Melyik nyugati média tudósított arról, hogy Jeruzsálemben Halál az arabokra! menetet tartottak - rövid lapszemle
Lovas István szerint, ha lenne sok Udo Ulfkotte ( könyvével ő rántotta le a leplet a manipulált német médiáról) , kiderülne, hogy a nyugati országok mindegyikében, és egyre inkább: a média tollát nemcsak a kormányok, a titkosszolgálatok és a nagytőke vezeti, de sok tekintetben már ott tartunk, mint a sokat emlegetett közép-ázsiai országok sajtója.
Például a kötelező hallgatásban. Vajon melyik nyugati média tudósított arról, hogy április 22-én Jeruzsálemben Halál az arabokra! menetet tartottak az óváros muszlimok lakta negyedében?
Vagy arról, ami az amerikai kongresszus két házának pénzügyi bizottsága április 24-én egyhangúlag módosított egy kereskedelmi törvényt, amely az illegális ciszjordániai zsidó telepek termékeinek bojkottját egyenlővé teszi Izraelnek az amerikai törvények által tiltott bojkottjával.
Hogy ezekkel a törvénymódosításokkal a Washington és Brüsszel által zárt ajtók mögött tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség kezét megköti, azt az amerikai zsidó Forward.com hírportál az illegális telepek érdekét tekintve történelmi áttörésnek nevezi. Mint ahogyan azt is, hogy amerikai nyomásra Izraelt a TTIP részéve akarják tenni. Ha valaki arra kíváncsi, e „történelmi áttörésről” miért hallgat a nyugati sajtó, kérdezze meg Ulfkottét.
Magyar Hírlap
Amerika az emberi jogok, a demokrácia őshazája, vagy valami egészen más? - rövid lapszemle
Sinkovics Ferenc publicista rámutat: az USA déli államaiban csak a lakosság tíz százaléka rendelkezett rabszolgákkal, és a tíz százalék felének is csupán öt vagy ennél kevesebb rabszolgája volt. Délen sajátos kapcsolat alakult ki a rabszolgatartó fehérek és a rabszolga feketék között.
Egy környezetben éltek, együtt dolgoztak, a házi személyzet is a rabszolgák közül került ki, fehér gyerekeket fekete dada gondozott. Ezt a fajta közelséget Északon egyenesen visszataszítónak tartották. Több északi állam is kategorikusan tiltotta törvényeiben a rabszolgatartást, de azt is, hogy a területén feketék telepedjenek le, vagy akár csak ott tartózkodjanak hosszabb ideig.
Jefferson Davis, a déliek elnöke már a háború előtt is beszélt arról, hogy a rabszolgaságnak rövidesen leáldozik. Lincoln viszont úgy tartotta, képtelen a feketék és a fehérek kultúrája megférni egymás mellett, ezért azt javasolta, hogy telepítsék vissza a feketéket Afrikába
Nem értette, hogy az északkeleti nagytőke már várt rájuk, mint az ipar leendő ágyútöltelékeire…
Egy korabeli fekete szószóló szerint nem volt lényegi különbség a Délen ismert rabszolgaság és az északkeleti fekete munkástömegek „filléres” élete között. Majd száz évet kellett várniuk az Amerikában élő feketéknek arra, hogy jogi értelemben az élet minden területén megszűnjön a megkülönböztetésük.
Magyar Hírlap
Azt gondoljátok, az „arab tavasz” magától lett? És nem az az amerikai meg az izraeli titkosszolgálatok "műve" volt? - rövid lapszemle
Bayer Zsolt publicista szerint nem tudjuk felfogni, miért kel útra Afrika, a Távol- és a Közel-Kelet. Mi voltunk ott a gyarmattartók századokon át. S a gyarmatok felszabadulása után is, csak attól fogva másként hívtuk. Mi vertük szét az ottani országokat, államokat, és verjük szét a mai napig.
