Bayer Zsolt: Látogatás a lakásunkban
Egy felvétellel állt elő a HVG. A felvételhez írt cikk címe: „Itt a bizonyíték a csalásra: pénzért és tűzifáért szavaztak Baján.” Ha megnézi valaki a kilencperces felvételt, azonnal gyanús lesz néhány dolog. Mindenekelőtt az, hogy a felvétel nyilvánvalóan nem titokban készült. A felvételt egy mobiltelefonnal készíti valaki, aki ott van a társaságban.
Hogy honnan lehet ezt tudni? A kép minőségéből, a kép mozgásából, továbbá abból, hogy a „legütősebb” részeknél a „kamera” ráközelít (zoomol) a „látnivalóra”. Így például amikor a főszereplő előveszi a pénzt a belső zsebéből, akkor a felvétel készítője ügyesen ráfókuszál a pénzre, nehogy a rossz minőség miatt esetleg ne látszódjék pontosan minden.
Mindebből következik a másik kérdés: miképpen lehetséges mindez? Bizony… A felvételen szereplők egyike a következőket mondja: „Cigányok vagyunk, de ennyire nem vagyunk hülyék.” Jó, akkor induljunk ki ebből: egy cigány ember érkezik egy szintúgy cigányokból álló társasághoz, és nekifog megvásárolni a szavazataikat. Pénzt ígér, tűzifát ígér, majd elő is veszi a pénzt, leteszi az asztalra, előtte gondosan megszámolja. Bűncselekményt követ el. S közben mindvégig ott egy ember, aki teljesen nyíltan rögzíti az eseményeket. Kérdés: lehet-e egy cigány vagy egy nem cigány ennyire hülye? Érdemes eltöprengeni ezen…
De nézzük tovább: a kilencperces felvétel alatt minden elhangzik, aminek „el kell hangoznia”. Az embernek kifejezetten olyan érzése támad, mintha az ellenérdekelt fél kívánsága szerint történne minden. Elhangzik „Róbert”, „Csaba”, „Szilveszter” neve, vagyis minden fideszesé, aki fontos. Elhangoznak az ígért pénzösszegek és egyéb juttatások, visszamenőlegesen is. Elhangzik, hogy amúgy a cigányok inkább Teket Melindára szavaznának, „de hát kell a pénz”. Elhangzik, hogy a „Robi” majd elintézi, ne kapcsolják ki a villanyt. Elhangzik, hogy a pénzt a „Robi küldte”, a „Csaba küldte”. Majd a pénz is előkerül a maga valóságában, és a kamera rajta van, gondosan. Ez így kicsit több, mint tökéletes. Ez így több, mint gyanús.
S aztán még egy kérdés: ki a felvétel készítője? Nyilvánvaló, hogy a bűncselekményben részt vevők ismerik őt. De ki ő? S a felvétel miért nem a megismételt választás előtt került elő? Hiszen akkor minden másképpen alakult (alakulhatott) volna.
Mi volt a célja a bűncselekmény elkövetőinek (a vesztegetőnek és a megvesztegetetteknek) azzal, hogy nyilvánosságra hozták az önmagukat is leleplező anyagot? És miért a választás után majdnem egy héttel?
S ki a megvesztegető?
Nos, őt Gilián Róbertnek hívják. Zsigó Róbert polgármester életében nem találkozott, nem beszélt vele. S hogyan kerül a 32. szavazókör választóihoz, amikor amúgy Baja Bajaszentistván nevű kerületében lakik, ami a város északi szélén van, míg a kérdéses szavazókör délen…
S még egy fontos – talán a legfontosabb – kérdés: miért tesz úgy Gilián Róbert a felvételen, mintha ő érkezne valahová, egy társasághoz, akik őrá várnak? Mert a felvétel szerint ez történik. Gilián érkezik, belép egy szobába, lekezel mindenkivel, majd leül, és nekifog megvesztegetni.
A felvétel végén pedig azt mondja, „nem is akarok tovább zavarni”, és elköszön, elmegy. Igen ám, de Gilián Facebook-oldaláról kiderül, hogy a felvétel Gilián saját lakásában készült! Még a kislánya is rajta van! Szóval Giliánéknál az a szokás, hogy a vendégek fogadják a házigazdát, majd a házigazda elköszön tőlük, és távozik. Miért van szükség erre a színjátékra?
Valószínűleg azért, mert egy színjátékkal állunk szemben. És nagyon úgy tűnik, hogy az előttünk álló kampányban ez lesz az egyik csodafegyverük a gazembereknek. Papcsák Ferenc zuglói polgármester esetében már találkozhattunk ezzel, igaz, még „csak” hangfelvétel formájában. És most íme, Baján előkerült a másik, csalást „bizonyító” felvétel.
Ha igaz, amit sejteni vélünk, akkor viszont a rendszerváltás óta a legnagyobb, legocsmányabb gazemberséggel és csalással állunk szemben. Ez pedig innentől kezdve világbotrány. S akik ebben benne vannak, azokat börtönbe kell vinni, de azonnal. Legyenek bár ellenzéki politikusok, aktivisták, vagy éppen rohadék újságírók, akik csak alkalmazzák és „kipróbálják a technikákat”.
És ha úgy van, ahogy sejtjük, akkor nem úszhatja meg sem a HVG, sem az Index, sem a többi szemét orgánum. És a végére csak egy kérdés marad: tényleg nem szégyellitek magatokat, gazemberek?
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Ha nem balliberális kormány regnál, akkor tombol az önkény
A művelt osztrák erre könnyezni kezd, máris megérti, amit szegény, üldözött rendező a végére tartogat: „elveszett a szabadság”. Az csupán a véletlen műve, hogy a balliberális ellenzék az élet minden területére kiterjesztve ugyanezt ismételgeti itthon és külföldön, az óriáskígyó sértettségével és bosszúvágyával, ha a farkára lépnek. A mondandó világos: ha nem balliberális kormány regnál, akkor tombol az önkény, mindenki retteg, kialszik a szabadság fáklyája. Kevesebb a pénz, a kultúrmaffiát érzékeny veszteség éri, meg kell menteni a magyarokat a keresztény világképtől és a nemzet megmaradása szempontjából hasznos művészettől.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Osztrák konszenzus Magyarország lenácizásában
Orbán rendkívüli választói támogatottság révén lett kormányfő, pártját a választások közeledtével még mindig kiugró mértékben támogatják, és igen nagy az esélye, hogy újraválasztják. A magyar miniszterelnök "romaszalámival" való lenácizása ezért egyben a választók, illetve egyben a magyarok lenácizása is. De még külön a romáké is! Mert hát ott vannak a kormányt támogató, a kormánypártokkal együttműködő roma szervezetek és - főleg - a kormánypártra szavazó roma választópolgárok, kiknek létezéséről az osztrák művészeknek valószínűleg fogalmuk sincs.
Löffler Tibor
Magyar Nemzet
A jövő és az élet felé - kapjon újra hangsúlyosabb szerepet a munka, a hit, a család és a nemzet
A posztkádári és a posztmodern kultúra lefedte a sokáig egyedül üdvözítőnek feltüntetett globális piacgazdaság igényeit. Az európai mainstream megformázta hazai képviseletét. A válság azonban feltette a kérdést, hogy (jó)létünk kizárólagos mércéje továbbra is a fogyasztási javak megszerzése legyen-e, amellyel együtt jár az individuális szabadságélmény mindent maga alá temető ethosza, vagy újra hangsúlyosabb szerephez jusson a munka, a hit, a család és a nemzet.
Borókai Gábor
Heti Válasz
A liberális mentalitás ma: ha nem én vagyok hatalmon, akkor nincs demokrácia
A liberálisok azt képzelik, hogy a demokrácia eleve azonos a liberális elvárásokkal, holott nem az, mert a demokrácia csupán lehetőséget ad a kormányzás különféle értelmezésére. Végül, sokan képtelenek megkülönböztetni a demokráciát annak minőségi kritériumaitól. Primitíven kifejezve, ha nem én vagyok hatalmon, akkor nincs demokrácia. Arisztotelész szerint a demokráciának számos formája létezik, pedig ő még nem volt rákényszerítve választani jobb- vagy baloldal között.
Lánczi András
Heti Válasz
Támad a panoptikum
Hatszáz képviselői hely sem lenne elég ahhoz, hogy kedvenceik bejussanak az Országgyűlésbe, de most még a háromszáznyolcvanhat hely is a felére csökken. Ez a tülekedés lehet az oka, hogy egyre vadabb kijelentések hangzanak el a röpke médiafigyelem felkeltése céljából, és a politikai süllyesztőből kikecmergő figurák megpróbálják elhitetni magukról, hogy teljesen megújultak, régi, megszűnt vagy elhagyott pártjukhoz semmi közük, színre lépésük egyetlen oka a magyar demokrácia megmentése és a közjó lankadatlan szolgálata.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Öncenzúrázó jogvédők - Amerikában súlyosan sérül a sajtószabadság!
Egymást figyelő újságírók. Száz lehallgatott telefonvonal az egyik legnagyobb globális szerkesztőségben. Elhallgattatott sajtóforrások. Megfélemlített szerkesztők. Az információhoz egyre nehezebben hozzáférő sajtómunkások. Komolyan aggódhatunk az amerikai sajtószabadság miatt.
… Hol van mosta Freedom House, amely egyébként az egyik legjobb besorolást adta az amerikai sajtószabadságnak?
Merre néz az Amnesty International?
Csak azért kérdezzük, mert ezek a szervezetek is egyszerre léptek fel Magyarországgal szemben az új médiatörvény kapcsán 2011 elején. Mit kaptunk a Klubrádió állítólagos elhallgattatásáért? A frekvenciáért még a most hallgató Clinton asszony is aggódott, pedig nem volt oka rá: a csatorna azóta is zavartalanul működik.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Tájkép Baja után
Meglehet, a baloldal vérszagot érzett, valamiért úgy érezte, nyerhet Baján, s egy inkább jobboldalinak számító városban aratott győzelem lendületet adhat a korszakváltásra gyúrók kampányának. Ehhez képest volt kudarc a számukra, hogy szeptember 22-én elmaradt az áttörés, az ellenzéki pártvezetők felvonulása ellenére nyert a fideszes jelölt. Függetlenül a döntés értelmezésétől: a bíróság azzal, hogy aztán éppen abban a szavazókörben rendelt el megismételt szavazást, ahol a kormányoldal lényegében a maga javára fordította a küzdelmet az egész körzetben, komoly fegyvert adott a csalást kiáltó ellenzék kezébe. Ám ezt a fegyvert csak akkor tudta volna belemártani a gyűlölt ellenfélbe, ha a megismételt voksoláson megveri a Fideszt.
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Imrike
Volt a mi utcánkban a messzi-messzi hatvanas-hetvenes években egy csúnya, szerencsétlen kisfiú, az Imrike. Imrikét alig szerették, s aki mégis, az csak muszájból. Imrikével nem is az volt a legnagyobb baj, hogy csúnya volt és szerencsétlen, hanem az, hogy ebből kifolyólag egy aljas kis szemétláda lett belőle. Orvul támadt ránk mindig, hátulról. Rúgott, mart a nagy, retkes körmével, s ha nekimentünk, vékony, sivító disznóhangon vonyított és igazi könnyeket sírt. Még csak megverni se lehetett rendesen, férfimód.
Az MSZP–Együtt–PM–DK az ország Imrikéje.
Az ország Imrikéje úgy döntött, most aztán Baján megmutatja végre. Kerül, amibe kerül. De ha már összeálltak, akkor muszáj megmutassák, hiszen éppen így fognak összeállni nagyjából és legkésőbb három hónappal a választás előtt. Baja volt a kísérleti terep. Hogy akkor mi is várható. Ráadásul Baja szimbolikus ügy is volt, Bajnai miatt. Mert hát ő bajai. Ezért kellett bármi áron a győzelem.
Hogy Baja kísérleti terep volt számukra, onnan tudható, hogy elég hamar megszállták a nyilvánosságot azzal az egyszerű üzenettel, amely szerint „a Fidesz kísérleti terepnek tekinti Baját”. Mindig ezt csinálják. Amit elkövettek vagy elkövetni készülnek, azzal megvádolják az ellenfelüket, aztán vékony disznóhangon visítanak. Így volt most is Baján.
Beleálltak kötésig a kampányba. Mert azért csak szemet szúr, ugye, hogy egy időközi önkormányzati képviselő-választásra, amely ráadásul semmit sem számít, a városba érkezik az összes nagyágyú. Kampányolt ott Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány. Orbán nem ment, erre azzal vádolták, „nem mer a választók elé állni”.
A legképtelenebb hazugságokat terjesztették városszerte – ennek volt a legocsmányabb pillanata, amikor azzal vádolták Zsigó Róbert polgármestert, hogy a családja miatt aszfaltoztat és helyez át buszmegállókat. Semmi sem igaz az egészből, de hát kampány van.
Így fordultunk rá a választásra, amelyet megnyert a Fidesz jelöltje.
Ekkor előbb előálltak azzal, hogy de két hagyományosan jobboldali körzetben is megverték a jobboldal jelöltjét. Ez is hazugság. A 2010-es önkormányzati választásokra átalakították a bajai körzeteket, tizennégyből tízet csináltak, ráadásul úgy, hogy a körzetekben nagyjából ugyanannyi szavazópolgár maradt. Ebből következően a körzetek megnőttek. Vagyis ebben a felállásban most voltak először választások, így nem lehet hagyományosan jobboldali körzetekről beszélni, sőt…
Ezt a hazugságot pedig követte a választási csalás kitalálása.
Amit megtettek 2002-ben az országgyűlési választásokon, azzal vádolták meg a jobboldalt Baján. Igen, 2002-ben láncszavazással, a választók szállításával tudtak győzni negyvenezer szavazattal, méghozzá úgy, hogy több mint háromezer szavazókörben egyáltalán nem volt jobboldali szavazóbiztos. Ezeken a helyeken azt csináltak a szavazócédulákkal, amit akartak. Nem csoda, ha nem engedték a szavazatok újraszámlálását, hanem inkább megsemmisítették azokat. (Ugye emlékszünk?)
Nos, most elővették a saját régi emlékeiket, és megvádolták mindezzel győztes ellenfelüket. A bíróság pedig azt állapította meg, hogy Baján, a 32-es választókörben KAMPÁNYCSENDSÉRTÉS történt, és ott meg kell ismételni a szavazást.
Kezdődött minden elölről.
Hazudtak tovább, rendületlenül.
A csúcspont az volt, amikor egy Bogád Zoltán nevű Imrike megírta, miszerint gyámhivatalhoz fordult egy bajai szülő, mert a Fidesz kampánya félelmet kelt a gyermekében. Aztán kiderült, hogy maga a cikk írója fordult a gyámhivatalhoz, mert hát ő amúgy az Együtt–2014 alapító tagja, és a kampánystáb aktivistája. Lebukása után pedig csak ennyit közölt lakonikusan: „Ezek technikák, mindent ki kell próbálni.” Hát persze, Imrike…
S aztán jött a megismételt választás, és az MSZP–Együtt–PM–DK Imrike megint kikapott. Némileg nagyobb arányban, mint először.
S akkor csak egyetlen kérdést, ha szabad: ha olyan nagy elégedetlenség és kormány- meg Fidesz-utálat dúl az országban, mint amekkoráról Imrikéék naponta beszélnek, akkor miképpen lehetséges ez?
Ha egyszer „2014-ben leváltjátok ez a kormányt”, drága Imrikék, akkor hogy a fenébe nem tudtok megnyerni egy ilyen választást ennyi kampányolás, ennyi hazugság, ennyi mocsokság után, ráadásul úgy, hogy állítólag még csalt is a jobboldal, és ennek árnyékában vágott neki a második „fordulónak”? Hogy létezhet ez úgy, hogy ráadásul egy időközi, teljesen érdektelen önkormányzati választáson soha nem látott részvételt generált az aljas kampányotok! Közel ötvenszázalékos részvétel mellett zakóztatok még nagyobbat, mint elsőre, vagyis a jobboldali szavazókat aktivizáltátok a disznóvisításotokkal.
Nos, Imrikéim, ez nagyon ciki. Miképpen elég ciki lett volna a jobboldalnak, ha nyertek. De hát nem nyertetek. Nem megy. Rúgtok hátulról, martok a mocskos körmötökkel, aztán el vagytok zavarva anyátok keservébe.
Együtt–2018, Együtt–2022. Jelen állás szerint ez a helyes pártnév, arany Imrikéim. Ne csüggedjetek.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Napközi
Bevallom, én ezt az egészet egyáltalán nem értem. Miért állítják felnőtt emberek – akik láttak már iskolát közelről akár szülőként, akár pedagógusként –, hogy nem lehet tartalmas délutáni programokat szervezni? Ebből ugyanis logikusan az következik, hogy az említett nyilatkozók, cikkírók, kommentelők – akik szerint a gyerekek délután négyig bent fognak unatkozni egy poshadt levegőjű teremben, vagy kint ácsorognak majd az iskolaudvaron – eddig csupán rosszul működő napköziket láttak. Hiszen mindig is volt napközi délután négyig, sőt tovább is. Adódik a kérdés: ha ez igaz, ha a napközi véleményük szerint csupán ócska gyermekmegőrző, akkor korábban miért nem tettek ellene?
Korompay Csilla
Magyar Hírlap