Figyelő szemünk Madridon
Érdemes kiértékelni a tanulság miatt két ellentétes esetet, a görög és a spanyol jegybank példáját. Mindkét ország tagja az eurózónának, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk. Ismert, hogy a görögök eurózónába való belépése csak tetemes könyvhamisítással volt kivitelezhető. Ehhez szükség volt haszonelvű alapon működő, segítőkész nemzetközi pénzügyi szereplőkre és olyan jegybankra, amely a manipulációkat nem csak tűri, de részt is vesz azok alakításában. Szükség volt továbbá olyan középpárti uralmi elitre, amely mindezek felett szemet huny, sőt, bezsebeli az abból fakadó rövid távú előnyöket, a borítékolható bajt pedig szőnyeg alá söpri. Görögországban a bal és a jobb középpártja kapható volt erre. A korabeli jegybankelnök pedig érdemei elismeréseként átvehette az eurózóna központi bankjának alelnöki tisztét. Az előzmények ismeretében nem tűnik véletlennek, hogy a kormányzásból kibukott baloldali középpárt és váltópártja zokszó nélkül sorakozott fel nagykoalícióként hajdani bankmágusa mögé, aki ezúttal már „szakértő” miniszterelnökként állt a színen. Közös volt a bűn, közösen kell a nyomait is eltüntetni. Mindezt persze úgy, hogy a terheket természetesen az adófizetőkre zúdítják.
Boros Imre
Magyar Hírlap
Nyelvünk és lelkünk
A magyar nemzetfogalom ma is nyelvközpontú. A trianoni diktátum után még fontosabbá vált a nyelv összetartó ereje, a határon túli magyarság számára pedig ma is létkérdés. Gondoljunk csak a szlovák nyelvtörvényre vagy a minap történt botrányra: a magyar nyelv erdélyi apostola, Nyírő József újratemetésére, aminek apropóján megalázó aktuálpolitikai küzdelmek bontakoztak ki. Sajnálatosan nemcsak a románokkal, hanem magyar és magyar közt is. Pedig Nyírő József halhatatlan alakja, Uz Bence esete szépen példázza a szerző szellemi örökségét: a magyar nyelv jelenlétét és erejét az elszakított területeken.
Nagy Ervin
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
Nincs is annál szebb zene füleimnek, mint amikor a balliberálisok azért siránkoznak, mert nincs párt, mely őket képviselné, és hiányolják a karizmatikus vezetőt. Megjegyzem, ezt 1990 óta egyfolytában mondogathatnák, mert a hozzájuk közel álló pártok önmagukon kívül semmit sem képviseltek, az MSZP egyetlen pillanatra sem lett szociáldemokrata, az SZDSZ pedig annyira kivívta a társadalom utálatát, hogy (ezen a néven) lényegében el is tűnt.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Következmények nélkül
Keynes, az amerikai New Deal, a nagy világgazdasági válság utáni óriási munkahelyteremtő megújulás szellemi atyja mondott olyasmit, hogy nem az új elgondolások kitalálása a nehéz, hanem megszabadulni a régi rosszaktól. Ne tévedjünk: az újszerűség önmagában nem érték. De ha mérvadó államok, továbbá az EU, IMF is kezdik ugyanazt mondani, amit a magyar kormány már régóta, akkor mi lenne immár rendhagyó a mi gazdaságpolitikánkban?
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Divatban vagyunk
És hogy a Magyarország elleni támadások ne lanyhuljanak, arról ismét a téma hazai szakértője, Göncz Kinga asszony gondoskodott. Brüsszeli szocialistánk – a Jókai utca EU-s hangja - ezúttal a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány rendezvényén hirdetett újabb nemzetközi keresztes háborút a dühöngő Orbán-diktatúra ellen. Átlagos hét áll mögöttünk…
Pilhál György
Magyar Nemzet
Sarkosan fogalmazva
Könnyezem a meghatottságtól (vagy a nevetéstől), mennyire aggódnak értünk. A The Economist Betegség a Dunánál című cikkéből kiderül, nemcsak a gazdaságunk van bajban, a korrupció is intézményesült, aztán itt van a Horthy-kultusz és a „vicces” Nyirő-újratemetés. Vadai Ágnes szerint terjed a gyűlöletbeszéd és az idegenellenesség, a magyar fiatalok fele emigrálni akar, Magyarország gyorsan távolodik a „modernitástól”. Gondolom, a modernitás mindennek az ellenkezője, vagyis az MSZP–SZDSZ-kormányok idején minden tökéletes volt, nem véletlen, hogy már a román kormányfő is Mesterházy Attilát látná szívesen a magyar miniszterelnöki székben, ami román szempontból teljesen érthető.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A vörös csillag fényei
Ma már a nyugati történészek előtt is világossá vált, hogy az a rémuralom, amelyet Lenin és Sztálin, valamint utódaik valósítottak meg a „vörös csillag” égisze alatt a kommunista Szovjetunió határain belül, bűnök és borzalmak egész sorával járt. Rekvirálásokkal, vagyonelkobzásokkal, valamint kitelepítésekkel, internálásokkal, kivégzésekkel, egész néptömegek éhhalálba kergetésével. Ugyancsak a „vörös csillag” volt a szimbóluma a Polpot vezette vörös khmereknek is, akik kiirtották rémuralmuk idején Kambodzsa lakosságának közel a felét, ilyen volt Mao Ce-tung Kínája, s ilyen ma az észak-koreai és a vietnami kommunista rezsim is.Ugyancsak a „vörös csillag” égisze alatt terrorizálta a magyar lakosságot az 1919-es Tanácsköztársaság több mint négyhavi uralma idején Moszkva szellemi irányítása mellett. Továbbá a „vörös csillag” égisze alatt foglalta el Sztálin a balti államokat, megtizedelve és elhurcolva az ottani lakosság egy jelentős részét, hogy Lengyelország leigázásáról már ne is beszéljünk, ami a Szovjetunió és Németország közös akciója volt. Ez a Szovjetunió volt az, amely a második világháború után megszállta a közép-európai államokat, és diktatórikus rendszereket vezetett be mindenütt.
Nem volt más a helyzet Magyarországon sem, ahol 1948-tól egészen az 1956-os októberi forradalomig egy rövid ideig tartó átmeneti enyhülést kivéve Rákosi Mátyás terrorisztikus diktatúrája érvényesült, amely a lényeget tekintve egészen 1963-ig fennállt, utóbb persze már Kádár vezetése alatt. Egyébként az 1956 előtti kemény diktatúra időszakának magyar címerét a többi hasonló sorsú „népi demokráciával” egyezően a „vörös csillag” uralta. De emlékezzünk csak, később sem tűnt el róla, csupán kisebb lett, s a tetejére szorult.
Prugberger Tamás
Magyar Hírlap
Tisztítótűz
A botrány jó esetben a demokratikus közélet tisztítótüze. Álságos a feltételezések szerint a bűnözői csoportokkal összefonódó, vesztegetési ügybe keveredett magas rangú rendőrtisztek lekapcsolása ürügyén arról beszélni, hogy most aztán végképp megrendült a testületbe vetett társadalmi bizalom. A jól értesültek által terjesztett, de soha alaposan ki nem vizsgált vádak, a mindent és mindenkit besározó híresztelések rágják ezt a bizalmat hosszú évek óta. Ideje volt, hogy végre úgy kerüljön egy vélelmezett bűncselekmény híre a nyilvánosság elé, hogy azt az erre hivatott belső védelmi szerv készítse elő a bizonyítékok hosszú és alapos gyűjtésével, beépüléssel. Nem tudjuk, a botrány végül meddig jut el, kit ér még el, de valami már biztosan megmozdult: lezárt aktákat porolnak le, felderítetlen ügyek megoldására nyílt esély. Azt is mondják, hogy ez az ügy csak egy a sok hasonló közül. Lehet. De a rendrakást valahol el kell kezdeni. Hatalmas lépés lesz a bizalom helyreállítása felé, ha a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás a végére jár ennek a történetnek.
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
A közösségi szokások jelöljék ki a határokat
A neoliberálisok hetvenes években kezdődő „nagy pillanata” mostanra fogyott k a szuflából, noha a gazdasági döntéshozók bordái közül még mindig ki lehet préselni egy-két szusszanást. Tragikus, hogy teli tüdővel ezt a fertőzött leheletet akkor fújták az arcunkba a küszöbről, amikor a kommunizmus oxigénszegény zárkájából igyekeztünk kifelé, a szabadba. Még fel sem ocsúdtunk, mire gomba módra kinövő jogvédő szervezetek egyre-másra olvasták fejünkre bűneinket.
S. Király Béla
Magyar Nemzet
Kiabáló spekulánsok
Az előzmények ismeretében meglehetősen visszatetsző, hogy egyes MSZP-s politikusok most éppen a családi gazdák megmentőjének akarják láttatni magukat. Azok, akik szemrebbenés nélkül visszavonatták a pályázatot, ha véletlenül egy helyi gazdaközösség, s nem kiszemelt embereik álltak nyerésre egy állami földértékesítési eljárásban. Azok, akik a nagyjából 500 ezer hektárnyi állami termőföld jelentős részére kötötték újra húsz évre a klientúrájukkal a haszonbérleti szerződéseket, mégpedig azok lejárata előtt három-négy évvel, pusztán azért, mert tudták: pocsék kormányzásuk miatt távol kerülnek a döntéshozástól. A most a gazdákért aggódóknak egy szavuk sem volt, amikor óriási területű állami erdők kerültek magánkézbe az elidegenítést megtiltó erdőtörvény életbelépése előtt egy nappal.
Dénes Zoltán
Magyar Nemzet