Sorosnak köszönhetjük, hogy Magyarország fasizálódásáról írnak
A Soros-hálózatnak tudja be Roger Scruton, hogy Magyarország fasizálódásáról olvasni világszerte. Az angol filozófus erről a Heti Válasznak beszélt.
Roger Scruton az 1980-as évek közepén érkezett először Magyarországra, és ismerkedett meg a mára nagyon eltérő utakat bejárt ellenzéki körökkel, hogy a jogállamiság kialakításában segédkezzen. Úgy tartja, ma elsősorban a „Soros-hálózatnak” köszönhető az ország nemzetközi rossz híre. Scruton szerint „Soros a személyében is be van oltva a nacionalizmus ellen, az általa kiépített hálózat viszont nagyon is politikussá lett.”
Scruton úgy véli, a rengeteg kritika között lehet jogos bírálat is, a mértéktelenség viszont szembeötlő. „Olyan képet festettek fel egyesek, például Haraszti Miklós, hogy itt már bakancsok csattognak az utcákon, hogy félni kell. Az efféle mítoszok terjesztése gyalázatos.
Azzal semmi gond nincs, ha valaki közli a külföldi médiával: nézzék, én a magyar ellenzék embere vagyok, így és így látom a mostani kormányt. Amikor viszont azzal vádolják saját országukat, hogy fasisztává vált, miközben nem vált azzá, az szégyenletes.”
Scruton szerint nem a hazai jobboldal üldözési mániája nyilvánul meg a Magyarország elleni összeesküvés emlegetésében. „Angliából nézve úgy látom, létezik ilyen összeesküvés. Van néhány ember, aki a nemzetközi médiában folyamatosan fasizálódó diktatúrának állítja be az országot. A baloldali elfogultság persze általában is jellemzi az egyetemeket, különösen a drága amerikaiakat.
Ezek ösztöndíjakat adnak a Haraszti és Kis János köreiből kikerülőknek, akik gyakran rendkívül intelligens és érdekes emberek. Ám kikerültek a magyar parlamentből is, s a nyugati világban meglévő privilégiumaikat arra használják, hogy országon kívüli ellenzék legyenek. Szerintem ez illegitim hatalomgyakorlás.”
Magyarország egy pillanatra sem kerül le a napirendről
Alig egy nappal azután, hogy az Európai Bizottság a hazánkkal szembeni túlzottdeficit-eljárás megszüntetését javasolta, egy másik európai intézmény, az Európa Tanács bürója máris napirendjére veszi a Magyarország elleni monitoring eljárás megindításának ügyét.
Az ET szakbizottságához hasonlóan ennek a grémiumnak is arról kell állást foglalnia, hogy javasolja-e a parlamenti közgyűlésnek a Magyarország elleni megfigyelési eljárás elindítását. A döntés valójában csak formaság, hiszen amint azt korábban a Magyar Nemzet elsőként megírta, a monitoring bizottság döntése után már eldőlt, hogy hazánk ügyét mindenképpen az ET közgyűlése elé viszik.
Heti Válasz, Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Fent és lent
Az unió vezetése vasmarokkal szorította hazánk kormányát, nehogy egy forinttal Is többet költsön az emberek jólétére. Így aztán nem maradt más lehetőség, mint nagyon-nagyon sikeres gazdasági stratégiát készíteni, és megvalósítani. Ami aztán szükségképpen - amint az első Orbán-kormány idején is történt - elindítja az életszínvonal emelkedését.
Bencsik András
Demokrata
Ígérnek, ígérgetnek
A rezsicsökkentésre egyértelműen nemet mondó Bajnai programjából annyit mindenesetre ki lehet hámozni, hogy „a kiszámíthatóság miatt” korlátot szabnának a nemzetközi vállalatokat sújtó különadóknak, de hogy az államkasszából így kieső évi több száz milliárd forintot honnan pótolnák, arról nagy a hallgatás.
A szép szóvirágok, ígérgetések és közhelyek útvesztőjében csak sok bogarászás után lehet megtalálni az egyik ilyen lehetséges forráslelőhelyet. Ez a tőke megadóztatása lenne, ami ugyan jól hangzik, de a valóságban a Bajnai által 2009-ben már bevezetett, majd az Alkotmánybíróság által megsemmisített vagyonadóról szól.
