Ezt érdemes elolvasni - megosztani!

 

Hogy az USA hozta volna el a demokráciát Magyarországra? És még mit hozott a közelmúlt történelme során?

 

A demokrácia és szabadság nevű színjáték amerikai „sakktábláján, sakkjátszmájában” a birodalom számára a földrajzi, stratégiai, gazdasági térségek csupán sakkfigurákként szerepelnek - természetesen az ott élő nemzetekkel, hús, vér emberekkel együtt.

 

Például Közép-Európa, Magyarországgal együtt csupán egy „gyalog” a táblán - köznyelven, egy paraszt - amely a játék „végső kimenetele” (értsd: a játszma megnyerése) érdekében minden további nélkül feláldozható.

 

A birodalom ezt a „beáldozást” mindig is megtette (mindig meghozta azt a gyalogáldozatot, ami az érdekeit szolgálta). A saját létét is tagadó világhatalom napjainkban is e logika szerint „jár el”, e szerint politizál, mozgatja a szálakat.

 

Ez az USA képében megjelenő háttérhatalmi képződmény, európai csatlósaival, európai helytartó országaival együtt, az első világégést követően Magyarországot – mint parasztot – minden további nélkül beáldozták a „játszma” végső megnyerésének az érdekében.

 

Egy Trianoni békeszerződésnek elnevezett gyalázattal „egyszerűen” letörölték a térképről, és végül is csupán egy csonkot engedélyeztek a helyén az esetleges túlélésre.

 

Természetesen mindezt a szabadság, a béke és a demokrácia jegyében követték el!

 

Na, ezt adta nekünk az USA képében megjelenő háttérhatalom!

De adott még egyebet is.

 

A második világháború kellős közepén, 1941-ben, ennek a nagyon demokratikus birodalomnak a 34. alelnöke (későbbi, a 33. elnöke /helytartója/) Harry S. Truman a következőt mondta:

„Ha azt látjuk, hogy a németek győznek, az oroszokat kell segítenünk, ha azt, hogy az oroszok, akkor a németeket, hadd irtsák egymást.”

 

Mint ismert végül is az Oroszokat támogatták – „így alakult történelmileg”. Mi meg a háború lezárásának az aktusaként azt tapasztalhattuk meg, hogy „mi lettünk az ajándék”, az alku tárgya, elszenvedők.

 

Ugyanis ez a nagyon demokratikus és nagyon humánus birodalom, minden szívfájdalom és lelkiismeret furdalás nélkül odavetett bennünket - mint egy véres koncot - Sztálinnak, és az ő embertelen kommunista diktatúrájának.

 

Ezt is a szabadság és a demokrácia jegyében tették – a sakkjátszma végső kimenetele szempontjából ugyanis ez a megoldás mutatkozott „racionális” döntésnek.

Magyarországot „büntetésből”, Lengyelországot „jutalmul” lökték oda a világ egyik legvéresebb, legembertelenebb diktátorának.

 

A második világháborút követően ezt kaptuk mi Amerikától, és európai reinkarnációitól.

 

És mindezek után jött a playboy fajsúlyú, „tökéletes vigyorú” udvari hopmester, a birodalom korábbi helytartója, Bill Clinton – aki azt merészelte a pofánkba vágni egy kampánybeszédben, hogy Lengyelország és Magyarország nem lennének szabadok az Egyesült Államok és a hidegháború nélkül.

Ez a két ország most úgy döntött - mondta playboy vigyorú - hogy a demokrácia túl macerás, és inkább Putyin típusú vezetést akarnak (értsd: diktatúrát).

 

Ismerve a fent is érintett történelmi előzményeket, valamint a mostani Oroszországot fenyegető, és a térségünk biztonságát semmibevevő, azt kockára tévő amerikai külpolitikát, valamint azt a nem elhanyagolható szempontot, hogy magyar emberek demokratikus parlamenti választásokon döntöttek Magyarország jövőjéről – még ennek a lihegő birodalmi pincsinek van képe gyalázni a mindig is szabadságra vágyó magyarokat, és a lengyeleket.

 

A közel száz év előtti országamputációnk, a mérhetetlen mennyiségű gyalázatot, szenvedést és véráldozatot követelő vesszőfutásaink rémségei után - amelyek persze amerikai perspektívából „csupán egy-egy parasztáldozatnak voltak tekinthetők” - ez a pojáca kiáll és vádol.

