Aki önkéntes tűzhalálával tiltakozott hazája megszállása ellen
Aki önkéntes tűzhalálával tiltakozott hazája megszállása, a kommunista diktatúra ellen
1969. január 20-án Budapesten, a Nemzeti Múzeum kertjében felgyújtotta fel magát a 17 éves Bauer Sándor.
Búcsúlevele tanúsága szerint, azért, mert úgy vélte bár szeretne élni, „de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek”.
Mikor a szemtanúk Bauert kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, tiltakozásból az orosz megszállók ellen. A fiatalembert harmadfokú égési sérülésekkel szállították be a Központi Honvéd Kórház égési osztályára.
Még élt néhány napig. Ott a haldoklót előzetes letartóztatásba helyezték, majd nyomozók faggatták, vallatták, ki akarták belőle szedni egy nagyobb összeesküvés részleteit.
Talán meg akarta dönteni a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt? Tényállás az volt, hogy „gyalázó kijelentéseket” tett a hatalomra.
1969-et írtunk, élénken élt a kelet-európaiakban a prágai tavasz emléke, és az akkori, ’69-es budapesti tél sem tűnt rózsásabbnak.
Bauer Sándor nem kívánt a diktatúrában, megalkuvóként élni, ő másik ösvényt választott, a cselekvés útját - az életét adta a hazáért.
kattints a képekre - szívszorítóak!
Recsegő-ropogó neoliberalizmus
A neoliberális toposzok hangoztatása már a nemzetközi, de a hazai nyilvánosság terein, a közbeszédben sem vált ki áhítatot, sőt, lassan ennek az ellenkezőjét. S ami a legfontosabb: a tételek, tézisek kezdenek egyszerűen unalmassá válni, mert nem mondanak semmiről semmit. És nem oldanak meg egyetlen társadalmi, gazdasági vagy politikai problémát sem. Jelentéktelenednek. Sőt: röhejessé válnak.
Fricz Tamás
Magyar Nemzet
Gordon álma
Hiszen demokrata, csinos, szakértően mosolygós. Szivárványszerű karakter. Lehet egy Gordon ennél tökéletesebb? Mi kell még? Ha marad a volt rezsim, a szocializmusféle, most tervhivatalban lenne osztályvezető, ha minden bejön, menő külkeres értékesítő. Jó seft. Szeretni kell. Fletó anyósa úgy hívta: a 2-es villamoson érkezett. Tudják, ez volt a megfelelő káder útvonala: a Közgázból akár egyenesen a Parlamentig. A munkát elegánsan kihagyva. Hát végül is egyszer már sikerült, Gyurcsány segített.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Még egyszer a Szörényi - Bródy - Alföld-féle István, a király ocsmány előadásáról - rövid lapszemle
Csóti György szerint az István, a király előadása jól megrendezett, látványos előadás volt. Profi a rendező tele ötletekkel. Az első üzenet a drasztikus kemény egyházellenesség. Asztrik püspök uralja az egész előadást. Gestapo-főnökként jelenik meg a legelején, és úgy köszön el a nézőktől. Végtelenül ellenszenves, kegyetlen, érzelmek nélküli uralkodó diktátor.
A vörösen izzó keresztek fegyverré válnak, velük veri, ölik, döngölik földbe a magyarokat a csuklyás szerzetesek.
A második üzenet a magyarok primitívek, tehetségtelenek, aljasok és nevetséges bohócok. Koppány népe négykézláb állva a földről eszik, mint az állatok. A táltos gusztustalan, drogos alak. A magyarok, István népe, Koppány emberei egyaránt, tehetetlen csorda, akiket fekete ruhás gárdisták vagy vörös kereszttel fenyegető papok lökdösnek, jobbra-balra.
Ellenállás nincs, csak menekülés, földre zuhanás, megadás. Tehetetlen, mindenre alkalmatlan tömeg. A magyarok aljasak: Sur, Solt és Bese, a három főúr „reprezentálja” a magyar elitet: csak ők viselnek bocskaihoz hasonló zsinóros kabátot, senki más. A magyarok nevetséges bohócok: amikor két regős kiszáll az 1938-as rendszámú Trabantból, kitör a harsány nevetés a nézőtéren.
Ez az előadás teljes mértékben történelmietlen. Istvánt tehetetlen, akarat nélküli, az anyja és Asztrik püspök között vergődő, szánalomra méltó alaknak állítja be. Még királlyá koronázásakor sem emeli fel a fejét.
Alföldi Róbertet egyáltalán nem zavarja, hogy István létrehozott egy birodalmat, amely ötszáz évig Európa meghatározó hatalma volt. Úgy állítja be az ezer év előtti eseményeket, mintha a kegyetlen németek leigázták volna, és rabszíjra fűzték volna elődeinket.
Magyar Nemzet
Bizonyítványosztás tanévnyitón?
Ma annyit látunk, hogy az állam fenntartható oktatási rendszert épít ki, amelyben a feladatkiosztás és a finanszírozás egy kézben összpontosul. Az újraeladósodásnak így kisebb az esélye. A stabilizálódó környezetben a pedagógusok döntő többségének nő a keresménye. Holott az ország épp csak kidugta fejét a súlyos válságból. A pár tízezer forintos nettó fizetésemelkedés ezért több egyszerű gesztusnál. Az oktatás és az oktatók fontosságának elismerése.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Gergényi-per: csak a kezdet?
Ha optimista akarok lenni, úgy fogom fel a "legföljebb felfüggesztett börtönbüntetést", hogy az igazságszolgáltatás is tudja: Gergényiék perével nem zárulhat le a 2006-os dosszié. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy szimpla kötelességmulasztással meg van magyarázva minden. Hogy néhány felfüggesztett börtönévvel kipipálható egy brutális, véres és előre eltervezett embervadászat... Jó lenne hinni: a Gergényi-pert követi majd az igazi. Az igazi vádlottakkal.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Az áfacsökkentés haszna
A költségvetés jelenlegi helyzetét tekintve biztosak lehetünk abban, hogy olyan könnyítéshez nehezen adja áldását a büdzsén őrködő nemzetgazdasági tárca, ahol a kieső bevétel idővel nem térül meg. A tervezett áfacsökkentésből – az államkassza szempontjából – ugyanakkor még többletbevétel is lehet.
A kevesebb adó eltitkolásáért már nem érdemes annyit kockáztatni, ezért a feketezónából várhatóan sokan a legális útra lépnek majd, és befizetik a közterheket. Másrészt a termelés fellendülése is – egyes számítások szerint – munkahelyek tízezreit hozhatja létre, amelyek a költségvetésnek újabb adózó polgárokat jelentenek.
Úgy tűnik, mindenki jól jár tehát, a változás pofonegyszerű – már csak az a kérdés: miért kellett ennyit várni a kormány döntésére? Elsősorban azért, mert az áfacsökkentés a bevezetése után egy darabig érezhető kiesést jelent a büdzsének. Csak olyan költségvetés mellett vállalható ez a kockázat, amely stabil lábakon áll. Mostanra elérkeztünk ide, és meglehet, az adómérséklés később más élelmiszereket is érinthet.
Nánási Tamás
Magyar Nemzet
Az öndicséret büdös
A demokrácia fogalmával való állandó visszaélés nem tett jót a Szabad Demokratáknak sem, a magyar választók megunták őket, és többé nem hiszik el, hogy kizárólag a balliberálisok az igazi népuralom letéteményesei és felkent őrzői. A süket duma kétségbeesett ismételgetése mindig ellenszenvet kelt, az öndicséret mindig büdös. Mert tényleg: miért és mitől is olyan nagy és jó demokrata Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány? Közös kormányzati múltjukban hol van az a pont, az a mozzanat, amely ezt tanúsíthatná? Nincs sehol.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Szélcsinálás
– Hallod, hogy dübörgünk? – kérdi a kisegér az elefántot, amikor együtt kelnek át a hídon. Ha én szocialista lennék, ezekben a napokban gyakran jutna eszembe ez a régi vicc. Sőt, talán lelkesen mesélném, terjeszteném is, mint holmi világraszóló érdekességet. Mert a Gyurcsány Ferenc nevű kisegér most úgy szeretne bedübörögni abba a régi pártházba, amelynek néhány éve még mindenható ura volt, mint aki büszke az elefánttal közösen keltett dübörgő hangjára.
Szabó Palócz Attila
Magyar Hírlap
Fricz Tamás: "Mesterházy Gordon" és "Bajnai Attila"
Mielőtt a kóbor apácákat sikerülne megtéveszteni a baloldalnak, sietve szeretném leszögezni: az MSZP és az Együtt 2014–PM pártszövetség megállapodása arról, hogy nem lesz közös miniszterelnök-jelöltjük, illetve nem lesz közös pártlista, csak közös egyéni jelöltek, nem végleges döntés. Mert ami összetartozik, az össze is nő, előbb vagy utóbb, de a választásokig biztosan.
Az előző heti megállapodás nem más, mint egy időleges és kényszeredett válasz egy a baloldalon belül kínosan kiéleződött testvérháborúra, időleges megoldás arra, hogy az indulatok ne váljanak kezelhetetlenné a „családon belül”.
Ezt a helyzetet nyilvánvalóan Bajnai váratlan, puccsszerű javaslata váltotta ki, aki a két miniszterelnökjelölt-jelölt kéthetes előválasztási küzdelmére tett javaslatot, döntőbíróként megjelölve a közvélemény-kutató intézeteket. A fellépéseiben, nyilatkozataiban és megjelenései során láthatóan egyre inkább elbizonytalanodó, ám szerepének alaptalan túlértékelésében egyre nagyobb magaslatokat elérő Bajnai javaslata világossá tette a szocialisták és Mesterházy számára, hogy ez az ember nem viccel. Bajnai úgy akar közös miniszterelnök-jelölt lenni a baloldalon, hogy pártja, majd a pártszövetsége október óta még csak meg sem közelítette a szocialista párt népszerűségét egyetlen pillanatra sem.
Márpedig ez – egyébként teljes joggal – kiverte a biztosítékot Mesterházynál és a többi szocialistánál. Mit képzel magáról ez az ember, ki ez a felfújt hólyag, aki mögött álló pártszövetség lehet, hogy be sem kerül a parlamentbe a szocialisták segítsége nélkül, s mégis ő kíván lenni a leendő miniszterelnöke Magyarországnak?
Nos, ezért lépniük kellett, meg is tették: ha ekkora „nagy arc” Bajnai, akkor legyen külön lista, s boldoguljanak Gordonkáék a saját erejükből. Persze a közös célokat sem lehetett feladni, ezért maradtak a megegyezéses egyéni jelöltek, politológus nyelven szólva a „koordinált indulás” az egyéni kerületekben.
Ám látnunk kell: ez a főleg a szocialisták indulatából megszületett megállapodás nem végleges. Két dolgot ugyanis ne feledjünk: egyfelől azt, hogy még nyolc-kilenc hónap van a választásokig, a politikában ez pedig, főleg kampány idején, nagyon-nagyon nagy idő, ennyi idő alatt kismillió esemény történhet, ami miatt ez a megállapodás amúgy is felborulhat.
Másfelől viszont – és ez a fontosabb –, a baloldal szereplői előbb vagy utóbb ráébrednek arra, hogy jobb nekik, ha mégiscsak szoros együttműködésben, közös listán indulnak a választásokon. Ezzel ugyanis nyilvánvalóan megszabadítják a baloldali vagy „bizonytalan, rejtőzködő” baloldali szavazókat a bonyolult döntések terhétől és egyértelművé válik a politikai képlet.
Hiszen Magyarországon, mint látjuk, a konzervativizmus, a liberalizmus és a szociáldemokrácia után megteremtődött a negyedik nagy ideológia, mely már nemzetközileg is terjed (lásd Charles Gátit, Cohn-Benditet, Reding asszonyt és ne soroljuk tovább), neve: antiorbánizmus. Az új ideológia általános lényege: Orbánt el kell zavarni a csudába (francba, fenébe – à la Mesterházy). Konkrétan az ideológia részleteiről: Orbánt nagyon el kell zavarni!
Szóval ne essünk a nyeretlen kétévesség semmire nem jó szerepébe. Nem kell egy pillanatnyi megállapodásról negyvenoldalas tanulmányokat írni, órákat beszélni, mert aztán másnap kezdheti az ember az egészet elölről.
Sokkal hasznosabb, ha megértjük a magyar politika immáron 22-23 éves természetrajzát. S ha ezt tesszük, belátjuk: összenő, ami összetartozik. Vagyis: az MSZP és az Együtt 2014–PM végül mégis szövetségben fog indulni, s – ne legyen kétségünk – a Párbeszéd Magyarországért, Jávor, Karácsony és a többiek végül, „nehéz megfontolások” után „bölcs döntést” fognak hozni, azaz beolvadnak a Bajnai-pártba (reménykedve, hogy a 10 százalékkal szemben az 5 százalékos parlamenti küszöb talán mégiscsak elérhető). Utóbbiak ezzel „fényesen bizonyítják” majd korábbi fogadkozásukat, hogy ők teljesen „szuverének” és egyáltalán nem eszközök Bajnai és a mögötte álló körök kezeiben, őket „nem lehet megvenni”…
Aki látta előző hét péntek reggel az M1 Ma reggel című műsorában azt a jelenetet, amikor a színfalak mögött Gyurcsány és Mesterházy szót váltott egymással, sokat megérthetett a „nagy ellentétek” természetéből. Suttogó, de roppant bizalmas egyeztetés zajlott a volt főnök és a volt beosztott között arról, hogy mit hogyan kell tálalni a nyilvánosság felé.
Íme, a nagy és félelmes ellentétek a baloldal egyes szereplői között. (Itt jegyzem meg zárójelben, hogy ettől függetlenül Gyurcsány kettős játékot játszik: valójában ez az érdekes ember még semmit nem adott fel, bármennyire is megdöbbentő ez már önmagában is. De minderről egy későbbi jegyzetben.)
Egyszóval jobb tájékozódásunk és a naivitás elkerülése végett mindig gondoljunk a valóságos és egyben szimbolikus színfalak mögé.
Fricz Tamás
mno.hu