Ez az úgynevezett „magasabb rendű társadalmi berendezkedés”: a demokrácia – rövid ellenzéki lapszemle
Több mint 3,2 millió aláírást gyűjtöttek össze európai civil szervezetek az EU és az USA, illetve Kanada közötti szabad kereskedelmi megállapodás megakadályozására, ám az Európai Bizottság jó előre deklarálta, hogy a kérdésben az európai állampolgároknak nem osztanak lapot.
Amennyiben a 3,2 millió tiltakozó aláírásnak semmilyen hatása nem lesz a brüsszeli ügymenetre, az tovább súlyosbítja az egyezmény körül kialakult demokratikus deficitet.
Botrányos, hogy néhány globális nagyvállalat lobbistái vezetik az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetőinek kezét, miközben az emberek elől próbálják eltitkolni az egyezség tartalmát.
Népszabadság
Kis János, az egykori szélsőségesen neoliberális, hazaáruló párt, az SZDSZ alapítója, a bevándorlásról – ellenzéki lapszemle a Patrióta Európa Mozgalom szerkesztői megjegyzéseivel
Kis János, az egykori szélsőséges neoliberális, hazaáruló párt, az SZDSZ alapítója szerint Orbán Viktor 180 fokos fordulatot hajtott végre az unió meghatározó tényezőivel szembeni taktikájában. Mostanáig óvakodott attól, hogy az erős kormányokkal konfliktusba keveredjen. Mindig az önálló hatalom nélküli Brüsszelt vette célba, soha nem az igazi erőt képviselő Berlint.
Nem győzte hangoztatni, hogy külpolitikai kérdésekben a mindenkori német állásponthoz igazodik. Most azonban egyenest Berlinnel akaszt tengelyt, szavakban és tettekben egyaránt. Orbán koalíciót szervez e kvóták ellen. Nem hajlandó Magyarországon átmeneti menekülttábort létesíteni.
A menekültválságért a német kancellárt okolja. Miért provokálja Merkelt és szövetségeseit? Arra számít, hogy a menekültválság végzetes sebet üt Európa vezetőin. A világháború utáni egész politikai eliten, amely őt a liberális demokrácia leépítése miatt párialétre kárhoztatja. Prognózisa szerint egy „szellemi-ideológia korszak” végére értünk, amikor az európai politikát a liberalizmus eszméi uralták.
Orbán az első európai politikus, aki kormányfői pozícióból támadja az EU-n belül uralkodó „szellemi-ideológiai” konszenzust. Nem csoda, hogy mellette rendeznek szimpátiatüntetést. Rá figyel mindenki, aki a bezárkózást választaná. Amíg ez a konszenzus uralkodott, szalonképtelen volt a „nemzeti-keresztény” gondolat.
Mely gondolat magába foglalja, hogy egy ország akkor sáfárkodik jól a hagyományaival, ha kultúráját, etnikai összetételét megvédi a változástól.
Ez minden nép szuverén joga, ami fölötte áll az emberi jogoknak. A bevándorlás Európa iszlamizációjával fenyeget. Magyarország keresztény ország. Európa keresztény kontinens. Márpedig az iszlám és a kereszténység között demográfiai versenyfutás zajlik, és ezt a versenyt a kereszténység – ha tömegével engedjük be a muszlim bevándorlókat – csak elveszítheti.
Ez az aggodalom találkozni fog a változó közvéleménnyel. Az európai választópolgárok nem kérnek a bevándorlókból. A menekültválság nyomása alatt a jelenlegi politikai elitet egy-két éven belül leválthatják a radikálisok.
Patrióta Európa Mozgalom szekesztői megjegyzés: „Érdekes, hogy Kis milyen pontosan képes megfogalmazni azt, amiért Orbánt követői tisztelik, miközben érezhető, hogy a maga részéről mindennek az ellenkezőjét gondolja. Ha netán valaki azt hitte volna, hogy empatikusan vázolja fel mindezt, az ellenkezője nyilvánvalóvá válik a következő állításából.”
