Ördögi világunk
Ördögi világunk
A háború nem egyéb, mint a saját létezését is tagadó, a bankokat és a stratégiai világcégeket uraló háttérhatalom profitmaximalizáló üzleti vállalkozása.
Ez, a "nem is létező" háttérhatalom, népek, országcsoportok között ördögi praktikákkal mesterségesen viszályt gerjeszt, és amikor elérkezettnek tartja az időt - mit tesz Isten - ezekből az "ellentétekből" fegyveres konfliktusok, háborúk keletkeznek.
A harcmezőkön és a hátországokban százezrek, olykor milliók pusztulnak el.
Majd a profitok bezsebelését követően, lezárásként megrajzolják az új határokat, biztosítva ezzel az "üzlet" hosszú távú jövőjét - az újabb konfliktusokat.
képen: A nagy háború magyar hősi halottainak katonai temetője - Úz-völgye - Székelyföld - Erdély
2025. November 01. 00:00
Egy mondat a Pál utcai fiúk-ból, a hazaszeretet regényéből
Egy mondat a Pál utcai fiúk-ból, a hazaszeretet regényéből
- Az árulást nem lehet jóvá tenni. - mondta Boka, az vörösingesekhez átállt áruló Geréb Dezsőnek
2025. November 01. 00:00
Egy Erdélyben élő magyar férfi levele fut körbe-körbe a Facebookon, amit most közreadunk vélemény és változtatás nélkül.
Ezt mindenkinek el kellene olvasnia. Kérünk mindenkit, hogy terjesszétek, osszátok!
Egy Erdélyben élő magyar férfi levele fut körbe-körbe a Facebookon, amit most közreadunk vélemény és változtatás nélkül. Várjuk a véleményeket!
Kedves Anyaországi Magyarok!
Mi Erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap, mint nap azzal, hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket gyaláztok, szidalmaztok, úgy hogy fogalmatok sincs arról, hogy a történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra és arról sem, hogy a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig!
Minden egyes alkalommal megforgatjátok a tört a szívünkben, mikor azt mondjátok nekünk Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági, Újvidéki, Felvidéki magyaroknak, hogy román, ukrán, szerb, szlovák, mert mi tiszta szívből magyarnak valljuk magunkat!!!!
Vádaskodtok, ítélkeztek felettünk és folyamatosan támadtok minket.
Mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert próbáló volt.
Kedves Magyarország mostani határain belül élő, minket ellenségként kezelő emberek!
Mit szólnátok, ha most mi vissza kérnénk tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, és akikről tereket, utcákat, színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el? Mi lenne, ha azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, de Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban, Újvidéken, vagy Felvidéken születtek?
Mikor ti minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok és szerbeztek, akkor velük is ezt teszitek és akkor mondhatni, amikor őket emlegetitek, akkor Más Tollával Ékeskedtek!
Tudjátok, ha nem lennénk mi, akkor nem énekelnétek Kölcsey Himnuszát, hisz ő is Erdélyi.
Este nem olvashatnátok Benedek Elek apó gyönyörű meséit. Mátyás király igazságához sem lenne sok közötök, hisz ő is Kolozsvár ajándéka minden magyar számára. A jó öreg Toldi Miklós, ha napjainkban élne, akkor lehet, hogy nehéz kővel dobálna meg benneteket, ha lerománoznátok. Arany János, Ady Endre, Áprily Lajos, ha ma élnének, akkor fájdalmas verseket írnának arról, hogy még a sajátjaik között is számkivetettek lettek.
Tamási Ábelje még a székely humor ellenére is szív hasogatóbb lenne, mert nem csak a román hatalom ellen lázadna, hanem szomorúan kellene tudomásul vegye, hogy saját kutyája is megugatja. Wass Albert a mai helyzetet pedig sokkal nehezebben viselné, mint a száműzetést.
Egy szó, mint száz itt a sok kincs, amit mi Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági, Újvidéki, Felvidéki magyarok adtunk minden magyarnak, gazdagítva vele a magyarságot és a Hazát.
Erdély adta:
Kölcsey Ferenc, költő - a Himnusz szerzője
Tamási Áron író
Benedek Elek apót, írót, népmese gyűjtő
Mikes Kelemen író
Wass Albert író
Nyírő József író
Sütő András író
Orbán Balázs Székelyföld író
Kemény János író
Jósika Miklós
Arany János költő
Ady Endre költő
Áprily Lajos költő
Dsida Jenő költő
Kányádi Sándor költő
Szilágy Domokos költő
Páskándi Géza költő
Reményik Sándor költő
Apáczai Csere János pedagógiai író
Kallós Zoltán néprajzkutató
Tinódi Lantos Sebestyén zeneszerző, lantos
Bartók Béla zeneszerző, gyűjtő
Székely Bertalan festő
Paál László festő
Jakó Zsigmond tudós
Benkő Samu művelődéstörténész
Márton Áron mártír püspök
Teleki Sámuel felfedező
Körösi Csoma Sándor ős hazakutató
Brassai Sámuel polihisztor
Károli Gáspár biblia fordító, lelkész
Bolyai János matematikus
Bolyai Farkas matematikus
Hunyadi János törökverő
Hunyadi Mátyás Király
Báthori István fejedelem
Bethlen Gábor fejedelem
Bocskai István fejedelem
Rákóczi György fejedelem
Apafi Mihály fejedelem
Thököly Imre fejedelem
Rákóczi Ferenc fejedelem
Székely Mózes fejedelem
Toldi Miklóst vitéz nemes
Dózsa György hadvezér
Wesselényi Miklós politikus
Mikó Imre politikus
Kiss Ernő honvéd altábornagy
Nagysándor József honvéd vezérőrnagy
Jávor Pál színész
Vaszi Levente énekes
Keresztes Ildikó énekesnő
Molnár Levente operaénekes
Tőkés László forradalmár
Erőss Zsolt hegymászó
Miklós Edit síző
Kárpátalja:
Munkácsy Mihály festő
Beca József labdarugó, olimpikon
Edvin Márton művész
Bódi László Cípő, Republic énekese
Pákh Imre műgyűjtő
Felvidék:
Ballasi Bálint költő
Kassák Lajos költő
Reviczky Gyula költő
Sajó Sándor költő
Tompa Mihály költő
Jókai Mór író
Madách Imre író
Márai Sándor író
Mikszáth Kálmás író
Dobó István egri várvédő, erdélyi vajda
Bercsényi Miklós szabadságharcos
II Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem
Vak Bottyán kuruc generális
Andrássy Gyula politikus
Batthyány Lajos mártír miniszterelnök
Lahner György honvéd vezérőrnagy
Klapka György hadügyminiszter
Pázmány Péter esztergomi érsek
Boldog Salkaházi Sára szerzetesnő
Wick Béla katolikus pap, történész
Eszterházy Károly egri püspök
Csontváry Kosztka Tivadar festő
Szinyei Merse Pál festő
Kodály Zoltán zeneszerző
Kempelen Farkas tudós, feltaláló
Feketeházy János Szabadság híd tervezője
Dohnányi Ernő zeneszerző
Blaha Lujza operaénekesnő
Kaszás Attila színész
Ghymes együttes
Újvidék, Vajdaság:
Tamkó Sírató Károly költő
Vidor Gyula író
Balázs Attila író
Molnár Erik történész
Lázár Vilmos honvéd ezredes
Schweidel József honvéd vezérőrnagy
Beda Tibor festő
Berczik Zoltán Európa bajnok, asztalteniszező
Szeles Mónika teniszező
Varga Izabella színésznő
Szőke Zoltán színész
Rúzsa Magdolna énekesnő
Őrvidék:
Liszt Ferenc zeneszerző
Muravidék:
Zrinyi Miklós költő, hadvezér
Damjanich János honvéd vezérőrnagy.
Szeretném, ha megértenék, hogy mi nem akarunk semmit elvenni tőletek, sőt, a történelem során csak gazdagítottuk szép anyaországunkat.
Mi nem most váltunk magyar állampolgárrá, mi azok voltunk, csak elvették tőlünk és nem is kérdezték bennünket, hogy akarjuk-e ezt.
Számunkra igazi öröm és boldogság az, hogy vannak még az őshazában, akik ránk is gondolnak, megértik, hogy a visszahonosítás a mi lelkünknek igazi gyógyír.
Megkérlek kedves magyar honfitársaim, hogy egyszer és mindenkorra értsétek meg, hogy nem akarunk mi tőletek elvenni semmit, és ha lehetőségünk van, akkor továbbra is inkább hozzátennénk, mint elvennék.
A nagyon féltett pénzetekre sincs szükségünk, mi eddig is dolgoztunk, ha kellett éjszaka is, és megálltunk a lábunkon.
Szomorú az is, hogy tőlünk sajnáljátok a visszaadott állampolgárságot és minden segítséget, de szívesen engednétek be az országba ezer idegeneket, sőt még támogatnátok is őket!
Nagyon lehangoló, hogy folyamatosan panaszkodtok, hogy milyen nehéz életetek van szép hazánkban. Én azt gondolom, hogy egyszer legalább érdemes lenne megállni és megnézni, hogy más országban hogy élnek . Elárulom nektek, hogy nagyon sok országban nem igazán vannak autópályák, elfogadható kórházak, tanintézmények, vagy élhető körülmények és mégis tudnak örülni, szeretni az emberek és jókedvvel dolgozni.
Ne csak nézzetek, hanem lássatok is és ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Érezzétek meg, hogy ha valamit akartok, azért tenni kell, dolgozni, békésen párbeszédet folytatni és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, gyűlölet megöli a lelket és senki nem jut előbb.
Azzal az energiával, amit haragra és gyűlöletre pazaroltok csodás dolgokat lehetne, ami hasznára lenne az egész országnak, magyarságnak.
Nem értem, hogy miért mérgezitek meg a lelketeket és az életeteket? Addigi, amíg mindenki csak a saját maga hasznát lesi, csak az érdekli, hogy neki legyen jobb, addig nem lesz szebb és békésebb világ. A gyerekeink jövője a mi kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van.
Hátborzongató az is, hogy arról beszéltek, hogy diktatúra van Magyarországon, úgy hogy közben bármit megengedhettek magatoknak.
A diktatúráról mi Erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert mi tudjuk, hogy mi az igazi diktatúra, tudjuk, hogy mit jelent félelemben, rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van. Az igazi diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok szabadon, nem beszélhetnétek, nem szidalmazhatnátok bárkit, nem nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok munkahelyet, iskolát, nem tüntetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még sorolhatnám, de nem igazán látom az értelmét.
Amit pedig biztos nem tehetnétek meg, most pedig szabadon tesztek, hogy nem szidalmazhatnátok a politikai vezetőket, mert azért halálbüntetés járna bármilyen diktatúrában.
Egy szó, mint száz mielőtt valamiről beszélgetni kezd bárki is, annak nézzen utána, tájékozódjon kellőképpen és utána vádaskodjon.
A magyar anyanyelvünk igazán kifejező, valódi csoda, ezért kérlek benneteket kedves magyar honfitársak, hogy ne gyűlölködjetek, mert a gyűl ölet, hanem szeressétek egymást, mert a szer etet.
Végezetül pedig kívánok mindenki életére áldást, lelkébe békét, szeretetet, örömöt és azt, hogy érezzük mindannyian meg, hogy ne valami ellen kell harcolni, hanem egy nemes célért, a szeretetért és békéért.
UI: mondanivalóm nem politikai meggyőződésből született, hanem azért, hogy megértés szülessen minden magyar ember lelkében.
Tisztelettel és szeretettel egy Erdélyi Magyar !
Antal Józsi
2025. August 04. 00:00
ukrán háború - orosz indok, sérelem
Marta-Csilla Vass
Nem kellene talán megszólalni, ha nincsen képben! Már a 2. világháborúban is működő náci szervezet, amely ma is életben van, komoly befolyással és "érdekérvényesítéssel" rendelkezik, ma is az ukrán államra, és a hadseregre. Zelenszkij például azért nem mer semmi olyanba, egyezségbe belemenni, ami területekről való lemondást is tartalmaz, mert ezek még őt is kinyírnák. Nyíltan használhatják egyébként a hagyományos náci jelvényeiket, az tetoválás formájában a saját testükön is ott van. Vagy például amikor a németek tigris tankokat küldenek nekik, azonmód ráfestik azokra ezeket a gyalázatos cselekményeket tömeggyilkosságokat szimbolizáló jelvényüket. (százezer lengyelt öltek meg annakidején) És mindezen túl ez az ukrán rendszer, ez az ukrán állam, egy maffia-állam, amelynek az alapja az államilag intézményesített korrupció. Mindent ellopnak - még a fegyvereket is, amiket kapnak - és mindenki lop, aki "helyzetbe kerül". Ez nem orosz-pártiság, ezek a tények. 2014-től pontosan ilyen atrocitásokat csinált az ukrán állam, hadsereg a most oroszok által részben már megszállt orosz többségű területek ellen is. Egyes kutatások szerint mintegy 10 ezer!!! oroszt gyilkoltak meg akkor. Ezt sokallta meg egyebek mellett az orosz állam. Persze ők megtehették, az erejükből adódóan. Mi magyarok "csak" egy ilyen főhajtással, gyertyákkal fejezhetjük ki tiltakozásunkat. Ha nem szólt volna, bölcs maradt volna, kedves!
2025. July 12. 00:00
Örökségül A szülők és a haza
A szülők és a haza
részlet az Örökségül című filmből
írta: Mészáros László, rendezte: Pozsgai Zsolt
"A haza képe s szeretete csak a szülők alakjával s a gyermek szülő iránti tiszteletével
lehet teljes. Édesanyád bölcsődala, simogatása, feltétel nélküli
szeretete olyan, amilyet felnőttkorban csak a haza nyújthat számodra, és
csak a nemzeti közösségbe való tartozás katarzisélményével vethető össze."
A film itt tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=_5g6HiK76MY
Kérem, küldje tovább ismerőseinek, barátainak, rokonainak a filmet!
"C:\Users\Mészáros László\OneDrive\Pictures\Örökségül - Stefan Weiss 7.jpg"
2025. June 29. 00:00
Húsvéti köszöntő Csaba testvértől a támogatóknak
Kedves Támogatók, Keresztszülők, Barátok!
A gyerekeink iránti jóságukért köszönetképpen, szeretném megosztani Önökkel az egyik nagyon szép nagycsütörtöki élményemet. Aki gyerekekkel foglalkozik, az tudja, hogy mindenik évnek megvan a maga keresztje, van olyan tanév, amikorra a himlő, máskor az influenza környékezi meg a nagycsaládot, és biza' akkor "megy a gyűrű vándorútra, egyik kézből a másikba", és nehéz megfékezni a járványt.
Persze nemcsak fertőző betegségek indulhatnak el a gyermekek világában, hanem különféle divatok, hóbortok is, melyeket a felnőtteknek nagyon nehéz megérteni, befolyásolni. Volt egy év, amikor a fiaink folyton bosszantották a tanárokat, az osztályok szinte versenyeztek, hogy ki tud csínytevésben rálicitálni a másikra. Nekik nagyon jó bulinak tűnt, de egy-egy tanár a felmondását fontolgatta.
Mi mást tehettem volna, újból és újból összeszedtem az intézet belső udvarára a gyerekeket, hol szép szóval, máskor meg minden pedagógiai haragomat csatasorba állítva próbáltam a fiaimat nevelgetni, a kedvesség és a jóság útjára terelgetni.
Tavasz felé már az egész pedagógiai eszköztárunk romokban hevert. Magamba roskadva behívtam az intézet vezetőjét, és megbeszéltük, hogy ha már nincs eredménye annak, hogy a gyerekek fejét mosogatjuk, próbáljuk meg a lábukat megmosni. A nagycsütörtöki szentmisén a legcsintalanabb gyerekeket kiültettük az első padba, és az evangélium után prédikáció helyet letérdeltem szerre mindenik fékezhetetlen kiscsikó elé, és szelíden, ahogyan mesterünktől tanultam, megmostam, megtörölgettem a lábát.
A hívek döbbent csendben nézték, nem mondtam semmit, csak céltudatosan végeztem a dolgomat, a kántor közben szép nagyböjti zsoltárt énekelt. A szertartást elsősorban a gyerekeknek szántam pedagógiai célzattal, de igazából engem is végtelenül megindított.
Ott és akkor döbbentem rá, hogy Péter lábát mosva az én lábamat is megmosta a Mester. Bár Júdás zsebében ott zörgött a harminc ezüstpénz, Jézus mégis lehajolt, és az áruló lábát is megmosta. Aztán belém nyilallt a felismerés: Jézus nemcsak megmosta a tanítványai lábát, hanem utána meg is halt értük a kereszten! Vajon én meg tudnék halni ezekért a rosszcsont gyerekekért?
A szertartást befejezve felálltam, és csendesen néztem őket, míg az orgona utolsó akkordjai is elhaltak. Néztem a fiaimat, és annyira szépnek láttam őket, mint még soha! A megfosztott oltár előtt sokáig némán térdeltünk. A végén, a sekrestyében mindenki tanítványom odajött, hozzám bújtak, megöleltek csendesen. Néma percek után az egyik, talán a legcsintalanabb megszólalt:
"Csaba testvér, én többet nem leszek rossz!" Én sem, én sem, visszhangozták a többiek a mélyről jövő jó elhatározást. Évek teltek el, ma már felnőtt emberek, elsodorta őket a múló idő, de én úgy gondolom, hogy legtöbbjüknek sikerült megtartani a tiszta szívből felfakadt őszinte fogadalmat.
Egy biztos, ha találkozunk, ugyanazzal a szeretettel tudjuk átölelni egymást. A gyerekek előtt térden állva örökre megértettem, hogy szeretetre csak végtelen alázattal és nagy-nagy szeretettel lehet tanítani az embereket. Ezúton kívánok Önöknek kegyelmekben gazdag húsvétot!
Böjte Csaba
2025. April 19. 00:00
Pósa Lajos: Verje meg az Isten
Verje meg az Isten
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja-fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Judásszerű két kezének
Tüzes ostorával!
Pósa Lajos ( 1850-1914) - író, költő
2025. March 09. 00:00
Szégyenszemre Göncz Árpád nevét viseli a fővárosban egy városközpont és egy metróállomás is
Szégyenszemre Göncz Árpád nevét viseli a fővárosban egy városközpont és egy metróállomás is
Nem lakónegyedet, nem metróállomást, de még egy dűlőt sem lett volna szabad elnevezni Göncz Árpádról!
A budapesti libernyák vezetés semmit nem érő, politikai szélhámosságaként értékelhető klímavészhelyzet kihirdetését követően, második látszatintézkedéseként, az időtlen idők óta Árpád-híd metróállomásként ismert csomópontot Göncz Árpád városközponttá nevezte át.
Göncz Árpád köztársasági elnökként – az egyébként nem is létező elnöki hatalmával visszaélve - ott akadályozta a demokratikus berendezkedés kiépítésének a folyamatát, ahol csak tudta, illetve ahol és amikor megparancsolták azt neki a "gazdái".
„Teljes mellszélességgel” támogatta a törvényesen megválasztott Antall-kormány elleni puccsot – a taxisblokádot.
Az első szabadon választott Parlament által elfogadott médiatörvény elszabotálásával, és számtalan más fontos kérdésben antidemokrataként viselkedett: nem az ország, a nemzet érdekei vezérelték, csupán egy szűk csoportéi!
Egy közepes képességű, akaratgyenge SZDSZ-es pártkatona volt csupán.
Külföldi sajtóorgánumoknak magyar köztársasági elnökként (!!!) az országot lejárató nyilatkozatokat tett.
Ha a magyarországi rendszerváltoztatás elsikkasztásának két fő személyi felelősét kellene megnevezni, akkor Sólyom László mellett Göncz Árpád neve szerepelne legelől a listán.
Hazaáruló módjára viselkedtek és "működtek" mindketten!
Göncz egy „karakter nélküli” jelentéktelen ember volt, akit bábként rángatott a háttérhatalom hazai szervezete, az SZDSZ.
Szégyen, hogy egyáltalán szóba jöhetett a neve egy közterület elnevezése kapcsán.
Nem lenne gerincünk, ha mindezeket szó nélkül hagynánk!
Mészáros László – a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
2025. February 28. 00:00
Szentesi Zöldi László: Proli
Ismerős? - Kicsit hosszú, de nagyon érdemes elolvasni!
Szentesi Zöldi László: Proli
Így nevezzük őt, és még véletlenül sem proletárnak vagy melósnak, esetleg munkásembernek. A proli mindezek selejtje, tudatlan és rosszindulatú lény.
Óvatos becsléssel azt mondjuk, inkább milliószámra, mint százezrével fordul elő hazánkban, és korántsem a nagyvárosokban, a kommunizmus évtizedei alatt mindenhol elterjedt. Igazi közege mindenesetre Budapest, itt szó szerint percenként botlunk prolikba, ha akarunk, ha nem.
Ha a proli lényegét óhajtjuk meghatározni, ezek a szavak jutnak eszünkbe: hőbörgés, irigység, hazudozás, igénytelenség, sunyiság, rosszindulat. Ebből a pompás koktélból keverték ki őt, és bármi történjék is vele, ezek a tulajdonságai beleivódtak lényébe, ahogyan az anyaföld is beszívja a radioaktív esőt.
Állandóan panaszkodik. Valahogy úgy kanyarítja a szót, hogy belásd, mindannyian áldozatok vagyunk. Megállás nélkül fröcsög belőle a gyűlölet, és rögtön ki is mondja, amire közben gondol.
Útfelújítás a Rákóczi úton? „Rohadjon meg, aki kitalálta!” Határon túli magyarok? „Felőlem megdögölhet az összes!” Eleve úgy tekint a világra, hogy csak a rosszat vegye észre belőle. Semmilyen szép és nemes körülmény nem érdekli, észre sem veszi, mert lelki beállítottsága negatív, intrikus.
Ha valahol rosszat észlel, harsányan közzéteszi, és legbelül elégedetten nyugtázza, hogy tessék, ez sem működik, az élet őt és az ő sötét világképét igazolja minden áldott percben. Igen, a világ rossz, és neki is rossznak kell lennie, különben felfalják, gondolja, és nagyot böfög a sör mellé.
És beszél, egyre csak beszél. A rossz pesti jassz az anyanyelve, de annak is az ócska, Kádár-korszakbeli változata. Olyanokat mond, mint „köcsög, ötker, hatker, Jugóba járni, faszikám, bevállalós, nem-e lehetne-e megoldani okosba” és így tovább.
Vezetés közben Sebestyén Balázst hallgatja a rádióban, teljesen szinkronban van vele, szereti és értékeli a kereskedelmi rádiózást. Gyakran idézi Hofit, ilyenkor hangosan felröhög, olcsó műfoga megcsillan a napfényben. Nadrágja farmer, lábán szandál, pólója közönséges fekete darab, otthon még tizenöt ilyet tart, és mindennap felvesz egy újat, hónap közepén aztán az élettársa elébe teríti a frissen kimosottakat.
A proli mindig hazudik. Pontosabban szólva, nem tudod, mikor hazudik öncélúan és mikor hazudik valamilyen kifejezett céllal. Talán ő sem tudja, mikor éppen miért nem mond igazat, de miután teljesen hülyének tart, nem is fontos a számára, mit gondolsz erről. Mások történeteit csomagolja a sajátjaként, de csak akkor, ha ő jól jön ki belőle. Párbeszédre képtelen, amíg te beszélsz, ő erőt gyűjt, aztán folytatja, ahol abbahagyta, nem reagál a te mondandódra.
A proli lételeme a szabályok áthágása. Semmilyen előírást nem tart be, úgy gondolja, hogy a világ szemfülesekre és balfácánokra osztható, és ő értelemszerűen nagyon okos, mert nem tartja be az előírásokat. Önképének lényege a vélt élelmesség.
Nem az igazság keresése hajtja, hanem a kiskapukat nyitogatja. Úgy tartja, hogy az előírásokat gazdag és szerencsés rohadékok hozzák, de ő, a kisember, sokkal okosabb náluk, és egyszerűen csak az életben maradásra törekszik, amikor senkit és semmit nem tisztelve átgázol az akadályokon.
Szerinte szemesnek áll a világ, lelkiismeretről, kötelességről soha nem hallott. Az emberek többségében a szellemi és testi erőfeszítések tiszteletet ébresztenek, benne viszont irigységen kívül semmit sem kelt a Nobel-díjas tudós vagy az olimpiai bajnok jelenléte.
Kulturális ízlése alantas és felszínes. A művészeti ágak közül csak és kizárólag a zenét képes értelmezni, persze azt is csak díszletként, semmit nem akar és nem is tudna megfejteni, megérteni belőle.
Régen Zámbó Jimmy volt az istene, most Kis Grófo. Ha ellágyul, a dalban az olcsó érzelmeket, a hamis szentimentalizmust, ha jó a kedve, a pattogós ritmusokat keresi, persze a létező legócskább hangszerelésben és előadásmódban: a hatásos, primitív megjelenítést végtelenül szépnek érzi.
A proli képtelen halkan, visszafogottan hallgatni a kedvenc zenéit. Autójából ordít a lakodalmas és a tuctuc, falunapon és majálison az ő kedvéért tekerik csutkára a hangerőt, és jól is teszik, beszélgetni úgysem szokott, legalább hadd kábuljon.
A proli húsz éve ugyanabba a kocsmába jár, ott piál és hangoskodik. Ha kell, strandpapucsban is leugrik egy pofa sörre. Mindig ugyanarról van szó: tegnapi és mai lerészegedések, egymás feletti kárörvendés, és persze politika orrba-szájba.
A proli mindig bölcselkedik, ez a kocsmai alapállása, fitogtatja jólértesültségét. Ha magánál műveltebbel találkozik, igyekszik felzárkózni, persze nem műveltségben, csak dumában. Holtbiztos recepteket tud az ország megmentésére, ezeket haladéktalanul közli is a barátaival.
Aki jól néz ki, nyugalmat és erőt sugall, a proli természetes ellensége. Egyszerűen nem bírja elviselni a szellemi jelenlétet, sunyi gyűlöletet táplál minden olyan politikus iránt, aki nem hízeleg neki, a prolinak. Időlegesen azt a pártot támogatja, amelyik a leginkább felébreszti benne rossz tulajdonságait.
Az időleges jelző egyáltalán nem véletlen: a proli soha nem horgonyoz le egyetlen gondolat, eszme vagy irányzat mellett sem. A politikát remények és csalódások váltakozásának látja, a közélet semmilyen más elemét nem érti, nem fogja fel. Mindig a markát tartja, az államtól azt várja, hogy adjon neki valamit.
Előszeretettel szavaz új mozgalmakra, amelyek megszédítik demagóg ígéreteikkel, hogy aztán újabb kedvencet keressen magának. Túlságosan persze azokban sem hisz, és mert az irigysége mindennél erősebb, kárörvendve nézi a hanyatlásukat, és úgy beszél róluk, mintha pár hónappal azelőtt nem rájuk szavazott volna. Ha leleplezik, a proli sóhajtva csak ennyit mond: bennük is csalódtunk…
Ha gazdag a proli, magát vállalkozónak nevezi. Vagy rejtélyesen mosolyog, amikor a foglalkozását kérdezed. Különféle cégeket vezet, és két-három percen át is magyarázza, egészen pontosan mivel foglalkozik. De valahogy nem áll össze az egész. Céges tanácsadás, alkatrészek, cégalapítás, vámügyek, export-import, nyersanyag, híradástechnika. Minden érdekli, mindent forgalmaz, mindent vásárol. Lassan, lomhán mozog, ahogyan példaképeitől, a nála módosabb vérbarmoktól elleste. Meggyőződése, hogy a gazdag embernek már nem kell kapkodnia semmi és senki után. Úgyis minden és mindenki megvásárolható a világon.
Ha sportol a proli, nagyon fontos számára minden külsőség. Elsősorban a saját külseje. Naponta egy-két órát tölt az edzőteremben, állhatatosan gyúr, kondizik, hosszan elnézegeti magát a tükörben. Meg is látszik az eredmény: látványos konditermi izmai vannak, kigyúrt, gyönyörűen kidolgozott a teste, igaz, a lába továbbra is pipaszár.
Olyan ruhákat is visel, amelyek felsőtestén kidomborítják a lényeget, nagyon kedveli például az izompólót. Szedeti a szemöldökét, szőrtelenít, szoláriumba jár. Nyári cipőhöz soha nem húz zoknit.
Tetoválása nonfiguratív motívumokból áll. Látványos megjelenéséhez azonban – furcsa kontrasztként – vagy bőgő baromhang, vagy selypes motyogás járul, amit azonban ő férfiasnak, illetőleg intellektuálisnak gondol, és a saját köreiben igazat is adnak neki.
Ha autót vezet a proli, akkor úgy van vele, hogy verseny az élet, és neki is életben kell maradnia. Soha nem enged be senkit maga elé a másik sávból, mereven maga elé bámul, mintha észre sem venne, közben persze tökéletesen észleli, hogy ott vagy.
Néha finoman gázt is ad, éppen csak annyit, hogy garantáltan ne férj be elé. A proli habozás nélkül beáll a mozgássérült helyekre, olykor keresztbe, hogy úgy tűnjön, rendkívül siet, vagy egyszerűen csak azért, hogy egyszerre két helyen is elfoglaljon, mert neki az jár.
Ha bármilyen nehézsége támad a közlekedésben, például várnia kéne fél percig, amíg kifordul elé egy parkoló autó, válogatott szidalmakat zúdít a másik emberre. Ilyenkor nyaki erei kidagadnak, és szidja az anyádat, és biztos lehetsz abban, hogy rosszabb a kocsid az övénél, ezt is belefoglalja mondanivalójába.
Ha a proli nő, mindig és mindenütt cigarettázik, ízléstelenül és harsányan festi magát, és domborulatait gondosan közszemlére teszi. Nagyon trágár a beszéde, harsányan és válogatás nélkül jár a szája, egyáltalán nem zavarja, hogy az ajkáról elröppenő mocskos kifejezéseket bárki meghallhatja.
Intrikus, pletykás és rosszindulatú, kibeszél másokat, akivel éppen együtt van, azzal kórusban szidja a távollévőt, majd a távollévő társaságában az előbbit.
Szerelmi élete érzelmi végletek között ingadozik: látványos, nyálas ellágyulásokkal és őrjöngő hisztériával közeledik partneréhez. Minden proli nővel töltött perc egy-egy életdráma, ahol azonban a főszerepet nem Ruttkai Évákra, hanem az ekhós szekéren terpeszkedő mosónőre szabták.
A prolinak nincsen apja, se anyja, se Istene, se hazája. Embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Itt él köztünk, vegetál. Társadalmi, közösségi ügyekben tökéletesen használhatatlan.
Ami a közösségé, azt semmire sem tartja, nem épít, csak rombol. Általában adót sem fizet, én tartom el. A prolihoz voltaképpen semmi köze a embernek.
Nem honfitársunk, csak ugyanúgy néz ki a személyi igazolványuk. És annak ellenére, hogy mintha valami udvariatlanság volna, társadalmi tilalom övezi a megnevezését, jellemzését, igazából nagyon is létezik.
Szerintem viszont az az udvariatlanság, hogy a fajtájából még mindig annyi járkál köztünk a XXI. században.
Demokrata
2024. December 30. 00:00
Ezt soha ne feledd! Mészáros László
A gyermek – csoda
A kilencvenes években (30 évvel ezelőtt) néhai Fasang Árpád, neves orgonaművész barátunk – akinek kedvtelése volt a demográfiai folyamatok tudományos igényességű elemzése – egyik tanulmányát letette az asztalomra azzal, hogy érdemes lenne figyelembe venni annak adatait, a leírt folyamatokat, mind Magyarországra, mind Európa egészére vonatkozóan, mert a 24. órában vagyunk.
A minap a világháló egyik felületén újra megpillantottam az évek óta ott keringő, fel-feltűnő fotómontázst, valahonnan a világból, egy üstben fürdő, csillogó szemű csöppséggel, és eltűnődtem felhőtlen, őszinte boldogságán.
Azután rögtön eszembe villantak a pénzhajhász, hitét vesztett, vallásukat elhagyó, sokszor saját biológiai nemüket is megtagadó, teljes identitásukat vesztett boldogtalan európai emberek, és az ilyen emberek tömegéből álló, ijesztő demográfiai mélypontra süllyedt európai társadalmak, nemzetek jövőkilátásai.
Nagyon elszomorodtam, hiszen aki csak egy kicsit is jártas a matematikában, a fizika tudományában, no meg a biológia sem teljesen idegen számára, az tudatában van annak, hogy mi vár az önmagukat reprodukálni képtelen, elsatnyult tudatú nemzetekre. Ne kerteljünk: az elfogyás, a kihalás, a megszűnés! Mégpedig nagyon rövid időn belül.
Ahol generációkon keresztül nem születnek meg a populáció létszámát biztosító gyermekek, a természetes folyamatos elhalálozások okán nem lesz képes fenntartani önmagát, mert elöregszik, majd elfogy a nemzet.
Ha ezt a tarthatatlan folyamatot mesterségesen akarod meggátolni, és kívülről, más kontinensről, idegen kultúrájú és nagycsaládokban élő embertömegeket engedsz be, mi több, telepítesz be a hazádba, akkor pár évtized elteltével az új honfoglalók többségbe kerülnek az őslakosokhoz képest.
Nem csak a fizikában alaptörvény az, hogy ahol légüres tér keletkezik, az tér tartósan nem marad üresen, mert oda be fog nyomulni valahonnan valami, valahogyan. Esetünkben is így áll ez. Az „üres térbe”, a kohézióját teljesen elvesztett társadalomba, országba – ahol pénzre számítanak át mindent, még a boldogságot is – oda óhatatlanul benyomulnak az erős akarattal, vallás-, és küldetéstudattal bíró, élni akaró célokkal rendelkező más kultúrájú népcsoportok, népek.
És hogy mindez mennyire nem csupán csak egy teória, hanem tudományosan megalapozott tény, álljon itt mementóként egy mára már lejátszódott európai esemény, folyamat.
A kilencvenes években (30 évvel ezelőtt) néhai Fasang Árpád, neves orgonaművész barátunk – akinek kedvtelése volt a demográfiai folyamatok tudományos igényességű elemzése – egyik tanulmányát letette az asztalomra azzal, hogy érdemes lenne figyelembe venni annak adatait, a leírt folyamatokat, mind Magyarországra, mind Európa egészére vonatkozóan, mert a 24. órában vagyunk.
Volt ebben a dolgozatban egy akkor még szinte elképzelhetetlennek tűnő tartalmú fejezet – Szerbiáról szólt. Egyebek mellett táblázatok mutatták Szerbia tartományainak demográfiai kilátásait. Amíg a szerb házaspárok átlagosan egy-két gyermeket neveltek, addig az albánok 7-8 fős családokban éltek. A fejezet végkövetkeztetése így szólt: 20-30 éven belül az albánok óriási többségbe fognak kerülni a körzetekben, ahol élnek, és Koszovó (Rigómező, az ősi szerb föld) el is fog szakadni, kiválik Szerbiából. Ez akkor, huszon-akárhány éve, mellbevágónak hatott, szinte hihetetlen volt. Mára már viszont „történelem”, hogy 2008-ban Koszovó önálló, meghatározó albán többségű állammá vált.
Mi ebből a tanulság? A tudományok nem helyettesíthetők ideológiákkal, mert az tragédiákhoz vezet.
Visszatérve a boldog, csillogó szeműre, a fotómontázsunkra.
A “modern” európai ember, így a magyarok nagy része is, azt gondolja, hogy akkor tökéletes az élete, ha “anyagilag rendben van”.
Már fiatal korban azért tanulnak, hogy szerezzenek több diplomát, szakmákat, hogy kellőképpen “gazdagok lehessenek” – majd, egyszer.
Ennek “érdekében” már eleve csak lazább párkapcsolatokat vállalnak, de ha össze is kötik az életüket valakivel, hosszú időn keresztül “nem vállalnak” gyereket – majd csak akkor, amikor már “mindent meg tudnak adni neki(k)”.
A végzettségeken túl gyűjtik a pénzt is – próbálnak minél többet megszerezni belőle, hogy majd mindjárt az “első nekifutásra” egy “normális” nagy lakást szerezhessenek – s persze vehessenek autót (és nem is akármilyet ám, hanem olyat, ami a saját anyagi körülményeikhez képest túl nagy terhet jelent majd nekik).
És akarnak majd szuper babakocsit, vagyonba kerülő “babacuccokat”, rengeteg játékot, valamint “természetesen” biztosítani akarják a majdani “jó életükhöz” szükséges anyagi forrásokat!
Értsd: olyan “jó életet” szeretnének, amilyet amúgy csak nagyon kevesen érhetnek el, és amely idilli élet elérése szinte lehetetlen terheket ró rájuk.
Ilyen álmokat kergetnek a mai európai emberek, a mai magyarok, köztük, már a fiatal magyarok túlnyomó része is, miközben azért arról sem mondanak le, hogy – addig is, amíg nem “áll be ez az idilli állapotuk” – “éljenek, szórakozzanak, és élvezzék az életet”!
Sajnos ez mára szinte általános állapottá, életformává vált. Mire a vágyott javakat, vagy annak egy részét megszerzi a fehér európai, köztük a magyar ember is, addigra megkeseredett, fásult, túlhajtott, a negyedik x felé járó, boldogtalan robottá válik.
Gyermektelenül, esetleg egy gyermekkel, többnyire elvált állapotban, köddé vált álmokkal.
Soha ne feledd hát!
Ne kergess a mai hamis világ diktálta hiú álmokat!
Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes!
És ha ezt az egyszerű igazságot nem tartod folyamatosan a szemed előtt, egész életed folyamán boldogtalannak fogod érezni magadat!
Mert nem fogod észre venni a pillanat boldogságának a lehetőségeit, egy vágyott, többnyire elérhetetlen majdani boldogság hajszolása miatt.
Mészáros László
C:\Users\user\Pictures\képp Ezt soha ne feledd!.jpg
2024. October 25. 00:00