Akiket az Együtt 2014 számára alapvető fontosságú kollektív emlékezetkiesés még nem ért el, azok tudják, hogy Bajnaiék törvénye szerint még a nyugdíjasoknak is minden évben meg kellett volna fizetniük saját lakásuk értékének bizonyos százalékát.
Hogy ebből miként lesz „baloldali értékekkel” telített, milliárdosok által vezetett „szocialista” összefogás, az már legyen az ő gondjuk.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
A titok
Írhatnék most rondákat, teletömhetném mondataimat malíciával, vitriollal és patkányméreggel. Szidhatnám Pozsonyt, Ivan Gasparovicot, Robert Ficót, Viviane Redinget, Eduard Benest, Victor Bostinarut, Victor Pontát, az egész kis- és nagy-, régi és új antantot, a gyávának, sőt meghunyászkodónak bizonyuló nemzetközi újságíró-szervezeteket.
Írhatnám, hogy ugye megmondtuk. Káromkodhatnék nagyokat, fenyegetőzhetnék és óriási elbizakodottságba fordulhatnék.
Nem teszem. Én már legalábbis nem. Nekem más terveim vannak, és remélem, nem leszek egyedül.
Hadd lepődjenek meg egy kicsit odaát. Hiszen amíg arra számítanak minden kisebbségben vagy tömbben élő magyartól a fölöttük hatalmaskodó nemzetek, hogy félelemben élnek, addig bizony le is nyeletnek velük megannyi nacionalista intézkedést, sunyi sarokba szorítást.
Kedves Robert, kedves Ivan, kedves Victorok! Elárulom a titkomat: nem félek többé. Tegnap sem féltem. Nem bizony! Sem tőletek, sem senki mástól. Senkitől. Semmitől.
A félelem kicsinál, felteker, földhöz vág. Ti pedig éppen ezt szerettétek volna. Hogy féljek én, a sarki hentes, de még Totó kutya is. Ezúttal nem hatalmaskodtatok a magyar nemzeten. Mert nem féltünk. Én mégsem tudok úgy örülni, ahogy ti tettétek volna.
Azt ugyan nem tudtátok megakadályozni, hogy az Európai Parlament petíciós bizottsága ne foglalkozzon a különböző uniós polgárok által benyújtott, így a Hans Seidl Alida és Juhász Imre-féle, a Benes-dekrétumok vonatkozásában jegyzett petícióval vagy a Lomnici Zoltán és a Gubík László fogalmazta, az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok szlovák állampolgári jogai mellett kiálló beadvánnyal, de azt együtt sikeresen elértétek, hogy az ülést tegnap a nyilvánosság, vagyis a sajtó, valamint az érintettek botrányos kizárásával folytassák le.
Ti féltetek? Ugyan, mitől?
Miért kellett a zárt ülésre vonatkozó határozatot egy korábbi, a napirendekről egyeztető ülésen a román szocialista képviselőnek, Victor Bostinarunak benyújtania? Hiszen a petíciók Szlovákiáról szóltak! Ja? Hogy abban a szűk körben nincsen szlovák képviselő, össze kellett hát rántani még egy rövid időre a „kisantantot”.
Lelketek rajta, kedves barátaim.
Mivel pedig nem féltünk, nem tudtátok elérni, hogy a nemzetek Európája parlamentjének petíciós bizottsága tegnap elkaszálja mindkét petíciót. Így talán nincs, ami tovább buzdítson arra, hogy kitaláljátok, miként fojtogassátok tovább az öletekbe hullott magyarokat.
Tényleg nem volt lelkiismeret-furdalása senkinek amiatt, hogy a 21. században emberek egyik napról a másikra hontalanná válhatnak? A szlovák állampolgárságától megfosztott Tamás Anikó halála mégis kinek a lelkén szárad?
Nem szívesen teszem, mégis felidézem a körülményeket: Tamás Anikó – az édesanyjával, az idén százegy éves Tamás Ilonka nénivel együtt – még tavalyelőtt vette fel a magyar állampolgárságot. A 67 éves korában, tavaly augusztusban váratlanul meghalt nő azon felvidéki magyarok egyike volt, akit emiatt a hatályos szlovák jog alapján fosztottak meg szlovák állampolgárságától. Tamás Anikó tavaly január elsején szívinfarktust kapott, nem sokkal azt követően, hogy személyes okmányainak leadása céljából beidézték a rendőrségre. Még lábadozott, amikor a kórházban közölték vele, hogy az egészségbiztosító – állampolgársága elvesztése miatt – nem hajlandó fizetni a kezelés számláját. Már-már csodának számított, hogy végül ezt sikerült elkerülni, de csak arra volt elég, hogy Tamás Anikó nyárig még kihúzza.
Bizonyára sokan, akik csak a halála előtt figyeltek fel II. János Pál karizmatikus személyiségére, a katolikus egyházfő utolsó szavainak tulajdoníthatják, amikor híveitől a krisztusi gondolattal búcsúzott: „Ne féljetek!” Pedig Karol Józef Wojtyla első ünnepélyes pápai miséjén (1978. október 22-én) is e szavakkal kezdte homíliáját. Sőt, ezt később (1979. június 2-án) is megismételte Varsóban, kétmillió híve előtt. Sokak szerint ez volt a kommunizmus bukásának kezdete.
Ezért hát, kedves Robert, kedves Ivan, kedves Victorok! Félre ne értsetek. Nem a káröröm, nem a gőg íratta velem e mondatokat. Csak éppen én nem félek már, s ugyanakkor biztos voltam abban is: nem vagyok egyedül, aki alkalmazza, alkalmazta e titkot. Még azelőtt, hogy ti éppen ünnepelni készültetek.
Tényleg.
Erre most mit léptek?
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
EU-s kampánytéma lett hazánk
Azzal, hogy Orbánt harcra kényszerítették, hogy évtizedek óta a csatatéren kell élnie, mint makedóniai Nagy Sándornak - az unió először kénytelen igazából azzal szembesülni, hogy próbára teszik az intézményrendszerét. Ez az intézményrendszer pedig korrupt és pazarló. Hallatlan gőgjében igencsak fenn hordja az orrát, de nem fűlik a foga a valódi válságkezeléshez.
Csontos János
Magyar Nemzet
Az MSZP lényegében a nagytőke érdekeit szolgálja - ellenzéki lapszemle
Hegyi Gyula (régi kommunista! szerk.) szerint a jövő szempontjából érdemes elgondolkodni azon, mi lett volna, ha szocialista többségű kormány mérsékli központilag a rezsiköltségeket, növeli meg a bankszektor adóját, és az így befolyó pénzből segíti a leszakadó régiókat. Nem a lehetőség hiányzott, hanem az elszánás.
Annak belátása, hogy a demokratikus állam kiemelt kötelessége a kiszolgáltatott társadalmi rétegek érdekeinek képviselete a nagy hatalmú gazdasági és pénzügyi vállalkozásokkal szemben.
Az államnak a magántőkét szabályoznia kell. Hegyi még az MSZP-SZDSZ kormányzása idején az energiaszolgáltatók extraprofitjára és a növekvő háztartási rezsiköltségekre hivatkozva azt javasolta, hogy a kormány vizsgálja meg a közműszolgáltatók árképzési politikáját, és mérsékelje a további áremeléseket.
Felvetése még egy lenéző elutasítást sem váltott ki a „tulajdon szentségét” thatcheri elszántsággal hirdető vezetéstől. Többen feszegették a szocialista párton belül azt is, hogy Magyarországon a külföldi tulajdonban levő bankok aránytalanul kevés közterhet fizetnek, s a kormánynak joga és lehetősége lenne ezen változtatni.
Informális válasz erre érkezett, eszerint a külföldi bankok a legenyhébb állami beavatkozás esetén is totális csődbe dönthetik Magyarországot. Néhány évvel később a Fidesz közérzetjavító programjait jelentős mértékben a bankok megsarcolására és újabban a rezsiköltségek hatósági csökkentésére alapozta, ami láthatóan tartós népszerűséget hozott az Orbán-kormánynak. A tények mindenesetre azt mutatják, hogy egyik szektor sem halt volna bele. Aki 2010-ben elfordult a szocialistáktól, az döntően azért tette ezt, mert úgy látta, hogy az MSZP lényegében a nagytőke érdekeit szolgálja.
Népszabadság
A politikai zombit már unjuk, de el nem felejtjük, amit velünk tett
A többség megértette, hogy a beszéd nem az indulatossága vagy a káromlatai miatt megbocsáthatatlan, hanem mert a balatonőszödi kormányüdülőben összegyűlt díszes sereglet sem az előtte, sem az utána következő négy esztendőben nem csinált semmit. Semmi jót. Hét év sem volt elég hosszú idő ahhoz, hogy az emberek mindezt elfelejtsék és megbocsássák, noha magát az őszödi témát már unják.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Túlzottdemokrácia-eljárás
Az egész rasszista rágalomsorozat pusztán azért kell, hogy morális alátámasztásul szolgáljon a gazdasági-pénzügyi szankciókra. Ez a lélektani hadviselés egészült ki a legkülönbözőbb nemzetközi sóhivatalszerű bürokratakövületek minden hétre porciózott bombáival.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Nagytemplom, kis kórus
Niedermüller Péter DK-alelnök szózatában kijelentette: ők nem kérnek a rezsicsökkentésból. Az, hogy erről miért ott és akkor, közvetlenül a hálaadó istentisztelet után kellett hírt adniuk, nem derült ki.
Odabent egy megveszekedett szó sem esett rezsicsökkentésről - bejelentette viszont a kormányfő: 2O17-ig tízmilliárd forinttal támogatja az állam a nagy hírű református kollégiumot ás iskoláit.
Alelnök uram nemrégiben - szintén a rezsicsökkentés örvén – ezt írta a tüzes Galamus közösségi oldalon: „A Fidesz-kormányzat. . .kirekeszti a társadalomból a szegényeket, az elesetteket és a rászorulókat.” A rezsicsökkentés támogatását eddig aláíró legalább másfélmillió ember nyilván nem olvasta Niedermüller elemző eszmefuttatását; máskülönben valószínűleg ők is ott lettek volna a Nagytemplom előtti placcon táblástul, indulatostul.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Pénz, botrány, nyelvek, fenekek - itthon vagyunk...
„Mocskos komcsi, büdös zsidó, jobbos ripacs, magyarkodó karrierista után még fasiszta is lehetek" – írja honlapján Földes László Hobo, miután támadások érték, mert leszerződött a Nemzetibe.
„Kaptam száz gratuláló levelet, és csak ketten írták, hogy kiábrándultak belőlem. Nem rossz arány – mondja lapunknak. – Nem tudom, honnan veszik a bátorságot azok, akik nem is ismerik Vidnyánszky Attilát, hogy minősítsék. Tizennégy éve ismerem. Már akkor jártam hozzá Beregszászba játszani, amikor még senki, és eddig 13 előadásomat rendezte. Ha az elmúlt években nem volt baj, hogy vele dolgozom, akkor most mi változott? Debrecenben nem volt fasiszta, Budapesten az lesz?"
Hobo hozzáteszi: „szerencsétlennek tartom, ami Vidnyánszky kinevezése körül folyt. Tehetségtelen, jelentéktelen, korábban számtalan feneket kinyaló »kultúrpróféták« és színházi törpék bújtak a háta mögé, és majdhogynem szócsőnek használták.
Nem ismerem eléggé a színházi világ belső természetrajzát, de nemrég az egyik »jobboldali« igazgató nem fizette ki a gázsimat, egy »liberális« vagy »baloldali« pedig azt tanácsolta, hogy ne keveredjek rossz társaságba. Attila ma mesélte, hogy »zsidóbérencnek« nevezték. Alakul a körkép" – mondja.
A zenész úgy látja, a pénz körül forog minden: ki kap kevesebbet, ki kerül bele a „tutiba".
Ám az oroszlánok, tigrisek, párducok, szarvasbikák és mellesleg próféták nem tudják, milyen az, amikor senki nem ad pénzt, úgy kell játszani, élni.
„Nem tudják, mi az igazi balhé, amikor az embernek rendőrök verik szét a koncertjét, elveszik a működési engedélyét, betiltják a lemezeit vagy a filmjeit, amikor a közönségen kívül senki sem ad pénzt. Mert sosem voltak rászorulva, és Aczél György, aztán az állam adta-adja a pénzt az »ellenzékiségükért«. Ez a fölháborodás vihar a biliben ahhoz képest, hogy egy diósgyőri HBB-koncerten bejöttek a kopók kutyákkal, lefújták a közönséget, összevertek mindenkit, lefújtak engem is könnygázzal, kutyát eresztettek rám, elvertek és kitiltottak bennünket 11 megyéből."
Heti Válasz