Mi és ők - Gyurcsány a baloldali Jobbik létrehozásán ügyködik
Emlékezzünk azért arra, hogy a szélsőjobb megerősödésének okai között ott találhatjuk a politikai elitben való csalódottságot, amihez a DK-s képviselőknek talán lehetett némi közük a 2002 és 2010 között eltelt időszakban.
Ez idő alatt a Jobbik a mérhetetlenből a harmadik legnagyobb párttá nőtt, s ez szintén természetszerű összefüggésben áll a magyar baloldal kormányzásával és stílusával. És azt se felejtsük el, hogy a DK retorikája újabban kifejezetten a radikálisoknak szól, hiszen ez az a réteg, amelyet programjával Bajnai és Mesterházy is nehezen ér el, de Gyurcsánynak viszonylag könnyű megszólítania. Az, amit Gyurcsány és Vadai most megkísérel, akár tekinthető a baloldali Jobbik létrehozásának, a magyar szélsőbal felélesztésére tett kísérletnek.
Knopf Alexandra
Magyar Hírlap
Károkozók és kármentők
Miközben 2005-2006-2008-ból származó, visszafordíthatatlan és súlyos hagyatékok felemlítését a krónikás dühödten-gúnyosan hárítja (a megszokott „ne mutogass vissza” effektus; máig nem tudni, hogy mikor kötelező és mikor nem szabad „visszamutogatni”), addig a metróépítés során még mindig rendületlenül és ingerülten „orbánviktorozik” 1998 (!)-ból, amikor még egy szerződés sem volt. (Ne feledjük azt sem, hogy 2002 és 2010 között, MSZP–SZDSZ-regnálással nyolc év telt el, nyolc év után tartottak ott 2010-ben a 4-es metróval, ahol tartottak – nem különösebben nehéz geológiai viszonyok mellett.) Arról most sem esik szó, miért nem épülhetett meg a 4-es metró az orosz államadósság terhére. Megjegyzi viszont, hogy most már Tarlós is építeni akarja az „5-ös metrót”. Igaz, az egyáltalán nem metróépítés, hanem felszíni vonalak kapcsolatteremtése metrókkal, de Demszkyék metrónak nevezték, tehát neki is az. Hogy a 3-as metró húsz évig elhanyagolt felújítását miért keveri az úgynevezett „5-ös metró” építéséhez, az örök rejtély. Az írások célja ellenben teljesen világos. Nem is lehet más, mint a károkozást a lehetségesség határáig összemosni a kármentéssel. A jelenlegi városvezetés nem fröcsögött ezekben az ügyekben. Csendben kárt mentett, és soha nem ment tovább a kommunikációban a száraz tények ismertetésénél. Most azonban nem hagyhattuk szó nélkül, hogy a dolgokat a talpukról a fejük tetejére állítják. Tarlós István - Budapest főpolgármestere Magyar Hírlap
Árokásók
A gyalázatosan alacsony mélységekben járó hvg.hu a devizahitelesek új mentőövének kapcsán azonban jócskán túltett a politikusokon. Írása lényege nagyjából annyi, hogy ott dögöljenek meg a devizában eladósodott bajba jutott szerencsétlenek, ahol vannak, ne az "állam nénitől" kuncsorogjanak pénzt, sőt en bloc szégyelljék magukat, mert nem mást, mint az "érdemalapú társadalmat verik szét".
Az érintett másfél-két millió embert lényegében letolvajozó Hvg.hu- cikk az eddigi összes állami mentőcsomagot lesajnálja, és kizárólag a hitelfelvevőket teszi felelőssé a többszereplős (adós, bank, állam, pénzügyi felügyelet stb.) ügyben.
A döbbenetesen primitív és gyűlölködő írásra kár több szót vesztegetni, a jelenség mellett nehéz szó nélkül elmenni. Adott ugyanis egy tízmilliós társadalom, ahol körülbelül minden negyedik embert közvetlenül is érint az a probléma, hogy átverték, becsapták, egész életére adósrabszolgává tették, és ehhez az állam évekig asszisztált.
A pénzügyi felügyelet korábbi ura öt éven át nézte, ahogy 140-szeresére nő a devizahitel-állomány, mégsem lépett. (Meg is kapta a maga kitüntetését Bajnai Gordontól, állítólag a pénzügyi stabilitás terén elért érdemeiért...)