Vagy tényleg azt gondoljátok, az „arab tavasz” magától lett? Azt gondoljátok, nem voltak benne nyakig minimum az amerikai és az izraeli titkosszolgálatok? Ki verte szét Líbiát, hogy most állam nélküli, rettenetes pokol legyen, ahonnét menekülni kell bármi áron?
Ki verte szét Szíriát? És ki fegyverezte fel ellene az Iszlám Állam ördögei? Ki verte szét Irakot? Ki vert szét mindig mindent, hogy utána úgy tegyen, mintha jöhetne rendet csinálni? Tehát végső soron ki szabadította rá Európára az exodust?
Ám ha Afrika, a Távol- s a Közel-Kelet minden menekültjét befogadjuk, akkor húsz vagy ötven év múlva megszűnünk létezni. Európának nincsen más lehetősége, mint határai lezárása. S ezzel egy időben a lehető legnagyobb segítség nyújtása ahhoz, hogy Afrika, a Távol- s a Közel-Kelet szenvedő népei emberi életet élhessenek végre.
Azt a pénzt, amit a beözönlők etetésére, lakhatására és eltartására fordítunk, és annak a pénznek a dupláját, tripláját el kell juttatni a szenvedők és menekülők hazájába, hogy ott kezdődjék el végre valami.
Magyar Hírlap
Európa keresztény kontinens - meg kell védeni határait - rövidke ellenzéki lapszemle
Meg kell védeni Európa határait, nem lehetünk olyan, mint egy lukas sajt – fogalmazott a miniszterelnök a kontinensre érkező menekültekkel kapcsolatban. Nemcsak a határok védelmére van azonban szükség, Európa keresztény kontinens ugyanis, olyan politika kell ezért, amely hazájukban segíti a menekülni a vágyókat, hogy ne keljenek útra milliók.
hvg
Orbán Viktor hangsúlyozta, a bajba jutott embereket meg kell menteni, de közben olyan politikát kell kialakítani, ami segít nekik, hogy ott maradhassanak, ahol születtek.
Népszabadság
Európa számára saját önazonosságának tartalma alapvetően vált kérdésessé - rövidke lapszemle
A magyar Alaptörvény elfogadásának negyedik évfordulója alkalmából tartott nemzetközi konferencián Orbán Viktor a legfontosabb változások közé sorolta, hogy az új alaptörvény alkotmányos identitásunkat is megjeleníti.
A kormányfő ennek elemeként említette a nyelv és a kultúra védelmét, a közösségi elvet, a munkaalapú társadalom deklarálását és a nyitást a történeti alkotmány felé.
Fontosnak nevezte a kereszténység nemzetmegtartó erejének deklarálását, a határon túli magyarok sorsáért vállalt felelősséget, valamint annak kimondását, hogy az 1944. március 19-én elveszített állami önrendelkezést csak 1990. május 2-án tudtuk helyreállítani.
Kövér László szerint sajnálatos, hogy Európa számára saját önazonosságának tartalma alapvetően vált kérdésessé. Európa valódi, tradicionális értékeinek vállalása európai kritikához vezet, ráadásul éppen ezen értékekre való hivatkozással.
Magyar Hírlap
Ez a nemzeti bank visszaadása a nemzetnek - rövidke lapszemle
Bayer Zsolt szerint az izlandi parlament által előkészített törvénytervezet alapjaiban törheti meg a nemzetközi uzsoravilág monetáris terrorizmusát. Ugyanis a tervezet szerint az izlandi kereskedelmi bankok kizárólag a jegybank segítségével nyújthatnának a jövőben hitelt, a jegybank pedig visszakapná az ország monetáris bázisának növelésére, továbbá a pénzkibocsátásra vonatkozó tényleges monopóliumát.
Ez a nemzeti bank visszaadása a nemzetnek. És Izland az egyetlen állam a világon, amely nem vállal garanciát kereskedelmi bankjai veszteségeiért, vagyis nem társadalmasítja a magánhiányokat.
Magyar Hírlap
Amerikában már a 99 százalék nem rúghat labdába - rövidke lapszemle
Botos Katalin közgazdász szerint a demokrácia az egy ember-egy szavazat elvén nyugszik. A mai Amerikában azonban már az egy dollár-egy szavazat elve érvényesül.
Ez pedig módot ad arra, hogy a gazdagok a saját érdekükben megfelelően befolyásolják a politikát. A jövedelem fokozódó koncentrációja, párosulva a tulajdon szentségével és örökölhetőségével, egy új örökletes elit létrejöttéét segíti elő, s lehetetleníti a társadalmi mobilitást.
A 99 százalék nem rúghat labdába – mivel a játékszabályokat éppen nem ennek érdekében alakítják. Kik? A szűk, de gazdag társadalmi réteg. Az érvényes amerikai kampányfinanszírozás szerint olyan jelölteket támogathatnak a választásokon, amilyeneket akarnak, s annyi pénzzel, amennyit erre a célra adni tudnak.
De miért szavaz rájuk olyan gyakran a többség? Az elit a médián keresztül is sikerrel építi be a köztudatba, hogy a szabadság hazájában minden állami beavatkozás fölösleges, sőt káros. A pénz hatalma a médián keresztül a közvélekedésre is kihat.
Napi Gazdaság
Íme, a rabszolgák felszabadításának „dicsőséges” sztorija - rövid lapszemle
Százötven évvel ezelőtt lett merénylet áldozata Abraham Lincoln. Bogár László szerint Abraham Lincoln mindent igyekezett megtenni a háborús konfliktus elkerüléséért, ám az ipari lobbi nyomása egyre határozottabban követelte a végső megoldást. Észak nagyipari oligarchiája a tömeges vasútépítések nyomán azonban olyan hatalmi pozíciókat szerzett, hogy a század közepére világossá vált: elkerülhetetlen a végső leszámolás.
Dél a szabad kereskedelemben volt érdekelt, mert mezőgazdasági áruinak döntő többségét exportálta, míg Észak a külső, főként brit konkurenciát távol tartó, protekcionista gazdaságstratégiát akart. Kellett a felszabadított rabszolgákból lett „szabad” bérrabszolgák olcsó, tömeges munkaereje, valamint a déli oligarchikus nagybirtokos osztály vagyona, mint az északi ipari felhalmozás alapja.
Nem nagyon lehetett kétséges, hogy Észak társadalom- és gazdaságszerveződési modellje győz. Az ár iszonyatosan nagyra sikeredett. Az iszonyú pusztulás egyúttal az Észak gigantikus nagyipari komplexumainak megszületését segítette.
A megszületőben lévő gépi nagyipar expanziójának semmihez sem hasonlítható lökést adott a háború, és mivel a szövetségi állam csak horribilis adósságok árán tudta finanszírozni a háborút, mindez egyúttal az Észak pénzhatalmi oligarchiájának megszületését is jelentette.
Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a felszabadított rabszolgákból lett „szabad” bérrabszolgák reálbéreinek értéke elérje azt a szintet, amelyet annak idején rabszolgaellátmányként kaptak. Mindez akkor – 1916 körül – is csak azért következett be, mert az első világháború hadi konjunktúrája közepette jelentős reálbér-emelkedés ment végbe.
Arról már nem is beszélve, hogy a fekete bőrűeket Északon még annál is nagyobb megvetés és elutasítás övezte, mint Délen. Íme, a rabszolgák felszabadításának „dicsőséges” sztorija, ami egyben az amerikai birodalom születésének közvetlen előtörténete.
Magyar Hírlap
Az USA Népirtást okoz, hogy "megvédje" magát a terrortól - rövidke lapszemle
Legalább 1,3 millió ember vesztette életét a Washington vezetésével indított "terrorellenes" háborúban - derül ki három orvosi csoport által az iraki invázió tizenkettedik évfordulója alkalmából készített jelentésből.
Miközben az Egyesült Államok szorosan figyelemmel kíséri saját veszteségeit – Irakban 4804-en, Afganisztánban 3485-en haltak meg -, a koalíciós erők által megölt civilek és ellenállók számát hivatalosan figyelmen kívül hagyják. Irakban 2003 óta a terrorellenes háborúban közvetve vagy közvetlenül legalább egymillió embert öltek meg.
A terrorellenes háború miatt hárommillióan kényszerültek otthonuk elhagyására. 220 ezren haltak meg Afganisztánban és 80 ezren Pakisztánban a háború több mint tíz éve alatt.
Neil Clark, akit 2007-ben a legjobb brit blogger címmel tüntették ki, a "Népirtást okoznak, hogy megvédjenek bennünket a terrortól" címmel írt cikkét azzal kezdi, hogy olyan jelentésről van szó, amelynek világszerte újságok címoldalán kellene szerepelnie.
A hírnek azonban nyomát is alig lelni még internetes keresőkkel is. Lovas István vezető publicista szerint a kettős mérce gyakorlata és alkalmazása szinte minden területen kötelezővé vált a nyugati világban. Sőt a nyugati világ mindennapi működésének fundamentumává tették.
Magyar Hírlap
Az RMDSZ egy román tömeggyilkos szobrának a felállítását támogatja Kovásznán - „Mintha a zsidók Hitler-szobor állítását támogatnák” - rövid lapszemle
Pilhál Tamás jegyzetében emlékeztet rá, hogy 1848-ban császári segédlettel az erdélyi románok fölfegyverzett alakulatai megrohanták a védelem nélkül maradt falvakat, és ott brutális kegyetlenséggel lemészárolták a fegyvertelen magyar lakosságot.
E vérgőzös horda vezetője volt Avram Iancu. Ez az alak ma Románia egyik ünnepelt történelmi hőse. Példakép. A magyar vezetésű Kovászna önkormányzata 19 ezer lejes (csaknem másfél millió forint) támogatást ítélt meg a vajnafalvi Avram Iacu Gimnáziumnak, hogy névadójának szobrot állítson.
A javaslatot több magyar képviselő támogatta. Csak ketten ellenezték. Thiesz János (RMDSZ) polgármester azzal próbálta leszerelni a tiltakozókat, hogy nem kellene etnikai ellentétet szítani. Tényleg nem! Éppen ezért nem kellene egy tömeggyilkosnak szobrot emelni. Se, Erdélyben, sem máshol.
Margittai Gábor szerint az ortodox templomok hagymakupolái éppolyan megfékezhetetlenül szaporodnak, mint az egyik legbarbárabb etnikai tisztogatásért felelős Avram Iancu szobrai a városok főterén.
A napokban Kovászna önkormányzatának RMDSZ-es tagjai is – két kivétellel –megszavazták a pénzügyi támogatást egy Iancu-szobornak. „Mintha a zsidók Hitler-szobor állítását támogatnák” – vélekednek a döntésről egyesek, hozzátéve, hogy Iancu magyar áldozatainak a legtöbb helyen a mai napig nincs emlékhelyük.
Meg kell hát becsülni azokat a román szakembereket, akik a történelemről inkább a szikár tények, semmint a vágyak alapján írnak. Lucian Boia bukaresti történész egyike a kevés román mítoszkritikusnak. Boia kijelenti, hogy Erdély soha nem tartozott román állami keretekhez, és bár a románok hivatkozhatnak etnikai érvekre, történelmi jogra nem.
Boia kételkedik abban, hogy az „erdélyi testvérek” valóban szerettek volna „felszabadulni” és Romániához csatlakozni, hiszen miközben a Regátban magas volt az analfabetizmus, Erdélyben sűrű iskolahálózatot tarthattak fenn, egyházaik kitűnően szervezettek voltak, változatos és kemény hangú sajtó adhatott hangot követeléseiknek, szoros kapcsolatot ápolhattak Romániával.
„Minden jogos kritika ellenére Magyarország jogállam volt, alkotmányos és parlamentáris” – ismeri el a történész, rendíthetetlenül szembemenetelve a mai napig eleven román alapelvvel, amely szerint Erdély román történelme a rabszolgaság és a hun rombolás históriája.
Magyar hírlap