Nyolc és fél
A hazájuk ellen órabérben nyilatkozók elérték, hogy az EU tőlünk reszkessen a demokráciaféltéstől, miközben az Egyesült Államok, a demokrácia őre az összes európai tagállam gyanútlan polgárairól felmérhetetlen mennyiségű személyes adatot gyűjtött. Az aggódók aggódnak. Van miért. A Fidesz népszerűsége minden, a rendszerváltozás utáni kormány teljesítményénél magasabban ível. Nyolc és fél hónap van előttünk. Készüljünk föl mindenre.
Körmendy Zsuzsanna - Magyar Nemzet
A Fidesz az egyetlen kormányképes politikai erő Magyarországon
A Fidesz az 1994-es választások után kezdte kiépíteni a magyar pártpolitika jobboldali pólusát. Ennek következtében a jobboldalon a Fideszen kívül nem maradt mérvadó párt. Visszatért a magyar történelem domináns párttípusa, amit a balliberálisok - tévesen - az egypártrendszerhez való visszatérésként minősítenek. A Fidesz domináns pártként elérte, hogy jelenleg ő az egyetlen kormányozni képes erő, így minden esélye megvan, hogy több cikluson át irányíthassa az országot.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
A liberálisok árulása
Az SZDSZ gyakorlatilag a harmadik rendszerváltó párt, amely megszűnik, az MDF és a kisgazdák után. (Bár az utóbbiaknál van valamiféle jogfolytonosság.)
Az egykor leghangosabb antikommunista párt, az SZDSZ, már egy-két évvel a rendszerváltás után feladta az elveit azért, hogy 1994-től kormányon lehessen. Mondhatni, elárulták a szabadság jelszavát, amikor összebútoroztak a volt kommunistákkal. És természetesen elárulták a választóikat is.
... De úgy tűnik, a második generációs liberálisok is megrészegedtek a hatalomtól. Legalábbis azon részük, akik kilépve az LMP-ből, megalapították a gittegyletüket és – bízva annak sikerében – Bajnai Gordon mellé álltak.
Most, látva, hogy ez bizony kevés lesz 2014-ben, már abba is belemennének, hogy összefogjanak az MSZP-vel.
Mintha a történelem ismételné önmagát! Újra árulásra készülnek a magyar liberálisok. De ha valóban vannak kiszámítható trendek a politikai folyamatokban, akkor az SZDSZ megszűnése intő jel kell hogy legyen számukra.
Magyar Hírlap - Nagy Ervin
Egyetlen képviselője sem lesz 2014-ben a baloldalnak, ha így folytatják
A rosszindulat és az ostobaság párban jár, nem kell felháborodni vagy csodálkozni: ami magyar és keresztény, az megvetésre méltó, a toleráns és nyitott baloldal számára. Ha ezeket a témákat is kimerítették egy napra, jöhet a külföldi magyarok szavazásától való rettegés
... Csak így tovább, mindent bele, ezt kell folytatni, és egyetlen képviselője sem lesz 2014-ben a baloldalnak. Nem a csalás, hanem a közutálat miatt.
Szentmihályi Szabó Péter - Magyar Hírlap
A győztesek világa - földöntúli akarattal minden megvalósítható
Saját világunkat mi magunk alakítjuk, és e nem túl eredeti felismerésnek van most egy másik olvasata is. Az, hogy a vízilabdát leporolhatjuk, és visszahelyezhetjük arra a magas polcra, ahonnan, ha előbb nem, a londoni olimpia után levettük. Mert igaz ugyan, hogy legfeljebb tizen-egynéhány országban űzik komolyan, hogy egy budapesti pólós bálvány Bécsben anélkül végigsétálhat a Mariahilferen, hogy bárki felismerné, de mi dönthetjük el, hogy számunkra mi a becses, a felemelő, a meg- és összetartó erő.
Ha a földkerekségen csupán nálunk és Montenegróban pólóznának, e 8-7-es siker és kapusunk, Nagy Viktor bármely védése és gesztusa akkor is azt igazolná: földöntúli akarattal minden megvalósítható. Lehet, hogy valóban csak a földön túl, legalábbis nem földközelben, nem tíz centiméteres magasságban. Valamivel feljebb, ott, ahol a győztesek világa kezdődik.
