Károlyi szobra
Azt mondják, a politikának nem feladata a múlt „helyretétele”, sokkal fontosabb, hogy a jelennel, és főleg a jövővel foglalkozzék. Még ebben is van némi igazság, csak az a baj, hogy ilyen több évtizedes diktatúra után ez csaknem lehetetlen. Amíg akadnak emberek, akik Károlyiban, sőt Kun Bélában találják meg a magyar demokrácia és a „progresszió” csíráját, addig baj van....Mellette (Károlyi Mihály mellett) fognak felszólalni és felvonulni mindazok, akik gyűlölik mindazt és mindazokat, akik Magyarországot naggyá tették, vagy legalább megpróbálták. Károlyi monumentálisan ronda szobra Siófokra kerül, a diadalív árnyékában....Mellette (Károlyi Mihály mellett) fognak felszólalni és felvonulni mindazok, akik gyűlölik mindazt és mindazokat, akik Magyarországot naggyá tették, vagy legalább megpróbálták. Károlyi monumentálisan ronda szobra Siófokra kerül, a diadalív árnyékában.
Szentmihályi Szabó Péter
(MH)
„Mocskos lejárató kampány indult hazánk ellen”
Mocskos lejárató kampány folyik Magyarországgal szemben, amelynek egyik eleme, hogy vélelmezett dolgok alapján hoznak ítéletet – hangsúlyozta Mohi Csaba egy fővárosi beszélgetésen. A jogász szerint az európai nemzeteknek meg kell őrizniük a szuverenitásukat.
Reméljük, hogy Európa egy svájci mintára fölépülő állam lesz, amelyben a helyi hatalmak megtartják a szuverenitásukat – mondta el Mohi Csaba, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetségének és a Dombok Budai Polgári Egyesületnek közös, Pesthidegkúton megtartott háttérbeszélgetésén, ahol az esemény házigazdája Makra Krisztina, a II. kerület 13. számú egyéni választókörzetében, április 22-én tartandó időközi önkormányzatiképviselő-választás Fidesz–KDNP-s jelöltje volt.
Mohi úgy látja, az 1957-es római szerződés aláírása nagyrészt az 1956-os magyar szabadságharcnak köszönhető, mivel a szovjet lerohanás komoly félelmet váltott ki az európai nemzetekben. Tudomásul kell venni, hogy Schengennel fölszámolódtak a trianoni határok – tette hozzá. Az uniós tagsággal nem egy országot, hanem egy szétszakított nemzetet kell integrálnunk, ami sokkal komolyabb feladat, mint Görögország vagy Spanyolország esetében – vélekedett a szakértő.
Mocskos kampány
Mohi szerint mocskos lejárató kampány folyik Magyarországgal szemben. A jogász rámutatott: a lisszaboni szerződés is előírja, hogy az államháztartási hiány ne legyen magasabb 3 százaléknál, de azon országok esetében kedvezményeket kell érvényesíteni, akik rövid idő alatt nagyot csökkentettek. „Az már a középkor, amikor vélelmezett dolgok alapján hoznak ítéletet.”
„Mi történne, ha valaki július 14-én a francia nemzetet Párizsban gyalázná?” – tette föl a kérdést Mohi annak kapcsán, hogy francia szocialisták tüntettek március 15-én Budapesten, és hazánkat gyalázták. „Vajon az Egyesült Államok ügyészsége előtt egy színpadról lehetne-e szidalmazni a független intézményeket?”
Csak egy lehetőség van
A jogász rámutatott arra, hogy Európa három alapra épül, ezek: a Golgota, a Parnasszus és a Capitolium, „ezzel vagyunk többek, mint bármelyik más földrész”. Amerika rendkívül nagyban hozzájárult az uniós integrációhoz, egészen a brit bővítésig – hangsúlyozta a szakértő. 1973-at követően a brit–amerikai együttműködés különutassá vált, ami rendkívül nagy károkat okoz, és többek között akadályozza a közös európai külpolitika megvalósítását – tette hozzá.
Az IMF-hitel kapcsán kijelentette: azokban az országokban, amelyek eladósodtak a valutaalappal szemben, később jelentős zavargások törtek ki. Mohi szerint egy politikai támadás ellen nem tud hatékonyan védekezni a hozzánk hasonló méretű ország, csak egy lehetőség van: a diszkrimináció szigorú tilalma.
(MN)
Billegünk a vékony pallón
Három főbűn terheli a nyolc év szocialista kormányosait. Az egyik az, hogy felrúgták azt a rendszerváltáskor kialakult hallgatólagos megállapodást a politikai erők között, amely úgy szólt: soha többé nem finanszírozunk jóléti kiadásokat külföldi hitelekből, mint a Kádár-rendszer utolsó évtizedében, és nem kergetjük újabb adósságcsapdába ezzel az országot. Ha egy ország nyolchavi nyugdíjat termel meg, akkor nem lehet 13 havit kifizetni! (Mint ahogy nyilvánvalóan fenntarthatatlan az a felsőoktatási rendszer is, amelyben százezres nagyságrendű diákhiány van, vagyis csaknem 25 százalékkal nagyobb a kapacitása a tényleges igényeknél.) Ennek a pazarló költekezésnek és a befolyó pénzek leplezetlen lenyúlásának lett a következménye az adósságszint 25 százalékos növekedése a hazai össztermékhez (GDP) viszonyítva. Pedig a szocialisták padsoraiban nem hülyék ültek, akik nem tudták, milyen következményei is lesznek tetteiknek. Medgyessy Péter az utóbbi húsz év egyik legtapasztaltabb és legképzettebb bankárai közé tartozott, aki a rendszerváltás utáni transzfer rubel- átállástól a kormányprogramok kidolgozásáig, sok mindent levezényelt, vagyis folyamatában ismerte a gazdaság belső mozgásainak törvényszerűségeit. Tisztában kellett lennie azzal tehát, hogy a gazdasági válságok menetrendszerűen ismétlődnek, mivel a hetvenes évek óta gyakorlatilag minden évtized meghozta a maga krízisét. Az új évezred első évtizedének derekán, amikor hirtelen óriási pénzbőség mutatkozott a piacon, ki lehetett találni, hogy ez az állapot aligha tarthat örökké, és tartalékokat lehetett volna képezni a nehezebb időkre. Erről azonban az osztogatás-fosztogatás eufóriájában éppen úgy elfeledkeztek, mint a reformokról, amelyeknek az elmaradása a második fő bűnük. A nemzetközi piacok boldogan kifizették volna a szerkezetváltás, valamint az új elosztórendszerek első évei alatt a lakossági terhek kompenzációjának költségeit. Fájdalom nélkül át lehetett volna állítani tehát az országot egy fenntartható növekedési pályára.
Szalontay Mihály
(MH, 12. 03. 27.)
Márfi Gyula veszprémi érsek válaszlevele
Márfi Gyula veszprémi érsek válasza DÁVID BAER professzor (Texas Lutheran University U. S.) Magyarországot támadó levelére – amelyben jelenlegi magyar helyzetet, illetve a mai magyar kormány tevékenységét értékeli.
Hálás vagyok Önnek, hogy figyelemmel kíséri hazánk sorsát, ugyanakkor nem hallgathatom el kritikai észrevételeimet, amelyeket őszintén igyekszem megfogalmazni. Alapvető kifogásom az, hogy az Ön levele mind a magyarországi, mind az európai helyzet felszínes és egyoldalú ismeretét tükrözi, a távolabbi összefüggések figyelembe vétele pedig teljesen hiányzik belőle. Kezdjük a vallásszabadság kérdésével.
...Nem értem, hogy az Ön által kifogásolt alaptörvény mennyiben sérti a lelkiismereti és vallásszabadságot. Magyarországon ma mindenki olyan vallást gyakorol egyénileg is és közösségben is, amilyent akar. Az egyes egyházak elismerésének és nyilvántartásba vételének csak az egyházak anyagi természetű, állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége.
...Professzor Úr azt is kifogásolja, hogy e nyilvántartásba vételt nem a bíróság, hanem a parlament végzi. Ebből is látszik, hogy Ön nem ismeri eléggé a magyarországi helyzetet. A független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós perekben. ... Nekem egy 2007-ben kiadott jegyzékem van. Ebben négy olyan egyházat találtam, amelyet egyazon (falusi) házszám alá jegyeztek be, közülük háromnak még a hivatalos képviselője is ugyanaz a személy volt. Olyan egyházak is elnyerték az elismerést, amelyeknek már a neve is mosolyt fakasztott a komolyabb (akármilyen vallású) hívek ajkán, mint például az Aranyos Zarándokok A-tól Z –ig, a Magyar Boszorkányszövetség vagy a Derű Egyháza. A helyzet megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy a bejegyzett közösségek jó része semmiféle hitéleti tevékenységet nem végez, a bejegyzését csak azért kérte, hogy egyszerű gazdasági vállalkozásként- a vállalkozások által igénybe vehető kedvezményeken túl – az egyházaknak adható támogatásokban is részesülhessen.
... Ami pedig a Professzor Úr által különösen is reklamált egyházakat illeti, a következőket tudom mondani: ezeknek az egyházaknak Magyarországon nincs bázisuk. Ennek ellenére metodista egyházból három is be volt jegyezve. Egyáltalán nem könnyű eldönteni, vajon mind három igazi vallási közösség-e vagy csak ún. biznisz-egyház. Hányi Gábor metodista lelkészt nálunk mindenki ismeri, sokkal inkább nagyhangú politikusként, mint igehirdetőként. Ám az ö közösségét a metodista világegyház sem ismeri el. ...Magyarországon ma 31 elismert egyház van. Hálás lennék Professzor Úrnak, ha keresne Európában még olyan országokat, amelyek ennél több vallási közösséget támogatnak. Ha nem talál, akkor kritikáit a jövőben inkább Angliáról, a skandináv országokról, Bulgáriáról, Görögországról vagy Romániáról fogalmazza meg, mert ezekben az országokban az anglikán, az evangélikus, illetve az Ortodox, nemzeti egyházak a mai napig államegyház pozíciót élveznek. Én úgy látom. Professzor Úrnak Európával kapcsolatos ismeretei is egyoldalúak és hiányosak. Levelében egy olyan Európát tart szem előtt, amely Konrád Adenauer, Róbert Schuman, Alcide de Gasperi és Jean Monnel óta már nem létezik. A mai Európa nemcsak a gazdasági érdekek mentén, hanem ideológiailag is megosztott. Van még egy rejtőzködő keresztény Európa is, de van egy nálánál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében tartó, élesen keresztényellenes, ultra liberális Európa is. Európa igazában: a kommunistákból lett kapitalisták Európája., a diktátorokból lett szabadságharcosoké és demokráciáért aggódó diktátoroké, a kétezer éve idejétmúlt és életképtelennek bizonyult erkölcsöt hirdető moderneké; az egyházak szabadságáért aggódó egyházüldözőké, akik egyetlen dologban állhatatosak: a nagyüzemi méretekben folytatott hazudozásban, a sokakat megtévesztő farizeusságban. Amikor azt állítják, hogy az Orbán-kormány autokrata, Európa-ellenes, múltba révedő és nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot, saját hibáikat ostorozzák, de nem önmagukban, hanem másban.
... Az ultraliberális és az ún. konzervatív tábor képviselői jelen voltak azon a meghallgatáson, amelyet Strassbourgból közvetített a Hír TV. Ez egy színjáték volt. amelyet Orbán Viktor nyilvános kioktatása és megalázása céljából rendeztek. Nekem feltűnt, hogy a világ legnagyobb diktátorának (Mao-ce-tungnak) hívei oktatták itt a demokráciát, és egy közismert pedofil (D. Cohn-Bendit) tanította móresre Orbán Viktort, az öt gyermekes családapát, akinek mind az öt gyermeke ugyanattól az asszonytól (a feleségétől) született. Ezen a meghallgatáson ő volt a legeurópaibb, kis túlzással: az egyetlen európai. Imponáló türelemmel hallgatta végig a habzó szájjal üvöltöző Dániel Cohn Benditet és társait, a vádakra higgadtan válaszolt, majd engedélyt kért arra, hogy a hagyományos családmodell híveként, hazaszerető emberként és hívő keresztyénként maradhasson meg európainak.
Harmadikként megemlítem Professzor Úr levelének még egy gyengeségét: azt, hogy figyelmen kívül hagyja az Európán túli hatalmak szerepét az Orbán-ügyben. Ön úgy ír Európáról, mintha az egy önálló birodalom lenne, amelynek most éppen problémája akadt egy tartományával. Ha Ön azt hiszi, hogy itt egy európai belügyről van szó, akkor bizony nagyot téved. Orbán Viktornak nem az Unióval van elsősorban baja, hanem azzal a nemzetközi nagytőkével, amelynek birtokosait valahol a New-York-i Wall Street-en sejtjük, ezért egyszerűen csak így hívjuk őket, hogy Amerika. Ez az elnevezés persze téves: a dollárnak és a dollár urainak, szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük sem. Ők a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak. Ehhez pedig pénzre van szükségük, nagyon sok pénzre. Ezért nem elégszenek meg az általuk kirobbantott demokrácia-importnak hazudott háborúkkal, orvosok és gyógyszerészek megvételével egy időben épített hatalmas gyógyszergyáraikkal és a kezükben tartott multinacionális gazdasági vállalatokkal, hanem (kamat) adófizetőikké akarják tenni az egyes államokat is.
Ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad választásokat, illetve igyekszenek megvenni az egyes kormányokat. Az a jó kormány, amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is, majd azok gyors elköltésével örökös adófizető gyarmattá teszi hazáját. Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával vádolják: nyugodtan kilövetheti békés tüntetők szemét, kizárhatja ünnepségeiről saját népét, korlátokat építhet a parlament köré, még a hivatalos adatokat is meghamisíthatja, ettől még európai és demokrata; marad. Legfeljebb akkor koppantanak a fejére, ha a teljes államcsőd (fizetésképtelenség) veszélyébe sodorja hazáját.
Más szabályok vonatkoznak a rossz kormányra, amely megpróbál kitörni az adósságcsapdából. Ezt akkor is leminősítik, ha az államháztartási hiány ezt nem indokolja, miniszterelnökét Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítják, cigánynak mondják, majd cigánygyűlölőnek még akkor is, ha történetesen ő oszlatja fel a cigányellenes akcióiról elhíresült egyesületeket, vagy ő küldi az Európai Parlamentbe az egyetlen cigány nőt. És hiába nyújt támogatást a zsidó egyházaknak, hiába vannak zsidó barátai, természetesen nem maradhat el vele kapcsolatban az antiszemita megbélyegzés sem. A nemzetközi nagytőke birtokosai különösen is haragszanak Orbán Viktorra, mert több olyan, nagytőke ellenes intézkedést hozott (bankadó bevezetése, multinacionális cégek privilégiumainak csorbítása), amelyeket már több ország is átvett, illetve átvenni szándékozik. Ezért szervezték meg azt az átfogó hadműveletet, amelynek ma is a tanúi vagyunk. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy ezt az akciósorozatot Amerikából irányítják, amerikaiaknak sem nevezhető pénzemberek. Ez még akkor is így van. ha az amerikai színészek (Hillary Clinton, Charles Gati, Georges Soros) mellett látszólag az európai szereplők vannak többségben.
A nagytőke ügyesen felhasználja Európa megosztottságát, igénybe veszi az Európa Bizottság (az Unió kormánya) és az Európai Parlament tisztségviselőit, különösen azokat, akik Orbán Viktor ideológiai ellenfelei. Természetesen felhasználja a magyar ellenzék képviselőit is, akiket rettenetesen idegesít a jobboldal kétharmados parlamenti többsége. Az Unió képviselői jól tudják, hogy a nemzetközi nagytőke fojtogató karjai Európát is veszélyeztetik, mégis vállalják az együttműködést anyagi érdekből, félelemből vagy ideológiai okokból. A helyzet korántsem ismeretlen: így fogott össze kétezer évvel ezelőtt a Főtanács is az általa gyűlölt Poncius Pilátussal. Pilátust tapsolják ma is sápadtan, minden írástudók és farizeusok... És nem hiányozhatnak természetesen a hamis tanúk sem, akiknek létformájuk a hazudozás és mivel övék a médiumok nagy része, rá tudják venni még a jobboldali sajtó egy részét is arra, hogy feszítsd meg!-et kiáltsanak Orbán Viktorra és az alattvalófajnak, sőt patkány-népnek minősített magyarokra. (Az utóbbi minősítés Kertész Imre Nobel-díjas írótól való.) Minden országnak, így az Uniónak is vannak olyan előírásai, amelyeket úgyszólván senki sem képes teljesen megtartani.
Ezek viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy számon kérjék őket azokon a kormányokon (és csak azokon!), amelyek nem állnak be sorba. A kettős mérce alkalmazása az ultraliberális világ mindennapos gyakorlata. De nem hiányoznak a bolsevik módszerek sem - ahogy arra már utaltam. Ha lopni akarsz, kiálts tolvajt! Ostorozd saját hibáidat másokban, így magadról elterelheted a figyelmet. Nálunk ma is érvényben van egy olyan szerződés, amelyet az IMF (Nemzetközi Valutaalap) erőltetett rá a valuta szűkében lévő és szovjet felügyelet alatt álló magyar kommunista kormányra (1982-ben), amely szerint a Valutaalap magyarországi birtokai mindenféle ellenőrzés és szabályozás felett állnak, sem cégeik, sem azok alkalmazottai, de még azok bérlői ellen sem indítható semmiféle eljárás, sem magyar, sem nemzetközi bíróság előtt. Mi más ez, ha nem közönséges diktatúra? Része egy nemzetek felett álló, vadkapitalista, ultraliberális diktatúrának, amely egyenes leszármazottja a hitleri és sztálini zsarnokságnak. Professzor Úr talán nem hallotta, de mi tudjuk, hogy nálunk a fasisztákból lettek a legkegyetlenebb kommunisták. Ugyanakkor ma azt is látjuk, hogy a kommunistákból lettek a leggazdagabb kapitalisták, és ők azok, akik a leghangosabban aggódnak a magyar demokráciáért.
Gyurcsány Ferenc, Kovács László, Jósé Manuel Barroso, Dániel Cohn-Bendit: mind-mind a vörös diktatúra hívei voltak, ma pedig a vadkapitalista diktatúra kiszolgálóiként aggódnak a demokráciáért. Adolf Hitler a világ németjeit akarta egybefogni a világuralom megszerzése érdekében. Világ proletárjai, egyesüljetek! - ez volt Sztálin jelmondata, ugyancsak a világ feletti hatalomról álmodva. Világ nagytőkései, kartellbe tömörüljetek! - ez a tisztességtelen úton összeharácsolt nemzetközi nagytőke urainak jelmondata - ahogy azt Dávid C. Körten Tőkés társaságok világuralma c. könyvében már1995-ben megírta. Az eszközök különbözők, ám a cél és az eszmeiség ugyanaz. Egyik diktatúra sem tűri el a kritikát, még kevésbé azt, hogy valaki kilógjon a sorból. De azért valahol mégis mindegyik megbukik... A fent említett, harmadik típusú diktatúráról szól az Egy mondat új zsarnokságról című vers, amelyet soraimhoz mellékelek. Külön felhívom Professzor Úr figyelmét az utolsó szakaszokra, amelyek komoly figyelmeztetést tartalmaznak mindannyiunk számára:ha gyanútlanul átvesszük a diktatúra megtévesztő propagandáját, magunk is szem leszünk a láncban, magunk is zsarnokság leszünk. Amitől óvjon meg minket a Szentlélek, aki egyedül képes kimenteni a világot- és benne szeretett Európánkat is - az ultraliberális, vadkapitalista diktatúrából - felszínre hozva a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európát.
Professzor Urat tisztelettel és szeretettel köszönti: Márfi Gyula veszprémi érsek
Veszprém. 2012. február 18.
A levél részletek az érsek úr hozzájárulásával kerül közlésre.
Illyés Gyula
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
(1950)
K. László
Azért a műsorújságból tájékozódom, és jelenthetem, a balliberális alaphang a régi, kiegészülve a silány, szórakoztatásra szánt programokkal, amelyek egyébként reménytelenül versenyeznek a nagy kereskedelmi tévék még silányabb népszórakoztatásával. Miközben ezt írom, K. László pénzügyi uniós szakértőként nyilatkozik, védi a védhetetlent, az Európai Unió tökéletesen antidemokratikus felépítését és választási rendszerét, de hát ez érthető, K. László normális esetben sohasem lehetett volna európai biztos, akár most Andor László.
Szegény embert meglepte, hogy nem kapott pályázatára jelölést az MSZP vezető pozícióinak egyikére sem, és nem érti, miért nem támogatták. Nem merném mondani, hogy hiányozni fog, bár szerintem nem fogja feladni, talán még műsorvezető is lehet az ATV-ben, esetleg a Klubrádióban, mint Kuncze Gábor, de végső esetben belép a Demokratikus Koalícióba, ott szükség lehet ilyen régi, jó káderekre. K. László „meggyőződéssel hiszi”, hogy a szociáldemokrata politika jobb, mint a mostani, önérzete apró sebet kapott, de kiheveri.
Szentmihályi Szabó Péter
(MH, 12. 03. 24.)
Ideges a kedves vezér
Aztán ott van az új, üde színfolt, a Demokratikus Koalíció, élén a fődemokratával, Gyurcsány Ferenccel. Az MSZP-ből való kivonulása nem hozta meg a várt népszerűséget, de ráadásul még a frakcióalapítási terve is úgy tűnik, kudarcra van ítélve. Ideges is a kedves vezér, így aztán a híresen konszolidált nagypolgári családi hátterű pápai úri gyerekből kitört a frankó, miszerint Orbán egy felkapaszkodott proli. De akad e pártoknak erős „civil” hátországuk is. Itt van mindjárt a Szolidaritás. Két vezetője, akik korábban nagyot alakítottak bohócforradalmár szerepben, már nem éneklik együtt a dalt, hogy egyedül nem megy. A Szolidaritás gigatüntetést szervezett, de csak néhány ezer embert sikerült összetoboroznia. Bár a résztvevők száma csalódást okozott a szervezőknek, de legalább a vezetőjük, Kónya Péter pontosan tudja, hányan és mennyiért statisztáltak a békemeneten.
Forró Péter
(MH, 12. 03. 24.)
A Nyugat nem minta többé
A Nyugat volt a mentsvár számunkra. Nekünk, akik itt éltünk, elegünk volt a szabadság hiányából, a gazdasági tehetetlenségből, a mindennapi mutyikból, bratyizásból, a fejetlenségből és a továbbélő uram-bátyám viszonyokból, a fejlődésképtelenségből, a szervezetlenségből, a gazdasági irracionalitásokból és így tovább. De vigasztalt és reményt adott számunkra, hogy van a Lajtán túl egy világ, amelyik működőképes, amelyik kiválóan szervezett, amelyik egyszer talán majd befogad bennünket.Egyetlenegy dolgot nem vettünk észre. Mégpedig azt, hogy az ő jólé-tüknek, árubőségüknek, hihetetlenül gáláns szociális és nyugdíjrendszerüknek, a magasan fejlett gazdaságnak nagy ára van. Nem más, mint hogy a Nyugat, azaz a centrumországok, a perifériákat folyamatosan a periférián tartják. Ha a periféria, illetve fél-periféria országait valóban engednék felemelkedni maguk közé, vagyis a centrumországok közé, vége lenne centrumpozíciójuknak. A Nyugat tehát nem tesz mást, mint használja és kihasználja a periféria energiáit, piacait, munkaerejét, kiszivattyúzza onnan az erőforrásokat, és ezzel újabb dinamikát ad a centrumszerep megőrzéséhez.
Fricz Tamás
(MH, 12. 03. 24.)
A csapda és természete
Még mindig azzal áltatjuk magunkat, hogy a Nyugat a haladás, a felemelkedés, a méltó emberi élet egyetlen letéteményese. Ám ez már 907-ben sem volt igaz. Csakhogy ma már igen nehéz a szabadulás ebből a saját magunk által épített történelmi csapdából, mert a magyarság egy része elemi szinten sem képes felfogni e csapda természetét. Legalábbis erre utal az a tragikomikus tény, hogy egyelőre a szabadságnak és rabságnak még a meghatározásában sincs semmiféle egyezség.
Bogár László
(MH)
Szemérmes hazaszeretet
A nemzeti egységet ugyanis nemcsak a főbb politikai és gazdasági kérdésekben való értelmes együttműködés szolgálja, kell hozzá egy erkölcsi, szellemi, kulturális, közös alap is. Éppen ez utóbbi hiányzik oly fájdalmasan 1945 vagy talán már 1918 óta is: a balliberális pártok és mozgalmak képtelenek voltak elszakadni internacionalista, kozmopolita, jelenleg globalista eredetüktől és tanaiktól, hiába erősítgetik, hogy „azért” ők is szeretik a hazát, csak szemérmesen, mert a hazaszeretet magánügy, mint a vallás, minden szavuk és tettük cáfolja ezt az állítást, elég, ha európai uniós szerepükre utalok. Ezért szánalmasan hazug az a vád, hogy a jelenlegi kormány osztja meg a népet – megfordítva viszont igaz, hiszen ez a politikai gondolkodásmód bármikor lemond a nemzeti érdekekről, ha pártjaik, mozgalmaik és vezetőik valamilyen külső hatalomtól támogatást remélhetnek.
Szentmihályi Szabó Péter
Veszélyben a lábtörlő
A magyar stratégia, mint a vidék alkotmánya, ugyanis legalább annyira szolgálja nemzeti érdekeinket, mint az alaptörvény, amelyet ízekre szedett Brüsszel, s amelyet habzó szájjal ordítva, teátrálisan gesztikulálva bírált Daniel-Cohn Bendit, a parlament zöldfrakciójának vezetője. Cohn-Bendit talán az anyatejjel szívta magába az európai demokrácia őrzésének váteszi szerepét, így a magyar vidékstratégiával kapcsolatban újra mozgósíthatja szövetségeseit, és lázíthatja Magyarország ellen a brüsszeli döntnököket.
A kormány által elfogadott magyar vidékstratégia ugyanis nemzeti érdekeink mentén határoz meg irányelveket, országos és regionális programokat. Természeti kincseink, génmódosítástól mentes státusunk megóvása mellett a családi gazdaságok támogatását, a vidék talpra állítását, gazdasági alapjainak megerősítését, a foglalkoztatás növekedését, a torz termelési szerkezet átalakítását tűzte ki célul. Nem mellékes, hogy a helyi élelmiszer-termelés és élelmiszerpiacok helyreállítása, a helyi energiatermelés, a vidéki közösségek megerősödése, a népesedési mutatók javulása és a biológiai sokféleség megőrzése is központi szerepet kap a programban. Nemzeti vidékstratégiánk egyúttal az egyik legfontosabb alapja a gazdasági növekedésnek, záloga az ország felemelkedésének. Nem mellékesen betölti azt az immár egy évtizede ezen a területen tátongó űrt, amely miatt tervek, elképzelések nélkül sodródott a magyar vidék.
Szarvas Szilveszter
(MH)