A győzelem a fontos
Mi, akik a lelátón vagy a tévé előtt szorítunk, úgy érezzük, reméljük, hogy 159 legkülönb honfitársunk képvisel bennünket az olimpián, több mint kétszáz ország nemes – olykor nemtelen – küzdelmében. Mi velük és bennük, az ő sikereik által szeretnénk többek lenni, legalábbis többnek, szebbnek látni, láttatni magunkat. Ezt minden olimpikonunknak tudnia kell. Ha ehhez külső segítség szükséges, akkor úgy, hogy vezetői, edzői tudatosítják benne. Már csak azért is, mert egy élsportolót semmi más nem ösztönözhet oly hatékonyan, mint a felismerés: emberek ezreinek, tízezreinek szerezhet örömet. Aki szerint e gondolat esetleg poros és dagályos, az bizonyára nem látta női kézilabda-válogatottunkat vert seregként levonulni, levánszorogni az utolsó pekingi csoportmérkőzés után, majd egy szemvillanás alatt újjáéledni és tűzbe jönni attól, hogy a magyar közönség pocskondiázás vagy gúnyolódás helyett kórusban azt kezdi skandálni: Szeretünk benneteket! „Most már csak miattuk is győznünk kell!” – fogadkoztak a lányok, és két napra rá tönkreverték a jóval esélyesebb románokat.
Ezért mi mást üzenhetnénk két és fél héttel a rajt előtt 159 londoni olimpikonunknak, mint azt: Szeretünk benneteket, már csak miattunk is győznötök kell! Ám ha az nem is sikerülne, legalább az utolsó másodpercig, centiméterig, leheletig törekedjetek rá.
Ballai Attila
Magyar Nemzet
Teljes államreformot hajtottunk végre
Kövér László: Mi egyébként sem különböző nemzetközi szervezeteket akarunk legyőzni, hanem a bennünket illető szuverenitásunkat szeretnénk megőrizni, illetve visszaszerezni. Osztom a miniszterelnök úr pozitív véleményét Matolcsy György munkájáról, még akkor is, ha olvasom a különféle jobboldalinak számító elemzők kritikus tanácsait, például az önök lapjában. Ők ugyanis éppen azt ajánlják, amit a másik oldalon egyértelműbben és köntörfalazás nélkül, hogy nem kell itt új dolgokat kitalálni, hanem a jól kipróbált úton kell haladni. Csakhogy nem lehet egyszerre két ellenkező irányba vágtató lovat megülni. A „jól kipróbált”, az úgynevezett realitások kockaköveivel kirakott út oda vezetett, ahova 2010-re kilyukadtunk.
Mi egészen mást teszünk. A kormány a középrétegeket hozza kedvezőbb helyzetbe, hogy azok ne veszítsék el az adófizető képességüket, sőt: minél többen legyenek, akik dolgozni tudnak, s nevelik a jövő adófizetőit, azaz államalkotóit és nemzetfenntartóit. A hiányzó pénzt pedig máshonnan, a bankoktól, multiktól szedjük be, mert onnan, ahonnan 2010 előtt rutinszerűen elvették, már nincs mit.
Kövér Lászlóval Huth Gergely és Stefka István készített interjút.
Magyar Hírlap
Szürkezóna
Hankiss Ágnes fideszes politikus, társadalomkutató konklúziója az, hogy Magyarországon egyes komoly politikai és másfajta erőknek nem érdekük az erkölcsi rend helyreállítása, az igazság feltárása. Nem véletlen indult meg a dühödt támadás a Fidesz és Orbán Viktor ellen, amely a hatalomra kerülésével az országban rendet akart, az államnak tekintélyt és tiszteletet harcolt ki, valamint átlátható s követhető törvényeket alkotott.
