A semmitmondás és a kérkedés szomorú párosítása az egész „baloldali” ellenzékre rányomja bélyegét, elég, ha a fővárosi képviselőjelöltek nemrég felállt csapatára tekintünk, ugyanaz a probléma: a régiek már leszerepeltek, az újak pedig az esélytelenség biztos tudatában legalább egyszer az életben kapnak némi közfigyelmet.
A hitelességi problémán túl a program teljes hiánya lehet számukra a legnyomasztóbb, mert olyasmit bárki ígérhet, hogy be fogja indítani a gazdasági növekedést, rezsicsökkentés helyett lehet energiatakarékosságot hirdetni, a „törekvő magyar állampolgárok” támogatásáról értekezni, kiszámítható környezet kialakításáról szónokolni. Egyetlen épkézláb, megfontolandó gondolat nincs az ellenzéki retorikában, és az is ijesztő, hogy hazánkat 2002 és 2010 között ilyen politikai „minőség” irányította, az „ahogy lesz, úgy lesz” filozófia alapján.
Az egyre szürreálisabb ellenzéki osztozkodás és pofozkodás mögött egyetlen közös pont van, a féktelen Orbán-gyűlölet, a folyamatos provokáció, és annak a téveszmének a hangsúlyozása, hogy most minden rossz, de majd jön a „jó kormányzás”, a szakértelem, a béke és az európaiság.
Szentmihályi Szabó Péter - Magyar Hírlap
A sertésáfa mérséklésénél reménykedni lehet abban, hogy a mára különösen élessé vált húsipari verseny kikényszeríti az alacsonyabb árakat a boltok polcain is. A Gőgös Zoltán által javasolt nagy attrakcióval ugyanakkor már a 2006-os kampány során megpróbálkozott a Gyurcsány-kormány.
A végeredmény: a költségvetés nem látta a pluszbevételt, a vásárlók pedig hiába keresték az alacsonyabb árakat. Emiatt Gyurcsány Ferenc előbb árkommandóval fenyegetőzött, majd megelégedett azzal is, hogy plazmatévét ajánl fel annak, aki számlával a kezében leleplezi a hazai kereskedelmet. Azóta sem tudjuk, hogy ki volt a szerencsés nyertes.
Nánási Tamás
Magyar Nemzet
Lendvai Ildikó pártmosó igyekezetében lépre megy. Beismeri, hogy az elmúlt pár hét "kudarc volt" a számukra, de az Aczél Györgytől kölcsönzött skatulyát használva, egy "ponttal" a Tilos zónába száműzi a témát: "Balekok, balfácánok voltunk, ez világos, belemásztunk egy csapdába, akárki állította". Lendvai érzi a vétség súlyát.
A mi még nem történt meg az 1956 utáni vérengzésért, szemlesütve bocsánatért esedezik: Bocsánat választók! Bocsánat szimpatizánsok! Bocsánat HVG! És jön a magyarázat: "a balfácánság nem azonos a csalással". Csak hát egy ilyen malőr, amibe ennyi akarnok belekeveredett - ha kiderül, hogy igaz, vagy a pártatlan rendőrség és független bíróság soha ki nem deríthető érdekből el nem sikálja az ügyet -, a csalásnál is nagyobb a vétek: a magukat demokratikusnak hazudó ellenzék legszervezettebb pártjának aljas összeesküvése a demokrácia ellen! Ilyet ma már Kubában sem, legfeljebb Észak-Koreában követnek el.
Takács Péter
Magyar Nemzet
Különösen furcsa a belügyeinkbe való beavatkozást kimerítő nyilatkozat éppen most, amikor lelepleződött, hogy az Egyesült Államok szövetséges államai vezetőinek telefonját lehallgatta, vagyis miközben barátságot színlel, aközben ellenségnek tekinti európai szövetségeseit.
Egyébként értem én, miért olyan fontos az Egyesült Államoknak az, hogy a posztkommunisták kerüljenek ismét hatalomra, olyan kezes bárányként egyetlen nemzeti elkötelezettségű jobboldali kormány sem viseltetett Amerika iránt, mint éppen a Medgyessy-kormány, amely behunyt szemmel, befogott füllel vitte bele hazánkat az iraki háborúba, ami, mint utólag kiderült, ócska hazugságon alapult holmi vegyi fegyverekről.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Lendvai Ildikó azzal blöffölt a köztévében, mintha már tisztázódott volna, hogy nem ők rendelték meg a hamis videót. Nem kellene megvárni a hatóságok álláspontját? Az az új, hiteles kommunikáció, hogy a hetekig összevissza hazudozó, a csillagot az égről letagadó Török Zsolt marad szóvivő, és hallgat, mint a szájzáras csuka?
Azt képzelik, hogy még egyszer bármit el tudnak hitetni a választókkal? A Titanic vezetősége is hiába hozott volna döntést arról, hogy a jégheggyel való találkozás előttről kezdenek mindent újra, azért a tátongó lyuk még ott maradt volna a hajó oldalán. Egyvalamit viszont fényesen bebizonyítottak: az MSZP egy következmények nélküli párt.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Gyakorlatilag ma kezdődik Washingtonban az a kártérítési per, amelyben a hoppon maradt izraeli befektetők több mint százmilliárd forintra perelik a magyar államot a nevezetes sukorói kaszinóberuházás meghiúsulása miatt - amerikai bíróságokon gyakori a magyar vonatkozású per, divatban vagyunk odaát.
A törvényszék várhatóan felhasználja majd Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon korábbi tanúvallomását is hazájuk ellen, bár ez sem különösebben meglepő. Arról nem tudunk, említették-e ájult híveiknek (Demokratikus Koalíció - Együtt 2014-PM) a korábbi kormányfők, hogy kevéske szabadidejükben - amikor épp nem Magyarország jobbításáért küzdenek - hazájuk elmarasztalásán szoktak fáradozni. Nem lennénk meglepve, ha a nagy jövés-menésben "megfeledkeztek" volna erről, hiszen rengeteg a tennivalójuk.
Pilhál György - Magyar Nemzet
A Fidesz–KDNP hatalmas, többmilliós tábora egyben van. A Békemenethez hasonló látványos, egyúttal számokban is eligazító tömegdemonstrációt egyetlen más parlamenti erő sem tud felmutatni. Orbán Viktor tekintélye és karizmája összefűzi a kormány követőit: ezzel nem versenyezhet egyetlen más párt sem.
A Fidesz-KDNP-ben „felettesek” és „alárendeltek” ugyanazt akarják, és ez nem más, mint a kormányzás folytatása, az újabb négyéves mandátum. Ehhez hasonló célkitűzése reálisan egyetlen más mozgalomnak sem lehet: a baloldali ellenzék csak beszél a győzelemről, de fogalma sincs, hogyan győzhetne, hogy mit csinálna a választás másnapján ölébe pottyant hatalommal. Nincs stratégiája, nincs programja, nem ért egyet abban, ki vezesse a seregeket.
A Jobbik és az LMP pedig 2014-ben nem álmodozhat kormányzó többségről.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
Kósa Lajos: A baloldalon teljes káosz uralkodik a hamisítási üggyel kapcsolatban. Ez a csapat olyan mértékben alkalmatlan bármire, hogy arra valójában korábban mi sem gondoltunk.
Az is látszik, nincs bennük semmilyen erkölcsi megfontolás, csak az a gátlástalan hataloméhség, amelynek kapcsán úgy gondolják, nekik minden megengedett. Egy demokrácia viszont sokkal komolyabb hozzáállást igényel.
Magyar Nemzet
2010-ben nemcsak súlyos vereséget szenvedett az MSZP, hanem megroppant az általa hegemónként uralt baloldali szavazótábor is. Az MSZP népszerűségvesztése akkora volt, hogy egyedül képtelennek tűnik a beszűkült tábor kontrolljára és növelésére.
A Demokratikus Koalíció úgy kínál alternatívát a baloldalon, hogy vezetője a fő oka a 2010-es összeomlásnak, és még a baloldali szavazók jó részét is taszítja. Bajnai Gordon mindeközben nem úgy lépett porondra, hogy sajátos elvek, eszmék, célok és programok alapján pártot alapít, mely előbb egészséges versenyt folytatna az MSZP-vel a táboron belül, hanem egészen elképesztő módon rögtön a miniszterelnök-jelöltségre tartott igényt, és leszalámizta magának az MSZP által nem uralt LMP egy részét.
Végül pedig a politikai zsákbamacska: a történelmileg leszerepelt és kimúlt pártok (MDF, SZDSZ) Gyurcsányhoz hasonlóan leszerepelt politikusai: Bokros Lajos, Fodor Gábor, Kuncze Gábor, Ungár Klára, stb., akikhez csatlakozik a kis pártocskaként működő SZDP képviseletében Schmuck Andor. Az MSZP kínlódása teljesen érthető.
Löffler Tibor - Magyar Nemzet
Már hetek óta, s még a társszervezetek, partnerek, szövetségesek, barátok, szimpatizánsok, haverok, urambátyámok és az elvtársak körében is meglehetősen zavaros a Szolidaritás Orbán-szobor-döntő akciójának a visszhangja – azóta már Kónya Péter is beláthatta volna, hogy nemcsak túlzás volt ez így és ebben a formában, de ízléstelen, és ami a legnagyobb gond vele, felettébb hamis és fals is egyben, de már túl késő lenne, túl nagy presztízsveszteséggel járna visszakoznia, most már bizony a végsőkig kitart az igaza mellett –, és kicsit a visszájára, kicsit önmagába is fordult a „buli” a Műegyetem rakparton október 23-án, a baloldali ellenzéki pártok, az MSZP, az Együtt–PM és a Demokratikus Koalíció közös rendezvényén.
Vagyis: teljes a káosz és a fejetlenség az egységbe szerveződni képtelen, de folyamatosan – képtelenül és elképesztően – az egység szükségességét szajkózó ellenzékben.
Szabó Palócz Attila
Magyar Hírlap