A polgári körökre most és mindig is szükség lesz
Mertünk és ma is merünk nagyot álmodni, összeszedjük magunkat megint az új választás előtt, de már tudjuk, milyen nehéz lesz, nincsenek illúzióink, mert a jövő már elkezdődött 1956-ban, 1989-ben, 1998-ban és 2010-ben is, alaposan kiismertük a polgári lét ellenségeit, közülük sokan feladták, kiszorultak a közéletből, de mindig vannak újak, akiket csak a rombolás lelkesít, és mindig romok maradnak utánuk. Az ő szájukból soha nem hangzik el a „hajrá, Magyarország”, tudják jól, hogy visszatetsző is lenne, ők azt a köztársaságot és demokráciát akarják visszaállítani, amely csak nekik adott szabadságot és tulajdont. Bárhogyan is nevezzük őket, a polgári körökre most és mindig is szükség lesz, nemcsak a győzelem, hanem a valóban jó további kormányzás érdekében.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Kétélű fegyver
Se Bajnai, se Mesterházy nem tudta keresztülverni az eredeti tervét, ami az előbbi számára nagyobb kudarc. Az MSZP elnökétől az is teljesítmény, hogy szilárdan uralja a pártját, ám a volt miniszterelnököt nyilvánvaló külső támogatással, egyértelmű küldetéssel küldték újra a politikai arénába: az úgynevezett demokratikus ellenzék különféle szervezeteit összefogó vezető, közös miniszterelnök-jelölt szerepét osztották rá – hiába.
A mögötte álló szövetségnek ráadásul jól kell még válaszolnia a tízszázalékos kérdésre – két szervezetként elérik-e a magasabb bejutási küszöböt? –, a kampányt pedig Bajnai személyére fogja építeni. Ám nehéz lesz eldönteni, hogy Orbán Viktor vagy Mesterházy Attila ellenében kell-e majd inkább valahogy bizonyítani az alkalmasságát.
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
Cseles fiúk
A magára – azaz hazai erőkre – maradt Bajnainak és Mesterházynak így maradt a „csel”. Lényegében beletörődve abba, hogy 2014-ben egyikükből sem lesz kormányfő, kötöttek egy bizonytalan túlélési üzletet, amelybe, így-úgy, mindenkit bele lehet venni. Az MSZP például hozhatja Gyurcsányt, no meg Fodor és Schmuck liberális-szociáldemokrata Stan és Pan párosát. Költséget is csökkentenek, hiszen a „közös stratégiával” Ron Werber számlája is risztelhető. A tavaszi vereség után meg ráfognak mindent a másikra, s tisztára mosdatott lappal állhatnak neki az ellenzéki politikai koncért való küzdelemnek.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Pártzálogház - Az SZDSZ még halálában is kárt okoz
Egyelőre nem tudni ki fizeti ki az SZDSZ félmilliárdnyi tartozását a Magyar Fejlesztési Banknak. (…)A félmilliárdos tartozás egyébként most lett igazán érdekes. (Balla György fideszes képviselő vette elő kedden napirend előtt: „A liberális párt még halálában is kárt okoz... “) Ugyanis miközben a leharcolt liberális frontemberek mind sűrűbben bukkannak föl, s jelentik be, újra ringbe szállnak, pártot alapítanak, fölvirágoztatják az országot stb. - egyetlen fölvirágoztató sem beszél arról, hogy mára pártszékház is a zálogházban van…
Pilhál György
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Ovidiu Silaghi
Van egy újság, a Népszabadság. (1993. szeptember 1-jétől 1994. májusig dolgoztam ott, mert elhittem Esterházy szavait, amelyek szerint a Népszabadságban már csak a nevével van baj. Aztán győztek Hornék, és soha többé nem mentem be a szerkesztőségbe. Mindezt a kurucinfós és egyéb kretének kedvéért mondom csak el, akik előszeretettel értekeznek arról, hogy én a Népszabadság munkatársa voltam a szocializmusban, sőt, akkoriban bármiféle funkci is voltam, sőt, párttitkár is voltam, meg KISZ- és MSZMP-tag. Nem voltam egyik sem.)