A hasonlóan tétlen jegybanknak és bankszövetségnek is vaskos adatsorok álltak a rendelkezésére, erről onnan is tudhatunk, hogy Simor András exjegybankelnök szolgalelkű módon adta ki az üzleti titoknak számító devizaadatokat a Nemzetközi Valutaalapnak. Állítólag azért, mert kérték.
Szabó Anna
Magyar Hírlap
Szentmihályi Szabó Péter: Egy biztos pont, az Orbán-ellenesség - lejtmenetben a véresszájú ellenzéki lapok
Az irónia, a szatíra, a gúny, a humor éles fegyver, ha jól és mértékkel forgatják, de ha ordító gyűlöletté torzul, a kicsorbult fegyverrel vagdalkozó válik szánalmassá és nevetségessé.
A balliberális média színvonaltalanságát már azok is fájlalják, akik ide juttatták, de késő a bánat: a politikai alkalmatlanság és a mondanivaló hiánya csak tükröződik az újságírásban, de nem oka is annak. A hírekhez ingyen is hozzá lehet jutni, ha pedig a vélemények, hírmagyarázatok önismétlők és üresek, az eddig kitartó olvasóközönség is lemond a nyomtatott sajtóról.
A Népszava és a Népszabadság lejtmenete ebben az összefüggésben értelmezhető, sajtómunkásai ideológiailag légüres térbe kerültek, s egymást próbálják túllicitálni az egyetlen biztos ponton, amit az Orbán-ellenesség testesít meg.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Sólyom
Lassan egy hónapja röppent fel a hír, hogy Sólyom Airlines néven új magyar légitársaság kezdi meg működését. Komoly flottával, arab pénzügyi háttérrel, magyar tulajdonosokkal, prémiumkategóriában, kidolgozott üzleti tervvel.
Már a hír másnapján beindult a szokásos cinizmus. Cinizmus, gúnyolódás, röhögés, hitetlenkedés. Hirtelen tele lett a nyilvánosság névre hallgató közvécé repülésügyi szakértőkkel, akik felírták a budi falára saját maguk okosságait. „Megmosolyogtató badarság, ami csak Magyarországon elképzelhető” – reagált a Sólyom indulására a Hvg.hu-nak egy légügyi szakértő, aki a Malév vezetésében korábban szerepet vállalt.
Szerinte egy teljesen új légitársaság felállítása, amíg egyáltalán felszállhatnak a gépek, legalább másfél évet vesz igénybe, így az augusztusi indulás esélytelen. „Az ambiciózus terveket egyelőre nem igazolják a cégadatok: a kft. már több mint tízéves múltra tekint vissza, korábban Avicraft néven futott, és légi járművekkel foglalkozott.
Május óta viseli jelenlegi nevét. Ekkor lépett be ugyanis a szintén Sólyom nevű vagyonkezelő holding a tulajdonosi státusba.” Így a másik (bár ez utóbbinál egyszerűen fogalmam sincs, mire akar kilyukadni).
A harmadik imigyen szakért: „Amennyiben valóban cél lett volna egy magyar nemzeti légitársaság létrehozása, akkor azt a Malév csődje után nem sokkal kellett volna megvalósítani, mostanra ugyanis jelentősen csökkent annak a valószínűsége, hogy egy új légitársaság komolyabb szeletet hasítson ki a budapesti bázisú légi közlekedésből, a fontos és profitábilis járatok ugyanis már elkeltek.”
Aztán végre jött egy, amelyik legalább a nevét vállalta: „Azt el tudom képzelni, hogy záros határidőn belül elinduljon, de több komoly kérdés is felvetődik” – fejtette ki Turi Ferenc, a Capitol Consulting Group ügyvezető partnere, stratégiai tanácsadó. Szerinte is gyenge lábakon áll az üzleti terv, több okból kifolyólag.
Először is, bár érthető a kezdeményezés, hogy közel-keleti befektetők egy EU-n belüli légitársasággal igyekeznének az uniós piacok irányába nyitni, pozíciókat szerezni, ám ezt úgy is elérhetnék, ha egy eladósorban lévő kisebb uniós légitársaságot megvásárolnak. És sokan mások elmondták még, több oldalról is megvilágítva a dolgot, hogy az egész lehetetlen, ostobaság, nincs befektető, aki erre pénzt adna, és ennyi idő alatt amúgy sem lehet, nem fog menni, és egyáltalán.
