Jó lenne, ha az unió vezető politikusai végre felismernék, Európának nem áll érdekében az oroszokat ellenségünkké tenni - a Krím pedig sohasem tartozott Ukrajnához – ellenzéki lapszemle
Mohi Csaba, volt algériai nagykövet szerint a tartós békét kizárólag a szemben álló felek közötti hatalmi erőegyensúly biztosíthatja. Amikor a felek valamelyike úgy érezte, erősebb a többieknél, akkor rövid időn elül háború tört ki.
Napjainkban ez az egyensúlyhelyzet megszűnt, s a magát kizárólagos hatalmi pozícióba képzelő fél felelősségérzetének növekvő hiánya egyre komolyabban veszélyezteti a békét.
Kevés olyan politikusa van a világtörténelemnek, aki reálpolitikusként békésen felszámolt volna egy hatalmas birodalmat. Gondoljuk meg hány millió embernek kellett volna meghalnia, ha Moszkvában nem Gorbacsov, hanem Slobodan Milosevic lett volna az úr.
Gorbacsov és az idősebb Bush elnök leültek Máltán, hogy kialakítsák az eljövendő világrendet, amely biztosítja a békét. Oroszország visszavonta csapatait és nukleáris haderejét Nyugat és Közép-Európából, cserébe az Egyesült Államok nem tolta tovább Oroszország irányába a NATO határait.
Később azonban a balti államoktól Bulgáriáig 150 millió embert felölelő államokat helyeztek NATO rendbe. Utána következett a külső hatalmak által irányított ukrán puccs, ami már közvetlen fenyegetést jelentett Moszkva számára. Mindez hihetetlen veszélyt képvisel mind Európa, mind a világ békéje szempontjából.
Jó lenne, ha az unió vezető politikusai végre felismernék, Európának nem áll érdekében az oroszokat ellenségünkké tenni, ellenkezőleg az európaizálódásban kell őket segíteni. Európának életbevágóan fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy Oroszország stabil, kiegyensúlyozott és demokratikus hatalmi legyen, mert nélküle sosem lesz elég erős ahhoz, hogy a megbomlott világpolitikai egyensúly helyreállításában és megvédésében tényleges erőként vegyék számításba.
De Gaulle tábornok ennek tudatában hirdette meg az Egyesült Európában Oroszországnak meghatározó pozícióval kell rendelkeznie. Ehhez azonban fel kell adniuk Európa mai vezető politikusainak azt a magatartásukat, amely értelmében idegen hatalmakat szolgálva folyamatosan támadják, és ellenségként kezelik Oroszországot.
A Krím sohasem tartozott Ukrajnához. A Szovjetunió belső határait Hruscsov húzta meg, Ukrajna területénél tüntetve fel a Krím-félszigetet. A krími lakosság nemrég közel egyöntetűen az Oroszországhoz való tartozás mellett döntött.
A Nyugat az Oroszország elleni provokációk alapjaként egy volt kommunista pártvezér jogtalan utasítását a nép demokratikus döntése fölé helyezte.
Magyar Nemzet
Az EU támogatások Magyarország számára nem alamizsnák, vagy könyöradományok, azok kölcsönös előnyökön alapuló szerződések részei – rövid lapszemle
Magyarországot nem lehet a strukturális források megvonásával fenyegetni, jelentette ki Kövér László a szlovén televíziónak adott interjúban. Azok nem alamizsnák, vagy könyöradományok, hanem az uniós csatlakozáskor vállalt magyar kötelezettségek kompenzálásai.
Németország olyan súlyú egyoldalú lépésre ragadtatta magát a menekültek invitálásával, amely egész Európára kiható következményekkel járt. Ezt elfelejtették megvitatni azokkal az országokkal, amelyeket a migránsok útvonala érintett. Berlin szeretné döntése negatív következményeit szétosztani.
Magyar Hírlap
A látszat azt mutatja, hogy a nyomorúságos körülmények közt érkező emberek tömegeit az öntudatos európaiak magukhoz „felemelni” igyekeznek, a valóságban azonban élettől duzzadó közösségek jönnek tömegesen a demográfiailag összeroppanó és az individualizmus túlhajtásai miatt a közösségiséget magából kipusztító európai társadalmakba. A saját állapotukat nem is észlelő haldokló európai társadalmakban az elmúlt évszázadban az individualizáció a valamikor közösségiséget és identitást biztosító közmorált és ennek normáit fokozatosan elporlasztotta. Magyar Idők
Az elhallgatott indonéziai genocídium fél évszázados évfordulója alkalmat ad emlékeztetni arra, hogy a Nyugat liberális demokráciái hogyan sározódtak be az általuk vehemensen bírált „totalitárius” rendszerekhez hasonlóan egy milliós nagyságrendű népirtásban, melynek súlyával és következményeivel máig sem tudnak és akarnak szembenézni. A hadsereg nyugati orientációjú szárnya egy puccskísérletet nem csupán a baloldali politikusok kiszorítására használt fel, hanem népirtó hadjáratot indított a kommunisták, illetve kínai származású állampolgárok ellen. Ebben nem csupán a hadsereg katonái vettek részt, hanem az általuk felheccelt muzulmán vallásos tömegek is. A pogrom halálos áldozatainak száma ma sem ismert, a becslések a népirtó akciók közvetlen áldozatait tekintve félmillió-egymillió között ingadoznak, rajtuk kívül azonban milliókat hurcoltak haláltáborokba, fosztottak meg állampolgári jogaiktól, úgy, hogy ezek a jogfosztó intézkedések utódaikat máig is sújtják. Az 1965-66-os népirtás ma is élő tettesei is szégyenkezés nélkül vállalják gyilkosságaikat. Az áldozatokat pedig a mai napig nem kárpótolták az elszenvedett sérelmekért, sőt, őket és utódaikat ma is másodrendű állampolgároknak tekintik a „demokratizált" rezsim hivatalnokai. Indonéziában még attól is messze elmaradtak a felelősségre vonások és rehabilitációk, mint Chilében Pinochet távozása után. Az 1966-ban, Sukarno elmozdításával hatalomra jutott Suharto-rezsim a chilei Pinochet-rendszerhez hasonlóan a neoliberális gazdaságpolitika kísérleti terepévé tette az országot. A nyugati befektetésekkel fellendített gazdaság eredményei miatt a nyugati média elhallgatta azt, hogy milyen ára volt mindennek, a tömeggyilkos diktatúrát afféle sikeres „modernizációs államként” mutatta be. Bizonyos mértékig különbözött a két diktatúra nyugati megítélése is: a Pinochet-rezsimet a közvélemény általános ellenszenve kísérte egész pályafutása során; a Suharto-rezsim piszkos történetéről félig-meddig elfeledkezett a nyugati közvélemény, a távoli Ázsiában lezajlott pogrom egymillió halottja és többi áldozata kevésbé "tűnt fel", mint a latin-amerikai diktatúra néhány tízezer áldozata, akik között számos neves politikus is ott volt, élen a köztársaság elnökével. A tömeggyilkos bűnözők máig szoros kapcsolatban állnak a hivatalos indonéz politikai élet irányítóival, miközben számos áldozatuk máig jogfosztott, ők pedig bűneik szellemében nevelik az indonéz fiatalságot. Érdekes módon ennek a szervezetnek a parádéit elfelejtik elrettentő példaként bemutatni a nyugati televíziókban... transform.hu
Jeszenszky Zsolt közíró szerint a gyökeresen eltérő kultúrák gyors, tömeges „vegyülése” nem egymás megismerését segíti, hanem azonnali konfliktusokat szül. Nagyon is helyénvaló tehát az a kijelentés, hogy Európa az európaiaké és keresztény Európát szeretnénk. Ahogy az is helyes, hogy Kína a kínaiaké, Irán a perzsáké, stb. Ami a politikusoknak évtizedek óta fikarcnyit sem sikerül: egyfajta európai identitást adni a kontinens polgárainak, az egy pillanat alatt sikerülni látszik a bevándorlóknak. Szlovák nacionalisták iszlámellenes tüntetést szerveztek Bősre, ahová a magyar(!) radikálisokat is hívták. Az egykor Magyarország EU-tapsága ellen kampányoló osztrák Szabadságpárt ma Orbán Viktorral és Magyarországgal, mint követendő példával kampányol a szavazatokért Bécsben. Európa népei között az összetartozás érzete, egymás hasonlóságainak megtalálása nagyot lépett előre az iszlamizálódás veszélyének felbukkanásával. A „Nagy Európai Gondolat” tehát, úgy tűnik, valóra válhat – de nem úgy, ahogy azt a balos '68-asok elképzelték: kereszténytelenítve, „nemzetlenítve”, felolvadva a mindenféle -izmusok és -izmus-ellenességek általuk meghatározott kánonjában, hanem természetes úton, úgy, ahogy azt az emberek valóban szeretnék, saját érdekeik, létbiztonságuk védelmében. Mandiner
Alija Izetbegovics, a független Bosznia-Hercegovina első, muszlim államfője szerint az iszlám és a nem iszlám rendszerek összeférhetetlenek. Az iszlám vallás és a nem iszlám alapokra épülő társadalmi és politikai intézmények között sem béke, sem koegzisztencia nem képzelhető el. Magyar Idők
Mit szóljunk ahhoz, hogy Gyurcsány valamely, neki nem tetsző bírói ítélet miatt nyilvánosan megfenyegeti az ügyészség és a bíróság munkatársait? Mit gondol az ilyen államférfiú a hatalmi ágak elválasztásáról? Mit gondol a bíróság (és az ügyészség) függetlenségéről? Hogy képzeli azt, hogy – alig burkoltan – megtorlással fenyeget embereket esetleges választási sikere esetén? Hát így festenek ellenzéki „pártjaink”. Részt vállalnak a Jobbik „normalizálásában”, szokványos párttá való átfestésében – ez már megtörtént több nyugati országban is, ahol a fasisztoid szélsőjobboldal bizonyos helyeken a közélet „normális”, szokványos részvevőjének számít. A „demokratikus” magyarországi ellenzéki pártok megadják magukat az erőnek. Voltaképpen belenyugodtak abba, hogy ebben az országban Orbán Viktor uralkodik: mind a kormányzat hívei, mind a legerősebb „ellenzéki” párt (a Jobbik) követői külön-külön és együtt is többen vannak, mint az ő szavazóik. Elvesztették esélyüket a hatalomra. Közben – a menekültválság hatására – az egyébként is közgyűlöletnek örvendő „balliberális” értelmiség megosztottá vált, „egy része behódolt az iszlamofóbiának”, mások megértették, hogy a jobboldal uralma még évtizedekig eltarthat, s a magyar műveltség, művészet, tudomány állami ügy. Egyre több ismert művész, író, tudós nyilatkozza, hogy ő politikailag semleges. Népszava