Kilenc hónapot töltöttem a szerkesztőségben „Fidesz-engedéllyel” – és amúgy sok szép emlékem van egyes kollégákról, mindenekelőtt Tamás Ervinről. De most itt ez az újság, ez a Népszabadság, és arról értekezik, hogy „tömegével kapnak magyar állampolgárságot erdélyi románok”. A lap egy bizonyos Hupka Félixre hivatkozik, aki szerint mintegy tizenkétezer máramarosi és avasi nyújtott már be honosítási kérelmet, s ezek többsége román. Meg is neveznek egy bizonyos Ovidiu Silaghit, aki ráadásul közlekedési miniszter is volt. Elmondják továbbá, hogy a jelentkezők nem tudnak magyarul, de könnyű átmenni a magyar nyelv-vizsgán, „elég megtanulni az eskü szövegét, mint a verset”. A cikket a lap azoknak a csángóknak a fotójával illusztrálja, akik tavaly tették le az állampolgári esküt.
Nos, kedves Népszabadság!
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a ti lapotok a múltban, negyven éven keresztül azon ügyködött, azért dolgozott, hogy a határon túli és a határon belüli magyarok ne is tudjanak egymásról.
Ti voltatok a zászlóshajói a „szocialista internacionalizmusnak”, ami – mint azóta kiderült – nem egyszerűen önmagában volt ideológiai szörnyszülött és gazemberség, hanem egyszersmind előfutára volt napjaink másik gnómjának, a globalizációnak. Ti közületek került ki az a Hajdú János, aki a kor egyik legnagyobb gazembereként a nacionalizmus vádjával illette Duray Miklóst, aki fel merészelt sikoltani a Csehszlovákiába szorult magyarság sanyarú sorsa, elnyomatása és erőszakos asszimilációja miatt.
Ti voltatok azok, akiknek mindig többet jelentett a szocialista „testvériség”, mint a nemzet. Igen, ti voltatok azok, akiknek semmit sem jelentett a nemzet. Ti voltatok az E. Fehér Pálok és a Miklós Gáborok szellemi otthona – és vagytok ma is. És most jöttök, és nekiálltok azon aggódni, vajon mennyire beszélnek jól magyarul a honosítást kérelmezők.
Szögezzük le ezt is: ha rajtatok múlt volna, ma már senki sem lenne Erdélyben és a Partiumban, aki egyáltalán és bárhogyan beszél magyarul.
Hiszen ez volt a küldetésetek, sok egyéb disznóság mellett. És tudjátok, ti ott a Népszabadságnál, még az is lehet, hogy van sok honosításért folyamodó, aki rosszul beszél magyarul. Például azok a csángók, akiket volt pofátok e mellé az aljas cikk mellé betenni illusztrációként, biztosan nem beszélik az irodalmi nyelvet.
Viszont azon a képen életük legnagyobb és legszentebb pillanata van megörökítve – kár volt ezt is bemocskolnotok. Továbbá mindaz, amiről beszéltek, bizonyítja, hogy a magyar állampolgársági törvény nem „vérségi alapon” szelektál, hanem modern és európai jogszabály, bármit is jelentsen ez. Gondoljatok csak az általatok példaként felhozott Ovidiu Silaghira. Ugye nektek is gyanús a „Szilágyi” hangzás? S akkor vajon a mi Ovidiu barátunk magyar volt-e egykoron? S vajon vannak-e magyar felmenői, s vajon ő az első, akit elrománosítottak az iszonyat évtizedei alatt? És akkor neki joga van-e magyar állampolgárságért folyamodni?
S azon túl, hogy a választások közeledtével ismét elérkezettnek látjátok az időt egy kicsit „huszonhárommillió románozni”, ahogyan annak idején kitalálta az a rohadt gazember, ti pedig boldogan szekundáltatok hozzá, nos ezen túl mi bajotok ezzel az egésszel?
Miért nem fogjátok fel ésszel, hogy a jelenlegi demográfiai mutatókat figyelembe véve húsz-harminc év múlva alig kétmillió munkavállalónak kell majd eltartania egy hatalmas, inaktív és egy hatalmas, mindenre alkalmatlan tömeget?
S hogy ebben a helyzetben egyszerűen páratlan lehetőség a magyarság számára, hogy „önmagával” pótolhatja fogyó nemzetét, és nem kell idegeneket befogadnia. Mi a bajotok ezzel? Vagy szerintetek megkérdezik a szerbek, a horvátok, a németek, a franciák a hozzájuk igyekvő nemzettársaikat, akik esetleg már egy másik országban születtek, hogy mondd csak, testvér, beszéled te az irodalmi nyelvet? Vagy felteszik a zsidók a kérdést az aliázóknak, hogy mondd csak, beszélsz-e ivritül?
Hogy nem? Akkor ti megint beleestetek a diszkrimináció bűnébe, ti ott, a Népszabadságnál. De nem lehetne egyszer, csak egyetlenegyszer, véletlenül, hogy ne a magyarokat diszkrimináljátok? Ti még nem unjátok? Mert mi már nagyon unjuk.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Szereposztás - válogatás
Érthető, de értelmetlen a Bajnai-csoport erőlködése: nem az számít majd, hogy kinek a fényképe lesz a plakátokon, hanem hogy mi az üzenet. Úgy tetszik azonban, hogy ilyen nincs. A baloldalnak semmiféle társadalmi üzenete nincs azon túl, hogy kormányra akar kerülni. Így marad casting (a szereposztás - válogatás).
Bencsik András
Demokrata
Soha többet MSZP
A kizsákmányoltak élére álló MSZP ígérete és rendszerellenessége meglehetősen vicces, „igazságos berendezkedést” várni éppen ettől a párttól, a nagy privatizátoroktól, botorság. (...) A szocialista villalakók és tőkések jól szórakoznak. Nem akarnak a siker részesei lenni, inkább részvényesei – mint eddig.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Harmincnégy százalék
Ha van valami, ami pénzkérdés, és ugyanakkor jóval több mint pénzkérdés, akkor az a tanárok bérének rendezése. Nem mindegy, hogy akik a felnövekvő nemzedékekkel foglalkoznak, milyen körülmények közt élnek, meg tudják-e teremteni a polgári lét alapszintjét javadalmazásukból.
Keddi ülésén a kormány döntött arról, hogy a pedagógusok fizetését átlagosan 34 százalékkal emeli. De ez csak a kezdet. 2017-ig minden év szeptember 1-jével tíz százalékkal emelkedni fog a tanárok bére, így valósítja meg a kormány régi tervét, amelynek alapjait már az első Orbán-kabinet kidolgozta.
Hiába a baloldali sajtó harsány címei, miszerint „csökken a tanárok fizetése”, mert ők is pontosan tudják, hogy ez féligazság, amely néha álnokabbul hat, mint a szimpla hazugság. A számok ugyanis tények: a költségvetésből a kormány idén 32,5 milliárd forintot, jövőre pedig 152,9 milliárdot fordít a tanárok fizetésemelésére.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Máté T. Gyula: Vegyi Ali képe percenként tűnt fel a tengerentúli hírtévékben
Érdekli önöket, hogy ki használt vegyi fegyvert Damaszkusz határában? Érdekli önöket, hogy ki gyilkolt meg több mint ezer ártatlan embert? Hát ne érdekelje! Semmi sem múlik az igazságon. Semmi sem múlik a méregbe fojtott gyerekek, nők, idős emberek igazságán. Az ürügyet megadták, most már el lehet takarítani őket a színpadról. Ne bűzölögjenek, ne mérgezzenek igazságukkal. S végre elsülhet a történet kezdete óta a falon erre készülő puska is.
Barack Obama napokon belül elkezdi támadni Szíriát. Rakétákkal, drónokkal, a pilóta nélküli repülőkkel, hiszen a modern háborúkban a saját katonaáldozatot nehezen viseli a választó. Hullákat majd rakosgat a szövetséges felkelő, a CNN-nek elég a tízezer méter feletti célkereszt, a számítógépes játékokat idéző kedves kis tűzgolyók robbanása.
Barack Obama támadni fog, mert nincs más választása. Saját maga sodorta magát ebbe a helyzetbe. Talán emlékeznek még 2009-re, Nyugat-Európa apraja-nagyja Obama-matricákat vásárolt, még a magyar szocialista ifik is „Barack-lekvárral” sefteltek az MSZP-kongresszuson.
Bush iraki és afganisztáni ámokfutása, leleplezett hazugságai után az elnök békét, igazságot és jogokat ígért az egész világnak Az első színes bőrű elnök, aki most talán éppen a Martin Luther Kingre emlékező ünnepségről hazafele menet ad tűzparancsot. Még fülében csenghetnek King legendás szavai, a „fajok együttélésének harmóniájáról”, amikor a „nyugati értékrend” nevében elindítja rakétáit az arab világ felé.
Barack Obama ígért afganisztáni megoldást, működő iraki demokráciát, nem is beszélve a guantánamói támaszpont bezárásáról. Semmi sem lett belőle.
Ígért átlátható politikát, wikileakses lebuktatás és globális lehallgatási botrány lett belőle. Felizzította az „arab tavaszt”: Líbia fejlett piacgazdaság helyett a szabad terrorista vállalkozás paradicsoma lett.
Ki tudja, nem a Kadhafi raktáraiból szétrabolt vegyi fegyverek kötöttek-e ki most Damaszkusz elővárosaiban. Egyiptom rémálom, Tunéziában iszlamista iszlamista hátán. Obama Szíriát rövid diadalmenetnek vizionálta 2011-ben, ezzel biztatták térségbeli szövetségesei, a tavasz tombolásából kimentett arab monarchiák éppúgy, mint a Közel-Kelet egyetlen demokráciája. Törökország is szította a tüzet, a „líbiai győzők”, Franciaország és Nagy-Britannia pedig már-már a gyarmati idők nagyhatalmainak önbizalmával lelkesített a szíriai „rendezésre”.
Aztán a gonosz Aszad nem bukott meg. Hiába a lázadók felfegyverzése, a rendszer tartja magát. Miközben a felkelőkről kiderült, hogy a Nyugat-barátnak ereje nincs, a többiek mögött meg ott az al-Kaida és társai terrorista tröszt. Ha megdöntik Aszad rezsimjét, létrehoznak egy Afganisztánba oltott Irakot, a „baráti” Iránnal a határán.
Mit tehet ebben az esetben az egyszeri amerikai elnök, aki Nobel-békedíjat kapott a „nemzetközi kapcsolatok és a népek közötti együttműködés erősítéséért”?
Otthagyni az egészet már nem lehet – a Snowden-ügy után amúgy is rajtuk röhög a fél világ.
Totális háborúba és megszállásba kezdeni nem lehet – ez tényleg vérbe borítaná az egész Közel-Keletet, ráadásul Moszkva érdekeltsége miatt Vietnamot idézne a csillagos-sávos koporsók száma.
Marad a rövid, pár napos rakéta-tűzijáték, tán Aszadot is eltalálják, tán egy mérsékelt hatalomvágyó tábornokot is találnak, tán lesz valami… a hadipari lobbi addig sem nyaggatja.
Ürügynek meg ott a vegyi fegyver, a britek és franciák el akarják hinni, a törökök és izraeliek segítenek hit nélkül is, az oroszok és kínaiak amúgy sem hinnék, a világ széplelkei meg majd kiduzzogják magukat.
Tíz éve márciusban a CNN tele volt az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló bizonyítékokkal, Ali Haszan al-Madzsid képe percenként tűnt fel a tengerentúli hírtévékben. Az illető úr, közismert nevén Vegyi Ali a 80-as évek végén kurdok ezreit küldte halálba gázlövedékekkel.
„Az irakiak soha nem mondták nekünk, hogy ideggázt fognak bevetni. De nem is volt arra szükség, hogy mondják, mivel mi már tudtunk róla” – ismerte el a minap a washingtoni Foreign Policy magazinnak Rick Francona, aki akkor az Egyesült Államok katonai attaséjaként szolgált Bagdadban.
Washington ugyanis akkor éppen Bagdadot támogatta Teherán ellen, márpedig az iráni előrenyomulást csak vegyi fegyverek bevetésével lehetett megállítani, mellékesben meg jutott a hazai ellenzéknek is. Amerika segített és félrenézett. Mert hát vegyi fegyverből is van ilyen is, meg olyan is.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Régi adósságát törleszti a társadalom a pedagógus-béremeléssel - összefoglaló a Fidesz sajtótájékoztatójáról
A pedagógusok béremeléséről szóló törvényjavaslat átlagban plusz négyhavi bért juttat egy pedagógusnak, szemben a Bajnai – kormánnyal, ami egy havi fizetést vett el.
Ennek a béremelésnek az alapját a magyar gazdaság és a magyar emberek teremtették meg a munkájukkal, és nem hitelből fedezi a kormány. A kormány bérek értékállóságát is biztosította a törvényben. Minden egyes pedagógus öt számjegyű fizetésemelést kap, 30 és 80 ezer forint között.
Fontos lépés, hogy a törvény nem egyszerűen csak a béremelésről rendelkezik, de párhuzamosan egy új illetményminősítési és előrejutási rendszert is megfogalmaz a törvény. Ennek megfelelően nem minden pedagógus számára jelent egyforma és egyenlő mértékű béremelést.
Minden iskolaigazgató jövedelmét egyedileg megvizsgálja a kormány.
Az intézményvezetők pótlékok és túlóra-elszámolások nyertesei voltak, így lényegesen magasabb jövedelemmel rendelkeztek, mint az átlagos pedagógusok. Számos igazgató igen magas, akár 800 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkezett. Ezt a mostani béremelésen keresztül nem tudják "bevállalni", ám egyedi vizsgálat alapján minden jogos kompenzációt megad számukra a kormányzat.
Patrióta Európa Mozgalom