Pozsonyi Ádám: Minden, mi utálatos

                                  Szomorú évforduló volt július 14-én, vasárnap: 1789-ben ezen a napon kezdett nyílt kártyákkal játszatni a háttérhatalom, akkor ment neki egyértelműen a normalitás rendjének, és kezdődött el a „nagy francia forradalom” fedőnevű felforgatás. Először alkalmazták a „terror” módszerét, és uszították a csőcseléket mindenre, aminek értéke van. („A föld fog sarkából kidőlni…”) Minden, ami azóta történt, és ami ma utálatos, az ennek a napnak köszönhető.     A szabadság és egyenlőség nevében Robespierre-ék mintegy negyvenezer embert küldtek nyaktiló alá, és kétszázezret lőttek agyon. (Minden halott egyenlő.) Miután ezek a derék emberek voltak a bolsevikok ősei, természetesen aztán egymást is kivégeztették. Nem beszélve a profi történelemhamisítás műfajának megteremtéséről. Lásd: Bastille ostroma – ahol összesen körülbelül öt darab fogvatartott „sínylődött” (majdnem mind arisztokrata), de mint az elnyomás börtöne került be a történelemkönyvekbe. Francia kutatások szerint a forradalom és az ezt követő polgárháború minimum másfél millió francia életét követelte. Vendée-ben legalább hatszázezer embert mészároltak le, mert ők a királyság és a vallás mellett tartottak ki, csak Lyonban és Párizsban több mint kétszáznegyvenezer ember került a guillotine alá. Nem is beszélve a napóleoni háborúkról. Legalább hárommillió európai katona vesztette életét és több millió civil, csak Spanyolországban kétmillió, az akkori spanyolok harminc százaléka. Nézzük, mit is hozott a dicsőséges forradalom? Soha be nem tartott elveket. Hozta a proletariátus hatalmát – aminek az egyik áldásos eredménye az lett, hogy egy írógépműszerész és egy bútorasztalos vezette az országunkat ötvenhat után. Viszont elvette az esélyét egy művelt, nemzeti elkötelezettségű, valódi értelmiség létrejöttének, ami máig is hiányzik idehaza. Az egyenlőség hirdetése a legnagyobb üzlet mai napig is. Az arisztokrácia uralmát könnyű démonizálni, ám az egyenlőség egy magasztos eszme. Persze, ebből az eszméből ugyanúgy egy elkülönült hatalmi ág nőtt ki, hiszen nincs olyan, hogy egyenlőség, magától ez nem valósulhat meg. Természetesen ezt minden liberális autokrata tudja, ám amíg ők a lehetetlenért harcolnak, addig mindig lesz arra indok, hogy valamilyen elvek miatt a másik vállára kelljen állni, és a víz alá nyomni. Mindössze annyi történt, hogy az arisztokratikus berendezkedés – az egyenlőségnek köszönhetően – mára oligarchikus lett. A két berendezkedés között pedig „mindössze” annyi a különbség, hogy amíg az arisztokrácia legjobb képviselői világtörténelmi tényezőkké lettek, addig az oligarchák legfőbb erénye a kapzsiság, az élősködés, és az abszolút érdemtelen gazdagodás. Ideje lenne ezeket a köztudatba is átemelni. Megértem, hogy húsz évvel ezelőttig még be lehetett kajálni azt, hogy a francia forradalom micsoda pozitív esemény volt az emberiség életében, de azóta már túl vagyunk egy SZDSZ-diktatúrán. Csak tudnám, hogy hova teszik a franciák a francia tudásukat, amikor küzdenek a terror ellen, de azért eléneklik büszkén a Marseillaise-t. Talán nem értik a szövegét? De hát, ez az ő dolguk, és ilyenkor mindig eszembe jutnak – Gárdonyi Géza tolmácsolásában – Göre Gábor halhatatlan mondatai: „Hát farantzija ország mán nem ojjan högyes mint a nímöt, hanem ójan mint Magyarország. Az embör is ojjanforma benne aki úr, de magyarul nem tudnak egy kukkot se. Így is lőhet élni.”  