Ez a választás Európa biztos vereségéhez vezetne – írja tovább Kis. Ahogy Orbán mondja: minden ország szuverén joga, hogy maga döntse el befogad-e más kultúrájú embereket.
Ezen az alapon mindenki kivonhatja magát az együttműködés parancsa alól. Ha az orbáni vízió megvalósulna, már nem másképpen berendezett unióban élnénk, hanem szétesőben lévő unióban.
Kis ugyanakkor elismeri: Az elmúlt évtizedek bevándorlási hullámai nem kizárólag összeszokást hoztak. A kulturális távolság, a társadalmi egyenlőtlenségekkel karöltve kölcsönös szegregálódásnak adott lökést, és sokféle feszültséget gerjesztett.
A jóléti állam leépülése és a hirtelen megnőtt munkanélküliség nyomán széles rétegek kezdték úgy érezni, hogy a bevándorlók tőlük veszik el a juttatásokat és a munkahelyeket.
Patrióta Európa Mozgalom szekesztői megjegyzés: „Arról éppen diszkréten hallgat, hogy az általa is vallott szabadpiaci ideológia, a munkahelyek kiszervezése és az állam háttérbe szorítása miatt van a munkanélküliség és az abból fakadó társadalmi frusztráció.”
A másik oldalon – folytatja Kis János - a bevándorló kisebbség tagjai gyakran be sem jutottak munkaerőpiacra. Felerősödött a bevándorlóktól való félelem, ami a szélsőjobb vitorláit dagasztja.
Kis szerint az uniónak ellenszélben kell átküzdenie magát a fenntartható év vállalható közös menekültpolitikához. A befogadás nem csak költségekkel jár. Európa demográfiai deficittel küszködik, a gazdaság jelentősebb bővüléséhez, a nyugdíjaskorú népesség eltartásához számottevő bevándorlóra volna szüksége.
Európa nem engedheti meg magának, hogy a hasznosítható menekültet beengedi, a nem hasznosíthatót pedig visszaküldi. Demokrata értelmiségi nem nyilatkozhat olyat, hogy Orbán autorier, nacionalista politikus ugyan ez esetben igaza van.
Demokrata csak egyet mondhat, azt, amit Orbán képvisel, halálos veszélyt jelent Európára nézve: nem csak gyalázatos, esztelen is.
Patrióta Európa Mozgalom szekesztői megjegyzés: „Kis János szinte egyedül marad nézetével, Gyurcsánytól Konrád Györgyön át a hazai zsidóság vezetőiig mindenki ellene fordul – kárhoztatja is őket.”
HVG
Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke szerint Magyarország gyalázása az idegengyűlölet társadalmilag elfogadott formájává vált.
Népszabadság
Napvilágra kerültek az Orbán Viktornak szánt titkos amerikai parancsok - avagy hogyan működik a magyar választók kétharmados többségét elfogadni nem hajlandó birodalom - az USA - rövid lapszemle
Három nappal azután, hogy André Goodfriend, az Egyesült Államok volt budapesti ügyvivője beleállt a kitiltási ügybe, egy úgynevezett non-papert, azaz nem hivatalos irományt juttatott el a magyar kormányhoz – írja a Mandiner.
A Mandiner birtokába került dokumentum szerint az amerikai fél nagyon is konkrét törvénymódosításokat követelt a magyar kormánytól. Azt írja: az elsőnek hitt non-paper (az aláírás és pecsét nélküli forma, amelyben nyíltabban, a diplomáciai udvariassági körök nélkül tudják közölni a felek azt, ami a szívüket nyomja) tavaly november óta ismert a szélesebb magyar közönség előtt.
2014. november 6-án ugyanis az amerikai követség egy non-papert adott át a magyar külügynek az amerikai követség egyik megbízott diplomatája. Akkor már javában zajlott az október 17-én kirobbant kitiltási botrány, éppen ezért is lett jelentősége annak a papírnak.
Miután Goodfriend arról beszélt, hogy korrupció miatt kitiltottak magyar állami vezetőket az Egyesült Államokból, a magyar kormány bizonyítékokat és bővebb tájékoztatást követelt.
Az amerikaiak a november 6-án átadott non-paperrel válaszoltak. A magyar miniszterelnök által fecninek nevezett dokumentum nem bizonyítékokat tartalmazott, hanem egy kétoldalas felsorolást arról, hányszor szóltak már az amerikaiak, hogy valami nem stimmel a NAV-nál.
Azt a non-papert a kormány nyilvánosságra is hozta. Létezik ugyanakkor még egy nem hivatalos papír is, ezt 2014. október 21-én kapta meg a magyar fél – csupán három nappal azután, hogy Goodfriend beleállt a kitiltási ügybe.
Eszerint pedig, noha a diplomata tavaly decemberben a Heti Válaszban megjelent interjúban azt mondta: „Nem mondjuk meg, melyik a jó párt, milyennek kellene lenni a törvényeknek, mennyi adót kellene kivetni”, a magyar félnek megfogalmazott „javaslatok” nem ezt bizonyítják.
A Mandiner azt írja: a nem a nyilvánosságnak szánt, parancsoló hangnemű iratban egyetlen szó sem esik Vida Ildikóról és a NAV-ról, az iromány a 6 témakörbe rendezett 27 erős ajánlásból áll.
Szerepel benne többek közt az egyházügyi törvény módosítása, amelyre Trócsányi László igazságügyi miniszternek kidolgozott javaslata is van – aszerint pedig a jövőben a bíróságok dönthetnének az egyházi státuszról.
A másik a választójogi törvény – a kormány hajlamos lehet meghallani az amerikai kritikákat, és az EBESZ ajánlásai szerint módosítani a jogszabályt. Ez utóbbi követelés már az egy évvel ezelőtti amerikai non-paperben is szerepelt.
Ezeken kívül Amerika tanácsot osztogat a média, a civil társadalom, a bíróságok, valamint az Alkotmány terén is.
A Mandiner szerint tehát Colleen Bell nagykövet érkeztével a magyar-amerikai viszony csak látszólag enyhült, a háttérben korántsem ért véget a nyomásgyakorlás, sőt, eredményre is vezetett néhány kérdésben.
AMERIKAI PARANCSOK AZ ORBÁN-KORMÁNYNAK:
Hagyják abba a független civil társadalom zaklatását és megfélemlítését, beleértve a vizsgálatok, ellenőrzések és razziák beszüntetését az Európai Gazdasági Térség és a Norvég Támogatási Alap, valamint a Svájci Alap támogatásaiból részesülő szervezetek ellen, a dokumentumok és IT-eszközök (és egyéb lefoglalt tulajdon) visszaszolgáltatását az ellenőrzött szervezeteknek, valamint a felfüggesztett adószámok azonnali visszaállítását!
Tegyék közzé az interneten az összes információt a civil szervezetek KEHI-ellenőrzéseiről és a hatósági vizsgálatokról annak érdekében, hogy azok hozzáférhetővé váljanak a nyilvánosság számára!
Nyilvánosan támogassák a civil társadalom, az emberi jogok, a fékek és ellensúlyok és a korlátozásmentes politikai ellenzék fontosságának gondolatát!
Tegyék lehetővé, hogy a civil társadalom szabadon és függetlenül működhessen!
Ösztönözzék az egyéni és vállalati adományok rendszerét a civil szervezetek számára!
Vegyék igénybe a civil társadalom és az üzleti szféra véleményét a közpolitika kialakításában és végrehajtásában, különösen ami az emberi jogok, az egyenlőség és a kormány átláthatóságának ügyét illeti!
Biztosítsák, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap elfogulatlanul és átláthatóan működjön, pártatlan testülettel és egyértelmű iránymutatásokkal a támogatásokra és értékelésekre vonatkozólag!
Társadalmi nyitottság – adjanak közpolitikai szerepet az ellenzéknek és más nem fideszes szereplőknek (erősítve a fékek és ellensúlyok rendszerét):
Állítsanak fel független, a téma szakértőiből, nem pedig politikai kinevezettekből álló felügyelő testületeket, teret engedve az ellenzék jelölési jogának is!
Az Alkotmánybíróság kinevezési gyakorlatát vissza kell állítani a 2010 előttire, ad hoc bizottsággal, amely a pártok kétharmadának egyetértésével választ!
Világosan meghatározott és átlátható eljárások legyenek a közérdekkel összefüggő kérdésekben, értelmes konzultációval és az összes érintett szakértő, valamint érdekelt bevonásával!
Jogalkotási folyamat: építsenek be meghallgatásokat, vitákat, értelmes konzultációt az adott téma szakértőivel, valamint a civil társadalom képviselőivel, és adjanak lehetőséget a módosításokra!
Fogadjanak el törvényt, amely biztosítja, hogy a hosszú távú gazdasági kötelezettségvállalások és egyéb közügyek kapcsán hozott döntések átláthatóan, érdemi civil hozzászólásokat figyelembe véve születnek, reális lehetőséget és elegendő időt adnak a nyílt vitának és a visszajelzésnek!
Média:
Vonják vissza a reklámadót, amely diszkriminatív és piactorzító!
Az állami hirdetési költségvetését egyenletesen osszák fel a nagy médiumok között ahelyett, hogy a kormánypárthoz közel állóknak juttatnák!
Minden pártnak legyen képviselete a Médiatanácsban, rövidítsék le a mandátumokat!
Töröljék el a rágalmazás, becsületsértés büntetőjogi szankcióit, ez legyen polgári ügy!
Töröljék el a Médiatanács azon jogát, hogy bírságokat és büntetéseket vethet ki kiegyensúlyozatlan tájékoztatás miatt, ez ugyanis túlzott tartalmi ellenőrzést ad a Médiatanácsnak!
Távolítsák el a szabályozást, amely lehetővé teszik az állami műsorszolgáltató számára a kampányfilmek vetítését, de kötelezi a kereskedelmi médiát, hogy ingyen tegye közzé a hirdetéseket!
Ösztönözzék a sokszínűséget tulajdonosi szempontból és a bemutatott nézetek szempontjából is!
Alakítsák át a közmédia menedzsmentjét és finanszírozását és mentesítsék a közmédiát a tartalomra vonatkozó politikai nyomás alól, ezáltal is elősegítve a függetlenséget!
Biztosítsák a Médiatanács politikai függetlenségét!
Választások:
Hajtsák végre az EBESZ / Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának összes választási ajánlását, többek között: módosítsák a választási törvényt úgy, hogy a választási bizottságokat széleskörű politikai konszenzus övezze!
Legyenek biztosítékai az állam és a párt egyértelmű szétválasztásának! „Kampányfinanszírozás”.
Bíróságok és közigazgatási szabályok:
Érvénytelenítsék a törvényt, amely szerint a köztisztviselőknek indoklás nélkül fel lehet mondani!
Szigorúan érvényesítsék a bírókra gyakorolt politikai nyomás és befolyásolás tilalmát!
Alkotmány:
Állítsák vissza az Alkotmánybíróság jogát, hogy dönthessen az Alaptörvény módosításainak alkotmányosságáról!
Állítsák vissza az Alkotmánybíróság jogát, hogy használhassa az 1990-től 2011-ig hozott döntéseit, mint precedensjogot!
A megfelelő ügyeket vegyék ki a sarkalatos törvényekből és helyezzék át törvényi szintre!
Mandiner - Magyar Idők
Egyre több elismerő írás jelenik meg a magyar bevándorlási politikáról, Orbán Viktorról – rövidke ellenzéki lapszemle
A Daily Telegraph szerint széles körben elítélik Orbán Viktort, pedig ő a menekültkérdésben csupán tekintettel van arra, hogy mit akar a saját lakossága.
A kérdés, mit jelent az, ha demokratikusan megválasztott vezetőket meg lehet róni, amiért összhangban vannak a szavazókkal. Nyugaton úgy beszélnek egy politikusról, mintha Hitler vagy Mussolini reinkarnációja volna, miközben betartja az unió menedékügyi szabályait.
Figyelmen kívül kellene hagynia saját országa aggályait és érdekeit, és inkább a senki által meg nem választott Bizottság álláspontját kellene követnie? Az egykori Varsói Szerződés országai elutasítják, hogy még egyszer bármilyen tekintélyelvű szupranacionális testület diktáljon nekik, amely ráadásul megvetéssel viszonyul hozzájuk.
168 óra
Minden ködösítés ellenére a tény megmarad: a muzulmán vallás nem egy befogadó közeg – rövid lapszemle
George F. Hemingway amerikai magyar üzletember szerint minden ködösítés ellenére a tény megmarad: a muzulmán vallás nem egy befogadó közeg. A hívők szívesen befogadnak mindenkit a saját vallásukba, de ha lehetőségük akad, a lehető legkeményebben és legerőszakosabban lépnek fel azok ellen, akik nem Allahban, hanem egy másik Istenben hisznek.
Amikor Európa, a kereszténység, és a modern idők ellenségei a többi migránssal együtt lépnek Európa földjére, a kontinens egy olyan folyamatot ked el, amely saját identitásának felszámolásához vezethet.
Oskar Deutsch, az ausztriai zsidó közösség vezetője arról ír, hogy Németországban és Ausztriában élő zsidó közösségek vezetői arra hívják fel a figyelmet, hogy a muszlim többségű országokból történő tömeges bevándorlás gyakorlatilag az antiszemitizmus importjával ér fel.
„A százezrek, akik most Afganisztánból és Szíriából a kontinensre érkeznek, évtizedeken keresztül tették magukévá az antiszemitizmust. A zsidógyűlöletet iskolákban oktatták, újságokban hirdették. Ünnepelték az Izrael elleni terrorcselekményeket” Oskar Deutsch, az ausztriai zsidó közösség vezetője.
Magyar Idők
Az egyszerű választók azt látják, hogy a brüsszeli adminisztráció hivatalnokai és politikusai teljesen elszakadtak a valóságtól – rövid lapszemle
Kövér László szerint különös, hogy azok, akik naponta a múltunk feldolgozására szólítanak fel minket, egyáltalán nem éreznek késztetést arra, hogy felelősséget vállaljanak például a hazugságokkal kirobbantott iraki háborúért. De ne feledkezzünk meg az 1945-ös jaltai paktumról, amellyel Közép-Európát kiszolgáltatták Sztálinnak; az első világháború utáni békediktátumról, amellyel a békecsinálók tulajdonképpen elvetették a második világégéshez vezető ellentétek magvait; vagy épp a közel-keleti országhatárok meghúzásáról, amellyel egy másik térségben ugyanúgy jártak el. Az európai válságtünetek azóta ütötték fel a fejüket, amióta egyes vezető európai politikusok az euró mint világpénz bevezetését tűzték ki célként. A terv egyet jelentett volna Európa gazdasági és politikai emancipációjával a transzatlanti együttműködésben, s az önálló tényezőként való megjelenés lehetőségét adta volna az új világrendszer kialakításában. Kövér nem állítja, hogy az uniós válságért elsősorban nem a brüsszeli és egyes nemzetállami vezetők a felelősek, de azt sem gondolja, hogy az amerikaiaknak semmi közük sincs mindehhez. Tarthatatlan, hogy az unióban mindent a gazdasági lobbiérdekek határozzanak meg. De az is őrület, hogy az unióban központi kérdéssé kezd válni a nemek eltörlésének kérdése. Miközben ezt az aberrált ötletet egyesek erkölcsi parancsként kívánják elfogadtatni a nemi egyenjogúság és a szabadság jegyében, azonközben a nemzeti kisebbségek ügye, a nemzeti-kulturális önazonosság megőrzéséhez való jog senkit nem érdekel az unióban. Az egyszerű választók azt látják, hogy a brüsszeli adminisztráció hivatalnokai és politikusai teljesen elszakadtak a valóságtól. Ha viszont a mostani uniós morális és szellemi terror tovább folytatódik, fel fog lázadni az európai normalitás. Teljesen átrajzolódhat Európa politikai térképe, de semmi sem garantálja, hogy a helyzet jobb lesz, mint most. Az emberek olyan vezetőket szeretnének maguknak, akik végre Európa valódi problémáiról őszintén mernek beszélni. Ma Európában az ilyeneket szokták „veszélyes populistáknak” nevezni. A jobbközép elit a liberális véleményformáló tudatipari gépezet terrorja alatt megfélemlítve politizál. A saját értékeit nem meri védeni, valódi álláspontját nem is meri artikulálni. Egy részük pedig valódi liberális lett, csak még a néppárton belül politizál – lásd Jean-Claude Juncker minapi freudi elszólását, mely szerint aggódik „a nemzeti érzések veszélyes újjászületése” miatt. Magyar Hírlap
Az USA csúnyán elbánik a szövetségesének mondott Európával – rövid lapszemle
Gajdics Ottó újságíró szerint Európának észre kellene vennie, hogy az Egyesült Államok szép lassan ellehetetleníti és kizárja a nagy gazdasági versenyfutásból.
Már az ukrán válság során bevezetett oroszok elleni embargó és a következtében kihirdetett ellenembargó idején elgondolkodtató volt, rendben lévő-e, ha a szankciók következtében az Európai Unió minden tagállama súlyos veszteségeket könyvel el, míg az Egyesült Államok – nevető harmadikként – óriási bevételekre tesz szert Oroszországba irányuló exportjának jelentős növekedéséből.
Miután az amerikai demokráciaexport csúfosan megbukott, az árát ismét Európa fizeti. És most itt van az egész európai járműipart, ettől pedig egy egész kontinens gazdaságát megrengető botrány, szintén a tengerentúlról kirobbantva, ráadásul egy olyan időszakban, amikor nagyon nem mindegy, ki milyen erős pozíciókat foglal el a szabadkereskedelmi egyezmény megkötéséről szóló tárgyalásokon.
Magyar Idők
Meg kell adni a jogot minden országnak, hogy megőrizhesse saját kultúráját és etnikai összetételét – rövidke lapszemle
Kövér László házelnök szerint ebben a nehezen kezelhető migrációs hullámban benne van a lehetősége annak, hogy végre „asztalra tegyük és élére állítsuk az identitáskérdéseket”, és megpróbáljuk rábírni az uniót, hogy ezekkel komolyan foglalkozzon.
Az is lehet egy álláspont – ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök is megfogalmazta –, hogy „mindenki úgy teszi tönkre a saját hazáját, életét és gyermekeinek jövőjét, ahogyan szeretné”, ám emellett engedtessék meg a különállás joga, vagyis, hogy „Magyarország ne akarjon öngyilkos lenni semmilyen formában”.
Meg kell adni a jogot minden országnak, hogy megőrizhesse saját kultúráját és etnikai összetételét.
Magyar Hírlap
Történelmi mozaikok a „demokráciára, a népek önrendelkezésére és az emberi jogokra” épülő nyugati álszent, önérdekű hazug politikájáról - rövid lapszemle
Borhi László, az Indiana Egyetem tanára szerint az 1938-as müncheni egyezmény és az első bécsi döntés is azt igazolta, hogy London és Párizs reálpolitikus módon átengedte a térséget a németeknek abban a reményben, hogy a Közép-Európában érvényesülő nagyhatalmi hegemónia egyensúlyt teremt, s így elkerülhető egy újabb véres konfliktus.
Néhány évvel később ugyanezért engedte át a Szovjetuniónak. A kis országok mozgástere – köztük hazánké – 1942-re végzetesen összezsugorodott. A magyar és a román kilépés kikényszerítése leginkább a szövetségesek érdekeit szolgálta.
A németeknek ugyanis csapatokat kellett elvonniuk a partraszállás helyszínéről, hogy engedetlen csatlósaikat megszállják. Feltehetően a szövetségesek így kívánták elősegíteni a második front sikeres megnyitását.
Randolph L. Braham professzor már korábban felvetette, hogy a kiugrásra alapozott hazai politika a feleslegesen nagy kockázat miatt alapvetően hibás volt. Nehéz kimondani, hogy igaza van.
1956-ban az amerikai vezetés tudta, hogy a szovjetek készek fegyverrel megvédeni kelet-európai hadállásaikat. Az USA nyugat-európai szövetségesei sem támogatták volna az erőszakos fellépést.
A brit politika szinte felháborodva fogadta 1956-ot, Bonn és Párizs hivatalos tényezői sem szimpatizáltak velünk különösebben, ezért örültek Washington mérsékelt irányvonalának.
A nyugat-európai fővárosokban sohasem okozott különösebb fejfájást, hogy a kontinens keleti részében kommunista diktatúra van, és szovjet hegemónia érvényesül. 1989-ben sem igen értették, hogy Washington miért akar változtatni ezen a helyzeten.
Az Egyesült Államok, illetve Nyugat-Európa félt a destabilizálódástól. Úgy akarták támogatni a változást, hogy az ne veszélyeztesse a stabilitást, vagyis a kelet-európai szovjet jelenlétet.
Bush 1989. nyári varsói és budapesti látogatásán is a reformkommunistákat favorizálta. Nem kívánták a Varsói Szerződés felmondását sem, hiszen elfogadták azt a moszkvai álláspontot, hogy a keleti tömb az európai stabilitás fontos pillére.
Magyar Idők
Itt arról van szó, hogy az abnormális legyen normális, és a normális az abnormális – rövid lapszemle
Kovács István és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ elemzői szerint „a nép” – amelynek elvont fogalmára a liberálisok oly gyakran hivatkoznak – valóságban nehezen viseli az őszintétlenséget: bumeránghatásként ezért hajlamos belefutni azon radikálisok karjaiba, akik leegyszerűsített, de őszinte diagnózist adnak a dogmává emelt politikai korrektséggel szemben.
A liberális forgatókönyv szerint mindig kell találni egy „kisebbséget” – ha nincs, akkor csinálni kell egyet -, amely „felszabadításáért” folyamatosan lehet küzdeni. A társadalmat tehát fragmentálni kell, hogy morális többség megszűnjön, hogy ne hivatkozhasson senki valamilyen többségi viszony morális értékére – hiszen „valamilyen”szempontból mindenki „valamilyen” kisebbség tagja.
Ez tehát a relativizálás zsarnoksága, a hatalommá emelt viszonylagosság. Itt igazából lassan már nem is arról van szó, hogy a normálist az abnormálissal kezeljék azonos szinten, hanem arról, hogy az abnormális legyen normális, és a normális az abnormális.
Hogy akik a bevettet, a hagyományosat, a nagybetűs Szokást követik, azok érezzék rosszul, kényelmetlenül magukat, ha a „haladó szellemiségű” törekvéseket kissé eltúlzottnak találják.
Magyar Idők