Orbán Viktor Kossuth Rádióban

                        Az Európai Unió visszaél hatalmával, olyasmiket kér és vár el Magyarországtól, amiket nem lehetne kérnie, illetve másoktól nem vár el. Orbán Viktor, 2013. június 14. MR1 - Kossuth Rádió

A gólarány is fontos

                        A Hajrá, magyarok! buzdítás először egy végtelenül aljas, cinikus és nemzetellenes kormány regnálása idején hangzott el Orbán Viktortól, és ezen a hosszú meccsen Magyarország most talán behozhatatlan előnyre tett szert. Keményen ki kell tartanunk, nehogy beszedjünk egy-két gólt, mert a gólarány is fontos. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Tankók Gyimesből

                          Többször jártam már itt, de Tankókkal egy hét Gyimesben még akkor is különleges élmény lenne, ha nem kombinálódnék mindez szívszorító, a magyarországi ballagásoktól ég és földként különböző itteni „kicsengetéssel” és az élet nagy adományai közé számítandó trianoni megemlékezéssel Magyarország ezeréves keleti határán, a gyimesbükki Kontumáci Nagyboldogasszony-kápolna alatt, ahol az emlékbeszédet tartó szónok a háta mögött tudhatja a Bethlen Gábor emelte „Rákóczi”-várat és az ősi határ hegygerincen végighúzódó, jól kivehető vonalát. Mindez Gyimest önmagában is kinccsé tehetné – Tankókkal viszont az egész páratlan élménysorozat gigantikussá, élesen világítóból fényözönben pompázóvá válik. Mert a Tankók Gyimesből a hűség és a kitartás eszményeit hozzák Budapestre, ráadásul harsány életigenléssel, aranyos humorral és páratlanul áradó, nagyszívű emberszeretettel párosítva. Domonkos László Magyar Hírlap

Régi-új rege

                      Azt ugyan még senki nem tudta számomra hitelesen elmagyarázni, vajon Bajnai Gordon egykori szocialista miniszter és kormányfő személye miért jelentene garanciát az állítólagos korszakváltáshoz. Hiszen mint az E14–PM politikusai fejtegetik, szerintük az „Orbán-rezsimet” is meg kell haladni, s persze az 1990-et követő húsz évet is. Rendben, mondanám, csupán azt firtatnám, hogy ha például a szakadár LMP-sek alapította PM ismert figurái ezt komolyan gondolják, akkor miért léptek szoros szövetségre az Együtt 2014-gyel, amelyet a Gyurcsány–Bajnai-kormányok, illetve a „klasszikus” SZDSZ számos alakja belakott. Zsebők Csaba Magyar Hírlap

Bayer Zsolt: Nyílt levél a nagykövetnek

                          Nyílt levél Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszonynak, az Egyesült Államok budapesti nagykövetének Tisztelt Excellenciás Asszony! Mindenekelőtt elnézését kérem, de kénytelen lesz végighallgatni egy meglehetősen obszcén és ízléstelen történetet, amely az én generá­cióm majd minden tagjával megesett a berlini fal innenső oldalán.   Miután 1984-ben felvételt nyertem az ELTE–TFK magyar–történelem szakára, úgynevezett előfelvételisként egy évre elvittek katonának. Az ercsi helyőrségbe vonultam be, a pontonos hidász ezredhez. Késő délután érkeztünk a laktanyába, ahol elkezdődött egy hosszú és elég rémes procedúra, melynek során elvették civil ruhánkat, betereltek a zuhany alá bennünket, majd valami tetűirtó porral beszórták intim testrészeinket, s így, meglehetősen megalázott és kiszolgáltatott helyzetben egyenként oda kellett állnunk egy katonaorvos elé. Az orvos belenézett a torkunkba, felhúzta szemhéjunkat, feltett néhány általános kérdést, majd felszólított, hogy fordítsunk neki hátat, hajoljunk le, és fogjuk meg a bokánkat. Ez volt a nagy csend pillanata. Ahogy a katonaorvos akkor és úgy belebámult a seggünkbe. Nehéz ám ennél megalázóbb, de egyszersmind ennél groteszkebb pillanatot elképzelni. A pillanatot egyedül Csilló honvéd volt képes fokozni, ugyanis miközben ott állt a doktor előtt a megfelelő pózban, az a következő kérdést tette föl neki: – Van lyukas foga? Mire Csilló honvéd őszinte megdöbbenéssel a hangjában így szólt: – Jézusom! Onnan látszik? Meg kell értenie ezt a pillanatot, Tisztelt Nagykövet Asszony, csak ezért mesélem el Önnek. Meg kell értenie, hogyan is éltünk mi itt, a Fal innenső oldalán, és azt is meg kell értenie, hogy akkor az Ön hazája volt a mi példaképünk, vágyott menedékünk. Megtestesülése minden szabadságszeretetünknek és szabadságvágyunknak. Amerikába vágytunk és készültünk majd’ mindannyian, miközben politikai tisztünk elmagyarázta nekünk, hogyan fogjuk a megfelelő pillanatban elpusztítani a gaz imperialistákat; miközben Csicsó törzsőrmester a maga keresetlen módján összefoglalta nekünk a Falon inneni világképet: – Majd kapnak a pofájukba töpfével, és ha az nem elég, hát odab…unk nekik acsással! Feloldom Önnek a problémás szavakat: a töpfe tömegpusztító fegyver; az acsás pedig atomcsapás. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy azok, akik ezt az ideológiát képviselték a Fal innenső oldalán, ma mind az Önök talpát nyalják. De ez nem számít ma már, ezért nem írnék Önnek egy sort sem. Azért írok, Tisztelt Nagykövet Asszony, mert eltelt 29 év, mióta ott álltam, bokámat fogva az ercsi laktanya alagsorában – s lám, most az Amerikai Egyesült Államok kukucskál a világ seggébe… És ez nem is olyan vicces ám. A pillanat csöndje még megvan, a megalázottság is ott lapul mellette, de a groteszk valahogy eltűnt menet közben. Pedig nekünk, itt, Kelet-Közép-Európában a groteszk ám mindenünk, Tisztelt Nagykövet Asszony. De most nem találjuk… Edward Snowden csak ennyit mondott: „Nem vagyok sem hős, sem áruló. Amerikai vagyok.” Nos, ebben nincsen groteszk. Ez nem a 22-es csapdája, nem a katona fehérben, nem Yossarian és nem Őrnagy őrnagy őrnagy; ez nem a Zendülés a Caine hadihajón és nem az idió­ta Queeg korvettkapitány… Ez már rég nem az Oroszlánkölykök, ahol Noah Ackermant saját amerikai katonatársai zsidózzák le, és mondják azt neki, hogy Hitlernek csak a zsidóirtásban van igaza. Bizony, Nagykövet Asszony, vagy Irwing Shaw hazudik, vagy ilyesmi esett meg Önöknél a nagy háborúban… De ma már ez is mindegy. Minden mindegy. Ez már nem Jack London „First and last chance”-e és nem a Vadon szava. Nem szegény Ginsberg Üvöltése. Updike Nyúlcipője is oda. Elnémult Capote Fűhárfája, nincsenek már Más hangok, más szobák. A Vágy villamosa bedöcögött egy gyorsétterembe, és elnyelte az aznapi kedvezmény. Az Összeomlást még le lehetne forgatni naponta, és egyre jobban megértené mindenki, miközben egyre többen szurkolnának Michael Douglas-nek a hazafelé tartó úton (persze, csak addig). A Madárijesztőt már nem lehetne újra leforgatni. A halál ötven óráját sem. Mert még az is tisztességes volt. A Becstelen brigantik már nem az. Tarantino már nem az – de még zseniális. És mindent elmond mirólunk, hogy a Ponyvaregény a kultuszfilmünk… És persze készült még tisztességes film mostanában is: Clint Eastwood Grand Torinója és Mel Gibson Apocalypto-ja. Például. De Edward Snowdennek már csak tragédiája és tisztessége van. Mert ki merte mondani, hogy elég. Ez a lényeg, Tisztelt Nagykövet Asszony. Ez az elég. Elég a PRISM-ből. Elég volt abból, hogy a „terrorellenes harc kulcsfontosságú programjának” keretében az Ön hazája bármilyen adathoz, e-mail-hez hozzáférhet, és bármilyen telefonbeszélgetést lehallgathat. Elég volt a Fisa-törvényből. „A Fisa lehetővé teszi – az amerikai alkotmány negyedik módosítására hivatkozva –, hogy az amerikai hírszerzés külföldiek adataiban kutakodjon, anélkül, hogy bűncselekmény elkövetésének gyanúja merülne fel.” (Ugye milyen nagy rendező a sors? Éppen a negyedik alkotmánymódosításra hivatkozva gyalázzák meg önök a demokrácia alapeszméjét, hát nem különös véletlen?) Elég volt abból, hogy az Egyesült Államok elnöke likvidáltathat bárkit. És ezt az „apróságot” Eric Holder, az Önök igazságügy-minisztere jelentette be tavaly, csak úgy, mellékesen, egy egyetemi előadás keretében. Eric Holder arról értekezett, hogy az elnök a teljes igazságügyi és igazságszolgáltatási rendszer kikerülésével ítélhet halálra amerikai állampolgárokat. Holder szerint a kormánynak joga van ehhez. Joga van, hogy „célzott támadással” megöljék saját állampolgá­raikat, vádemelés, bíróság és esküdtszék bevonása nélkül. Természetesen a jogi szöveget titkosították… Hát mi lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony? Ilyesmit Sztálin, Ceausescu és Honecker merészelt utoljára megtenni a saját állampolgáraival, de legalább titokban tartották, és nem merészeltek büszkék lenni rá. Mi lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony? És ehhez mit szól: Szeptember 11-e után Bush elnök bírósági engedély nélkül lehallgatott és őrizetbe vett amerikai állampolgárokat. Akkor a demokraták hevesen tiltakoztak. Volt köztük egy Obama nevű illinois-i szenátor, aki különösen kikelt a bírósági eljárást nélkülöző fogva tartások ellen. Ez az Obama most Istent játszik, és ítél, élet s halál felett. A demokraták pedig befogják a szájukat, és lapítanak. Illetve dehogy fogják be! Hangosan, öntudatosan kioktatnak bennünket demokráciából. Abból az országból írnak dörgedelmes leveleket minekünk, ahol az elnök bíró és hóhér egyszerre. Ahol bárkit, bármikor lehallgathatnak, levelezését elolvashatják, és ehhez az sem kell, hogy bármilyen bűncselekmény gyanúja felmerüljön. Abból az országból aláznak meg bennünket, amely országban napi rutin Orwell 1984-e. Abból az országból merészelnek oktatni bennünket, amely ország fenntartja Guantánamót, ahol tárgyalás és ítélet nélkül tartanak fogva embereket hosszú-hosszú évek óta. Az az ország, ahol törvényes a fogvatartottak fizikai kínzása. Az az ország merészel bármit is mondani, amelynek katonái az Abu Ghraib börtönben kutyákat uszítottak a meztelenre vetkőztetett és megkínzott foglyokra, s mindezt röhögve fényképezték. Az az ország aggódik a magyarországi demokráciáért, amelynek katonái halott afgánokat vizelnek le. Az az ország konferenciázgat mirólunk, amely ország bevallotta, hogy pontosan tudták, Szaddám Huszeinnek nincs vegyi fegyvere, csak kellett valami indok a háború megindításához. És ez az ország most éppen Aszad szíriai elnök vegyi fegyvereiről hazudozik, és elnézi, sőt támogatja, hogy Izrael megtámadjon egy független államot ugyanerre hivatkozva. Ebből az országból dorgál bennünket Scheppele professzor asszony– miért is? A negyedik alkotmánymódosítás miatt? Hűha! Tudja Scheppele professzor, tudja Nagykövet Asszony, ha mi reggeltől estig alkotmányt módosítunk, akkor sem tudunk odáig süllyedni, ahol maguk tartanak. Ugyanis a mi alkotmánymódosításainkban nincsen semmi végzetes és a demokráciát fenyegető szörnyűség. A maguk hazájában ellenben talán éppen ebben a pillanatban rendeli el az elnök valaki meggyilkolását, bírósági eljárás és ítélet nélkül; a maguk hazájában éppen most olvasgatják a világ bármely országa állampolgárának leveleit, hallgatják le telefonját, s ehhez még bűncselekmény gyanújának sem kell felmerülnie; és eközben maguk azért aggódnak, mert egy pályázaton nem nyert a Klubrádió, és ezért temetik a magyar demokrá­ciát… Nem érzi az egész dolog végtelen igazságtalanságát és penetráns aljasságát, Nagykövet Asszony? Ez hát a baj, Tisztelt Nagykövet Asszony. Hogy nemcsak szeretni, de már tisztelni is felettébb nehéz az Ön hazáját. Mert az Ön hazája elárult mindent, amiben mi hittünk egykoron. Amiben hittünk, a bokánkat fogva, meztelenül, a Fal innenső oldalán. Az Ön hazája elárulta az én generációm minden álmát, ugyanolyan kegyetlenséggel, ahogy katonáik levizelik a halott ellenséget. S mindeközben a lehető legfarizeusabb módon bennünket akarnak demokráciára tanítani. Végezetül azt kell még megértenie Tisztelt Nagykövet Asszony, hogy ezt a levelet a magam akaratából írtam Önnek. Nem kaptam rá utasítást senkitől. Tudom, nehéz ezt elképzelni egy olyan országban, amelyben újságírók megfigyelése és lehallgatása napi gyakorlat, és amelyik éppen most kukucskál a világ seggébe. De higgye el, Nagykövet Asszony, bármennyire is szeretnék, onnan nem látszik a lyukas fog… Üdvözlettel: Bayer Zsolt (Ui.: Még egy apróságot fogadjon meg, ha kérhetem. Azt, amit Mel Gibson üzent az Apocalypto elején: Egy nagy birodalmat nem lehet elpusztítani kívülről, csak ha elpusztítja önmagát. Önök most még nagy birodalom. De ráléptek az önpusztítás útjára. Sajnálom…) Magyar Hírlap  

Antipolitika és teaillat     Létrehozva: 2013. június 12., 08:53 | Utoljára frissítve: 2013. június 12., 10:19 nyomtat küld     S. Király Béla: Konrád továbbra is képviseli azt a főáramot, amely a magyar politikai gondolkodást jellemezte a rendszerváltás első évtizedében. Generációjának többsége - akiknek nagy hangja volt akkoriban - az emancipatorikus politikafelfogás híve volt. Ennek lényege a hatalomkorlátozás, a demokratizálás, az egyenlőség, az emberi jogok érvényesülése, amelyek egy normatív-kritikai megközelítés megalapozását szolgálják.   E felfogás szerint a hatalom, a politika valami különleges vagy "mesterséges" dolog, amely alól az egyént, illetve a társadalmat fel kell szabadítani. Konrád a politikát az egyéni szabadság, illetve a társadalom alá kívánja rendelni, és fennen hirdetett felfogásához tehetsége és hálózati kapcsolatai révén nagy külföldi helyeslőkórust tud szervezni. Épp olyan jogosult a létezésre és Európa-szerte érvényesül is viszont egy másik politikafelfogás, amelyet a szakirodalom guvernamentalistának nevez. Ez utóbbi számára minálunk nem nyílt kellő tér, de a mai kormányt támogató pártszövetségben ennek a felfogásnak kell érvényesülnie. A guvernamentalista politikafelfogás a hatalomhoz, a politikához, mint valami természetes dologhoz viszonyul, hiszen a mások feletti hatalomra törekvés az emberi természethez tartozik. Ezért a politika megszüntethetetlen és a társadalom más létszféráival szemben autonómiával bír.   (Magyar Nemzet

Fülel a birodalom

                                      A PRISM néven futó lehallgatási program felfedése egy kiugrott bennfentes szakember által újfent rávilágít arra, hogy bőven maradt még abból az illúzióból, amellyel immár tényleg érdemes leszámolnunk. Az Egyesült Államok nagyon jól el tudja adni magát, ám a lényeget illetően mégiscsak az a válasz arra a bizonyos egyetemi vitakérdésre, hogy igenis birodalom, vagy legalábbis akként viselkedik. Mind az agresszió, mind az elnyomás is létének szerves része. A fejlődési háttér, a módszerek persze mások, ahogy – és ez kulcsfontosságú – az a technológia is, amely korunkban rendelkezésére áll céljai eléréséhez. Róma, Perzsia, Napóleon is dominálni, maximálisan ellenőrizni akarta impériumát, de a futárok haladási sebessége határt szabott lehetőségeinek, ahogy az állami erőszak alkalmazásának képessége sem volt határtalan. Zord Gábor László Magyar Nemzet

Americanus Viator

                        Minden hazaszerető magyarnak elege van Kim Lane Scheppeléből és sleppjéből, de a princetoni egyetem professzora fáradhatatlanul ontja elemzéseit Magyarországról. Legújabb cikkének címe: Óvakodj a magyaroktól, ha ajándékot hoznak (The New York Times) sejteti, miről lesz szó.   Martonyi János békülékeny hangú sajtótájékoztatóján jelezte, hogy hazánk kész két alkotmánymódosítással orvosolni az uniós aggályokat. Scheppele szerint ez csak porhintés, Rui Tavares „kemény, pontos és fair” jelentéséből kell kiindulni, különben is a magyar kormány „gyűlöletkampányokat folytat, hogy lejárassa a jelentések szerzőit”. Eszemben sincs gyűlöletkampányt folytatni a megélhetési vagy érzelmi okokból bennünket ostorozók ellen, ez nemcsak helytelen lenne, hanem eredménytelen is, az ítéletet már úgyis kimondta a szorgalmas hölgy: „a Fidesznek nem áll szándékában, hogy lazítson a hatalmat megragadó vasmarkán nagyobb küzdelem nélkül”. Scheppeléről eszembe jut a Scotus Viator álnéven publikáló brit politikai aktivista és történész, Seton-Watson (1879–1951), akinek rögeszméje lett az Osztrák–Magyar Monarchia „rab népeinek” felszabadítása, és a The Spectator című angol lapban mindent elkövetett, hogy a gonosz magyarokkal szemben felmagasztalja a cseheket, szlovákokat, románokat és szerbeket. Első nagy műve a Faji problémák Magyarországon (1908) volt, majd Masaryk barátjaként tanácsaival szolgálta a hazánk szétdarabolásában érdekelt utódállamokat. Ha Scotus Viator ma is élne, bizonyára örömmel folytatná munkásságát, akár Paul Krugman „vendégrovatában”, amely az Egy liberális lelkiismerete címet viseli a The New York Times-ban. Ne nyissunk arról vitát, van-e egy liberálisnak lelkiismerete! Az viszont egészen bizonyos, hogy meggyőzésük reménytelen, gyűlöletkampányuk alapja olyan előítélet, amely már évszázados múltra tekinthet vissza. Ha elismernék, hogy ostobaságokat írnak, kinevetnék, sőt ki is közösítenék őket. Bűnünk, hogy egyáltalán még létezünk, számukra megbocsáthatatlan. Kim Lane Scheppeléről egyébként az ATV egyik bölcse a cikk méltatása után megjegyezte, hogy a professzor fontos ismeretterjesztő szerepet tölt be Magyarországról Amerikában. Tiszta Americanus Viator.  Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Az árvíz

                      A hihetetlen civil összefogás, a hazai és külországi magyarok segítőkészsége, a hatóságok fegyelmezett, jól szervezett munkája, a katonaság, a rendőrség, a tűzoltóság, a mentőszolgálat, a katasztrófavédelmisek, a terrorelhárítás emberei, az önkéntesek, valamint az, hogy az ország vezetői élére álltak a védekezésnek, eddig megakadályozta a tragédiát. Ahol a legtöbb ember él, a fővárosban, a víz nem tudta áttörni a gátat. És ezekben a napokban a homokzsákok töltésénél, a védmű építésénél nem számított a párthovatartozás. Stefka István  Magyar Hírlap

Át kell lépni a korlátokon

                              A rezsicsökkentésnek van egyfajta társadalmi és gazdasági üzenete. A társadalmi üzenete az, hogy: vigyázok rád, mert fontos vagy. Nem engedlek elmerülni akkor sem, ha ezért nekem konfliktust kell vállalnom." A gazdasági üzenete pedig a kézzelfogható forintok a családok zsebeiben. részlet Kardosné Gyurkó Katalinnal, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének főtitkárával készített interjúból -  Magyar Nemzet, 2013. június 10.