Ballai Attila
Magyar Nemzet
Örüljünk a 4-es metrónak!
Jövő március végén nemcsak egy rossz, sok tekintetben értelmetlen korszaknak lehet vége, hanem megszakadhat egy, a mai életünket is mérgező folyamat. A 4-es metró átadása példa lehet a jövő összes kormánya és önkormányzati vezetése számára. Csak azért nem szabad kidobni semmit sem, mert "azok" hozták ide, szerezték be, tervezték el. Az elődök kudarcaiból tanulni kell, s azokból munkával, elszántsággal sikereket kell kovácsolni.
Szabó Zsolt
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Köszönjük!
Már a horvátok elleni győzelem után lehetett tudni. Illetve, nem, ez nem igaz: tudni nem lehetett. Csak érezni. És az sokkal fontosabb. Sokan temették őket. Ezeket a srácokat és persze az új szövetségi kapitányt is. Ahogy sokan akartak keresztbe tenni a réginek is. Talán el sem tudják képzelni, mennyi ellendrukkere volt Kemény Dénesnek - és mennyi van már most Benedek Tibornak is.
De ez mind nem számít.
Hiszen a horvátok elleni győzelem után már lehetett érezni. És ennél nincsen fontosabb.
Így volt éppen a lányokkal is. Éreztük, hogy a bronzérem a miénk lesz az oroszok ellen. Mert csak mi érdemeljük meg. Hiszen, amúgy döntőt kellett volna játszanunk. De a vízilabda nevű sportban időtlen idők óta a magyaroknak nemcsak az ellenféllel, hanem a bírókkal is meg kell harcolniuk. Becstelen gazemberek fújnak ellenünk a parton. Így volt ez a lányoknál, és így a fiúknál. Mindent megpróbáltak, hogy ne játszhassunk döntőt.
A lányok nem tudták legyőzni a bírókat.
A fiúk igen.
Aztán a fiúk döntőjekor végre akadt becsületes bíráskodás is. Igen, a spanyol és a szlovén bíró visszaadta a hitet, hogy olykor lehet tisztességesen vezetni egy meccset akkor is, ha mi játszunk.
De már ez sem számít.
Csak a csapat számít. A magyar női és férfi vízilabda-válogatott. Merész András és Benedek Tibor – ők számítanak. A tekintetük számít, ahogy megállnak a medence szélén. És ahogy tanítványaik rájuk néznek.
Miképpen öregszik az ember, úgy csökken azok száma, akikkel gondolkodás nélkül elmenne a háborúba.
Merész Andrással és Benedek Tiborral gondolkodás nélkül megy harcba a csapatuk. És ez az a kötelék, amely meghozza a sikert.
A három olimpiai aranyat nyert Kemény Dénes-féle „nagy csapat” után jöttek a vészmadarak. Hogy most majd aztán sokáig nem lesz ilyen, szokjunk hozzá, hogy a következő esztendőkben nem számíthatunk sikerekre, és így tovább, a végtelenségig.
De Benedek Tibor és csapata másképpen gondolta. Ők úgy gondolták, hogy ha már ilyen magasra van téve a mérce, ha ilyen elődök nyomdokaiba kell lépniük, akkor ez becsületbeli ügy. Így fogtak hozzá.
És dolgoztak, dolgoztak, ájulásig. És hittek önmagukban, hittek a csapatban, az összetartozásban, az egymásra utaltságban, hittek a sikerben, és hittek a kapitányukban.
Pontosan azokban a dolgokban hittek, mint elődeik. Ezért fogják bejárni pontosan ugyanazt az utat. És Benedek Tibor pontosan ugyanolyan erővel, hittel és magabiztossággal áll a medence szélén, mint Kemény Dénes állt.
És Merész András is ezt képviseli: a hitet és az erőt, amit át tud adni a lányainak.
Mi pedig nézzük őket…
Nézzük Bolonyai Flóra védéseit, Bujka Barbara erejét és félelmetes lövéseit, Keszthelyi Rita nyugalmát a döntő pillanatokban, Kisteleki egész csapatra kiható rutinját – és nézzük, ahogy Merész András nézni tud tanítványaira, és ahogy ők visszanéznek rá.
Nézzük Nagy Viktort, ahogy őrületbe kergeti az ellenfelet, mert nem lehet neki gólt lőni. Nézzük védései után a szemtelen gesztusait, és imádjuk érte. Nézzük a Varga testvérek szemet gyönyörködtető összjátékát, Hárai Balázs pofátlanul gyönyörű csavarját, Szívós Márton bombáit, az oroszlánként védekező Decker Attilát és az egész csapatot – és nézzük, ahogy Benedek Tibor nézni tud tanítványaira, és ahogy ők visszanéznek rá.
És őket nézve lehet megérezni és megérteni, mit jelent a csapat, mit jelent az összetartozás. Mit jelent, ha a lányok nemzeti színeket festenek a vállukra, mit jelent az összekapaszkodva elharsogott „hajrá magyarok” – és mit jelent a dobogó tetején összekapaszkodva elénekelt magyar himnusz.
És mindezt nem lehet elégszer megköszönni.
Ahogy úszóink diadalát sem. Cseh László káprázatos hajrával elért ezüstjét, Hosszú Katinka két csodálatos aranyérmét, és a bronzérmet, és – hadd legyek elfogult – Gyurta Dániel aranyát. Azét a Gyurta Dánielét, akinek edzőjét hazaküldték a versenyről. Hazaküldték Széles Sándort, s valami egészen aljas és undorító pletykát kerítettek köré. De ez sem számít már, és csak a becsület végett szögezzük le egyszer s mindenkorra: Gyárfás Tamás és Szabó Tünde nélkül éppen ilyen eredményes lenne a magyar úszósport. De Széles Sándor nélkül nem. Ezért köszönjük meg őneki is, alázattal és hálával.
És így köszönjük az egész csapatnak. Mert hát: „Isten, áldd meg a magyart…” És most rajtatok keresztül megáldott bennünket, mindannyiunkat, az egész nemzetet.
Köszönjük nektek, köszönjük önöknek!
Bayer Zsolt
A Mókus őrs - és kétségbeejtő elutasítottsága
Az egyvégtében ordítozó Molnár Csaba alelnöktől tudjuk, trágár főnöke hamarosan ötszáz óriásplakátot helyez ki az ország köztereire, véletlenül se felejtsük el arcélét, egyre űzöttebb tekintetét, hogy válságosra forduló intellektusáról már ne is beszéljünk. Most már egészen biztos: Gyurcsány Ferenc elindította a kampányt! (Maga az érintett modell még nem szólalt meg - bár félő, nem ússzuk meg -, így nem tudhatjuk, miből gondolja szegény, hogy sudár külsejének mutogatása révén megszűnik a Mókus őrs kétségbeejtő elutasítottsága.)
Pilhál György
Magyar Nemzet
Kánikulai pártnekrológ
Nehéz olyasmit vitatni, hogy "az SZDSZ hatalomvágytól és pénzéhségtől vezérelve" 1994-ben koalícióra lépett a posztkommunista MSZP-vel; mert tényleg koalícióra lépett, habár Horn Gyuláéknak önmagukban is kormányzó többségük volt. Az SZDSZ azért dédelgethetett néppárti álmokat, mert antikommunista retorikát használt. Azaz, vagy 1994 előtt hazudott, vagy utána. Szerintem pedig előtte is és utána is, ami nagy bravúr: hazugságon alapult a párt egész létezése.
Csontos János
Magyar Nemzet
Bajnai Gordon ismét megmutatta igazi énjét
Bajnai Gordon ismét megmutatta igazi énjét.
Legutóbb azt mondta, hogy a magyar kormánynak el kell számolnia 500 milliárd forinttal, amelyet a devizahitelesek megsegítése érdekében elvett a bankoktól.
Ő nem az emberek sorsa miatt aggódik, hanem a bankokért, amelyek a szocialisták kormányzása, így az ő miniszterelnöksége alatt is annyi pénzt talicskáztak ki az országból, amennyit csak tudtak.
Bajnai az ő emberük, Bajnainak semmi köze az országhoz, a nemzethez, az emberekhez!