Izsák Balázs: nem térhet vissza az állami terror! - a többszázezres Patrióta Európa Mozgalom is csatlakozik Izsák Balázshoz
Az államelnök-választás második fordulója után felerősödtek és megsokasodtak Székelyföldön Románia kormányának magyar-ellenes lépései. Kiemelt jelentőségűek ezek között a sepsiszentgyörgyi székely-magyar közösség ellen irányuló provokációk, amelyek a székely zászló és – előzmény nélküli módon – a magyar himnusz ellen irányulnak.
Figyelembe véve azt, hogy ezzel párhuzamosan és ezzel egy időben teljesen jogsértő módon Románia törvényesen megválasztott elnöke ellen is manipulatív támadás indult, és a hatóságok bírósági meghurcolására készülnek, nyilvánvaló, hogy a vesztes, posztkommunista hatalom vág vissza, ugyanolyan eszközökkel, mint 1990 márciusában. Akkor a bukott hatalom, a nemzetiségi feszültségek szításával, a marosvásárhelyi nemzetiségi összecsapást is kiprovokálta és megszervezte saját hatalmának visszaállítása érdekében.
Ennek figyelembe vételével kell vizsgálni Sepsiszentgyörgy polgármesterének, Antal Árpádnak helytálló kijelentését, amely a mostani sepsiszentgyörgyi és az 1990-es marosvásárhelyi helyzetet állítja párhuzamba. Akkor a hatóságok támogatásával felfegyverzett és félrevezetett románok rohanták le az anyanyelvi oktatás megteremtéséért tüntető magyarokat, ma szintén a hatóságok lépnek fel provokatív módon a magyar közösség ellen.
A román állam hatóságainak – nevezetesen a DIICOT-nak – ezt követő fenyegető fellépése Antal Árpád polgármester ellen jogsértő és alkotmányellenes, hiszen a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát olyan mértékben sérti, ahogyan azt csak a Ceausescu politikai rendőrsége, a Securitate merte megengedni magának. Egyben arra emlékeztetünk, hogy Románia közelmúltjában kizárólag állami terror létezett, a kommunista diktatúra államterrorja, és az alapvető emberi jogokba gázoló mai hatóság is az állami terror visszatérésével fenyegeti a romániai demokráciát.
Ezúton is kifejezem szolidaritásomat Sepsiszentgyörgy polgármesterével, a nyilvánosság előtt azonosulok említett véleményével és kérem a DIICOT illetékeseit, hogy amennyiben a jogtalan eljárást nem szüntetik be, úgy ezek figyelembevételével ellenem is indítsanak eljárást, amiért ebben a kérdésben alkotmányos jogommal élve, összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményével a nyilvánosság előtt csatlakoztam Sepsiszentgyörgy polgármesterének véleményéhez és kifejeztem vele vállalt szolidaritásomat.
Meggyőződésünk, hogy amint 1990-ben a pártállam maradék struktúráinak nem sikerült a kommunista restauráció, úgy az állampolgárok kollektív, tudatos és bátor fellépése ma is meg fogja akadályozni, hogy a romániai demokrácia fölé tudjon kerekedni a hatalmi terror.
Elégtétellel nyugtázzuk Kovászna megye prefektusának leváltását, az eddigi személycserék a Székelyföld részeit magukba foglaló megyékben azonban azt jelzik, a személycserén túl szemléletváltásra is szükség van.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
A székelyek petícióban parancsoltak álljt Bukarestnek - a román állami nacionalizmus felháborító és elfogadhatatlan
Petícióban szólították fel a Sepsiszentgyörgyön tüntető magyarok a román kormányt pénteken arra, hogy hagyjon fel a magyar jelképek üldözésével.
A székelyföldi városban ötödik napja vonultak a prefektusi hivatal elé a tüntetők, és a himnusz éneklésével tiltakoztak egész héten az ellen, hogy a megye (azóta leváltott) prefektusa bírságot szabott ki a magyar himnusz eléneklése miatt.
Böjte Csabával énekelték a Himnuszt
A szervezők szerint pénteken több mint ötezer ember vonult a prefektusi hivatal elé egy-egy 250 méteres magyar, illetve székely zászlóval, és többször elénekelték a magyar himnuszt.
A magyarul, románul és angolul felolvasott petícióban felszólították a bukaresti kormányt: ne szítson ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között azzal, hogy elemi jogokat vitatnak el a magyar közösség tagjaitól.
A napról napra nagyobb tömeget megmozgató demonstrációsorozatot a Magyar Polgári Párt (MPP) kezdeményezte, de a többi magyar párt és szervezet is csatlakozott hozzá. A tüntetéseken a magyar történelmi egyházak képviselői is felszólaltak: csütörtökön többek között Böjte Csaba ferences szerzetes, pénteken pedig Kató Béla erdélyi református püspök.
A petíciót Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki elnöke olvasta fel magyarul, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke pedig románul.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott önkormányzati vezető maga mellé szólította a színpadra Biró Zsoltot, az MPP országos elnökét és Váncsa Albertet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) városi tanácsosát is, ezzel is jelezve, hogy a demonstráción megfogalmazott követelésekkel minden magyar szervezet egyetért.
Ez a magatartás nem méltó Romániához
A petíció szerint a demonstrálók elfogadhatatlannak tartják, hogy Románia a kisebbségek „elnémítására, megsemmisítésére, megalázására és ellehetetlenítésére” használja hatalmát.
„A XXI. században az Európai Unió tagjaként az a magatartás – olvasható a dokumentumban –, amely üldöz egy kisebbségi nyelvet és jelképet, börtönnel fenyegeti a kisebbségi vezetőket, visszaállamosít, szisztematikusan uszít az erdélyi magyarság ellen, nem méltó ahhoz a Romániához, mely 25 éve lerázta magáról a diktatúra, az elnyomás láncait és a szabadság, a jogállamiság és az önkifejezés szabadsága mellett tette le a voksát."
A petíció a magyar közösség szimbólumainak használatát, identitásának, nyelvének és kultúrájának a megőrzését lehetővé tevő törvényeket sürget, az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását követeli, és érdemi párbeszédet sürget a román kormánytól a Székelyföld autonómiájáról.
Tenni kell ellene
„Romániának a kisebbségek, így a székelyek is ugyanolyan alkotó részei, mint a többségi nemzet. Mi is itt akarunk élni, mi is otthonunknak akarjuk érezni Romániát. Tegyenek róla, hogy ne megtűrt idegenekként gondoljanak ránk, hanem teljes jogú polgárokként lehessünk ennek az országnak az állampolgárai” – zárul a sepsiszentgyörgyi petíció.
A tüntetés szónokai tiltakoztak a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium újraállamosítása, az RMDSZ ellen terrorista fenyegetés gyanújával indított ügyészségi vizsgálat és a Székelyföldön kiújult hatósági jelképháború ellen.
Keleti - Beszkidek - Verecke híres útján - Kárpátalja - HD minőségű rövid VIDEÓ!
kattints a rövid VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=scdJKP6biXA
Magyar népszokások a Kárpát-medencében - Aratókaláka - Jobbágytelke - Székelyföld - Erdély
Magyar népszokások a Kárpát-medencében - Aratókaláka - Jobbágytelke - Székelyföld - Erdély
Már a Honfoglalás előtt a Kárpátok közt éltek őseink
Az „ismeretlen évszázad”, így is nevezik azt a IX. századot, amelynek történelme Szőke Béla Miklós régész több évtizedes munkájának is köszönhetően végre bemutatásra került. Miért „ismeretlen” a Kárpát-medence IX. századi történelme, s nekünk magyaroknak miért fontos mégis ez a Honfoglalást megelőző időszak? Többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársa. Az interjú első részét közöljük.
– A tanulmányát olvasva számos eddig ismeretlen tézis keltette fel az érdeklődésem, főként a honfoglaló magyar őseinkre vonatkozólag. Miért ismeretlen ez az évszázad, s melyek azok a legfontosabb tények, melyekről beszélni kell a Kárpát-medence IX. századi története szempontjából? Gondolok itt az erőviszonyok alakulására is.
– Sokáig még a nagy történeti összefoglalásokban is csak néhány mondatot szenteltek az avar kaganátus összeomlása és a honfoglaló magyarok megjelenése közötti időszaknak, s kritikátlanul elfogadták a forrásoknak azokat az értelmezéseit, amely szerint az avarok olyan katasztrofális vereséget szenvedtek el a VIII. század végén és a IX. század elején nyugatról támadó Karoling birodalomtól, hogy ebben megsemmisült a nép is.
Úgy vélték, hogy helyükre részben nyugati (morva) és déli (bolgár) szlávok nyomultak be, részben pedig – főleg az Alföldön – nagy lakatlan pusztaságok jöttek létre. Ezt a meglehetősen sötét képet először Deér József bontotta meg azzal, hogy Nagy Károly 791. évi, avarok elleni hadjárata közel sem volt olyan megsemmisítő hatású, mint azt életrajzírója, Einhard állította.
Az avarok tehát nem pusztultak ki – a régészek mégsem nem tudtak megfelelő 9. századi emlékanyagot hozzájuk rendelni. A lelethiányt ezért ismét csak történetileg igyekeztek megmagyarázni, amihez a magyarázatot most a X. században összeállított bizánci Suda lexikonban vélték megtalálni. Eszerint a bolgár Krum kán avar foglyokat hallgatott ki, és országuk romlásának okairól kérdezte őket. A foglyok felpanaszolták, hogy „elszaporodtak az egymás elleni vádaskodások, s elpusztították a bátor és okos férfiakat; bűnözők és tolvajok lettek a bírák szövetségesei, ehhez járult a részegeskedés, mert egyre több lett a bor, s az emberek részegeskedők lettek; aztán jött a megvesztegethetőség, továbbá az üzletelés, mert mindenki kereskedő lett, s egymást csalta.”
Mivel pedig a lexikonban ezt követően az olvasható, hogy „az avarokat teljesen és mind egy szálig megsemmisítették a bolgárok”, könnyen jött a következtetés, hogy a népirtó maga Krum kán volt, aki 804-805 táján vezetett hadjáratot az avarok ellen. Csakhogy egyetlen más történeti forrás sem erősíti meg a tisztán logikai alapon feltételezett hadjárat tényét és idejét, nem beszélve arról, hogy a bolgár hódításnak sincs régészeti nyoma. Szükségessé vált tehát a történeti és régészeti források újabb alapos kritikai elemzése.
A történeti értékelés eredményeként az derült ki, hogy a kaganátus a belső hatalmi harcok következtében gyengült meg annyira, hogy szinte ellenállás nélkül hullt a Karoling birodalom ölébe. A 8. század végére ugyanis a két legfőbb avar méltóság, a kagán és a jugurrus közötti ellentétek polgárháborús állapotokig fokozódtak, aminek 796-ban „övéik” vetettek véget azzal, hogy mindkettőt megölték. Az új uralmi viszonyokat 811-ben Aachenben szentesítették.
A Dunántúl és a Dráva-Száva köze – antik nevét felelevenítve – Pannónia tartományként a Karoling birodalom közvetlen uralma alá került, míg tőle északra a morvák, délre a horvátok és más déli szláv törzsek gentilis fejedelemségei alakultak ki. Ezek uralkodóik hűségesküje és keresztény hitre térése révén csak közvetve tartoztak a frank uralkodó alá. Nagy valószínűséggel ez történt az avarok Dunától keletre maradt részével is, akiknek utolsó uralkodója, Ábrahám kagán 805-ben a Fischa folyónál keresztelkedett meg, és lett Nagy Károly vazallus alattvalója.
– A frank császárság keleti szegletében Mosaburg mennyire játszott szerepet a birodalom teljes rendszerében? A központ jelentőségére mi a legeklatánsabb példa?
– A Pannóniában berendezkedő Karoling birodalom a 830-as, 840-es években grófságok hálózatát építette ki. Az alsó-ausztriai tullni és a nyugat-dunántúli savariai (szombathelyi) grófságokról létükön kívül többet nemigen tudunk, a délnyugat-dunántúli mosaburgi (zalavári) grófságról azonban szerencsére bővebben szólnak a források. Mosaburg a salzburgi misszionáriusok keleti térítési központja, grófja pedig „egy bizonyos Priwina”, aki korábban Moimar morva fejedelem udvarában tevékenykedett, majd miután onnan menekülnie kellett, Német Lajos keleti frank uralkodótól 838-840 táján a Zala folyó alsó folyásvidékét előbb hűbérbirtokba, majd néhány év múlva teljes tulajdonba kapta.
Priwina székhelye Mosaburg (Mocsárvár) Zalavár-Várszigeten épült fel, ahol 60 év intenzív régészeti ásatásának köszönhetően ma már Mosaburg mind a három, történeti forrásban említett templomát azonosítani tudjuk. A Keresztelő Szent János-templom 840 táján a Vársziget közepén fából épült. Tőle délre 850-re készült el Priwina magántemploma Szűz Mária tiszteletére. Végül ugyancsak a Vársziget közepe táján állt Kelet-Közép-Európa eddig ismert legnagyobb korai temploma, a salzburgi érsek által küldött mesteremberek keze nyomán 855 tájára felépült Hadrianus mártír zarándoktemplom, amelynek mérete és összetett liturgiai programja révén minden adottsága megvolt ahhoz, hogy idővel a salzburgi érsekség új, pannóniai püspökségének főtemploma legyen.
Mosaburg virágkorát a 880-as, 890-es években élte, amikor Arnulf király pannóniai székhelyévé, „királyi városává” tette – ahogy egy 890-ben kiállított oklevelében nevezi: regia civitas Mosaburg. Előkerültek annak a nagyméretű palotaépületnek a maradványai is, amely a rétegviszonyok alapján nagy valószínűséggel Arnulf itteni palotájával azonos. Mosaburg a IX. század végére egész Pannónia vallási és közigazgatási központjává vált, s nemcsak nevében, de gazdasági és kulturális vonatkozásban is a „birodalmi” városok rangjára emelkedett.
– A magyarság számára miért lehetett fontos célpont Mosaburg? A források alapján hogyan rekonstruálható a két világ találkozása?
– A honfoglaló magyarok Mosaburgot, mint Pannónia székhelyét, minden bizonnyal jól ismerték, vonzó célpont lehetett számukra. Néhány itt előkerült ékszer, övdísz és használati tárgy arra utal, hogy már a „hivatalos” honfoglalás előtt jártak itt magyarok. Nagy valószínűséggel az egyre fokozódó magyar veszély miatt kerítik körbe az addig csak mocsaraktól védett Várszigetet egy szárazon rakott köpenyfalú, föld-fa sánccal. Nem lehetetlen, hogy Arnulf királlyal is itt kötöttek szövetséget, mielőtt 899-ben az I. Berengár itáliai király elleni hadjáratra indultak.
S bár onnan 900-ban visszatérve Pannónia nagy részét megszállták, Mosaburgot szemmel láthatóan kihagyták. A régészeti feltárások sem mutatják erőszakos pusztítás nyomát, feltehetően azért, mert a lakosság nagy része még időben biztonságosabb tájakra menekült. Csak a legszegényebbek maradtak helyben, és használták tovább az elhagyott települést. Érdekes módon a honfoglaló magyarok sem települtek Mosaburg falai közé, bár több, a környéken nyitott temető bizonyítja, hogy a térség fennhatóságuk alá került.
– Tanulmányában számos olyan tézist is megmagyaráz, melyekről eddig keveset vagy egyáltalán nem hallhatott a nagyközönség. Mit lehet tudni a magyarság IX. századi Kárpát-medencei jelenlétéről?
– Ahogy korábban is említettem már, a IX. századi történeti rekonstrukciót nagyban hátráltatta, hogy a történeti és régészeti adatok nem korreláltak egymással. Először is azt kellett tisztázni, hogy mik azok a megbízható adatok, amelyekből szilárd alapokra lehet helyezni a Kárpát-medence IX. századi történetét. Láthattuk, hogy a volt avar kaganátus nyugati felében, akár közvetlen, akár közvetett Karoling uralom alatt állt is a terület, ez eléggé részletesen rekonstruálható.
Nem mondható el ugyanez a Dunától keletre eső országrészről. Némely történész máig úgy véli, hogy ez lakatlan „avar pusztasággá” vált. Más a Suda lexikon és nyelvészeti adatok alapján a bolgár birodalom északi határtérségének tekinti. Elég nagyszámú híve van annak az elméletnek is, miszerint a morva fejedelemség nem a Dunától északra, hanem attól keletre és délre terült el. Mindezek az elképzelések azért is találhattak táptalajra, mert azt a kevés történeti forrást, ami mégiscsak a Dunától keletre fekvő területről szólt, nem értékének megfelelően értelmezték. Az utolsó avar követ 822-ben a frankfurti birodalmi gyűlésen vett részt, mivel a vazallus fejedelmek joga és kötelessége, hogy a birodalmi gyűlésen követség révén képviseltessék magát. Más kérdés, hogy az évkönyvírók is kötelességüknek érezték-e minden alkalommal s minden nép esetében beszámolni erről, vagy csak olyankor tették ezt, ha volt is miről írni. Talán ez is az oka annak, hogy 822 után négy évtizedig hallgattak a források. S amikor újra megszólaltak, már nem az avarokról, hanem a magyarokról szóltak.
– Mikor jelentek meg az első hírek őseinkről?
– Az első híradás 862-ből származik, amikor a reimsi Hinkmar érsek arról tudósít, hogy „eddig ismeretlen ellenséges népek, akiket magyaroknak (ungri) neveznek, pusztították az ő (Német Lajos) királyságát.” A helyszín nyilvánvalóan a keleti frank birodalom keleti határvidéke, ahol 861-ben a Német Lajos és fia, Karlmann közötti, váltakozó szerencsével zajló hatalmi küzdelemben nemcsak a morvák vettek részt, akik Mosaburg urát, Priwinát is megölik, de a magyarok is, akik Karlmann és a morva Rastislav fejedelem megbízásából támadtak Német Lajos birtokaira.
Szokás a magyarok feltűnésének erre a korai adatára úgy tekinteni, mint valami korai kalandozásra. A magyarok azonban a IX. század végéig mindig csak a Duna völgyében zajló, helyi konfliktusokban vettek részt. Márpedig, ha ez a hadjárat a kalandozások nyitánya, miért nem követték ezt Etelközből újabb, más térségek felé irányuló támadások; ha meg Karlmann és Rastislav csak alkalmi segítségért fordultak hozzájuk, miért nem találtak közelebbi segítséget? S vajon a magyaroknak megérte-e vállalni a hosszú utat, kockáztatva, hogy amikorra ideérnek, oka fogyottá válik a megbízás? A fenti kérdésekre csak akkor kapunk logikus választ, ha feltételezzük, hogy a magyarok egy része már 861-ben a Kárpátok koszorúján belül élt, s olyan jól kiismerte magát a helyi politikai-hatalmi viszonyokban, hogy nem riadt vissza alkalmi katonai feladatok vállalásától sem.
mno
Kelet-Szlavónia - Feltámadás a romokból - Délvidék - HD minőségű rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA:
https://www.youtube.com/watch?v=u7TRa3BzLEU
Klarisszák temploma - Pozsony - Felvidék
Pozsony egyik legrégibb gótikus stílusú temploma.
Oldalához ötszögletű, vízköpőkkel és szobrocskákkal gazdagon díszített gótikus tornyot emeltek. Itt őrizték hajdan Szent Margit földi maradványait és valószínűleg a mai napig itt vannak eltemetve.
Miután II. József 1782-ben eltörölte a szerzetesrendet, az apácáknak el kellett hagyniuk kolostorukat. Az egykori kolostort átalakították a jogakadémia és a katolikus gimnázium számára. A gimnázium egykori diákjai közül meg kell említeni Bartók Béla és Dohnányi Ernő nevét.
Jezsuita Kollégium - Pozsony - Felvidék
A Jezsuita Kollégiumot 1626-ban Pázmány Péter esztergomi bíboros érsek alapította.
A kollégium nagyszerű példája a 17. század második felében alkalmazott késő reneszánsz stílusnak. Miután II. József 1782-ben megszüntette a jezsuita rendet, az épületben a Császári és Királyi Jogakadémia működött. 1915-ben hozzácsatolták az újonnan létesített Magyar Királyi Szent Erzsébet Tudományegyetem jogi karához.
A Kis-Beszterce vizéből duzzasztott Békási-víztározó - Erdély keleti határán
A tó az 1904 méter magas Csalhó tövében található Békás közelében. A Kis-Beszterce földuzzasztott vize óriási tavat alkot. A tó tengerszint fölötti magassága kb. 500 méter, mélysége eléri a 90 métert. Felszínének területe kb. 440 négyzetkilométer, hossza 36 km.
A gáttal elzárt völgyet 1960 nyarán töltötték fel vízzel, előbb azonban több falut a folyó partjáról el kellett költöztetni magasabb helyre. A gát 430 méter hosszú és 127 méter magas.
Frunda viszi el a balhét?
Igen, nagy valószínűséggel újabb kommunikációs merénylet készül az erdélyi magyarság ellen, sőt már el is indult. Nem kell messze mennünk az előzményekkel, mint tudjuk nem Ponta nyerte a választásokat, az RMDSZ csendes cinkosként viseltetett és még a kormányból sem lépett ki, hogy enyhítse a helyzetet.
Gondolom érezve az óriási nyomást, ami a recsegő-ropogó Szövetségre nehezedik, kitaláltak egy megoldást. Keresni kell egy bűnbakot, egy bűnbakot, aki elviszi a balhét. Azt a balhét, amelyért mindenki felelős egy emberre hárítva a tettestársak megúszhatják. Ez a bűnbak lett a mindenki által jól ismert Frunda György, "mindannyiunk Gigije".
Hogy miért pont ő? A válasz nagyon egyszerű. A választási kampányban ez a karrierjének amúgyis holtpontján lévő alak Pontának kampányolt. Több tévének, újságnak nyilatkozott, sőt újsághirdetést feltett, hogy támogatást szerezzen főnökének. Kapóra jött tehát a tulipános vezérkarnak, Frundát kell tönkretenni. Mi, akik már rég kiábrándultunk Frundából, sőt én koromnál fogva soha sem hittem ebben a szélhámosban, nem akarjuk védeni, nem bánjuk, ha eltűnik a süllyesztőben.
Az azonban aggasztó, hogy vele akarják elültetni a népharagot, rá akarnak hárítani mindent, mossák kezeiket. Persze biztonsággal verhetnek át minket, mert kezükben a mindent lefedő lakájmédia és a helyi kiskirályok, akik ügyesen irányítják a számukra csak szavazatot jelentő magyarságot. Frundát is el tudják hallgattatni, mert bizonyára kölcsönösen tudnak egymás ügyeiről, tehát védik egymást.
Legfeljebb kiegyenlítik a számlát és mindenki megy a maga útján, Frunda nyugdíjba, az RMDSZ pedig tovább halad a dicsőséges “ötszázalék alá menés” útján. Még ez is jobb, mint a teljes összeomlás, ami sokak szerint fenyegeti őket.
De mi lesz a velünk, egyszerű kis halandókkal, szavazógépekkel? Abban hitben akarnak éltetni, hogy Frunda írta a polgármesterek nevében a Pontát támogató leveleket, ő rendelte meg Ponta magyar szórólapjait, ő szervezte meg a szavazók utaztatását, vagy ő mozgósított a közösségi oldalakon? Ő mondta, hogy Ponta megbízható és Johannis nem?
Ő mondta, hogy ha véletlenül mégis elmegyünk szavazni, akkor lelkiismeretünk szerint tegyük? Nem, nem ő volt. Nem ő az egyetlen felelős. A teljes RMDSZ vezérkar és vidéki kádereik jó része is. Nekik is felelni kell, ha van igazság! Szavamra mondom, felelni is fognak!
Fancsali Ernő
Kolozsvár - Erdély