 

Ez az arca elé demokrácia-álarcot biggyesztő bábu és hasonló kaliberű felesége kiáll, és gyalázkodik hazánk ellen, a birodalom által ellenünk elkövetett rémségek sorozata után. Kiáll a tudatlan, tájékozatlan, de többségében azért felsőbbrendű önérzettel átitatott lelkű amerikai közönsége elé.

 

Kiáll gyalázni a magyarokat, mert ő ezt is megteheti.

 

És persze kiáll gyalázni a lengyeleket, mert mint tudjuk a legutoljára ők is elfelejtették, hogy hogyan kell "helyesen" szavazni a szabad választásokon – hogyan szükséges úgy voksolni, hogy az a birodalomnak is tessék, mert ha nem, akkor rád ereszti „lejárató gépezetét”, médiástúl, hitelminősítőstűl, csaholó plyboy helytartóstúl együtt.

 

Mészáros László – a Patrióta Európa Mozgalom alapítója

"Irtsátok ki a magyarokat!"

 

A pozsonyi csata 1116. évfordulóján különösen érdemes megnézni ezt a VIDEÓ-ót!

 

907-ben a Keleti Frank Királyság élén Arnulf fia, a mindössze 14 éves IV. (Gyermek) Lajos állt.

 

A magyarok kiirtását célzó hadjárata a következő parancsa alapján történt:

„decretum... Ugros eliminandos esse - rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.”

 

kattints a nagyon fontos, érdekfeszítő, mindmáig a Nyugat érdekei okán elhallgatott, most új tényeket feltáró VIDEÓ-ra - érdemes!

https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=EaS7eCYrcbY&feature=share

Az USA a világ legundorítóbb állama

Gyalázatos emberiség ellenes háborús bűnök egész sorát követte el már a huszadik században teljesen nevetséges indokokkal.

Hogy csak egyet említsünk a teljes felsorolás mellőzésével: a Japán elleni két atombomba ledobása minden utólagos hazudozás ellenére nem más volt, mint többszázezres emberkísérlet a gyakorlatban az atombomba hatásainak az elemzésére.

Ma Ukrajnában tesztelik az új fegyvereiket, a hírszerzésüket, a műholdjaikat, és a háborús stratégiáikat...

Egyszóval undorító, hogy még támogatni is kell őket, mert különben célponttá válhatsz te magad is, nagyon könnyen!

Petőfi Sándor 1848 március 15-ről

 

"Magyar történet múzsája,

Vésőd soká nyúgodott.

Vedd föl azt s örök tábládra

Vésd föl ezt a nagy napot!

 

Nagyapáink és apáink,

Míg egy század elhaladt,

Nem tevének annyit, mint mink

Huszonnégy óra alatt.

 

Csattogjatok, csattogjatok,

Gondolatink szárnyai,

Nem vagytok már többé rabok,

Szét szabad már szállani."

 

15-dik március, 1848 - részlet

 

Petőfi Sándor (1823-1849) - költő, forradalmár, a márciusi ifjak vezető személyisége

Nemzeti dal című vers keletkezéséről

Hallgassuk meg a vers, Tolcsvay László által megzenésített változatát a zeneszerző előadásában - Hangfelvétel!

 

kattints a hangfelvételre:!

https://www.youtube.com/watch?v=5HBgjiSJwAc

 

A Nemzeti dal azok közé a művek közé tartozik, amelyeknek nemcsak irodalmi értékük van, hanem történelmünk formálásában is jelentős szerepük volt.

 

1848. március 13-án írta Petőfi a verset, a legismertebb magyar versek egyikét. Eredetileg március 19-én akarta elmondani.

 

Az Ellenzéki Kör ekkorra tervezte, hogy a Rákos mezején megünnepli a párizsi forradalom kitörését.

 

Petőfi azonban a bécsi forradalom hírére március 15-én a Pilvax kávéházban gyülekező fiatalokkal együtt felgyorsította az eseményeket, és elszavalta versét.

 

Pesten is kitört a forradalom. A Nemzeti dal a szabad sajtó első terméke. A forradalmi ifjúság által lefoglalt nyomdában kinyomtatták, és röpiratként terjesztették.

Január 22 - A Magyar Kultúra Napja

 

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

 

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.