Jó, hogy nem magyarok

                        Szerencséje van Stephan Götzlnek, hogy nem jobboldali magyar politikusnak született. A bajor bankszövetség vezetője a múlt héten lenácizta az Európai Bizottságot, azzal, hogy javaslatuk az egységes bankszanálási mechanizmusra olyan, mint az a törvény, amellyel Hitler 1933-ban magához ragadta a hatalmat.   Az Európai Bizottság lenácizását a testület azzal rázta le magáról, hogy „nem odavaló analógia”. A párhuzam a német nyelvű sajtót sem zavarta. Arról a sajtóról van szó, amelynek napokig habzott a tolla egy olyan elhárító mondatért, amelyben a szuverén Magyarország miniszterelnöke tanácsolta a hazánk móresre tanításáról vitatkozó európai szuperhatalomnak, hogy ha lehet, ne küldjenek lovasságot hozzánk, mert az egyszer már nem vált be. Lovas István Magyar Nemzet

Megtalált alkotmány

                        A baloldal ismét veszélyhelyzetet teremtett. Az ezeréves jogfolytonosságra épülő alkotmány híján így továbbra is büntetlenül lehetett magyar földet eladni, zsebszerződésekkel átjátszani külföldieknek, lehetett a szocialista–szabaddemokrata kormányok alatt elkótyavetyélni stratégiai fontosságú energiaágazatainkat – szintén külföldi érdekeltségeknek –, vagy békés tüntetéskor gumilövedékkel az emberek közé lövetni.   Mi ez, ha nem a magyar nép érdekeinek, jogainak a semmibevétele? Ezért kellett, hogy most megszülessen Magyarország alaptörvénye. Ez a törvény, ahogyan az ajánlás is hangsúlyozza: megvédi a nemzeti vagyont, a magyar földet, az előttünk járt nemzedékek által ránk hagyományozott kulturális örökséget, a magyar nyelvet. Ez a törvény mindenki számára biztosítja a keresztény civilizáció alapját képező emberi jogokat, s megvédi jövőnk legfőbb zálogát: az értékmentő munkát és a munkát végző emberek megbecsülését. Stefka István Magyar Hírlap

