Az 1956-os forradalom emlékezete

                                  Légy tettre kész, Magyar nép! Mert nem hiába folyt a vér, Vitéz Bátai Jánosné - 1956. október 23-a éjjelén Előttem egy régi 1956-os fénykép másolata, alatta az írás: A Sztálin-szobor maradványa „Csizma tér”.   A magyar nemzet harca a szabadságért, a függetlenségért, a vallásszabadságért, tragédiával végződött. Brutális volt a beavatkozás, a szovjet csapatok a kommunista hatalom segítségével eltiporták, vérbe fojtották a forradalmat. 1956 november 4. volt a fordulópont, ekkor indult a Forgószél hadművelet, melynek feladata a forradalom leverése,megsemmisítése volt. A megtorlás és „rendcsinálás” időszaka következett. A hatalmon lévő kommunista, gyilkos bitangok eközben fennen hirdették: minden hatalom a dolgozó népé. Megpróbálták elhitetni a munkásokkal, parasztokkal, hogy ők az „uralkodó osztály”. Közben emberek százezreit üldözték el hazánkból, akiknek nem volt könnyű megmaradniuk igaz magyarnak. Azt kellett, azt volt szabad gondolni, amit a párttitkár mondott. Aztán a Kádár-korszak második felében megkezdődött az ország eladósítása, a relatív „jólétet” kölcsönökkel oldották meg. A szabadság eszméjét azonban nem tudták,nem sikerült kiirtani. Eljött 1989,s jött az új nemzedék. A fiatalok bátor fellépése Orbán Viktor vezetésével. Hányan mondták akkor, Nagy Imre temetésén elmondott híres beszédére, hogy ez a szakállas fiatalember a tűzzel játszik. Pedig csak kimondta azt, amit mások nem mertek:szabad országot akarunk, idegen katonák nélküli szabad Magyarországot! Egy ideje éppen Őt, a mai miniszterelnök Orbán Viktort állította be az ellenzékiek egy csoportja úgy, mintha diktátor volna. Szobrot is faragtak róla hungarocellből, s a szobrot ledöntötték, fejét levágták, testét szétszabdalták. Ezt azok vezényelték, akik fennen hirdetik, hogy a másságot is tisztelni kell, és követelik a szólásszabadságot, ami szerintük nincs. A párhuzam nyilvánvaló: a mai szobordöntők megpróbálták az egész jelenetet úgy megrendezni, hogy a sokak által régi filmekből ismerős Sztálin-szobor ledöntésére emlékeztessen. Felmerül a kérdés, hogy ha tényleg diktatúrában élnénk, akkor mi történne az efféle „szobrászokkal”. Mint a fasiszta könyvégetésnél 1933-ban, Hitler uralma alatt. Heine írta valamikor sokkal régebben, a 19. század elején, hogy ahol könyveket égetnek el, ott később embereket is elégetnek majd. S úgy is történt. De először persze csak szimbolikusan. Nem felejthetünk, tanulnunk kell a múltból, a hibákból, az elkövetett bűnökből, különben a megismétlés veszélye fenyeget – ahogyan 2006-ban majdnem megtörtént. Az akkori vezetők valójában nem tudtak mit kezdeni 1956 ötvenéves évfordulójával. A fél évszázados évfordulóról szinte szó sem esett. Sőt, erőszakot alkalmaztak ellenünk, akik megemlékeztünk.Nem szabad a történelmünket elfelejteni. Az igazságot tovább kell adnunk. Őrizzük a lángot, a forradalom eszméjét, az emberek emlékét, akik életüket áldozták Hazánk szabadságáért, függetlenségéért! Ezt a lángot Orbán Viktor gyújtotta újra 1989-ben, és mi kiállunk mellette, mert Magyarországért dolgozik! A jövőnk, a gyermekeink élete a tét! Kézdiné Patakfalvy Katalin Magyar Hírlap

Szentesi Zöldi László: Tetszik a produkció

                          Bármennyien is voltak a Békemeneten, 350 ezren vagy félmillióan, a lényeg az, hogy nagyjából tizenötször annyian mentek el, mint az egyesült baloldal Műegyetem előtti dzsemborijára. Ha a Békemenet résztvevőihez hozzáadjuk azokat, akik a hirtelen jött októberi napsütésben a kerti partit vagy a kirándulást választották, valamint beleszámítjuk az otthon üldögélő családtagokat, olyan többmilliós tábort látunk magunk előtt, hogy ihaj. És ez a többmilliós tábor szavaz majd a tavasszal, ebben biztosak lehetünk.   Ezzel szemben a baloldal mindent eldöntő nagy seregszemléjére néhány tízezren voltak kíváncsiak. Pedig mindenkit meghívtak, mindenkit odaszerveztek, és mindannyian ott voltak, aztán tessék, bődületes leégés lett a vége. Pedig ugye kormányváltó hangulat vagy mi volna, legalábbis szerintük – szerintem meg tíz-húszezer embert utcára vinni a politikai impotencia csendes beismerése. Gondolom, októberre másfajta forgatókönyvet írtak maguknak. Nagy lendülettel nekiugrottak például az MSZP-kongresszusnak, ide-oda sétáltatták Mesterházyt, aki hű, de keményeket mondott a rezsimről, hosszasan agyaltak a jelszavakon, üzeneteken – aztán jött a bajai videó, és elmaradt a fel, vörösök, proletárok, egyetlen üzenetük sem jött át. Október 23-án pedig újfent bebizonyosodott, hogy az utcán mi vagyunk többen. Ez volt a magyar október az idén. Amikor Farkasházy Teddy a legutóbb összetrombitálta a holdudvart, már sejtettük, hogy a legeredetibb pillanat Heller Ági néni hasvillantása, kacér kiállása lesz. És úgy is lőn. Aki megjelent Teddyék szárszói kertjében, vagy közönséges politikai halott, vagy a kilencvenes évekből megörökölt irodalmi, politológus szalonsztár. Miért írom ezt? Hát csak azért, mert tegnapelőtt bemasírozott Teddy minden partitársa a megemlékezésre. Ott volt Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori parádés kocsisa, akit ma már nem noszogatnak hátulról, hiszen régen belebucskázott a sárba, és onnan pislog felfelé, hátha megszánja valaki, és kap egy listás helyet. Megérkezett és felszólalt Ungár Klára, aki nagyjából annyira a jelen politikusa, mint a halott Komócsin Zoltán. Érdeklődve figyeltük Fodor Gábort, akiről szintén rémlik, hogy a választók már több ízben is leszedálták nagyra becsült pártjával együtt. Aztán ott volt a tollal hadonászó, Juhász Péter nevű hivatásos szenvedélybeteg, hallottuk, láttuk Bajnai Gordont, akit nagyjából egy görögdinnye karizmájával áldott meg az Úr. Csodálkoztunk, vajon Teddy melyik fiókjából került elő a kissé poros Bokros Lajos. Ez a baloldali megújulás. A végére hagytam a két igazi aduászt: Mesterházy Attilát és Gyurcsány Ferencet. Ha jól értelmezem a helyzetet, ők most éppen arról vitáznak, ki legyen a vesztes csapat kapitánya. Mesterházy tekintélye ma már akkora, hogy a saját szavazói előtt sem akkor kezdi el a beszédét, amikor szeretné. Lényegében tizenöt darab ávós bácsika és nénike, akiknek persze már a puszta létezésükért is életfogytiglan járna, belefojtotta a szót a kőkemény Attilába. Most, amikor ezeket a sorokat írom, az MSZP és a DK éppen vadul üzenget, s egymást vádolja: Szanyi kapitány szerint Gyurcsány kártevő, Gyurcsány Farizeus Ferenc pedig azt írja Mesterházynak, hogy – idézem, mert ezt tényleg szó szerint kell – „sajnálom, ami tegnap veled történt. Nehéz, méltatlan helyzetbe kerültél.” Hát nem csodás? A nemzeti közép köszöni a műsort, tetszik a produkció. Vitéz László és Zoli bohóc együtt szórakoztatja a gyerekeket. Köszönjük, Attila, köszönjük, Ferenc. Már csak egy kávét kérünk. Milyen érdekesnek tetszenek lenni: önmarcangolás helyett egymás marcangolása. Kérem, tessék egyetlen ellenérvet támasztani a következő mondattal szemben: hogyan vezethetnék az országot azok, akik még a saját szövetségeseiket, partnereiket is hátba döfik? Nekik tényleg ez a harc lesz a végső. Ha a tavasszal ismét győz a Fidesz–KDNP, az egymással civakodó baloldal együtt megy a süllyesztőbe. Kéz a kézben süllyed majd el Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai és a többi panoptikumlakó, soha többé nem látjuk, halljuk őket, mert nem egyszerű választási vereség vár rájuk, hanem végleges politikai karantén, örökös száműzetés. De ez tényleg legyen az ő problémájuk. Mi viszont láttuk egymást októbert 23-án, és emlékeztünk meg ünnepeltünk. Mert mi azért jöttünk össze. Nagyon sokan voltunk, és bizakodhatunk, mert a tábor egyben van, és erősebb, mint valaha. Szentesi Zöldi László Magyar hírlap  

1956-os emlékhelyek a nagyvilágból - Áder János megkoszorúzta a torontói 1956-os emlékművet - Kanada

Máté T. Gyula: Számok és stílusok

                                Egymillió vagy tízezer, ötszázezer vagy pár ezer – a számokon vitatkozhatnak majd a publicisták és pártpropagandisták, az arányokon nem. Méltóságteljes Békemenet vagy szoborrugdosós papundekli- forradalmárok – ez volt az érem két oldala tegnap a magyar fővárosban. Ünneplés és főhajtás vagy a koncon való marakodás – így emlékezett 1956-ra tegnap kormányoldal és „demokratikus ellenzék”.   Mert akár hiszik, akár nem, a jelek szerint a szónokok közül egyedül a miniszterelnöknek tűnt fel tegnap, hogy október 23-át jelez a naptár. Egyedül ő emlékezett, ő beszélt hősökről, küzdelemről és szabadságról, magyarságról és függetlenségről. A Műegyetem előtt összegyűlt ellenzéki pártok és szervezetecskék amolyan felturbózott Hyde parkot tartottak, mint egykor egy elfuserált őrsi gyűlésen, úgy játszottak demokráciát. Volt nyolc szónok, darabra kiszabott ötperces beszédnormával. Amit szinte egyikük sem tartott be, mert hát nyilván időben is mérik a demokratát. Bajnai és Mesterházy adott keretet a maradék fél tucat hordólelkesítőnek. A milliárdos pártvezér azt hozta, amit tud: a közepesen álmosító stílusban előadott semmit. Amikor politizálni akart, az olyan volt… Nos, képzeljenek el egy szendvicsért vigyorogva vicsorító Bubu macit. A karizma nem jár együtt a vagyonnal. Bajnai egyetlen eredetinek tűnő gondolatát valószínűleg még a beszédírói sem értették, a közönség végképp nem fogta, hogy mit akar a Titanickal és a jégheggyel, és akkor most ki a kapitány és főleg mi van az igazsággal. Az „Orbán takarodj” rigmus ismételgetésében pedig még a PR-friss MSZP-elnök is jobb az Együtt vezérénél. Igaz, van, aki még náluk is jobb ebben. Gyurcsány Ferenc médiapszichopata ismét belerondított Bajnai és Mesterházy langymeleg szövetségébe. A szocialista párt hiába festette át újra forradalmi vörösre jelképét és vezényelte a színpadhoz zászlóhordozóit, az „őszödi gondolkodó” újra átverte őket. Pedig minden rendben indult, Mesterházy Attila becsülettel lekezelt a nagymamákkal, molinót igazított, sőt, még a nyakkendőjét is levetette. Megújuló lazaságot erősített a zsebre vágott kéz, a fickós frizura. Erre a nyüves tömeg nekikezd összefogást skandálni, hogy Mesterházy alig tudta túlkiabálni őket… Hiába okították Harangozó Tomiék az aktivistákat, ezek is valami nagy ellenzéki összeborulást akarnak, miközben már megköttetett az újabb ellenzéki négy év kellemes megélésére hivatott alku. Mesterházynak innentől csak egy „felcsúti Maradonára” futotta, azonkívül csak Ron Werberék utasítását igyekezett betartani: egy szót se a bajai videóról. Ő azt se tudja, hogy van ilyen nevű város Magyarországon, videóról meg hírből sem hallott. Tehát a nemzeti ünnepen Bajnai és Mesterházy vergődve támadta Orbánt, Gyurcsány fúrt, a megújult ellenzék többi tagja meg egymásra licitálva igyekezett közelebb kerülni az MSZP–Együtt-kondérhoz. Csupa friss és üde új arcot láthattunk: Bokros Lajos, Kuncze Gábor, Ungár Klára, Fodor Gábor. Az LMP-t bajnais parlamenti mandátumra váltó Szabó Tímeát leszámítva mindannyian részesei voltak a 2002 és 2010 közötti nyolc év mocskának. S igen, az előbb említett három nagyszerűvel egyetemben végrehajtói, támogatói, haszonélvezői vagy szimpatizáns eltűrői voltak 2006-nak is. A lovasrohamnak, a kardlapozásnak, a fejre célzott gumilövedékeknek. Ami akkor bevált politikai fegyver volt, az lenne most is, ha lenne hatalmuk, és nem állna velük szemben több százezer ember. Mint tegnap is Budapest utcáin, a Hősök terén. A „demokratikus ellenzék” másik kedvenc fegyvere a külföldi – legyünk modernül korhűek – „testvéri globalista segítségnyújtás”. Az elmúlt években brüsszeli segítséggel igyekeztek megdönteni a kormányt, ha nincs a tavalyi Békemenet, ha nincs Orbán Viktor állhatatossága, meglehet, bejön a tervük. Hiszen uniós ukázra bukott már kormányfő Athénban és Rómában is – persze utólag rendkívül demokratikusan megkérdezték a görög és az olasz népet is, hogy tetszik-e vagy nincs más választásuk. A „demokratikus ellenzéknek” nincs más programja, mint a 2010 előtti politika folytatása. A gazdaságot irányítsa IMF-komisszár, a multi jogait rögzítse alkotmányt felülíró párthatározat, az ország lakossága meg szokjon rá újra az Európai Unió bürokratáinak és gyarmatosító spekulánsainak feltétlen szolgálatára. Tegnap ezt támogatták pár ezren az ellenzék konckufárjai előtt, és erre mondott nemet sok százezer ember Budapest utcáin. Máté T. Gyula Magyar Hírlap

Fricz Tamás: Miért indul ismét a Békemenet?

                              Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepnapján ismét elindul a Békemenet, a Bem-szobortól a Hősök teréig vonul majd a tömeg, jó szokása szerint békésen, méltóságteljesen.   A kérdés csak az: miért van szükség újra a Békemenetre? A válasz egyszerű: azért, mert a Békemenet által fontosnak tartott értékek ismét veszélybe kerültek, s ezeket ismét meg kell védeni. Ha fel kell sorolni a védendő értékeket, akkor a következőket emelném ki: nemzeti szuverenitás, nemzeti összetartás és egység, demokrácia és szabadság, humanizmus és szeretet – vagyis mindazok az értékek, amelyek egy nemzetközösség s annak minden polgára számára alapvetőek és nélkülözhetetlenek. Emlékezzünk az első és a második, tehát a 2012. januári és az október 23-ai Békemenetre! Mi volt az előzmény, a kiváltó ok akkor? Nem kevesebb, mint hogy az Európai Unió, nemzetközi szervezetek, a nemzetközi sajtó és média váratlan és éles támadásokat intézett Magyarország és annak kormánya ellen, azzal vádolva az Orbán-kabinetet, hogy az új alkotmánnyal, az új médiatörvénnyel és más törvényekkel a demokráciát lerombolja és autoriter rendszert vezet be, megszünteti a fékek és ellensúlyok rendszerét, korlátozza a szabadságjogokat és fasizálódik. Ám a kritikáknál jóval tovább mentek az uniós és más intézmények, s gyakorlatilag előírták a kormánynak, hogy milyen törvényeket kell átalakítani vagy megszüntetni, egyáltalán, hogyan és miként kell működtetni az intézményes rendet az országban. Ez volt az a pillanat, amikor a civil társadalomnak fel kellett lépnie az EU igazságtalan, diszkriminatív és kettős mércét alkalmazó támadásával szemben, megvédve azt a kormányt, amely kiállt és a mai napig kiáll a nemzeti szuverenitásunk és függetlenségünk mellett. Létrejött tehát a Békemenet, s 2012 januárjában mintegy négyszázezer ember lépett fel a külső, nemzetközi támadással szemben, védve a magyar emberek számára történelmileg oly fontos értéket, a nemzeti függetlenséget. Emlékezzünk a szlogenre: nem leszünk gyarmat! A januári Békemenet történelmi érdeme, hogy sikerült az EU bürokratáival szemben megvédeni a kormányt, s akkor úgy tűnt, hogy a külső támadások csillapodnak, de ez nem így történt. 2012. nyár végétől a kormány el akart szakadni a megszorításokat szorgalmazó IMF-től, s ennek hatására megint fellángoltak a hazánkkal szembeni egyoldalú és indokolhatatlan támadások. Ezért, ennek hatására 2012. október 23-án újra elindult a Békemenet, újra több százezer ember hömpölygött a Margit hídon, s ez ismét megdöbbentette a nemzetközi közvéleményt, s részben meghátrálásra is kényszerítette őket. Az első és a második Békemenet tehát a külső támadásokkal szemben védte meg Magyarországot. Egy év alatt azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: a külső támadásokról áttevődött a hangsúly a belső támadásokra. A választásokhoz közeledvén a külső támadókkal egyébként is együttműködő posztkommunista, bal-balliberális ellenzéki csoportok egy része átlépte a demokratikus normák határát, s gyűlölködő, a politikai ellenség mindenáron való kiszorítására törő, polgárháborús ízű kampányba kezdett. Sőt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Orbán Viktort ábrázoló szobor szeptember 29-ei, Clark Ádám téri meggyalázása – amelyben Bajnai Gordon társtettes, bármit is mondjon utólag – immáron a legalapvetőbb értékeket, az emberséget, a méltóságot, a szeretetet tapossa sárba. Ez az a pillanat tehát, amikor a demokrácia, a szabadság, a szeretet és az emberi méltóság értékeit kell a Békemenetnek megvédenie, ezúttal már nem a külső, hanem a belső politikai ellenzékkel szemben. Ugyanis a baloldali ellenzék – beleértve a hatalmuk végleges elvesztését féltő posztkommunistákat, a volt SZDSZ-hez köthető liberálisokat, akik nem bírják elviselni, hogy már nem ők fújják a passzátszelet, valamint a nemzeti többséggel szemben a másság csodálatosságát hirdető új ultraliberálisokat – immáron nem egy demokratikus küzdelmet folytat a választási győzelemért, hanem az „ez a harc lesz a végső” ismert kommunista jelszó értelmében a politikai ellenség, az Orbán-kormány végleges legyőzésére, a demokráciából való kiszorítására készülnek. Amikor tehát a Békemenet elindul október 23-án, akkor a demokrácia szellemének megvédése mellett egy ország, Magyarország egyben tartásáért is menetel, egy nemzetközösség megmentéséért, az ország végletes és végzetes kettészakadásának megakadályozásáért. S itt ér egybe a külső és a belső támadásokkal szembeni fellépés, hiszen mind a külső, mind a belső támadások azzal fenyegetnek, hogy felborítják az ország nemzeti egységét, integritását és békéjét. Ha mindez sikerülne nekik, akkor Magyarország 2014-től nem a fejlett világ, hanem Latin-Amerika vagy Afrika irányában indulna el. Ezt akarja megakadályozni a Békemenet! S mindezen túl: ez az ország és annak legtöbb polgára szeretne már végre békében élni, demokráciában és nem polgárháborúban, nem széthúzásban, hanem egységben a határon túli magyarokkal együtt. Civil, polgári politikai kultúrát akarunk felépíteni, amely Európa felé visz bennünket s nem pedig Kelet vagy Dél felé. Jelenleg a külső és a belső támadások miatt a nemzet erői forgácsolódnak, nem összeadódnak, hanem szétesnek, nem egymást segítik, hanem elvesztik energiáikat. 2014-től olyan országot kell építenünk, amelyikben összeadódnak és egymást erősítik a termékeny energiák, ahol a politikai viták közös célokról és nem egymás elleni háborúról szólnak, ugyanis így és csakis ilyen módon lehetünk hatékony és sikeres ország a nemzetek közösségében. A Békemenet ebben próbál segíteni. MNO

Bayer Zsolt: Ávósok akcióban

                              Úgy nyilatkozott a HVG főszerkesztője, Gavra Gábor, hogy pontosan tudják, kik szerepelnek a „szavazatvásárlós” videón. Nos, mi is tudjuk. Le is írtuk szépen, sorjában mai cikkünkben.   A felvételen a szereplők hosszan értekeznek arról, miszerint ők már az első választáskor is elmentek szavazni, és „szépen letették az ikszet” a Fidesz jelöltjére, mert pénzt ígértek nekik ezért, de nem kapták meg. Kérdésünk: vajon hogyan ment el szavazni a bajai 32-es körzetben B. József és P. János, akik Sükösdön laknak? Még egyszer: ezek az alakok nemhogy nem az érintett körzet lakói, de még csak nem is bajaiak! Ha Gavra ismeri a szereplőket, miért nem tette fel ezt az egyszerű kérdést? És miért írta a videó fölé, hogy „íme a bizonyíték a csalásra”? Azért, mert Gavra egy becstelen, aljas szennylapot üzemeltet társaival együtt. Olyat, amelyet önmaguk képére formáltak. És a sajtó megfelelő része azonnal lecsapott a Gavra-féle „bizonyítékra”, és az elmúlt hetvenkét órában szédületes karriert futott be a „Fideszt leleplező felvétel” (Aztán vasárnapra valahogy, szinte varázsütésre mindenhonnan eltűnt a felvétel. Érdekes…) De természetesen nem csak a sajtó becstelen része kapta fel a témát, felsorakoztak az ugyanolyan politikusok is. Az ATV Egyenes beszéd című revolverműsorában Harangozó Tamás MSZP-s politikus fröcsögött habzó szájjal, miszerint „mit mondhatna szerencsétlen Zsigó Róbert”, hiszen lebukott, hiszen hazudik, hiszen az egész Fidesz hazudik. Mesterházy Attila MSZP-főnök pedig egyenesen azt találta mondani, hogy „Zsigó Róbert csak akkor nem hazudik, ha nem beszél”. És még azt is, hogy „a Fidesz egy bűnbanda”. A nyomorult kis slapajok meg ezt cifrázták, Karácsony Gergelytől Török Zsoltig. De most itt a baj. Most lebuktak. Ezt ők is tudják. Már elkezdték kenni a mocskot. „Ja, ha mégis csalás volt, ha mégis hamis a videó, akkor biztos a cigányok csinálták a saját szakállukra vagy pénzért.” Ez megy a fórumokon, mert hát a névtelenségbe burkolózó mezei ávós hadak gyorsabban reagálnak, mint a vezérek. De most nagyon figyelj, Mesterházy, te, aki bűnbandának nevezted a Fideszt, vagyis sok ezer párttagot, aktivistát, szimpatizánst és egyszerű szavazót: mindenki tudni fogja, érezni, sejteni, hogy ti álltok a hamis videó mögött éppúgy, mint az egész bajai botránysorozat mögött! Ti, együtt, mindannyian! És ez akkor is így van, ha soha nem lehet majd bebizonyítani, mert a végrehajtóitok jobban rettegnek tőletek, mint az igazságszolgáltatástól. Ami nem is csoda, ugyanis egyenes út vezet az ávótól hozzátok. Ez önmagában benne van az MKP-MSZMP-MSZP-kontinuitásban és jogfolytonosságban. Az ávósok annak idején elrejtették a szekrényben a fegyvert és a valutát, aztán megtalálták, és vitték börtönbe vagy akasztani a „bűnöst”. Ti hamis videókkal kufárkodtok, aztán nekiálltok elsiratni a demokrá­ciát. Ávósnak lenni nem stallum és államforma kérdése, hanem lelki alkaté. Senki, soha senki nem fogja levakarni rólatok ezt a mocskot. És Arany János is nektek üzen: „S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál.” Bizony, Mesterházy. Ezért kell titeket eltakarítani. Szabad választáson. És annyi videót csinálhattok közben, amennyit akartok. Hiszen úgyis megmondta legfőbb „európai” szövetségesetek, amikor kijött a Bildelberg-konferenciáról. Úgyhogy videózzatok szorgalmasan, Mesterházy. Hazudjatok rendületlenül, Gavra. Akkor is el fogtok takarodni, az anyátok keservébe. Bayer Zsolt Magyar Hírlap  

Jövő

                    Az előterjesztés legfontosabb eleme a családi adókedvezmény kiterjesztése. Eszerint a jövő évtől nemcsak a szülő személyi jövedelemadóját csökkentheti a rendelkezés, hanem az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot is. ... gyerekek nélkül nincs jövő. Helyesen pedig az cselekszik, aki a jövőre összpontosít. Jakubász Tamás  Magyar Nemzet

Hazai

                          A nagy áruházláncokban is főleg a kiírás szerint magyar terméket választják az emberek, és ugyanezért nagy a piacok forgalma is. Nem holmi idegenellenesség van ebben, hanem célszerű felismerés, nem feltétlenül hazaszeretet, hanem normális önvédelem. Ez nem hungarikum, de 2010 óta sok kormányzati munka is fekszik abban, hogy a „fogyasztók” végre, sok évtized után kezdik újra megbecsülni azt, ami itthon terem és készül, pusztán egészségvédelmi okból is. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Gyorsulási verseny a roncsderbin

                Naivan még sajnálhatjuk is a szocikat, hogy húsz éve nem tudják magukról a liberálisokat levakarni, de valószínűbb, hogy abban reménykednek: Bajnai gazdái hálásak lesznek nekik. Az MSZP roncsautójára a kormánygyűlölő táborból megpróbált felkapaszkodni a DK-t vezető Gyurcsány, a frissen alakult Liberálisok vezére, Fodor Gábor és nem sokkal korábban az MSZDP-t kiprivatizáló Schmuck Andor. Őket azonban a szocik "Saját pártot mindenkinek!" felkiáltással rövid úton lelökték, megértetve velük: a roncsderbin saját járgányaikkal, a hátsó rajtkockából kell indulniuk. Zsolnay Miklós  Magyar Nemzet

Csalárd termék a devizaalapú hitel

                        A betanítás célja az lehetett, hogy a banki dolgozók előtt is elleplezzék a pénzpiaci szörnyszülöttben elrejtett közönséges csalást. Azt mondták ugyanis a dolgozónak, hogy ő egy „devizahitelt” kezel, ezért így kell számolnia. Miután azonban a svájci frankos nyilvántartásban „benne marad” a hamis tízfrankos egyenleg, a forint pedig ugye meggyengült tíz százalékkal, az adós százforintos tartozása észrevétlenül, leplezett formában száztíz forintra nő. Ezt még a könyvvizsgáló elől is ügyesen elrejtik, hiszen a forintegyenleget belső technikai számlán tartják csak nyilván, azt pedig nem látja a könyvvizsgáló. Összefoglalva: a virtuális svájci frankos játék pénzből így lesz valóságos, kikövetelt forinttartozás. Éppen ez okozza azt a bizonyos minimum háromezermilliárdos átverést, s a törlesztőrészletek brutális mértékű elszabadulását. Bán Károly Magyar Hírlap