A svéd miniszter nem kritizálja Magyarországot

Nem értik az unió működését azok a baloldali pártok, akik folyamatosan Magyarország ellen ágálnak – vélekedik a svéd külügyminiszter. Carl Bildtnek a kormányzó Mérsékelt Párt (Moderata Samlingspartiet) külügyminisztereként többször a szemére vetették már baloldali kritikusai a magyar helyzettel kapcsolatos hallgatását. A liberálisok és a konzervatívok néhány hete a Svenska Dagbladet hasábjain vitatkoztak a kérdésről, de Bildtnek már a parlamentben és a Dagens Nyheter hasábjain is felelnie kellett közönyéért az Orbán-kormány demokráciaellenes túlkapásaival szemben. A külügyminiszter most a Svéd Rádió unszolására megszólalt, a csendet azonban mégsem törte meg. „Ha Svédország állást foglalna a kérdésben, azzal a közös európai szervek működését ásná alá” – magyarázta a politikus. Bildt szerint a kérdésben a csendes várakozás az európai viselkedés, akik mást mondanak, azok pedig egész egyszerűen nem értik a rendszer működését.  (mno.hu)

Gyurcsány, Medgyessy és Bajnai álma

Nagyon kínos lehet sokak (inkább kevesek) számára, hogy a miniszterelnök március 15-i beszéde a magyarok négyötödének tetszett. Mégpedig egyszerűen azért, mert megfogalmazta a magyar nemzet álláspontját úgy, ahogyan történelmi időkben ez elvárható, bár legyünk őszinték, a magyar miniszterelnökök elég ritkán tettek eleget ennek az elvárásnak, részben külső okok, részben a saját gyávaságuk folytán. Ki várta volna el ezt Hegedűs Andrástól, Münnich Ferenctől, Kállai Gyulától, Fock Jenőtől, Lázár Györgytől, Grósz Károlytól? És ki Medgyessytől, Gyurcsánytól, Bajnaitól? Ők mind arról álmodtak, hogy Magyarország gyarmat lesz, és ők lesznek a gyarmat leghűségesebb helytartói, mindegy, hogy népköztársaság vagy köztársaság a hivatalos államforma. (Szentmihályi Szabó Péter)  (MH)

Balos infantilizmusok

Az utódpártiak soha, semmilyen bűnüket, ballépésüket, de még hibájukat sem ismerik el. Máig saját posztállampártjuk vezető szerepének igézetében élnek. Félő, hogy ezen a modern orvostudomány sem tud segíteni. Megyeri Dávid (MN)

Zokogó baloldal

Amikor március 15-én itt voltak a lengyelek, hogy kifejezzék rokonszenvüket a magyar kormány céljai mellett, a szélben meglibbent egy igazi Solidarnosc felirat, a jellegzetes vörös, enyhén összetorlódott betűivel, amelyeket pofátlanul és jogellenesen lemásolt a hazai, magát Szolidaritás mozgalomnak nevező szánalmas népség. (A lengyelek egyébként nem tudtak róla, hogy logójukat ellopta egy magyar baloldali brancs, és soha nem adtak engedélyt jellegzetes feliratuk mások általi használatára.) Bizony, a lengyel logó gátlástalan ellopása, használata önmagában előre jelezte, mi fán terem ez az úgynevezett „Magyar Szolidaritás Mozgalom”, s milyen mélyen van erkölcsileg. Körmendy Zsuzsanna (MN) 

A kommunistákról

A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja. (Alexander Iszajevics Szolzsenyicin)

Párhuzam

                  "Könyvet lehetne írni a Magyarország elleni propagandáról és a valódi gyűlöletkeltés „demokratikus” módszereiről. A trianoni döntést is ilyen hazai és külföldi demokraták készítették elő nagyrészt idegen pénzen, de az itthon ragadtak sem voltak lusták."  Szentmihályi Szabó Péter (1945-2014) - író, költő, műfordító, közíró (MH)

Uniótól unióig

Végül is stílus ide, stílus oda, a lényeg a demokrácia és a szabadság. Csak az a baj, hogy ezeket a fogalmakat kissé másképpen értelmezzük. Szerintünk egyiket sem lehet valamilyen politikai vagy gazdasági erőközpontból osztogatni úgy, hogy ide többet, oda kevesebbet osztunk, amoda pedig semmit. És azt sem, hogy diktatúrának mondjuk azt a demokráciát, ami nálunk alakul, demokráciának meg azt a diktatúrát, amit az Európai Unió próbál bevezetni az európai népek igazgatására. Sajtószabadságnak a hamisítások és nyilvánvaló hazugságok szabadságát ott, itt meg a szabadság korlátozásának, ha a kormányzat igyekszik ésszerű rendet tenni, miközben a hazai és a nemzetközi sajtó szabadon mocskolja. Több ez, mint a sokat emlegetett „kettős mérce”. Ez nemzetközileg összehangolt, nyílt támadás egy ország ellen, egy nemzet akarata ellen, és most megsértődik a szervező, mert védekezünk, ahogy tudunk, és a kormányfő merészeli kimondani, hogy miről van szó. Bíró Zoltán

Orbán: Mit kezdjek egy ilyen véleménnyel?

Van egy rejtett Európa címmel interjút közölt Orbán Viktorral a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című, vasárnap megjelenő konzervatív német lap. A lap a címoldalon Megsértették Magyarország méltóságát címmel foglalta össze Orbán interjúját, amelyből mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a magyar miniszterelnök „tiltakozik az országa fölötti gyámkodás ellen”. Az interjúban a kormányfő kifejtette: az az érzése, hogy a vezető európai politikusok nagy része elveszítette a hitét abban, ami Európát egykor naggyá tette. A feltörekvő nemzetek mind bátran vállalják „szellemi identitásukat”, vallásukat, kultúrájukat, „mi azonban lemondunk arról az erőről, ami abból a tényből fakad, hogy ez a keresztény kultúra világa”. Létezik „egy rejtett Európa” is A politikai korrektség fenntartása érdekében „egyáltalán nem is beszélünk már azokról a dolgokról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy meghatározó civilizáció maradjunk”. Ugyanakkor létezik „egy rejtett Európa” is, amely azonban ritkán jelenik meg a nyilvánosságban, és nem lép fel azzal az igénnyel, hogy „ismét meghatározó gondolkodásmód, kultúra és politikai irányzat legyen” – mondta Orbán. Hozzátette: van egy értelmezése az „európai történelemnek, az európai jövőnek”, amely szerint a vallásosságból a szekularizációba, a hagyományos családmodelltől a sokféle családmodell felé és a nemzetállamoktól az internacionalizmus irányába halad a fejlődés, de amire ő gondol, az más irányba tart, a vita pedig arról szól, hogy melyik az előremutató és melyik a maradi álláspont. Arra kérdésre válaszolva, hogy miért éppen a nacionalizmusból merítve erősödhet meg az európai szellemiség, Orbán kijelentette: „karakter és ambíció nélküli nemzetek nem tudják naggyá tenni az európai közösséget”. Az Európai Bizottság januárban indított kötelezettségszegési eljárásaival kapcsolatban elmondta: a kormány elküldte a törvénymódosításokra vonatkozó javaslatait Brüsszelnek, és majd a válasz alapján kiderül, hogy mely kérdésekben mutatkozik megoldás és mely ügyekben kell tovább folytatni a tárgyalásokat. Hol a demokratikus legitimáció? Orbán kifejtette: a magyaroknak ötvennél is kevesebb ügyben van vitájuk a bizottsággal, míg például a németeknek közel száz. Az ilyen viták a mindennapok részei az EU-ban, most azonban „egyesek azt állítják, hogy megsértettük az európai szellemiséget. (…) Mit kezdjek egy ilyen véleménnyel? Engem megválasztottak, a magyar kormányt is megválasztották. De ki választotta meg az Európai Bizottságot? Hol van a demokratikus legitimációja? És kinek tartozik felelősséggel az Európai Parlament? Ezek az új európai architektúra nagyon komoly problémái” – mondta. Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy sok magyar is helyteleníti mindazt, amit a brüsszeli bizottság kifogásol, Orbán azt mondta: Magyarországon 2010-ben a baloldal összeomlott, és a liberálisok kiestek a parlamentből. „Most pedig mi történik? A nemzetközi baloldal megpróbálja ismét felépíteni a magyar baloldalt, aminek ugyan én nem örülök, de érthető. Belülről nem megy, hiszen csak romok vannak, ezért kívülről próbálkoznak, és nem is csak Európából, hanem Amerikából is. Támogatnak alapítványokat és baloldali beállítottságú személyeket, akik egy baloldali alternatívát akarnak kialakítani Magyarországon. Ezért támad minket radikálisan a nemzetközi baloldal. De a nemzetközi jobboldal, amely néha kétségtelenül igen kényelmetlenül érzi magát, a védelmébe vesz minket” – mondta. „Sokkal jobban állunk, mint ahogy bármikor is gondoltam volna” Arra a felvetésre reagálva, miszerint a 2010-es választások óta jelentősen csökkent a kormánypárt támogatottsága, és sokan utcai tüntetéseken adtak hangot elégedetlenségüknek, a miniszterelnök kifejtette: a keresztülvitt szerkezeti reformokhoz, átalakításokhoz képest „sokkal jobban állunk, mint ahogy bármikor is gondoltam volna”. Hozzátette: néha valóban tízezrek gyűlnek össze az utcákon, ezek a megmozdulások azonban „klubrendezvények” a jobboldali demonstrációkhoz képest. A március 15-i nemzeti ünnepre előre tekintve jelezte: „nem kérdés, hogy sikerrel mozgósítjuk támogatóinkat”. A jobb- és baloldal közti küzdelem társadalmi okairól szólva kifejtette: a nagytőke egy „igen kíméletlen része” megszállta a pártok egy részét, mindenekelőtt a szocialista pártot. Így szövetség jött létre a nagytőke és a legszegényebbek között, és kialakult egy hatalmas tömeg, amelyet az állam tartott el. Ez a folyamat a középosztálytól elszívta az erőt és elvette a teret, és az ország eladósodásához vezetett, aki pedig eladósodott, az nem szabad. „Ebben az értelemben a magyarok nem szabadok és Magyarország nem szabad ország” – jelentette ki. Ugyanakkor az utóbbi időben a társadalomban erős elszántság mutatkozik a változásokra, és sokkal kevesebb a gyűlölet, mint korábban – tette hozzá, bámulatra méltónak nevezve a külföldről érkezett támadásokra adott reakciót. „Lobbanékony természetű nép” A magyar „lobbanékony természetű nép”, és gyakran túloz, most azonban ennek az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot. „Egy nemzetnek is van méltósága. Az emberek egyetértenek abban, hogy nem lehet rólunk és velünk úgy beszélni, mint ahogy az Európai Parlamentben vagy ahogy a baloldalon és a liberálisoknál teszik” – mondta Orbán Viktor. (MTI - mno.hu)