Stefka István
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
Az MSZP stratégiai elemzői szerint a Fideszt a „modernségi versenyben” kell legyőzni. Mint minden nagy igazságon, ezen is mélyen elgondolkodtam, de bevallom, nem értem. Továbbolvasva aztán kiderült, ez az internetes kommunikációra vonatkozik meg arra, hogy Mesterházy Attila karakterét úgy kell formálni, hogy „az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapjon a fiatalos, modern pártelnök képe”. A nagy ötletek sorába tartozik, hogy „egy webshopot is nyitnak hamarosan, ahol pártereklyéket, az új logóval ellátott cikkeket és termékeket lehet majd megvásárolni, és ezzel egyúttal a pártot is támogatni”, tudtam meg a Népszabadságból. Ezek szerint a vezetés már lemondott Szanyi Tibor ötletéről, mely szerint az MSZP-ből izgalmas, szexi pártot kell faragni.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Nehéz kezdet
A lassan nyolc hónapja tartó maratoni egyeztetések idején sokszor volt az az érzése az embernek, hogy a nemzetközi intézmények nem teregetik ki a lapjaikat. Ha egy ügyben hajlandóságot mutatott a kormány arra, hogy engedjen, rögtön előkerült valami újabb kifogás....A feladat adott, a kormánynak meg kell győznie partnereit arról, hogy tervei életképesek, vagy alternatív finanszírozási formát kell találnia. Az akcióterv céljait viszont nem valószínű, hogy vitatni fogják a tizenegy nap múlva kezdődő tárgyalásokon a nemzetközi szervezetek képviselői, hiszen mára már széles körű az egyetértés abban, hogy gazdasági ösztönzőkre van szükség.
Nagy Vajda Zsuzsa
Magyar Nemzet
Új SZDSZ-es olvasat
Érdekes következtetésre jutott Jávor Benedek minap a lengyel külügyminiszter magyarországi beszédének egyik gondolatából. Radoslaw Sikorski mondata így szólt: „A kormány szerepe az, hogy Iétrehozzon egy értelmes keretet, és hagyja a gazdasági szereplőket és a piacokat, hogy ebben boldoguljanak”. Blogbejegyzésében az LMP frakcióvezetője ezt ekképp „értelmezi”: ,,az állami (magyar) gazdaságirányítás megbukott, és az államnak nem szabad a gazdaság működésébe oktalanul beleavatkozni”. Szerencsés lenne, ha valaki szólna: rossz a szinkron, Benedek! Nem erről beszélt a miniszter. Ilyesmit a kimúlt SZDSZ mondogatott a rendszerváltozás első éveiben (utána is, míg el nem zavarták a parlamentből), hogy „megmagyarázza”, miért kell szétvernie az állami tulajdont. (Ami meg is történt; az országot privatizáIták, szétlopták...) Ma is fülünkbe cseng az aljas magyarázat: „Az állam rossz gazda.“ A felélénkült liberális ember most ezt akarja kihallani a lengyel külügyminiszter szavaiból, bejegyzése - „Sikorski esete a lengyel-magyar barátsággal” - ezt próbálja belesulykolni az olvasóba. Bizony, csúsztat a nekikeseredett ellenzéki ember, persze, tudja, a vendég mondandójának leglényegesebb eleme a létrehozandó „értelmes keret”... Az, ahol már bátran hagyni lehet a szereplőket és a piacokat. Ám ez messze nem azonos az elvadult, szabályozatlan terepen játékszabályok és kontroll nélkül engedélyezett szabad rablással.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Sarkosan fogalmazva
„Kis országokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint nagy országokban. Kinek-kinek a maga körülményei szerint kell berendezkednie.” Ez az idézet gróf Teleki Páltól származik, és az elmúlt ötszáz év bármely időszakára vonatkoztatható. A birodalmi függés feltétele és iránya változik, az ellenszegülés veszélyessége is, de a diktátum akkor is parancs, ha saját érdekeinkre hivatkozva adják ki, a zsarolás és fenyegetés teljesen demokratikus eszközeivel. Mindez arról jutott eszembe, hogy a Magyar Nemzeti Bank tiltakozik az ellen, hogy a tranzakciós adót rá is kivessék.
Hát persze! Olyan ez, mintha az erdélyi fejedelem megvámolta volna a török szultánnak fizetett adót. A banknak mindössze az elnevezésével van baj, nem kellene magyarnak és nemzetinek nevezni, hanem az Európai Bank magyarországi fiókjának. Nem is kellene oda magyar elnök és magyar felügyelőbizottság, a bank élvezzen területen kívüliséget, semmiféle magyar törvény ne vonatkozzék rá, és legyen Isten kegyelméből való szent és sérthetetlen, működése pedig legyen titkos legalább ezer évig.
A helyzet annyiban más, mint gróf Teleki korában, hogy már a nagy országok sem a régiek, az ő bankjaik is önálló életre keltek, saját zsebre dolgoznak, és nagyon megsértődnek, ha ez néha kiderül. A nagy országok vezetőinek is csak egyetlen feladatuk van: különböző bankmentő csomagok segítségével visszapótolni a titokzatosan eltűnt pénzt a lakosság adójából. Jó megoldás nincs, mert egyformán veszélyt jelez, ha egy országba bejönnek a bankok, de az is, ha kimennek.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
IMF-dilemmáink
A megállapodást a szocialisták és a liberálisok azért sürgetik, mert minél kevesebb időt szeretnének hagyni a kormányzatnak a gazdaságpolitika alapvető átalakítására. Az istenadta nép ugyanis leszavazta gazdaságpolitikájukat, de olyannyira, hogy inkább kétharmados többséget adott a jobboldalnak, csak ne legyen megkérdőjelezhető: váltást akarunk. Márpedig ez a gazdaságpolitikai irányváltás szükségszerű és elkerülhetetlen, hiszen lényegében azoknak a reformoknak a végrehajtásáról van szó, amelyet a szocialisták tizenkét évnyi kormányzásuk után sem mertek meglépni, s amelyek már régen a körmére égtek az államháztartásnak.
A szocialisták és a liberálisok tehát másként nem tudják bebetonozni a saját leszavazott gazdaságpolitikájukat, csak akkor, ha az IMF ragaszkodik annak legfontosabb elemeihez. Hiszen akkor nyugodtan érvelhetnek azzal: lám-lám, hiába mondanak a Fidesz-fiúk bármit is, csak nekünk volt igazunk.
Éppen azért nem szabad tehát a valutaalap kebelére sietni, mert a szocialista-liberális gazdaságpolitika már egyszer csődközeli helyzetbe vitte az országot, amely nem engedheti meg magának azt, hogy ezt vele még egyszer megtegyék. A kormánynak a jelenlegi helyzetben maximálisra kell bővíteni a mozgásterét, ezt kívánják az ország hosszú távú érdekei.
Szalontay Mihály
Magyar Hírlap
Megerősíteni a polgári létformát
...a szocializmust nem sikerült összeházasítani a kapitalizmussal, sőt elég vicces módon ma a szocialisták a kapitalizmus legelkötelezettebb hívei. Az elmúlt negyed században sok magyar ember elképesztően nagy vagyonra tett szert, igaz, a világranglistán labdába sem rúgnak milliárdjaikkal, vagyis a magyar gazdagok is szegény gazdagok.
Az úgynevezett SI-faktor (sárga irigység) a társadalmi egyenlőtlenségből következik, a legtöbb ember valamiért irigyli a másikat, nemcsak a szegény a gazdagot, hanem megfordítva is: a nagy vagyon állítólag sok bajjal és veszéllyel jár, az „ebül szerzett jószág ebül vész el” mondás igazságán néhányan csak a börtönben tűnődnek el. Ezért fontos a középosztály, a polgárság és a polgári életforma erősítése, minél szélesebb ez a réteg, annál stabilabb a politika, a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a kultúra.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Balkáni játszma
Az Európai Unió nyugati felében csigalassúsággal ugyan, de kezdenek ráeszmélni a bukaresti folyamatok súlyosságára, a tiltakozások hangereje viszont még mindig távol áll attól, ami Magyarország esetében történt mondjuk a médiatörvény elfogadásakor. A román helyzet egyébként kitűnő alkalom arra, hogy bárki elmélyüljön a most Bukarestben történtek, illetve a magyar kormányt érő szitokáradat vélt vagy valós okainak összehasonlításában.
Ha Magyarországot korábban pellengérre állították, akkor Victor Ponta kabinetje milyen büntetést érdemel? Kizárást az unióból? Nem halljuk az idegességtől vöröslő nyugat-európai szocialisták és liberálisok üvöltő tiltakozását. Még vitázni sem szeretnének bukaresti elvtársaikról. Nem mellékes, hogy az MSZP azt a Victor Pontát védi európai parlamenti hallgatásával, aki első intézkedésével visszavonta a marosvásárhelyi orvosi egyetem önálló magyar karát létrehozó kormányhatározatot. Kettős mérce a javából, mondhatnánk, ha nem lenne ez a kifejezés is legalább annyira kiürítve, mint a diktátorozás.
Pataky István
Magyar Nemzet