Fricz Tamás: Bajnai-bankok-Bilderberg-Barroso – a "Nagy Alternatíva"
Bajnai Gordon – tudják, a libás – legutóbb azt mondta, hogy a magyar kormánynak el kell számolnia 500 milliárd forinttal, amelyet a devizahitelesek megsegítése érdekében elvett a bankoktól. Íme, Bajnai emberközpontúsága itt áll előttünk teljes életnagyságban. Vagy ez inkább bankközpontúság?
Bajnai fenti nyilatkozata fényében azért a Hajdú-Bét-ügyben való „közreműködése” is jobban megérthető. Bajnai soha nem ismerte el, hogy köze lett volna a Hajdú-Bét tönkretételéhez, s így a beszállító libatenyésztők csődbe jutásához, aminek következtében több ember öngyilkosságot követett el.
Bajnai akkor csak annyit mondott: nem értettünk hozzá, ezért alakult ki a csődhelyzet. Mellékesen: akkor minek fogtak bele a Hajdú-Bét megmentésébe? Ám, ami ennél fontosabb, hogy akkor, illetve a mai napig sem hangzott el egyetlen bocsánatkérő, vagy a károsultakkal szembeni együtt érző mondat Gordonka szájából.
Éppen ezért már akkor úgy tűnt, Bajnai egy hideg, célracionális, pénz-orientált ember, akiből hiányzik egy nagyon fontos dolog, ami nélkül nem szabad politikusnak állni: ez pedig az emberközpontúság, a humanizmus, az empátia.
Ám most, a fent idézett legutóbbi nyilatkozatával mindezt utólag is megerősítette. Köszönet, kedves Bajnai úr, hogy a kételyeket eloszlatta azzal kapcsolatban, hogy milyen ember Ön.
Ön bizony, Bajnai úr, olyan ember, aki mély együttérzéssel és empátiával éli át a bankok kínját és gyötrelmeit. Önben van igazi szánalom: ismeri a többmilliárdos vagyonnal rendelkező bankvezetők napi gondjait, s ebbéli sajnálatát, mély fájdalmát ki is mutatja, le is nyilatkozza. S e nyilatkozataiban átkozza a kormányt, amely azt a szörnyűséget követte el, hogy ártott a bankoknak és segített a devizakárosultaknak.
Ó, minő bűnös magatartás ez a kormánytól! Mit szólnak ehhez vajon az Önt országunkra küldött „intézmények”, mint az IMF, az Egyesült Államok vezető körei, egyes EU-s politikusok és így tovább?
Állapítsuk meg tehát: Bajnai Gordon az az ember – és persze politikus –, aki a Hajdu-Bét-ügyben az érintett cégek oldalára állt a libatenyésztőkkel szemben, most pedig a bankok oldalára állt a devizakárosultakkal szemben.
De hát bajjal jár a Bajnai.
Bajnai Gordon tehát megmutatta önmagát és világképét, vízióját a választóknak szűk egy évvel a választások előtt.
Ez pedig azért végtelenül fontos, mert valójában Bajnai Gordon tudatos hipnotizőr. Van egy választói réteg, amelyik számára Bajnai sármőr, szépfiús és kisfiús megjelenése „bejön”, amelyhez tartozik egy sima modor, egy aggódó, már-már beteges hang, amely azt kívánja sugallni, hogy nálánál jobban senki sem törődik a magyar emberek sorsával.
Milyen kár, hogy Bajnainál az emberek sorsa iránt érzett aggódás megegyezik a nemzetközi pénzügyi körök és a bankok érdekeinek minden felett álló képviseletével…
De legalább most már, 2013 júliusától pontosan tudhatja azt a magyar választópolgár, hogy ha Bajnai Gordonra – s vele együtt Mesterházy Attilára és Gyurcsány Ferencre – szavaz, akkor milyen alternatívát választ az ország számára a jövőre nézve.
Észre kell vennie minden magyar állampolgárnak, hogy Bajnai körbevette magát a „szakértelem”, a „modernség”, a „hozzáértés” fílingjével, s ezzel még egyszerű választópolgárokra is hathat.
Az egyszerű választópolgár könnyen megilletődik az érzelemmentes tekintettől, a gesztus nélküli, zárt szájú, mély hangú, rekedtes és lassú beszédmódtól, mellyel a nyilatkozó azt sugallja, hogy ő maga a szakértelem, minden más, nyitott modorú és főleg az emberekre nyitott, közérthető nyelvezet primitív bunkóság.