Fricz Tamás: Mesterházy élet-halál harca

                              Mesterházy Attila, a szocialisták főnöke egyebek között a Politikatörténeti Alapítvány rendezvényén elmondta, hogy a 2014-es választási küzdelem nem szokványos kampány lesz, hanem élet-halál harc, a választások tétje leginkább az 1990-es, első szabad választásokéhoz hasonlítható a legjobban. Én arra kérném az elnök urat, hogy gondolja újra ezt a vélekedését, mert tévútra lépett.   Tévútra lépett, mert eltávolodott a demokrácia normáitól. Azok ugyanis megkövetelik, hogy a felelős politikai szereplők – politikusok, pártok és politikai csoportok – a demokratikus jogállam körülményei között egy rendes parlamenti választás kapcsán ne beszéljenek élet-halál harcról, a jó és a rossz közötti választásról, az egyik politikai párt győzelmének elengedhetetlen szükségességéről, s persze ne beszéljenek arról, hogy „ez a harc lesz a végső”. Hiszen az utóbb idézett sor a Szocialista Internacionáléban szerepel. S valóban, a szocialisták-kommunisták nagyjából a 20. század közepéig még rendesen hittek abban, hogy a politikai csatát a jobboldallal – tudják, azzal a jobboldallal, amely mindig „sodródik a fasizmus-nácizmus felé” – a végsőkig el kell vinni, s le kell győzni (esetleg meg is kell semmisíteni) az ellenséget. Mert hogy a népnyúzókat, a diktatúrákat, az imperializmust győzik le, és ez által megvalósul a munkásosztály paradicsoma. De ugye nem akar Mesterházy Attila osztályharcos, kommunista-szocialista alapállást felvenni? Mesterházynak vannak érdemei: képes volt arra, hogy a szocialisták 2010-es súlyos választási veresége után ha szőrmentén is, de meakulpázzon, beismerje, hogy a Gyurcsány- és Bajnai-kormány nem mindenben volt a világ legtökéletesebb kabinetje, s megújulást ígért. Napjainkra persze már elfelejtette a három évvel ezelőtti „realizmusát”. Az is tény, hogy viszonylag csendben, de valamelyest megfiatalította a meglehetősen elaggott, ellendvaiildikósodott és elkovácslászlósodott pártot. Igaz, ez a fiatalítási folyamat finoman fogalmazva még nem fejeződött be – mintha ott látnám az első sorokban Szekerest, Kiss Pétert stb. –, másfelől Mesterházy pártja még mindig adós a magyar közvélemény előtt megteendő nagy bocsánatkéréssel a pártállami időszak súlyos vétkeiért. Ugyancsak némi megértéssel figyelem, ahogyan nem enged a sötétségből felbukkant Bajnai elképesztően arrogáns élre ugrási szándékának. Saját szempontjából joggal érzi azt, hogy a szocialista párt ezerszer többet tett azért, hogy a baloldalt vezesse, mint a kívülről irányított, felpumpált Bajnai, aki láthatóan messziről küldött ember, s külső, idegen gazdaságpolitikai elképzelések végrehajtója, helytartója lenne, ha ő irányíthatná az országot. Ám nagyon nem vagyok megértő az élet-halál harcos retorikával kapcsolatban. Hogy Lenint parafrazeáljam: ez nem demokratikus, Mesterházy elvtárs! Ugyanis Ön csak egy esetben beszélhetne így: ha Magyarországon valóságos, kőkemény diktatúra vagy autokratikus rendszer uralkodna. Erre persze – nyilván – rögtön rávágják sokan: igen, itt diktatúra van, tehát jogos az elnök élethalálharc-retorikája. De kérdem én: az nem baj, hogy ennek a mindennapi tapasztalatok ellentmondanak? S az nem számít, hogy az Európa Tanács nem indít monitoringeljárást ellenünk, tehát e szervezet elismeri a magyar demokráciát? Az sem számít, hogy az Európai Bizottság immáron csak három alkotmányos problémát tartott fenn, s abból már kettő megoldódni látszik? Csak az számít, hogy Mesterházyék szövetségesei az Európai Parlamentben a többségükre támaszkodva elítélték Magyarországot? És Amerikából csak a magyargyűlölő Scheppele asszony szava számít, Christofer Smith kongresszusi képviselőé – aki dicsérte a magyar demokráciát – semmit? Maradjunk abban: a szocialisták irányában legmegengedőbb esetben is arról van szó, hogy bal- és jobboldaliak, közéleti szereplők vitatkoznak a magyar demokrácia és jogállamiság egyes részkérdéseiről, s a vélemények általában ideológiai beállítottság szerint megoszlanak. Ezek a viták azonban szinte minden más országban is megfigyelhetők, hol hevesebben, hol enyhébb formában. De mindez hol van attól, ami még csak közelítené is Magyarországot mondjuk Fehéroroszországhoz? Egyszóval, Mesterházy úr, beszéljünk arról, hogy jövőre nem élet-halál harc, hanem a demokráciákban szokásos választási küzdelem zajlik le a jobb- és a baloldal között, immáron Fricz Tamás mno.hu    

A szoclib búcsú hozama - Csáó MSZP - VIDEÓ 2010-ből!

                                    Miközben Ciprus újbóli csődjére készül a Moody’s hitelminősítő, és a francia elnökön kívül nagyjából mindenki úgy látja, hogy mélyül az euróövezet válsága, miközben a globális gazdasági teljesítmény 340 százalékát kitevő adóssághegyen ül a világ: akad egy kis ország az unió szegletében, ahol már csak azon rágódik a kormány, érdemes-e néhány hónappal előbb visszafizetni a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) a tartozást. Igen, a költségvetés helyzetét illetően nálunk most ez a legnagyobb gond. Nánási Tamás  Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom

kattints a VIDEÓTA!  http://www.youtube.com/watch?v=wdBRPVi7uJQ

A demokrácia végórái

                            Az Európai Unióban valami hasonló történik most, mint ami az athéni népgyűlésen történt a demokrácia végórái­ban. Önös anyagi érdekeiket kívánják ma jogosnak feltüntetni Brüsszel fura urai az európai médián keresztül. Politikai jogokról, demokráciáról papolnak a sajtóban, miközben nemzetek szabadságába gázolnak bele, mert gazdasági érde­keik úgy kívánják. Nagy Ervin Magyar Hírlap

A balliberálisokat a végtelen tudatlanság és közöny, jellemzi Európa valódi problémáival kapcsolatban

                          Mindenesetre nagy teljesítmény, hogy egy korábban számunkra teljesen ismeretlen portugál embernek sikerült ilyen rövid idő alatt megutáltatnia magát egy távoli ország népének gondolkodó többségével. Alig elképzelhető, hogy ugyanez fordítva is megtörténik valaha, vagyis nem fog egy magyar jelentést írni a portugál demokrácia állapotáról, mert nem lesz rá megrendelés, mi közünk hozzá, örüljünk, hogy élünk. Tavaresről nem egy jelentés, hanem egy jelenség jut mindig eszembe, az a végtelen tudatlanság és közöny, amely a balliberálisokat jellemzi Európa valódi problémáival kapcsolatban. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Bayer Zsolt: Akták

                                Schiffer András azt mondta a Heti Válasznak adott interjúban, amit a Heti Válasz, az interjút beharangozandó, kitett online kiadása címlapjára. Ezt a furcsa mondatot pedig azért kell rögzítenünk, mert szerda óta azon polemizál az ellenzéki sajtó apraja (Szily László/Cink.hu) és nagyja (a Népszabadságtól a Népszaváig), hogy mondta-e Schiffer András, amit mondott, vagy nem mondta. És ha nem mondta, akkor a Heti Válasz hazudott – értelemszerűen.   Nem, a Heti Válasz nem hazudott. Pontosan azzal reklámozta a Schiffer-interjút, ami abban elhangzik. Vagyis, hogy Bajnai egyik csókosa megkereste a pártját, hogy bizonyos feltételek mellett pénzt adna neki. Vagyis Bajnai egy közvetítőjén keresztül meg akarta venni az LMP-t. (Egy másik következtetés: mivel ez nem sikerült neki, hát „megvette” az LMP-ből azokat, akiket mégis „meg lehetett venni” valamivel…) Olyannyira nem bonyolult történet ez, hogy muszáj volt az ellenzéki összeborulásban érdekelt ellenzéki sajtónak bonyolulttá tennie. Ezért aztán összevissza hazudoznak szerda óta erről az interjúról, és a legütősebb érvük a Heti Válasz „bűnössége” mellett az, hogy az újságíró tizenvalahány kérdéséből, amelyet Schiffer Andrásnak feltett, csak négy vonatkozik erre a témára. Ekkora kreténséget még nem írtak le magyarországi médiában, úgyhogy szegény hülye Szily László azonnal és soron kívül a pénztárhoz fáradhat. Az ügy egyetlen igazi kérdése: vajon miért ijedt meg Schiffer András a saját mondanivalójától? Igen, ugyanezt kérdezi a Heti Válasz is, helyesen. Mert ez történt. Mert Schiffer helybenhagyta az interjút, amelyet előzetesen elküldtek neki, rábólintott, aztán megpróbált úgy tenni, mintha nem is mondta volna, amit mondott. Illetve ha mondta, hát nem azért mondta, és nem is az volt a szándéka. Ezt ismerjük. Csak azt nem ismerjük soha, aki ilyenkor telefonál, hogy „te, András, ezt nem kéne”… Ugyanezt próbálták eljátszani egyébként egy másik cikkel is, nevezetesen a Magyar Nemzet hét eleji írásával. Ebben arról esett szó, hogy az MSZP elnöke, bizonyos Mesterházy Attila azt találta mondani, nincs elég képviselőjelöltje az Együtt 2014–PM formációnak. A Népszava mindjárt kijelentette, a Magyar Nemzet hazudik (ahogy szokott). Aztán kiderült, hogy nem hazudik. Mesterházy ugyanis nem merte letagadni korábban mondott szavait, vagy nem is akarta. Mert egyszerűen üzenni akart Bajnainak, hogy ki az erős legény a pályán. Aztán mindenki megsértődött, mindenki sajnálta, hogy lefagyott a forródrót, csak a Népszava nem sajnálta, hogy megint hazudozott, és mást vádolt meg ezzel. Azt azért leszögezhetjük, hogy a Népszava méltó utódja elődeinek. S megalkuvást nem tűrő módon képviseli nagyjából ugyanazt, amit ezek az elődök képviseltek már a Tanácsköztársaság idején is… Nem… Nem nagyjából. Pontosan ugyanazt képviseli, csak megpróbálja becsomagolni, áramvonalassá, „pc”-vé, vállalhatóvá tenni. S ez már önmagában hazugság, mégpedig folytatólagosan elkövetett hazugság. Most Farkas Flóriánt igyekszik szégyenpadra ültetni a lap, Tavares segítségével. Mégpedig egy bocsánatkérés miatt. Az a polémia tárgya, bocsánatot kért-e Tavares Farkas Flóriántól, amiért jelentése megírása előtt nem találkozott vele, vagy nem kért tőle bocsánatot. Farkas Flórián szerint elnézést kért tőle Tavares, Tavares szerint nem kért elnézést Tavares. Hogy mi az igazság, csak akkor tudjuk meg, ha valaki felvette a beszélgetést. (Bár az elég furcsa lépés lenne…) Ha pedig nincs felvétel, akkor marad az egymásnak ellentmondó két állítás. És a Népszava voksa Tavares mellett – ami elég komoly érv minekünk, hogy Farkas Flórinak higgyünk. Ja! Még egy apróság: az ellenzéki sajtó és az ellenzék nagyon hangosan követeli, hogy hozzák nyilvánosságra a Szilvási–Galambos–Laborc-ügy aktáit. Azokat az aktákat, amelyeket ők titkosítottak százmillió évre. Na, ettől nehéz elviselni ezeket a kretén gazembereket. Ám az aktákat tényleg nyilvánosságra kellene hozni. Nem miattuk. Magunk miatt. Bayer Zsolt Magyar Hírlap  

Lovas István - a matematika is cáfolja a baloldalt - a néppártiak elutasították, a szélsőségesek viszont támogatták a Tavares-jelentést

                    A néppárti frakció a Tavares-jelentés ellen szavazott. Ezt igazolja a szavazás eredménye: a 249 elutasító szavazat gyakorlatilag megegyezik a plenáris ülésen jelen lévő néppárti képviselők számával. Az Európai Parlamentben 274 néppárti képviselő van. A 766 európai parlamenti képviselőből csak 701 szavazott. Ennek megfelelő arányban hiányzott 25-30 néppárti képviselő. Ez a megszokott 10 százalék körüli hiányzási arány. A konzervatív és euroszkeptikus frakció tartózkodott, ugyanis ők a tagállamokkal foglalkozó kérdésekben elvi okokból nem foglalnak állást. A közéjük tartozó, de a hazája ellen szavazó Bokros Lajos, valamint a szlovák és román szélsőségesek szintén támogatták a Tavares-jelentést. Magyar Nemzet

Zöldségek

                        A  nyári egyetem fő célja az európai zöldek választási kampányának kidolgozási lesz, ezen belül - igaz, nem hivatalosan - a Bajnai Gordon-féle magyar turmixbaloldal gatyába rázása. Nem véletlen, hogy az Együtt-PM-felekezet a saját Facebook-oldalán reklámozza az eseményt. Konkrétan zöldkérdésekről nem nagyon lesz szó a Zöld Nyári Egyetemen. Aki mégis ragaszkodik hozzá, megtekintheti a konferenciaterem bejárata előtti pázsitot, illetve a gondnoklakás ablakában elhelyezett cserepes muskátlit. További zöldségek az előadóteremben. Pilhál György  Magyar Nemzet