Fricz Tamás: Az egykori demokratikus ellenzék unalmas megnyilvánulása
A régi, SZDSZ-hez kötődő 12 közéleti szereplő ismét megszólalt, a Népszabadság szombati számában jelentettek meg újra egy közös nyilatkozatot Mi és ők – beleszóljon-e Európa a dolgainkba? címmel. Bevallom Önöknek, fárasztó, érdektelen és tartalmatlan megnyilvánulás ez. Fölösleges volt az erőlködés.
A nyilatkozat szerintem három megállapítást tartalmaz, irányítsuk figyelmünket ezekre.
1. Megítélésük szerint Európának, pontosabban az Európai Uniónak föderális szerkezetűvé kell válnia. Vagyis az unió tagállamainak le kell mondaniuk jó néhány fontos jogukról, azokat át kell adni uniós hatáskörbe. Ez mindenképpen a nemzeti szuverenitás csorbításával jár együtt.
Kérdésem: vajon mindenki egyetért ezzel az unió tagállamai közül? A válasz egyértelmű: van ország, amelyik igen, van, amelyik nem. A föderális szerkezet kialakításáról nagy vita folyik napjainkban is, a kérdés nincs eldöntve, tehát itt egyfajta „szentenciát” megfogalmazni teljességgel értelmetlen.
Nagyon szerényen szeretnék utalni Nagy-Britannia álláspontjára – akik még a kilépéstől sem állnak túl távol –, de ha megkérdezzük Franciaországot, Csehországot, akár Írországot vagy Görögországot, hogy Magyarország állampolgárairól már ne is beszéljünk, akkor világos, hogy a föderális Európa legfeljebb egy elképzelés, de nem konszenzusos álláspont.
Talán a holland és francia népszavazás egyértelmű végeredménye a föderális uniós alkotmánytervezet elutasításáról szintén világos állásfoglalás az állampolgárok álláspontjáról.
Ebből fakadóan a volt szabad demokrata guruk kiindulópontja maximum vitatéma s nem pedig egy létező „természeties” felfogás, mely minden vitán felül áll. Ellenkezőleg.
2. Vélhetően a fenti kiindulópontból következik az a világos álláspontjuk is, hogy minden, a nemzeti érdekeket védő politika nem más, mint nemzeti populizmus. A fogalom, a populizmus többször is előjön a nyilatkozatukban, mindig abban az összefüggésben, hogy a nemzeti szuverenitás védelme csak ezzel a szóval azonosítható.
Ez az álláspontjuk tarthatatlan (miként a többi is). Demszky, Haraszti, Konrád, Mécs, Radnóti és a többiek lényegében azt állítják, hogy ha a magyar kormány védi a magyar érdekeket, az populizmus.
A populizmus fogalma egyébként rendkívül áttetsző, valójában a politológiában is állandó vitatéma, de Demszkyéknél világosan látszik számukra a valódi értelme. Ez pedig nem más, mint ami már a rendszerváltás idején is volt: mucsaizmus. (Talán Tamás Gáspár Miklós is emlékszik erre a kifejezésre a régi „szép” időkből.) Már a kilencvenes évek elején is pontosan lehetett tudni például Magyar Bálintról, hogy a nemzetet mint olyant egy elavult, a történelem szemétdombjára való dolognak gondolta, s ennek a nézetének már akkoriban is hangot adott előadásaiban.
Ez a hozzáállás semmit sem változott a 12 aláíró személy mentalitásában az elmúlt 23 évben, valószínűleg inkább tovább erősödött. Vagyis az SZDSZ főgurujai számára a nemzet és a nemzeti szuverenitás nem más, mint szitokszó, populizmus, elavultság, provincialitás és mucsa.
Szeretném szelíden jelezni a hölgynek és az uraknak, hogy ez a szemléletmódjuk ostoba és főleg buta.
3. Rendkívül aranyos a guruk szocialistákkal szembeni támadása a nyilatkozatban, de következik a fentiekből.
Azzal vádolják a szocikat, hogy hibásan nem fogadják el a május 8-ai Tavares-féle jelentést, mert a szocialista párt így önkéntelenül is kiszolgál egy „populista indulati igényt” (értsd magyarul: a szocialisták a saját hazájuk védelmében lépnek fel kivételesen).
Az a gondjuk, hogy a szocik azzal érvelnek, hogy bár a Tavares-féle – egyébként bántóan elfogult és megalapozatlan – jelentés számukra érvényes lehet, mégis tiltakoznak az ellen, hogy a magyar állampolgárokat érje hátrány az Orbán-kormány vélelmezett jogállamellenes lépései miatt.
Vagyis: Radnótiéknak az a gondjuk, hogy a szocialisták egy rövid pillanatra mertek a hazájuk embereire is gondolni, nem csak saját érdekeikre.
Nekem meg az a gondom, hogy az ilyen emberek, mint Demszky meg a többiek, hogyan képzelhetik magukról még mindig, hogy bármilyen magyar ügyben is megszólalhatnak ennyire magyarellenes mentalitással.
Fricz Tamás
mno.hu
„A demokrácia kisajátítása zajlik” - L. Simon László szerint a Schiff-féle petíció abszurdum, egyben otrombaság
A demokrácia kisajátításaként értékeli L. Simon László, a kulturális bizottság fideszes elnöke, hogy Schiff András és több neves művésztársa nyílt levélben az Orbán-kormányt a Magyar Művészeti Akadémia törvényi szabályozásának visszavonására szólította fel. Miközben – tette hozzá – a törvényesen megválasztott parlament által megszavazott intézkedésről van szó. L. Simon döbbenetesnek tartja a Ludwig Múzeum vezetőváltása körüli felhajtást is.
Schiff András, továbbá tizenöt hazai és külföldi művész a minap petícióban szólította fel az Országgyűlést a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA) érintő törvény megváltoztatására.
Legitim politikai testületek demokratikus körülmények között meghozott döntéseit, még ha azok akár nem is tökéletesek, önkényesnek beállítani, na ez az antidemokratikus hozzáállás – véli L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke. Elmondta, elkészült, s már a szakmai szervezeteknél van az a jogszabálytervezet, amely szerint nem lenne kötelező az intézményvezetőket pályázat útján kiválasztani.
A nyílt levél szerint az említett szabályokat „valamennyi demokratikus erő tiltakozása ellenére fogadták el”, ezért az aláírók követelik, vonják azokat vissza, „vessenek véget a művészet ideológiai erénycsőszei különleges felhatalmazásának”. Függetlenül attól, mi a véleményünk az MMA-ról, vagy annak elnökéről, itt újfent a demokrácia kisajátítása történik, akárcsak a rendszerváltozás után, amikor akcióba lépett a Demokratikus Charta. - mondja L. Simon
Vagyis az egyik politikai oldal most is a demokrácia letéteményesének állítja be magát, míg a másik felet a demokrácia és annak értékei felszámolójának. Ez abszurdum, egyben otrombaság. Tény, hogy a jelenlegi kormánynak, illetve az azt támogató pártszövetségnek kétharmados többsége van az Országgyűlésben. Csakhogy a 2010-es választójogi keretek valamennyi politikai erőnek ugyanazt a lehetőséget adták meg, a választók pedig így döntöttek. Azt mondani, hogy éppen a demokrácia sérül, mert a parlamenti többség elfogadott egy jogszabályt, teljes képtelenség, sőt hazugság.
– Ugyanezt mondta a napokban egy konferencián az MSZP-s Hiller István. A volt miniszter azt állította, a kultúra állami támogatásának nagyobb része felett az MMA diszponálhat. Ez tételesen nem igaz. Az idén a központi költségvetés erre a területre több mint száztízmilliárd forintot fordít, ebből kevesebb, mint két és fél milliárd a művészeti akadémia forrása. Az állam függetlenül működő mecénás szerveire, mint például a Nemzeti Kulturális Alapra vagy a filmalapra, nyilvánvalóan nincs befolyása az MMA-nak. De ami különösen irritál: megint egymásra csúszik a szakmai bírálat és a politikai ítéletalkotás. Arról lehetne érdemben vitatkozni, milyen művészeti irányzatokat, trendeket preferáljon egy kormány, ha egyáltalán kell ilyet tennie, ám legitim politikai testületek demokratikus körülmények között meghozott döntéseit, még ha azok akár nem is tökéletesek, önkényesnek beállítani, na ez az antidemokratikus hozzáállás. És nem árt tisztázni: az államfő vagy az Alkotmánybíróság meglátásai révén ez a kormány és a konzervatív többség már számos jogszabályt kijavított. A korrekció lehetősége mindig adott.
A petíció egyik aláírója nem más, mint a bécsi Burgtheater igazgatója.
Matthias Hartmann állami intézményt vezet. Nem tudom, mit szólnának a „sógorok”, ha mondjuk a magyar Nemzeti Színház vezetője írna alá osztrák állampolgárokkal közösen egy, az ottani kultúrpolitikát keményen kritizáló petíciót. Vagyis ez az ügy diplomáciailag is aggályos. Kőkemény politizálásról van szó, ráadásul egy másik ország belügyeibe való beavatkozás szándékával. Az is érdekes kérdés lehet például, hogy mondjuk az osztrák kulturális miniszter egyetért-e azzal, amit az intézmény vezetője állít rólunk - folytatta
Mh.hu
Hiteltelen kritikák özöne Ausztriából
A jogászvégzettségű Andreas Unterberger, a Die Presse volt főszerkesztője védelmébe vette a magyar alkotmánymódosítást, szerinte nevetségesek és jogilag is megalapozatlanok a vádak Magyarországgal szemben, hiszen más országok annyira sem tartják tiszteletben az uniós jogot, mint a magyarok.
Magyar Nemzet
Bajnai a gyurcsányi köpönyegből előbújt "politikus"
Én nem tudom, egyes politikusok miért próbálják belénk szuggerálni, hogy ők nem tekinthetők politikusnak, s főleg nem ácsingóznak a hatalom után. Vegyünk például közelebbről szemügyre egy jelenleg felettébb aktív urat, Bajnai Gordont, aki úgy lett Magyarország miniszterelnöke, hogy saját szavai szerint sohasem akarta megszerezni, sem megtartani a hatalmat. Tény, hogy annak idején nem kellett fogcsikorgatva küzdenie sem ezért, sem azért. Erőfeszítés nélkül bújt elő Gyurcsány köpönyegéből, egy év múlva pedig esélye sem volt arra, hogy a hatalomban maradjon.
Kristóf Attila
Magyar Nemzet
Összhangban az európai gyakorlattal
Külföldi alkotmányjogászok szakvéleménye szerint a magyar alaptörvény negyedik módosítása összhangban van az európai alkotmányjogi sztenderdekkel, és túlzóak voltak azok az állítások, amelyek a demokrácia és hatalommegosztás végéről beszéltek Magyarországon - mutat rá összefoglalójában a Századvég Alapítvány.
Baranya Róbert
Magyar Hírlap
Az EU és az angol nép
De Nagy-Britannia kilépésének fölvetését Schulz (az EU Parlamentjének érettségi nélküli szocialista elnöke) érezhetően nem tudja megemészteni.
A britek! Egy ilyen nagy nemzet! Mert Ciprus Schulz szerint nem gond, „Ciprus önmagában nem fenyegeti létében az eurózóna gazdaságát, mivel viszonylag kis államról van szó”.
Az azért megemlítendő, hogy ez a kis állam Európa és Oroszország számára adóparadicsom volt. Az unió által (is) állig védelembe burkolt Simor András volt jegybankelnök is oda hordta a pénzét, míg rá nem pirítottak az Országgyűlésben, hogy azért ez a Magyar Nemzeti Bank elnökétől mégiscsak túlzás.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Elég a kioktatásból!
Szégyenteljes, ha úgy működnek a brüsszeli és strasbourgi grémiumok, ahogy azt az Európa Tanács monitoringbizottságában nemrég láthattuk. Képviselők, akik nem veszik a fáradságot arra, hogy megjelenjenek az üléseken. Fordítás hiányában olyan indítványokról folynak szavazások, amelyeket a megjelentek zöme nem is ért.
Pártkötődés alapján születnek döntések, és erős a gyanú, hogy manipulálják a voksolást. Ha valóban tiszteletben tartanák a sokszor emlegetett és rajtunk számon kért uniós alapértékeket, akkor Magyarországnak is kijárna a törvény előtti egyenlőség és az elfogulatlan eljárás.
Jogos elvárásunk, hogy ne előre megírt forgatókönyvek alapján, illetve a magyar balliberálisok sugallatára és bujtogatására ítélkezzenek felettünk.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Európa? (2)
A régi világ régi vicce ez: a párttitkár gyereke felvételizik. Kérdés: mikor volt a második világháború? Válasz: Őőőő… Húszas évek? Kiváló! Jön a megyei párttitkár gyereke: mikor volt a második világháború? Hát kérem, izé, 1848? Fantasztikus! Majdnem! Jön az osztályidegen gyereke is: mikor volt a második világháború? 1939. szeptember 1-jétől 1945. május 8-ig tartott az európai hadszíntéren. A háború azonban teljesen csak szeptember 2-án Japán kapitulációjával fejeződött be. Hm… Áldozatok száma? Pontos számot nem ismerünk, az egybehangzó becslések szerint 55-60 millió ember. Hm… Fel tudná sorolni név szerint?
Azt hittük, ezt a viccet örökre elfelejthetjük mi, közép-európaiak, kelet-európaiak, egykoron fal mögé zártak, kisemmizettek, megalázottak és megszomorítottak, akik Moszkva parancsszavára figyelve vágyakoztunk Nyugatra. S lám, most Brüsszel átvette Moszkva egykori szerepét. Mi, magyarok, éppen fel kell soroljuk a második világháború áldozatait név szerint. Persze-persze, csak képletesen…
Mi most gazdaságilag sorolunk.
Miközben mindenki más rosszabbul teljesít és rosszabb mutatókkal rendelkezik a költségvetési hiány tekintetében, egyedül nekünk üzenték meg, hogy nem leszünk kieresztve a kalitkából. Vagyis fenntartják velünk szemben a túlzottdeficit-eljárást.
2004 és 2010 között, vagyis az unióba történt belépésünktől egészen a második Orbán-kormány felállásáig soha egyetlen pillanatra sem teljesítette az ország a bűvös három százalék alatti hiányt. Jelzett időszakban mindvégig baloldali kormány volt hatalmon.
És hat éven keresztül nem számított semmi. Az unió és a megfelelő biztosok szemet hunytak minden felett. Együtt hazudoztak a szocialista-szabaddemokrata kormányfőkkel, pénzügyminiszterekkel, paríroztak nekik, elnéztek mindent és elnéztek minden felett, mert cserébe megkapták, amit akartak: igényeik és parancsaik azonnali és elvtelen kiszolgálását, teljesítését.
Együtt nőttek nagyra a bűnben, együtt felelősek az ország helyzetének tragikus alakulásáért. Emlékeznek még?
„Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni.(...) Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudnotok, segítette, hogy ezt túléljük.” Igen, és az egész mögött ott hazudik, fedez, ocsmánykodik Almunia pénzügyi biztos. Gyurcsány haverja.
Magyarország 2010 óta évről évre teljesíti az előírt hiánycélt. Az unió haszontalan idiótái, elvtelen, ostoba, léhűtő tintanyalói pedig évről évre azt jósolják, hogy ez nem fog sikerülni.
Általános tapasztalat: ha baloldali kormány van hatalmon, az unió mindig egy-két százalékot „téved” negatív irányba, vagyis ennyivel jósol kisebb hiányt, mint ami végül realizálódik. S fordítva: jobboldali kormányzás idején ugyanezt teszi, csak éppen fordítva. Erre még emlékeznek?
„Politikailag ilyen ... olyan nyomással – Feri telefonjával – el lehetett intézni, hogy Almunia és munkatársai megadták azt az esélyt, hogy szeptember elsejéig lehet kiegészíteni a konvergenciaprogramot. … Almunia nem cáfolta az esetleges budapesti nyomásgyakorlást. Kitérő választ adott, hogy vajon a szocialista összetartás nevében cselekedett-e, amikor féléves haladékot biztosított a magyar kormánynak az új konvergenciaprogram elkészítésére, elősegítve azt, hogy a választópolgárok a kampány során ne ismerhessék meg az ország valós gazdasági és pénzügyi helyzetét. Érdemes felidézni: a szocialisták akkor 4,6 %-os hiányról beszéltek, ami valójában, mint az a választások után kiderült, meghaladta a 9 %-ot.”
És most megzsarolnak bennünket: vagy megszorításokat vezetünk be vagy minden erőfeszítésünk ellenére bennmaradunk a túlzottdeficit-eljárásban.
S mindezt pőre politikai alapon.
Ugyanolyan pőre politikai alapon, ahogy az elvtársaiknak elnéztek mindent. Ezért aztán zárolhatjuk a költségvetési intézmények pénzeit, és felfüggeszthetjük az állami beruházások finanszírozását. Leállhatnak a nagy építkezések (stadionok, Kossuth tér), s ezáltal elvesznek munkahelyek. S a megszorítások kikényszerítésével párhuzamosan ugyanez az unió hangosan követeli a növekedést és a gazdaság élénkítését.
Sokáig és sokszor nehéz volt szeretni az uniót. Mostantól lehetetlen. Képmutató, hazug, álságos, velejéig korrupt, senki által semmire fel nem hatalmazott, soha, senki által nem legitimált banda.
Tavares első betűjétől az utolsóig hazugságokat összehordó jelentéstervezete például azt kéri számon a kormányon, hogy az új alkotmány mögött nincs széles társadalmi egyeztetés. Aha… És az unió alkotmánya meg a lisszaboni szerződés mögött milyen széles társadalmi egyeztetés van, tavaris Tavares? Ugyanolyan, mint mögöttetek, elvtársak: semmilyen!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A helytartónak kijelölt Bajnai "helytállása" egyenlőre végtelenül gyenge
És most itt van Bajnai Gordon, akinek már nemcsak az Együtt 2014 nevű politikai szervezetét építették fel nagy műgonddal külföldi és hazai támogatói, de a csendes szavú tőkésből politikust faragtak, hogy milyet, az majd elválik a közelgő választásokon. (Gyurcsány és Mesterházy szemmel láthatóan megrendült, ők tudják, miért, de mindketten azt hitték, hogy a balliberális oldal favoritjai lesznek. Ennek az egyik zálogát éppen Bajnai libaügyében látták, mondván, hogy egy ilyen figurát aligha fogad el a magyar választóközönség, a vidéki meg aztán semmiképpen sem.) Természetesen beindult a Bajnai-féle kampány, persze ügyetlenül.
Egyrészt olyan hülyeségek tömkelegével, mint a rezsicsökkentés heves kritizálása, másrészt üres, rég lejáratott uniós lózungokkal, harmadrészt pedig eleve értelmetlennek tűnő akciókkal. Nehéz megfejteni ugyanis, hogy Bajnai mit keresett a minap Pozsonyban, nem sokkal utána pedig Dunaszerdahelyen, ebben a főként magyarok lakta felvidéki városban.
Egyrészt a stábnak tudnia kellene, hogy a 2004-es népszavazás baloldali ellenkampánya után nem sok babér teremhet Bajnainak sem a határainkon túli magyar közösségekben.
Mesterházyék például hatalmasat buktak erdélyi turnéjukon, bocsánatkérés ide vagy oda. Pechükre működik az az intézmény, a határainkon túli magyar kettős állampolgárok szavazati joga, amelynek a veszélyét már Horn Gyula is felismerte még miniszterelnöksége előtt.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Tavares, konyec
Az Európai Parlament jobboldalán az az egységes vélemény, hogy a Tavares-jelentés fő célja a magyar ügy napirenden tartása. A 2014-es tavaszi választásokig erre a forgatókönyvre számíthatunk: a liberálisok, szocialisták, zöldek és kommunisták összenőtt koalíciója nem akar majd lényegesen engedni a jelenleg 32 oldalas jelentés ultimátumszerű követeléseiből.
Ezzel akarja ugyanis bebizonyítani, lám, a magyar kormány továbbra sem hajlandó betartani a demokrácia szabályait és az alapvető jogokat, míg rendre visszaveri majd azokat a módosítási javaslatokat, amelyek netán megpróbálnák tárgyszerűvé tenni ezt az egykori KGST-szagú diktátumot. A folyamatban a magát baloldalnak csúfoló, hazai neoliberális oldal szerepe különösen figyelemreméltó.
Az a kéjes öröm, ahogyan e tábor politikusai és véleményformálói a saját hazájuk elleni támadásokat fogadják és szítják – így Göncz Kinga szocialista európai parlamenti képviselő, volt külügyminiszter EP-felszólalásai vagy a klubrádiós értelmiség gúnyos és diadalmámoros tapsvihara – valamilyen perverz és bizarr panoptikumban lenne mutogatásra érdemes.
De ilyen panoptikum nincs, mert annyira egyedi jelenségről, hungarikumról van szó, hogy a tárlat kívülállóknak élvezhetetlenül szegényesnek tűnne. És ostobának.
Lovas István
Magyar Nemzet