Sajtóközlemény - Nyílt levél

Barroso Elnök Úrnak Rehn pénzügyi Biztos Úrnak Hahn regionális politikáért felelős Biztos Úrnak Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Biztos Urak! Mi, a Civil Összefogás Fórum vezetősége és tagjai, akik társszervezői voltunk a január 21.-ei budapesti Békemenetnek - ahol a hivatalos adatok szerint mintegy 400 ezren demonstráltak az Orbán-kormány mellett -, megdöbbenve és értetlenül állunk az Európai Bizottság február 15-ei döntése előtt, mely szerint kilátásba helyezték a Kohéziós Alapból Magyarországnak 2013-ban járó támogatás felének felfüggesztését. Ez nem kisebb összeg, mint 495 millió euró, mai árfolyamon számolva mintegy 142 millárd forint, a magyar GDP 0,5 százaléka. Tisztelt Uraim! Mi, a Civil Összefogás Fórum vezetői, messzemenőkig nem értünk egyet az Önök érvelésével, megállapításaikat megalapozatlannak tartjuk, és felkérjük Önöket a tények tiszteletben tartására, valamint az egyenlő elbánás uniós elvének betartására. Először is, Önök is jól tudják, hogy az előző, baloldali-balliberális kormányok folyamatos deficit-túllépései után az Orbán-kormány, hosszú évek után először, 2011-ben és 2012-ben is 3 százalék alatt tudta és tudja tartani a költségvetési hiányt. Igazságosnak tartják-e, hogy éppen azt a kormányt büntessék meg, amelyik az éveken át tartó felelőtlen gazdaságpolitika után végre felelősen, az uniós elvárásoknak és követelményeknek megfelelően végezte a dolgát? Igazságosnak tartják ezt, Uraim? Tudjuk, Önök arra hivatkoznak, hogy egyszeri és nem strukturális intézkedésekkel teremtette meg a 3 százalék alatti hiány lehetőségét az Orbán-kormány. De Önök úgy tesznek, mintha az Orbán-kormány nem jelezte volna Önöknek többször is – ha jól tudjuk levélben és szóban egyaránt -, hogy ezzel tisztában van, s elkötelezett a továbbiakban a strukturális reformok mellett, sőt, folyik az átmeneti bank- és szektorális adók kivezetése is. Ha ennek ellenére szankciókat helyeznek kilátásba, akkor élnünk kell a gyanúperrel, hogy Önök rosszhiszeműen járnak el, miközben nem teszik ezt egyetlen másik uniós állammal sem, Görögországot már meg sem említve, ahová zsákszámra öntik a támogatásokat. De ami még furcsább: a kilátásba helyezett büntetés másik érve, hogy 2013-ban vélhetően Magyarország nem tudja tartani a 3 százalékos hiányt, ami Önök szerint 3,25 százalékra fog emelkedni. Ennek a jóslatnak a hatására az Orbán-kormány még időben, a döntés előtt kormányhatározatban döntött további megszorításokról – a tömegközlekedés támogatásának csökkentése, gyógyszerkassza csökkentése, beruházások elhalasztása -, melynek hatására a 2013-as tervezett hiány 2,8 százalék lesz. Ezekről a Magyar Közlönyben is megjelent kormányhatározatokról tudomásunk szerint még a szerdai nap előtt értesítették Önöket. Kérdésünk az: miért nem vették ezt figyelembe a döntéskor? Reméljük, ennek nem az az oka, hogy Önök már előre és eleve eldöntötték, hogy megbüntetik Magyarországot, függetlenül attól, hogy mit és miért tesz. Ha ez így lenne – de reméljük hogy nincs így -, akkor sajnos méltatlanoknak kellene Önöket tartanunk azokra