Vörös csillag és a horogkereszt
Az önkényuralmi jelképek léte nem egy nemzet identitástudatáról szól, hanem a hatalom, a diktatúra mindenkori, lehengerlő üzenetéről. Ilyen volt például a vörös csillag és a horogkereszt. Ezek alatt és nevében ártatlan százmilliókat pusztítottak el a 20. században. Akik ezeket a vörös csillagos, horogkeresztes korszakot átélték, azok számára mindkét jelkép gyűlöletes és félelmetes.
Stefka István
Magyar Hírlap
Stefka István: Vörös csillag
A szimbólumoknak óriási jelentőségük van. Nem szabad őket lebecsülni. Nem véletlen, hogy Románia és Magyarország között kitört zászlóháború az önazonosság-tudat ébren- és megtartásáért folyó küzdelem része. A székely zászló, a székely jelkép hívó szó, a több száz éves függetlenségi küzdelem, együvé tartozás egyik fontos záloga.
Ennek a zászlónak a használatáért megharcoltak a székelyek, a magyarok. Európa nyugati felén a demokrácia fontos tartozéka, hogy a kisebbségek, nemzetiségek használhassák saját jelképeiket. Nálunk, éppen a volt kommunista országokban – ahol annyira büszkék voltak a lenini nemzetiségi politikára – elnyomták, üldözték a kisebbségeket, egyes népcsoportokat, volt, ahol egyenesen ki akartak irtani őket, mint például a Szovjetunióban a krími tatárokat.
Ebből az internacionalizmusból elegük lett huszonkét évvel ezelőtt a keleten élő népeknek. A nemzeti szimbólumokat tehát a fennmaradás érdekében igenis meg kell őrizni, ki kell harcolni használatukat, viselésüket.
Az önkényuralmi jelképek léte nem egy nemzet identitástudatáról szól, hanem a hatalom, a diktatúra mindenároni, lehengerlő üzenetéről.
Ilyen volt például a vörös csillag és a horogkereszt.
Ezek alatt és nevében ártatlan százmilliókat pusztítottak el a 20. században. Akik ezeket a vörös csillagos, horogkeresztes korszakokat átélték, azok számára mindkét jelkép gyűlöletes és félelmetes. A mi korosztályunk tudja, hogy mit jelent a vörös csillag és a vörös zászló. Ezek voltak az idegen hatalom és elnyomás jelképei.
Ahol ezek feltűntek, a rendőrök, az ÁVH-sok vérvörös ötágú csillaggal ellenzős sapkájukon, akkor ott jobb esetben verés, gumibotozás, ordibálás, rekvirálás, padláslesöprés következett. Rosszabb esetben kihallgatás, agyonverés és akasztás. Voltaképpen ez kísérte végig, a vér és a könny 1945-től 1989-ig a magyar kommunizmust. Erre az eszmére, erre az ideológiára a követőinek nincs miért büszkének lenniük.
A kommunizmus áldozatainak emléknapján éppen ezért rossz az üzenete annak, hogy az Alkotmánybíróság a napokban olyan döntést hozott, miszerint május 1-jétől ismét mindenféle szankció nélkül lehet majd horogkereszttel, SS-jelvénnyel vagy éppen vörös csillaggal mászkálni az utcán.
Milyen cinizmus ez, hogy éppen május 1-jétől lehet újra flangálni vörös zászlóval és vörös csillaggal az utakon. Hányni kell ettől. Nem volt elég a negyvenöt éves szovjet megszállás, tankokkal, taposó aknákkal, elektromos határzárakkal, nem volt elég ez a vérvörös embertelen diktatúra a nyakunkon?
Újra szabad utat kell adni neki? Az elmúlt huszonkét évben semmiféle törvény, semmiféle igazságtétel nem büntette meg még jelképesen sem azokat, akik Magyarországon a kommunizmus nevében, a vörös csillag árnyékában milliókat terrorizáltak, tartottak félelemben, akik parancsot adtak, vagy maguk hajtották végre a gyilkosságokat - több ezer ártatlan ember halt meg.
Nem marasztalták el azokat, akik a sortüzeket elrendelték, végrehajtották, akik tízezreket hurcoltak börtönökbe, lágerekbe, és nem vonták felelősségre azokat sem, akik kiépítették Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb besúgó-ügynökhálózatát. Ezek az emberek ma is büntetlenül, bántatlanul élik nyugdíjas éveiket.
A kommunisták által elkövetett bűnöket itthon és Nyugaton is a baloldal, a liberális elit rendre kisebbíteni akarja. Ne higgyünk a szirénhangoknak, azoknak a hangjainak, akik apáról fiúra a különböző diktatúrák ruháit a barna, a fekete, a vörös hatalom változásainak megfelelően úgy váltogatták, mint mások a fehérneműt.
Ezért kell a valóságos, átélt, megtapasztalt, dokumentált történelmet újra és újra felidézni. Ne feledjük: a kommunizmus áldozatai voltak a Szovjetunió Gulag-telepeire elhurcolt magyar százezrek, a Katonapolitikai Osztály, az ÁVO, az ÁVH ezer és ezer megkínzott, agyonvert, kivégzett ártatlan magyar érintettjei.
A kommunizmus bűnei közé tartozik a magyar arisztokrácia, a magyar középosztály felszámolása, a keresztény egyházak papjainak, szerzeteseinek üldözése, a hit meggyalázása, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, és az azt követő véres megtorlás. Nem kevésbé a bűnök közé sorolandó az ország jóvátehetetlen eladósítása.
Akkor minek ide vörös csillag?!
Stefka István
Magyar Hírlap
Ha nem lett volna rendszerváltás, ma biztosan Gyurcsány Ferencnek hívnák az MSZMP főtitkárát
Soha, soha egyetlen pillanatra ne felejtsük el, hogyha nem lett volna rendszerváltás, ma egészen biztosan Gyurcsány Ferencnek hívnák az MSZMP főtitkárát. Ma úgy gondol önmagára, mint a demokrácia őrére, és alig látható, ám annál elszántabb serege ájultan nézi őt ebben a szerepkörben.
És kétségtelen tény, hogy Gyurcsány politikatörténeti bravúrt vitt végbe: ő az egyetlen a földön, aki már négy éve nincs kormányzati szerepben, és mégis nő az elutasítottsági indexe.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Kövér bírálja az RMDSZ vezetőségét
Egyre mélyül a szakadék az erdélyi magyar közösség és annak vezetői között – vélekedett a házelnök. A decemberi romániai választások eredménye az utolsó utáni figyelmeztetés, mondta Kövér László.
„Vannak olyan magyar politikai vezetők, akiknek az az egzisztenciális és politikai érdekük, hogy az általuk vezetett közösség kizárólag őket tartsa viszonyítási pontnak, vagyis hogy minél teljesebb legyen a befolyásuk, így ugyanis nagyobb a súlyuk a belpolitikai küzdelmeikben.
Ez némely esetben olyan törekvésekre készteti őket, hogy a demokrácia keretei között a saját közösségük fölött meglehetősen erős diktatúrát, hegemóniát gyakoroljanak, ami szintén a nemzet szétfoszlásához, leépüléséhez vezet” – vélekedett Kövér, ennek legékesebb bizonyítékaként pedig a legutóbbi romániai parlamenti választást említette.
„Huszonkét év elvtelen, az alapvető kérdéseket mindig zárójelbe helyező, a mindennapi egzisztenciára koncentráló elitpolitizálásának az eredményeképpen kevesebb magyar szavazott a választásokon arányait tekintve, mint román” – példázta az Országgyűlés elnöke, jelezve, hogy a rendszerváltás kezdetén ez még éppen fordítva volt.
Ráadásul – hívta fel a figyelmet – e magyarok egy jelentős része is román pártokra adta voksát, vagyis „kezd mélyülni a szakadék a még legerősebb, legkompaktabb határon túli magyar közösség, az erdélyi magyarság és annak vezetői között, aminek beláthatatlan következményei vannak”. „A mostani romániai választási eredmény az utolsó utáni figyelmeztetés, hogy valamin változtatni kell” – összegezte álláspontját Kövér László.
A nemzetpolitikáról szólva a házelnök úgy fogalmazott, „a nemzet nem egy történelmi baleset következménye, hanem a Jóisten teremtette olyan közösségek, amelyekben egy sajátlagos gondolkodásmód, kultúra kiformálódik”, és ahol az emberek otthon érezhetik magukat. „Ha a nemzet elvész, akkor a civilizáció számolódik fel, mégis vannak, akiknek az a céljuk, hogy a nemzeteket mint az ő profitmaximalizálási szempontjaikat gátló tényezőket eltöröljék” – hangsúlyozta Kövér László.
szekelyhon.ro
Idegháború
Médiaügyben nemrég még egekig ért a felháborodás, európai parlamenti képviselők üres címlappal tüntettek a sajtószabadságot állítólag felfaló Orbán-kormány ellen. Hogy aztán az Európa Tanács (ET) és a magyar kabinet részletkérdésekben kötött kompromisszumokkal lezárja a vitás pontokat.
