Meleg van
Megalakulásakor nagy reményeket fűztünk az LMP-hez, de mára kiderült, krakéler pártocska, ahol lapátolják a szénát, és Jávor Benedek, Karácsony Gergely vagy Vágó Gábor azzal tüntetnek, hogy a kormány még ki sem ejti a száján bármelyik tervének körvonalait, zúdítják rá a megsemmisítő szózuhatagot, mindegy, mi az ,de káros, fölösleges, idejétmúlt, népnyúzó, rosszabb, még rosszabb, legrosszabb. A párt szónokait a nagyotmondás vezérli, hogy a médiában mindegy, miként, csak látszódjanak.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
Budapest hercegének öröksége
A folyamatos megújulásról és a világgal való együttműködésről ne is beszéljünk, egy eladósodott, lepusztult, koszos és büdös fővárost hagyott ránk „Budapest hercege”, lerobbant utakkal és járművekkel, örök mementóként a 4-es metróval. Modern és biztonságos fővárost szeretne mindenki, de annyira nem szabadna lebecsülni az itt lakókat, hogy ennek megteremtését éppen Horváth Csabáékra bízná megint, mert az lenne az igazi büntetés.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Lábjegyzetek Elie Wiesel és Kövér LászIő levélváltásához : az irodalom visszavág - Heti Válasz
Kattints a rendkívül érdekes összeállításra:
heti válasz - zsidók
Hullámvasúton
A volt szabad demokrata főpolgármester, Demszky Gábor a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok idején önleleplező módon utalt is az EU-pénzek mindenáron való megszerzésére: „most kell üstökön ragadnunk a szerencsét.” Miközben a fővárost körülölelő Pest megyében és az ország keleti felében többnyire szocialista kiskirályok által megálmodott kilátók épültek sík terepen, netán kutyaszalonok épültek uniós forrásokból, addig a ma is bizonytalan 4-es metróra Budapesten százmilliárdokat költöttek el évtizedekre előre.
Szabó Zsolt
Magyar Nemzet
Uborkaszezon Hugh Granttal
... a fórumon az Európai polgárok kezdeményezése a médiapluralizmusért nevű szervezet nevében felszólaló Lorenzo Marsili részéről elhangzott egy igen furcsa vád is, miszerint "Magyarországon azért alkották meg a médiapluralizmust, hogy a média és a szólás szabadságát sértsék". Vagyis Grant akár gyanút is foghatott volna, hogy a konferenciát szervező liberális demokraták és a zöldek valami olyan célra akarják őt felhasználni, ami talán nem is állt eredetileg szándékában. Hiszen mégiscsak furcsa, hogy egy médiapluralizmusért küzdő szervezet megállapítja, hogy hazánkban sikerült megvalósítani a kívánt célt, majd arra a következtetésre jut, hogy nekünk éppen ezzel sikerült veszélybe sodornunk a sajtószabadságát!
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Árulkodó feltételek
Ha a szép csomagolást eltávolítjuk, az látható, hogy a multinacionális vállalatok terheinek a csökkentését követelik Magyarországtól. Sokallják a bankok fizetnivalóját, kivezetnék a válságadókat, módosítanák a távközlési adót. Elvárják továbbá, hogy a kormány egyeztessen velük szavazás előtt a költségvetésről, és nyíltan kiállnak a privatizálás mellett. Mindezt persze hangzatos és üdvözölhető ajánlásokkal ültetik körbe. Ilyenekkel, hogy javítani kell a középtávú tervezésen, meg kell szüntetni a piactorzító szabályokat, hatékonyabbá kell tenni a szociális juttatásokat, csökkenteni kell a cégek adminisztrációs terhein, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkahelyteremtésre és a munkaerő képzésére. Nehéz azonban komolyan venni azt, hogy a külföldi szervek – amelyek ajtajainál sorban állnak a hazai intézkedések által megsértett nemzetközi vállalatok vezetői – tényleg a munkaerő képzése miatt aggódnának.
Nagy Vajda Zsuzsa
Magyar Nemzet
Szórványmagyarok
Ahogy ma sem igen. S nemcsak nekünk, akiket erőst (székelyes toldalékolással élve) túlzó szóhasználattal „anyaországiaknak” szoktak arra tájt nevezni, nemcsak nekünk, hanem a Székelyföldnek is tudnia kell, hogy a belső és dél-erdélyi és partiumi meg bánáti szórványmagyarság nélkül az ő „bantusztánjuk” is végzetesen kiszolgáltatott lesz. És akkor mit mondjunk a Nyirő ellen hadakozó helybéli politikai elitről? (És ha csak ez volna a legnagyobb bornírtsága és vétke…) Őrizzünk meg, mi mást tehetnénk, minden magyar emlékeztetőt, köveket és mondatokat, figyeljünk a gyermekekre, talán magyarrá nevelődhetnek ott is, ahol minden a magyarság léte ellen küzd, szól és egyáltalán van.
Alexa Károly
Magyar Hírlap
Örömünnep - nem lesz dugódíj
Természetesen nem vitás, hogy a válság kellős közepén, amikor az elviselhetetlen benzinárak és törlesztőrészletek miatt ezrek teszik le végleg vagy átmenetileg az autójukat, nem a legokosabb dolog dugódíjat szedni. Ténykérdés ugyanakkor, hogy ha véget ér a recesszió, kezdeni kell valamit a néhány éve még mindennapos budapesti óriásdugókkal. A belvárosi embereknek ugyanis joguk van az egészséges levegőhöz, a csendesebb környezethez, egyáltalán az élethez, s ha nem is látja be azonnal, de a külvárosi és a vidéki ember is jobban szeretne egy kedves, élhető és tiszta fővárost, ahol nem foglalnak el minden négyzetmétert az autók. Nem is beszélve magukról az autósokról, akik közül a bűzös aszfalton való tétlenkedés helyett sokan nyilván szívesen utaznának a gyors, tiszta és (ne adj isten) légkondicionált buszokon, villamosokon. Vagy éppen a 4-es metró hófehér szerelvényein.
Huth Gergely
Magyar Hírlap
Korózs Lajos és Mengele
Korozs Lajos nyilatkozatával vérig sértette a holokauszt áldozatait – mert az otromba nyilatkozat szerint ők csak a magyar felülvizsgálatokhoz hasonló eljárás részesei voltak. De ugyanúgy vérig sértette a felülvizsgálatokat végző magyar orvosokat, mert párhuzamot vont köztük és a náci orvosok között. Amúgy pedig az MSZP politikusainak hosszú sora tett már teljes tudatlanságot igazoló, mélyen sértő nyilatkozatokat (Horn Gyula, Zuschlag, Gyurcsány stb.), de kijelentésével most Korózs Lajos is az élcsoport tagjává vált. Kérdés, hogy mikrofonközelbe, azaz a nyilvánosság elé állíthat-e egy ilyen embert egy állítólag szakemberekből álló, kormányzásra készülő párt.
Jobbágyi Gábor
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
Kár lenne tagadni, nagy élvezettel olvastam az őszödi rém hűséges táskahordozójának panaszát, amely szerint „akár valódi ünnep is lehetett volna Horn Gyula 80. születésnapja a magyar baloldal számára”, de a mostani MSZP-s vezetés megtiltotta Kósáné Kovács Magdának, hogy felolvassa Gy. F. köszöntő levelét, pedig hát Kósáné „Horn minisztere, az MSZP európai parlamenti képviselője volt”, ráadásul Orbán Viktor levelét Baja Ferenc felolvasta....Hát igen, nehéz az élet, hálátlanok az emberek. Mindez az ismert okok miatt az ünnepeltet nem érdekli, 1994 már jótékony messzeségbe tűnt, bár „eredményei” velünk élnek, csak körül kell nézni az országban és persze az önmagával is meghasonlott baloldalon. Annyira még nincs azonban messze ez a dátum, hogy ne emlékeznénk az akkori garnitúrára, a Horn-kormány minisztereire (Kuncze Gábor, Fodor Gábor, Lotz Károly az SZDSZ-től, Békesi László, Pál László, Lakos László, Kósáné Kovács Magda, Baja Ferenc, Keleti György, Kovács László, Vastagh Pál, Kovács Pál, Katona Béla a szocialistáktól). Bizonyára vannak, akiket ez a névsor nosztalgiával tölt el, engem borzadállyal, de hát ilyen a velünk élő történelem, és akkor még nem is említettük az egy év múlva színre lépő Bokros Lajost és Suchman Tamás privatizációs minisztert. Akkor már egészen világos volt minden józan ember számára, hogy a bénán indult, felemás „rendszerváltásból” semmi sem lesz, a restauráció a Nyugat hathatós segítségével zökkenőmentesen sikerült. Sok hűhó semmiért, pontosabban azért, hogy a Magyar Népköztársaságból Magyar Köztársaság legyen. És ma még mindig a kommunista utcanevek gyomlálásánál tartunk. A fenti névsorból mindez érthető.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap