A német múlt jelene     Létrehozva: 2013. június 18., 08:53 | Utoljára frissítve: 2013. június 18., 13:55 nyomtat küld     Ugró Miklós: Azt már én kérdezném meg: miért, mire számított az akkori politikai elit? A kommunisták hálájára, belátására, visszafogottságára? Csak az történt, ami a Lenin által hasznos idiótáknak nevezett, baloldalhoz vonzódó jobboldali politizálók döntései esetében törvényszerű: mérhetetlen nagy (ostoba) jóindulatukban figyelmen kívül hagyták a tényeket, következésképpen képtelenek voltak felmérni a lehetséges következményeket.   Az akkori nyugati döntéshozók nem tudták, kik azok a kommunisták? S ha megpróbáltak valami jót is feltételezni róluk, legalább a nácikról csak-csak hallottak valamit. Hogy a két totalitárius rendszer ugyanannak az embertelenségnek a színe és fonákja. Az egykori kommunisták és a hozzájuk csapódó permanens világforradalmárok magától értetődő módon visszaélnek az adódó lehetőséggel, főleg, hogy pénzt és törvényi biztosítékokat is kaptak hozzá. A jó németek csak akkor kaptak észbe, hogy valami nem úgy működik az ő poroszosan mintaszerű demokráciájukban, ahogyan azt az eszme klasszikusai előírták, amikor egy csoport a Stasi (az NDK politikai rendőrsége) egyeruhájában grasszált Berlin utcáin, s nem volt törvény adta lehetőség fellépni ellenük.   (Magyar Nemzet,

Gordon blőd

                                        Bajnai Gordon egész egyszerűen egy hiteltelen politikus. Annak gordonkázik és úgy, aki fizeti a zenekarát. Korábban a Wallisnak húzta a gazdák helyett gazdái fülének kedves muzsikát, később Gyurcsány mellett volt másodhegedűs, majd azután, hogy a szocialista kormány mandátuma idejét kitölthesse, marionettfiguraként a vezénylést is vállalta, ráadásul úgy, hogy mindenki számára egyértelmű volt, a partitúrát az IMF-nél írták. Bajnaira az IMF nagy hatalmú irányítóin, néhány amerikai nagytőkésen kívül itthon egy volt drogos, egy „mélységi felderítőnek” kiképzett bohócforradalmár néhány tucat haverján kívül csak a bukott SZDSZ szellemi holdudvara kíváncsi. Ők is csupán hatalmi ambícióik miatt. Torkos Matild Magyar Nemzet

Jog tiporta igazság

                          A jog mindenek felett! – sulykolja a liberális alapon működtetett demokrácia. Az új isten parancsa ez, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió népeinek. Aztán kártyavárként omlik össze az igazság mindkét mesterséges szörnyeteg területén.   Mint ahogy összeomlott, amikor kiderült, hogy az egyébként liberális értékrenddel választásokat nyerő Obama és a kormánya embereket hallgathatott le világszerte. Mindannyiunk magánéletébe bekukucskálhatott, akár a „Nagy Testvér” Orwell 1984 című rémregényében. Mily bizarr, hogy Orwell, a megszülető és megerősödő Szovjetunióban látta ennek lehetőségét! És mégis, a 19. századi liberális filozófus, Alexis de Tocqueville által a demokrácia hazájának, a civil mozgalmak otthonának tartott Amerikában vált be az orwelli jóslat. Nagy Ervin  Magyar Hírlap

Bayer Zsolt: Egymást is?

                          „A The Guardian által most megszellőztetett újabb bizalmas iratok tanúsága szerint a brit figyelőszolgálat 2009 áprilisában a londoni G20-csúcstalálkozó, 2009 szeptemberében pedig a pénzügyminiszteri értekezlet résztvevőinek kommunikációját figyelte. A GCHQ „feltörte” a delegátusok számítógépeit, illetve BlackBerry okostelefonjait is, rálátást nyerve így e-mail-forgalmukra. Az NSA Angliában dolgozó szakértőinek közreműködésével kísérlet történt Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnök Moszkvával folytatott műholdas telefonbeszélgetéseinek lehallgatására is – áll a brit lap írásában.” A fenti idézet az MTI tudósításából való.   Ízlelgessék. Gondoljanak bele. Illesszék a többi információ közé. S ha eddig nem tették, most már tényleg rémüljenek meg vagy háborodjanak fel vagy kombinálják a kettőt. Az Egyesült Államokról kiderült, hogy egészen penetráns módon tiporja lábbal az emberi jogokat, sérti meg a demokrácia alapjait, írott és íratlan alapszabályait, miközben az egész világot demokráciára oktatja. Jelesül most éppen bennünket. Az ítéletek nélkül fogva tartottak, a „törvényesen” megkínzottak, a gyanúsítás nélkül lehallgatottak és megfigyeltek, a minden felhatalmazás nélkül, az igazságszolgáltatás teljes mellőzésével likvidálhatók hazája komolyan aggódik a magyar demokráciáért, mivel nem nyert frekvenciát a Klubrádió. Eddig a terrorizmus volt a fügefalevél, amely mögé megpróbálták begyömöszölni az egész ocsmányságot – persze csak most, hogy lebuktak. (Emlékeznek még, mibe bukott bele Nixon? Abba, hogy munkatársai betörtek a demokraták egyik irodájába, hogy lehallgatókészüléket tegyenek a politikai rivális telefonjába. Micsoda ócska, pitiáner semmiség ez ahhoz képest, amit az amerikai kormányzatok – függetlenül attól, hogy szamarak-e vagy elefántok – az elmúlt évtizedben meg merészeltek tenni!) Szóval a terrorizmus elleni harc volt a fügefalevél. Erre most kiderül, hogy a brit titkosszolgálat a G20-ak tanácskozásán állt neki lehallgatni a delegációkat. A fügefalevelet elfújta a szél. Ott ültek egy asztalnál a világ vezető nagyhatalmai, a nagyhatalmak képviselői, és feltörték a telefonjaikat, számítógépeiket, hogy lehallgassák, elolvassák, kivel és mit beszélnek. Vajon mire voltak kíváncsiak? Hogy ki kinek a háta mögött kit ver át? Hogy ki mit hazudik, és mik a valós szándékai? Esetleg, hogy ki és hol készül valami fegyveres akcióra, amit aztán terrortámadásnak állíthat be, és ennek örvén „intézkedhet”? Vagy csak némi kompromittáló adatokra vadásztak, hogy azok felhasználásával utóbb zsarolhassák egymást? Vagy… De most őszintén: hát nem mindegy? Akár ez, akár az, akár valami egészen más, az ügy egyszerűen feldolgozhatatlan. Ezek a világ nagyhatalmai. Vezetői. Ezektől függ minden. Ezektől függ a mi sorsunk. És ülnek egy asztal körül, vigyorognak egymás pofájába, közben a házigazdájuk „ál-internetkávézókat is felállított, hogy a delegációk azt használják”. És még senki sem bukott bele semmibe. Ez a legrémisztőbb. Az angol kormány azt próbálja elhitetni nagy hirtelenjében a világgal, hogy ő semmiről sem tudott, titkosszolgálata az amerikaiakkal együttműködve a saját szakállára figyelte meg a delegációkat. Az eddig előkerült dokumentumok ezt cáfolni látszanak - de ha nem lennének dokumentumok, akkor is… Jézusom! Van valaki, aki ezt elhiszi? Mindegy is. Ez is mindegy. Spenglernek, Orwellnek, Huxley-nak fogalma sem volt az eljövendő valóságról. Mi viszont benne élünk. És pontosan addig élünk benne, ameddig el nem takarítjuk ezt a szemetet, de örökre. Bayer Zsolt Magyar Hírlap  

A csatár

                        Soha nem látott árvíz jött, és a miniszterelnök nem Biarritzból telefonozgatott, hanem ott volt a gátakon, személyes példát mutatva. Halálos áldozat nélkül úsztuk meg a vészt, nem úgy, mint a szomszédos országok, és ez alkalommal tekintve a jó szervezést és védekezést, talán nem kell egy egész régiót újjáépíteni, mint ahogy az Orbán-kormány már két alkalommal megtette. Seszták Ágnes Magyar Nemzet

Vajon komolyan gondolja ez a bizonytalan ember, hogy hazánknak éppen az ő korszaka hiányzik?

                              Sejtem, sőt remélem, hogy olvasóinkat cseppet sem érdekli Bajnai Gordon, ahogyan engem sem. Az még kevésbé, hogy végül is mi lesz a pártjának a neve, ha egyszer bejegyzik. A legtöbbször emlegetett „korszakváltás” mégis tűnődésre késztet. Jégkorszak, kőkorszak? Vajon komolyan gondolja ez a bizonytalan ember, hogy hazánknak éppen az ő korszaka hiányzik? Bajnai Gordon, akit oly nehezen, és szánalmas keresgélés után lelt meg az MSZP, hogy valaki végre vállalja el az őszödi rém után a miniszterelnökséget arra a maradék időre? Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Fricz Tamás: Vadai nem kicsit, hanem nagyon vad

                                          Azt mondják – talán joggal –, hogy egyre több nő kellene a politikába, a parlamentbe, a közéletbe, mert a nők érzékenyebbek, megértőbbek, érzelmesebbek a kőkemény, érzéketlen, „fatuskó” férfiakkal szemben. És ez valóban így van, hiszen Vadai Ágnes DK-s politikus, képviselő tele van érzelemmel: nem csupán reggel, este meg éjjel gyűlöli Orbán Viktort és kormányát, hanem délben is. Töretlenül, elszántan, fröcsögő módon, levegőt nem véve gyűlöl.   Tette ezt – többek között, de mostanában a legfeltűnőbben – a szerdai Ma reggelben az M1-en, ahol röpke egy perc alatt háromszor mondta el, hogy a korrupt és diktatórikus, egyben rothadt (fejből írom, nem minden keresetlen jelzőre emlékszem) Orbán-rezsimet jövőre el fogják söpörni. Elsöpörni, elsöpörni, elsöpörni – mantrázta. Nehéz volt rábírni, hogy mondjon mást is (abban sem volt sok köszönet).   Rögtön eszembe is jut róla Kim Lane Scheppele asszony, a Princetoni Egyetem alkotmányjogász professzora is, aki viszont, mint legutóbbi cikkéből megtudhattuk, fél a magyaroktól, még ha ajándékot hoznak is. Ebben azt fejtegeti, hogy ha a magyar kormány enged is valamilyen témakörben az EU-nak, akkor sem őszintén teszi, valójában ki akarja játszani unió vezetőit és persze az egész világot. No, e hölgy elvárásainak feleljen meg valaki! Nem könnyű feladvány. Tehát Scheppele asszony is érzelmes, szenzibilis, mert fél, s a félelme mögött persze – unalmasan – már megint az Orbán-kormánnyal szemben totális, mindenoldalúan fejlett és nem lankadó gyűlölet áll. A hölgyek iránti tiszteletem okán nem is akarom folytatni Viviane Reding vagy Neelie Kroes asszonyokkal, mert még félreértenének. Visszatérve az említett interjúra, az újságírók felvetésére, hogy Bajnai ma már – váratlanul – kritikusan szól a 2006. őszi rendőrattakokról, azt mondta Vadai továbbra is indulatosan, hogy ezzel nem ért egyet, mert 2006 őszén a „csőcselék” felgyújtotta a tv-székházat, és a Kossuth téren a csőcselék letáborozott. Tehát a rendőrség jogosan lépett fel az alkotmányos rend megdöntőivel szemben. (Itt jut eszembe Szilvásy, aki egy 2006. október 23-a utáni M1-műsorban öt perc alatt legalább hatszor elmondta, hogy a „csőcselék” „randalírozott” Budapest utcáin – lásd Fidesz-tüntetés békés résztvevői.) Csendben megkérdezném: Vadai szerint először van a következmény, ok meg nincs? Vagy, szóval 2006 ősze úgy kezdődött, hogy a másik (mármint a tüntetők tömege) visszaütött? Akkor tisztázzuk: Gyurcsány és kormánya veszélyeztette az alkotmányos rendet, s ez az őszödi beszédből derült ki. Kiderült, hogy Gyurcsányék a demokrácia és az alkotmányos rend alapbázisát, legfőbb intézményét, a szabad választásokat manipulálták azzal, hogy elhazudták a választók elől a valós gazdasági helyzetet s azt, hogy a kormányuk tehetetlenül és gátlástalanul hazudva „közelről” szemlélte, hogyan megy csődbe az ország, s ez ellen nem tett semmit. Gyurcsány és társai beismerő vallomása hatására az emberek fellázadtak a kormány ellen, mert az veszélyeztette az alkotmányos rendet, a demokráciát és a demokratikus normákat. Kérdezem tisztelettel, Vadai vak és süket ahhoz, hogy észrevegye, hogy a tüntetések és forradalmak azért keletkeznek, jönnek létre, mert az emberek az adott kormányokat tehetetlennek, korruptnak, hazugnak és a nemzetközi szervezetek előtt megalkuvóknak látják? S hogy azt látjuk szerte Európában – Portugáliától Olaszországon át Görögországig –, hogy fellázadnak az emberek a kormányok ellen és törnek-zúznak? S hogy teszik ezt éppen most Törökországban s tették az arab tavasz idején a fiatalok? Vagy tán 1956 sem volt más, mint az antiszemita csőcselék kukaborogatása (igaz, kedves Havas Szófia, ’56-ot gyűlölő volt képviselő asszony)? Sőt, talán a demokráciát követelő társadalom „en bloc” csőcselék? Így van, Ágnes asszony? Ma már éles történelmi fényben látszik: az őszödi beszéd vízválasztó volt, sőt talán tűzválasztó is. Az őszödi beszéd támogatói és az ellenzői között nincs és nem lehet megegyezés. Soha. Vadai pedig csak gyűlöljön tovább nyugodtan (pardon: indulatosan), hisz így szeretni vagy gyűlölni tényleg csak egy nő tud. Bár, ha eszembe jut Joe Esterhas vagy Konrád György, kissé elbizonytalanodom. Fricz Tamás Magyar Nemzet

Szabadság, mint kötelesség

                        Bizonyos dolgok már a születésünk pillanatában eldőlnek. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy férfi vagyok, magyar és keresztény. Mindebből számomra konkrét kötelességek erednek. A szabadságot, amelyet az Úristentől és a politikai rendszertől kaptam, ki kell használnom arra, hogy a lehető legjobban teljesítsem a születésemtől rám rótt kötelességeket. Én így értelmezem a szabadságot. Mint kötelességet. Szentmihályi Szabó Péter  Magyar Hírlap

Árvíz utáni pihenő a politikában

                      Bajnai Gordon tehát nyerésre áll a komolyabb baloldali tanácsadók körében. Ő, mint az összefogás miniszterelnöke valószínűleg újra egy nap alatt „oldaná meg” a gazdasági problémákat, alkalmazva a válságkezelés már 2010 előtt is bevált módszerét, az IMF-kölcsönt és a lakosságot sújtó, bevallottan fájdalmas megszorításokat. Korábbi munkássága Kéri Lászlóhoz hasonlóan nem hagy kétséget alkalmassága felől: a nyílegyenesen mélybe zuhanó GDP, az egekbe robbanó államadósság vagy a szociális juttatások megvágása mind-mind világos bizonyítékai annak, hogy ő a megfelelő ember a baloldali kormányzás szimbolizálására. Knopf Alexandra Magyar Hírlap

Huszártolvajok - hogyan teremnek a szlovák hősök?

                                      Mitől lenne Skultéty, akinek az apja is Ghillányi- illetve Hadik-huszár volt szlovák? Nos erre a nagyszerű Szlovák Hadtörténeti Intézet igazgatója találta meg a választ. Persze a derék Miloslav Caplovic mozgatóru­góit érteni véljük, oda teszik egy böszme nagy intézet élére, mivel töltse tele? Jó, a szlovák nemzeti felkelés 1945-ben egy dolog, de a többi terem? Kell a hős, kell a hős múlt! Ezért lopták most el Skultétyt is. Máté T. Gyula  Magyar Hírlap Skultéty László (Hegyesmajtény, 1738– 1831) magyar huszár, Háry János alakjának ihletője.