És sajnos az „egyszerű ember” sokszor megriad a „nagy tekintélyű szakértelemtől”, s képes elhinni, hogy az a jó gazdaság- és kormányprogram, ami a bankok és a nemzetközi intézmények érdekeit állítják az ő érdekeik elé. Elképesztően önpusztító és naiv tud lenni a választópolgár, ezt sajnos már nem egyszer megtapasztaltuk.
Holott Bajnai és Gyurcsány – s részben Mesterházy – programja, víziója nem más, mint globális, kozmopolita neoliberalizmus IMF–Világbank–Bilderberg-receptek alapján, szemben az Orbán-kormány patriotizmusával és emberközpontúságával.
Reménykedem abban, hogy a magyar választópolgár nem válik Pelikán elvtárssá, aki szinte önként és dalolva vált saját maga ellenségévé, mondogatva, hogy „az a gyanús, ami nem gyanús”.
Pedig vegyük észre: az a gyanús, ami gyanús.
Fricz Tamás
mno.hu
Reding a magyar választópolgárok bölcsességét és tisztességét vonja kétségbe
Nem könnyű eligazodni a a hírek, híresztelések és a különböző pártérdekeket szolgáló mendemondák között. Ha igaz az, hogy Reding asszony befolyásolni szándékozik a jövő évi magyar választások legitimációját, attól kell tartanom, hogy a demokráciát, s az azzal járó magatartási követelményeket nem veszi komolyan. Például fütyül egyes magyar magas rangú politikusok emberi méltóságára. De elsősorban a választópolgárok bölcsességét és tisztességét vonja kétségbe.
Kristóf Attila
Magyar Nemzet
Hőségriadó idején ne bosszantsuk a lakosságot!
Hőségriadó idején ne bosszantsuk a lakosságot! Azt hittem, ezt az őszödi rém és stábja is tudja, de sajnos éppen most jutott eszükbe félezer óriásplakátot kihelyezni a rém portréjával és a rendkívül szellemes jelszóval: „Összefogással a Köztársaságért!”
Ha létezik rossz ötlet és feleslegesen kidobott pénz, akkor ez a kampány a Demokratikus Koalíció jobb megismertetésére és népszerűsítésére minden bizonnyal az. Rossz emlékeket idéz fel, ébren tartja az ellenszenvet, élcelődésre és gúnyolódásra ad alkalmat, hiszen ezzel az emberrel senki sem óhajt összefogni, legkevésbé a köztársaságért.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Jog a vokshoz
Történelmi mérföldkő volt a tegnapi nap. Megkezdődött a kettős állampolgárok regisztrálása a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokra. Naptárba kívánkozó, kivételes esemény. Egész pontosan azok számbavétele kezdődött meg, akiknek nincs állandó magyarországi lakóhelyük, ám regisztrálni, majd voksolni szeretnének, hiszen erre immáron törvényes lehetőségük van.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Népszerű kereszténység
Az utóbbi hetekben elsikkadt a művi média-hullámverések, politikai pankrációk közepette egy egész világra kiterjedő közvélemény-kutatás. A Nielsen piackutató intézet globális felmérése szerint a családot, a vallást, az iskolázottságot tekintik az emberek a legfontosabbnak az életükben. Hát mégsem vagyunk annyira cinikusak, hipnotizálhatók minden morális értékkel szemben? A jelek szerint egyáltalán nem. Ez azt jelenti: hiába dobnak ki rengeteg pénzt az ablakon az emberiség rosszabb belátásra térítésére a hatalom és vagyon globalista világuralmi potentátjai.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Most a fenntartható gazdasági növekedésre koncentrálunk
Varga Mihály: Strukturális reformokra nincs szükség, a nagyobb területeken – például az egészségügy, az oktatás vagy éppen az önkormányzatok esetében – pont azok lezárása valósul meg. A gazdaságpolitikában pedig – függetlenül az országgyűlési választásoktól – stratégiai változások nem lesznek. Most a fenntartható gazdasági növekedésre koncentrálunk.
Részlet a Magyar Hírlap interjújából
Csillagkapu
„Az elitek önmagukkal és a hatalommal vannak elfoglalva, miközben a nyomorúság egyre nagyobb.” Jó mondat, nem? Keresik a gazdáját? Radikális balon vagy jobbon? Már, ha még egyáltalán van értelme kihasznált és élősködő megítélésében útjelző táblát tenni Magyarországon.
Nos, tévednek. De segítek egy másik idézettel: „A reformer nem menekül, a reformer szembenéz.” Képzeljenek hozzá megfelelő felhorkanó hanghordozást, pszichopata hanglejtést. Hát persze, hogy ő az. A jó Fletó, aki most óriásplakátról vigyorog országszerte az arcunkba.
... De kérem, gondolják végig, hogy most azok hirdetnek összefogást a köztársaságért, akik anno nemcsak a republikánus eszmét, hanem mindent lenyúltak, még azt is, ami le volt betonozva.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Szellemvárosok
Detroit csődjéről mindenki hallott. De azért nézzünk kissé a felszín mögé. Ugyanis nem az a lényeg, hogy Detroit csődöt jelentett, hanem az, hogy miért, és hogy mely városok járnak még ugyanebben a cipőben. Az Egyesült Államokban ma százötven város van csődben, illetve csődközeli helyzetben. És megdöbbentő módon a legfejlettebb, vagyis New York állam küszködik a legtöbb problémával. Ebben az államban húsz város áll a csőd szélén, míg Alabamában egy, Dél-Dakotában pedig egy sem (a Heti Válasz szíves közlése).
Nos, a kelet-közép-európai rendszerváltások egyik szimbóluma az egykor volt „szocialista nagyipar” fellegvárainak hanyatlása, slumosodása, tönkremenetele volt. Nálunk, Magyarországon ilyen szimbólummá vált Ózd, Kazincbarcika, Miskolc, Salgótarján, Komló, Tatabánya, Dorog, Tiszaújváros - és a sort még hosszan lehetne folytatni. (Miskolc pedig azóta többé-kevésbé kezd magára találni.)
És éppen a rendszerváltás óta hallgatjuk a liberális mantrát arról, hogy éppen ezen települések tragédiája bizonyítja az előző rendszer életképtelenségét, az állam alkalmatlanságát, s e negatív bizonyítékok támasztják alá a privatizáció-liberalizáció- dereguláció szentháromságának mindenhatóságát, szükségszerűségét, valamint a tőke mindenek feletti primátusát.
A szocializmusnak nevezett rendszer életképtelenségét és erkölcstelenségét illetően nincs is semmi vita. De azt a kérdést azért csak fel kell tennünk Detroit, Buffalo, Hartford, Cleveland, Albany és Atlantic City kapcsán, hogy akkor most mi is az aktuális vallás a liberalizmus, neoliberalizmus és a globális tőkés társadalom sivár partjainál.
Csak fel kell tenni a kérdést előbb-utóbb, hogy meddig tartható ez így fenn, és meddig fogják elhitetni magukról ennek a rendszernek az apostolai, hogy világuk a létező világok legjobbika.
Mi a fenét tudnak mondani a globális tőkés társadalom Panglossai Detroit üres, néptelen utcáin? Ott, ahonnét elmenekült a képzett, fehér középosztály, és maradtak a képzetlen, lumpenproli feketék és hispanók... Ahol az üres, kirabolt, felégetett házak csontvázai között Mad Max világa kutat a sitt- és szeméthalmokban, ahol üres tekintetű fekete gyerekek szúrják magukba a megváltás illúzióját, ahol vastag, zsíros, gyilkos szemetet fúj a szél. A globalizáció és a tőkés világgazdaság szemetét.
Hol vannak most az „ennél nincsen jobb” apostolai, az „ortodoxia” képviselői és az „unortodoxia” cinikus kiröhögői?
Hol vannak a piac szentségében hívők? Hol vannak azok, akik szerint a piac mindent megold, és a piac a megoldás mindenre?
Hová lettek a bankok feltétlen és alázatos szolgái, a neoliberális gazdaságpolitika prófétái?
És hová lettek Detroit autógyárai és kohói? Hová lett a Szarvasvadász orosz bevándorlóinak ipari világa? Hol van most a Flashdance hegesztőlánya, a nagy amerikai álom egyik utolsó idolja?
Nahát-nahát! Esetleg kiderül lassan, hogy nem csak Ózd Hétes telepről nincsen út sehová? Hogy a Hétes telep fellelhető a detroiti külvárosokban is? Sőt, a detroiti downtownban is, ahonnét szintúgy elmenekült már mindenki és minden, és esténként a kilátástalanság tüzei mellett rothad tovább a globalizáció...
Most majd Detroit, Flint, Hartford, Cleveland, Albany és Atlantic City melósainak, prolijainak is el fogja valaki mesélni, hogy szíveskedjenek innovatívabbak, kreatívabbak, mozgékonyabbak lenni, és legyenek szívesek rohangáljanak tovább őfelsége a tőke után?
Már a nagy New Orleans-i hurrikán utáni szabad rablás, a percek alatt kialakuló középkori állapotok megmutatták, hogy az amerikai társadalom széthullóban van. De akkor még sokan legyintettek, ah, New Orleans, fekete gettó, eh, kit érdekel! Hát most a gazdag és fehér és protestáns keleti partot is utolérte a végzet. A pusztulás. A semmi. A teljes csőd.
Mert nem Detroit ment csődbe. Hanem a neoliberalizmus és a globalizáció.
És mindezért egyszer valakik felelni fognak. Mert nem a fekete gettók fognak fellázadni. Hanem az élet maga. És bosszút fog állni mindenért. Erre készüljetek.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Nem világpolgárokat kell nevelnünk, hanem okos hazafiakat
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a „népi diplomácia” hiányában ma is egy viszonylag szűk, liberális értelmiségi réteg közvetíti Magyarországról azt a véleményt, amely finoman szólva is lenéző, megalapozatlan, ellenséges. A nyugati, jobban fizetett munkát, vagy egyáltalán, munkalehetőséget kereső magyar fiatalok (amennyiben hazajönnek), talán hasznos szolgálatot tesznek a hazának pusztán azzal is, hogy tisztességesen megtanulnak egy nyelvet, és a rólunk kialakult képet közelítik a valósághoz. Ebben az összefüggésben is rendkívül fontos és hasznos számunkra, ha külföldi diákok nálunk tanulnak, és hazatérve a mi követeink és tolmácsaink lesznek távoli régiókban. Egykori hallgatóimnak is mindig azt mondtam: a nyelvtanulás minden tudás és tapasztalat egyik legfontosabb előfeltétele, a bezárkózás pedig azzal jár, hogy csak azt ismerjük meg a világból, amit mások adnak elénk, nem mindig a legjobb szándékkal. Nem világpolgárokat kell nevelnünk, hanem okos hazafiakat, akiket nem lehet becsapni, megfélemlíteni vagy megvesztegetni lejárt szavatosságú szellemi termékekkel, divatokkal és liberális szólamokkal. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap
„Nem vagyunk demokraták”
A baloldal hiteltelen, mindenkivel háborúzik, és nem demokrata – írta önkritikus véleménycikkében Lengyel László, ismert baloldali értelmiségi a Hócipőben. A szocialista Szanyi Tibor jelezte: a megújult MSZP nem tekinti magára érvényesnek ezt a bírálatot. Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció, illetve a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014 nem reagált érdemben az írásra.
Rendkívül önkritikus cikket tett közzé néhány napja a Hócipő című szatirikus lapban Lengyel László közgazdász, politológus, a baloldali értelmiség egyik meghatározó személyisége. A szárszói kert című írás nagy részében keményen ostorozta a baloldali közéleti szereplőket, értelmiségieket.
Szerinte „2002-ben már látszottak a bajok, amikor a kert egy olyan miniszterelnököt kezdett ünnepelni, aki éppen belekezdett, hogy gazdaságpolitikájával tartósan a víz alá rántsa az országot”.
Mint fogalmazott, a legutóbbi szárszói találkozó résztvevői között ültek azok, akik „hiúságból, hatalomszeretetből, anyagi vágyaktól irányítva nem néztek költségvetési hiányra, adósságra, nem követték szakmai és emberi múltjuk parancsait, hanem egy országot zsákutcába vezettek”. S azok is ott ültek, akik Gyurcsány hatalomra jutását októberi forradalomnak nevezték, de semmit sem szóltak, amikor ő „az egész ország, Európa és a világ arcába hazudta”, hogy 4,5 százalék a költségvetési hiány, miközben 10,5 százalék volt.
A szárszói találkozón megjelenő balliberális értelmiségnek és politikusoknak címezve egy sor kérdést is feltett a közgazdász.
– Vajon nem ülnek-e itt azok is, akik a nagyobb párt nevében követelték maguknak a köztársasági elnökséget, mert az nekik jár?
Akik dróton rángattak alkotmánybírákat, s akik azon igyekeztek, hogy a jó kormány nevében korlátozzák az alkotmányos intézményeket?
Vajon nem az itt sétálgatók közül lépték-e át a jogállam határait egyetlen perc alatt, ha pártjuk és kormányuk, érdekcsoportjuk, nagycsaládjuk érdekei megkívánták?
Vajon nincsenek-e közöttünk, akik elnézték a legdurvább korrupciós ügyeket, sőt részt vettek azokban?
Vajon nem tréfálkoznak-e itt azok, akik kitiltották rádió- vagy televízióműsoraikból, lapjukból azokat, akik megpróbáltak ellentmondani, akik fölemelték szavukat egy tisztességes baloldal, liberalizmus vagy konzervativizmus nevében? – sorolta hosszan a kérdéseit Lengyel László.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet