Illyés Gyula (1902-1983): Egy mondat a zsarnokságról - a versét a költő mondja el - Archív hangfelvétel!

                            Kedves Barátaink! Így a választások tájékán, érdemes és hasznos meghallgatni a költő elmondásában a kommunizmust leleplező, a huszadik század egyik legnagyobb költeményét. Ugyanis sokan vannak, akik túl könnyen elfelejtik, hogy mit is tettek velük és családjaikkal, az országgal, a közösségekkel azok, akik most megint hatalom közelébe szeretnének kerülni! A videón kívül a verset is elolvashatjuk! kattints a videóra: http://www.youtube.com/watch?v=fSUKMkJc3tE Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott „vigyázz!”-ban, „tűz!”-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félig nyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az ott van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak, s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a Tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor-zuhogásban, az égigérő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret, követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál, s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. 1950!

2012. July 01. 14:41

Tamási Áron - Szülőföld és kötelesség

                                  "A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége." Tamási Áron (1897-1966) - Kossuth-díjas író

2012. July 01. 14:14

Ady Endrétől

                                        Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Ady Endre  

2012. July 01. 14:05

Szusza Ferenc a hazáról, a hűségről

Engem ide kötött minden, a gyermekkor, a barátok, az újpesti utcák és a Megyeri úti stadion. Most megkérdezhetné bárki, hogy nem bántam-e meg ezt a hűséget. Nyugodt szívvel állíthatom, nem. Szusza Ferenc

2012. July 01. 14:02

Kölcsey Ferenc az anyanyelvről

                        Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. Kölcsey Ferenc

2012. July 01. 00:00

Orbán Viktortól

Egy ország akkor lehet erős és sikeres, ha megfelelő állam-berendezkedéshez és gazdasági rendszerhez az állami szolgálatot teljesítők odaadása és becsületessége társul. Orbán Viktor

2012. June 25. 18:27

Joanne Kathleen Rowling mondta

Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van. Joanne Kathleen Rowling

2012. June 14. 21:53

Orbán Viktortól

                    "A magyarok mindenre képesek - még a legjobbra is." Orbán Viktor

2012. June 14. 20:31

Széchenyi István a hitványokról - visszafogott saját stílusában

                                   

 

Széchenyi István a hitványokról, a hazaárulókról - a maga visszafogott, saját stílusában
 
"Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember."
 
Széchenyi István (1791-1860) - politikus, író, közgazdász, a Batthyány-kormány minisztere
 
Mint tudjuk Széchenyi finom úriember volt – ebből adódóan ilyen finom jelzővel (nem derék) illette a hazájukat semmibe vevőket, az önzőeket, akikbe semmi szolidaritás nem szorult saját nemzetük iránt, vagy akik nem átallják akár elárulni hazájukat is, mert más érdekeket szolgálnak.
/Mészáros László - szerkesztő megjegyzése/

2012. June 14. 00:00

A magyar nemzet a győztes nemzetek közé tartozik

                        A magyar nemzet a győztes nemzetek közé tartozik, mert ezer éve van, és ez győzelem. A magyar helyzetből, országunk elhelyezkedéséből, a bennünket körülvevő népek történelméből, a földrajzi adottságainkból sokkal logikusabban következne az, amit úgy nevezhetünk, hogy felszívódás, beolvadás, a német vagy szláv világban való feloldódás. Ez sokkal természetesebb következménye lehetne ezer év elteltének, mint az, hogy itt állunk és magyarul beszélünk. Orbán Viktor

2012. June 03. 13:03
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

112. oldal/116