Ablonczy Bálint
Heti Válasz
Román keringő
Romániában sasszézhatsz jobbra vagy balra, a lényeg, hogy ha szavazatok kellenek, mindig kéznél vannak a magyarok, rajtuk elverheted a port. Ez román keringő...
Szentesi Zöld László
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Két világ
Arról a két világról beszélek, amelyben élünk egymás mellett, ők és mi. Tudom, ilyenkor szoktak mindjárt felháborodni, hogy aki „ők és mi”-ben gondolkodik, beszél, az megosztja a társadalmat. – Megosztó! – kiabálnak, de pontosan tudják, ez a két világ létezik. Csak farizeusok. A két világot kijelölte Gyurcsány beszéde az elmúlt napokban, és Orbáné tegnap.
Az a két világ.
Gyurcsány nem vacakolt sokat. Ez a múltból érkezett igazi karrierista kijelölte az általa elképzelt és kívánatosnak tartott jövő legfontosabb lépését: a jobboldallal nincs megbékélés, nincsen párbeszéd, aki a jobboldallal egyáltalán szóba áll, az a demokrácia elárulója és ellensége.
Soha, soha egyetlen pillanatra ne felejtsük el, hogyha nem lett volna rendszerváltás, ma egészen biztosan Gyurcsány Ferencnek hívnák az MSZMP főtitkárát. Ma úgy gondol önmagára, mint a demokrácia őrére, és alig látható, ám annál elszántabb serege ájultan nézi őt ebben a szerepkörben.
És kétségtelen tény, hogy Gyurcsány politikatörténeti bravúrt vitt végbe: ő az egyetlen a földön, aki már négy éve nincs kormányzati szerepben, és mégis nő az elutasítottsági indexe. Ők az egyik világ.
A másik világ a miénk – és ezt a világot villantotta fel Orbán az évértékelőjében. Mindenekelőtt jegyezzük meg a Reagan elnöktől idézett aforizmát: „Uraim! – szólt Reagan az első kormányülésen, én két dolgot gyűlölök: az inflációt és a kommunizmust. Kérem, ezzel a kettővel kezdjenek valamit!”
Zseniális. És mindjárt kijelöli a másik világ legszigorúbb határát. A többi: szikár felsorolás és a hit, hogy minden másképpen lesz. Felsorolása mindannak, ami eddig megváltozott. Ebben pedig tényleg legfontosabb a lelki elem. Hogy három éve nem a fal mellett járunk. S hogy ismét érvényben van az egykorvolt, a rendszerváltáskor megkötött, majd 2002 után felmondott konszenzus: hitelekből nem finanszírozunk jóléti intézkedéseket.
A másik világ ezt felmondta. Akármit is hazudoznak most összevissza teli pofával, ezt (is) felmondták. És tönkretették ezt az országot. Aztán széles gesztusokkal, ellentmondást nem tűrő hangon értekeztek például arról, hogy milyen szánalmas ez a magyar társadalom, és főleg a magyar ifjúság, mert hát „nem elég mobil”. Szinte érthetetlen – mondták –, hogy nem mennek a fiataljaink külföldre. Nincs bennük vállalkozó szellem, meg aztán, tették hozzá gúnyosan és álszent aggodalommal egyszerre, nyelveket sem beszélnek ezek a bunkók. És „el lehet menni” – hangzott a szállóigévé lett aljasság.
És most? Most össznépi szájtépés lett abból, hogy elmennek a fiatalok. Ezen szörnyülködnek ugyanazok, akik négy éve még az immobilitást kárhoztatták.
Két világ – mondom. Kérkedve csak ők képesek hazudozni. S ezen a térfélen maradt a nemzeti gondolat is, az önbecsülés is, a jövőbe vetett hit is, a legalább középtávú gondolkodás képessége is. S annak felismerése, hogy nem a létező világok legjobbika a globális piacgazdaság.
Odaát, abban az internacionalista másik világban egyetlenegy gyógyszert ismernek: hitelfelvétel, osztogatás, megszorítás, megint hitelfelvétel. 1978 óta ezt csinálják. Hogy is írta Mark Twain? „Időnként elmegyek az orvoshoz, megvizsgáltatom magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszerészhez, és kiváltom az orvosságot, mert a gyógyszerész is élni akar. Aztán az orvosságot a csatornába öntöm, mert én is élni akarok.” Nem véletlenül idézte ezt Orbán. Ebben vagyon összefoglalva például az IMF gyógymódja és annak megfelelő fogadtatása.
A globális piacgazdaság jelen állapotában fenntarthatatlan.
A világ jelen állapotában fenntarthatatlan.
Az összes szabad piacról felböfögött ócska közhely avítt és unalmas és életveszélyes. Mi tudjuk ezt. Erről szólt Orbán beszéde. S arról, hogy e tudás birtokában kell valami újat kitalálni. Ők azt tudják, hogy minden úgy jó, ahogy annak idején a pártszemináriumokon, majd azt követően a gyorstalpaló „kapitalistaképzőkben” a fejükbe verték.
Azt tudják, hogy internacionalizmus meg globalizáció, meg szabad piac, meg „merjünk kicsik lenni”. Ők arra képesek, hogy Victor Pontát hívják meg a saját évértékelő beszédjükre. Mesterházy majd annak a román miniszterelnöknek fog szónokolni, aki azzal az ígérettel nyert odakint választásokat, hogy azonnal megszünteti a marosvásárhelyi orvosegyetemen a magyar kart. És megszüntette. Mesterházy az ő szent fenekébe fog beléomolni.
Két világ. És muszáj választani.
(P. S.: március 9-én, Victor Pontát mi is fogadjuk majd a BS előtt. Szelíden, békességgel, sok-sok székely zászlóval. Hogy érezze a törődést. Az a másik világ pedig érezze, hogy bármit tesz, rosszul teszi. Úgyhogy kezdjétek terjeszteni: március 9-én várjuk a román miniszterelnököt!)
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Az őszödi rém évértékelője
Nem ragadok le az őszödi rém évértékelőjénél, bár képes voltam végigszenvedni a köz érdekében, a szavak és mondatok közötti szünetek tényleg tetszettek, bár kínos volt az emlék felidézése, hogy ez az ember hazánk miniszterelnöke lehetett. Annyi bizonyos, hogy ő össze akar fogni, különben „Orbán röhög a markába”, de ő le akarja törölni a mosolyt az arcáról. Már nem is akarom megfejteni, mit akar szegény a „nyugatos demokráciával” és visszatérése esetén a reformokhoz való visszatéréssel, bár azt világossá tette, hogy tandíjra és vizitdíjra igenis szükség volt, van és lesz is.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Egy tál lencse
A románok immár a harmadik készenlétihitel-szerződésért ácsingóznak a valutaalapnál, de még ehhez is újabb megszorításokon át vezet az útjuk. Márciustól bevezetik a kórházi ápolási díjat, magánosítani kell az IMF-kívánságlistáján szereplő közlekedési cégeket, autópálya-vállalatokat, vasúttársaságokat, valamint a dunai és a fekete-tengeri kikötőket.
...Egy tál lencséért eladhattuk volna a nyugdíjemelést, a rezsicsökkentést, a bankadót és a multikra háruló szektorális különadókat. És akkor nekünk is megsimogathatná a fejünket az IMF, és kaphatnánk olyan elismerő szavakat, mint Románia, amely „nagy fejlődésen ment keresztül a támogatási program során, a programok célkitűzései és végrehajtásuk is megfelelt a korábbi megállapodásainknak.”
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Pontával táncolva
De mi a jó ebben a játszmában a magyar szocialistáknak? Miért előnyös Mesterházynak azzal a Pontával együtt évértékelni Budapesten, akit múlt nyáron antidemokratikus, az alkotmánybíróságot, az ombudsmant semmibe vevő lépései miatt kiközösített az unió, s most Európa különböző baloldali pártjainál igyekszik népszerűséget szerezni?
Hiteles lesz-e a börtönben ülő Adrian Nastase egykori tanítványa akkor, ha mondjuk Ceausescuhoz hasonlítja majd Orbánt, ahogyan tette azt nemrég Berlusconival az olasz baloldal kampányrendezvényén?
Tényleg komolyan gondolja a korábban a bukaresti szociáldemokratákat is kiszolgáló Ron Werber kampányguru, hogy a magyarellenes hadjárat bukaresti vezérétől alélnak el az MSZP nyugdíjas szavazói?
Mennyire volt őszinte Mesterházy kolozsvári bocsánatkérése az egyszerűsített honosításról szóló 2004-es népszavazáson képviselt elutasító szocialista álláspont miatt, ha alig néhány hétre rá az erdélyi magyarok által jelenleg leggyűlöltebb román politikus elé gördít vörös szőnyeget Budapesten?
Eddig sem volt különösebb esély a tömeges szocialista szavazatszerzésre Erdélyben, de milyen sansz marad erre Mesterházy és Ponta pesti keringője után?
Pataky István
Magyar Nemzet