a pozíciókra, amiket betöltenek. Ám ezt feltételezni sem merjük! Bár tény, hogy Magyarország, valamint Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország eladósodása az Önök „vigyázó szeme láttára” következett be. Éppen ezért felvethető, hogy a Bizottság e körbeni felelősségét a strassbourgi bíróság vizsgálja meg. Mindezeken túl, a február 15-ei bizottsági döntés kapcsán fel kell hívnunk a figyelmüket arra, hogy ha március 12-én Magyarországtól valóban megvonná az Ecofin, azaz a pénzügyminiszterek tanácsa a kohéziós támogatás egy részét, az éppen a Bizottság által meghirdetett célokkal ellentétes gazdasági hatást váltani ki. Meg kell kérdeznünk: tisztában vannak azzal, Biztos Urak, hogy a kohéziós alapok megvonása elsősorban a magyar embereket sújtaná, akik már egyébként is óriási terheket cipelnek, megélhetési gondokkal küszködnek, s további megszorításokat aligha tudnának elviselni? S hogyan őrizzék meg a magyar emberek a Nyugattal és az Unióval kapcsolatos, gyakran szinte romantikus és naiv tiszteletüket, ha a „vágyott” világból folyamatosan elutasítások, kritikák, támadások, majd fenyegetések és szankciók érik az országot? Mi, a Civil Összefogás Fórumba tömörült több százezer polgár, továbbra is kiállunk az Orbán-kormány mellett, nem elfogultságból, nem azért, mert e kormány ne követett volna el hibákat az elmúlt szűk két évben. Hanem azért, mert hosszú évek korrupt és tehetségtelen kormányzása után ez a kormány valóban az állampolgárok érdekeit képviseli és úgy áll ki az ország érdekei mellett, ahogyan azt a többi uniós ország is teszi. Tudniuk kell Önöknek, hogy ha a következő időszakban is úgy érzi az általunk is képviselt állampolgárok többsége, hogy Magyarországnak nem megérdemelt döntéseket és bánásmódot kell elviselnie, akkor a civil erőben rejlő lehetőségekkel a hazai szint mellett akár európai uniós szinten is élni fogunk. Végezetül: mi civilek nem értjük, hogy az Unió az összes erejét miért nem a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésére fordítja, szembenézve azzal, hogy a nemzetközi pénzügyi körök, hitelminősítők és hedge foundok világa közvetlenül veszélyeztetik az eurót és az európai gazdaságot. Miért Magyarország a fontos, amikor immáron Európát kell megvédeni a soha nem látott globális pénzügyi és gazdasági, valamint hatalmi versenyben? Csak az energiáját fecsérli az Unió, amikor újra és újra Magyarországot bünteti vagy fenyegeti. Ehelyett azt javasoljuk Önöknek, Elnök Úr és Biztos Urak, hogy együtt tegyünk meg mindent Európa, az Unió és az euró megvédéséért! Ebben Magyarország, az Orbán-kormány és a civilek is partnerek, ahogyan azt már a magyar EU-s elnökség alatt is bizonyította az ország. Összegzésképp, amit követelünk, nagyon szerény és egyszerű követelés: tárgyilagosságot és igazságosságot Magyarországnak! Tisztelettel, mint az európai, közösségi értékek iránt elkötelezett civilek, akik szívesen látjuk Önöket a „Patrióta Európa Mozgalom” tagjai között, amit Magyarországról indítottunk el. Budapest, 2012. március 1. A Civil Összefogás Fórum nevében: Csizmadia László és Fricz Tamás szóvivők

"Magyarország ügye ma Európa ügye"

Nyílt levél Orbán Viktorhoz

Az egyik legnagyobb példányszámú lengyel katolikus hetilap, a Niedziela internetes oldalán csatlakozhatnak az egyetértők a magyar miniszterelnökhöz címzett levélhez.

A levél kezdeményezője Jerzy Robert Nowak történész professzor, aki a hazafias jobboldal egyik ikonja, rendszeresen publikál jobboldali orgánumokban, de a Radio Maryja egyik vezető kommentátora is. Több magyar vonatkozású könyve jelent meg, elsősorban a rendszerváltozás előtt. Általában mély rokonszenvvel kíséri Magyarországot, az ottani eseményeket, tud is magyarul.

A "Magyarország ügye ma Európa ügye" című íráshoz az azzal egyetértők a lap internetes oldalán csatlakozhatnak aláírásukkal. A www.niedziela.pl weboldalon Orbán Viktor portréjával és magyar nemzeti színekkel külön lapot nyitottak erre a célra.

A csatlakozók száma gyorsan emelkedik. Mindjárt a második helyen Andrzej Nowak történész professzor szerepel, a krakkói Jagello Egyetem Történettudományi Intézetének helyettes vezetője, az egyik legjobb külpolitikai (keleti politikai) elemző az országban, az Arcana című igen rangos politikai-történelmi publicisztikai havilap főszerkesztője. De ott van az aláírók között számos egyetemi rektor és docens, tudományos kutatók sora, jó néhány jobboldali véleményformáló szerző, számos katolikus pap, katolikus oktatási intézmények vezetői - rangos értelmiségi társaság gyűlt össze.

A levél gyorsfordítása:

"Orbán Viktor Úrnak,

Magyarország miniszterelnökének

Mélyen Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A magyarok számára drámai időkben, amikor szégyenletes külföldi hajtóvadászat folyik az Ön kormánya és hazája ellen, ezúton is ki szeretnénk fejezni mély azonosulásunkat az Ön reformintézkedéseivel, minden hazafias érzésű lengyel ember teljes szívből jövő szolidaritását. Csodáljuk az Ön kormányának bátorságát, amellyel a külföldi tőke igája és az Európai Unió nagy országainak dominanciája alól próbál kiszabadulni, kiállva a magyar vállalkozások és az összmagyar nemzeti érdekek mellett. Irigyeljük az őszinte hazaszeretetet és a vallásos értékek tiszteletét sugárzó új magyar alkotmányt. Ugyancsak csodálattal adózunk mindannak, amit Miniszterelnök Úr személyes szerepvállalásával tett a magyar patriotizmus újjáépítése és a magyar nemzeti méltóság újjáteremtése érdekében, s annak a rendíthetetlen elkötelezettségnek, amellyel Ön következetesen megvédi Hazáját különböző nemzetközi fórumokon. Az elmúlt két évtized szégyenletes lengyel mulasztásainak tükrében annál inkább lenyűgöz bennünket a lendület, amellyel az Ön kormánya hozzákezdett a kommunisták bűntetteinek elítéléséhez, és mai örököseik nemzetellenes viselkedésének leleplezéséhez. Az önök programja és tevékenysége valóságos és követendő útmutatást jelent Lengyelország számára is annak érdekében, hogy esélye legyen kijutni abból a mocsárból, amelybe a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), valamint az olyan liberális formációk, mint a Demokrata Unió (UD), a Szabadságunió (UD) és a Polgári Platform (PO) juttatták.

Itt és most nincs helyünk ara, hogy felsoroljuk az Ön kormányának mindazokat a sokrétű eredményeit, amelyeket elért a kommunizmus maradványainak felszámolásában és az idegen érdekeket szolgáló baloldali liberalizmus visszaszorításában. Legjobb publicistáink és megfigyelőink ugyancsak mély elismerésüket fejezik ki a magyarországi változások iránt, és csodálattal adóznak azért, amit az Ön kormánya alig másfél év leforgása alatt cselekedett, a nemzeti érdekek védelmétől kezdve, a keresztény értékek tiszteletén és a hazafiasság erősítésén át a családpolitikáig, a kommunizmus zárványainak felszámolásáig. Mindebből eredően elismerésünket kívánjuk kifejezni, s közvetíteni Önnek a hazafias gondolkodású lengyelek lelkesedését az Ön kormányának tevékenysége iránt, és személyesen Önnek is, mint egész Közép-Európa reformjainak utat mutató vezetőnek, egy nagy formátumú államférfinak, akikből talán egy, ha megjelenik évszázadonként. A mintegy kétszáz éve született lengyel nemzeti himnusz többek között azt mondja "Példát adott Bonaparte, miként győzhetünk". Most akár úgy is szólhatnánk, hogy "Példát adott Orbán Viktor, miként győzhetünk". A magyarországi változások sikere számunkra a remény és a lelkesedés forrásává vált.

Miniszterelnök Úr, az Ön személyében olyan embert látunk, aki egyesíti magában a magyar történelem legnemesebb hagyományait: II. Rákóczi Ferenc kuruc felkelőinek kockázatvállaló hősiességét, az 1848-49-es szabadságharc áldozatkész nemzeti fellángolását, ugyanakkor magévá téve a "legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István realizmusát, józan és pozitív gondolkodását. Úgy ismerjük Önt, Miniszterelnök Úr, mint Lengyelország következetesen közeli barátját, melyet már korai munkájában is kifejezett, amikor a Szolidaritás mozgalmáról értekezett. Támogatásunk és együttérzésünk kifejezésekor ezért még fokozottabban ki kívánjuk emelni bátorságát és elszántságát a szükséges reformok megvalósításában, mindazt a számtalan fontos kapcsolatot figyelembe véve, amelyek közös történelmünk során egybefonták Magyarország és Lengyelország sorsát. Hivatkozni kívánunk azokra a történelmi pillanatokra is, amikor e nem mindennapian erős hagyományos kapcsolataink együttes fellépésre késztették nemzeteinket az idegen agresszió ellen. Jó emlékezetünkben őrizzük a II. Rákóczi Ferencnek és kurucainak nyújtott lengyel segítséget, azoknak a lengyel önkénteseknek az emlékét, akik 1848-49-ben a magyar szabadságharc oldalán fogtak fegyvert, köztük Bem József tábornokét, aki szoros barátságba került a legnagyobb magyar költők egyikével, Petőfi Sándorral. Nem felejtjük azt sem, hogy 1920-ban, a lengyel-bolsevik háborúban Magyarországról önkéntesek akartak jönni a megsegítésünkre, s bár a csehek ellenállása ezt meghiúsította, a sorsdöntő Varsói Csatára mégis megérkeztek a létfontosságú magyar lőszerszállítmányok, amelyek nélkül a lengyel győzelem nem lett volna lehetséges. Emlékszünk Teleki Pál miniszterelnök rendíthetetlen álláspontjára, amikor 1939 szeptemberében megtagadta a német csapatok felvonulását magyar területeken át Lengyelország felé, s arra, hogy a világháború alatt mintegy 140 ezer lengyel katonai és polgári menekült meleg vendégszeretetre talált Magyarországon. Emlékezünk arra is, hogy 1956. október 23-án a lengyelországi események kapcsán kifejezett magyar szolidaritás felvonulása jelentette a kezdetét a magyarországi szovjetellenes felkelésnek. A fülünkben cseng a budapesti Bem-szoborhoz áradó 300 ezres tömeg skandálása, mely szerint "Lengyelország utat mutat, kövessük a lengyel utat!" Napjaink Lengyelországában egyre többen formálják időszerűvé ezt a jelmondatot a következőképpen: "Magyarország utat mutat, kövessük a magyar utat!" Mindez csak tovább lelkesít bennünket arra, hogy az Ön kormányának hatalmas reformjait támogató hangok sorában különös erővel zendüljön fel a lengyel társadalom hazafias rétegeinek szava.

A magyar függetlenség nagy harcosa, Kossuth Lajos 1831. június 23-án a Zemplén-megyei közgyűlésen kijelentette: "Lengyelország ügye Európa ügye!" Aktualizálva a híres magyar szavait, mi most azt mondjuk: "Magyarország ügye Európa ügye!" A mai Magyarország a legbátrabban és messze hangzóan lép fel a kis és közepes európai nemzetek önrendelkezése védelmének ügyében a nagy államok, a multinacionális konszernek és pénzintézetek diktátumaival szemben. Európa minden nonkonformista, szabadságszerető társadalmi csoportjának megértését és szolidaritását kell, hogy kiváltsa ezzel. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk csodálatunkat és elismerésünket mindazért, amit az Ön kormánya tesz annak érdekében, hogy megszabadítsa Hazáját az idegen függőségtől, és egyre növekvő felháborodással fogadjuk a külföldi pénzügyi körök, valamint a David Cohn-Bendit és Adam Michnik-féle baloldali és liberális formációk hajszáját Magyarország ellen. Hiszünk abban, hogy az Ön kormánya a magyar nemzet túlnyomó része odaadásának és bizalmának köszönhetően átvészel minden vihart. Ennek jelképes megnyilvánulása volt a hatalmas, félmilliós tüntetés 2012. január 21-én Budapesten, s az Országház előtt.

Szolidaritást vállalva az Ön kormányának és egész nemzetének erőfeszítéseivel kívánjuk, hogy Miniszterelnök Úr győzedelmesen kitartson mindvégig az aljasság és a tespedés elleni harcban.

Varsó, 2012. január 22.