Hely a Nap alatt
Sokan szeretnék, ha a föld alatt volna már a helyünk, de amint Lord Rothermere annak idején mondta: Magyarországnak helye van a Nap alatt. Nem pusztíthatják el a sötétség fiai.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A magyar nemzet a győztes nemzetek közé tartozik
A magyar nemzet a győztes nemzetek közé tartozik, mert ezer éve van, és ez győzelem. A magyar helyzetből, országunk elhelyezkedéséből, a bennünket körülvevő népek történelméből, a földrajzi adottságainkból sokkal logikusabban következne az, amit úgy nevezhetünk, hogy felszívódás, beolvadás, a német vagy szláv világban való feloldódás. Ez sokkal természetesebb következménye lehetne ezer év elteltének, mint az, hogy itt állunk és magyarul beszélünk.
Orbán Viktor
Hadüzenet
A két év egyik fő üzenete viszont, hogy az Orbán-kabinet „hadat üzent” a „gyarmatosítóknak”. Nem igaz ugyanis, hogy egy kis országgal mindent meg lehet tenni, legyen szó multikról vagy Brüsszelről. Uniós kritikusaink – akik közül sokan nem tudnak két magyar várost megnevezni, nem tudják, milyen pénzzel fizetünk vagy ki volt Széchenyi – gyakran úgy ostoroztak bennünket, hogy az itteni valós állapotokról halvány gőzük sem volt. Miért? Mert a magyar politikai megosztottság, cirkusz az uniós színpadon is leképezhető. Mára elcsendesedtek a brüsszeli technokraták, és talán megtanulták, nem lehet a magyarok torkán mindent letolni.
Csákó Attila
Magyar Hírlap
Élesített aknák
A Bajnai Gordon–Gyurcsány Ferenc–Veres János trió (vagyis egy hozzá nem értő húsiparos, egy technikaszakos diplomakereső és egy nyírségi metálkereskedő) 2008-ban az államcsőd közeledtével olyan hitelszerződést kötött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval, amely a kölcsön visszafizetését szinte kizárólag a következő kabinetre hárította Nem sokat kockáztattak: tudták, nem ők nyerik a választásokat, így a fizetséggel nem nekik kell majd vesződniük. Ímmel-ámmal küzdöttek tehát a kampányban: jól emlékszünk még a szocialista jelöltek zöldbe borulására, a nagyítóval sem látható, parányi kis szegfűkre az MSZP-plakátok sarkában és az önkormányzati jelöltjeik zömének független választási mezére. A húszmilliárd eurós óriáshitel szándékosan rövid visszafizetési ütemezése csak megerősíti azt a gyanút, hogy a szocialisták a 2010-es biztos bukás tudatában már a 2014-es választásokra készültek, és ehhez 2008-ban élesítették az aknákat.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Mao sorvezetőjén a balliberálisok
Őszintén kíváncsi vagyok, meddig fokozható még a siránkozással vegyes gyűlölködés, mely időnként már tagolatlan hörgésbe csap át. Két éve van az ellenzéknek, hogy valami jobbat találjon ki. Sajnos, csak egy Mao Ce-tung idézettel tudok a balliberálisoknak segíteni: „Amivel az ellenség szembeszáll, azt támogatnunk kell. Amit az ellenség támogat, azzal szembe kell szállnunk.” De nyilván ismerik ezt a jó tanácsot, mert pontosan követik.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Az IMF a támadó és zsaroló piac mellé állt
Boros Imre szerint az unió és az IMF nem egyik tagországa, hanem az azt támadó és zsaroló piac mellé állt. Odáig hátráltunk, hogy a jegybank sem intézménynek, sem kinevezett vagy választott személynek nem tartozik felelősséggel, miközben a magyar állam köteles jótállni a jegybankért. A „függetlenség” lényegére az IMF legújabb aggodalma világít rá brutális őszinteséggel.
Fájlalják, hogy a jegybankban tárolt közel negyvenmilliárd euró devizatartalék felett esetleg a monetáris tanács rendelkezhet, ha arra szükség van, monetáris céllal, a forint védelmére. Az IMF szerint azonban a készletek felett rendelkezzen egyedül az elnök. Világos beszéd, a gyakorlatban eddig is ez történt. A jegybank nem interveniál a forintért, sem az államkötvényekért.
A lengyelek, svájciak és mások megteszik. Ahhoz kell az elnöki rendelkezési jog, és a teljes személyi immunitás, hogy ha a várható görög, spanyol és egyéb ügyek miatt felkorbácsolt hangulatban a külföldiek hazánkat is tőkéjükkel együtt el kívánnák hagyni, legyen miből kifizetni őket. Biztosítani kell a magyarok pénzén, hogy az itt működő, erősen spekulatív tőke biztonságban legyen. Ha így marad, adjuk fel a reményeinket.
Magyar Hírlap
Mi lett volna, ha...?
Hova jut, hol tartana ma az ország, ha a kétharmados többséggel megválasztott kormány ugyanolyan esélyeket kap az EU-tól, a nemzetközi pénzügyi, gazdasági szervezetektől, mint az előző, szocialista kormányok kaptak? Mi lett volna, ha csak egy pillanatnyi lélegzetvételhez jut a magyar gazdaság, s nem azon kellett volna az első másodperctől gyötrődnie, honnan teremtse elő az államadósság törlesztéséhez nélkülözhetetlen összegeket úgy, hogy ne omoljék össze, s még a lakosság se rokkanjon bele? A konkrét válaszokat ezúttal sem tudom, ám az a tény, hogy a kormánypárt két év után még mindig győzelemre áll, azt jelzi: nagyon sokan feltették a kérdést, hogy is volt, mi is történt, mi lett volna, ha…?
Ugró Mikós
Magyar Nemzet
Hazugság, Kádár-kor a neved!
Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, „önként és dalolva" véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene. Talán éppen ez a szégyenérzés az, ami a 23 éve halott egykori főtitkárra visszaemlékezők közül egyeseket, méghozzá tanult, jó eszű embereket arra sarkall, hogy valódi szerecsenmosdatáshoz elegendő bátorsággal nem rendelkezvén, inkább ezt a mostani világot próbálják ama régihez hozzáfeketíteni.
Így jelenhetnek meg a Mancs legfrissebb számában a politikusként csúfosan megbukott valamikori történész, Pető Iván tollából az alábbi válogatásban szereplő elképesztő mondatok. Meggyőződéssel állítja, szó sincs arról, hogy az egykori nómenklatúra a 89-90 előtti politikai pozícióját kapcsolati tőkévé és ezen keresztül vállalkozói, vagyoni tőkévé konvertálta volna, hanem sokkal inkább a Kádár-korban szerzett, kiváló politikai, gazdasági szakértelmük, tudásuk emelte őket az élre.
Michnai Attila
hetivalasz.hu
Jó étvágyat!
Nem vitás, egy ellenzéki pártnak alapvető feladata, hogy éber figyelemmel kísérje, és ha kell, kemény kritikával illesse a kormányzó párt munkáját. Ezt várják tőle a választói, és ezt kívánja az ország érdeke is. Mindez persze akkor éri el a kívánt hatást, akkor találkozik a választópolgárok szimpátiájával, ha az ellenzéki formáció – bármennyire is forr benne a jobbító szándékú indulat – gondosan figyel a hangnemre, és stílusosan vezeti elő mondandóját.
Így tett a minap a kifinomult módszerekben jártas MSZP, amely úgy döntött: legjobb lesz, ha sajtóreggelin számol be arról, milyen sokan élnek ma az országban a létminimum alatt, és milyen drasztikus méreteket ölt a gyermekszegénység. Az összejövetelen, amely a szellemes Narancshámozó címet viselte, omlós péksüteményeket eszegetve, frissen facsart narancslét és habos kávét kortyolgatva mondták el az illetékes szocialisták, hogy mennyire aggódnak a helyzet miatt, és mennyire elkötelezettek a szegénység felszámolásában.
Forró Péter
Magyar Hírlap
Leértékelt múlt
A magyar XX. század kibeszéletlen és lezáratlan. A velünk élő Kádár-világnak sem a kibeszélés, sem a lezárás nem áll érdekében. Mintha a történtek újraértelmezésén, a szereplők teljesítményének újraértékelésén csak veszíthetne. A magyarországi baloldalnak nincs pozitív identitása.Önképét másokkal szemben, tőlük elhatárolódva képes csak megrajzolni. Módszertana a tagadás. Ismertebb történelmi alakjai jobbára vállalhatatlanok, a példaként felemlíthetőek - merthogy ilyenek is vannak - pedig épp annyira agyonhallgatottak, mint a Horthy-Magyarország jelesei. A baloldal léte ezért kínosan jelen idejű és hagyománytalan.
Borókai Gábor
Heti Válasz