Majd eltelt két hét, s kiderült, hogy de igen, van befektető, mindenki komolyan gondolja, és indul a Sólyom augusztusban. Ekkor belépett a nyilvánosság nevű közvécébe a Sólyom mint név és az ezen való röhögcsélés. A Népszabadság például imigyen öblögetett: „Sólyom néven légitársaságot indítani merész vállalkozás, hiszen a névnek nincs nemzetközi jelentése, a név pedig kimondhatatlan a külföldieknek - mondta egyikük.
Egy másik szakértő szerint komoly szakmai befektető nem ad Sólyom nevet egy légitársaságnak, sem magyarul, sem angolul, hiszen ez a név a katonai repülésre rímel, igaz, ellenérvként azt is hozzátette, hogy az arab világban a sólyom vonzó jelkép lehet, még ha nem is a magyar trikolór közepén.” Különösen az utolsó mondat figyelemre méltó: lehet, hogy a sólyom vonzó jelkép, de hát a magyar trikolór közepén, na úgy biztos nem…
S e cikk alatt az egyik vérproli kommentelő így fejtette ki véleményét: „Vicc az egész, ez egy költséges technikai sport, és a legjobb, ha megbékélünk a ténnyel hogy nincs nemzeti légitársaságunk, és az utasok nevében remélem, soha nem is lesz.”
A Hír24 nevű társaság pedig azt a remek viccet eszelte ki, hogy felment a várba, és külföldi turisták orra alá dugta a Sólyom Airlines feliratot, olvassák már el. És azok meg elolvasták. Amelyik nem volt közülük analfabéta, „szolyom erlájns”-nak olvasta a szöveget, ami, lássuk be, nem olyan elborzasztó.
Magam pedig azon töprengtem közben, hogyha a Hír24 nevű kretének ezzel a melóval végeztek, kiugorhatnának a Keleti környékére vagy a Kissalétrom utcába, és a helyiek orra alá dughatnának néhány légitársaságnevet. Mondjuk, kezdetnek ezt: Vueling; vagy ezt: Volareweb; vagy esetleg ezeket: Skyairlines, Qathay Pacific, Norwegian Air Shuttle, Merpati Nusantara Airlines, Sriwijaya Airlines. Aztán a felolvasások után haladéktalanul értesítsék a spanyolokat, olaszokat, norvégokat, indonéziaiakat, hogy csukják be a boltot, mert a magyar Kissalétrom utcában meg a Síp utca és Dob utca sarkán nem tudták kiolvasni a légitársaságuk nevét.
Eh, hagyjuk a fenébe! Gondoljunk inkább arra, hogy a Kun Bélával Nyugatra menekült vörös emigráció ugyanezt csinálta.
Amikor megnyílt például a Gellért gyógyfürdő, azzal írták tele a nyugati lapokat, hogy ne jöjjenek Budapestre fürdeni, mert a budapesti fürdők vize pestissel fertőzött. Ezek jogfolytonosak, ezek semmit sem változtak lassan száz év alatt. Ezek kiütést kapnak, ha magyar trikolór alatt történik valami. A mi türelmünk pedig hatalmas – de nem végtelen. Ezt kéretik észben tartani.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Erdély valóban nem Bukarest gyarmata
Megéltük végre, hogy az erdélyi magyarság elkezdte kezébe venni a saját sorsát. És ha Mussót vesszük alapul, most ne mutogassunk körbe-körbe: kik, hol, mikor és mennyit mulasztottak az önrendelkezéshez vezető kátyús utakon. És ne reméljünk sokat a jövőtől, csak annyit, hogy megélhetjük majd azt a pillanatot is, amikor Bukarest épp aktuális korifeusai belátják: Erdély valóban nem Bukarest gyarmata. Az, amit még meghagytak megtépázott erdeiből, kavicsbányák tárnáin keresztül széthordott, majd betonkolosszusokba rejtett hegyeiből, még ennek ellenére is egy tündérkert.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
Adók
Bayer Zsolt: Apró kis hír járta be tegnap a nyilvánosság eldugott zugait. Eszerint az Európai Bizottság visszavonja a magyar telekomadóval szembeni keresetét, amely már a luxembourgi Európai Bíróság előtt hevert. Vajon mi történt az Európai Bizottsággal? Megvilágosodott? Jelenésük volt, és az Úr angyala megsúgta nekik, hogy kretének, s ráadásul gonoszak is?
Nem, semmi ilyesmi nem történt. Annyi történt mindössze, hogy az Európai Bíróság Franciaországnak adott igazat egy ugyanilyen adóügyben. Egészen pontosan az történt, hogy az Európai Bíróság kimondta: „nem ütközik az engedélyezési irányelvekbe a hírközlési szolgáltatókra kivetett franciaországi és máltai különadó”. Ezen bírósági ítéletből az Európai Bizottság levonta az egyetlen lehetséges következtetést, és visszavonta a magyar és a spanyol különadóra vonatkozó beadványát.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Adók
Apró kis hír járta be tegnap a nyilvánosság eldugott zugait. Eszerint az Európai Bizottság visszavonja a magyar telekomadóval szembeni keresetét, amely már a luxembourgi Európai Bíróság előtt hevert. Vajon mi történt az Európai Bizottsággal? Megvilágosodott? Jelenésük volt, és az Úr angyala megsúgta nekik, hogy kretének, s ráadásul gonoszak is
Nem, semmi ilyesmi nem történt. Annyi történt mindössze, hogy az Európai Bíróság Franciaországnak adott igazat egy ugyanilyen adóügyben.
Egészen pontosan az történt, hogy az Európai Bíróság kimondta: „nem ütközik az engedélyezési irányelvekbe a hírközlési szolgáltatókra kivetett franciaországi és máltai különadó”. Ezen bírósági ítéletből az Európai Bizottság levonta az egyetlen lehetséges következtetést, és visszavonta a magyar és a spanyol különadóra vonatkozó beadványát.
Ez, ugye, jó hír. Minekünk. És el is intézhetnénk a dolgot ennyivel, de azért van a történetnek néhány tanulsága.
Mindenekelőtt az, hogy az Európai Bíróság fenti ítéletét majdnem egy hónappal ezelőtt, június 27-én hozta. Ennek ellenére egy hónapig sikerült szinte titokban tartani az egészet – ami elsősorban a mi felelősségünk, mármint a „jobboldali” médiáé. Merthogy a baloldali és liberális média kussolt az egészről, az érthető. Ugyanis ők abban voltak érdekeltek, hogy az Európai Bíróság elkaszálja a magyar telekomadót.
Ez pedig azért van így, mert az ideiglenesen hazánkban állomásozó baloldali és liberális megmondóemberek, pártok és sajtótermékek soha, semmilyen körülmények között nem mennének szembe semmilyen multinacionális mogullal, tőkével, érdekkel, haszonnal.
Ezek számára az egész világ egy nagy, megváltoztathatatlan történelmi szükségszerűség, amivel nemhogy nem lehet, de nem is szabad küzdeni. Éppen ilyen történelmi szükségszerűség volt számukra a szovjet birodalomhoz tartozás, az itt állomásozó szovjet hadsereg, a kommunizmus, a határon túli magyarok kiszolgáltatottsága és jogfosztottsága.
Történelmi szükségszerűségnek fogták fel, hogy kussoljanak Erdélyről és az erdélyi magyarság helyzetéről, mert a szocialista internacionalizmus mégis csak fontosabb, mint kétmillió magyar jogfosztottsága.
Ennek jegyében nyalták Ceausescu talpát. Brezsnyev talpát. Ebből a megfontolásból ajnározták teljesen elvtelenül az arabokat és a PFSZ-t – de amikor Izrael lelőtte a Malév bejrúti gépét, azért a világért sem nyitották volna ki a pofájukat.
Aztán hétfőről keddre váltottak, és most Izraelt ajnározzák éppen olyan elvtelenül.
Ezek az egyedek most éppen ilyen szükségszerűségnek érzik, látják és láttatják a globalizációt és a multinacionális tőke mindenhatóságát és sérthetetlenségét.
Ezért kussoltak az Európai Bíróság döntéséről. De mindig lebuknak valahogyan. És egyre gyakrabban. Ahogy egyre tarthatatlanabbá válik ez a beteg világrend, úgy lesz egyre világosabb, hogy „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”.
Most is fölfeslett. És kiderült, hogy a magyar telekomadóhoz kísértetiesen hasonló adót vetett ki tehát Franciaország, Spanyolország és Málta. Nohát, nohát… Ehhez képest éppen három éve hallgatjuk, hogy az „orbáni unortodoxia” páratlan, egyedülálló ostobaság. Hogy nem vezet sehová. Hogy ez az egyenes út a végső összeomláshoz.
A fényességes Európai Bizottság is ezt ugatja szünet nélkül. Ezért akarnak szégyenpadra ültetni. A baloldali szocialisták, liberálisok, zöldek, kommunisták és egyéb elmebetegek soraiban ülő francia, spanyol és máltai képviselők nyilván számtalan alkalommal ítélték el a magyar különadókat együtt párt- meg elv- meg bűntársaikkal.
Mint most, a hülye Tavares hülye jelentésének megszavazásakor. Rémült, demokráciáért aggódó pofával ítélték el a magyar médiatörvény azon kitételét, amely szerint politikai hirdetést csak a közszolgálati televízióban lehet bemutatni. Csak egy francia néppárti képviselő asszonyban volt annyi becsület, hogy felálljon és közölje, Franciaországban pontosan ugyanezt mondja ki a törvény, mégsem hisztizik miatta senki.
Egyszóval Franciaország, Spanyolország és Málta hozzánk hasonló unortodox adóval sújtja a hírközlési multikat. Az Európai Bíróság pedig kimondta, hogy ezzel nincs semmi baj.
Változik a világ, elvtársak.
Elég volt abból, hogy a nyugati világ rohangál a munka után, miközben a nagytőke ázsiai gyerekmunkával termel magának extraprofitot, és úgy tesz, mintha szívességet tenne minekünk a puszta létezésével.
Elég volt a globalizációból, deregulációból, privatizációból. Elég volt a hazugságaitokból, a hülye, semmirevaló közgazdasági törvényeitekből.
Vége van, elvtársak! Mehettek a francba, hamarosan!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Patrióta Európa Mozgalom: vissza a hagyományos értékekhez - indulásunk pillanatára, mozgalmunk célkitűzéseire, egy másfél évvel ezelőtti tudósítás felidézésével emlékeztetünk
Központosított, a pénzügyi körök irányította Európa helyett független nemzetek alkotta Európáért indított mozgalmat több magyar civil szervezet, Patrióta Európa Mozgalom névvel.
Valaha megszületett, majd formát öltött az európai országok szövetségének gondolata. Akkor még az a cél lebegett a közösséget formálók szeme előtt, hogy alkossák önálló, független nemzetek, megtartva sajátosságaikat, de összefogva közös ügyeinkért.
Ám valakik, valahol átalították a váltót, és az „Európa expressz” a jelek szerint nem éppen arra száguld, amerre gondoltuk. Legalábbis ez a véleménye azoknak a civil szervezeteknek, amelyek elérkezettnek látják az időt, hogy újra az eredeti irányba vezessék a vonatot. A pénzügyi körök központosított, bürokratikus Európája helyett a polgárok patrióta Európáját építve.
Nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy mozgalmat hirdetnek a hagyományos értékek megőrzéséért.
Semmit rólunk, nélkülünk – ez a nemrég megalakult civil mozgalom vezető elve. A pénzbirodalom világszerte gúzsba kötötte a kormányokat, s ez ellen a népnek, az európai civilségnek fel kell lépnie, fogalmazott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Csizmadia László, a Civil Együttműködési Tanácskozás elnöke, aki hozzátette, vissza kell állítani a választások között a civilek kontrollját.
Mészáros László, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület ügyvezető elnöke, a mozgalom egyik megalapítója olyan Európai Uniót támogat, amely közös értékeink mentén határozható meg, a hazaszeretet, a család, a keresztény hagyományaink, az emberi jogok védelme, a társadalmi szolidaritás, a vállalkozás valódi szabadsága, a gazdasági növekedés gyümölcsének igazságos elosztásába vetett hit, a tiszta természethez és a védett környezethez való jog mentén.
Európa megfeledkezett ezekről a közös értékeinkről, fogalmazott Mészáros László.
Magyarország törekvései, a nemzeti értékek fontossága, a brüsszeli központosítással kapcsolatos aggályok egybeesnek más nemzetek gondolkodásával, fogalmazott Konrad Sutarski Magyarországon élő lengyel író, aki hozzátette, rendkívül fontos a civil mozgalom egész Európa nemzeteire történő kiszélesítése, hogy az együttes erővel gyakorolhasson hatást a pénzügyi világhatalomra.
Kossuth Rádió, Vasárnapi újság | 2012. február 13
Európa, segíts?!
Nem foglalkozunk gyakran az úgynevezett Magyar Narancs politikai állásfoglalásaival, ezután sem fogunk.
A hetilap múlt heti egyik szerkesztőségi cikke mellett azonban hiba lenne szó nélkül elmenni. A Ne küldjetek! címen megjelent írás, ahogy mondani szokás, túlmutat önmagán, az Orbán Viktor újraválasztásától rettegő, jobb híján liberálisnak nevezett értelmiségi csoport segélykiáltása.
Nem a magyar választók, még csak nem is a magukat demokratikusnak nevező, a választási együttműködésről az érdemi tárgyalásokat éppen megkezdő ellenzéki pártok, hanem egyenesen Brüsszel felé száll a fájdalmas, kétségbeesett panasz.
Igen, jól sejti az olvasó: a cikkben megfogalmazott javaslat lényege az, hogy az Európai Uniónak fel kellene függesztenie a strukturális és kohéziós alapokból érkező, hazánknak járó támogatásokat, valamint az agrártámogatásokat, és meg kellene vonnia az uniós döntéshozatali testületekben Magyarország szavazati jogát. Egyebek mellett azért, mert „Orbán Viktort csak így lehet megbuktatni, és így meg lehet buktatni”. „Legalább pénzt ne küldjetek nekik – a többit elintézzük mi!” – zárul az írás.
Szó se róla, egyenes beszéd. Melynek szerzői nyilván számoltak azzal, ha valaki észreveszi a jobboldalon, reflexből rásüti a hazaárulás bélyegét. Talán ezért idézték fel, hogy 1989-ben az idősebb Bush elnököt magyarországi látogatásán Ne adjatok pénzt a kommunistáknak! felirattal fogadták, ami a lap szerint hazafiatlan, de remek ötlet volt.
Csakhogy az akkori és a mostani helyzet között van egy icike-picike különbség: a kommunisták hatalma nem szabad választásokon elnyert legitimáción, hanem egy külső erő forma szerint szintén hazai felkérésre történt beavatkozásán nyugodott.
Az, hogy a Magyar Narancs, Heller Ágnes, Radnóti Sándor vagy Konrád György utálják a jelenlegi kormányt, és nem szívesen szívnak egy levegőt Orbán Viktorral, nem elégséges ok a javasolt drasztikus külső beavatkozásra.
A szerkesztőségi cikk nem is ezt, hanem az uniós pénzek felhasználása körüli aggályokat nevezte meg a beavatkozás lehetséges jogalapjaként. Ez azért elég karcsú. Brüsszelnek ma is megvan a lehetősége, hogy vizsgálja és indokolt esetben felfüggessze a támogatások felhasználását. Az e téren hatásosabban fellépő uniós ügyészség friss tervét sem tartom a nemzeti hatáskörök csorbításának, közösségi pénzekről lévén szó.
De azt az általános büntetést, amit a magyarországi liberális értelmiség javasol – szemben egyébként Mesterházy Attila MSZP-elnökkel is, akinek pártja a választói hangulatot érzékelve egy ideje kettős beszédet folytat az ügyben: a szankciókat elveti, de minden külföldi fórumon tovább ekézi a kormányt –, csak akkor szabhatná ki ránk az unió, ha átlépne a közösen lefektetett elveken, szabályokon, szerződéseken, eljárásokon. Ezzel a szerzők is tisztában vannak, miként vélhetően azzal is, hogy lehetetlen egy csak Magyarországra nézve hátrányos szabályozást átverni az uniós testületeken – ahogy ezt szintén sürgették –, így viszont nehezen érthető, miért égetik magukat egy ilyen visszataszító, a kudarcukat beismerő javaslattal.
Egyébként Brüsszel, amikor tehette, beavatkozott a magyar ügyekbe. 2006-ban eldöntötte a választásokat azzal, hogy haladékot adott Gyurcsányéknak a valós költségvetési helyzetet bemutató konvergenciaterv benyújtására.
Aztán ugyanaz év őszén lényegében szemet hunyt az akkori hatalomnak az európai alapértékek megsértését jelentő, brutális fellépése felett.
Majd négy év múlva a Bajnai által elmért hiánycél betartásának kikényszerítésével kényszerpályára igyekezett terelni a frissen hivatalba lépett Orbán-kormányt. Egyik akció sem jött be, ám sokat ártott az országnak.
Legyen méltányos velünk az unió, és tartsa be a saját szerződéseit – a többit elintézzük mi, magyarok!
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet