Sarkosan fogalmazva
Ám a legnagyobb baj az lesz, hogy a miniszterelnök igazat mondott, és százmilliók titkos gondolatát mondta ki: az Európai Unió vezetése akkor is felelős a válságért, ha a sajátos intézményrendszer egyszerűen nem ismeri a felelősség fogalmát sem jogi, sem erkölcsi értelemben. A nemzeti kormányok belebukhatnak egy-egy rossz vagy népszerűtlen döntésbe, az unió vezetése azonban szent és sérthetetlen, minden törvényen felül áll, persze ezt már én teszem hozzá, a képviselők nem hívhatók vissza, még ha az őket delegáló pártok el is fogytak mögöttük, a bürokrácia pedig bevehetetlen, és labirintusokkal, kazamatákkal biztosítja saját védelmét, ahová vész esetén visszahúzódik, megfoghatatlanul, elérhetetlenül, vitára alkalmatlanul és képtelenül.
...Egészen biztos, hogy a sajtó ezt a beszédet Brüsszel és Európa elleni támadásnak fogja bélyegezni, pedig éppen az egyesült Európa féltése olvasható ki belőle, korrekcióra van sürgősen szükség, különben újra szétszakad apró darabokra a kontinens, amit igazán nem szeretnének mindazok, akik útlevél és vámhatárok nélkül utazhatnak.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Nemzeti reneszánsz
Ez a válság alapvetően az egyre személytelenebb, saját bürokráciájába fulladó, a helyét és működőképes modelljét kereső Európai Unió válsága. Az európai egység megtört. Maga a gondolat mára dogmává vált, s a demokráciával együtt sokszor ideológiai bunkósbotként használják mindazok ellen, akik megpróbálnak a kánontól eltérő gondolatokkal előállni. Nem az egységet erősíti az sem, hogy az unió nyugati országaiban a közép-európaiakkal kapcsolatban évtizedek alatt kialakult gazdasági és szellemi fölény érzete tovább él.
Stier Gábor
Magyar Nemzet
Tehetetlen vagy védekező?
Nap mint nap arról értesül az ember a híreket ontó médiából, hogy egyre tehetetlenebb ő maga, de társadalma és állama is ismert vagy ismeretlen támadókkal, vélt vagy valós támadásokkal szemben. A múlt héten például arról értesülhettünk – egy brit elemzésből –, hogy az adóelkerülés mértéke mintegy huszonegyezermilliárd dollár, nagyjából az Egyesült Államok és Japán éves hazai össztermékének az értéke.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
A lakosság támogatja a munkahelyvédelmi akciótervet
A témát ismerő és véleménnyel rendelkező állampolgárok jelentős többsége támogatja a kormány munkahelyvédelmi akciótervét összességében és egyes elemeinek tekintetében egyaránt - derül ki a Századvég közvélemény-kutatásából. A program közel összes vizsgált eleménél a válaszadók legalább háromnegyede vélekedett úgy, hogy a kormány által javasolt járulék- és adóteher-csökkentés szükséges, támogatásra érdemes intézkedés.2012. július elején ismertette a miniszterelnök a tízpontos munkahelyvédelmi akciótervet, amelynek rendelkezései a nehezebb munkaerő-piaci helyzetben lévők elhelyezkedését kívánja segíteni az adó- és járulékterhek csökkentése révén.
A munkahelyvédelmi akciótervről véleménnyel rendelkező állampolgárok egyértelmű többsége, 89 százaléka támogatja a csomagot. A program egyes elemeinek megítélése hasonlóan pozitív. A két legszélesebb körben támogatott intézkedés a kisvállalkozások, kisvállalatok számára nyújtott adóteher-csökkentés (87 százalék), valamint a munkába visszatérő kismamákat érintő munkáltatói járulék megszüntetése (83 százalék).
A válaszadók 80 százaléka véli úgy, hogy szükség van az 55 év feletti munkavállalók esetében a járulékcsökkentésre, 77 százalék szerint a 25 év alattiak körében is helytálló ez a támogatási forma.
A szakképesítéssel nem rendelkezőkre vonatkozó járulékcsökkentés osztja meg a leginkább a témában véleményt formáló válaszadókat, ugyanakkor ennél a kérdésnél is többségben vannak (66 százalék) azok, akik szerint helyes intézkedésről van szó.
Összességében a munkahelyvédelmi akciótervről és annak részleteiről is hasonlóképpen vélekednek a magukat jobboldalinak és középen állónak valló választópolgárok, valamint a politikai preferenciájukban bizonytalanok. Mindkét csoport esetében 90 százalék közeli arány támogatja a kormány intézkedéscsomagját. A baloldali választópolgárok az átlagnál kritikusabbak, ugyanakkor az ő esetükben is minden kérdésnél többségben vannak azok, akik egyetértenek az intézkedésekkel.
A pártpreferenciát figyelembe véve elmondható, hogy az MSZP és a Demokratikus Koalíció szavazóinak kivételével minden csoportnál meghaladja a 80 százalékot azok aránya, akik támogatják a kormány tervét, valamint a pártválasztásukban bizonytalanok is helyeslik azt - derül ki a Századvég július második felében, ezer ember megkérdezésével készített kutatásának eredményéből.
inforadio.hu
Európa vakon halad az összeomlás felé, figyelmeztetnek vezető közgazdászok
Az euró rendszer használhatatlanná vált és drasztikus változtatások hiányában a teljes összeomlás felé tart, „kiszámíthatatlan gazdasági veszteségeket és emberi szenvedést eredményezve,” figyelmeztetnek vezető közgazdászok.Európa „vakon halad a katasztrófa felé” figyelmeztet 17 szakértő, akik az elmúlt hetek során arra hívták fel a figyelmet, hogy „a fő adós országokban a helyzet drasztikusan romlott.”
„Az emberek egyre inkább azt érzik, hogy a jelenlegi válságnak soha nem lesz vége, semmi sem állíthatja meg a dominókat. Ennek véget kell vetni. Az utolsó dominó, Spanyolország, napokra van a likviditási válságtól,” mondják a közgazdászok. A szóban forgó szakértők között van a Német Közgazdászok Tanácsának két tagja és a London School of Economics két vezető euró szakértője is. Valamennyien az euró támogatói.
„A drámai helyzet okozója az eurózóna rendszer, ami jelen szerkezetében teljességgel működésképtelen. Az ok, a rendszer teljes összeomlása,” mondják a közgazdászok.
[Idők jelei: Azzal a különbséggel, hogy az összeomlást minden jel szerint eleve és szándékosan programozták a rendszerbe, hogy helyére idővel egy még nagyobb, totalitárius rendszer léphessen.]
„Valamennyi európai nemzet, amelyik részt vett a hibás rendszer tervezésében felelős a kialakult helyzet orvoslásáért. Közös válasz hiányában az euró megszűnése elkerülhetetlen,” írják az Új Gazdasági Gondolkodás Intézet számára közösen készített jelentésben.
A figyelmeztetés azután érkezett, hogy a spanyol fejlemények hatására veszélyes szintre emelkedtek az olasz hitelkiadások. Az olasz értékpapírok árfolyama mondhatni szabadesésben van, amióta egyértelművé vált, hogy a júniusi EU csúcs nem volt képes megtörni az omladozó bankok és szuverén államok közötti kölcsönhatást.
A válság gellert kapott és most Németország felé halad, ahol a júliusi PMI termelési index hároméves mélypontra esett. Ott tartunk, hogy már Németország hitelképességét is megkérdőjelezik.
Kedden az amerikai kötvényóriás PIMCO közölte, hogy folytatja a német kötvénypiacról történő kivonulását, miután a Moody’s negatívra rontotta Németország, Hollandia és Luxemburg AAA hitelbesorolásának kilátását. „További leminősítésre számítunk,” nyilatkozta a csoport.
A Moody’s arra figyelmeztet, hogy a görög kilépés, valamint a spanyol és olasz helyzet utóhatásai és a német bankok tetemes kitettsége a legrosszabb helyzetű eurózóna tagországokban „sokkot eredményezhetnek” Németországban. A figyelmeztetés nem volt azonnali hatással a német hitelpiacokra.
A Moody’s az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS), tehát Európa mentőalapjának kilátását is stabilról negatívra rontotta.
A 17 szakértő szerint a bajt egy végső hitelező intézmény létrehozásával lehetne azonnal orvosolni, ami ütközőként szolgálna a kötvénypiacok számára. Ezt az EKB mobilizálásával vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus bankká alakításával lehetne elérni, hogy az így kölcsönt vehessen fel az Európai Központi Banktól.
A javaslat a Német Szakértői Tanács által felvázolt terven alapul. Minden ország a Maastrichti 60%-os GDP arányos adósságplafon feletti adóssága összegével járulna hozzá az alaphoz. Minden ország maga felelne saját adósságáért, de azért lehetősége lenne kölcsönt felvenni közös kötvények formájában. Más szóval Németország hitelkártyájával fizetné a hiányzó összeget.
Az adósságot 20 év alatt kellene visszafizetni, ami alatt minden ország köteles lenne valuta, arany és egyéb tartalékokat képezni a veszteségek fedezetére. Ez a fiskális unió ellentéte: az eurózóna visszatérne a fiskális szuverenitáshoz és mivel a kötelezettségek rögzítettek lennének, az alap pedig önkiegyenlítő, a felállás nem lenne ellentétben a német alkotmánnyal.
A szerzők szerint egy ilyen lépés „megváltoztatná a játékot”. Igaz, hogy Németországnak sokba kerülne, de még mindig nagyságrendekkel kevesebbe, mint minden más alternatíva esetén. A Német Szakértői Tanács szerint az ország 3000 milliárd eurós kárt könyvelne el, amennyiben a monetáris unió szétesik. Ezt az összeget az euró-szkeptikusok igencsak vitatják.
A keményvonalas német politikusoknak szánt burkolt kritikaként, a szakértők elmondták, hogy a válság gyökere az elmúlt évtized féktelen tőkeáramlásai okozta fellendülés-válság hullámvasút, nem pedig gondatlan nemzetek kötelességmulasztó viselkedése volt. „Az egyes országok ellen kimért büntetések mértéke nem tükrözi hűen a büntetést elszenvedő nemzetek felelősségének arányát,” írják.
Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a jelenlegi irányvonal fenntarthatatlan. Az egyre mélyülő válság „alapjaiban rázza meg a deficittel küzdő országok egész társadalmi szerkezetét”.
Mivel a megoldásnak még csak az árnyéka sem látható, a negatív hatás mind az adós, mind pedig a hitelező országokban érezhető. A kérdés csupán az, hogy az északi vagy a déli államoknál telik be a pohár először.
Telegraph.co.uk
Sarkosan fogalmazva
Egyik oldalról népszerűséget, másik oldalról gyűlöletet vált ki minden durva általánosítás, bárkit vagy bármit átkozzon is a publicista. Ha azt akarja, hogy sokan olvassák a cikkét, ezt az utat kell követnie, mert idézni, magyarázni és félremagyarázni fogják, esetleg be is perlik, ettől kezdve még többen keresik goromba cikkeit. A különböző népekkel, népcsoportokkal, kisebbségekkel, vallásokkal, pártokkal kapcsolatos ellenérzések és indulatok szítása és ébrentartása politikailag és erkölcsileg sem korrekt, és következményeit tekintve súlyos felelősség még akkor is, ha „hirtelen felindulásból” ír valaki, mint mostanában oly sokan teszik.
Voltaképpen a legbiztosabb és legkockázatmentesebb „siker” a magyarság becsmérlésével, ócsárlásával, kigúnyolásával érhető el, mert valamilyen téveszme folytán úgy vélik, a többségi nemzetet szapulni nem bűn, inkább érdem, a bátorság és a liberális gondolkodás jele, hiszen a felsőbbrendű ember, az európai polgár néz le a magasból erre az elmaradott, öntelt, lusta, civakodó népségre, amely minden reformot elutasít, és nem képes „felzárkózni” sem a szocializmus, sem a kapitalizmus nemes eszméihez és rendjéhez.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Orbán Viktor mondta
Ha bízunk magunkban, megértjük a folyamatokat, amelyekben élünk, képesek vagyunk kidolgozni a megoldásokat, és képesek vagyunk megszervezni magunkat ennek érdekében, akkor az az előnyünk, ami ma a válságkezelésben a nyugatiakkal szemben rendelkezésünkre áll, megmarad, és óriási lépést tettünk a siker irányába.
Részlet Orbán Viktor a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásából, 2012. július 28.
Az el nem csattant pofon nem sajog
A polgári magyar kormány intézkedéseivel megvédte az országot és annak sérülékeny részét a görög úttól. ...Az eddigi eredményeket az IMF-megállapodás által biztosított védőháló csak felerősíti és biztosítja. Amíg az eurózóna országaiban aránytalanul nőnek a terhek és romlanak a kilátások, addig nálunk működik egy, a terheket széles körben terítő megosztás, és van oka reményre. A teherviselés ugyanis elviselhetőbb, ha azt igazságosnak tartják. Az erősebb vállak viseljenek nagyobb terhet, a helyben megtermelt pénz (vásárlóerő) nagyobb része pedig maradjon helyben. Egyszerű szabályok, amelyek nálunk már kezdenek beépülni a közgondolkodásba. Ha két évvel a kormányváltás után még nem is élünk úgy, mint az osztrákok, ám 22 évvel a rendszerváltás után végre elkezdjük azokat a rendszereket építeni, amelyek az általunk csodált országokat gazdaggá és sikeressé tették.
Kiszelly Zoltán
Magyar Nemzet
Félúton
Az olimpiákra alapvetően kétféle náció küldte, küldi el komoly szándékkal fiait, lányait. Az egyik, általános jólétéből és (test)kultúrája magas fokából adódóan azzal: menjetek, ünnepeljetek, játsszatok egy jót a nagyvilággal. A másik, befelé és kifelé feszítő, állandó bizonyítási kényszerében azzal: harcoljatok és győzzetek! Természetesen minden jelentős nemzetközi sportviadalon fellelhető e kettősség, aminek leglátványosabb példáját az 1998-as labdarúgó vb Egyesült Államok–Irán mérkőzésén éltem meg, Lyonban. A közel-keletiek szakrális zászlókkal és hangulattól támogatva, elképesztő eltökéltséggel vetették magukat a küzdelembe, az amerikaiak egyik játékosa, Alexi Lalas ezzel szemben megjegyezte: „Ha a világbékéhez az irániak győzelme szükséges, akkor már inkább fociban nyerjenek.” Nyertek is, az utolsó percekben 0-1-ről 2-1-re fordítva, mert nekik sokkal többet ért és jelentett a siker, mint az ellenfélnek. Ebben a szellemben készültek az olimpiára a szocialista tömb sportolói is, különösen a szovjetek, a keletnémetek, a kubaiak, valamivel később a kínaiak. Nem véletlen, hogy általában jóval több első helyezést szereztek, mint másodikat; mert aki képes volt az ezüstre, az addig hajszolta magát – illetve addig hajszolták –, míg arany nem lett belőle.
Ne tagadjuk, ide tartoztunk mi is. De már nem ide tartozunk. Oda viszont még nem, hogy az általánosan fejlett magyar szabadidő- és élsport automatikusan nevelje ki a maga gondtalan klasszisait. Hogy akkor mégis hol állunk? A kettő között, valahol félúton. Már Pekingben is ott voltunk, és ötvöztük a két kategória hátrányait. Londonban megtehetnénk ezt az előnyökkel. Hisz attól, hogy az olimpia Magyarországon is visszavedlett sporteseménnyé, még mindig sokkal felemelőbb nyerni, mint veszíteni.
Különben is, boldogabb időkben és tájakon az olimpiai győzelem sohasem eszköz, hanem a legnemesebb cél.
Ballai Attila
Magyar Nemzet
Kis magyar kriminalisztika
A legutóbbi alvilági kapcsolatok miatt letartóztatott rendőrtiszteket nem kevesebbel gyanúsítják, mint hogy kenőpénzért a szervezett alvilág egyik vezetője gazdasági érdekeinek megfelelően irányították a hatáskörükbe tartozó rendőri egységeket. Ennél lejjebb aligha lehet zülleszteni a bűnüldöző hatóságokat. Az olasz maffia elleni több évtizedes küzdelemből a magyar politikai elitnek le kell vonnia az egyetlen lehetséges tanulságot: egységes politikai akarat, elszántság nélkül esélyünk sincs arra, hogy demokratikus berendezkedésünket megvédjük, közbiztonságunkat megerősítsük, ha a szervezett bűnözéstől nem leszünk képesek megvédeni a bűnüldöző hatóságok szervezeteit, a nemzetbiztonságunkért dolgozó hivatalokat, az igazságszolgáltatást, a törvényhozást és a végrehajtó politikai hatalom szervezeteit. A mostani eljárást vezető nyomozók elleni életveszélyes fenyegetések jól jelzik, a szervezett alvilág elevenébe vágott bele a Pintér vezette bűnüldöző hatóság.
Torkos Matild
Magyar Nemzet