kori templomáról. A templomról, amelynek egyik fele Mátyás királyunk korából való.
A nagygéci templom mainapság már csak az elmúlásra „gyaníttat”. S ezzel az elmúlással kell most majd kibabrálni, hamarosan…Mert nagy múltú, öreg, és pusztulásában is gyönyörűséges, méltóságos falu Nagygéc. Írásban először 1280-ban tűnik fel a neve, vagyis egészen bizonyos, hogy már 1280 előtt is létező település volt. Mert hát csak mainapság divat, hogy mindjárt írásban is megjelenjen minden létező és nem létező. És minden, aminek nem volna szabad írásban megjelennie…
Szóval, nagyon régi falu ez a Nagygéc. És olyan birtokosai voltak egykoron, mint a hatalmas Csák nemzetség. S jöttek aztán a Bekcs, Darai és Drágfi családok is, végül még a Luby família, s ők maradtak a legnagyobb birtokosok egészen a második világháború végéig.
S volt még egy hatalmasság errefelé.
1858-ban báró Haynau vásárolta meg a nagygéci pusztát, és kúriát építtetett magának, ide, éppen ide. Ősi magyar földre, Szatmárba, Aradtól kétszáz kilométerre...
Aztán meghívta Haynau a környékbeli magyar urakat magához – de soha nem ment el őhozzá senki sem. Aztán ment a hiéna maga, látogatóba, de becsukódtak előtte a kapuk.
Ezért aztán eltakarodott Haynau a nagygéci pusztából, és maradtak a Lubyak, maradtak a drága szatmári magyar parasztemberek, és maradtak Nagygécen a magyar zsidók. S éltek békességben, szeretetben egymás mellett s egymással, sokáig. S amikor jött a rettenet, s jöttek a csendőrök értük, a templommal szemközt lévő Schwartz-kúriából kihozták Schwartz bácsit, a falu népe meg majdnem nekiment a csendőröknek akkor, pedig akkoriban az ilyesmi nem volt divat.
Schwartz bácsi pedig azt kérte a csendőröktől, hogy mielőtt elviszik, hadd mondjon el egy verset. A csendőrök nem akarták megengedni, de akkor a falu népe úgy nézett, és úgy vonta szűkebbre a kört köréjük, hogy végül jobbnak látták engedni. Schwartz bácsi pedig elszavalta, hogy „Szülőföldem szép határa! / meglátlak-e valahára? / Ahol állok, ahol megyek, / Mindenkor csak feléd nézek…” – és sírt akkor mindenki, sírt akkor az egész falu. És elvitték Schwartz bácsit, aki nem jött vissza, soha többé…
De a falu nem pusztult el. Nem akart elpusztulni. Hiába jött 1970. május 3-án a rettenetes árvíz, Nagygéc túlélte volna azt is.
De nem élhette túl. Mert Ceausescu még ki sem találta odaát a falurombolást, amikor idehaza az elvtársak már megvalósították. S Nagygéc, ez a nyolcszáz éves magyar falu lett az első áldozat. Több mint hétszáz lakója volt Nagygécnek a ’70-es árvíz idején – s az árvíz után kitelepítettek mindenkit. Majd építési tilalmat rendeltek el a falu területére, így akadályozva meg az újjáépítést, a visszatelepülést meg egyszerűen megtiltották.
Halálra ítélték Nagygécet. A kúriákat, Schwartz bácsiék emlékét, a Lubyak emlékét, a szatmári magyar parasztemberek portáit, a felerészben Árpád-kori, felerészben Mátyás-kori templomot és a három temetőt.
De Nagygéc még négy évtized múltán sem akart meghalni egészen. Emlékét ápolják egykor volt lakói, romossá lett templomának csöndjét az elbitangolt lelkek pásztorolják.
Ezért lesz ez a templom a Megmaradás temploma.
Ha emlékeznek még, lassan két éve álltam nyilvánosság elé azzal, hogy építsük fel a Megmaradás templomát, amelybe építsük bele a Kárpát-medence minden magyarlakta településének egymondatos üzenetét. Az üzenetet, amelyet a következő ezer esztendőnek hagynak örökül a maiak.
Aztán töprengtünk sokat, hol is legyen az a templom.
Nem töprengünk tovább.
Itt lesz, Nagygécen.
Nagygéc öreg temploma lesz a Megmaradás temploma. Mert megérdemli – és mert megérdemli Nagygéc is.
Ha már egyszer túlélt mindeneket. Élje túl mivelünk együtt a következő ezer esztendőt is, s hordozza mindazt, ami belőlünk szép és talán megőrzésre érdemes.
Ha minden álmunk valóra válik, akkor 2014 tavaszán találkozunk az újraszentelésen.
S megtelik majd élő, eleven lelkekkel az öreg templom. Ámen.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Nyitás keletre
Az új magyar külpolitika helyesen ismerte fel, hogy komolyan kell tárgyalni Moszkvával is, Pekinggel is, a szélesebb értelemben vett közép-ázsiai térség, az arab világ országaival. Naivitás azt várni, hogy már holnap ők lesznek a második láb. Következetes és nem hangulat váltó gesztusokkal – politikaiakkal, kulturálisokkal és kölcsönös gazdaságiakkal – azonban elérhetjük, hogy akár már belátható időn belül legyen mankónk, ha a válság újabb dúló vihara zúdul ránk.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap