Bayer Zsolt: Vigyázó szemeink
Vessük Görögországra, ahol a baloldal nem azzal van elfoglalva, hogy hova járjanak szükségre a „semleges neműek”.
Pár hete még Párizsra vetettük, mert erre emlékeztettek bennünket Batsányink eredeti szándékától és jóhiszemű naivitásától teljesen függetlenül a Charlie Hebdo kapcsán.
S addig meresztgetjük a szemünket, hogy már nem látunk semmit sem.
Leginkább azt nem látjuk, hogy ha 1789 a Charlie Hebdóba torkollott, akkor nem volt semmi értelme. Azt pedig végképp nem szabad látnunk, hogy 1789 szükségszerűen torkollott a Charlie Hebdóba, vagyis szükségszerűen nem volt semmi értelme. És az sem vigasztaló, hogy Sartre szerint a véletlen az a szükségszerűség, amelynek feltétlenül be kell következnie. Apropó! Sartre…
Ő az európai baloldal – ezen belül a kommunisták – egyik pápája. A megfellebbezhetetlen. Az orákulum. Ezért érdemes őt szóba hozni terrortámadások idején. Hiszen Sartre volt a terror legnagyobb hatású és tekintélyű apologétája a maga idejében. Az 1960-ban megjelent
A dialektikus ész kritikája című művében fejti ki ebbéli nézeteit. „A terror a szabadság kulcsa” – véli Sartre, aki szerint a fegyveres erőszaknál nincs magasabb rendű emberi minőség. Az ember „maga is cselekvő része a történelemnek, olyannyira, hogy nem térhet ki az adott struktúrák lerombolása elől, hogy újabbakat hozzon létre helyettük, amelyek majd újra meghatározzák őt”. Ezt Foucault-val folytatott nyilvános vitája során fejti ki.
De ez igazán semmi ahhoz képest, amit az 1972-es müncheni olimpia terrorba fojtása után kifejtett. A terror „szörnyű fegyver, de az elnyomott szegényeknek nincs más eszközük” – jelentette ki azt követően, hogy a Fekete szeptember nevű palesztin terrorszervezet megtámadta az olimpiai faluban az izraeli sportolók szállását és több embert meggyilkolt. S mivel Sartre annak idején helyeselte az algériai FLN terrorcselekményeit, mindjárt párhuzamot is vont az FLN és a Fekete szeptember között, mondván, azok a franciák, akik elfogadják az algériaiak terrorját, amellyel a szabadságukért küzdenek, el kell fogadják a palesztinok terrorját is.
Aztán a mester 1974-ben még meglátogatta börtönében Andreas Baadert is, a Vörös Hadsereg Frakció terrorszervezet vezetőjét is, s bár Baader a látogatás után kijelenti, hogy „barátot vártam, de helyette egy bíró érkezett”, azért a látogatás puszta ténye mégis csak a támogatás, vagy legalábbis a megértés gesztusa volt.
De ekkor már túl vagyunk ’68-on. Amelynek egyik csúcspontjaként a Le Monde-ban azt követelik a „lázadó diákok”, hogy ne legyen büntethető a kiskorúakkal folytatott szexuális viszony. A követelés aláírói között Daniel Cohn-Bendit mellett ott van Sartre is. De ez semmi ahhoz a tényhez képest, hogy a másik ikon, Sartre nagy vitapartnere, Foucault a hetvenes-nyolcvanas években élettársával, Daniel Defert-rel a San Franciscó-i homoszexuális szadomazochista szubkultúra boldog és vidám tagja volt.
Nehéz szabadulni attól a rettegéstől, hogy ez az európai baloldal öröksége. És ebből nőtt ki mindaz, ami ma liberalizmusként határozza meg önmagát. S e kijelentések sommás és igazságtalan leegyszerűsítése ellenére nehéz megkerülni azt a kérdést, hogy ez a mai európai baloldal miképpen számol el ezzel a (Lukács Györggyel súlyosbított) sartre-i örökséggel.
A terrorhoz, erőszakhoz fűződő viszonyával. És azzal, hogy mindaz, amit ők a szabadságról gondolnak, tíz- és százmilliók számára az élhetetlen életet jelenti. S hogy az általuk felvetett és halálosan komolyan vett problémák döntő többsége a társadalmak normális (szerintük ókonzervatív, meghaladott, őskövület) része számára egyszerűen nem létező probléma.
S miképpen viszonyulnak ahhoz a tényhez, hogy a baloldal hosszú-hoszszú évtizedek óta most először és pont Görögországban tett fel fontos kérdéseket. Ugyanis „a nevetséges magyarországi sajtó átlátszó hazugságaira ügyet se vetve” (ebben TGM-nek igaza van!) bátran kijelenthetjük: azért, mert politikai elitjük hosszú éveken át összevissza hazudozott nekik, mert minden létező adatot meghamisítva kerültek be az euróövezetbe, mert nyakló nélkül kapták a pénzt (v.ö. „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. […] Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai – amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni – segítették, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.” Gyurcsány Ferenc, Őszöd).
Szóval mindezért nem lehet elvárni a görögöktől, hogy lenyeljék a harmincszázalékos munkanélküliséget, jövedelmeik megkurtítását, nyugdíjuk elvesztését és mindazt, amivel az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap „szentháromsága” kecsegteti őket.
Ezért érvényes a Sziriza összes kérdése. TGM-nek ebben is igaza van: „A Sziriza, bár kommunista csoportokból áll, nem hirdet és nem hajt végre kommunista forradalmat. Ilyen forradalom – békés forradalom se – nem lehetséges most (…) A proletariátus mint politikai szubjektum nem létezik többé; az Októberi Forradalom projektje gyalázatosan összeomlott.”
TGM-nek egy dologban nincs igaza: hogy a marxizmus megoldást jelentene bármire is. De ahogy ő mondja, a Sziriza „számol az európai erőviszonyokkal, a nemzetközi baloldal gyöngeségével, ellenfelei gátlástalanságával, az ancien régime mindenkori ravaszságával és ügyességével. Ugyanakkor támadása a már lejáratott és egyre gyöngülő hiperkapitalista-neoliberális politikával szemben, egyértelmű kötelezettségvállalása a szociális állam (részben) visszaállítására és (részben) fölépítésére, az adósságdiktátummal való szembeszállás, a szolidaritás a világ szegényeivel (rabjai a földnek): mindez nemcsak a görög nép támogatását szerezheti meg neki, hanem egész Kelet- és Délkelet-Európáét, ahol végre megszűnhet a különféle jobboldalak versengése” .
Ez a helyzet. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, és örvendünk, hogy van egy hely, ahol a baloldal nem azzal van elfoglalva, hogy hova járjanak szükségre a „semleges neműek”.
Mert az elmúlt évtizedekben ez volt az európai baloldal vigyázó szemeinek horizontja.
Az európai jobboldal pedig (e sorok íróját is beleértve) a Csengetett, Mylord? világába vágyakozik, és úgy véli, ott még Mable vagy Henry is szívesen lenne. És az európai jobboldal ezt soha nem merné nyilvánosan beismerni. Így nézzük egymást – jóindulatú eufémizmussal kifejezve – idegenkedve.
Görögországban pedig végre történik valami. Ami talán öt percig nem lesz hazugság. Tényleg: örüljetek! Reménykedjetek!
Magyar Hírlap
Ebből a "szép új világból" a pápa sem kér - rövidke lapszemle
A pápa ostorozta a korrupciót, a konformizmust, a pazarlást, a környezetet érő fenyegetéseket és a család elleni „alattomos" támadásokat. A mai társadalomról úgy vélekedett, hogy az ember elcsúfította a természet szépségét, s szétrombolta emberi családunk egységét és szépségét is, olyan társadalmi struktúrákat teremtve, amelyek fenntartják a szegénységet, a tudatlanságot és a korrupciót.
Magyar Hírlap
Kétmillió embert irtottak ki iszonyatos brutalitással, és máig is ezt ünneplik párás szemekkel - rövidke lapszemle
Bogár László szerint Oswald Spengler (német filozófus, politikai író - 1880-1936) azt próbálja megértetni velünk, hogy a nyugati ember óriási lét-tévedésben van, amikor görcsösen igyekszik elhitetni magával, hogy van olyan, hogy „objektív” történelem. És a nyugati ember azért vált sorstalanná, mert elfordul Istentől. És alpári és brutális módon gúnyol ki, aláz meg mindenkit, aki még megpróbálna hinni benne. Szívszorító átélni, hogy miközben a sorstalanná vált nyugati ember most éppen a saját szabadságát ünnepelte Párizsban, nem gondolta végig hogy ahol ezt ünnepli, az Franciaország, ahol 1789 és 1794 között a szabadságra, testvériségre, és az egyetemes emberi szabadságjogokra hivatkozva több mint kétmillió embert irtottak ki iszonyatos brutalitással, és minden év július 14-én máig is ezt ünneplik párás szemekkel.
A másik, hogy most is éppen olyan módon ünnepli hatalmas pátosszal, egyetlen és egyetemes igazsága biztos tudatában a szólás és a sajtó szabadságát, hogy közben éppen a legbrutálisabb véleményterrort alkalmazza mindazokkal szemben, akik nem az ő „egyetlen egyetemes és örök világát”, és annak doktrínáit hirdetik buzgón.
Magyar Hírlap
Az európai ember meg van győződve felsőbbrendűségéről - rövid lapszemle
Csejtei Dezső ( filozófiatörténész) szerint az európai és amerikai ember s kiváltképp a jelenlegi Európai Unió és az USA szeret olyan szerepben tetszelegni, hogy ő az egyetemes értékek legfőbb hordozója, letéteményese és jogos védelmezője.
Közben az európai embernek többnyire meg sem fordul a fejében, mi lenne akkor, ha egy másik távoli kultúra képviselői a maguk felsőbbrendűségének tudatában miközöttünk kezdenének terjeszteni olyan értékeket, s őrködnének azok betartása felett, amelyek szerintük úgyszintén egyetemességre tarthatnának igényt: ilyenek mondjuk az alázat, az engedelmesség, az idősek feltétlen tisztelete, az élő és élettelen világ szeretete és főhajtás az ősök és az istenek előtt.
Az „egyetemes emberiség” csillogó sztaniolpapírjába foglalt tartalom pontosan annyit ér, amennyit ebből a globalizáció megvalósít. S ez nem sok derűre ad okot. Hiszen ebben az esetben már nem eszményi értékekről van szó, hanem egy olyan életvitel, szemléletmód és brutális érdekérvényesítési gyakorlatról, amelyet az európai ember próbál rákényszeríteni a földgolyó fennmaradó hányadára.
A legfelfoghatatlanabb paradoxonok egyike, hogy az európai ember egyetlen lélegzetvétellel hirdeti a globalizációt, valamint a multikulturalizmust. A gazdaság és a politika területén nincs pardon, ott a globalizmus törvényeit érvényesíti, viszont a „másság” iránti hódolat jeleként – a ruházkodás és a gasztronómia területén tág teret enged a multikulturalitásnak.
Magyar Nemzet
Magyarország megvétózza - rövid lapszemle
Rogán Antal szerint ki kell állni saját érdekeinkért olyan esetekben, mint például a szabad kereskedelmi megállapodás. Hiszen Európa egyik fontos éléskamrája mégiscsak Közép-Európa, és nekünk az nem mindegy, agrártekintetben az amerikai áruk beáramlása az európai piacra hogyan történik meg. Az Egyesült Államok nyomásgyakorlással a leghatározottabban próbálja érvényesíteni sokszor nagyon szimpla és egyszerű gazdasági érdekeit, persze politikai köntösbe bújtatva.
Magyar Nemzet
Megvétózza Magyarország az Egyesült Államok és az Európai Unió között formálódó szabad kereskedelmi megállapodást, ha az egyezmény sértené az érdekeinket – erről beszélt Mikola István. Nem csak mi vagyunk így ezzel, hanem pl. a németek is.
Hír TV
A PC és a sajtószabadság jegyében még a Financial Times vezető újságírója sem írhatja le a véleményét - rövid lapszemle
A Financial Times internetes olvasói rovatában Tony Barber, az Európai főosztály vezetője bírálta azokat a kiadványokat, amelyek feltételezik, hogy a mozlimok provokálásával vihetik diadalra a szabadságot. Olvasói bírálat miatt később a lap módosította nyomtatott változatban megjelenő írást…
Magyar Nemzet
A lengyel WSIEC konzervatív lap kommentárjában rámutatott, hogy a meggyilkoltak nem csak az iszlám, hanem a nyugati civilizáció értékeit is gúnyolták. Piotr Zaremba a tettet „kegyetlen a keresztények számára elfogadhatatlan bosszúnak” minősíti. Azt is megjegyzi, a jelenleg a Közel-Keleten lemészárolt keresztények sokkal többen vannak, mint a párizsi vérengzés áldozatai, a velük vállalt szolidaritás pedig csekély.
Magyar Nemzet
Amerikát kívülről érte támadás, Európát belülről. Szeptember 11-e utána gyászt bosszúvágy váltotta fel, és az Egyesült Államok sebzettségében feladta alkotmányának alapjait. A Népszabadság szerkesztősége szerint Európa ezt semmiképpen sem teheti, mát csak azért sem, mert nincs külső ellensége, aki ellen fordulhatna, csak egyre erősebb belső problémái. Európában kell megakadályozni, hogy a civilizációk összecsapásainak korába lépjünk.
Népszabadság
Nem lehetne, hogy egy irányban, egyféleképpen legyetek idióták? - rövid lapszembe
Az iszlám közel 1500 éves története során páratlan teljesítményekkel gazdagította az egyetemes emberi kultúrát, hogy mást ne említsünk: saját kultúrkörünk ősi kincséről, a görög filozófiáról is vajmi keveset tudnánk az iszlám tudósok nélkül.
hvg.hu
Bayer Zsolt szerint ugyanaz a száj, amelyik a semmit sem szabad tisztelni hazugságát hirdeti, máskor azt harsogja, hogy nem szabad karácsonynak hívni a karácsonyt, húsvétnak a húsvétot, nem szabad keresztet hordani, tilos nemzeti zászlót kitenni az iskolában, mert félő, hogy megsértjük a bevándorlók érzékenységét. Nem lehetne, hogy egy irányban, egyféleképpen legyetek idióták?
Magyar Hírlap
Tóth Gy. László felteszi a kérdést: a jövőben mindenki elfogadja a Charlie Hebdo kíméletlen, közönséges, obszcén és sokszor kifejezetten undorító stílusát? Mindenki vegye tudomásul, hogy szerény képességű karikatúristák és egyéb zavaros identitású senkik mindent és mindenkit ócsárolhatnak és lejárathatnak?
Az ő szabadságuk korlátlan. Az embereknek nincsenek jogaik, a személynek nincs méltósága, nem lehet érzékenysége, magánélete, privát szférája. Azt meg mi európaiak nem értjük, hogy ha a szólás- és sajtószabadságnak nincs határa, akkor a Charlie Hebdo szerkesztői miért kezdtek aláírásgyűjtésbe a Nemzeti Front betiltását követve? (
Magyar Nemzet
Révész Sándor szerint a politikai korrektség alapjelentése: úgy kellene gondolkodnunk, viselkednünk, beszélnünk, hogy ne sértsük önérzetében, méltóságában, jogiban egyetlen vallási, etnikai, származási, kulturális, nemi és társadalmi csoportot sem.
(Akkor viszont Révész sem lehet Charlie… szerk. megjegyzése)
Népszabadság
Lukács Csaba szerint a sokk elmúlta után fel kell tenni bizonyos kérdéseket. Belefér-e a szólásszabadságba a provokáció. Tényleg ennyire fontos a megbotránkoztatás joga, hogy megéri belehalni? És szabad-e tréfálkozni valakinek a hitével? Fontos kérdés Európa identitása. Ha egyik oldalról folyamatosan leépítjük a zsidó-keresztény gyökerekre emlékeztető hagyományainkat, mert másokat – például a mozlimokat – sértheti a kereszt, a vallásos tartalmú karácsony vagy éppen egy nemzeti zászló, akkor miért lepődünk meg, ha bepöccennek azon, hogy a hitükkel viccelődünk a Mohamed-karikatúrákkal?
Nem árt számolni azzal: létezhetnek a világban olyan dolgok, amikre más vallási-kulturális hátterű emberek máshogyan reagálnak. Egy vallásgyalázó rajz láttán például egy szekularizált keresztény ember megvonja a vállát, vallásos társa esetleg bajszába dörmögi nemtetszését, de egy radikális iszlámhitű előveheti a Kalasnyikovot is. Az is túlreagálás, ha most a szólásszabadság harcos védelmezőjeként mindenki Mohamed-gúnyrajzos Charlie Hebdo címlappal megy tüntetni.
Magyar Nemzet
Az Orbán-kormányra nézve a legfontosabb veszélyforrás az Egyesült Államok - rövid lapszemle
Lovas István szerint az Orbán-kormányra nézve a legfontosabb veszélyforrás az Egyesült Államok. Az idő előtti választások kiírását előidéző tényezők rangsorában második helyen hatos veszélyességi fokkal maga a kormány szerepel, a választókat erősen irritáló, igen sokszor előkészítetlen, hatástanulmányok nélkül hozott intézkedéseivel. A folyamatos utcai villámcsődületek veszélyességi fokát legfeljebb egy-két pont közé lehet becsülni. Nemcsak témáik, szlogenjeik, de megjelenésük, az általuk keltett összbenyomás alapján is. A mai ellenzék azonban az Orbán-kormány mandátumának kitöltésére nézve semmilyen veszéllyel nem jár. A hatalom megszerzése érdekében sem képesek racionális hajlandóságot mutatni arra, hogy programjaikat a választók tényleges igényeinek megfelelően dolgozzák ki. A „rasszizmus”, „antiszemitizmus” és „intolerancia” témájának állandó rezegtetése, ugyanakkor egy általuk vágyott véres polgárháborúra történő jogsértő uszításuk az ideológiai gettó szűk határán túl csak taszítja azokat, akiket a közbiztonság, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás működési hiányosságai, a munkahelyek biztonsága, az üzemanyag ára vagy a lakások melege érdekel. (MH 10)
Nálunk sokkal erősebben él egy nemzeti öntudat, amely a történelmileg belénk rögződött szabadságszeretetből és szabadságféltésből fakad - rövidke lapszemle
Szendrődi Győző Udo Ulfkotte könyvéből idézi Werner Weinfeld szavait, aki éveken át képviselte Németországot az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során, így írta le egy televízió-műsorban az amerikai kormány magatartási formáját: „Amikor megegyezik a véleményünk, a legjobb barátok vagyunk. Ha másodlagos kérdésekben nem egyezik a véleményünk, az amerikai kormány megkérdi, hol marad a történelmi hála, amely kijár azoknak, akik kiharcolták és biztosították a németek szabadságát. Amikor komoly kérdésben vallunk egymástól eltérő felfogást, terítékre kerülnek a hírszerző szolgálatok Németországot terhelő anyagai: csináljátok a dolgot úgy, ahogy mi akarjuk, vagy elbánunk veletek.
Szendrődi szerint az a nem várt esemény, hogy támogatottjaik sorra eltűnnek a magyar politikai élet színteréről (itt nem kizárólag az SZDSZ-ről beszélhetünk), súlyos fejtörést okozott az amerikai kormányzatnak.
Az a stratégia, mely a háború utáni Németország politikai bekebelezése során sikerrel járt, Magyarország esetében nem volt alkalmazható. nálunk sokkal erősebben él egy nemzeti öntudat, amely a történelmileg belénk rögződött szabadságszeretetből és szabadságféltésből fakad. Mára már egyértelművé vált, hogy atlanti szövetségesünk bennünket, Németországgal ellentétben, nem ölelget, nem hívja fel figyelmünket jótéteményeire (például Jaltára!), hanem egyértelműen fenyeget: ennek jegyében beszél a korrupcióellenes küzdelemről.
Magyar Hírlap
És mennyit foglalkozott ezzel a magyar sajtó? - rövidke ellenzéki lapszemle
Révész Sándor emlékeztet rá: amikor Charlie Hebdo szerkesztőségében két iszlám fanatikus meggyilkolt tizenkét embert, a nigériai Bagában sok iszlám fanatikus meggyilkolt nagyjából kétezret.
És mennyit foglalkozott ezzel a magyar sajtó? A semminél többet. Pár sorral. Az elmúlt évtizedekben legalább egy tucat afrikai országban mészároltak le iszonyatos kegyetlenséggel tíz- és százezreket, Kongóban például milliókat. Mindez iránt az érdeklődés egészen minimális mértéke riasztó.
Népszabadság