...a sajtó- és véleményszabadság erős bástyájának, a demokrácia fellegvárának kikiáltott ország sajtójában erős, egyelőre kikezdhetetlennek látszó tabuk léteznek évtizedek óta. Miközben sokasodnak a gondok, a politikai korrektség álságos, látszattoleráns mázával fedik el a problémát. Miközben bőven jut újságoldal és műsoridő arra a vitára, hogy az uniszex vécében legyen-e piszoár a férfiak számára, mert ez esetleg erősítheti a nemi megkülönböztetést, azt a józan kérdést nem teszi fel senki, hogy az egyre több mozlim vallású bevándorló közül a radikálisabbak azért nem viszik el otthonról a feleségüket, mert azoknak esetleg egy férfi után kell majd használniuk a mosdót. A jó szándék tehát célt téveszt a teljes arányvesztés és a valóság iránti vakság nyomán: egyszerűen nem működik az, hogy a toleráns és befogadó svéd társadalomban mindenki szépen beolvad, ráadásul úgy, hogy az áldásos sokszínűség jegyében megőrzi az otthonról hozott kultúráját is. Lukács Csaba  Magyar Nemzet

Gyámság alatt - a megújulás helyett, a múltat hosszabbítják meg

                                      Van valami derűt fakasztó abban, ahogy az MSZP megalakulása óta meg akar újulni. De nem tud. A megújulásnak ugyanis az lenne a feltétele, hogy lehántsa magáról a múltat. El nem ismernék magukról, hogy vezetőik közt nincs erős egyéniség, hiányzik az integráló akarat. Most kínjukban és dühükben ismét a gerontokrata hagyományokat elevenítették föl, pedig ez nem a jövő felé mutat, hanem csak a múltat hosszabbítja meg. Körmendy Zsuzsanna Magyar Nemzet

Már megint Lendvai mondja a tutit a maffiabaloldalon

Az MSZP-s szülői munkaközösség gyámság alá helyezte a bajai videóhamisítási botrány miatt Mesterházy Attilát

Gyurcsány Ferenc, mint cigány szakértő - Soros mint Gyurcsány támogatója

                                        Hogy Soros György támogatta az Együtt-PM mögött álló Haza és Haladás Alapítványt, ma már nem is kérdéses. De miért éppen Gyurcsány Ferenc Altus nevű cégét tartotta a legalkalmasabbnak, hogy balkáni cigánykérdésben tanácsokat osszon a Nyílt Társadalom Alapítványának? Ezt majd az idő eldönti. Egy biztos: a külföldi nyomás a választásokig erősödni fog. Szabó Anna  Magyar Nemzet

Fricz Tamás: Elkezdődött a piszkos kampány

                        Éppen a tárgyilagosság követeli meg, hogy hangsúlyosan kimondjuk: a szocialisták és balliberálisok cselekedetei a baloldali magyar politikai kultúrát juttatták ilyen mélypontra. Az a tárgyilagosnak és semlegesnek látszó álláspont, amely szerint baloldal és jobboldal egyaránt felelős a kialakult mélypontért, semmitmondásával a lényeget keni el, burkoltan pedig a baloldali politikai erőket igyekszik felmenteni a felelősség alól. Valójában tehát mind a szoborgyalázás, mind a videó-botrány a baloldaliak - szocialisták és balliberális csoportok - politikai kultúrájának a mélypontja, akárcsak Őszöd és a 2006. Őszi események, és nem az egész magyar politikai kultúráé. Magyar Nemzet

Bayer Zsolt: Levél Mesterházy Attilának - amikor önök a „történelem átírása és meghamisítása” miatt panaszkodnak, akkor csak azt a történelmet féltik, amit önök már átírtak és meghamisítottak

                                  Elnök Úr! Varsó egyik külvárosában, pontosabban a Bieloleka kerületben áll egy emlékmű. Vörös márványból készült háttér előtt bronzalak ül: O’sváth László. Kolozsvárott végezte jogi tanulmányait, majd a Belügyminisztérium köztisztviselője lett. 1938-ban ő kapta az egyik legfontosabb feladatot: a menekültek befogadásának, ellátásának, Nyugatra menekítésének megszervezését. A varsói emlékmű felirata így hangzik:   „A magyar–lengyel történelmi barátság elkötelezettje, több mint 130 ezer lengyel menekült befogadásának, ellátásának és Nyugatra segítésüknek megszervezője 1939 és 1943 között, szembeszállva a szélsőjobb és a szélsőbal erőivel. A közép-európai kereszténydemokrácia megújulásának hirdetője. Emlékművén keresztül fejezi ki a lengyel nemzet köszönetét mindazoknak, akik a lengyel menekültek megmentését előmozdították.” És ezután 35 név olvasható azon az emlékművön, vörös márványba vésve. Többek között ezek a nevek: Antall József, Esterházy János, Horthy Miklós, Kállay Miklós, Keresztes-Fischer Ferenc, Kudar Lajos, Teleki Pál, Serédi Jusztinián. Ha Magyarországon állítanának fel egy ilyen emlékművet, összeülne az ENSZ Biztonsági Tanácsa, porokat szedne rettenetes felháborodásában a Zsidó Világkongresszus, és önök, Elnök úr, szintúgy mélységesen fel lennének háborodva. Még hogy emlékmű örökítse meg Kállay Miklós nevét! Aki miniszterelnök volt 1942 márciusától egészen 1944 márciu­sáig, az ország megszállásáig és a nyilas puccsig? Hiszen akkor csak náci lehet, ugye? Vagy Keresztes-Fischer! Aki belügyminiszter volt a Károlyi-, Gömbös-, Imrédy-, Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányokban? Hát ez meg micsoda nácifajzat, igaz, Elnök úr? Hát ez az alak személyesen irányította a politikai rendőrséget, és volt képe ahhoz is, hogy a nyilasok mellett a kommunisták ellen is keresztes háborút vívjon! Mit számít, hogy amúgy a német megszállás után Mauthausenbe hurcolták. A lényeg, hogy a háború után a magyar kormány háborús bűnösként akarta elítélni, csak az „imperialisták” nem adták ki, így ágyban, párnák közt halhatott meg Bécsben. Hát Kudar Lajos?! Az meg csendőr alezredes volt! Miképpen lehetséges egy csendőr alezredes nevét márványba vésni és példaképül állítani az utókornak? Ráadásul „ezt a Kudart” Horthy avatta vitézzé. S nem átallott 1942-ben az Államvédelmi Központ helyettes vezetője lenni. Igaz ugyan, hogy Kudar Lajos csendőr alezredes hamis okmányokkal látta el a politikai üldözötteket, akik így menekültek meg a Gestapo és az SS elől; igaz, hogy a nyilas hatalomátvétel után fegyveres erővel akadályozta meg, hogy a nyilas állatok a védett házakból hurcolják el a zsidókat; igaz ugyan, hogy előre értesítette a letartóztatandó személyeket, hogy azoknak legyen idejük és lehetőségük elmenekülni. Aztán a Nemzeti Számonkérő Szék pribékjei elhurcolták, és a németek 1945 februárjában agyonlőtték. De akkor is csendőr volt! A háború után a kommunisták el is vették özvegyétől a járadékot, sőt kitelepítették. És én tartok tőle, Elnök úr, hogy ön még mindig „onnan” szedi történelmi ismereteit… Aztán itt ez a Teleki. Ez is olyan „gyanús alak”, ugye, elnök úr? Cserkész is volt, miniszterelnök is volt „azokban az időkben”, szinte lúdbőrözik az ember háta. Nem csoda, hogy önök és a hazai „liberálisok” megakadályozták szobrának felállítását a fővárosban, és Teleki emlékezetét Boglárra száműzték. De tudja, mit, Elnök úr? Teleki jó helyen van ott! Mert Bogláron gyakran találkozhat Serédi Jusztinián szellemével. Annak a magyar hercegprímásnak a szellemével, aki Vácott és Bogláron általános iskolát, gimnáziumot és kollégiumot alapított a lengyel menekültek gyermekeinek, illetve a Lengyelhonból érkező árváknak. És tudja, kik voltak zömében azok az árvák, Elnök úr? Lengyel zsidók gyerekei. Zsidó gyerekek ezrei leltek menedéket Magyarországon, Elnök úr. Horthy Magyarországán. Idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztos pedig kiadott egy körlevelet minden magyar közigazgatási szervnek, ezzel a szöveggel: „Magyarországon nincsenek lengyel zsidók, csak lengyel menekültek!” Nem tudom, érti-e az Elnök úr… Úgyhogy elmondom ezt is: Serédi Jusztinián és Glattfelder Gyula csanádi püspök már 1938-ban az első zsidótörvény parlamenti vitájában elítélte a zsidók kollektív büntetését. És Serédi tudtával és támogatásával rengeteg lengyel zsidó nyert menedéket magyar kolostorokban. Tudja, Elnök úr, ez a „klerikális reakció”. Horthy Magyarországán, amiről Ungváry Krisztián így nyilatkozott a Die Weltnek új könyve megjelenése kapcsán: „– Ön nagyon plasztikusan írja le, hogyan vettek fel elszegényedett parasztok tömegesen minimális hiteleket uzsorásoktól heti 10 százalékos kamatra, és hogyan vonszolták őket bíróság elé fizetésképtelenség miatt és tették nincstelenné mohó ügyvédek. Az uzsorások és az ügyvédek mind zsidók voltak, az áldozatok többnyire magyarok. Áldozatként nem kellett az embernek szükségszerűen antiszemitává válnia? – Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt nem rasszistává lenni. Ennek bizonyos képzettségi szint lett volna az előfeltétele, amellyel ezek az emberek nem rendelkeztek. Sajnos a természetes reflex az, hogy az embereket a külső attribútumok szerint ítélik meg, és zsidónak élték meg azt, aki a hitelt adta, még akkor is, ha esetleg nem is volt az. Az átlagember számára túlságosan nagy kihívás volt – és ma is az –, hogy e mögé a kategorizálás mögé nézzen.” Mindez nem ad felmentést a szörnyű bűnökre – de azért előbbre jutnánk, ha ezt is meg lehetne vitatni. De addig is, Elnök úr, ez Horthy Magyarországa. Ezek Horthy miniszterelnökei, belügyminiszterei, ez Horthy csendőr alezredese, hercegprímása. És a lengyelek tudják ezt. És nem felejtik. Jó, ha magyar emlékezetet, magyar múltat, magyar históriát kutatunk a lengyelek fővárosában. Magyar múltat kutatva, időt tapogatva térjünk most vissza Varsóba, a Palota térre. Azért, hogy megálljunk a régi várfalnál egy pillanatra, idősb Antall József emléktáblájánál. Kicsit odébb sétálva pedig az 1944-es varsói felkelés emlékműve áll elénk. Döbbenetes látvány az emlékművön ez a gyerekember, kezében fegyverrel, fején az őhozzá képest óriási rohamsisakkal. És ennek az emlékműnek is van magyar vonatkozása, mégpedig óriási jelentőségű! Mert bár Magyarország a második világháborúban Németország szövetségeseként harcolt, a Varsó környékén állomásozó magyar honvédcsapatok – a német hatóságok szigorú parancsa ellenére – élelmet és fegyvert juttattak a harcoló lengyel felkelőknek és a lengyel Honi Hadsereg katonáinak. Lengyel Béla és Szabó László főtisztek tárgyalásokat folytattak a Honi Hadsereg tisztjei­vel, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy semmiféle harci tevékenységet nem folytatnak a lengyelek ellen, még német parancs esetén sem, illetve engedélyezik a lengyel civilek és felkelő egységek átvonulását a magyar állásokon keresztül. Megható pillanatai voltak a lengyel–magyar barátságnak azok a vasárnapok is, amikor a magyar katonák és a lengyel lakosság együtt vett részt a miséken. Mi jórészt elfelejtettük mindezt. Mert elfelejttették velünk, Elnök úr, és elfelejttették önnel is. A lengyelek azonban emlékeznek. Erre is. Jó mindezt észben tartani. Mert „mélységes mély a múltnak kútja” – és mi itt a második világháború óta e kút kávája körül nyargalászunk, és csak azt látjuk, amit a kommunista történetírás látni engedélyezett nekünk. Semmi mást. Így aztán, amikor önök a „történelem átírása és meghamisítása” miatt panaszkodnak, akkor csak azt a történelmet féltik, amit önök már átírtak és meghamisítottak. Úgyhogy legyen méltányos, Elnök úr. Ön kiadott egy nyilatkozatot, többek között ez áll benne: „Horthy Miklós mellszobrának avatása a mai politikai kurzus személyikultusz-imádatának egyenes következménye. A mai politikai légkörben egy ilyen gyalázatos rehabilitáció következmények nélkül megvalósítható. A Fidesz tiltakozása álságos: csak azért tiltakozik a szoboravatás ellen, mert attól tart, a külföldi baloldali média antiszemitizmus címén rossz színben tünteti fel ismét Magyarországot.” Elnök úr! Ennek a néhány sornak minden állítása hazugság. Méltánytalan hazugság. Semmi szükség arra, hogy ön Gyurcsány Ferenc szintjére süllyedjen. Inkább utazzon Varsóba, és kutassa a magyar emlékeket. Utána töprengjen el azon, vajon a romániai zsidóságot kiirtó Antonescu marsallnak miért lehet annyi szobra szerte Romániában. Azért miért nem őrjöng senki sem? Talán, egyszer lesz lehetőség értelmes szóváltásra minderről. Már ha fontos ez egyáltalán… Bayer Zsolt Magyar Hírlap

Bencsik András: Horthy a lépcsőházban

                          Horthy betiltotta volna a Jobbikot. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó idejében Szálasi Ferenc börtönben ült. Rákosi Mátyás is börtönben ült. Nyilasnak és kommunistának a Horthy-korszakban kuss volt.   Az, hogy a szélsőjobboldali Jobbik Horthy-szobrot állíttat Budapesten (magánterületen, egy református gyülekezet lépcsőházában) pontosan olyan történelmi képtelenség, mint a szélsőbal veszettül nácizó, sárga csillagot viselő tagjai, akik ez ellen ordítva tüntetnek. Horthy ugyanis éppen arról ismert, hogy következetesen és mindvégig elutasított minden szélsőséget. Se nácinak, se kommunistának, se anarchistának nem adott teret. Horthy Miklós kormányzó rehabilitálásával azonban mindmáig adós a politikai centrum, mely feltehetően konfliktuskerülésből azt a téves stratégiát követi, hogy amiről nem beszél, az nincs. Azonban a két világháború közötti magyar életről, a menny- és pokoljárás évtizedeiről nem lehet nem beszélni. A természet irtózik a vákuumtól, s mivel azok, akiknek történelmi küldetésük volna a két világháború közötti kísérlet értékelése az emberarcú demokrácia megmentését és az ország területi helyreállítását illetően, nem mernek félelem és elfogultság nélkül erről beszélni, hát azok beszélnek róla, akiknek nem kellene. A Jobbik szíve szerint Szálasi szobrot avatna, de mivel látja, hogy a jobbközép retteg attól, hogy becsületesen megvallja tiszteletét Horthy Miklós iránt, betör e résbe, nagy hangon kisajátítja magának a kormányzó mítoszát, próbálván belőle újnyilast faragni. Horthy nagyon jó eszköz a Jobbik számára, mert egyfelől elfedi műveletlen szavazóbázisa előtt a Szálasi-kultusz rémes világát, másfelől mert a keresztény középosztály számára – bár az agresszív liberális és filoszemita támadások miatt nem szeret beszélni róla – Horthy Miklós kormányzó példakép, így a bátor és szókimondó politikus szerepében tűnhet fel a legértékesebb választói bázis előtt: „látjátok, a Fidesz nem meri méltatni Horthyt, de a Jobbik meri!” A Horthy-ellenes baloldali hisztéria egy okos és árnyalt Horthy-ábrázolással leszerelhető volna, hiszen az abszurd és hamis „Horthy-fasizmus” vádját valójában a kommunisták találták ki. Horthynak nem bűne, hanem végzete volt a második világháború és a német megszállás. John Flournoy Montgomery, az Amerikai Egyesült Államok akkori magyarországi követe meggyőződéssel állította, hogy a náciknak tett magyar engedmények feltétlenül szükségesek és elkerülhetetlenek voltak, és hogy az ország nem rendelkezett valódi politikai mozgástérrel. Magyarország, a vonakodó csatlós című emlékirataiban így írt erről: „Magyarország hajlott arra, hogy a szövetségesek oldalára álljon, de a körülmények folytán elsősorban nem az volt a kérdés, hogy mit szeretne tenni a nép, hanem az, hogy mit tartottak szükségesnek. A magyarok ma úgy érezhetik, hogy vezetőik hibákat követtek el, és minden bizonnyal követtek is el hibákat, de véleményem szerint függetlenül attól, hogy milyen politikát folytattak egy adott időpontban, az eredmény pontosan ugyanaz lett volna.” Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó rehabilitálása, emlékművének felállítása a nemzeti középosztályra vár. Ehhez okos és higgadt érvelésre, civilizált vitára lesz szükség. Horthy személye és a trianoni döntés két létező tabu a magyar szellemi közéletben. Ha nem mer beszélni róla a magyar középosztály, beszél róla az alsó népréteg. És abban nem lesz köszönet. Bencsik András - Demokrata

Unortodoxia!

                                      Nagy nap volt a tegnapi: már Brüsszelben is elismerik, hogy győzött az unortodox gazdaságpolitika! Az Európai Bizottság átfogó őszi gazdasági előrejelzésében „agyondicséri” Magyarországot. ...Hogy jó utat választott a kormány, azt az is mutatja, hogy kilenc év után lekerültünk az uniós szégyenpadról, kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól. No meg visszafizettük a Nemzetközi Valutaalapnak, az IMF-nek a hitelünket, aminek azért van kiemelt jelentősége, mert a szervezet a hitelért cserébe aktívan beleszól a kormányzati elképzelésekbe. A szocialisták idején Washingtonból diktálták tollba a programokat, legyen szó oktatásról, egészségügyről, nyugdíjakról vagy családtámogatásról. Csákó Attila  Magyar Hírlap

Lejárt lemezek - Jobb, ha tudjuk, ők ennyire baloldaliak

                                    A tegnap ismertetett, a devizában eladósodottak számára kidolgozott mentőcsomag azokon próbál segíteni, akik az eddig felkínált lehetőségekkel nem tudtak élni. A kilakoltatások leállítása télvíz idejére és az árfolyamgát teljes megnyitása több százezer adóson segíthet, de félő, hogy a devizahitelezés felfutásával kialakult szociális probléma egészét még így sem lehet megoldani. A javaslat mindenesetre a három felelős, vagyis a túl kockázatos terméket áruló bankok, a korábban ezt tétlenül néző pénzügyi felügyelet révén maga az állam és a hitelfelvevő közötti tehermegosztásra épül – a korábbi mentőcsomagokhoz hasonlóan. A megoldás nem csak az adósok érdeke: a bankoknál már veszélyesen magas a bedőlt hitelállomány, az állam szempontjából pedig az egész ország gazdasági kilábalását hátráltatja a közel egymillió főt érintő devizacsapda. Az állítólagos baloldalon most szavazatvásárlást emlegetnek, holott a probléma az általuk vezetett kormányok tétlensége miatt alakulhatott ki, megoldás gyanánt pedig mindössze annyit tettek le az asztalra, hogy „szűk rétegként” próbálták a társadalom előtt beállítani az érintett családok százezreit, szembeállítva a forintban, illetve a devizában eladósodottakat. Jobb, ha tudjuk, ők ennyire baloldaliak. Szabó Anna  Magyar Nemzet